Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-15 / 185. (1812.) szám

iumO 0.U&iLoíí[La x>j, mJttiJ-ilA,

MÉCS LÁSZLÓ:

A ME

Én rendes, élő földdarah vagyok s kenyérnek valót mégsem termelek,

Én végigfutok az egész világon, én kettévágom az egész világot.

Bol oldatomon szánt-kaszái a Múlt, sok ezer hold föld. Sok-sok ezer év.

Minden világos, ismerem a gazdát, ekéit és kaszáit ismerem.

Véres kezét, csend vágy át ismerem, arcát s hamis álarcát ismerem.

Pacsirtaszóná] 'szánté kedvét ismerem, ábrándos, holdimádó kedvét ismerem.

Magtárait, kincstárait jól ismerem.. z s ug oriiságát, zsaru ok s ágát i sm erem.

Legény karában kapott ramnarmgjái kalapja zörgö díszét ismerem.

Farizeus, Istennel takarózó

szu-rágta rossz csontvázát ismer" ”.

A felesége örök-fiatat: az örök-forró, örök-osókos Élet.

Jobb oldatomon szánt a friss Jövő.

Sok ezer bolt, tán sok-sok ezer év.

Titok takar ja és ködök takarják,, de a ködökben világok csíráznak.

Eüusk a nagy strájidoi ásnak többek között az is egyik értékes eredménye, hogy az egész város levetkőzött, s ebben a városban, ahol ruha, cím és beállitás még sokkal inkább teszi az embert, mint akárhol másutt, végre látta mindenki a másikat meztelenül. Ebben az évben, hogy elbűvölő emlékű Podmanicz- ky klasszikus tanácsát először megfogadva, a vadregényesen szép fürdőhelyen, Budapesten nyaraltam, láttam nagyjából levetkőzve az egész várost: a népies strandokon, aliol hat- nyolcezer ember bámulta egymást bágyadt meglepetéssel, az excelsior hullámban, ahol a város egészen finyásan ápolt testjei adnak egymásnak találkozót. Láttuk egymást, ebbeu a frissen befakadt paradicsomi órában, párisi fügefalevelekkel borítva s szándékolt fesztelenséggel pislogva egymás meztelensége előtt. A telep különben szép és nagy, s meglehetősen látogatott, a íürdővendégek száma megközelíti az egy milliót. A strand kirobban, szenvedélye megadja ennek az életnek azt a nyilvánosságot, amire feltétlenül szüksége volt, mint egy túlfűtött kazánnak a biztonsági szelepre. Éz az ötezer ember, aki ebben a városban a másik ötezerről felöltözött állapotban már majdnem mindent tudott, most végre kiegészítheti egészen az ősállapot intiniításóig megfigyeléseit, büntetőpontokat irhát be a város elbiresedett szépeinek, magasztalhat eddig ismeretlen ibolyákat. Bizonyos intimitás légköre borul el a telep fölött. Láttuk egymást.

A kereskedősegéd látta végre levetkezve a bájos grófnőt, akit eleddig csak Peauville strandján bámulhattak kiválasztott milliomosok s a grófné lálta a kereskedősegédet s nagyjából bizonyos egészséges csalódás villant meg a szemekben, egy „c‘est tout‘?“ — csodálkozás, amit. ebben a városban, ahol az osztályok egymás mellett s egymásról mindent tudva s mégis valami titokzatos távolban élnek, nem lehet eléggé értékelni. Ez a nyár, mikor a strand Budapesten döntő sikert aratott, határozottabban közelebb hozta egymáshoz azt a társaságot, ami általában egymás mellé s egymás feje fölött szokott beszélni, mint a Wedekind-darabok dialógusaiban. A megismerésben, amit a strand a városnak. nyújtott, nincsen semmi démoni. A pesti Luluról kiderült, hogy meztelenül ő se

ijnián—«—i———MJiimu——Km—bt——

SIRÁNKOZIK

Kezét, szivét, arcát nem ismerem, vérforraló nótáikat énekei.

Binaniitos ekével dolgozik,

Ián sziklát robbant, vagy erdőket dönget.

A Múlt ábrándos holdjára lövöldöz,

patriarkális pacsirtát parittyás.

Tüzes nyílókkal lángokba borítja a Múlt magtárá/t, ko nos tárát, vetését.

Istentelen és házasság törő: szerelmese az örök-csóku Élet.

Én határmesgye, bitang föld vagyok:

Két telek közt se Múlté, sem Jövöé,

Baloldalam a Múlt felé kacsingat, jobb oldalam szerelmes a Jövőbe.

Baloldalamba múltak magra hullott, jobb oldalamba uj világ vetése.

Kétféle vetés veszekszik a mesgyén: a lelkem néha. csupa zűrzavar.

Én rajtam ad találkát a Jövőnek szép, örök-ifjú Élet-szeretője.

S kitör a harc,' a Múlt, Jövő csatázik s a mesgre vérrel ni egtrágyáztaitík.

Még egy pár év . . s földjéhez szánt a Múlt s egy barázdával gazdagabb a gazda. ..

nagyobb attrakció, mint a Breuer-lány, akinek megvan az az előny.e, hogy a szappan- gyárba be is lehet nősülni. Ez a város, ahol megtelefonálják az ismerősök egymásnak, ha egyszer egy életben valaki egy tételben százezer pengőt keres (amiből legtöbbször csak huszonötezer igaz s az is csak váltókban és részletekre), valahogy összeült a pesti és budai vizek strandjain s szomorú lábaikat lógatva, egy kis egészséges csalódással pislogtak az osztályok egymásra: a grófról kiderült, hogy a vizben nem ellenállhatatlanabb, mint az első segéd Bartátől, aki viszont elegánsabb és biztosabban keres. Csendes és egészséges fizikai meglepetések sora volt ez a nyár. Az ördögnek, ha mindent látni és tudni akar, nem kell itt a torony ormára felguggolnia, hogy a felemelt háztetők alatt megleshesse a város intim titkait; elég, ha vesz egy belépőt, egy kabin jegyet s ha nagyon fekete, az se tűnik fel, legfeljebb megjegyzik, hogy ráér lesülni ebben a pokolban s dicsekszik is vele.

*

S a bankigazgató, akivel külföldi nyaralása után most találkozom, dicséri a strandot és azt mondja:

— Nagyon érdekesek ezek a helyek, ahol igy összegyűlnek az emberek. Most voltam először a bullámban.

— Persze, mindenkit látott?

— Mindenkit. Nagyon érdekes. A főhercegnő, a színésznő, a grófok, a nagy pénzemberek ... Apropos, tudja, mivel játszottam ott?

— A hullámmal?

— Dehogy, — mondja. — összeszámoltam, hogy hány jogerős fegyházbüntetést tudok összeadni, ha végigmegyek a medence két oldalán. Száznyolcvan esztendőt égy negyedóra alatt összeadtam. Csak a jogerőseket. Olyat, ami volt, vagy olyat, ami elkerülhetetlen, hogy legyen. Azt, ami lehetne, nem is számoltam. Az már ezrekbe megy, években. Jöjjön ki legközelebb velem, én ismerem Pestet, majd leülünk a vizben számolni ...

Most, hogy ezt mondta, csakugyan, egy- pár évtizedet én is, aki nem ismerem Pestet, össze tudok adni. Nincs a játékban semmi megerőltető. Az ember leiil a pesti strand

partjára, nézi ezt a levetkőzött várost, cigarettázik és halkan számol. Ez a szőke benne volt abban a kis külföldi bankdologban, megér négy évet. Erről a kopaszról nagyon szép, kiviteli dolgokat hallottam, kettő biztosan jó. Ez a dalia elutazott a tárgyalás elől, külföldön még ma is érdeklődnek utána, itt várja be az elévülést, a hullámban. ITa ügyész lennék, sohasem járnék ide fürödni: az embert kifárasztják az ismerősei... Mármost meztelenül, ahogy a trikóikban szemérmesen mászkálnak itt, van ebben ,a társaságban valami gyermekes. A viz összehozza őket, azt a réteget, amelyik a legjobbnak hiszi magát s azt, amelyiknek nem sikerült, vagy félig sikerült.

Ezzel a strand-meztelenséggel kapcsolatban, ami a levetkőzött város letisztult élményét illeti, azt a megfigyelést tettem, s e megfigyeléssel nem vagyok egyedül, hogy a szoknyavadász, aki a vizben nem látja a szoknyái, csak a testet, gyanakvó lesz, bizonytalan, s föltétlenül visszasírja a szoknyát. Nem akar zsákban macskát vásárolni, fürdő után leül a foyer-ban, s megvárja a felöltözött hölgyei, bogy bizonyosságot kapjon illúziói felől. Mert meztelenül, ugy-e, az nem nagy parádé, köny- nyen becsaphatják az embert, s akárkiről el lehet hinni, bogy csinos. De nagy kérdés, hogy a tündén alakú és különben is elbájoló idegen hölgy, aki félóráig vágta fejedhez a vizben a zöld labdát, milyen benyomást kelt majd ruhában és kalapban? Lehet, hogy nem is csinos. Szép talán csak akkor volt, mikor Isten elgondolta, de annak a szépségideáinak, amit Isten elgondolásából az emberek idők folyamán faragtak, utcai ruhában talán már nem felel meg pontosan. Lehet, hogy rossz a cipője, vagy kalapban rosszabbul-fest, mint vizes hajfürtökkel. A civilizált ember számára a Szép a civilizáció feltételei nélkül megbízhatatlan jelenség. Lehet, hogy ez a Szépség felöltözve nem is nyújtja azt, amit. meztelenül ígér. Könnyelmű ember, aki a najád után szalad; a bölcs bevárja, mig fölveszi a ruhát.

Igaz, hogy a bölcs akkor sem lesz boldogabb, mert mindent tud: ki honnan, kivel, miért, mennyivel, s a nagy tudás mindig ellensége a primitív állapotnak, ami a boldogság, s amiről hosszú szisztémákkal szoktatta le magát az emberiség. Az a kedves szokás, hogy a hölgyek rúzzsal az ajkukon s felgyü- rüzött és karkötözött kezekkel vetik magukat a közös fürdő hullámaiba, ez a homályos ösztön, amiben van snobizmus és tiltakozás a természet brutális uniformisával szemben, a felületes szemlélőt undorral tölti el: rúzs és ékszer általában rosszul hatnak a vizben. De ; itt, ezen a Pesten, a szűk keretek között, ahol a konkurrencia minden mérvet meghalad, meg kell érteni, ha a hölgyek nem értik a társadalmi játékban a meztelenséget elég ex- hibáciőnak s rúzs és ékszer felrakásával fo- ! kozzák azt a hatást, amit a test egyedül, e ' nehéz időkben, nyújtani nem bir többé.

Az egész város levetkőzött: mindenki

nyugodtan fürdik, mert a ruhák a kabinban : lógnak és a zsebek úgy is üresek.

Egy árnyalattal talán tisztább is lesz a sok meztelen fürdéstől ez a város.

