Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-01 / 173. (1800.) szám

iWíó aagmatma i, VÁNDORTÁSKA — Cigányok — Kinn jártunk a város határában, túl a gyári negyeden, ahol néhány bolgár telepes kertészke­dik, túl a gondosan elkerített faiskolán, ahol rnesz- sziről már feltünedezik a malom fehérfalu háta és egy rozzant kukoricagóró szürkül a napmeleg­ben. Az ut és a malom felé kanyarodó patak kö­zött tenyérnyi domb húzódik néhány csenevész fá­val; gödrös és kavicsos ez a hely, senki sem ka­pott kedvet valami hasznot hajtó növénnyel be­ültetni. Ott áll a dombocska kopáran, tetején kü­lönös púppal, amelyet emberkéz emelt, néhány léc taríja, elején ronggyal takart fakeret, az olda­lai földdel tapasztottak; elgondolni se lehet, mi fér el benne és a frissen cserepezett házak, a bol­gárok hangyamunkája, színes veteményeskertje köri egy frontmögötti emberlakta földturásra em­lékeztet. Alig érünk a közelébe, az árnyékából néhány gyerek ugrik ki az útra. Csupaszok, barnák, ci­gányok. A legidősebb leghátul megáll, rongyos ka­bát van rajta, mely a hasáig ér, azon alul anya­szülte meztelen és foghatatlan, mért hordja a me­legben azt a szennyes kabátot. Ez nem tolakszik, nem kéregét, csak bambán mosolyog kisérőmre. Rövidesen kiderül, hogy állandó kéregető-vi- szonyban van kísérőmmel, hetente megkapja ha­tosát, amelyért eljár a házba. Itt ő nem kéregét. Itt ő van otthon. Láthatóé" bántja, hogy a rajkók rimánkodva lógnak a nyakunkon. — Hát te itt laksz? — kérdi kisárőm. — Igen, mi itt lakunk, — feleli a fin. — Hát nem tudja? Már négy éve itt lakunk. Nem lehet nevetni rajta, oly nagykomolyan niondja ezt és oly nyugodt biztonsággal mutat a földturásra, a házukra, melyben négy éve laknak, öt testvér és a szülők, állandó fedél alatt, akár a bolgárok, akik itt túrják a földet hajnaltól-napes- tfg és bajlódnak az érő káposztatáblákkal és pi- rosló paradicsomültetvényekkel. Ez már elfelejtette a szellős cigánysátort, az árokmentén legelő vánnyadt gebéket, az ut porát, a szakadatlan vándorlást, a telek metsző hidegét, ennek a vére mintha kezdene lehiggadni, — mun­kás akar lenni a gyárban, melynek kéménye ide­látszik, egy arasznyi emberséggel több az apjá­nál. ; ' > ' , r y ■ ; • * Cigánykaravánt kisérnek át a városon a csend­őrök. Négy-Öt hihetetlenül szurtos kocsi, ugyan­annyi hihetetlenül sovány gebe, hihetetlenül pisz­kos nők a kocsikon és tágraszakadt szemű meg­lapuló gyerekek. Rossz fát tehettek valahol a tűzre, az egész karavánt kocsistiil-emberestül beterelik a város­háza udvarába. Ahogy elvonulnak, feléjük árad az utca figyelme. Nem volna most nehéz betekin­teni a figyelők koponyáiba: néhány perc alatt szeílflződik szabados sátoréletük minden képzelt és igaz piszka, bűne: lókötés, hamis kártyavetés, gyerekrablás, kannibalizmus, bujakór és más rom­boló métely, vér és rablás és égetés, — egy ani­málta élet, amiben nincs megállás, nincs morál, nincs ima, nincs munka és pihenés se. Percek alatt idegenkedő hullám vonul el az utcán; különös, de igy van mindig, valahányszor megjelenik ez az elrongyolt ősi karaván: a házak közé szorult ember fölényt érez, a szeme, a mo­solya, a mozdulata, a szája és a szava olyan mu­latságos, hogy megbocsássa létezését és a közel­iéiben, csendőrszuronyok közt nem oly féle lm et- ébresztő, hogy lakat alá tétetését kívánná vala­mennyinek. Egy ember áll mellettem az utcán. Süketnéma, rosszcsípejü, nyavalyás emberroncs, olyan már a születése pillanatától, aki csak tántorgó, részeg bukdácsolással tolja magát a falakhoz lapulva elő­re. Az emberroncs félszeg mosollyal nézi a kara­vánt. A száját valami mámoros jóérzéssel tárja aztán szélesre, ahogy rámnéz, nyilván jelezni akarja, hogy ez a cigányfogdosás milyen mulat­ságos, jaj, de szurtosak és milyen izgatottak, biz­tosan megint loptak valahol egy gyereket, talán meg is ették. Jaj, nem volna jő valahol éjszaka velük találkozni, még megölnék az embert! Még nevet, amikor a karaván már régen be­fordult a kapun. Bizonyos, hogy ebben a percben emberebbnek, töretlenebbnek érezte magát a ka­raván valamennyi férfijánál. # ■— Erősen esteledett már, amikor a kocsink el­haladt a szállást csináló karaván előtt. Az árok mentén álltak a szekereik, fáradt lovak legeltek a közelben és a friss fekete tarlón fantasztikus alakok ülték körül a tüzet. Kesernyés füstszag érzett a levegőben és vad illata a kuporgó testeknek, a bográcsban ro- tyogő ételnek. Messze egy cséplőgép búgott, valamerről énekszót hozott tépett foszlányokban a szél, a fe­keteségbe süllyedő est tele volt távoli rejtelmes hanggal, de ezek itt némán ültek a tűz körül, fe­ketén, rejtélyesen és mozdulatlanul. Ahogy a kocsink elgörgött mellettük, egy percig megcsapott ez b rejtélyesen áradó idegen /•ég. Most nem értettem őket, nem tudtam sem­mit róluk, az Htjukról, arról, hogy mért vannak és miért ülnek igy mozdulatlanul, fafaragványos arccal és oly nyugtalanítóan idegenek és öregek, mint maga a föld alattuk. Távol tőlük az utón egy ember állt magában, valamerre kémlelt és ahogy kocsink elkanyaro­dott mellette, felénk fordította egy pillanatra az arcát. Különös, ősi vad szépsége hirtelen meg- r apotl. Lehel, hogy a leszálló éjszaka tette ezt, mely élesen kiszakította és körvonalazta a sötét­ben ezt a fekete fenyegető fejel. Mozdulatlan maradt, mintha a földből nőne Az erdélyi magyarság nem hajlandó tovább tűrni Anghelescu kulturbarbarizmusát Gyárfás Elemér a bukaresti szenátus viharos ülésén be­jelentette, hogy a magyar párt az iskoiaügyi sérelmeket a népszövetség elé viszi Bukarest, július 30. A szenátus szombat délutáni ülésén tárgyalta a lej stabilizációjá­ról és a külföldi kölcsönről szóló kormány- javaslatokat. A vitának első szónoka Gyárfás Elemér dr. magyarpárti szenátor volt. Gyárfás nagy beszédben nyomatékosan kifejezést adott a Romániában élő magyar­ság elkeseredésének a különböző kulturális, politikai és gazdasági sérelmek miatt. — Ez az ország nem konszolidálódhatik addig — mondotta többek között Gyárfás —, amig a kisebbségi kérdés nem nyer kielégítő megoldást. Nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy Anghelescu közoktatásügyi miniszter, aki pedig abszolúte nem ért a nevelés­ügyhöz és aki minden alkalommal ki­fejezést ad irántunk tanúsított rosszin­dulatának, lehetetlenné teszi a kisebb­ség életét ebben az országban. A magyar párt vezetősége, miután minden eszközt kimerített, hogy Anghelescu minisz­tert jobb belátásra bírja, elhatározta, hogy a romániai magyar is­kolák ügye terén történt sérelmeket a népszövetség elé viszi. Amikor a magyar szenátor beszédének ebhez a részéhez ért, a szenátusban kitört a vihar. Gyárfás azonban nem zavartatta magát a legélesebb közbekiáltásoktól sem, hanem nyugodt hangon folytatta beszédét: — Hangsúlyozom, hogy nem akarjuk tovább tűrni a közoktatás­Prága, julius 31. Fedor Miklós, az országos keresztényszo­cialista párt nemzetgyűlési képviselője á múlt év folyamán kérdést intézett a kormányelnök­höz, az iskolaügyi