Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-26 / 194. (1821.) szám

2 1828 OTLy—tai M, rPM^-iV\AGÍ^-Hnai2® Ezer ember élethalál harca a föld alatt utasai hozták. Ez a vonat északi irányiból ér­kezett a Times Square-i állomásra és útjában érintette a szerencsétlenség szinhelyét. Az álomásfőnök nyomban a katasztrófa megtör­ténte után a pályatest egész szakaszát lezárta a forgalom elől, a rendőrség pedig, melyet később lovas- rendőrcsapatokkal kellett megerősíteni, széles kört vont a földalatti vasútállomás köré, hogy távoltartsa a mentési munkálatokat za­varó kiváncsiak sokezernyi tömegét. A legmesszebbmenőbb elővigyázati in­tézkedésekre volt szükség, hogy a katasztró­fát újabbal ne tetézzék. A rendőrség a 7. Avenue 42. és 82. utcá­ját hermetikusan elzárta, mert attól kel­lett tartani, hogy a földalatti vasút pá­lyatestének kidöntött oszlopai hiányában az egész felépítmény beszakad. Lezárták magát az állomást is, amely a ro­mok eltakarításának egész ideje alatt csukva marad a forgalom elől. ötszáz tűzoltó és rengeteg vasúti mun­kás dolgozik a romok eltakarításán, amely nagy részben már meg is történt. Csak most derült ki, hogy egy hajszálon mú­lott, hogy a szerencsétlenséget nem követte egy másik, még súlyosabb katasztrófa. A pusztulásba rohanó vonat után pár percre ugyanis egy másik földalatti vas­útnak kellett volna ugyanazon a sínpá­ron átrobognia. A vonat mozdonyveze­tője már csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy a pályatesten baj történt, de még sikerült a romoktól három méter távolságnyira megállítani a vonatot. Newyork polgármestere vezeti a vizsgálatot A kora reggeli órákban megindult hiva­talos vizsgálatot Walker, Newyork város pol­gármestere személyesen vezette, de a vizsgá­lat mostanáig nem tudott többet megállapí­tani, mint hogy a tömcgszerencsétlenség közvetlen oko­zója a sinkereszteződés meglazulása volt. A földalatti vasútállomás alagutjában történt szerencsétlenség okáról keringő különböző verziók egyike tudni véli, hogy a sínek hibás voltáról idejében megtették a jelentést és ki is küldték a pályatestre a vasúti munkáso­kat, akik azonban feladatukat felületesen vé­gezték el és a sinre ráengedték a vonatokat, mé^ mielőtt a pályatestet kipróbálták volna. A "katasztrófa következtében egyébként a földalatti vasút egész forgalmi hálózata meg­bénult éa a közeli állomásokon órákig voltak kénytelenek vesztegelni a vonatok. Newyork, augusztus 25. .A legújabb je­lents szerint a földalatti vasút végzetes balesete ép­pen abban az időben történt, mikor a vasutak a legnagyobb forgalmat bonyo­lítják le és a kocsik zsúfolásig megtel­tek a munkából hazasiető hivatalnokok­kal és munkásokkal. A szerencsétlenül járt vonat kocsijaiban is egymás hegyén-Mtán szorongtak az embe­rek, minden kocsiban átlag 200. Az újabban jelentkezett szemtanuk a tör­ténteket úgy állítják be, hogy a kisiklott kocsik borzalmas erővel zú­dultak neki a betontetőt tartó pillérnek, amely az első kocsit kettészakította. A kocsi elejét a vonat hatvanméternyi tá­volságra vitte magával, míg a hátsó része a mögötte levő vagonokkal együtt kiugrott a sínből és a falhoz csa­pódott. A roncsok között támadt tűz oltására egy másik vonat utasaiból szerveztek csapatot, amely a vasúti személyzettel együtt’ vett részt az oltási munkában. Ebben a csapatban dolgozott a többiek­kel együtt Byrd, a világhírű óceán- } repülő is. A földalatti állomáson a szerencsétlen­ség villámgyorsan terjedő hírére százszámra verődtek össze az emberek s amíg a rendőr­ség meg nem tisztította a kijáratot és a terei, olyan öldöklő volt a tolongás, hogy a szerencsétlenség halottait és sebesüítjeit csak egy mclléklcijáraton lehetett fel szállítani. Percek alatt tízezer főre növekedett az állo­mást megszálló tömeg, amely rémült döbbenettel hallotta a mélyből feltörő jajgatást és a haldoklók halál- hörgését. A feltorlódó tömeg elállta a forgalmat és a lovasrendőrcsapatok lépésről-lépésre tudták csak visszaszorítani és szétszórni az állomás lejárata körül gyülekező, feketéllő ezreket. Hogy a tűzoltó- és a mentőkocsiknak szabad ütjük legyen, a Broadway forgalmpt, amely ebben az időpontban szokott tetőpontjára hágni, teljesen leállították. Az úttesten egy órán át csakis mentőautók, tüzoltókocsikT és a sebesültek szállítására rekvirált magánautók haladhattak. Ebben az időben áramlik délről észak felé Newyork munkásnépe s a százezer­Beszámolnak a szemtanuk arról is, hogy a szerencsétlenség pillanatában keletkezett pánik az utasokat a kocsik ajtajai felé haj­totta, a földalatti vasút kocsijainak ajtajai azonban automatikusan záródnak és csak az állomásokon nyílnak ki. Az utasok egymást tépve-marcangolya igyekeztek az ajtóhoz, de mert nem bír­ták kifcsziteni, az ablakoknak estek. Az asszonyok hisztérikus sikoltozása beleve­gyült a sebesültek fájdalmas kiáltozásaiba. Kétségbeesett dulakodás folyt le életre- haiálra. Ahol az ablakot kitörték, egymást préselve buktak ki az utasok az alagútba, sokan közülök olyan szeren­csétlenül, hogy a még mozgó vonat kere­kei alá kerültek. A mentésre siető emberek hullák és vértő- csák között gázoltak. A sebesültek sérüléseiből és a szeren­csétlenség helyszíni képéről arra következ­tetnek, hogy az expresszvonat heringmódra összezsú­folt utastömegei borzalmas tusát vívtak életükért. Az orvosok száznál több áldo­zat sebeiről konstatálták, hogy azok csak egy tébolyodott élet-halálküzdelemben eshettek. nyi ember egy óránál is hosszabb ideig állt kényszerű várakozásban, amig az ut­cát, a villamosokat és a földalatti vas­utakat ismét átadták a forgalomnak. Newyork rendőrfőnöke az egész rendel­kezésére álló készenlétet mozgósította a fennakadt és megtorlódott forgalom rendjé­nek fentartására. Rendkívül nagy szükség volt erre a rendőri intézkedésre, mert az utcákon hömpölygő nép megrohant minden autóbuszt, villamost és egyéb a kezeügyébe eső közlekedési eszközt. Á rokonok ostroma a kórházak ellen A sebesülteket öt kórházban helyezték el s a kórházak előcsarnokaiban, folyosóin szivszoritó jelenetek játszódtak le. A francia kórház elé többezerfőnyi tö­meg vonult, csupa olyan ember, akiknek hozzátartozói, barátai nem érkeztek ha­za s akik most halálos aggódással köve­teltek bebocsátást a kórházba, hogy meg­győződjenek, nincs-e hozzátartozójuk a súlyos sebesültek között. A rendőrségnek az izgatott tömeg fékentar- tására többször gumibotját kellett használni. Hasonló incidensek színhelye volt a hetedük! rendőrkerület hivatala, ahol a neronesétlea* ség néhány halottját helyezték «L Eltűnik és megkerül á váltóőr Walker, Newyork város polgármestere, aki félórával a szerencsétlenség után már a színhelyen volt, az egéftz éjszakáit talpon töltötte. Sorra járta a kórházakat és hosszabb megbe­széléseket tartott a földalatti vasutak igazga­tóságával. Midőn a polgáraié sterred közölték, hogy a vonatot a váltóőr jelentése dacára Is útinak indították, azt követelte a társaságtól, hegy a váltó­őrt állítsák eléje. Az alkalm azott azonban sehol sem volt talál­ható e eltűnése azt a gyanút keltette, hogy a tár­saság a saját jól felfogott érdekében rej­tegeti. Walker polgármester, aki évek óta ke­mény harcban áll a földalatti vezérigazgatójá­val a személytarifa leszállítása kérdésében, most megüzente a vezérigazgatónak, hogy amennyiben a váltóőrt nem találják meg, letartóztattatja. Az erélyes fellépésnek meg is lett a kellő eredménye és a váltóőr nemsokára jelentke­zett a vizsgálóbizottságnál. V állomásáról mit sem hoztak nyilvánosságra. Rejtélyes hiba a váltó szerkezetében A newyorki földalatti vasút társaságának vezérigazgatója, Franc Hedley személyesen vett részt a szerencsétlenség okának vizsgála­tában és utána kijelentette, hogy a katasztrofális vonatkisiklást a váltó hibás szerkezete idézte elő. Véleménye a szerencsétlenségért a társaság nem felelős, mert a váltót elődrásszerüen ki­próbálták, a sínen két vonatot engedtek át és a váltószerkezet akkor kifogástalanul műkö­dött. A szerencsétlenül járt vonatnak délután öt óra kilenc perckor kellett volna elhagynia a Times Square állomást, a pályafelvigyázó azonban jelentést tett arról, hogy a váltó nem működik. Az állomásfőnök intézkedett, hogy a vo natot a fővágányon vezessék át, mire a válté- őr jelt adott a vonatvezetőnek az indulásra. A' vonat kifutott és húsz mérföldes óránkénti se­bességgel ért el a váltóig. Hat kocsi minden baj nélkül áthaladt, a hetedik kiugrott és beleütközött a boltozatot tartó pillérbe. Mint- hopv a váltó áram és légnyomás nélkül nem működik, a vezérigazgató nem tudja, milyen szerkezeti hiba következtében jött mégis mű­ködésbe. Tízezer ember haMgat a haldoklók hörgését MSNNEHAHA StiiÉÜY. Irtás EHSL DRQQNBEM i. Meglehetősen reám nehezedett a ma­gány érzése, hogy itt ültem egyedül, a tűzre vigyázva ebben a szűk barlangban, mialatt kint az igazi kanadai hóvihar — a blizzard — tombolt. A körűIményekhez képest azon­ban mégis csak elviselhető volt a sorsom. Karácsony előtt nagyobb irodalmi mun­kát fejeztem be, amely hónapokon keresztül annyira lefoglalt, hogy semmi .másra nem maradt egyetlen szabad gondol atom. Ami­kor aztán átadtam a kéziratot a kiadónak, egyszerre olyan könnyű, lett a szivem, mint a diáké, aki könyveit azzal a gondolattal dobta sarokba, hogy nem veszi kezébe töb­bé a szünidő istenien szabad hetei alatt. Persze, tél volt — kanadai tél. A har­minc vagy negyven fokkal a nulla alá szállt száraz hideg kemény béklyóba vetette a természetet csontig ható szeleivel, úgy hogy az élet körösíkörül mintha egészen meghalt volna. Az isteni szabadságnak érzését ilyen körülményeik között mégsem lehetett egé­szen kellemesnek mondani. A kanadai tél azonban sehol sem oly kietlen, mint a városokban, ahol csak az merészkedik az utcára, aki erre rákénysze­rült s aihol a végtelen hónapok, amelyeket a többnyire túlfűtött szobáikban kell eltölteni, mintha elvesztek volna az ember életéből. Éppen ezért gyorsan úgy határoztam, hogy mielőtt un munkához kezdek, néhány hetet a roceuvillei hegyekben töltök el, csapdákat állítva a vadak számára. Jóval korábban, még a nyár ideijén ke­resztül utaztam a Saskatchevanon, ezen a nem túl magas, de annál szebb hegységen, megfigyeltem a hódot, amelynek árkait az utas tisztán láthatja az ablakból, amikor vo­nata nehezen kapaszkodik Rocan viliéből Tamtallon felé. A Canadian Pacific két állo­mása ez, egyik sem sokkal több az állomás- előlijáró számára épült fabódéinál. Akkor fe­deztem fel ezt a kis barlangot is, amelyben néhány hétre berendezkedtem, most pedig meghúzódtam a tomboló hóvihar elől. Amikor két héttel ezelőtt leszálltam a vonatról, mint annak egyetlen utasa, meg­rakodva gyap jutakarókkal, élelmiszerekkel, edényekkel, fegyverekkel, csapdákkal, hó­cipőkkel és más nélkülözhetetlen tárgyak­kal, régebbi megbeszélésünk érteimében Esterházy községben farmer várt reám, máí- hás lóval. Bár csak a legszükségesebbe kei hoztam magammal, a tarka málha felrakása nem kis művészet volt, de végre is sikerült. A máltbás lő, úgy látszik, más véleményen volt, meri többizben hátra fordította a fejét és csöndes csodálkozással szemlélte a hátá­ra tornyosuló terhet. Félóra alatt elkészültünk és megkezd­tük utunkat a hegyekbe. Az ültetvényes, aki derék német-orosz volt, gyalog ment velem együtt. Szórakozásról természetesen sző sem lehetett, mert az állandóan fel-le hullámzó ut minden figyelmünket lekötötte. Szeren­csére neim volt nagy a hő és ez is olyan szá­raz volt a kemény hidegben, mint az oda­hintett fehér por. Este lett, midőn célunkat, a barlangot, elértük. Miután felszerelésemet leraktuk és elhelyeztük a barlangban, elküldtem kis érő­met, hogy szedjen száraz fát. Odaadtam neki tamiahawkomat, ezt a kitűnő szerszámot, amely nem nyomott többet háromszáz gráru­nál, hogy vágja vele a galyakat. Miikor visz- szatért, tüzet rakott a barlangban, én pedig elkészítettem a vacsorát, amelynek étlapján sült szalonna volt pirított kenyérrel és hólé­vel főzött kávé. Mind a keltein jó étvággyal láttunk hozzá. Most már késő volt az idő ahhoz, hogy kísérőim visszatérjem farmjára, kényelembe helyezkedtünk lehat az éjszaíkára. A lónak természetesen kint kellett maradnia a sza­badiban. Ez azonban nem volt újság neki. És, alapos adag zabbal gyomrában, — a szomjú­ságát olthatta hóval — meg a rákötözött pokróccal, mindenesetre jobb volt a helyze­te a meglehetősen süni hozót oltalmában, mint sokezer négylábú társának, kint a me­zőségen. A barlang bejáratát beakasztottuk gyap- j utak ar óval, a tüzet az előtérben gyújtottuk meg s igy hátul a barlang sarkában, ahol apróra vagdalt fenyőgalyakból készült fek­helyünkön, vastag takaróinkba burkolva ki- nyujtózkodtumk, egészen elviselhető volt a hőmérséklet. Másnap a kísérőm, miután még nagy csomó fát hozott a barlangba, elbúcsúzott tőleim és most már egyedül maradtam a hi­degbe dermedt kanadai vadonban, amelynek mély csendjét csak a farkasok éjjeli üvöltése zavarta. Fegyvernek, Colt-revolveremen kívül, magammal hoztam 303-ais Saivage-puskániat, hogy alkalmilag jávor- vagy vapiii-szarvasra lőjjek vele és 12 kaliberes, duplacsövű sö- ‘ rétpuskámat, amelynek husszükségletemert kellett ellátnia, bozóti nyulak, vadkaosák és fajd'tyukok formájában. Ezúttal azonban ki­rándulásomnak főoéja nem a vadászat volt, hanem a csapda-állítás és ezzel együtt az ál­latvilág megfigyelése. Mind a kettőre elég alkalom kínálkozott. Biztosított erről a ró­kák, farkasok, nyestek, mosómedvék, vidrák, hiuzok és más prémes állatoknak sűrű nyo­ma, amelyekre még a nyáron bukkantam itt és éppen ezért is jöttem vissza ide. A hó- dok biztonságban érezhették magukat csap­dáimtól. Nemcsak azért, mert foglyul-ejtésii- ket vadásztörvény tiltotta, hanem mert ezt a törvényt sokkal helyesebbnek és szüksége­sebbnek tartottam, mint hogy annak áthágá­sával részt vegyek ennek a pompás állatfaj­tának a kiirtásában. Körülbelül harminc csapdát állítottam fel aránylag kis körzetben és minden reggel körsétát tettem, hogy két-háram nap alatt miniden állomást meglátogathassak. Termé­szetesen minden alkalommal vigyáztam ar­ra, hogy eltüntessem nyomaimat és különö­sen az emberszagot, amelytől az állatok any- nyira félnek. A nyomokra és a csapdákra friss havat hintettem, még pedig fenyőgaly segítségével. Mert ha ezt kézzel csinálom, a gyanakodó állatokat bizonyára távoltartom a csapdától még akkor is, mikor az én szagom már régen elszállt. Hogy ezt az ember sza­got lehetőleg leplezzem, leoseppentettem egy kicsit a salját receptem szerint készült folyadékból, melyet halzsirból, pézsmapait- kánvírusból, hódhájből és a nőstény farkas hólyagjának tartalmából kotyvasztottam, vagy pedig végighoztaim a kérdéses helyem egy frissen lehúzott állatbőr belső oldalát. | A természetes keserüvix L ü y © ni © r és béltisstitó Itatása páratlan.. Az Ipiámat ne tévessze össze másfajta keseriívizzei! Kapható mindenütt Kis és nagy üvegben. Sciimidtíiaíifir kilívállalat Komárom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom