Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-19 / 188. (1815.) szám

M8B aagnarfu* 13, Tasármp. TRXOAlMAGtoR-HTRIiflg 5 A népszövetség szeptemberi ülésszakának programja Budapest, augusztus 18. A népszövetség szeptemberi ülésszaka az érdeklődés köz­pontjában all. Dacára annak, hogy c»ak e hó­nap régén állapítják meg a tanácsülés végle­ges programját, bizonyos, hogy az optáns- iigy és a kisebbségek kérdése is szóba kerül. 3Iagyarországot Genfben ezúttal is Apponyi Albert gráf fogja képviselni. Rövidesen megjelenik a Híradó Po®»o®y, /augusztus 18. (Pozsonyi szer­kesztőségünk teiBeifanjelenlése.) Egy pozsonyi lap j-eflientése szeiriint a Híradó áldfltóliag kilé­pett a Presis/burgier Zeitumg-iféte nyomdák om- cemibőil és más nyomd a vállalattal (kötött ■elő­zetes sízerzjődéstt. Most már minden remény meg ram arra, hogy a Híradó belátható időn 'belül megjelemik. Az uj nyomdával való szer- ződ'és órvéinyeeségtélmetk az az előfeltétele, hogy a Híradó rendezni fogja régi nyom da­lául ozását. Ez irányban is kedvezően bálád­nak a tárgyalások. nemcsak döntőbírósági, hanem barátsági szerződésről is tár­gyalt Tevfik bej Budapesten Budapest 7 augusztus 18. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A lapok je­lentése szerint Tevfik bej, a Budapesten idő­ző török külügyminiszter nemcsak döntőbíró- sági, hanem barátsági szerződés megkötéséről is tárgyalt, amit ősszel már ratifikálnának. Tevfik bej ma este utazik el Budapestről. tat István napjának egyházi megünneplése 'Az országos ikeresztényszocialista párt képviselői interpolációt 'intéztek a kormány­hoz Szent István napjának megünneplése tárgyában. A kormány 1927. december 27-én kelt D. 385—n. számú válaszában snészerint a következőket közölte: „A kormány távol áll attól, hogy az al­kotmányiéról 121. és 122. §§-ainák rendelke- zésedt megsértse, s ebből következőleg Szent István emlékének egyházi megünneplésébe beavatkozni egyáltalában neon akar, ameny- nyiiben ezen egyházi ünneplést nem használ­ják fel oly megnyilvánulásokra, amelyek a közrenddel összhangban nincsenek, vagy az állaimmal szemben ellenséges intenciókat kö­vetnek.*4 A válaszból kitömik, hogy Szent István napját mint egyházi ünnepét akadály nélkül lehet megünnepelni. Ha esetleg egyes túlbuz­gó körök akadékoskodnának a Szent István napnak templomi megünneplése kérdésében, hivatkozzunk bátran a fenti számú koirmány- válaszra. ÜLjwmülMllBM^aBa»WIBIMBIBai!aUJIlillM«BW.Wi01JI,VUIIIlllH> Miaui MESEK Irta; BETHLEN MARGIT A gyémánt Aranyos trónján ült a királyasszony, fe­jén, közén gyémántok tündököltek, szeme íénylett, boldog mosoly ült aiakán. Körülötte nevető ifjak és leányok. Lábánál, szomorú ar­cát lehajtva, elgondolkozva guggolt a bohóc. A királyné reánézett. — Mesélj nekem. Hadd teljék az idő, míg a király visszajön. A bohóc felpillantott: — Miről meséljek? Vigat, hogy kacag­jál? A királyné pillantása gyűrűjére esett. — Erről mesélj, a gyémántgyűrűmről, melyet ma kaptam a királytól, házasságunk örömünnepén. Egy éve ma, hogy atyám ud­varából elhozott A bohóc arca még szomorúbbá vált. — A gyémánt... arról vidámat mesélni nem tudok, — szólt habozva. De a királyné parancsolőlag intett s ő halkan elkezdett beszélni. A gyémánt az istenek könnye. Azért oly drága és oly kemény. És minden könnyért, melyet az Isten hullatott, ezernyi ezer embe­ri könnynek kell hullania. Ez a kő, mely ke­lteden csillog, oh! királyné, egy istenasszony könnye, melyet sirt sok ezer év előtt, mert a •őrs, mely még az isteneknél is hatalmasabb, rém engedte meg neki, hogy elfelejtse, hogy fi is nő, és igy szenvednie kell. És amikor szerelmese, ki férfi volt és csapodár, elhagyta őt, az istenasszony szeméből könnycsepp hul­lott, de nem forró és puha és könnyen illanó, mint az emberasszony könnyei, lianem ke­Komoly formát