és földművelésügyi minisz­terekhez az erdészeti főiskolai oklevelek nosztrilikálása ügyében. A kérdésre az adott okot, hogy egy érdekelt még a háború kezde­tekor beiratkozott a Selmecbányái erdészeti akadémiára és a háború végéig két teljes évet végzett. Az ál 1 amforául at után iskoláit a Selmecbányái főiskola utódjánál, a soproni fő­iskolán folytatta és ott is fejezte be s az il­lető most itt Szlovenszkón elhelyezkedni nem tud. Az interpellációra Fedor Miklós képvi­selő most kapott választ, amelynek első része a nosztrifikcáió kérdésére, a második pedig az állami erdőgazdaságok jövedelmezőségére vonatkozik. Az érdekes korményválasz töb­bek között a következőket mondja: „A Selmecbányái állami felsőbb erdészeti iskola szervezete teljesen eltérő volt az osz­trák felsőbb iskolák szervezetétől. Ezen is­kola hallgatói csupán előmeneteli és nem ál­lami vizsgát tettek. Az úgynevezett oklevél- tani vizsgát Budapesten csak 2 évi gyakorlat után tették 1#. E vizsgával a jelölt elérte a „diplomás mérnöki*4 címet és jogot szerzett az erdőgazdasági szolgálathoz a törvény 36. pa­ragrafusa értelmében (1879. XXXI. t. c.) Tehát a budapesti vizsga letétele egy­részt a felsőbb iskola végzését, másrészt pe­dig azon kvalifikáció elnyerését jelentette, amelyet a nevezett törvény 17. paragrafusa megnevez. Ennek következtében a budapesti vizsgák nosztrifikálása szintén két nosztrifi- kációs szabályozás alá esik. A budapesti vizsgák, amelyeket az illetők a fordulat után tettek le (esetleg a fordulat után a soproni tanulmányok elvégzése is), az állami vizsgákkal, a belföldi felsőbb erdészeti iskolával egyenrangú vizsgáknak tekintetnek, ki, nem köszönt és éreztem, hogy átnézett felet­tünk, — .ember, aki nappal alázatos énekkel jajgatna a kocsi után:. ' — Nagyságos ur, egy kis dohányra valót... Éreztem, hogy ez az éjszaka embere, hogy ez most él, minden izmával és idegével él és érti ezt. a határtalan mezőt, melyen a kocsi robog és érti a csillagokat, az eget és a titkos jeleket, a dobo­gást és a dobogást, ha ráhajtja fejét, a földre. Még visszanéztem utána és néztem sokáig, mig a felkavart por és az est homálya elmosták ki- meresztett szemem előtt fekete alakját. Egri Viktor. ügyi miniszter garázdálkodását, mert mi meg tudunk élni magával a román néppel, azonban ez a rosszindulatú politika minden törekvésünket lehetetlenné teszi. Anghelescu miniszter ma sem hagyott fel a magyar iskolák üldözésével, ma is lábbal tiporja legszentebb érde­keinket. Ha ezek után sem veszi figyelembe a kor­mány jóindulatunkat, amelyet a magas álla­mi érdekekkel szemben tanúsítunk, akkor vessen magára, ha mégis kénytelenek le­szünk, mint végső fegyverhez, a népszövet­séghez fordulni. Erre újabb vihar tört ki. — Zsaroló! Tenor! — s hasonló szavak röpültek a szenátus padsoraiból Gyárfás felé. Amikor az elnök csengetésével nagyne- hezen helyreállította a rendet, Bratianu Vin- tilla miniszterelnök állott fel szólásra, hogy válaszoljon Gyárfás beszédére. — Nem szabad elfelejteni — mondotta Bratianu —, hogy Anghelescu a kormány tagja és minden egyes intézkedését a kormány minden tagjáral és velem közölte. Velünk együtt munkálkodik s velünk együtt valósítja meg programját. Kár a népszövet­séggel fenyegetőzni. A népszövetségnek egyéb dolga van. A népszövetség már maga mondotta önöknek, hogy intézzék el ügyeiket az állam keretén belül, az állam van hivatva erre s nem a népszövetség. úgyszintén a mérnöki cim és az erdőgazdasági kvalifikáció elismerése