Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-24 / 192. (1819.) szám
2 1W8 anfiiMta# ti, péntek az egyes államok között emelt korlátok k hullanak és a lehullott korlátok romjain bé kés munkára nyújtják kezüket a jóakarat- emberek. Egyetlenegy nép sem állhat me; egyedül huzamosabb időn keresztül, bár mennyire nap nak és erősnek is képzelje ma gát. Rászorul a nagy népcsalád többi tagjá nak segítségére és támogatására. A népek együttes haladásának ni unkája* bán az interparlamentáris unió fontos eszköz, a népszövetségnek kívánatos és szükséges egyen Súlyozója, mert nvig abban a kormányok, ebben a nép képviselői jutnak szóhoz! Az Összes nemzeteknek hangja, amely ebben a teremben felcsendül, azt a kívánságot hangoztatja, hogy a földön a béke országát akarjuk megteremteni Mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy ez a nagy cél még távol fekszik és még sok együttes munkára van szükség, mig véglegesen elérjük a béke magasztalt "országát. Hogy azonban a kölcsönös békés megértés célját csak akkor érhetjük el, hogyha a népeket is átitatja az erre vonatkozó erős akarat, ebben egységes véleményen vagyunk. A német kormány szívből kívánja, hogy az önök munkája, az önök szavai, főlég azonban az önök személyes kapcsolatai, amelyek a mostani kongresszus alkalmával létrejönnek vagy megújulnak és megszilárdulnak, vigyék közelebb az emberiséget a közös nagy cél felé és a párisi kongresz- szusra bekövetkezett berlini kongresszus, amely ilyen módon szimbolikusan kapcsolódik az unió kongresszusainak láncába, legyen forrása az emberiség boldogságának. A kancellár szavait is viharos óvációval fogadták a parlamenti delegátusok. Hadfcs emiéke Ezután az elnök kegyeletes szavakkal emlékezik meg az interparlamentáris unió elhunyt. tagjairól, akik az unió érdekében nagy munka* végeztek. Különösen kiemeli a norvég Mi eh elet, a svájci Rutty és Gustav Ador, a német Zorn. a délszláv Jovanovics és az angol Gafdener érdemeit. Ezután megemlékezik arról a borzalmas halálról, amelyet Kavics István szenvedett egy gonosztevő részéről. A kongresszus állva hallgatta végig az elnök megemlékezését. A formalitások befejezése után megindult. az általános politikai vita, amelynek eled előadója az unió gazdasági és pénzügyi bizottságának elnöke, a hollandiai Treub dr. volt. A leszerelési kérdés Berlin, augusztus 23. A konferencia délutáni ülésén nagy érdeklődést váltott ki Munch dr. dán képviselőnek, Dánia egykori v éderő miniszterének és az interparlamentáris leszerelési konferencia elnökének felszólalása. Munch dr. mély sajnálatát fejezi ki azon, hogy a legutóbbi genfi leszerelési konferencia semmiféle előrehaladást nem tett. Észrevehető, hogy valamennyi népnél erős türelmetlenség mutatkozik a leszerelési munkálatok lassú előhal adása miatt. Ezen változtatni kell. mert különben az a veLe-1 szély fenyeget, hogy a genfi leszerelési bi)é- zottság auktoritása teljesen elvész. A le~ tu fontosabb a népek morális leszerelése, eg Mr minden nép kívánja a békét, de min- ir- dón, ismételten hangsúlyozza, hogy csak a- azért fegyverkezik, mert szomszédjával á- szemben meg kell védenie magát. Ennek a lehetetlen állapotnak megszüntetésére minden eszközt fel kell használni. Ezért fokozott mértékben kell a döntőbírósági éts non-agg ession-paktumok megkötésére törekedni. A szónok ezután ajánlotta, hogy a nép- szövetség kebelében létesítsenek epv bízottja, Ságot, amely ebben az irányban vezeti az ak- ciót. Európára a leszerelési kérdés különösen fontos, az életnek és a halálnak kérdése, mert z_ az európai népek közötti háború borzalmas volna és az egész kontinens pusztulását von- ná maga után. (Élénk tetszés.) y A kisebbségi bizottság ülése t- Berlin, augusztus 23. Az interparlamen- ■e tárás unió tegnapi kisebbségi vitáját a Lukács ?- György magyar és Djuvara román delegátus )1 közti heves vita jellemezte. Lukács György t- hangsúlyozta, hogy a népszövetség alig né- )- hány panaszt intézett el érdemben és követelte, hogy a szabályokat akképp mó- dositsák, hogy a nemzetektől vagy “gyes !