Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-28 / 195. (1822.) szám

itfúO a4l&\L»s,lUe feOj jfcOLt.Ua je'Jtsrt.w-jdt. L*i , j. . í •’ W|t .rí * T-J. t* ■»'*'* if-^ÍU-mWi. Iáé* t ár-Mtt i£ megindult a számúira kijelölt autókon. Az állomás előtti térség, amely zászlódiszbeu pompázott, sűrűn meg volt szállva érdeklő­dőkkel és a nagyszámban kivonult rendőrség csak nagy erőmegfeszitéssel biztosíthatta a zavartalan forgalmat. Különösen nagy volt a tolongás a koosicsarnok előtt, ahonnan a aé- met vendégek autóit várták, itt százszámhan lepték el az emberek a járdákat, sőt többen még az állomás épületére is felmásztak, hogy jobban lássanak. Az érdelődök soraiban na­gyon sok volt a Párisban lakó német, akik nem akarták elmulasztani az alkalmat, hogy a német külügyminisztert Hooh-kiáltásaikkal ne üdvözöljék. Stresemann her okijaiként a fotóriporterek raja futott ki a csarnokból, akik a minisztert lekapták már abban a pillanat­ban, amikor a vasúti kocsiból kilépett., most pedig azt a jelenetet akarták megörökíteni, amikor elhagyja a pályaudvart és Paris népe üdvözli a németek külügymi­niszteréi. Amikor azután az autó kibukkant a künn vá­rakozók lelkesedése igen magas fokra há­gott, a rendőrkordont nyomban benyomták és futólépésekben szaladtak jó darabon az autó után, amely Stresemannt és kíséretét a né­met követség épületébe szállította. Közben mindig harsányan felcsendült a Vive la Paix kiálták, mely a nacionalisták gyér füttyeit sze­rencsésen elfojtotta. Vive Stresemann, Vive la Paix, hangzott az egész utovnalon és Stre­semann fáradhatatlanul köszöngette az óvá- cióf. Stresemann menti meg az ünnepséget Az a tény, hogy Stresemann az aláírási Szertartáson kivid egészségi állapotára való tekintettel csupán a külügyminisztérium hét­fő este iartandú bankettjén vesz részt, külön­ben pedig minden ünnepélyes megnyilvánu­láson a német nagykő***# által képviselteti magát, még inkább kiemeli annak a jelentő­ségét, hogy a gyöngélkedő német külügymi­niszter megjelent a békepaktum aláirásán. Párisban olyan hangok hallatszanak, vájjon Chamberlain sokkal rosszabb egészségi álla­potban ioí)ct-e, mint német kollégája? Azt már a Quai (VOrsayhoz közelálló körök sem titkolják, hogy Chamberlain lemondása után Stresemann részvétele menti meg a paktum aláírásának ünnepélyes ceremóniáját és a paktum jelentőségéből 6okat vesztett volna a nagyvilág előtt, ha Kelloggon kiviil egyetlen nagyhatalom képviselője sem jelenik meg az ünnepélyes szertartáson. Ezzel Stresemann olyan nagy érdemeket szerzett, hogyha egész­ségi állapota megengedi és tárgyalásokra ke­rülhet a sor rövid párisi tartózkodása idején, úgy mindenesetre megvan az a joga, hogy kö­vetelőként léphessen leJ. A Quai d‘0rsav sem tagadja meg Stre&emannak ezt a morális jo­gát, amioi az a sajtó kommentárjaiból kitű­nik, A nacionalista Le Journal a jövőre vo­natkozólag kedvező jelnek Ítéli, hogy a pak­tumot egy olyan nemzetnek képviselője is aláírja, amely generációkon át mint a támadó militarizmus prototípusa szerepelt. A Petit Párisién rámutat Stresemann szivélyes fogad­tatására és kijelenti, hogy Franciaország min-! Páris, augusztus 27. Stresemann még teg­nap délután felkereste Briand-t, aki nemso­kára a német követség épületében Visszaad­ta a látogatást. A ma reggeli párisi sajtó szerint a két államférfi ez alkalommal semmi­féle komoly tárgvban nem folytatott megbeszélést, tisztán barátságos magán- beszélgetés folyt közöttük, és a Maiin szerint egyikük sem gondolt arra, hogy a kedélyes eszmecserét komoly tárgya­lássá mélyítse ki. A Petit Párisién szintén kiemeli a beszélgetés rendkívül szivélyes jel­legét és hozzáfűzi, hogy a két államférfi csupán felvetette a sző­nyegen forgó aktuális problémákat anél­kül, hogy részletekbe belemerült volna. Stre­semann rámutatott annak a jelentőségé­re, hogy a népszövetség őszi ülésszakán Hermann Müller kancellár vezeti a né­met delegációt, kijelentette azt is, hogy ezen az ülésszakon olyan fontos problé­mákat is fel kell vetni, amelyek Locarno és Németország népszövetségi tagsága óta állandóan aktuálisak, azonban meg­oldásuk irányában niég nem történtek meg a szükséges lépések, holott Német­ország e kérdések rendezését sürgősen kívánja. Stresemann azonban szándéko­san elkerülte ezeknek a kérdéseknek megformulázását, nehogy ez a beszélge­tés egy diplomáciai tárgyalás megkezdé­sének jelentőségét nyerje. Briand a népek kötelességérül Páris, augusztus 27. Briand a Paris Midi munkatársának nyilatkozott a Kellogg-pak­tumról, amelyet a népszövetség megalakítása és a locaraói szerződések után a legfontosabb békelépésnek tart. — A háborúk csupán azért lehetségesek, mert a népek hagyják a dolgokat magukban fejlődni, nem törődnek velük és így az álla­potok elfajulnak. Ha a népek ezt a szerződést valóban ko­molyan veszik és melléje állanak, olyan morális helyzet alakulhat ki, hogy egyet­len kormány sem mer majd a jövőben of­fenzív háborúra vállalkozni. A száraz por felhasználásának szükségéről szóló régi ige gyűlöletessé válik, az az esz­me, hogy a nemzet értékét aszerint a hala­déin feléje nyújtott kezet szívesen fogad, en­nek a kéznek azonban lojálisnak kell lennie. A radikális és baloldali sajtó a német kíván­ságok lojális honorálását követeli. Egyedül a konzervatív Figaro helyezkedik a teljes szkepszis álláspontjára, amikor a békevágyat a jó idő utáni vággyal hasonlítja egybe. Sem ez, sem az nem függ a mi akaratunktól — Ír­ja, — tehát fegyverezzük fel magunkat jóaka­rattal, hogy elérjük mindazt, amit kívánunk. lom szerint Ítélik meg, amellyel másnak rosz- szat tehet, véglegesen a múlté lesz. Eddig minden nemzetnek meg volt a joga, hogy a hatalom eszközeihez nyúljon, ha céljait meg akarta valósítani, ez szuverénitásának alkotó jegye volt. Támadásait politikai expanziója eszközeként alkalmazhatta. Ha azonban most a népek a háboruellenes paktumot valóban komolyan veszik, az a kormány, amely háborúba kezd, szószegőnek tűnik fel és a világ közvéle­ménye egyhangúlag ellene fordul, tehát egy szörnyű morális Ítélettel találná ma­gát szemközt. Mindenesetre a jövőben a kormányok nagyon jól meg fogják gon­dolni, hogy támadásba bocsátkozzanak-e és már ezzel is időt nyerünk, fia pedig időnk van, megvan a lehetőség arra is, hogy a konfliktusokat elsimítsuk, mert a világ közvéleménye fogja ezt egységesen követelni. Arra a kérdésre, hogy nem lesz-e gyak­ran nagyon nehéz a támadót megállapítani, Briand azt felelte, hogy a háború megüzené- se és a hadseregek felvonulása olyan tények, amelyeket nem lehet letagadni. Különben is a háborút mindig tárgyalások előzik meg és azoknak lefolyásából is meg lehet állapítani, hogy kit terhel a felelősség. Kellogg a paktumról London, augusztus 27. A Sunday Times mai száma Kellogg cikkét közli, amelyben az amerikai külügyminiszter kifejti, hogy a világháború óta valamennyi államférfi a há­ború elkerülésének problémájával foglalko­zott. Az Egyesült Államok amikor elhatároz­ta, hogy ebben az akcióban részt vesz, két utat indítványozott. Első útnak az Egyesült Államok és a többi nemzetek között kötött döntőbírósági szerződések megújítását aján­lotta és azután Briand előterjesztését tette magáévá, amelyben a francia külügyminisz­ter háboruellenes szerződés megkötését aján­lotta Franciaország és az Egyesült Államok között. Ámbár a francia—amerikai döntőbíró­sági szerződés, amelyet Amerika a többi szerződések mintájául is javaslatba hozott, be­vezető formulájában a háborút elitéli, ez a biztosíték nem elegendő, hanem a háború megszüntetésére szükséges az ünnepélyes, jogilag biztosított szerződés. Kellogg hozzáteszi, hogy nem ringatja magát illúziókban az iránt, hogy a döntő­bírósági szerződések és a háboruellenes paktum megadják a szükséges biztosíté­kot mindenféle háborn ellen. Csupán csak a háború borzalmai által öntudatra 1 hozott világvélemény egységes állásfog- 1 lalása képes a világ összes nemzeteit a nagy békecélban egységbe vonni. Végezetül Kellogg azt a hitét fejezi ki, hogy a világ máris nagy utat tett meg előre a nem­zetközi konfliktusok békés szabályozásának utján és a népek azon a meggyőződésen van­nak, hogy a háborúval, mint intézménnyel, szakítani kell. Briand öt pontja A Sunday Dispachben Briand a háború- ellenes paktum jelentőségét öt pontban fog­lalja össze. Kijelenti, hogy a paktumban a világbóke lefektetésének és megalapozásának uj szerződését látja. A paktum előtt a népek békés érzülete a népszövetség megalakitásá- baii, a locarnói szerződésekben és Németor­szágnak a népszövetségbe való belépésében nyilatkozott meg. 1. A paktumnak nagy morális ereje lesz a béke fentartásában. 2. Megszűnik a népeknek az a tradí­ciókban gyökerezett joga, hogy egoisztikus szempontokból háborút indíthatnak. 3. Ha egy hatalom megszegné a pak­tumban adott Ígéretét, a nemzetek között páriává sülyedne. 4. Az uj feltételek között alig törhet ki a háború, mert a népek nem fognak meg­fontolás nélkül belemenni háborús kalan­dokba és döntőbírósági eljáráshoz folya­modnak. 5. A paktum gyümölcseinek megérlelé- sére szükséges, hogy a béke barátai többet beszéljenek a békéről, mint a háborúról. Benes is megszólal Páris, augusztus 27. Benes dr. a ma reg­geli sajtónak körinterjut adott a Kellogg- paktum jelentőségéről. Nem lehet tagadni — mondotta —, hogy az utóbbi tiz esztendő tár­gyalásai a genfi biztonsági tárgyalások, lo­carnói paktumok és most a Kellogg-paktum állomásain át nyugodtabb periódusra vezet­tek. A békéért folytatott harc ezen tízéves periódusában a különböző manifesztációk ér­tékét gyakran túlbecsülték. Most azonban a Kellogg-paktum aláírása előtt általában találó ítéletre jutottak. Ennek a paktumnak materiális értéke is van és az olyan országra, aminö Cseh­szlovákia, jelentősége egészen rendkí­vüli. Csehszlovákiát már földrajzi hely­zete kötelezi, hogy minden erőfeszítést megtegyen a béke biztosítására. London, augusztus 27. Itteni amerikai körökben úgy hírlik, hogy Kellogg Coolidge elnök javaslatára lemondott londoni látoga­tásáról, mert az amerikai kormányt az angol —francia tengeri kompromisszumról adott ki­egészítő f*WÍágositások sem nyugtatták meg. Stresemann és Briand barátságos tanácskozásai MINNEHAHA („KACAGÓ VÍZ") REGENY. Irta: EMIL DROONBERG (2) Eddigi zsákmányom két széip farkasbőr volt, amelyre különösen büszke voltaim, mert a farkasok általában nagyon ravaszok ahhoz, hogy akár a legjobban előkészített csapdáiba is bélemenjenek. Zsákmányoltam továbbá négy szÜTkeróka-, bárom vidra- és három nyest-bőrt. Közben nagyon sok hó esett és körsétá­mat hócipőben kellett folytatnom. Ma azon­ban nem fejezhettem be szemleutaimat. Ami­kor két vagy három csapdát megvizsgáltam, bizonyos távolságban nagy hollósereget vet­tem 'észre, amely láthatólag félizgatva, ne­héz, de zajtalan szármycsapásokkal és rekedt károgással az erdőnek bizonyos pontja körül cirkált. Egyszer, mintha a fák közé akartak volna leszabni a madarak, de aztán hango­san protestáló „kár-kár" kiáltással a fák ko­ronái fölé emelkedtek. Ez valami szokatlan dolgot jelentett. Az erdő titkait majdnem mindig hollók és var­jak árulják el, és ha a vadász észreveszi, hogy valahol összegyülekeznék, egészen bi­zonyos lehet afelől, hogy ott olyan valamit láthat, amit érdemee is megnézni. Eltérve eredeti irányomtól, óvatosan és zajtalanul igyekeztem tehát a puha hóban arrafelé, ahol, becslésem szerint, a Qu'Apel- le-River egyik, kanyarulata lehetett. A leve­gő átláthatatlanul ködös volt s a felsőbb ré­giókban fel-felhangzó dörgés arra figyelmez­tetett. hogy vihar húzódik errefelé. Csupán sörétes puskám volt nálam, me-J Ivet lövésre készen tartottam kezemben és, egyúttal az öveimen függő társkát is kinyi­tottam, hogy a revolverein is azonnal kéznél legyen. Mialatt .arrafelé közeledtem, a hollók se­rege láthatólag megszaporodott. Károgásuk mindig hangosabb és merészebb lett. Az er­dő itt nem volt silrü és így láthattam, amint egyik-másik leereszkedett egy-egy ágra és kiterjesztett szárnyakkal, kéken csillogó nya­lkát kinyújtva, gonoszán, gúnyolódó „kár- kár" rikácsolással hívta társait. Most megpillantottam a Qu'Apelle-River kigyószerü kanyarulatainak egyikét, aimelv úgy húzódott végig a bozótos tájon, mint fe­hér hószalag. Csupán egyetlen ponton, ahol a folyónak egy kis esése volt, ömlött a vize csendesen valami tószerü öbölbe. Nem messzire ennek partjától sötét tö­meget láttam mozogni a fehér hótakarón. Hogy mi lehetett, nem tudtam megállapítani, azonban a hollók viselkedése kétségtelenné tette, hogy ez a sötét alak keltette fel érdek­lődésüket. Bizonyára olyan állat, amely egy másikkal vivott küzdelmében most már a végét járja, mert a mozdulatai bizonytala­nok, erőtlenek és lassúak. A nagyságáról átélve alighanem vapili- vagy jávorszarvas lehetett és mivel úgy láttam, hogy nincsenek agancsai, bizonyára szarvastehién, amelyet vagy vadász sebzett meg vagy pedig valami farkas és most ide menekült meghalni. Midőn mi ég vagy tiz lépést tettem előre, láttam, hogy nem szarv7as, hanem nagy bar­na medve fekszik a hóban. Amint ez meg szokott történni, bizonyára megszakította téli álmát, azzal a szándékkal, hogy meg­töltse a hosszú koplalástól korgó gyomrát. Nem tudtam, mit csináljak. Az én söré­tes puskáim és revolverem nem voltak egé­szen arra való fegyverek, hogy felvegyem a küzdelmet egy medvével. Hogy megsebesí­tették, az nem ♦jelentett semmit. A megseb­zett medve sokkal veszedelmesebb és nem , egy vigyázatlan vadász, aki kimultnak vélt medvéhez közeledett, fizetett már az életé­vel vagy a testi épségével ezért a könnyel­műségéért. Tudtam ezt jól, azonban mégis I látnom kellett, hogy mi történt itt. Közben a levegő még átláthatatlanabb lett. Mind jobban és jobban megtelt finom hóval, amelyet a most támadt éles szél mint könnyű felhőt kezdett körülsodomi. Tudtam, 1 hogy ez mit jelent Hírnöke volt a kanadai hóviharnak — a blizziardnak — s az egyet­len okos dolog, amit az ember ilyenkor te­het, az lett volna, hogy a lehető leggyorsab­ban fedél alá mén ékül. De sémim leseire sem akartam elhagyni helyeimet, mielőtt meg nem tudom, hogy m,i is történt itt vol­taképpen? óvatosan és elővigyázatosan kö­zeledtem tehát a medve felé. amikor egy­szerre csak láttam, hogy két holló egészen a medve mellé merészkedett és a puha hóban nehéz ugrásokkal körültáncolta, míg egy harmadik a fenevad bozontos hátára ugrott és merész és szemtelen támadásba kezdett. A medve dönm égésére, amely azonban már nem is dörmögés, hanem a kínnak és fájdalomnak leirhatatlanul panaszos hörgése volt s egy nagy, nehéz mozdulat elriasztotta ettől a szándékától a hollót. Ezért történt, vagy pedig talán mert en­gem észrevették, hogy a hollók éles rikácso­lással egyszerre felrepültek. Persze csak a legközelebbi fák koronájára, ahol saját len­dületükkel meg lóbál fák az ágakat és démo­ni gunykacaijukat hallatták, amelyet magá­val sodort a szakadékból kitörő szélroham. Ami most itt történt, arról győzött meg, hogy vállalkozásom neon igen jár veszedelemmel. Gyorsan megtettem az utolsó lépéseket, ki­menteim a bozótból az Öböl partjára és ott álltam a medve előtt. Első pillantásom az állatnak rettenete­sen eltorzított fejére esett. Balszeme kiló­gott a szemgödréből, amelyet odafagyott véresőm ő fogott körül. A szája és az ajkai formátlanra dagadtak és vérvörösre voltak gyulladva. A daganat, mint valami pecek, feszítette szét az állat fogait, úgy hogy nem tudta becsukni a száját. Most már tudtam, m,i történt. Mindent megmagyaráztak a tüs­kék, — a sündisznó kemény tüskéi, amelyek kiálltak a dagadt ajkakból és a foghusból. Az éhségtől hajszolt medve meggondo­latlanul megtámadta az útjába tévedt sün- disznót s amint ilyenkor történni szokott, ennek a támadó vallo tta kárát. A sün disznó támadás esetén üldözőjét a legközelebbi ki­dőlt fatiörzsig szokta csalni, amely alá elrejti testét úgy, hogy csak a farka marad szaba­don. Ezzel aztán dühösen üldözője fejére csap, hogy apró horgokkal ellátott tüskéi a •támadó nyelvébe, ajkába és pofájába hatol­nak és. gyakran benne is maradnak. Hogy ez mikor történhetett meg a med­vével, nem tudtam megállapítani. Bizonyá­ra megkísérelte, hogy mancsaival eltávolítsa a tüskéket, ami azonban még súlyosabbá tet­te a helyzetét. Úgy mondják, bár nem tu­dom, igaz-e, hogy ezekben a tüskékben olyan méreganyag van, amely rettenetes gyulladást okoz. Mindenesetre tény, hogy azok az állatok, amelyekkel ez a baleset megtörténik, a legtöbb esetben tönkremen­nek. Ez a medve is közel járt már a véré­hez. Egy csomó hal, amely körülötte feküdt ia hóban s amelyet a vizesé*? aljából kapko­dott ki mancsaival, azt mutatta, hogy élel­met próbált szerezni magának. Megenni azonban már nem tudta a halakat ? az éh­ség s a rettenetes fájdalom teljesen elvette minden erejét. Egyik szemét bizonyára a hollók vájták ki egy olyan percben, amikor aléltan feküdt. Amidőn most maga előtt lát­ta az embert, amelytől eddig úgy félt és amelyet annyira gyűlölt, nehéz mozdulattal (felemelte a fejét és megmaradt szemével ' ránézett. Még egyszer felvillant benne a ' sárga-züM fónv. azután leírhatatlan fáid atom , tükröződött ebben a szemben, a könyörgő i gyámoltalanság pillantása. ' 9 (Folytatjuk,)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom