Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-05 / 177. (1804.) szám

^ xal uámunk 20 oldal 177. (1804) siáni«Vasáraap s 1928 augusztus í Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok főszertesztő: politikai napilapja FdeIŐS i0tcfltoA5; DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség? Prága IL, Panská uiice 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ni 12/111. — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Radics agonizál? A tsatasztr&ffa minden pillanatban beköveiftezltefiiSs — A kor- m&nv a rendS^rvényt akarja alkalmazni a tiervátok ellen súlyos komplikációk merülhetnek föl, amelyekre a katasztrófa bekövetkezhetik. Chrostej professzor, bécsi egyetemi tanár, aki tegnap Radicsot nagyon alaposan megvizs­gálta, rendkívül pesszimisztikusan nyilatko­zott a nagybeteg állapotáról. A sebesülés sok komplikációt hozott magával és ezekhez most vizibetegség is járult. Radics lábai erősen megdagadtak és az egész napot az ágyban tölti. Senkit sem fogad és még azt sem enge­dik meg, hogy könnyebb olvasmányokkal szórakozzék. A külvilággal csak keresztfia, Kosutics révén van némi kapcsolatban. Az utóbbi órákban már olyan hírek ter­jedtek el, hogy az agónia megkezdődött. Belgrád, augusztus 4. A Vreme szerint a kormány nagy figyelemmel kiséri a zág­rábi események fejlődését! A kormány- párti képviselők köréből úgy hallatszik, hogy a kormány az állam védelméről szóló törvényt, amelyet annak idején a kommunisták ellen hoztak, most a de­mokrata—paraszt koalícióval szemben akarja érvényesíteni, ha a parasztpárti képviselők tényleg megkísérlik, hogy a Zágrábban hozott határozatokat életbe­léptessék. A kormányhoz egészen közelálló körök sze­rint azonban ennek a törvénynek alkalma­zására az időpont most nem alkalmas. A parasztkoaliciónak azt a határozatát, hogy a csonkaparlament által elfogadott törvényja­vaslatokat nem tekinti érvényes törvények­nek, nevetségesnek kell minősíteni. Mindaz, amit a szkupstina a törvényben előirt formák között elhatároz, az egész országra kötelező erővel bir és nem függhet egyes képviselők szavazatától, vagy vétójától. A nyepozvolims ot a modern parlamentarizmus nem ismeri* Meghalt egy volt szerb miniszterelnök Belgrád, augusztus 4. Tegnap Rohics für­dőben 87 éves korában meghalt Jovan Ava- kumovics, aki több éven át volt Szerbia mi­niszterelnöke és többször töltött be minisz­teri tárcát. Holttestét Belgrádba szállítják át, ahol ünnepélyesen temetik el. Avakumovícs a múlt évszázad végén az Obrenovicsok ural­ma alatt igen nevezetes szerepet játszott Szerbia politikai életében. A szerb liberális pártnak volt a vezére. Az 1903 május 29-én történt kírálygyilkosság után miniszterelnök lett és egybehívta a nagy nemzetgyűlést, amely később a Karagyorgyevics-dinasztiát hívta meg Szerbia trónjára. Péter ünnepé­lyes belgrádi bevonulása után Avakumovics demisszionált és a parlamenti élettől is visz- szavonult. Nemzetközileg is ismert neve volt a tudományos körökben, mert több nagyje­lentőségű jogtudományi könyvet irt és a. szerb tudományos akadémia tagja volt. Róma, augusztus 4. A lapok jelentése szerint a fascista milícia egyik katonáját a Trieszt melletti San Canzian közelében két szlovén megtámadta és meggyilkolta. A támadás tegnap este nyolc órakor történt a meggyilkolt fascista lakásának közelében. A meggyilkolt fascista elé hirtelen két szlo­vén ugrott, vitába elegyedtek vele és lelőt­ték. A meggyilkolt nemrégiben koronatanúja volt annak a pörnek, amelyet San Canzian- ban nemrégiben szlovén diákok ellen foly­tattak le felségsértés és az olasz nemzeti zászló meggyalázása miatt, ezért a hivatalos körök úgy hiszik, hogy a gyilkosok bosszú­ból követték el tettüket. Zágráb, augusztus 4. Tegnap és ma este j a zágrábi diákok tüntetéseket rendeztek Ra- ; dics és'Pribisevics mellett s a belgrádi cent- ' I raiizmus ellen. A diákság bosszú menetben ') vonult végig a városon a horvát vezérek él- j tetése és Belgrád abcugolása közben. Miután ,ía rendőrség rendkívül tartózkodóan viselke­■ | dett, sehol sem történt incidens. A paraszt— | demokrata koalíció képviselői ma befejezték tárgyalásaikat, amelyek zárt ajtók mögötl folytak le. A koalíció állandó bizottságot küldött ki a nemzeti ellentállás megszervezésére. I Ennek a bizottságnak elnöke Radics és Pri­bisevics és a bizottság rajtuk kívül még ki­lenc képviselőből áll. Ez a bizottság beten- kint fog összeülni. Azonkívül végrehajtóbi­zottságot is választottak, amely ötven tagból ■ áll, felerészben képviselőkből, felerészben ';'peotg a gazdasági' és kulturális élet vezető I ' egyéniségeiből. Ez a bizottság öt albizottságot fog kiküldeni és pedig: szervezési, admi­nisztratív, sajtó, gazdasági és szociálpolitikai, pénzügyi és kulturális albizottságot. Többet a koalíció tanácskozásairól a nyilvánossággal nem közöltek. Belgrád, augusztus 4. A Narodnl Val, a horvát parasztpárt lapja, jelenti, hogy az or­vosok Radics István megvizsgálásakor kez­dődő vizibetegség jeleit vették észre, amely a lábak és a nyak megdagadásában nyilvá­nul. Radics csak rövid időt tölthet ágyon kí­vül. Hogy a beteget megkíméljék, teljesen elszigetelték környezetétől. Állapota nagyon komolynak tekinthető. A Vreme riasztó híreket közöl Zágráb­ból Radics állapotáról. A lap szerint Ra­dics állapota annyira rosszabbra fordult, hogy esetleg már a közeli órákban olyan zése után a győztes ántánt szociáldemokrata külügyminiszterei, mint a belga Vandervelde, szemrebbenés nélkül aláírta azt a békét, amelytől a polgári Nitti olasz miniszterelnök ! annyira megborzadt, hogy azóta sem szűnik meg agitálni ezek ellen a szerződések ellen; úgy a bábom után felszínre került szociálde­mokraták sem tettek semmit eszméik dia­dalra jutása érdekében. Belpolitikájukban na­cionalistábbak voltak a nacionalistáknál, kí­méletlenül jártak el más nemzetiségű mun- kásfcestvéreikkel szemben, úgyhogy például Csehszlovákiában sohasem jött létre s talán nem is fog létrejönni a cseh és német mun­kásság politikai egységfrontja. Külpolitikájuk­ban ugyanezt az imperialisztikus iráyzatot képviselték, hiszen élénk emlékezetükben van még a Tusar-éra kardosörtető lelki faangoltsá- ga. Diiszparádé volt tehát a hamburgi kong­resszus, amely például elvileg kimondotta a békeszerződések revíziójának szükségességét, azonban azóta egyetlen ország szociáldemok­rata pártja sem tett semmit & revízió érdeké­ben, mégcsok Ideológiai tekintetben sem, úgy­hogy ha Európában publicisztikai harc folyik is a revizionista kérdésben, annak élén pol­gári, kapitalista körök állanak, míg a szociál­demokraták mindenütt a hamburgi határozat ellenére a békeszerződések által teremtett ál­lapotok megmerevítéséért dolgoznak. Kimon­dotta a hamburgi kongresszus a nemzeti ki­sebbségekkel szemben való igazságos politi­kát is, hogy azonban ezt hogyan hajtoták vég­re az itern aci ónál ét alkotó országos szociálde­mokrata pártok, arra megint elégséges egyet­len példát idéznünk, Bedhyne miniszter isko­lapolitikáját. Hamburg a világ elé tárta a szociáldemok­rácia erkölcsi csődjét, amiben benne van a szociáldemokrata' mozgalom világkrizisénék oka és magyarázata is. Hamburgot Marseilles követte bárom évvel ezelőtt és most Brüsszel van soron. A Hamburgtól Brüsszelig terjedő bét esztendős lusztrum nagy változást hozott az erőviszonyok tekintetében. Az egyetlen né­met és osztrák szociáldemokrata mozgalomtól eltekintve a szociáldemokrata pártok a leg­több országban elkerültek a húsos fazék mel­lől és az ellenzékiség keserű kenyerét eszik. Legnagyobb befolyásuk most a német szociál­demokratáknak van és ebből magyarázhatjuk, hogy a francia delegátusok azzal a megbízás­sal érkeznek Brüszelbe, hogy ott követeljék a rajnai terület azonnali kiürítését, a népszö­vetség demokratizálását, a kisebbségekkel va­ló igazságos bánásmódot, egyszóval előmozdít­sák a német és francia szociáldemokrata front közeledését. Valószínű, hogy León Bluin, aki most az Ajnschluss kérdésében élénk polémiát folytatott, Loebe elvtárssal ezt a kérdést is megtárgyalja. Nagyon szép rezoluciókat fog­nak hozni Brüsszelben, éppenugy, amint Hamburgban hoztak, azután a delegátus elv- társurak szépen hazamennek és marad min­den a régiben. Szeretnék látni a szocializ­mus hatóerejét, ha például nálunk újból a szociáldemokratáik jutnának vezérszerephez és például egy esetleges brüsszeli határozatot az Ans-dbluss támogatására végre kellene hajtani ok. A világ munkásságának szeme kinyílt, megelégelte azt a csúf játékot, amelyet vele űznek. Az a komoly réteg, amely nem hisz a világforradalmi ideológiában és nem rombo­lással, hanem újjáépítéssel akarja szolgálni az emberi fejlődést, egyre növekvő számban me­nekül a marxista káderből. A kisebbségi mun­kásság köreiben pedig ma már megdönthetet­len az a meggyőződés, hogy gazdasági és kul­turális helyzete részben azért is olyan nyomo­rúságos, mert évekig elvtársainak kormány­zását kellett nyögnie. Észrevette, hogy nem azt nézték benne, hogy ő is munkás, tehát elvtárs, ugyanolyan osztályhelyzetü, mint az uralmon lévő szociáldemokrata párt munkás­tábora, hanem ellene fordultak saját elvtársai, mert német volt, vagy mert magyar volt s ő elvesztette munkaalkalmát, elvesztette állam- polgárságát, elvesztette iskoláit és így a gaz­dasági és kulturális életstandardban lesülyesz- tett magyar munkásság feltétlenül ki van szol­gáltatva az idegen tőke kizsákmányolásának. Ez a belátás bírta rá a magyar munkásság nagy részét, hogy ott hagyja a nemzetköziség­gel üzérkedőket és a nemzeti küzdelem front­ját erősítse. Kisded magyar társadalmunkban, amelynek minden rétege teljesen legyöngült, az osztályharc luxusa éppen olyan megbocsát­hatatlan bűn, mint a felekezeti viszály felszi­tása. A brüsszeli internacioná^éval szemben a magyar érzelmű munkásság a nemzeti közös­ség érdekeit helyezi piedesztálra, mert Frank­lin Benjámin szavai: együtt leszünk, vagy együtt veszünk, a magyarság helyzetére egye­temes érvénnyel bírnak. lnternacionalizi3ius= nacionalizmus A mai napon veszi kezdetét Brüsszelbec a nemzetközi szociáldemokraták internacioná- lójának — amelyet a kommunista internacio- náléval való szembeállitásképen második in­ternacionálénak nevezünk — nagy kongresz- szusa, amelyre a különböző országok szociál­demokrata munkáspártjai összesen ötszázöt­ven delegátust küldöttek ki. Az elmúlt héten fejeződött be a harmadik internacionálénak, a műszóval Kotmitern-nek nevezett szervezet­nek nemzetközi kongresszusa Moszkvában. Brüsszel és Moszkva két ellenpólust jelente­nek, mert hiszen úgy a szociáldemokratáknak, mint különösen a kommunistáknak harca sok­kal élesebb formákban megy végbe a mun­kásság belső frontján, mint kifelé, a kapita­lista front irányában, A két ellentétes irányú front közé a háború utáni idők pszichózisában még egy harmadik politikai front is beéke­lődött a nemzetközileg szervezett munkás­ságba, az úgynevezett bécsi, vagy kétésfeles internaciónáló, amely a kettő között átmenetet Jelentett, vagyis a szocialista taktikát mindig ax adott helyzethez kívánta alkalmazni, de­mokratikus fejlődést hirdetett ott, hol ennek feltételei adva voltak, de nem zárkózott el a proletárdiktatúra azonnali bevezetésétől sem, ha erre a helyzetet alkalmasnak találta. Ez a felemás intemacionáilé azonban felőrlődött a két malomkő nyomás alatt, vezérkara nagy- részben visszatért a második internacionáléba, sőt szellemi irányítója, a bécsi Adler Frigyes dr. a második internacionálénak titkára lett. Azóta ezen a két politikai fronton helyezke­dett el a marxista érzelmű munkásság, amely azonban korántsem jelenti a világ szervezett munkásságának egyetemét, mert hiszen a spunikásaág jórésze az osztályharcot hirdető marxizmussal szemben a keresztény gazdasági és erkölcsi tanokon felépült és egyre erősö­dő keresztényszocialista mozgalomban és nemzeti munkásmozgalomban helyezkedett eí. Brüsszel tehát éppen .úgy nem jelenti a világ szervezett munkásságának egyetemes megnyilatkozását, mint ahogy Moszkva sem jelentette azt. Jelentősége a brüsszeli kong­resszusnak mégis annyiban van, hogy ezen megtárgyalásra kerülnek a világpolitika nagy kérdései is és bizonyára határozati javaslato- j kát is hoznak az összes jelentősebb világprob- j léniákban. Á brüsszeli kongresszus a második inter- ncionálénak a háború -után harmadik nagy se-! regszemléje. Az első Hamburgban, a legyő-j xött Németország földjén volt, olyan időben, [ amikor Németországot a győztes hatalmak f még kizárták a világ sorsát intéző államok! köréből, Németország még nem volt a népszó- i vétség tagja, mert Loearno mégcsak a jövő ze-; néje volt Viszont akkor a szociáldemokraták j politikai hatalma a 'legmagasabb fokon állott, \ hiszen Európában még a forradalmi hullám j terjeszkedett, -mely a forradalmi jelszavakkal > üzérkedő pártokat nagy befolyáshoz juttatta. \ Nyugateurópa legtöbb államában tiszta szocia- j lista kormány volt, vagy legalább is a koali-j dóban számbeli erejükkel a szociáld-em-okra-1 tők a legtöbbet jelentették, mint a csehszlo-j vük nemzeti koalícióban is. És mégis míti végzett e szociáldemokrácia Eíurópa megvál­tása érdekében? Mit tett a hirdetett szép esz­mék megvalósítására? Semmit, éppenséggel j semmit Amint azzal az indokolással, hogy a! háború védelmi háború, valamennyi hadviselő j állam szociáldemokrata pártja háborús párt! volt és képviselői, háborús kabinetekben ját- j szottak döntő Szerepet, amint a bábom befeje- j

Next

/
Oldalképek
Tartalom