Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-26 / 194. (1821.) szám
2 1828 OTLy—tai M, rPM^-iV\AGÍ^-Hnai2® Ezer ember élethalál harca a föld alatt utasai hozták. Ez a vonat északi irányiból érkezett a Times Square-i állomásra és útjában érintette a szerencsétlenség szinhelyét. Az álomásfőnök nyomban a katasztrófa megtörténte után a pályatest egész szakaszát lezárta a forgalom elől, a rendőrség pedig, melyet később lovas- rendőrcsapatokkal kellett megerősíteni, széles kört vont a földalatti vasútállomás köré, hogy távoltartsa a mentési munkálatokat zavaró kiváncsiak sokezernyi tömegét. A legmesszebbmenőbb elővigyázati intézkedésekre volt szükség, hogy a katasztrófát újabbal ne tetézzék. A rendőrség a 7. Avenue 42. és 82. utcáját hermetikusan elzárta, mert attól kellett tartani, hogy a földalatti vasút pályatestének kidöntött oszlopai hiányában az egész felépítmény beszakad. Lezárták magát az állomást is, amely a romok eltakarításának egész ideje alatt csukva marad a forgalom elől. ötszáz tűzoltó és rengeteg vasúti munkás dolgozik a romok eltakarításán, amely nagy részben már meg is történt. Csak most derült ki, hogy egy hajszálon múlott, hogy a szerencsétlenséget nem követte egy másik, még súlyosabb katasztrófa. A pusztulásba rohanó vonat után pár percre ugyanis egy másik földalatti vasútnak kellett volna ugyanazon a sínpáron átrobognia. A vonat mozdonyvezetője már csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy a pályatesten baj történt, de még sikerült a romoktól három méter távolságnyira megállítani a vonatot. Newyork polgármestere vezeti a vizsgálatot A kora reggeli órákban megindult hivatalos vizsgálatot Walker, Newyork város polgármestere személyesen vezette, de a vizsgálat mostanáig nem tudott többet megállapítani, mint hogy a tömcgszerencsétlenség közvetlen okozója a sinkereszteződés meglazulása volt. A földalatti vasútállomás alagutjában történt szerencsétlenség okáról keringő különböző verziók egyike tudni véli, hogy a sínek hibás voltáról idejében megtették a jelentést és ki is küldték a pályatestre a vasúti munkásokat, akik azonban feladatukat felületesen végezték el és a sinre ráengedték a vonatokat, mé^ mielőtt a pályatestet kipróbálták volna. A "katasztrófa következtében egyébként a földalatti vasút egész forgalmi hálózata megbénult éa a közeli állomásokon órákig voltak kénytelenek vesztegelni a vonatok. Newyork, augusztus 25. .A legújabb jelents szerint a földalatti vasút végzetes balesete éppen abban az időben történt, mikor a vasutak a legnagyobb forgalmat bonyolítják le és a kocsik zsúfolásig megteltek a munkából hazasiető hivatalnokokkal és munkásokkal. A szerencsétlenül járt vonat kocsijaiban is egymás hegyén-Mtán szorongtak az emberek, minden kocsiban átlag 200. Az újabban jelentkezett szemtanuk a történteket úgy állítják be, hogy a kisiklott kocsik borzalmas erővel zúdultak neki a betontetőt tartó pillérnek, amely az első kocsit kettészakította. A kocsi elejét a vonat hatvanméternyi távolságra vitte magával, míg a hátsó része a mögötte levő vagonokkal együtt kiugrott a sínből és a falhoz csapódott. A roncsok között támadt tűz oltására egy másik vonat utasaiból szerveztek csapatot, amely a vasúti személyzettel együtt’ vett részt az oltási munkában. Ebben a csapatban dolgozott a többiekkel együtt Byrd, a világhírű óceán- } repülő is. A földalatti állomáson a szerencsétlenség villámgyorsan terjedő hírére százszámra verődtek össze az emberek s amíg a rendőrség meg nem tisztította a kijáratot és a terei, olyan öldöklő volt a tolongás, hogy a szerencsétlenség halottait és sebesüítjeit csak egy mclléklcijáraton lehetett fel szállítani. Percek alatt tízezer főre növekedett az állomást megszálló tömeg, amely rémült döbbenettel hallotta a mélyből feltörő jajgatást és a haldoklók halál- hörgését. A feltorlódó tömeg elállta a forgalmat és a lovasrendőrcsapatok lépésről-lépésre tudták csak visszaszorítani és szétszórni az állomás lejárata körül gyülekező, feketéllő ezreket. Hogy a tűzoltó- és a mentőkocsiknak szabad ütjük legyen, a Broadway forgalmpt, amely ebben az időpontban szokott tetőpontjára hágni, teljesen leállították. Az úttesten egy órán át csakis mentőautók, tüzoltókocsikT és a sebesültek szállítására rekvirált magánautók haladhattak. Ebben az időben áramlik délről észak felé Newyork munkásnépe s a százezerBeszámolnak a szemtanuk arról is, hogy a szerencsétlenség pillanatában keletkezett pánik az utasokat a kocsik ajtajai felé hajtotta, a földalatti vasút kocsijainak ajtajai azonban automatikusan záródnak és csak az állomásokon nyílnak ki. Az utasok egymást tépve-marcangolya igyekeztek az ajtóhoz, de mert nem bírták kifcsziteni, az ablakoknak estek. Az asszonyok hisztérikus sikoltozása belevegyült a sebesültek fájdalmas kiáltozásaiba. Kétségbeesett dulakodás folyt le életre- haiálra. Ahol az ablakot kitörték, egymást préselve buktak ki az utasok az alagútba, sokan közülök olyan szerencsétlenül, hogy a még mozgó vonat kerekei alá kerültek. A mentésre siető emberek hullák és vértő- csák között gázoltak. A sebesültek sérüléseiből és a szerencsétlenség helyszíni képéről arra következtetnek, hogy az expresszvonat heringmódra összezsúfolt utastömegei borzalmas tusát vívtak életükért. Az orvosok száznál több áldozat sebeiről konstatálták, hogy azok csak egy tébolyodott élet-halálküzdelemben eshettek. nyi ember egy óránál is hosszabb ideig állt kényszerű várakozásban, amig az utcát, a villamosokat és a földalatti vasutakat ismét átadták a forgalomnak. Newyork rendőrfőnöke az egész rendelkezésére álló készenlétet mozgósította a fennakadt és megtorlódott forgalom rendjének fentartására. Rendkívül nagy szükség volt erre a rendőri intézkedésre, mert az utcákon hömpölygő nép megrohant minden autóbuszt, villamost és egyéb a kezeügyébe eső közlekedési eszközt. Á rokonok ostroma a kórházak ellen A sebesülteket öt kórházban helyezték el s a kórházak előcsarnokaiban, folyosóin szivszoritó jelenetek játszódtak le. A francia kórház elé többezerfőnyi tömeg vonult, csupa olyan ember, akiknek hozzátartozói, barátai nem érkeztek haza s akik most halálos aggódással követeltek bebocsátást a kórházba, hogy meggyőződjenek, nincs-e hozzátartozójuk a súlyos sebesültek között. A rendőrségnek az izgatott tömeg fékentar- tására többször gumibotját kellett használni. Hasonló incidensek színhelye volt a hetedük! rendőrkerület hivatala, ahol a neronesétlea* ség néhány halottját helyezték «L Eltűnik és megkerül á váltóőr Walker, Newyork város polgármestere, aki félórával a szerencsétlenség után már a színhelyen volt, az egéftz éjszakáit talpon töltötte. Sorra járta a kórházakat és hosszabb megbeszéléseket tartott a földalatti vasutak igazgatóságával. Midőn a polgáraié sterred közölték, hogy a vonatot a váltóőr jelentése dacára Is útinak indították, azt követelte a társaságtól, hegy a váltóőrt állítsák eléje. Az alkalm azott azonban sehol sem volt található e eltűnése azt a gyanút keltette, hogy a társaság a saját jól felfogott érdekében rejtegeti. Walker polgármester, aki évek óta kemény harcban áll a földalatti vezérigazgatójával a személytarifa leszállítása kérdésében, most megüzente a vezérigazgatónak, hogy amennyiben a váltóőrt nem találják meg, letartóztattatja. Az erélyes fellépésnek meg is lett a kellő eredménye és a váltóőr nemsokára jelentkezett a vizsgálóbizottságnál. V állomásáról mit sem hoztak nyilvánosságra. Rejtélyes hiba a váltó szerkezetében A newyorki földalatti vasút társaságának vezérigazgatója, Franc Hedley személyesen vett részt a szerencsétlenség okának vizsgálatában és utána kijelentette, hogy a katasztrofális vonatkisiklást a váltó hibás szerkezete idézte elő. Véleménye a szerencsétlenségért a társaság nem felelős, mert a váltót elődrásszerüen kipróbálták, a sínen két vonatot engedtek át és a váltószerkezet akkor kifogástalanul működött. A szerencsétlenül járt vonatnak délután öt óra kilenc perckor kellett volna elhagynia a Times Square állomást, a pályafelvigyázó azonban jelentést tett arról, hogy a váltó nem működik. Az állomásfőnök intézkedett, hogy a vo natot a fővágányon vezessék át, mire a válté- őr jelt adott a vonatvezetőnek az indulásra. A' vonat kifutott és húsz mérföldes óránkénti sebességgel ért el a váltóig. Hat kocsi minden baj nélkül áthaladt, a hetedik kiugrott és beleütközött a boltozatot tartó pillérbe. Mint- hopv a váltó áram és légnyomás nélkül nem működik, a vezérigazgató nem tudja, milyen szerkezeti hiba következtében jött mégis működésbe. Tízezer ember haMgat a haldoklók hörgését MSNNEHAHA StiiÉÜY. Irtás EHSL DRQQNBEM i. Meglehetősen reám nehezedett a magány érzése, hogy itt ültem egyedül, a tűzre vigyázva ebben a szűk barlangban, mialatt kint az igazi kanadai hóvihar — a blizzard — tombolt. A körűIményekhez képest azonban mégis csak elviselhető volt a sorsom. Karácsony előtt nagyobb irodalmi munkát fejeztem be, amely hónapokon keresztül annyira lefoglalt, hogy semmi .másra nem maradt egyetlen szabad gondol atom. Amikor aztán átadtam a kéziratot a kiadónak, egyszerre olyan könnyű, lett a szivem, mint a diáké, aki könyveit azzal a gondolattal dobta sarokba, hogy nem veszi kezébe többé a szünidő istenien szabad hetei alatt. Persze, tél volt — kanadai tél. A harminc vagy negyven fokkal a nulla alá szállt száraz hideg kemény béklyóba vetette a természetet csontig ható szeleivel, úgy hogy az élet körösíkörül mintha egészen meghalt volna. Az isteni szabadságnak érzését ilyen körülményeik között mégsem lehetett egészen kellemesnek mondani. A kanadai tél azonban sehol sem oly kietlen, mint a városokban, ahol csak az merészkedik az utcára, aki erre rákényszerült s aihol a végtelen hónapok, amelyeket a többnyire túlfűtött szobáikban kell eltölteni, mintha elvesztek volna az ember életéből. Éppen ezért gyorsan úgy határoztam, hogy mielőtt un munkához kezdek, néhány hetet a roceuvillei hegyekben töltök el, csapdákat állítva a vadak számára. Jóval korábban, még a nyár ideijén keresztül utaztam a Saskatchevanon, ezen a nem túl magas, de annál szebb hegységen, megfigyeltem a hódot, amelynek árkait az utas tisztán láthatja az ablakból, amikor vonata nehezen kapaszkodik Rocan viliéből Tamtallon felé. A Canadian Pacific két állomása ez, egyik sem sokkal több az állomás- előlijáró számára épült fabódéinál. Akkor fedeztem fel ezt a kis barlangot is, amelyben néhány hétre berendezkedtem, most pedig meghúzódtam a tomboló hóvihar elől. Amikor két héttel ezelőtt leszálltam a vonatról, mint annak egyetlen utasa, megrakodva gyap jutakarókkal, élelmiszerekkel, edényekkel, fegyverekkel, csapdákkal, hócipőkkel és más nélkülözhetetlen tárgyakkal, régebbi megbeszélésünk érteimében Esterházy községben farmer várt reám, máí- hás lóval. Bár csak a legszükségesebbe kei hoztam magammal, a tarka málha felrakása nem kis művészet volt, de végre is sikerült. A máltbás lő, úgy látszik, más véleményen volt, meri többizben hátra fordította a fejét és csöndes csodálkozással szemlélte a hátára tornyosuló terhet. Félóra alatt elkészültünk és megkezdtük utunkat a hegyekbe. Az ültetvényes, aki derék német-orosz volt, gyalog ment velem együtt. Szórakozásról természetesen sző sem lehetett, mert az állandóan fel-le hullámzó ut minden figyelmünket lekötötte. Szerencsére neim volt nagy a hő és ez is olyan száraz volt a kemény hidegben, mint az odahintett fehér por. Este lett, midőn célunkat, a barlangot, elértük. Miután felszerelésemet leraktuk és elhelyeztük a barlangban, elküldtem kis érőmet, hogy szedjen száraz fát. Odaadtam neki tamiahawkomat, ezt a kitűnő szerszámot, amely nem nyomott többet háromszáz grárunál, hogy vágja vele a galyakat. Miikor visz- szatért, tüzet rakott a barlangban, én pedig elkészítettem a vacsorát, amelynek étlapján sült szalonna volt pirított kenyérrel és hólével főzött kávé. Mind a keltein jó étvággyal láttunk hozzá. Most már késő volt az idő ahhoz, hogy kísérőim visszatérjem farmjára, kényelembe helyezkedtünk lehat az éjszaíkára. A lónak természetesen kint kellett maradnia a szabadiban. Ez azonban nem volt újság neki. És, alapos adag zabbal gyomrában, — a szomjúságát olthatta hóval — meg a rákötözött pokróccal, mindenesetre jobb volt a helyzete a meglehetősen süni hozót oltalmában, mint sokezer négylábú társának, kint a mezőségen. A barlang bejáratát beakasztottuk gyap- j utak ar óval, a tüzet az előtérben gyújtottuk meg s igy hátul a barlang sarkában, ahol apróra vagdalt fenyőgalyakból készült fekhelyünkön, vastag takaróinkba burkolva ki- nyujtózkodtumk, egészen elviselhető volt a hőmérséklet. Másnap a kísérőm, miután még nagy csomó fát hozott a barlangba, elbúcsúzott tőleim és most már egyedül maradtam a hidegbe dermedt kanadai vadonban, amelynek mély csendjét csak a farkasok éjjeli üvöltése zavarta. Fegyvernek, Colt-revolveremen kívül, magammal hoztam 303-ais Saivage-puskániat, hogy alkalmilag jávor- vagy vapiii-szarvasra lőjjek vele és 12 kaliberes, duplacsövű sö- ‘ rétpuskámat, amelynek husszükségletemert kellett ellátnia, bozóti nyulak, vadkaosák és fajd'tyukok formájában. Ezúttal azonban kirándulásomnak főoéja nem a vadászat volt, hanem a csapda-állítás és ezzel együtt az állatvilág megfigyelése. Mind a kettőre elég alkalom kínálkozott. Biztosított erről a rókák, farkasok, nyestek, mosómedvék, vidrák, hiuzok és más prémes állatoknak sűrű nyoma, amelyekre még a nyáron bukkantam itt és éppen ezért is jöttem vissza ide. A hó- dok biztonságban érezhették magukat csapdáimtól. Nemcsak azért, mert foglyul-ejtésii- ket vadásztörvény tiltotta, hanem mert ezt a törvényt sokkal helyesebbnek és szükségesebbnek tartottam, mint hogy annak áthágásával részt vegyek ennek a pompás állatfajtának a kiirtásában. Körülbelül harminc csapdát állítottam fel aránylag kis körzetben és minden reggel körsétát tettem, hogy két-háram nap alatt miniden állomást meglátogathassak. Természetesen minden alkalommal vigyáztam arra, hogy eltüntessem nyomaimat és különösen az emberszagot, amelytől az állatok any- nyira félnek. A nyomokra és a csapdákra friss havat hintettem, még pedig fenyőgaly segítségével. Mert ha ezt kézzel csinálom, a gyanakodó állatokat bizonyára távoltartom a csapdától még akkor is, mikor az én szagom már régen elszállt. Hogy ezt az ember szagot lehetőleg leplezzem, leoseppentettem egy kicsit a salját receptem szerint készült folyadékból, melyet halzsirból, pézsmapait- kánvírusból, hódhájből és a nőstény farkas hólyagjának tartalmából kotyvasztottam, vagy pedig végighoztaim a kérdéses helyem egy frissen lehúzott állatbőr belső oldalát. | A természetes keserüvix L ü y © ni © r és béltisstitó Itatása páratlan.. Az Ipiámat ne tévessze össze másfajta keseriívizzei! Kapható mindenütt Kis és nagy üvegben. Sciimidtíiaíifir kilívállalat Komárom.