öltött a délszlovenszköi katolikus magyarság számára alakítandó külön püspökség, vagy vikariátus tervi? Hangos István dr. érdekes nyilatkozata — Az ideiglenesen szer­vezendő uj egyházi főhatóság székhelyéül Érsekújvárt emlegetik Érsekújvár, augusztus 18. (A P. M. H. munkatársától,) Érsekújvár várots nagyszámú s vallásos katolikusainak régi, kedves gon­dolatuk az, hogy Érsekújvárt tekintsék a diéflszlovenszkój katolikus magyarság hitéleti központjának s innen végezzék a magyar ka­tolikusok egyházi igazgatását is. A kérdés­nek a Szentszék és a ceéhszlovóik kormány közötti modfus viveudi végrehajtásának elő­készületei kétségkívül már bizonyos aktuali­tást is kölcsönöznek. Ezzel ,a kérdéssel Éreekujivárott elsősor­ban Hangos István dr. érsekujvári ügyvéd, a katolikus iskolaszék ügyésze foglalkozik évek óta nagy intenzivitással, s igy tőle kiértünk információt énről az • érsekujvári, városi szempontból s morális szempontból is eléggé nem méltatható nagyjelentőségű ügyről. — A magyar püspökségnek, hogy ne használjam még azt a kifejezést, hogy érsek- újvári püspökségnek, terve — mondotta Hangos dr. — már régi keletű. Azóta foglal­koztatja az illetékes köröket, amióta az esz- teaigomi érsekség jövő sorsának az elintézése jelent igen nagy problémát az egyháza kérdé­sekkel foglalkozó személyiségek számára. — Tudni (kell ugyanis, hogy az esztergomi ér­sekség területe a régi világban túlnyomóan azon a területen volt, amelyet a trianoni bé­ke óta Csehszlovákiához csatoltak. Pozsony­tól kezdve, Miaván, Nagyszombaton, aztán Érsekújváron, Léván, Garamszeutbenedeken, Ipolyságon, Selmecbányán keresztül egészen Kékkőig minden szJovemszikói katolikus Esz­tergom lelki igazgatása alatt állott, összesen 402 paróchiáról van szó, csaknem egymillió katolikus hivővei. (Egészen pontosan 923.572 lélek.) — Ez a hatalmas katolikus tömeg főpap nélküli maradt a fordulat után, miután az esztergamá érseket megakadályozták abban, hogy hatalmát eam a területen gyakorolja. Ez a súlyos helyzet természetesen a Szent­széknek is igen sok gondot okozott, s ideig­lenesen úgy véltek rajta segíteni, hogy Nagy­szombatban ideiglenesen apostoli adminisz- traturát létesítettek, amelynek fazonban a jo­gi helyzete olyan, hogy ideiglenes megbíza­tása folytéin bátraikor elmozdítható, az apos­toli adminisztrátor, aki csak címzetes püspök (prinensei címzetes püspök) s közvetlenül a Szentszék felügyelete alá tartozik. Irányit- hatija ugyan ideiglenesen az egyházi igazga­tást, de ennek a területnek ma is az eszter­gomi érsek az egyházjogszer inti főpapja. — A helyzet tehát az, hogy a köztársa­ság e.leö tiz évében semmi más változás nem törtiént a szlovén szikéi egyházi kérdésiben, minthogy a csehszlovák kormánynak legutóbb sikerült a Szén tszéklkel elfogadtatni a rmodius vivendit, aminek alapján az egyházmegyék­nek határa azonos lesz az ország határával. Ez annál is inkább nagy vívmánya a cseh­szlovák kormánynak, mert ezzel kezdték meg elvileg az esztegumi érsekség diismembráció- ját, a szétdaTabolást. — Hogy azonban most már, a modus vivendi elfogadása után ennek keretén belül mi fog törbénni, azt nehéz megjósolni. Per­sze az érdekelt köröket rendkívül élénken foglalkoztatta ez a kérdés s a legkülönbözőbb lehetőségek is szóba kerültek. Persze szó van újabb dismembrációkról. Vanak olyan tervek, amelyek szerint a leendő nagyszombati püs­pökség megkapná a nyugati területeket, a déli részt: Érsekújvár tájékát viszont a nyit­nád püspökséghez csatolták, mig a keletit, Lé­va és Selmecbánya vidékét pedig a rozsnyói püspökséghez. — Ez a terv néhány évvel ezelőtt na­gyon kedvelt volt s egy időben ez látszott a legreálisabbnak. Sokáig azt hittük, hogy Nyit- Ta lelki igazgatása alá kerülünk, ma már azonban — nem minden politikai célzat nél­kül — szlovák körök sem látják szívesen ezt a miegoildást, úgyhogy mindjobban előtérbe kerül a* a megol­dási lehetőség, hogy a nagyszombati püs­pökség mellé egy másik püspökséget fognak szervezni, mely a* érseki egy­házmegye déli és keleti részét foglalná magába. — Ennek a tervnek a be ősimé rése is nagy vailiószinüséget ad, mert nyilvánvaló, hogy ilyen nagy és szétnyuló területet, egyetlen központból nehéz igazgatni, másrészt e®en a területen olyan nagy tömegek­ben éi a magyar nemzeti«»égü katoli­kussá#, hogy teljesen méltányos ezek igazgatását egészen szeparáltan végez­tetni. — Természetesen úgy is megoldható ez a kérdés, hogy a nagyszombati püspökség mellé itt délen nem püspökséget, hanem ma­gyar vikariátust szerveznének. — Mindezek persze nagy és nehéz, bo­nyolult jogi, egyházi, közigazgatási, sőt iáin politikai kérdések, melyeknek elintézése hosszú évekig eltartana Az én megítélésem szerint jó tiz esztendő fog eltelni addig, ami# a Szentszék, az esztergomi érsekség, a káp­talan, a magyar kormány, a csehszlovák kormány megállapodásáig, azután az el­számolásig, végül pedig az elosztásig el­jut ez a probléma. — Addig is azonban ideiglenes módosítá­sok reméLhetők. Természetes, hogy azok a bi­zonyos panaszok, melyek az ideiglenes nagy- szombati igazgatás ellen elhangzanak, eljut­nak illetékes helyre s a Szentszék újabb megoldást keres. Nyilvánvaló, hogy Nagy­szombatból nem lehet ezt a nagy területet kormányozni s azok a kicsinyes szempontok, amelyek onnan kerülnek ki, nem mindenben kelthetnek megnyugvást. Talán ez okozza, hogy az utóbbi időben komoly formában be­szélnek személyi változásokról s ezzel kapcsolatosan egy apostoli vikariátus he­lyett kettőnek kiküldetéséről. Ez esetben az egyik Nagyszombatban, vagy Pozsonyban, ahol káptalan is van, székelne, a másik pedig a magyar-lakta délvidék valamelyik városában, valószínűleg Ér­sekújvár ott. Ennyit mondott Hangos István dr., aki­nek ez az érdekes nyilatkozata bizonyosan nagy feltűnést fog kelteni a délszlovenszköi katolikusok körében s különösen Érsekúj­vár 18.000 főnyi katolikus népében fog sok re­ménységet kelteni. Érsekújvár mindig nagy katolikus centrum volt, erős hitélettel, nagy katolikus társadalmi egyesületekkel s közpon­ti fekvése révén is a legtöbb igénye lehet ar­ra, hogy ide centralizálják a szlovenszkói ma­gyar katolikusok túlnyomó részének egyházi igazgatását Szlovenszkó harmadik városa mindenképpen alkalmas erre. mert helyisé­geket is képes azonnal az esetleg megszerve­zendő vikariátus rendelkezésére bocsátani, a vikariátus jövedelme is biztosítva volna s bizonyosan a város is minden eszközzel elő­segítené a kérdés kedvező raegoldáisáf ha ennek révén szemináriumot, tanítóképzőt s 'más intézményeket is szerveznének a város­ban, ami által annak fejlődését építészetileg, forgalmilag s kereskedelmileg is előbbre vinné. Az érsekujvári katolikus társadalom min­denesetre nagy várakozással tekint a jövő eseményei elébe s lelkes hódolattal és hálá­val fogadná a Szentszék olyan döntését, ínely az érsekujvári püspökségnek vagy vikariálus- nak megszervezését lehetővé tenné. (x. y. z.) mény és hidog, olyan, mint az istennő bá­nata ... — Az istenek fájdalma nem enyhül hamar. Csak, ha ezernyi ezer forró emberi könny el­koptatta a kemény gyémántot, akkor olvad meg a jégburok, mely az istenasszony szivét borítja. Dobd el magadtól messze, szép ki­rályné, e gyűrűt, nehogy a te könnyeid segít­senek enyhíteni az istenasszony bánatát. A bohóc elhallgatott. A királyné megfog­ta a gyűrűt és félig lehúzta ujjáról, azután megrázta fejét: — Tőle kaptam. Az ajtó nyílik, a hírnök a trón előtt két térdre ereszkedik. A király vadászni indult és csak holnap jöhet haza. A királyné elhalványult. — A mai örömünnepen, — súgta alig hallhatóan — s szeméhez emelte kezét. A gyémántra reáhullott az első könny. Az ördög és az angyal ajándéka Egy angyal és egy ördög állottak a gyer­mek bölcsőjénél. És megszólalt az ördög: — Ajándékot hoztam neked ... mert gyűlöllek. És gyűlöllek, mert ember vagy. Azt akarom, hogy könnyeiddel áztassad éjszurán­kint nyoszolyádat, hogy megátkozzad a napot, melyen születtél, hogy szenvedj, miként csak az elátkozott lelkek szenvednek a pokol fe­nekén. És ajándékát a gyermek szivébe rejtette. De előlépett az angyal. — Ajándékot hoztam én is ... mert sze­retlek, mint ahogy minden embert szeretek. Azt akarom, hogy két térdeden köszönd meg istennek élted ajándékát, hogy szépnek, jó­nak, ragyogónak lássad az egész világot, hogy boldog legyél, mint amilyen boldogok va­gyunk mi angyalok ott fönt az Égben. És ajándékát ő is a gyermek szivébe rej­tette. Múltak az évek, a gyermekből férfi lett. És voltak napok, mikor megátkozta Is­tent és önmagát; mikor fekete volt körülötte a világ; mikor sirt, kínlódott és gyötrődött. De jöttek más napok. Napok, mikor át szerette volna ölelni az egész világot; mikor, ha kinyújtott kézzel közeledett feléje valaki, megszámlálhatatlanul adta oda mindenét; na­pok, mikor kacagott, ujjongott és boldog volt. Megint telt az idő s egy napon leszállóit hozzá a Halál angyala s megérintette. Mikor pedig ott állott a legfelsőbb bíró előtt, az igy szólt hozzá: — Életedet és tetteidet ismerem. De szü­letésednél egy ördög és egy angyal ajándékot tettek szivedbe. Mutassad meg hát szivedet, hogy Ítélhessek fölötted. És a férfi kitárta szivét és íme, nem volt benne semmi más, csak szerelem. Mese a tündérről!, aki elaján­dékozta a boldogságot Élt egyszer egy tündér egy erdőben, mert 5 volt az erdő tündére. Reá voltak bízva a fák és virágok s az erdő összes vadjai. Reggel, ha felkelt a nap, mosolygott s a virágok kitárták szirmaikat, a fák megrázták lombjukat s a madarak csicseregni kezdtek. És estve, mikor a nap leszállt a hegyek mögé, megint mo­solygott. S az erdő aludni tért. És egy nap az erdőn bolyongva, egyszer­re előtte állott egy pásztorfiu. És mellette a földön, a tündér lábainál, olt feküdt a boldog­ság. Á tündér felkapta, két kezével szivéhez szorította. Fényes volt a boldogság és forrón és lágyan simult a tündér szive köré. A pásztorfiu pedig kíváncsian kérdezte: —■ Szép tündér, mi az, amit'olyan erősen szőritsz magadhoz? A tündér halkan nevetett: — A boldogság. A fiú feléje nyujlotia mind a két kezét. — Jó tündér, add ide nekem. De a tündér fejét rázta. — Nem, azt nem teszem. De ha akarod, jöjj el hozzám sokszor... mindennap és én ‘megosztom veled. És a pásztor jött, jött nap-nap után s a tündér megosztotta vele a boldogságot s az napról-napra forróbb, ragyogóbb és édesebb lett. És a tündér mosolya este és reggel ott tündökölt az erdő felett és az erdő élt és 'i- ruit. Egy napon pedig igy szólt a pásztor: — Nyájaim köröskörü.1 már mindent je­legeitek, el kell mennem másfelé, hogy lege­lőt keressek számukra. De ... én már nem tudok élni a boldogság nélkül. Édes tündé­rem, jöjj velem. A tündér ránézett. — Pásztor, én téged nem követhetlek. Mert ha én innen elmegyek, elszáradnak a fák, hervadtak lesznek a virágok s elköltöz­nek messze az erdő vadjai. Mert ez az érd "> azért az enyém, hogy a gondját én viselje n. — Én nem mehetek veled... pásztor, én az erdőt, melynek gondja az enyém, no n hagyhatom el. De lásd, a boldogságot... rz' neked adom. Osszad meg valaki mással, hogv soha el ne hervadjon. Én ... én tündér vágyói: és boldogság nélkül is tudok mosolyogni. A pásztor magához ragadta a boldogságot és felkiáltott: — Köszönöm, te édes. te jóságos szépséo. már tudom is. kivel fogom megosztani, — - vissza sem réz ve .elrohant. A tündér pedig áiioíl szóIIami1 '-s moh . látta, hogy a nap leszáll a hegyek mögé. .. mosolygóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom