Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-19 / 188. (1815.) szám
'PRASGAlMAGfeARHlRIiAR Í928 augusztus 19, Taaáraap. pm®e * & © 901 Törvényén Irtat Márai Sándor Budapest, augusztus 13. Ebben az állott, augusztusi vasárnap délutánban a felsőiét szobában homályosan nyúlik, minit a szivaidust, ami kíséri, a reggeli lapok hirtöimege. Amig a Jánoshegy fölött este lesz, szinte mozdulatlanul elül az ember az aiblakredőny mögött s inkább sejti, mint nézi a világot. Ezek a renyhe nyári órák este hat és nyolc között, mikor emészt a lélek. Egy bretagnei falura gondolok. Aztán egy francia verssorra gondolok, ami a tengert a kétség- beesett világ tükrének nevezi. Aztán szórványosan, mint a redőnyön átszivárgó, lilára festett 'Szivarfüst, megy a lomha gondolat kép- röl-képre tovább, az ember szinte figyeli a gondolkozás mechanizmusát — ismerik ezt? — látja, ahogy egy különös szerkezet képet képhez kapcsol, bizonyos törvényszerű ösz- szefüggéssel láncszerű rendszert épitve a káoszban, ami a világ s annak benyomásai. Ez a kisebb élet ... A tengerről eszembe jut Amerika, aztán Coolidge, aztán az, hogy aláírják a Kellogg-paktumot s a háborút törvényen kívül helyezik. Megkísérlem úgy gondolni erre, mint valami élő dologra, ami tölt, mint újsághír. Az osztrák lap, itt fekszik a földön, jelenti, hogy Amerika ebben az évben 106 millió dollárt fordít hadihajók építésére s közli Coolidge nyilatkozatát, aki meggyőződésének ad kifejezést, hogy a hábo- rut törvényen kívül helyező szerződés semmiben nein befolyásolhatja Amerika fegyverkezését, mert az csak védelmi jellegű . . . 'Abban az irtózatos távolban, amiben mindazok a dolgok történnek, amik az életünket, személyes és valóságos és mindennapos életünket determinálják, az ember valami tkábult közönnyel olvas el ilyen sorokat gépies és merev nézéssel s minden olyan való- szinütJenül, klisészerüen hat, mint egy üzleti reklám. Az, hogy négy nagyhatalom szerződést köt most egy másik szerződés védelmére, Kellogg-paktumot a Clémenceau-paktum védelmére, pontosan olyan messze van az 'életemtől, mintha a lasszai láma elrendelné, hogy a kisebb lámák sárga gombot hordjanak a hátukon. A háborút törvényen kívül helyezik s közben milliárdokért építenek tovább ugyanazok a hatalmak, akik a szerződést aláírják, hadihajót, ágyút, aknavetőt s laboratóriumokban törik a fejüket uj gázokon . . . A Jánoshegy mögött lemegy a nap. A jövő háborúja, minden jel szerint, a gáz háborúja lesz. Valami raison kétségtelenül van benne, mert az a legolcsóbb s a leghatásosabb. Csak fejleszteni s tökéletesíteni kell a már létező gázszisztémákat s a jövő háborúja zajtalan lesz, olcsó és egyszerű. Ilyenkor már hüvösödik, ha Jánoshegy mögött lement a nap, a mechanizmus frissebb, köny- nvebben rakja össze a képeket. A plakát jut eszembe: Cinánnal irt részletre is . . . Ha 'Amerikának sikerül, amin Franciaország, 'Anglia, Németország s Amerika egyforma erőkifejtéssel dolgoznak, tökéletesíteni expanzió és hatóerő szempontjából a háborúban már előnyösen bevált sárga gázokat s ami ezekben a rendkívül termékeny, technikának és kémiának szentelt években csak véletlen kérdése, kiszámíthatatlan üzleti lehetőségek nyitnak meg a gázzal kapcsolatban; akinek kezében van a gáz titka, az diktálhatja a világbékét, ha idealista, de diktálhat s arranzsáihat kisebb háborúkat is, ba businessmann s miért ne? Ha Amerika tudott fegyvert szállítani a világnak, bizonnyal 'fogja szállítani