Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-28 / 195. (1822.) szám
Mai Hámwik 13 oMal Vílévf. 195. (1822) szám ■ KmM £ 1928 augusztus 28 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkői és ruszinszkói ellenzéki pártok Fösxecáesstő: PoMküi napilapja Felete vertes** DZWAtm LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága 0„ Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IU Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Ötszázmillió embert képviselő tizenöt hatalom aláírta Kellogg háboruellenes paktumát Az ni genfi kesnifé ' Jelentőségteljes hírről számoltunk be egyik múlt heti lapunkban, arról közöltünk genfi jelentés alapján híradást, hogy Géniben uj bizottság alakult, amely céljául a hontalanok ügyének végleges rendezését tűzte ki-. Egyelőre nem ismerjük ennek a bizottságnak szervezeti összetételét, nem tudjuk azt sem, hivatalos jellegű vállalkozásról van-e szó, amely esetleg a népszövetség auktoritása alatt dolgozik, vagy pedig magánjellegű szervezet-e, munkaprogramját sem ismerjük még közelebbről és behatóan. A hiradás csupán arról számol be, hogy egyelőre statisztikai működést fog az uj bizottság végrehajtani, amennyiben összegyűjti az egyes országok területéről a hontalanokra vonatkozó adató- j kát és csak ennek a statisztikai munkának | elvégzésével kezd hozzá komoly feladatainak megoldáséihoz. Azonban már az a tény is, hogy Európa szivében, a nemzetközi politikai élet fókuszában megalakult egy bizottság, amely magáévá tette a békeszerződések teremtette állapotok szomorú páriáinak, a hontalanoknak iigvét, rendkívüli fontosságú tény, amelynek jelentőségét nem tudjuk elegendő mértékben kihangsúlyozni. Mindaz, amit eddig a népszövetség a hontalanok érdekében tett, édeskevés. A nagy emberbarátnak és kiváló tudósnak, a sarki kutatások révén világnevet szerzett Nansen Fridtjofnak elévülhetetlen érdeme, hogy humanitárius tevékenysége közben felismerte az oroszországi és örményországi eredetű hontalanoknak borzalmas helyzetét és addig agitált, mig a népszövetség megadta ezeknek a szerencsétleneknek az úgynevezett Nansen-féle passzust, magát a nagy emberbarátot pedig 1922-ben a Nobel-békedijjal tüntették ki. Az ötven állam által elfogadott Nansen-passzus nagyon értékes okmány, mert ha tulajdonosának nem is biztosit polgárjogot annak az országnak területén, amelynek vendégjogát élvezi, mégis lehetővé teszi a szabad mozgást, az igazolást és az exisztencia megteremtésének alapját. Az orosz és örmény emigránsok sorsa tehát valahogy megoldódott, azonban Középéurópa uj államaiban tízezer és tizezerszámra élnek olyan szerencsétlenek, akik évtizedek óta laknak állandóan egyhelyben, állampolgárságukat azonban önhibájukon kivül elveszítették, útlevélhez nem tudnak jutni, tehát az orosz és örmény emigránsokkal szemben hasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben vannak, nincs meg a szabad mozgási lehetőségük és nincs meg a létalapjuk. Világos, hogy ezeknek az ügyét nem lehet olyan módon rendezni, mint ahogy a Nansen-passzussal elintézték az örmény és orosz hontalanok ügyét, ezeknek nem lehet nemzetközi érvényű útlevelet adni, nem lehet rájuk sütni másszinü útlevéllel a sárga bélyeget, mert ezek ugyanazon a helyen élnek ma is, mint éltek évtizedek óta az összeomlás és az uj viszonyok bekövetkezése előtt, teljes polgárjogot élveztek, tisztviselők voltak, vagy pedig iparvállalatok munkásaiként keresték meg kenyerüket, tehát jussuk van annak a földnek polgárjogaihoz, amelyen értékes kulturmunkát fejtettek ki. Ezeknek polgárjoga elméletileg nem is lehet vitás és ha mégis állampolgárság nélkül szűkölködnek, akkor valami hiba "történt az uj viszonyok szabályozása közben, valahogy a békeszerződéseket, kisebbségvédő szerződéseket, országközti megegyezéseket és alkotmánytörvényeket nem hozták a szükséges összhangba és igy ártatlan embert sújtanak. Annyi bizonyos, hogy sehol olyan zavaros helyzetet az uj szerződések nem teremtettek, mint éppen az! állampolgársági gyakorlatban és itt a legfőbb j ideje, hogy rendet teremtsenek, mert minél előbbre halad az idő, annál nehezebb lesz a bajok orvoslása. Mi történjék azzal a jövő nemzedékkel, amelynek szülei a mai viszonyok között nem bírnak érvényes állampolgársággal? Egész generációkat sújtson a hontalanság átka? Elképzelhetetlen visszásság’ lenne ez és örökös forrása az elégedetlenségnek és nyugtalanságnak, igazi nagy akadálya a lelkek békédének és a középeurópai konszolidációnak. „Viwe r$resemann! Vive ia Paix!" — kiáltásokkal fogadta a párisi utca Stresemannt - iriiüd optimista nyilatkozatai — A némát is francia külügyminiszter első barátságos eszmecseréjén elkerülte a rajnai kérdést Pária, augusztus 27. Stresemann Parisba való megérkezése a lehető legegyszerűbb módom ment végbe. Aki nem voit beavatva, hogy a német külügyminiszter vonata hamarosan beérkezik, még egy negyedórával a vonat megérkezése előtt semmi feltűnőt nem tapasztalt volna a vasárnap mindig rendkívül élénk forgalmú északi pályaudvaron. A párisi újságíróktól és rendőröktől eltekintve mintegy félezer ember gyűlt egybe azért, hogy tanúja legyen annak a történelmi jele- nelnekf amikor 1867 óta elsőizben teszi barátságos szándékkal a francia fővárosba lábát egy felelás német államférfi. A kormány iom tett semmiféle rendkívüli intézkedést, amely Stresemann. fogadtatását megkülönböztette volna a Kellog-paktum aláírására egybegyült többi államféríiüfogadtatá- sától. A kormány képviseletébe csupán Fou- quieres ceremómia mester, a szajnai kerület kormányelnöke és a rendőrfőnök jelent meg, vagyis az a ceremóma-szenié 1 yzet, amelyet a harmadik köztársaság tradíciója a kisebb- rendű fejedelmi személyek fogadtatására előír. Kelloggot sem fogadta Parisban más környezet, mint ez, csak Le Havreben a helyi hatóságok mozgósításával adtak megkülönbözReHogg államtitkár Amerika tetett tiszteletet az amerikai vendégnek, a béke-paktum atyjának. Ez a tiszteletadás és szívélyesség hiányzott Stresemann fogadtatásában. Stresemann érkezése Vasárnap délután pontban három órakor szaladt be az északi expressz, amelyből Stre- semann a Jeumentig eléje utazó párisi német nagykövet kíséretében szállott ki. A fogadtatásra egybegyült hivatalos személyeken kivül leginkább német újságírók fogták körül a megérkezett kis csoportot s ezek voltak tanúi Stresemann első párisi perceinek. A német követség tisztviselői kara élén Rieth követ- ségi tanácsos üdvözölte külügyminiszterét. Stresemann a fényképészek objektivjeinek kereszttüzében indult meg a sínpártól néhány percnyire álló kocsicsarnok felé. Külsején még ugyancsak meglátszik a súlyos betegség nyoma, amelyen az utóbbi hónapokban szerencsésen keresztülment. Az ünneplés a pályaudvaron nem nagyon lelkes, sőt még egyes füttyentések is elhangzanak, amelyek különben egyetlen nemzet Párieba kiküldött képviselőinek megérkezésekor nem maradnak el, mert Párisban mindig vannak olyan emberek, akik vagy jobboldalról, vagy baloldalró] kötelességüknek tartják, hogy nekik feltétlenül tüntetniök kell *»eket a füttyöket azonban udvarias taps é» ,,’.7ive la Paix“ kiáltozás igyekezett elnyomni. Az utca ünnepli Stresemannt A vonat érkezése óta alig telt el öt perc és a német külügyminiszter meg kísérete márgróf olasz Jcövet Kríaintl kiilügyiáiiaifisáitca* Franciaország Stoeeeinmnai külügynuin. Németország cusiiedon lord Anglia Ben.es le üliLgyminiisztor CsdhszHoivákia Ma a helyzet annyira zavaros, hogy a legkitűnőbb nemzetközi jogász is útvesztőbe kerül, ha valamilyen állampolgársági kérdésben kell véleményt mondania. Egy példa: Valaki Románia területén birt illetékességgel 1906 január elsejéig. 1906 január elsején átköltözött olyan területre, amely Csehszlovákia mai állományához tartozik és azóta megszakítás nélkül él itt. Felmerül a kérdés, milyen állampolgár az illető? Nem fizetett adót, mert bérmunkás volt, tehát csehszlovák állampolgárságát mondjuk 1923-ban a közigazgatási bíróság emlékezetes döntése alapján megsemmisítették és az illetőt felhívták, hogy mint külföldi, szerezze be útlevelét. Emberünk a román belügyminisztériumhoz fordul, onnan az a válasz érkezik, hogy román állampolgársága nincs, mert Románia kimondotta, hogy azok a külföldön élő volt román állampolgárok, akik 1921 december 31dg nem kérelmezték román állampolgárságukat, erre való igényüket elvesztették. Magyarország természetesen nem ismerheti el az illető állampolgárságát, mert. egész életét, olyan területen élte le, amelyik nem tartozik a magyar állam mostani impériuma alá. Ebből az egy példából világos ,hogy itt kiáltó ellentmondás van a szomszédos államok állampolgári törvényei között és mert például Románia meg Csehszlovákia nem kötöttek egyezményt ebben a kérdésben, aminő például az Ausztriával megkötött bécsi egyezmény, a kérdés rendezésére nincs is kilátás. Ott történt a baj, hogy az állampolgári törvények megalkotásánál az uj államok nacionalista és pénzügyi szempontok miatt egyáltalán' nem helyezkedtek a liberalizmus alapjára és ellentétbe kerültek a kisebbség- védő szerződésekkel is. Saint Germainben például Csehszlovákia arra kötelezte magát, hogy mindazoknak, megadja állampolgárságát, akik 1918 október 30-án mai területén állandó lakással bírtak. A forradalmi alkot- mányozó nemzetgyűlés ezzel szemben bevezette az 1906 január 1. döntő terminust és már a trianoni békeszerződésben ezt a határozatot fogadtatta el a békeszerzőkkel. Minden baj forrása ebből ered. Itt. találjuk meg tehát az orvoslás módját is. Fokozatos munkával kell a világ közvéleményét meggyőznünk, hogy lehetetlen helyzet az, amely Európa szivében jogtalan helóták légióját termelte ki, rá kell vennünk a nemzetközi szervezeteket, főleg a népszövetséget arra, hogy addig ne nyugodjék, amíg minden, középeurópai ember nem polgára valamelyik középeurópai államnak. A megoldásnak pedig csak egy módja van, az 1918 október 30-iki döntő nap, minden más kísérlet csak félmegoldást jelent és mint ilyen, nem orvosol, csak növeli a zűrzavart. A magyar kisebbségnek fokozott figyelmet kell fordítania az uj genfi bizottság munkálataira. Mivel a bizottság első feladata a statisztikai anyaggyűjtés, azért nekünk Genf kezére kell járnunk és teljesen megbízható, tökéletes statisztikát Íveli mielőbb elkészítenünk, hogy azt a bizottság rendelkezésére bocsássuk. Mi teljes mértékben áté.rezzük a kérdés nagy fontosságát és ezért az eddiginél is fokozottabb mértékben állunk a hontalanok ügyének szolgálatába. Minden komoly és életrevaló hozzászólást készséges örömmel hozunk a nyilvánosságra és fellett szándékunk. hogy a hontalanság szörnyű szenvedéseinek is megnyitjuk hasábjainkat. Ehhez a munkához kérjük minden olvasónk segítő •támogatását