Szlovenszkón és Ru- szinszkóban a nevezett törvény 36. paragrafu­sa értelmében két csoportra oszlik. Az első rendezés, az iskola- és nópmüvelődésügyi mi­nisztérium hatáskörébe tartozik, a másik pe­dig a földmivelésligyi minisztérium hatáskö­rébe. Ezen nosztrifikációt, tekintettel arra, hogy erdőgazdász a 36. paragrafus 2. pontja értel­mében csak az lehet, aki eredménnyel vé­gezte a felsőbb iskolát és letette a belföldi ál­lami erdészeti iskolai vizsgát, amit a földmű­velésügyi minisztérium addig nem vezet át, amig a kérelmezőnek nincsenek nosztrifikál- va tanulmányai, esetleg okleveles vizsgájáról, valamint felsőbb iskolai tanulmányainak be­fejezéséről szóló igazolásokkal lehet elérni. Az iskola- és népmüvelődési miniszté­rium, egyrészt az 1924 julius 3-án tartott mi­nisztertanács értelmében, valamint tekintet­tel azon körülményre, hogy a Selmecbányái felsőbb erdészeti iskolában államvizsgák nem voltak és oklevélvizsgák ezen felsőbb is­kolában nem teljesittetnek, a nosztrifikálást nem engedélyezi. Ezzel szemben engedélyez­tetik a kérelmezőknek a II. állami vizsga le­tétele valamely belföldi állami erdészeti fel­sőbb iskolánál, bizonyos feltételek teljesítése mellett (kiegészítő vizsgák letétele.) Az illetékes javaslatot az iskola- és nép- művelődési minisztérium a briinni felsőbb gazdasági iskola tanári karának meghallgatá­sával szerkeszti meg. Ezt a javaslatot a hoz­zájárulás kimondása végett a közmunkaügyi és földművelésügyi minisztérium fogja kéz­hez kapni. El kell utasítani a kérdés azon állítását, hogy az erdőgazdaság az államfordulat után nagy deficittel dolgozott volna. A helytelenség bizonyítékául a követke­zőket közöljük: 1. 1924. évben: Csehországban 52,289.007 K Szlovenszkón 14,678.781 „ Podkarp. Rusban 2,287.532 „ 69,255.320 K 2. 1925. évben: Csehországban 45,756.835 K Szlovenszkón 29,059.973 „ Podkarp. Rusban 3,901.463 „ 78,718.217 K 3. 1926. évben: Csehországban 58,813.408 K Szlovenszkón 32,000.000 „ Podkarp. Rusban 7,515.766 „ ,j f..4*. K KlUCTmiHlrPT" ' V i V!*' 98,359.201 k Amint az a föltiintetett számokból kitű­nik, az állami erdők tiszta jövedelme különö­sen Szlovenszkón és Podkarpatska Rusban lé­nyegesen emelkedik. Ami a csehországi erdők jövedelmét illeti, az jelentékenyen magas, mert túlhaladja a cseh, morva és sziléziai ma­gánerdőtulajdonosok jövedelmét. Ami a szlovenszkói erdők jövedelmét il­leti, ezért nem lehet szemrehányást tenni, hogy alacsony, mert ez a jövedelm elérte a kellő magasságot és állandóan emelkedik, mert túlhaladja a háboruelőtti jövedelmet* Ami a ruszinszkói állami erdők jövedelmét illeti, aránylag kisebb éa ezt az indokolja,, hogy a szállítási eszközök nem kielégitőek, valamint a beruházási költségek és a magas szállítási költségek szabályozására az állami erdőintézmény nem jogosult.** Mégis véletlen okozta Sdinitzier Lili halálát? Bécs, julius 31. Sdhinitzler Artúrtól levél érkezett egyik bécsi barátjához, amelyben azt írja, hogy Llií lánya tragikus halálát mégis a véletlen okozta. Lili csurtörtök este. mielőtt férjével sétára indult volna, még a kapitány szolgálati revolverét akarta lezárni. A revol­ver elsült és a golyó az asszony mellébe ha­tolt.. Sdhnitzler levelében azt írja, hogy az öngyilkosságot semmivel sem tudná meg­okolni, mert lánya férjével kitűnő egyetértés­ben élt az utolsó napig és házasságuk igen boldog volt. Sdhnitzler leánya tragikus halá­la hírére testben és lélekben annyira meg­tört, hogy barátai tanácsára hosszabb útra indul és csak télen fog Bécsbe visszaérkezni, Legújabb közgazdasági kitek Fizetésképtelenségek és csőd. 'A csehszlo­vákiai hitelező védegylet közli: Fizetésképte­lenséget jelentettek be a következők: özvegy Neumann Jozefin papirkereskedés, Aisóku- bin, Mader T. E. vaskereskedés (Veisz Dóra és Tódor), Pozsony, Pozsonyborostyánkői réz- hámoT és hengermű, Weisz Tivadar örökösök, Borostyánkő, Böhm Kelly szül. Roth bőr- és cipőüzlet, Pőstyén, Gliick Majer (SchÖnfeld Dávid és Szerén) vegyeskereskedés, Bustya- háza, Szrulovics Dezső drogéria, IJngvár, Bondy Fülöp és Sarolta divatkereskedés, Lo­sonc, Breuer Árpád üveg- és porcellánkeres- kedés, Zólyom, „Viktória** Spitz Margit cu­korkakereskedés, Losonc. Csődöt kért maga ellen: Kobn József esernyőkereskedő, Zsolna. Védvámokkal óvják az amerikai dpőke- reskedelmet. Az Egyesült Államok cipőkészí­tőinek szervezeti központja akciót készített elő az .importcipőkre kivetendő vámok törvé­nyes elrendelése céljából. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot az amerikai szenátus leg­közelebbi ülésén fogja letárgyalni. A cipőipar most állítja össze a belső termelés és export, valamint a fogyasztás pontos statisztikáját, hogy ennek adatai alapján tegyék nyomaté­kosabbá követelésüket, A cipőkészítők oly vámok kivetésére gondolnak, melyek mellett a belföldi termelés könnyű konkurrense le­gyen az importcipőnek. A. zsolnai celluloz-e-gyár uj részvényeket bocsájt ki. Zsolnáról jelentik: A esoillnM ceMoae-gyülr Duóét fogja végtrehiajtiaind közgyűléséinek azon hafflámoza- flált, hogy aöiajpitlőikiéjiélt 6 mdlUMlőmólf 12 tndíMió koronára emleilii fel. E célból újabb 200 K néVétniJékü 30.000 dirb iriéfetaviétnyit boesájt kit, mtelltyinleik feliéit Be edldögi ré&zvétnyieseiknieik kiniáWfcák fel 600 koronáé 1:2-höz árfolyamon], mlijg a Ocibocsájftioti részvények másik feliéit a ZsüvttDOötlenskÓ Banka vezetése BÜatt élló konzorcium veszi át. RÁDIÓMŰSOR CSÜTÖRTÖK PRÁGA: 11.00 Gramofon. — 12.05, 17.00, 19.15, 21.10 és 22.20 Zene. — 18.00 Albrecht Alfréd tanár németnyelvű előadása: Az ismeretlen Ruszinszkóról. — 20.10 Gollwell vigestje. — POZSONY: 18.00, 21.00 és 22.00 Zene. — 19.35 Gramofon. — 20.00 Gollwell vigestje Prágából. — KASSA: 18.45 Kamarazene. — BRÜNN: 12.15 Gramofon. — 15.00 Egy óra az asszonyoknak. — 16.00 Vígjáték. — 18.10 Német előadás. — 19.00 Zongorahangverseny. — 19.30, 21.00 és 22.20 Zene. — 20.00 Kedélyes est. — 21.00 Az olim- piász liirei. — BUDAPEST: 9.30, 11.45, 18.00. 15.00 Hírek. — 12.00 Harangszó, utána zongora hang­verseny. — 17.00 Thury Mária meséi. — 19.00 Erdősi Károly prelátus felolvasása Indiáról. — 19.30 Gyorsirási tanfolyam. — 20.15 Krotschak Richárd, bécsi gordonkaművész és Schulhoff Oltó zongoraművész hangversenye. — 21.50 Az olim- piász hirei. — 22.15 Szűcs László operettrészlete­ket és tangókat énekel. Zongorán kisér: Kazacsay Tibor. Műsor éjfélig. — BÉCS: 11.00, 16.15 és 21.20 Zene. — ZÜRICH: 16.00 és 20.15 Hangverseny. — BERLIN: 21.30 Szórakoztató- és tánezeire. — STUTTGART: 16.15 Zene. — 20.15 A kacagó félj, Eysler operettje. — LANGENBKRG: 2.1.00 Caesar felesége, komédia. — FRANKFURT: 20.15 Lásd Slultgarlol. -- DÓM A: 21.00 A csárdáik irálynő, Kálmán operettje. -■ MILÁNÓ: 21.00 Az olaszok 1 Algiet'beu, Rossini operája. Mennyit jövedelmeznek a szlovenszkói és ruszimzkói állami erdőgazdaságok? A kormány válasza Fedor Miklós kérdésére — Az erdészeti főiskolai oklevelek nosztrifikálásának problémája

Next

/
Oldalképek
Tartalom