a gázt is. Valami óriási tröszt a kezébe veszi s a világlapok megtelnek a tröszt egészoldalas hirdetéseivel: „Nemzeteket ciánnal irt, részletre is, hatásosan és olcsón . . Ha Görögországnak konfliktusa van Bulgáriával, árajánlatot kér a gázra s ha megegyeznek, csendesen rálehel a gázzal egy nemzetre s Európa tisztább lesz. A morálja egy ilyen nemzetirtó részvénytársaságnak semmivel nem piszkosabb, mint egy normál diplomáciai aktus, például egy szerződés, ami törvényen kívül helyezi a háborút ugyanakkor, mikor mindent elkövet, hogy a háborúra felszerelje magát. Nehéz elképzelni, hogy Amerika vagy Anglia csak fölös munkaerők foglalkoztatása céljából építenek hadihajókat vagy sportcélokra mösszehordó ágyukat s a gázt nem poloskairtás céljaira gyártják. A gázt levegővel akarják keverni, amit majd beszivnak az embereik. A levegő e pillanatban a legtisztább, mint egy hüs ásványvíz, olyan anyagszerü: félórával utána, mikor lement a nap. Ezek azok az augusztusi esték, mikor a'csillagékből, amik a bennünk is uralkodó örök törvény szerint keringenek, láthatóan hull le a földre egy-egy darab. A menny köve, ami ■gyantát s a gyantában távoli, életek megfoghatatlan üzenetét hordja á földre, szikrázva érinti a csillag légkörét s egy pillanatra közvetlen a kapcsolásunk a világűrrel. Micsoda játék, züllött s együgyű, a törvénnyel, ami 'talán bennünk van, mikor mi az- embert, az égi törvény birtokosát s a földi élet duvadát már régen törvényen kívül helyeztük! Gonosz és zülött gőg, amit a Jánoshegy felett felgyulladó csillagok tiszta rendjét össze meri mér- qi a kisebb kozmosz kóválygó és keringő, zagyva rendjével. Mintha a kor minden csodálatos és nyugtalan lehetőségét nem a teremtés, hanem a pusztítás szenvedélye fűtené.: a csillagtörvény talán bennünk van, de az ember maga már törvényen kívül deklarálta önmagát ... mi parázslik ott? Egy meteor vagy a szivarod? MÉCS LÁSZLÓ NYÁR isten reled komolyság. Isten veled komorság, Isten veled bölcsészet, Isten veled költészet, megjöttek a rokonok, megjöttek a gyerekek. Asztag hátán gyerekek, csuszkáinak és nevetnek, udvaron gyerekek, kerge tűznek, nevetnek, minden zugban gyerekek: élő napfény, szeretet. A vén papiak: vén hordó, máskor ecetes hordó, most pezsgő, bor, kacagás, ki csorog a kacagás: relés-érlelő kacagás, ember-érlelő kacagás. Egész napon mókázom, viccet mondok, nótázom, ölelnék a kis karok, azt se tudom, mi vágyóik, gyerekíláncön rab vagyok? kamasz, költő, pap vagyok? Az a fő, hogy a Halál most hozzám be nem talál, elrejt a szép uj vetés, édes gyermek-nevetés, elrejtenek a gyerekek, élő napfény, szeretet. NfiPLOm Írja: KBRINTHY FRIGYES Rmelyben meleg uan és hióeg uan 928, augusztus 18. — Ugyan, kérem, — mondta progresszív barátom — már hogy gondol ilyet! Nézzen körül! Hogy gondolja, kérem, hogy egy ember a huszadik században ... Aztán tovább beszélt valamit, csak fél füllel tudtam figyelni, rettentő meleg volt, liiába berregett íróasztalomon a ventillátor. De úgyis mindegy, nem kell nekem arra figyelni. Neki minden harmadik szava az, hogy a huszadik század s hogy ma már az nem úgy van. Ma már egy ember nem tehet ilyet és egy asszony nem gondolkodhat igy és egy gyerek nem nevelkedhetik amúgy és a kutya is csak tévedésből ugat olyanformán, mint kétszáz évvel ezelőtt, mert még nem tudja, hogy ez a huszadik század és hogy az ő ugatása minden időszerűség híján, tulajdonképen; tárgytalan. Mert kérem, ma, amikor azok a rém nagy házak és a repülőgép és rádió és rakétahajó és freudizmus és a nők haja. Es ahogy beszél és berreg a ventillátor, látom, a képet, ahogy az ő képzeletében alakul — a világ egy nagy gőzgép, egyre sebesebben pörög és a kerekei és csavarjai és szelepei, napok és holdak és csillagok, egyre síkosabbak, és kerekebbek és minden egyre fejletteb és tökéletesebb és minden, ami kicsi volt, nagyon megnő, a városok egyre nagyobbak, az őserdők egyre kisebbek, mindenki egyre okosabb és szebb és nagyszerűbb és végre akkora lesz a világ, hogy nem fér el a világon. Mert ezek a csökevényes dolgok, amik ma még vannak, ezek csak olyan átmeneti dolgok, a fejlődés betegségei, hogy azt mondja, szenvedések meg bajok, az nem jelent semmit. Egy művésznek, teszi hozzá szemrehányóan, aki vátesz és a jövőbe lát, nem kellene ezt magyarázni — hát nem mitőlünk, költőktől és látnokoktól és gondolkodóktól tudja mindezt ő maga is? Vagy talán meg akarom tagadni magam? Ezen egy kicsit megütközöm. Nem, semmiképpen nem akarom megtagadni magam. Hogy is van csak? Persze, mint látnok és gondolkodó — no igen, magam is remélek valami jövendőt, ami más, mint „e gyalázatos jelen". De mint művész... Nézze, kérem, hogy is magyarázzam .csak meg magának. Eri várom és hiszem azt a jövőt, de én azt nem úgy képzelem, hogy ebből hiányozni fog az, ami most van. Az a valami/ gazdagabb dolog lesz, nyilvánvalóan, mint ez — de ugy-e, a gazdaság,, a Több, az éppen abból áll, értse meg, hogy magában foglalja a kevesebbet: ezzel különb a kevesebbnél, nem azzal, hogy nagyobb. Nézze, ne arról beszéljen, hogy minden, ami most van, megnő és megváltozik és tökéletesebb lesz. Ez engem, bevallom, nem vigasztal, inkább nyugtalanít. Köszönöm szépen. Ha az, ami most van, szenvedés és gyötrelem, — a maga fejlődési rendszerében az, ami lesz, egy sokkal nagyobb és fejlettebb szenvedés és gyötrelem lesz. Én itt most lihegek és kínlódom a melegtől — és maga az- znl traktál engem, hogy ez, a meleg még tökéletesebb és nagyobb lesz? Köszönöm szépen, hisz ez egyenesen a pokol hitvallása megázo- ké az Istentől elrugaszkodott tudósoké, akik kiszámitgatják nekem, hogy százezer év múlva a Nap visszaszippantja a Földet és akkor megint felolvad és fehérré izzik, ami nagyne- hezeii megkeményedett és lehűlt. Isten ments. Nekeni, ahogy itt ülök, egyetlen vigasztalásom, hogy valahol a Spitzbergák táján mégis csak bűvösebb van, mint itt és milyen jó lenne odamenni egy kicsit. Viszont, lia ott volnék és kezdenék dideregni, megint csak nem az vigasztalna, hogy másfelé Istentől elrugaszkodott tudósok szerint, a Föld százezer év múlva kihűl és jéggé dermed, hanem az, hogy hál1 Istennek, Budapesten jó meleg van és ha ezt meguntam, legfeljebb leruccanok egy kicsit oda. Nem nagyon meleget és nagyon hideget így fiatalít és szépít a SSFaH-crénie Íiorall-Püílar CöUli'Szappan képzeltünk mi szívvel és lélekkel születő élőlények, mikor vagy negyvenezer évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy meglátogatjuk ezt a világot. A testünk hőmérsékletét illetően harminchét fokban állapodtunk meg akkoriban, — ez azt jelenti, hogy egyszersmindenkorra lekötöttük testünket és lelkünket annak az egyetlen külvilágnak, mely valahol e hőmérséklet körül ingadozik, sokezer lehetséges hőfok változatában- \ S ami meleg és hideg adatik vágyunknak és képzeletünknek, az — kicsinyben rejlik a nagy — végtelen gazdagságát a Jóreménységnek e néhány foka körül tombolja ki. Tudja, mi tetszik nekem ezen a világon?. Nem az, hogy milyen nagy és nagyra hivatott. Az tetszik, hogy olyan gazdag és változatos s hogy egyre gazdagodik. Tudja, mi tetszik nekem a Jövőn? Nem az, hogy legyőzte és eltemette a Múltat és Jelent. Az tetszik, hogy megtartotta és még hozzátett valamit. Tudja, mi tetszik nekem az emberen? Nem az, hogy egysejtű véglénynél ilyen bonyolult és hatalmas, eleven gépezetté fejlődött. Az tetszik, hogy végeredményben ilyen egysejtű véglényekből, sejtekből van összerakva ma is. — őssejt, a nagy Ádám, minden élet forrása, nem halt meg: ott találod a mikroszkóp alatt, ha a békés, langyos posvány- nak egy cseppjét ráteszed tárgyüvegére. Tudja, mi tetszik nekem a felhőkarcolókon? Hogy harminchetedik emeletén ülve el- ábrándozhatom azon az óbudai kis kunyhón, ahol tegnap megálltam s eltűnődtem és megállapítottam, hogy éppen olyan primitiv, mint amilyenek az őslakók kalyibái lehettek, Róma és Aquincum előtt, az őslakóké és az ősembereké, — primitiv, mint egy cölöpépit- mény, pedig most építették, a huszadik században. Tudja, mit teszik nekem Newyorkban? Hogy békésen meghagyta és megtűrte Velencét és Firenzét — meghagyta és csodálva zarándokol el hozzá. Tudja, mi tetszik nekem a repülőgépen és rakétahajón? Hogy ablakaiból, ha lenézek, ott látom az országúton azt a kétkerekű ta- lyigát, amivel négyezer évvel ezelőtt talyigá- zott errefelé valami hellén paraszt. Es szeretem a szörnyű szövőgépet, mert ahogy el bandukol tam a budai utcán, egy zsa- lugáteres, földszintes ház ablakában fejkendős öregasszony ült s hunyorgó szemmel tartotta a világosság felé a varrótű fokát, hogy beletaláljon a vékonyrapödört cérnaszállal, — beletaláljon ugyanannak a varrótűnek a nyitásába, amit hatezeréves sírokban talált meg a geneolőgus. És szeretem a rádiót és gramofont, mikor Mozartot játszik és Rarneau dalait. Gramofon és jazz — az egyi kicsit sok ugyanabból a jóból, — kicsit kevés ugyanannak a jónak. És szeretem a kurtaszoknyás és kurta- liaju nőket, mert eszembejuttatják Pompa- dourl s a kecses kis Manont — és szeretek mindenkit, aki eszembejuttalja a többit. És tetszik nekem, hogy a világ minden együttvéve: szenvedés és kéj és öröm és kin, felhőkarcoló és varrótű és múlt és jövő, — tetszik nekem, vigasztal, feliidit mély bánatomban, lehűt, kijózanít, felemel a boldogság fülledt mocsarából az örök Vigasz, az örök Remény, — hogy minden együtt van, hogy az Idő benne van a Térben, nem szalad el belőle, nem hagyja el, viszi magával, — tetszik nekem az a másik, megfordított Ember Tragédiája, amit valamikor talán megírok még: (copyright!) — nem negyvenezer év története, egyetlen óráé csak, — tizennyolc szinben egyetlen óra a Földgolyó különféle helyén — s ugyanabban az órában mindenütt, király és királynő, forradalmár és forradalmárnő, léha kéjenc és hitvány kokott, rajongó férfi és hiFSlertktl » C. S. R. Vörös Rák gyógytár, Bratislava. vő asszony, kiábrándult tudós és unatkozó Borbála. Übermensoli és eszkimóleény szerepében csak az uj Ádám és Éva, akit az Időben láttunk, — mint egy óriás képeskönyv, aminek ábrái egymás mellett mutatják ugyanazt a változatosságot, amitől azt hisszük, áloméi etünk csalóka időmértékével, hogy egymásután pergett le szemünk előtt. Alapítva 1833. Telefon 33. V S > N < , dúzmfl A fiveg, porc sí ián nagykereskedése. 9 ■ • ... . ,é-. !■' ■■■ KOSIG E, Fő-uica 19Nagy választék. Jutányos árak. i - ■ ■ ____ ■ ■ _________________
