Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-24 / 192. (1819.) szám

4 1P28 angnajfa* 24, péntek. gq Röde Irta: Hungaricus Viator Oslo, augusztus közepe.­A Berliner Tagblatt híreiből tudtuk meg, hogy Budapesten júliusban 40 fokot ért el a hőmérő s nem tudom, hány embert legyin­tett meg a hőguta. Nos, Napisten nagyon egyenlőtlenül osz­togatja idén az ő áld ásthozó sugarait, mert ugyanakkor Mólóéban, a „rózsák városában", az Alexandra Hotel fjordra néző parkjában prémes bundákba burkolózva nyaraltak a dollármilHornosok asszonyai. S bár a rózsa- lugas ereszéről prémjeikre csepergett a hideg esőié, boldoggá melegítette őket a tudat, hogy Csikágóban pedig kétszáz embert szedtek fel egy nap a megolvadt aszfaltról. Minden páros napon azonban itt is ki4d- süt. a nap s ilyenkor kétszeresen élvezzük ezt a csodaszép országot, melyet jókedvében, avagy talán éppen bánatában hozott létre a Teremtő. Mert önkéntelenül elibénk tolul a kérdés: miből is él ennek a vadregényes táj­nak a népe, mikor Oslótól Bergenig kősziklá­nál, törpefenyőnél és tengerszemnél egyebet alig látni. Legelőt, egyetlen tehenet, egyet­len juhot, de még kecskét se. Finse közelében pedig akkora hótömegbe gázolt vonatunk, hogy már-már hóekét kellett a lihegő moz­dony elé fogni. Ami azonban a szokatlanul hideg norvég nyár nyaralóhelyeinek érdekeltjeit busko- morrá tehetné, az otthonmaradottak s a kül­földiek összezsufolása következtében Oslóban big season-t eredményezett. Nobileék különben is minden várakozá­son felül aktuálissá tették idén Ősiét. Itt. fu­tattak össze a Nobile-ellenes gyűlölet szálak, melyek már-már egész Európát át- és átszőt­ték s félő volt, hogy akkora Itália-ellenes hangulatot, teremtenek, hogy ember legyen a talpán a Duce, ha rendet fog benne teremt­hetni. Szerencsére nyugodtak lehettünk, hogy fog. Norvégia szive vérzik elveszettnek hitt nagy fia után, imponáló méltósággal viseli, egyelőre azonban nem mutatja mélységes gyászát. A kirakatokban mind sűrűbben előtűnik ugyan Amundsen képe s egy különösen jól sikerült, a legutóbbi időben készült művészi portréját sokezer példányban sokszorosítot­ták s terjesztik. Oslo külső s főleg éjjeli képén azonban mitsem változtatott a nemzetivé vált gyász, az idegenek kedvéért, akik idén a rendesnél is nagyobb tömegekben lepik el a norvég fő­várost, vígan folyik a nyári cécó, Josephine itt is pro és kontra lázba hozta az embereket s bár az amerikai baritonista Jack Smdth rek­lám tekintetében lepipálta a sötétbőrü pri­madonnát, Josephine lakása, a Grand Hotel előtt állandóan nagy tömeg hullámzott s a szegény lány rendőrkordon segítsége mellett tudott csak pompás Roll-Roysáig jutni, me­lyet egy itteni hódolója bocsátott rendelke­zésére. kaiak egyetlenének kdtanitásával úgyse men­nék sokra, legjobb esetben azt gondolnák: — Jó, jó, nincs úgy, de legyen. Oslo a legideálisabb nyaralóhely. Podma- niczky Fricd fogta rá ugyanezt Budapestre, de azt hiszem valamivel kevesebb joggal. (Szeretném eziránt Márai Sándor véle­ményét kikérni.) Oslóban is vannak meleg napok, az idei julius folyamán azonban sajnos 25 foknál nem emelkedett magasabbra a hőmérő. Ellen­ben ami egy tengeri vagy magaslati üdülő­hely tartozéka, itt mind a kettőből mindent együtt megtalálhatunk. Pompás kilátó kocsikkal felszerelt hegy­mászó vonaton 45 perc alatt a közel 500 mé­ter magasságban fekvő Holmenkolen-hegyen s onnan félóra alatt gyalogszerrel, gyönyörű őserdőn keresztül szebbnél-szebb kilátó he­lyekre juthatunk. Gondozott gyalog- és autó­utak, modern berendezésű szállodák, szana­tóriumok, elegáns éttermek a legmagasabb csúcsokon, melyekről a messze oslói fjordon lát végig a szem, a legszebb svájci üdülőhe­lyek riválisává tehetné Oslói. S különös, t.aláu egyetlen európai fővá­rosból sem siet el julius beköszöntővel arány­lag oly nagy számban a publikum, mint a nor­végek nyáron is kellemes, nagy ritkán tul- forró, százféle szórakozással és sporttal kínál­kozó fővárosuktól. Itt minden, csak valamennyire jobbmódu családnak megvan a maga külön nyári ottho­na, tengerparti vagy hegyvidéki villája. Aki pedig külföldi társaság után vágyik, dúsan válogathat, a nemzetekben. Csak fel kell ülnie Bergen ben a már Hamburgból vagy Stettinből a Nordkap felé induló tömérdek hajó valamelyikére s hetekig gyakorolhatja rnaigát a német szóban és — szokásokban. Mert, — hogy aktuális hasonlattal éljünk — ha az északi és déli sarkot vennék mértékül, kisebb ellentétet fedeznénk fel, mint a norvé­gek és németek között. S talán éppen ez ellentét némileges ki­egyenlítése, ám azt hiszem főleg jövőbeli üzleti célok szemmeltartása okából a németek okosan és ügyesen, a Magyarországon is ré­gen ismert gyerekcserét szervezték meg újab­ban igen nagy arányokban. Julius hónapra két-két lány vagy fiú uta­zik egv-egy norvég családhoz s viszik vissza augusztusra Németországba az uj pajtásokat, akikkel gyerekkorban barátkozván össze, a későbbi üzleti barátkozá® és összeköttetések alapját vetik meg. íme a messzi jövőbe néző német üzleti politika. A Nordo&pig, ha lehet, a Spitzbergá- kig akarják kereskedelmük számára meghó­dítani a világot. ®s sikerűim fog nekik. Nor­végia is tele van máris német iparcikkel. A legtöbb norvég emléktárgyat a német ipar szállítja. A régi mese. Portóval és vámma! együtt olcsóbban tudja előállítani az árut, mint ahogy az illető államban képesek. S valószínűleg a néniét turisták Rück- sack-jának is egyik főpodgyászdarabját ez a gondolat képezi s a német Wandervogeleket is, akik ezerszámra árasztják el nyaranta Nor­végiát, hasonló értelmű marsrutával bocsátot­ták útra a német szülők és tanítók. — Hódítsátok meg a világot! S a háború utáni német turista már nem is olyan rokonszenvellenes, mint volt régente. Sőt már nem is olyan abszolút rajongója a pápaszemes „Jager" tanárnak. Mintha „soig- nirtabb" volna most már útközben is. Hogy szerényebb és udvariasabb s nem olyan köve­telődző, mint régente, nemzetközileg kezdik már észrevenni. Olvastam egy német turista egyesület tagsági jegyének hátlapjára nyomtatott utasí­tását. Egyik pont: Külföldiekkel szemben légy szerény s ha érzed is fölényedet, ne mutasd, — íme az Uj-Németország. A múltak kárán okulni akaró uj lelki orientálódás. A német hivatalokban azonban még a régi tónusra emlékezünk vissza. Mig a skan­dinávok az idegenekkel való minden hivata­los érintkezésük közben szinte zavarbahozóan előzékenyek és udvariasak, a