Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-05 / 177. (1804.) szám

*i^gaMAo^ARHiRijar> ________________ Uj kínai polgárháború küszöbén 7 Mandzsúria harcra készül a nemzeti kormány ellen Nanking Londonnal és Parissal is tárgyal London, augusztus 4. A Chicago Tribüné pekingi jelentése szerint nagyon való­színű, hogy legközelebb kiújul a kínai polgárháború. Csang-Psung-Osang elrendelte hat­vanezer főből álló seregének, hogy a mandzs úriad vasútvonal mellett tömörüljön és eb­ből arra következtetnek, hogy a mandzsuriai marsall a nemzeti kormány ellen meg akarja indítani a hadműveleteket. Csang-Psung-Caang különben Mukdenbo egybehívta a mandzsuriai tábornokok konferenciáját, hogy a Nanking elleni háború ügyét meg­beszéljék. Oang-Psung-Csang marsall az északi seregnek egyik fővezére volt a nagy visszavonulás előtt. A nankingi kormány washingtoni követét, Alfréd See-ét népiszövetségi delegátusává nevezte ki. A washingtoni nagyköveti tisztet valószínűleg Wn dr. volt miniszterrel töl­tik be, aki jelenleg Washingtonban is időzik, de kormányától megbízatást kapott, hogy a Londonnal és Parissal meginduló tárgyalásokat vezesse. 2 Gagatko lemond mandátumáról? Prága, augusztus 4. A mandátumától megfosztott Síribrny volt miniszter és cseh­szlovák nemzeti szocialista lapja mai számá­ban arról számol be, hogy Gagatko dr., a ruszin tradová-párt képviselője, lemond mandátumáról. A trudová-párt, amelynek Gagatko az egyetlen képviselője, a válasz­tásokba a csehszlovák nemzeti szocialisták­kal ment, de a briinni pártgyülés után, me­lyen Síribrny és Trnobransky a nemzeti szocialista pártból kiváltak, felmondta a fegyvertársi viszonyt a cseh pártnak. Gagat­ko azóta Stribrnyékkal rokonszenvezett. Most — a V. L. szerint — elhatározta, hogy mandátumáról lemond s ügyvédi irodájának szenteli magát. A V. L. azt Írja, hogy Ga­gatko politikai ellenfeleinek a bosszúvágya az utóbbi időben odáig terjedt, hogy cseh­szlovák állampolgárságától is meg akarták fosztani. Gagatkót a lap szerint a közéleti viszonyok késztették arra., hogy a politiká­tól visszavonuljon. Hlinka — a lő tselssi! ©vák Prága, augusztus 4. A Národní Politika vezércikkben foglalkozik azzal a hírrel, hogy a szlovák néppárt és a cseh néppárt hamarosan egybeolvad. A la.p elégtétellel állapítja meg, hogy ennek ma már nem ©ok akadálya lenne, 'mivel mindkét párt a kor­mányban van. Azután visszapillantást vet arra az időre, amióta a szlovák néppárt a kormányban ül. Rámutat arra, hogy az „ezüsihaju rózsahegyi pap“ azzal, hogy ide­jében beugrott a kormányba, bebizonyította, hogy hű szlovák s ezért jő csehszlovák is. Politikai taa&ikosisok Prettan érseknél Prága, augusztus 4. A Národná Osvobo- zeni szerint STámek mindazteoelnökhelyettee a legközelebbi időben meglátogatja Precsan olmützi érseket, aki jelenleg Hukvald várá­ban üdül. A miniszterelnökbe] yettes táz napig fog az érseknél tartózkodni. Ezen idd alatt fontos tanácskozások fognak folyni egyházi vezetőiért} ak s a cseh néppárt vezé­red között. Pozsony, augusztus 4. A szlovenszkói or-l szágos hivatal uj hivatalos lapja, a „Krajin- ské Noviny pre Slovensko", első száma közli a belügyminiszter 1928 julius 13-án kelt ha­tározatát a szlovenszkói járási főnökök kine­vezéséről. A szlovenszkói járási hivatalok definitiv betöltése a következő: Trencsénbán: Vlossák István dr., Besz­tercebánya: Pstross Adolf, Bártfa: Andrejcso Ferenc dr., Pozsony: Brychta Ágoston dr., Breznóbánya: Bittér Géza, Csaca: Kállay Béla dr., Alsókubin: Minárik József, Duna- szerdahely: Adamec Ferenc, Feled: Belus Béla, Galánta: Hvzsa Gusztáv, Gölnicbánya: Mares Vratisláv, Girált: Depta Valérián, Galgóc: Branvenny Jaroslav, Homonna: En- gelmayer Ödön dr., Komárom: Novotny Ri- chard, Kassa: Gmitter József dr., Királyhel- mec: Kabát Béla, Körmöcbánya: Ulehla Mi- los dr., Korpona: Ciglbauer Ignác, Léva: Zostyák András dr., Lőcse: Batvka Vencel dr., Liptószentmiklós: Stuckner József, Ma­lacka: Mérés Vendel, Mezölaborc: Volosno- vits Sándor, Nagymihály: Bada Emil dr., Mo­dor: Vancsek Károly dr., Miava, Kvasznyics- ka Péter, Újbánya: Záborszky Vilmos dr., Vágujhely: Snábl Károly dr., Párkány: Ko- varik Ferenc dr,. Pöstyén: Szkycsák Béla, Eperjes: Gallay Vladimír dr., Privigye: No- vák János dr., Pucho: Brandstiller Ottó, Nagyrőce: Cseh János dr., Rozsnyó: Paceét Vince dr., Rózsahegy: Bielicky Kálmán dr., Szenice: Procsky Alajos dr., Szakolca: Kori­i nea Mirosiav ar., iszinna: uurcsmszay uyu- la, Szobránc: Fábián István, Igló: Zaic Lé- nárt, Szepesófalu: Mattyasovszky Boldizsár, Ógyalla: Mihályi János dr., Vágsellye: Luka- chich Mihály, Somorja: Hollovits József dr., Nagytapolcsány, Csernyánszky Alfréd dr., Töketerebes, Kreniczky Viktor dr., Trencsén: Galvánek Ede dr., Nagyszombat: Benyovszky János, Trsztená: Országh József, Turócszent- márton: Bartáky Alajos dr., Nagybiccse: Svejcár József, Nagykapos: Bocsek Ferdi­nánd, Verebély: Balázsovits István, Aranyos­marót: Ondrejkovits Aladár dr., Zseliz: Patzka Bála, Zsolna: Jeszenszky Tibor dr. Ideiglenesen megbízottak az egyes járá­si hivatalok vezetésével: Pokorny Gyula dr. Illaván, Rutsek Aurél Kiszucaujhelyen, Csicsmanecz Iván Losoncon, Maliarik Pál Kékkőn, Gallas István Szepsin, Szolnoki Ödön Námcsztón, Haláchy Rezső Nyitrán, Sándor István Erseknjvárott, Haviár Mihály Poprádon, Jamniczky Béla Vágbesztercén, Hanes Emil Rimaszombatban, Kapraltsik Já­nos Kisszebenben és Parassin Sándor Zó­lyomban. — A magyarországi piaristák uj rendfőnök®. Budapestről jelentik: A piaristáknak júliusban megtartott rendi káptalana Sebes Ferencet válasz­totta meg rendfőnökké. Az uj rendfőnők Vácott született 1883 áprüis 8-án. xx A Kis Pythagooras megható történetét kicsi­nyek és nagyok örömmel olvassák. kcseh néppárt az állami földhivatal ellen Prága, augusztus 4. A 'tegnapi IAdov® Listy, amely a cseh néppárt hivatalos lapja, vezércikkben mutat rá azokra a tarthatatlan állapotokra, amelyek az állami földhivatal igazgató választan árnyában uralkodnak. Ab igazgatóváiasztmány igen fontos eülenőrziő szerve a földhivatalnak s igen. széles hatás­köre is vau, igy a zárlat adói való fel oldás­hoz, a birtokok szétosztásához és bérbeadá­sához stb. ennek a választmánynak a bele­egyezése is szükséges. A törvény értelmé­ben a választmányt a nemzetgyűlés válasz­totta meg háTom évre s funkciója mindig az uj választáság terjed. De a választmány, me­lyet 1919-ben választottak meg, még ma, ki­lenc év után is hivataloskodák, mert eddig még nem ejtették meg az uj választásokat A L. L. felveti a kérdést, hogy a legfelsőbb' közigazgatási bíróságnak nem kellene-e ál­lást foglalnia abban a kérdésben, hegy egy három évre megválasztott testület kilenc évig jogérvényesen hozhat-e döntéseket. „Az ilyen állapot" — Írja a L. L. — „szé­gyene a jogrendünknek, szégyene azoknak, akiknek kötelességük a törvényes előírások betartása felett őrködni." Azután Támutat arra, hogy ez a kusza szerv mostanában egyáltalában nem ül össze s a törvény által rábízott ügyek elintézetlenül maradnak, A L. L.-nek ebben a kérdésben vallott felifogása, amely végül uj választások kiírá­sát követeli, minden politikai pártnak az élénk helyeslésével találkozik, csak termé­szetesen az agrárius pártéval nem, amely­nek emberei a földhivatalban ülnek. — Kinevezések, Rimaszombati tudósí­tónk jelenti: A rozsnyói püspök Kovács Zol­tánt Karancskeszibe, Biai Lajost Söregre, Soltész Józsefet pedig Krasznahorkaváraljá- ra nevezte ki káplánnak. —- Ingyen kelengyét kapnak Budapes­ten a Szent István napján születendő gyer­mekek. Budapesti ezerikesztőségönk telefo­nálja: A magyar anyák nemzeti ünnepének intéző bizottsága Szent István napját emlé­kezetessé akarja tenni és ezért elhatározta, hogy a Szent István napra virradó éjszakán és Szent István napján a budaipesti klinikán született szegénysorán gyermekeket kelen­gyével látja el. HMMMWMHBHnaHII Wllirmr írBWnMYJ I III MIIIII''WIH'HBWE—T SPOftT REGÉNY (19) Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY Egyetlen reménye volt: a knock out. De ez nem az ő harcmodora volt és látta, hogy ellenfele sem használja ki erre az al­kalmat. Elhatározta tehát, hogy meg sem kísérli, becsületesen fog harcolni, mint a szigetek bajnokához illik. Nyolc roundban támadott. A kilence­dikben már védekezett. A tizedikben sarok­ba szorult, fülei cafatokban lógtak Tóni jobb- bal 'fejütéseitől. Aztán az arcában érzett teliütést és az orresontía eltörött. Négy fo­gát köpte ki. Nem vágódott el. Csak állott, áimbolyogva, véresen. Amikor a roundot le­fütyülték, magasra emelte jobbkarját. — Lost! — mondotta szomorúan. így adta meg magát. Tóni lihegve ült a ring sarkában. Fülei zúgtak, az üdvrivalgás mintha messziről jött volna és n>em közvetlen közelből. Vér- bebomit szemei Adorét keresték, de nem találták. A tömeg előzőn! ott © a dobogót és vál­lalna kapta Tónit. Megáié nők harsogtak, a Delaware zenekara a Yankee Doodlet re­csegte. Tóni kábul tan mondta a magasban imlbolyogva: — Nem ezt! Deui-sehtand, DeUtschTand über alles! Ez jár nekem. De hangja elveszett a nagy zsivajban. ITa idegei nem lettek volna teljesen el­zsibbadva, dühöngött volna. így csak örült, amikor végre a Delaware úszómedencéjé­ben lubickolhatott. Aztán nekiesett a ste- wardök szendvicsestálatnak. # — Azt hiszem, nem érdektelen ez a Garden Party — mondta az admirális A dó­rénak. — Mondjon egy bókot. Megérdem- lem. Ott ültek a parancsnoki híd zárt részé­ben, a páncélkazamáta felvirágzott kapitá­nyi kajütjében. Adorének jólesett a félho­mály és nagy spanyol papírlegyezőt len­getett. — Az urak a Guhaliorról — jelentette az admirális segédtisztje. A tengernagy eltűnt a fedélzetre leve­zető lépcsőn. Adoré kitekintett a kaját ab­lakán. A páncéltörőny tetejéről lehordták már a dobogót, nagykalapu negritók banjoz- tak színes ponyvák árnyékában és az ültet­vényesek kreol lányai olyan tangót dobog­tak kendő sfejü, feketebarkós gavallérjaik­kal, amilyet Adoré még sohasem látott. — Ott északon csak bimbóba gníbőzik az élet — gondolta. — Itt kinyílik. Mint egy hegy nagyságú, ui'ill.i őszi ram mese virág. Lehunyta szemét és élményeit fukaran markolta össze, hogy el ne illanjanak. Emlé­kezett dajak harcosokra, akik a győztes csa­ta után a legjobb falatokat tömködték ellen­feleik levágott fejeinek szájüregébe, hogy üregengeszteljék bosszúálló szellemüket. És közben igy énekeltek: Látod, minek is ikellett egymást meg­támadnunk ? Testvérként élhettünk volna egymás mellett. Hiszen az erdők és hegyoldalak, A föld és víz tengerei Elég nagyok mindnyájunk számára. Tetemeink, az orrszarvú és teknőc, A leopárd és mahgu, A varjú és krokodil Nekünk adták a győzelmet. Máskor a te démonaid győznek És a mi fejjünk kerül csónakod orrára di&zül. Adoré alig akart hinni akkor a tol­mácsnak. Most emlékezett az egész engesz- itelődalra. Aztán egy bonneód törzsre, amely kényszeríti tagjait, hogy királyok legyenek. Miért megválasztás előtt betörik egynéhány bordáját. Szumatra szigetén a világ legszebb orohideamezöi ragyognak. És ugyanitt látott Adoré lepratelepet, az élet és halál formái­nak legborzalmasabbját. Leprás csimpánzok is éltek itt a mozgó emberosont vázak között. Megborzongatta az emlék. Kifutott a napsütésbe, Tóni elébe, aki már mindenütt kereste. A hátsó fedélzeten a jazzband dühön­gött. A yankeek és angol tisztek spanyol nőkkel járták a charlestont és blackbotto­mét. — Mindenütt kerestelek már. Ki van abban a kajütben, ahonnan jöttél? Tóni nyakán és homlokán kidagadtak,, az erek. — Nézd meg. Tóni végigrohant a parancsnoki hídon és sorba rángatta fel a kajütök ajtajai! Az­tán megszégyenülve sompolygott vissza. E pillanatban vészlövések dördültek a messzeségben. A fedélzeten megdermedt az élet. Minden élőlény felfigyelt. Az Iloilo öböl nyugati szélén, ahol a2 imént a Gühalior kettős füstoszlopa növe­kedett, most újabb füstoszlop tornyosodott. De olyan szédítő gyorsasággal közeledett, hogy pillanatok alatt eltakarta a napot. És a sötétben felhördült a tenger. Hullámok dö­rögtek végig a pánoélóriások testén, embe­rek ezrei ordították a rettenetes rém nevét: — A cyklon! De a rém tnlharsogott mindent, vad káoszba kavarva égbenyuló tölcsérjében mindent, tengert, öblöt, partot, hajókat, erő­döket, elevátorokat és életformákat. A szö­kőár gigászi örvényei a rombolás kéjében hörögve söpörtek végig a szigeteken és minden a sötétbe, a semmibe zuhant. 16. — Engedje meg, kedves Erdthefm —* mondta Lea Berg —, hogy bemutassam ön­nek az Érdtheim-galéria legközelebbi kiál­lítóját, Ludwig Fasendonck festőművészt. A ferde száj fanyarai mosolygott a köz­vetlenül felette kiugró orr hatalmas boltíve alatt. — Nagyon örvendek. Bizonyára — hm — hm — nagyon kiváló értéket képviselnek a képei, kedves uram, hiszen a nagyságos asszony ízlésében még nem csalódtam. Mindazonáltal — hm — adjon alkalmat, hogy megismerjem a dolgait, lehetőleg a rámparane&olt kiállítás előtt. — Nem fontos — kacagott Lea. — A’ férjem sem szokta megismerni előzetesen az ön által pártfogolt hölgyeket. Kijönnek az a teherbe az ön névjegyével és filméinek. — Legalább Berg így meséli önnek, asszonyom, hehehe. — Nos, én alkalmat adok önnek az elő­zetes megismerkedésre. Jöjjön. Karonfogta a műkereskedőt és a ven­dégekkel zsúfolt haliból egy csigalépcsőn át felhurcolta a kis szalonba, intve a mogorva Fasendoncknak, hogy kövesse őket. A szalon fehér falain valóságos kis Fá­sé ndonek-kiáilitás volt. De nem túlzsúfol­tan. Minden fal részen csak egy-egy olajfest­mény, alatta két grafika. A fehér falaikon nagyszerűen hatott a keretek aranya és fe­ketéje, a képek színei vibráltak az erős vil­lanyfényben. A műkereskedő elterpeszkedett egy fe­kete bőrszékben és sokáig hangtalanul szi­matolt. Szinte az orrával nézte a képeket. És a vásznak formái élni kezdtek, szeimbe- száilltak a nézővel, harcoltak a műkereskedő hunyorgó szemeinek tekintetével, mintha tudták volna, hogy alkotójuk sorsa most dől el. Csodálatos feszültség vibrált a szoba csendjébe, a holt dolgok élete. gamma -»i ni 11 —— huh un —— —-n. A természetes EJ5SEE3 keserüviz gyomor és béStiszftifté hatása páratlan. Az Igmándií ne tévessze össze másfajta feeserűvlzzel! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Schmídthaner krttvállalat Komárom. .!—■ Bilin mui»mi—innn>——■»—11— ■ ■■■■■»■>■■■■ Mm—■nwiiiBiiiBTfflT^^-———————— 1 ---■ , , ............nnimra—.iw,„.iiinamM—m—■——i—— ______1988 wgnmtns 8, rtmnatp. I ' S zlovenszkó uj járási főnökei

Next

/
Oldalképek
Tartalom