Hírek Stubnyafürdoröl

Stiibiiyafiirdő, augusztus 1-1. Körmöcbánya város többmilliós befektetéssel modernizálla az évszázados hirü Stubnyafiirdőt. Stubnyafürdö patinás hírneve és modern berendezkedésének a Ilire olyan óriási számban vonzotta a fiirdővendégeket ezekhez a csodatevő hévizii forrásokhoz, hogy a fürdőigazgatóságnak óriási gondokat okozott a jelentkező fürdővendégek elhelyezése. A fürclővon- cíégek mindegyike a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozik nemcsak a meleg fürdő csodás gyógyeredményeiről. hanem Stubnyafürdö pompás kényelméről is. A fürdő legnagyobb nyeresége Boleman János dr. fürdőorvos, akit sikerűd; Körmöcbánya városnak Léváról elcsábítania. A fürdővendégeknek éppen az elitjét Boleman dr. személye és kitűnő orvosi hírneve vonzotta Stub- nyafürdöre. Scltsam Sándor a fürdő kipróbált jeles igazgatója pompás körültekintéssel gondoskodik a vendégek kényelméről és szórakoztatásáról. Janaus Ottó fürdővendéglős, aki a poprádi Virág- völgy konyháját világhírűvé tette, a Stubnyafiirdő-i vendéglőt is olyan nívón tartja, hogy máris a fürdővendégek nagyrésze a vendéglő konyhájának kitűnősége miatt hosszabbítja meg stubnyai üdülését. A többszáz fürdővendég közül megemliljük Cseh István törvényszéki elnököt és Jeszenszky miniszteri tanácsos, sajtófőnököt. Stubnyafürdö a teli szezonra is a legmodernebbül berendezkedett.

IrSas Mártii Scijncfcur

Andrássy Miklós báró

(A dervisgenerális)

Irta: Szabó Adorján.

Jókaii 'Mórnak két tör temeti -regénye tette fccte- ístueril.' a deműsgeateráMe íantasjiéikus alakját. A fe-lűnycs jellemű Ócskay László Tiialy Káteán-fále életrajzának regényes feldolgozása, a „Szeretve mind a vérpadig** és a iKorpomayné Giéczy Julianna rejtélyes pályájának keltői rajza; a „Lőcsei fehér asszony**.

A diervnsgenerálin .bizarr egyénisége stílusosan fi-Mk bele a két regény eseiuényeinek romantikus világába.

Egy szerzetes, aki kardot köt a kámzsa felé az Ócskay .László ezredébe bocsátott, fönök-tatár cső- part élére áll s azt a kuruc bábom, legborzalmasabb műveleteinek végrehajtására vezeti. Be-betöruek az örökös tartományokba s ott kegyetlen pusztításokat visznek véghez. Nem egyezer hatolnak el egész Bérei külvárosáig. Egészen a. császári vadas - kerten túl fekvő apácakolostort ostromolják meg es különleges haremödszerük szerint gyújtják fel, hogy égő szurkos kanócokat kötnek nyilaik végére s azokkal lövöldözik m épülő bet- (Jókai (Szerelve mind a vérpadiig. Révai t. kiadás 1=90(2. I. 43'., 44., 52., 100., KM.. 178. 1.)

A Lőcsei fehér asszony Kraeznaborka várában, az Audirássyak ősi fészkében. Lőcse feladásának idejében szerepelteti a dervisgenerábist. (Jókai Lőcsei fehér asszony R. T. 1884 II, k. VI. fej. ITT.

k. I. f.) Lőcse parancsnoka, Andrássy .István, öcs- esére, Miklósra bízta a. vár őrizetét és feleségének. Serédy Zsófia bárónőnek és két. kis fiának, Ferencnek és Józsefnek védelmét. Egykor barát volt, most már nem az, de azért a csuhát most is hordja, a ró'k lefüggő érces karddal. (Ferences minorita barát J. tévesen, gondolja ciszebrcitának.) István kuruc őrságén kívül vele vaunak kedves tatárai is, akiknek társaságában tiivorayázó életmódot folytat, se Istene, se temploma, azaz hogy mégis van (temploma: a borospincék.

Dorbézolásából csak Lőcse 'elárulásának híre ■riasztja fel. Iszonya haragra lobban áruló testvére ellen s dühében az a szörnyűséges gondolata támad. hogy a 'gyalázatos hitszegön, a saját gyermekeivel hajtatja végre a meglorló ilélelet.

Azonban a méiheietlen fájdalmában agyon- kinzott, halott anya keze visszatartja gyermekét az apagyilkosságtól, amikor otthonába hazatérő atyja életét a kis ágyú golyójával akarja (káoltaini. A két kis Andrássy-íiu (föleszmél 'és borzadva fordul el gouoszlelkü nagybátyjától. Miklós pedig mélyen megrendülve visszatér a kolostorba, hogy Isten irgalmáért könyörögjön bűneiért és vezekeljen a múltjáért.

Ebben az ábrázolásban Andrássy Miklós (egyike Jókai tipikus félördögeánek. A feslettség, a romlottság, az (istentelen elvetemül tség visszateszi tó itükjdonfiájgaivai van elhalmozva, de anélkül, hogy azok kizárnák lelkének azon emberibb vonásait, a „rajongásig ímeniő szeretetet" két kis öccse iránt é6 a leigéző bámulatot és csodálatot a „szent** asz- szorítva!, a nő, a hitves 'és az anya eszményképével szemben. De a lsét kié 'fiúhoz vadó ragaszkodásán és az ángya iránt érzett részvétén egy- sokkalta hatalmasabb és erőszakosabb érzés kerekedik felül: a ih3za sezmivedélyes, határtalan szeretető. Ennek a halálos hazalmádásnak a rajongóját csodálta tje meg benne a költői eszményítés. Hazafiul! elkeseredésében, amely Lőcse elvesztése miatt ragadja magával, megtagadja a testvért és a rokont' és bősz kifakadásaiva] megtagadja magát az Istenít is. A testvér- és aipagyiikosság szörnyűséges terve, égető hazafiui fájdalmának ebből, a forrongó talajából pattan ki. A rettentő szándék költői magyarázatául és meg okolásául tehát a „rettenetes hazaszeretet** szolgál, az az elvakult fanatizmus, az a téboly, amelynek lángja már a gyermek .lelkét is őrjöngésbe hozta, akinek fülében csenghettek még bátyja fenyegető kitörései. „Példát kell adni ennek a nemzetnek, amelyik a sziveket megerősítené. íIóth'érps'M'óst a futó rabszolgahadnak. Addig nem fog győzni a szabadság ügye, mig a magyar nemzet, saját áruló korcsivadékámak bulláiból olyan hegyet nem rak, mint a Mátra s a dughatom tetején az utolsó áruló apát a saját fia nem nya- kazza Je.“

így idézi elénk Jókai költői elképzelése a der- visgenerálist, lelki sajátosságainak, a jónak ée a rossznak szélsőségei és végletei között. Jellemének alapvonásául a hazaszeretet magasztos erényét teszi meg a költő, amelynek fényét, az ellentétek megviiégositó erejénél fogva, a;nuál annál hatásosabban emeli ki az árnyoldalak sötétsége. Mintha 'képviselőjévé akarná avatni Ámdrássy Miklóst azoknak, a nemzetükért élni-halni 'tudó magyaroknak, akik határtalan lelkesedéssel esküdtek fel Rákóczi zászlajára és mindenüket kockára tették, hogy diadalra segítsék a terjedelem szent vállalkozását, amelynek, mint emlékirataiban vallja, az Örök Igazság előtt, egyedüli indító oka a szabad- eágezerebet volt te az a vég, hogy hazáját felszabadítsa az idegen járom alól.

Nem akarunk most 'bővebb eeadétikai te lélektani fejtegetésekbe boceátkozui és mélyebben vizsgálódni Jókai költői műhelyében, hanem csupán felidézni kívántuk s dervisgenerdlis aajátszerü egyéniségéi-, ahogy azt Jókaii költészete a közte - dalba vitte.

Mielőtt pedig, tárgyunkra térve, a történeti valóságban ólt Andrássy (Miklós pályáját vázolnánk, meg (kell állapi tanunk, hogy költőfleg elképzel t alakja annyiban nem ellentétes « történeti (igazsággal. aeminnyiben a kuruc aeregüez való osattako- záoában legalább is nagy része lehetett a hazafias ér/"*lelnek. Látjuk majd, hogy a biatórtai Andirássy MJ-Jó**d« rértdevtenes. különcködő egyéniség volt, akit szertelenségei 'és féktefeii haji:mai egyik végiéiből a másikba ragadlak, A kok*l-oriból a nemzeti ügyért való lelkes felbuzdulás sodorja magával. Csakhogy miután neigyedféléveu át a légi vakmerőbb harci váiiaiatokbau kockáztatta életéi hazájáért, utóbb, sértett. hiúságában az önfeláldozó hazafiból a magyarság árulójává és ellenségévé lesz, akire 'találóan olvassa rá költői képmása a lesújtó (Ítéletei: „Ezek az árulók — ha ,pusztulásul a'k indul a haza, ha nem adhat semmit, akkor félre- rúgják, vis-szaeeküszik a hűségüket s csakhogy urak maradjanak', beállnak ellenségnek.*

Andrássy Miklós 'történeti személyisége léhát, ij-eJtemiénick visszatetsző, „árnyoldalaival! szinte felülmúl'* a küllői ábrázolás főm lakját." Már egymaga a szerzetes, -a talár-vezér' groteszk dákja és a harcokban vn-IÖ r-'írav*ét'Oll''iTck különös módú, öltek i ütve további Mely ál piájának iczédd-rt^e,- kai .hj- d'OSk'Oításaúlói, Sütete belekíváhkozoU a Jókai kivételest, talány szerűt te saőlati ami ha'jhászó fanlaisztikus világába.

Jókaiinak „elég volt egy 'l'üihegNuyi 'bázis, hogy a mese fűnd-am-enlurnát s aztán a bonyodalom egész épiilHiót 'rárokh"issa.“ A krasanailionkaii esemónyek 'bázteául a d?r\ isgencTális fu!xvs.a egv-'énie'égén. ki- viil részben a 'n-ipiuöndai elemek, irg^zhon pedig a, habár lévce, történeti megátapitások adatai szolgáltai'. A „Lőcsei fehér asszony‘*-ihO'Z ceatolf. utó- hangban, a nóp ajkára és a krónikák te'l'jegyzteei- re hivatkozik Jókai, „ezekhe-z illést?,tettem'* — úgymond, — „amit saját lelkem látott.**

Költői lelke és 'küllői lelei'itényes-égc alkothatta a gyermekágyiam fűzött mese ötletét, a ezt. Kerédy '/,:-•■)'<ia legendás fcrtémeácve!, a ikcteőt pedig a d'i;\ ági.dk d'únont k;.i,,ie.iiiiik:jd 'wé-vei Ugyan- csak « köl'íő'i uruscuikoíáb Uflüléikdoyisága vaimaS'Ojla

okoza ti cssz^riiggtebe.

Audiná&sy tetvámuél és a két. Andrássy fiút, még m-iint kiskorú gyermekei te a költői képzetet helyezi a Lőcse feladásának idejében lefolyó kraszinaboTkai események keretiébe.

Andrássy Is'tvánné ugjunis már Lőcse feladása 'előtt (1740) hét évvel halt meg 61 éves korában. Tehát kút. kis fia is rég lul lehetett, már akkor a gyermekkoron. Andrássy Miklós pedig már három évvel előbb íordított hálál a kuruc seregnek -te pártolt át a császáriakhoz és évelekI előbb leírt vissza rendijébe. Hasonlóan a latarcsapalnak sem volt már 17tűben htrcvhaiuva, mert körülbelül négy évvel előbb osztott fel.

Telein Isiink el má r mosi a képzelő: alkotta dcr\is gtaive réti'siót {>* kóvea-sük Audiiiissy (.Miklóst a töv- t'éueti valúságbaoi. <FoJvtatiuk.)

9