* delegátusoktól a népszövetség elé hozott ügyeket feltétlenül tárgyalja a népszö- ?» vétség. n Djuvara román delegátus kétségbe vonta, hogy a népszövetség csak kevésszer foglalko- I zott volna kisebbségi panaszokkal. Nézete szerint a kisebbségek sokszor alaptalanul panaszkodnak és azt állította., hogy* Romániában csak a székelyek alkotnak kompakt magyar csoportot. Ezeket szívesen átengedné Románia Magyarországnak, de ez lehetetlen, mert ' közben románlakta területek vannak. A vita } végén öttagú bizottságot választottak, amely tanulmányozni fogja a népszövetség kisebb- » ségi eljárása módosításának kérdését. Munch dr. fejtegetéseihez Dávid dr. volt német birodalmi miniszter szólt hozzá, aki kijelentette, hogy még van győződve az irányadó körök jóakaratáról és elhiszi, hogy az állafmérfiak becsületesen akarják a békét, azonban nem szívesen fegyverkeznének le, mert még mindig attól tartanak, hogy a gyors leíegyverkezés országukra veszélyes lehetne. Még a locarnói szerződések és a Kellogg- paktum sem elegendő biztosítékok, mert az egyik nem bízik a másikban. A bizalmatlanság okául mindig a szomszédos államok fegyverkezését hozzák fel. A fegyverkezések okát tehát a .bizalmatlanság- , bán kell keresnünk, a bizalmatlanságnak oka viszont a fegyverkezés. Ez a cirkulus viciozus önmagától szűnne meg, ha egyszer abbahagynák a biztonság követelését. A biztonság velejárója a leszerelésnek. (Tetszés.) Németország leszerelt. Leszerelését azzal a Gállal indokolták, hogy utána a győztes államok fognak lefegyverkezni. Németországnak megvan az erkölcsi jogcíme, hogy ennek a feltételnek teljesítését követelje. (Élénk helyeslés). Ha ezt nem teljesitik, a verSaillesi szerződés ta Iáját ingatják meg. (Újabb tetszés.) Emellett számításba kell vennünk az ilyen tartós helyzet pszichológiai lehetetlenségét. A rajnai terület megszállása mellett az egykori ellenfelek fegyverkezése a legnagyobb akadálya a német—francia megértésnek. Ugyanazzal a logikával, amint a franciák teszik, a németek is propagálhatnák a felfegyverkezést. Az ilyen német fegyverkezés azonban nem szolgálná a békét, hanem a veszélyt még inkább növelné. A Franciaország és Németország közötti tartós megértés egyúttal Európa békéjének is á kulcsa. A német nép nagy többségben kívánja ezt a megértést. A két nagy kulturnemzet között a harci bá*-dot minden időre el kell temetni. Dávid dr. nagy tetszéssel fogadott berzé- de után az ülést megszakították. A magyar delegáció üdvözlése Berlin, augusztus 23. A magyar politikusok feltűnő érdeklődést tanúsítanak a berlini interparlamentáris konferencia Ránt, ami abPrága, augusztus 23. Amikor a parlament megkezdte nyári szabadságát, általános volt az a vélemény, hogy a rövid szünet, alatt sikerül a megegyezés a szocialisták és a koalíció között s a parlamentet szeptember 4-re egybehívják. Ez a terv azonban minden valószínűség szerint nem sikerül, mert a szociális biztosítás niódositásóval a (bizottság a kitűzött augusztus 28-íki terminusig nem tud elkészülni s már ma olyan hírek keringenek, hogy a parlamentet csak szeptember közepére fogják egybehívni. A képviselő-ház elnöksége pénteken délután tart ülést s azon elsősorban adminisztratív ügyekkel fog foglalkozni. A ház összehívására vonatkozólag valószin-üleg meg nem fog dönteni. • Csűrik képviselő, a szociálpolitikai bizottság elnöke, ugyancsak t^oitekire hívta egybe a bizottságot, hogy az folytassa tanácskozásait: a szociális biztosítás módosításáról. A -nézeteltérések ebben a kérdésiben az ellenzékben lévő szociális Iák és a kormánypártok között voltaképp nem is olyan nagyok, hogy azokat át ne lehessem hidalni, a nehézséget azonban maga a kormánytöbbség okozza azáltal, hogy kommünikéiben állandóan elutasító álláspontot, foglal el a szociális biztosítási központ szakbizottságának véleményével szemben. Mindez természetesen csak taktikai sakkhuzás, mert a kormánytöbbség nem bán is megnyilvánul, hogy a vendéglátó németek után a magyarok alkotják hatvannál több tagjukkal a legnagyobb delegációt. A magyar delegáció magyaT lobogója Igen előkelő helyen, a német birodalmi zászló mellett nyert elhelyezést. Loebe, a német birodalmi gyűlés elnöke a megnyitáskor üdvözölte Ber- zeviczy Albertét, a konferencia egyik legérdemesebb tagját és sajnálattal emlékezett rreg Apponyi Albert gróf távollétéről. Apponyi külön megemlítése annál is inkább érdekes, mert nemrégiben éles vita folyt le a magyar államférfin és a német szocialista vezér között Nyugatmagyarország kérdésében. Az első ülés elnökválasztási formalitása után megkezdődött az általános vita, amelyben Magyarországot különösebben érdeklő kérdések kerültek szóba. Lángé, az interparlamentáris unió főtitkára megemlékezett az ©piánskérdéeről is és kifejezte sajnálkozását a népszövetség eljárása miatt, mely rést ütött a döntőbírósági egyezményeken és a döntőbíróság működésén. akar a nyilvánosság előtt szint vallani arra vonatkozólag, hogy a szociális biztosítás módosításánál kénytelen volt már eddig is óriási engedményeket adni a szocialistáknak s a jövőben még nagyobb engedményeket kell adnia, ha azt akarja, hogy a parlament még ez év őszén letárgyalja a javaslatot. Az albizottság, tegnap folytatta tárgyalásait a módosító javaslatról e részletesem megvitatta a szakbizottság által benyújtott elta- borátuimot. A vita újabb közeledésre vezetett a két tábor kiküldöttei között. A kormánytöbbség kiküldöttei a tegnapi tárgyalások eredményeiről jelentést tesznek ma a nyolcas bizottságnak. Ezzel -az albizottság tárgyalásai már be is fejeződtek s most már ismét a legális szociálpolitikai bizottság fogja tovább tárgyalni a javaslatot, A holnapi ülésen azonban osiak azokat a szakaszokat tárgyalják, amelyekre vonatkozólag teljes a megegyezés a két tábor között.--------------- i i i ■■'T’mmi. 1 WffJWqi igUUM—■ I 'l« Bo rodig redivhnisz? London, augusztus 23. A Daily Mail jelenti Tokióból: Karbinból érkező jelentés szerint ott letartóztattak egy orosz agitátort, aki Lewinnek nevezi magát, a nemzeti kormány nézete szerint azonban a hirhédt Bo- rodinnal azonos, aki egykor Nankingnak tanácsadója volt. A képviselőházat csak szeptember közepére hívják egybe Holnap ülésezik a házelnökség — A kormánytöbbség takargatja a szociális biztosítás módosítása kérdésében szenvedett vereségét A BARONESSZ írín; SOMLYÓ ZOLTÁN A barouessz már hosszú ideje melankolikus volt. Háta mögött szakadatlanul színes és mozgalmas múlttal, hajában már több fürt fehér hajjal, arcán, amely még mindig szép és hódító női arc volt, a párisi porcellángla- zur alatt már ki-kiütköző fei-s ráncocskákkal és álla alatt elbájoló, de áruló kis tokával, mint egy elkésett Mária Antoinette ... az illető Lajos megfelelő udvara, rangja nélkül — egy jól kifejlődött veszedelmes életkoribeli hisztériával párhuzamos kedélybetegség ragadta emésztő karjai közéOrvosokban persze nem volt hiány. És következtek: Abbázia és a Lidó, Biarnitz, Mentene, még a norvég fjordok is sorra kerültek. Végül már csak a gazdag baronessz egy kis birtoka jöhetett szóba, egy kis falu, ahol legszűkebb környezetével telepedett meg. Az összes előzményeknek szinte szükségszerű következménye lett, hogy a baronessz- nek mindenféleképpen megtetszett egy elegáns monok!is ur ajánlata, aki arra kérte őt, hogy egy megalapítandó szappan- és gépgyár céljaira engedje át az arcát, amely csudás színekben előállítva, üzleti márkaként kerülne forgalomba. Az ajánlattevő maga is rendkívül megtetszett a baronessznek. Sőt: anyagiakban is melléje állt a monoklis urnák és mint kompani-tája, óriás méretűvé tette az iparvállalatot. Súlyos összegek omlottak szappaugyártás- hoz szükséges masszákká és a nagy gyár rövid időn belül márkává nőtte ki magát, amely márkával immár számolnia kellett a konkurenciának, ha nem akart mögötte maradni. A baronessz elinte csak messziről nézte ezt a nagyszerű fellendülést. Jóelesett idegeinek, hiúságának, mindig maga előtt látnia a nagystílű nyomtatott reklámot, amely az összes újságokban is megjelent és az ő arcát röpítette világgá, mint amely a gyár híres szappan kreációja által maradt fiatal és üde és harmatos. A monoklis ur személye is nagyon előtérbe került, érzelmileg, úgy, hogy a baronessz üzleti komponistáját hetenként egy napra vendégül látta kis falusi birtokán és igy melankóliája nagyjából mólóban volt. Egy napon, úgy a hét végén — a kom- panista megérkezett, a baronessz takaros kis csúzáján, az állomásról és a szokásos pesti virágcsokor mellé még valamit hozott magá- val: egy kis bársonyos, ékszerdobozt. Ebben ékesmivü gyűrű volt, amelynek ónix-köve mákszemnyi bnl liáné o kból és smaragdokból kirakva, a szép baronessz arcát ábrázolta, ötletes, finom és előkelő figyelmesség volt, őszinte, költői. Üzletembertől legalább i« szokatlan dolog. A baronessz nem minden meghatódás nélkül húzta mutatóujjának rózsás párnácskájára, ahol megvesztegetően édes és ingerlő helyre került a szép ajándék. A pesti, üzlettárs ebből az alkalomból úgy utazott vissza Pestre, mint aki végre megnyerte a nagy játszmát. Most már biztos volt végső, mindent jelentő sikerében és Pesten már terjeszteni is kezdte a gazdag és híres baronewszel kötendő házassága Imrét, Éppen erre az időre esett a baronessz- nek égy újabb, a régihez hasonló spleenje. Ismét erőt vett rajta valami különös világ- és önfájdalom. Megmérte az életét, mint már annyiszor és tulkönnyünek találta. Tulköny- nyünek, színtelennek és méltatlannak egy olyan pazar múlthoz, aminővel ő rendelkezett. El is határozta, hogy néhány napra kiszáll ebből a tompító faluból, ebiből a langyos fürdőből, valami izgalmat keresni — Pesten. Pestre megy, megnézi azt a gyárat! Végigmegy az olvasztókemencék termein, megnézi azokat az embereket, akik az ő reklámképekre rögzített arcának árnyékában ke restik a kenyerüket. Tekintete most hirtelen az ujjúra esett, a gyűrűjére. Megtapogatta és a gyűrű, amely még egy hónapja , elégedetten, simulékonyan szorult az ujja húsára, most, lám-lám, a keze egy mozdulatára le-leosusszám ... Tehát ismét lefogyott!... Ez rapid fogyás, ez nem a divat szent nevében való ama megkívántató fogyás... És még az esti gyorssal felsietett Budapestre. Szegény monoklis üzlettárs még biztosabban érezte magát a nyeregbén. Pedig az, hogy a baronessz már k(kívánkozott a falusi fészek magányából, egészen mást jelentett ... De ehhez már az üzletemberek nem értenek... A baronessz-gyártulajdónos úgy intézkedett, hogy másnap megjelenik a szappangyárban és végigjárja a munkatermeket. Meg akart nézni mindent. Úgy tó történt. Megtekintette az óriási gépházat, a párfőm-desztil- Jálót és hosszabb időt töltött abban a műhelyben, ahol a híressé vált márkájú szappant gyártják. Egy óriási medencében ott hömpölygőit, forrt az illatos, sűrű, drága massza, amely aztán leüllepedve, megszilárdulva, tetszetős formákba öntve, szappan darabok ként kerül piacra. És a baronessz a nagy medence fénylő, illatos tükre fölött sokáig ei-elidő- zött A fiatalságra gondolt, amely mindent pótol és erre a szappanmasszára, mely csupán üzlet, semmi más, épp olyan profán csalása az életnek, mint minden egyéb... És a szegénységre is gondolt... Hisztérikusan fel kacagott. De a következő pillanatban lehiggyedt az ajka, ijedten vette észre, hogy a gyűrű, az a bizonyos gyűrű, hiányzik az ujjúról... A gyűrű valahogy elveszett... És a gyűrű elvesztése fölötti bosszúsága mellé ismét konstatálnia kellett, hogy fogy... Mludakét tény módfelett, elbusitotta. A személyzet persze nyomban lázas keresésbe fogott. De hasztalanul. A gyűrű eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A baronessz gyűrűje nélkül utazott haza. Az állomáson monoklis üzlettársának csak ennyit mondott. — Rossz óm e n ... Amaz alázatosán válaszolta: — Megkerestetem... A föld alól is, de előteremtem ... * Az újságok is megírták a dolgot. S igy történt, hogy amikor félév múltán egy szegény pesti magánhivatalnok, egv délceg, de nyomorgó pesti fin a szappanéiban mosakodás közben óriási meglepetésére megtalálta a baronessz híres gyűrűjét, egyenesen a vonatra ült, miután e célra előleget kért főnökétől és jelentkezett a gyűrűvel a báron essz- nél..'. Úgy beszélők, hogy a baronessznek azóta uj szappangyára van, amelyhez a szerencsés megtalálót társul maga melló vette, — illő jutalom gyanánt... 9 "