német konzulá­tus pompás kiállású kisasszonya ma is kato­nás rövidségei intézi ej a feleket.: — Bitté vártén! Azonban arról is gondoskodnak, hogy az előteremben várakozók ne unatkozzanak. Ren­geteg szebbnél-szebb illusztrált, — persze csakis német folyóirat, művészi prospektus, zeneprogram, valóságos kis könyvtár áll a kö­zönség rendelkezésére. Az utazó embernek pedig, akinek az oslói vagy' kopenhágai német konzulátuson intézni valója van, mint átutazó turista, bőven van válogatni valója, merre utazzék át, mit nézzen még meg útközben Né­metországban. A müncheni Wagner- és Mozart-előadások egész nyári programja elénk van terítve. Julius 26-tól augusztus 31-ig. Napról-napra, szinházról-szinházra. Hadd legyek érdemes művészetük propagálására se­gítségükre én is. Prinzregenten Theater: „A nürnbergi mesterdalnokok", „Parsival", „Tristan és Isol- de“ s igy tovább „Rajna kincse", „Walkür", „Siegfried", „Istenek alkonya", „Lohengrin" — az egész Wagner-kincsesház a legtökélete­sebb szereposztásban. Sopran: Elisabeth Feu- ge-Friederich, Ella Flesch, Anni Frind, Paula GYŐRT DEZSŐ: KIÁLTÓ — az elnémiíoítahnak, megkeseréieííekneh, m&g&nyosoknak*) ii. Egy kis szerződésszegést is követett el Oslóban őnagysága, amennyiben egy este a Grand Hotel díszes éttermében is fellépett, amiért aztán viszonzásul drága pert akaszta­nak a nyakába s Skandináviaszerte támadták a lapok. S bár finoman előadott angol dalaival itt is óriási hatást ért el, a Wien-'Wien-Jo- sepbine című revü legnagyobb slágere min­denütt a bécsi katonabanda, melynek nagyba- juszu tambuvmajorja a skandináv fővárosok legnépszerűbb alakjává nőtte ki magát. A cirkusz óriási körtermében azonban már az első hét végén üres páholysorok tá­tongtak, s bizony-bizony Josephinenék ezút­tal az utcai közönség lelkes tüntetésével kel­lett beérnie. UgyanakkoT azonban a Röde Mölle, az os­lói Moulin Rouge estéről-estére zsúfolásig megtelik nagyrészt könnyüvérü külföldi pul> líkummal, akik annyi pénzt hagymák e gyö­nyörű, de méregdrága mulatóhelyen, hogy akár minden este egy-egy újabb segítő expe­díció költsége kerülhetne ki az itt elfogyasz­tott, -• persze francia pezsgő árából. Pedig micsoda más, a kontinens efajta helyeitől mennyire elütő tónus uralkodik ezekben az oslói éjjeli mulatókban. Semmi pezsgőkötelezettség, semmi ba- lekfogdosás. A pincérek direkte angol gentle­man benyomását keltik s éjfél után is ugyan­azzal a szerény udvariassággal viselkednek a feketekávéja vagy pohár söre mellett virrasz­tó német turista, mint az immáron hetedik pezsgő* palackját bontató amerikai társaság iránt, pedig ez utóbbiak, — aszomszéd asztal­tól figyeltem őket, — minden újabb palack kiürítése után egy-egy dollár borravalót kényszerítenek az igazán nobilis tartózkodás’ eal vonakodó pincérre. — Miféle zenekar ezek a sötét bőrűek? — kérdi szomszédjától az egyik amerikai lady. — Magyarok: cigányok, — vágja rá a vi­lág legtermészetesebb hangján a. kérdezett. Majdnem közbeszóltam, hogy elsősorban is dehogy magyar, hanem román cigányok, má­sodsorban — különben mi a csudának oktas­sam őket, a 117 millióra szaporodott ameri­Hagymázas órák lázas lába gázolt lekéi) vert életünkön által, mint a csorda - ha megvaditva rengeti a tárolt s dühét bődülten adja ki a porba. Végsőroótélt vérbebuggy ant szemmel tüdőnket köptük szét a tárt Időbe s mint zúzott gyermek, őrült félelemmé1 meredtünk be az elkövetkezőbe. Már uiiuden: volt, a láz, a rész, a vér, de ha ájult sziveken legalji részbe ások, még ott a múlt: a vádoló megérte: zöldesbejátszó véraláfutások. Ma rossz a szaga itt a levegőnek. Hullát takar talán a hat szál deszka Iája, s dermedt álmok körénk tekerőznek, mint a halál roppant agóniája. Ki lesz a legény? bol nőtt bölcsője fája annak, ki belerúg a deszka-várba? elátkozott és a halál babája, aki bejajgat ebbe a batárba, ahol gyülcvész, cifra gyász rikolíoz és minden igaz ember félrefordult, ahol briganti-élet toldoz-f oltoz a demagóg s a szótlan, hogyha mordult, elnyelte s tovább rágódott magába, ma itt nagy hangosaké a berek s üvöltöznek a fórumon, — dúlt kába nekünk, — sötét, szent arcú, áljóemberek. Ki lesz legény? ki szól, hol élni szégyen? ki fog dörögni ennyi hangba be, mint végitéiet? — ó, akárki légyen, csak ezt a lármát tarkón csapja le! Ili. És vinni fognak, engem, téged, minket — és billogot snttetnek homlokunkra, / letépnek rólunk tisztességet, inget s mint a bélpoklost, úgy hagynak magunkra. száraz fán lógni, gazságuk gyümölcsét, hogy Tarjak vájják felfordult szemünkből rongy étküket... * rózsaszín nyelvük olts ék ránk a jövő fiai, örömüktől. De nem, nem így, nem igy lesz! — vert akaszd húsúnk a varjak majd száz ízbe tépik a vadító üzenetnek, a jövőből szakasztott levélnek szórják száz vidéken régig, és nőni fog belőlünk uj kor. uj nap! — Addig, ha bedől is az ég tája, szavaink a nagy dermedésbe nyúlnak s zúgják: ez a halál agóniája. *) Mutatvány 3 szerző ,.A láthatatlan gárda" című most megjelent kötetéből- A ..Gömör" ki* adása. Mit garantál egy lZO-énes cég? Szép, jó és gyors munkát, mejj- bizóinak teljes megelégedését , Haltenberger-Kosice* von Hentke, Fr-itzi Jokl, Cíertrude Kappel, Elisabeth Ohm®, Elisabeth Schumann. Alt: Hedwig Ficbtmüller, Ike Toroau, Luise Wiiller. Tenor: Oswald Brückner, Adolf Fuscher, Fritz Fritzau, Heinrich Knote, Fritz Krauss, Cári Seydel, Kurt Taucher, Erich Zimmer- rnann. Bariton: Róbert Hager, Georg Hans, Hans Nissen, Wilheim Rodde, Erik Wildhagen. Bass: Paul Bender, Emanuel List, Walter Ries, Berthold Sterneck, Hermáim Wiede- mann, — nehéz aranyvalutát jelentő nemzet­közi értékek, mágneses német arany van a torkukban, amely még Parisból is magához tudta vonzani az arany frankot. A Residenz Theater Mozart-programja nem kevésbé parádés. Bizony-bizony Mün­chenbe gyűl idén újra a világ minden zene- smokja. Norvégia persze a legkisebb kontingenst szállítja a németeknek, hiszen nemcsak geo- grafiailag esik tőlük távol, a főleg német rész­ről újabban megindított -barátkozás is nehe­zen megy, mert hiába, a norvég pszichének jobban felel meg a hűvös, de jómodoru angol, mint a mindent csakis üzleti szemmel mérle­gelő német. S azonkívül tudják jól, hogy a német csak turistáskodik, angol és amerikai azonban nya­ralni jön' Norvégiába. A német a vasút és gyalogutakat. járja, az angol és amerikai az autóutak porát nyeli, de luxushotelekbe száll s a pénzt nem számolja. A német ellenben az összerakható turistasát­rat is magával cipeli, a külföldön olcsóbban él, mint otthon, mert még az útiköltséget is meg akarja spórolni. A norvég jobbár, szereti az angolt, bár nehezen fér hozzá. A norvég nem mer, az an­gol nem akar ismerkedni. S igy hetekig egy szállodában élheinek, anélkül, hogy megis­merkednének. Legkevesebb Norvégiában a francia. De nem is szeretik őket. Maurice Bedel alaposan befütött a francia-norvég barátkozásnak. Concourt-dijat nyert Jeromo-ja itt általá­nos felháborodás tárgya. — Fogalma sincs a norvégekről. A Pa­risban elsatnyuit, évek óta ott élő norvégek voltak regényének modelljei. Hogy is tudna minket, — hangoztatják uton-utfélen — egy francia megérteni és jellemezni. Varietéiben, cirkus elown-ok kiszólásai­ban, tréfás dalok szövegében állandó helyet kapott Bedel ur és díjazott Jeromosa, s ha tár­saságban ráfordul a szó, — kézlegyintéssel ki­sért, — „ugyan kérem" — intézik el hidegen. S most még ráadásul legnagyobb embe­rüket is francia repülőgépen vesztették el. Hiába, nem jó sor jár a franciákra. Oslo legnagyobb mulatója, a Moulin Rouge címét is norvégre változtatták. Az élet nagy kerekét azonban visszafor­dítani nem tudják s a Röde Mölle fürgén for­gó vörös kerekei a nehézkes, komor skandi­náv észjárással szemben a fehér norvég éjsza­kában is messze hirdetői a könnyű, finom francia cspr it-uek. RÁDIÓMŰSOR SZOMBAT PRÁGA :11.00 Gramafon. — 12.05, 17.00 ts 22.25 Zene. — 18.00 Német előadás. - 19.20 Az elvált’ asszony, operettelőadás Brünnből. —- PO­ZSONY: 17.30 Gyermekelőadás. — 19.00 Grama- fnn- — 19.20 Az elvált asszony, operettelőadás Brünnből. — 22.25 Hangverseny Brünnből. — KASSA: 18.45 Vig est: szalon-sextet. — BRÜNN: 11.00, 16.00 és 22.25 Hangverseny. — 12.15 Gra- mafon. — 15.00 Egy óra az ifjúságnak. — 16.00 A vadorzó, vígjáték. — 18.10 Rítta Novak német dalestje. — 19.20 Az elvált asszony, Fali operett­je. — BUÖAPEST: 9.30, 11.45, 13.00, 15.00 és 21.25 Hirek. — 12.00 Déli harangszó, utána művész- és tánclemezek. — 17.00 Bak István szociális előadá­sa. — 17.45 Kelemen Lajos cigányzene kísérettel magyar nótákat énekel. — 19.15 Csermely Gyula novelláiból olvas. — 20.00 A m. kir. Operaház tagjaiból alakult szimfonikus-zenekar hangverse­nye: olasz operaest. Vezényel: Komor Vilmos kar­nagy. — 23.00 Humoros zeneszámok. (Szájharmo­nikán és hegedűn etaődja: Vizy Ferenc). — BÉCS: 11.00. 16.00 Zene. — 20.30 Adieu Mimi, Benatzky operettje. — ZÜRICH: 16.00 Hangverseny. — 19.00 Harangjáték. — BERLIN: 22.30 Tánczene. — STUTTGART: 15.00 és 22.30 Szórakoztató zene. — 20.15 Elszászi zene a XVIÍI. századból. — LEIFZIG: 21.15 Zongora négykézre. — BRES- LAU és MÜNCHEN: 22.30 Tánczeno. - LANGEN- RF-RG: 20.50 Vig est. — 22.30 Tánczene és ha­rangjáték Kölnből. — KÖNIGSBERG és FRANK FÜRT: 20.10 Kedélj'es est és tánczene. — RÓMA: 21-00 Mefisto, Boito operája. — NÁPOLY: 20.50 Negyven perces könnyű zene, utána szilii előadás. — MILÁNÓ: 16.30 és 20.50 Hangverseny. —^ZÁG­RÁB: '.30 Feledésbe ment slágerek, rádiókvar­tet-f. - KATTOWÍTZ és KRAKÖ: 20.15 Népszerű zenei est. —- 22.30 Tánczene. -- LONDON: 19.1a Vig dalok. — 20.00 Katonazcue és tánc éjfélig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom