Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)

1928-08-12 / 183. (1810.) szám

1928 12, T&sá.rna,p. T>RXGAlAVAGfaVR-HTRLAr> Forradalom Brazíliában r eNioyork, augusztus 11. Mattogroso tar­tományban komoly forradaloim tört ki. A Bra­zíliával való kábelforgalom cenzúra alatt áll? úgyhogy részetek nem szivárognak ki az or­szágiból. Vér Imre a fsgfeből való kiszabadulása után is fogva marad Budapest, augusztus 11. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy Vér Imre, az úgynevezett magyar köz­társasági párt vezetője, most üli le másfél esztendős álíamfogűiázas büntetését, amely augusztus 16.-án jár le. A vizsgálóbíró azon­ban már most elrendelte Vér Imrének az ál- lainfogbázból való kiszabadulása utáni előze­tes letartóztatásba helyezését, mert az állam­ügyészség elkészítette ellene a vádiratot kül­földi tartózkodása idején az állam és társa­dalmi rend ellen elkövetett büntettek, kor­mányzósértés, nemzetgyalázás és a királyság intézménye elleni büntettek címén. Egy nap alatt két földbirtokos lett öngyilkos Békéscsabán Békéscsaba, augusztus 11. (Saját tudósí­tónk' távirati jelentése.) Két nagy feltűnést keltő öngyilkosság történt tegnap Békéscsa­bán. Az egyiket Andó Pál 70 esztendős földbirtokos, vá­rosi képviselőtestületi tag követte el, aki szobájában a gerendára akasztotta föl magát 8 mire észrevették, már halott volt. Az öngyilkos földbirtokos nemrégiben vesztette el feleségét s az örökösök megtá­madták a hagyatékot, ami annyira elkeserí­tette az öreg urat, hogy halálra szánta el ma­gát. A másik öngyilkosságot Lipták Pál 50 éves békéscsabai földbirtokos követte el. Lipták mára virradó éjszaka kastélyának kertjében akasztotta fel magát az egyik fára. Liptáknak 400 holdas földbirtoka volt, amely a békeszerződések következ­tében román területre került s a román hatóságok ezt a birtokot kisajátították. ! Liptáknak emiatt való elkeseredését évek óta tartó betegsége is növelte s ez vitte rá végzetes tette elkövetésére. Betiltoiiáh a isiéi „csodaláíó" leányka isméii és a gyermekei Pozsonyba orvosi vizsgálóira viszik Ezernyi nép nyüzsög a iildi vadköríeía alaii — Csillaghullás, misztikus éjsza­kán lesik a koriéSa virágzáséi — A szülök elmondják a „csoda** íöríéneiét — Látogatás a tűéi „Mária-tátó“ leány portálán — Léva, augusztus 11. (Kiküldött tudósi­tónktól.) Végig az egész Nyitra, Garam, Zsit- va és Ipoly völgyén másról sem beszél a nép, mint a tildi vadkörtefáről, ahol a „Boldogsá- gos Szűz Mária megjelent" egy kilenceszten- dős leánynak, Petrovics Maliidnak. A nép mindenféle közlekedési alkalmatosságon: . autón, szekéren, biciklin és gyalog nagy tö­megekben keresi fel a zsitvavölgyi kis falut, amely máról-holnapra egyszerre bucsujáró- hellyé változott. Tegnap azután már a hatóság is beavat­kozott a dologba s a kisleányt, aki a látomásról beszél, el­tiltották az állítólagos látomás helyéről és orvosi vizsgálatnak vetik alá. Az egész Délvidéknek most ez a legna­gyobb szenzációja, melynek helyét tegnap mi is felkerestük. Félkilencre járt az idő, midőn .autónk befordult Tild poros utcájába. Petrovics Matild ugyanis este nyolc óra után vonul kezében két égő gyertyával a „csoda" helyére, ahová nyomon követi őt az egész község népe, valamint az oda­érkező látogatók tömege, Kísérteties, csendes éjszaka... Autónk végigrobogott a falun, de egy világos ablak sem csillant fel a sötétben, egy kutya sem vakkantott sehol, mintha kihalt faluban járnánk. Talán csak nem késtünk el e már éjszakai pihenőre tért volna a község népe? Ez esetben hiába jöttünk, nem fogunk látni ma semmit. A falu végén egy domb alatt állt meg autónk. A domb tetején áll a titokzatos öreg vad­körtefa, melyre ezrek szeme mered. A várakozás izgalma feszíti idegeinket a misztikus éjszakában. A falu sötét, a domb is sötéten emelkedik ki a síkságból, nem lá­tunk semmi különöset, még egy embert sem, akitől tanácsot kérhetnénk. A gépkocsi reflektorai lehunyják fény­sugaras szemüket és a csillagok enyhébb vi­lága mellett tekintünk szét. A dombtetőn a homályban megpillantjuk a titokzatos vad­körtefát. Egyszerre olyan zsongás üti meg fülünket, amilyennel a méhraj közelében szoktunk találkozni. Itt van a falu népe a körtefa alatt, mégsem jöttünk hiába! Már azt is kivesszük, hogy zsolozsmákat énekelnek/ A „csoda" színhelyén Nagyon nehezen haladunk a dombra, a napégette fü olyan síkos, niint a jég, össze­vissza csúszunk rajta. Mire felértünk a dombtetőre, véget ért a zsolozsma. Megkérdeztük, hol van a neveze­tes kislány Betiltották az imát — Odahaza van — mondották —, mert Verebélyről „urak" voltak kint, meg csend­őrök, akik megtiltották neki, hogy a körte­fához kijárjon, — hangzott a válasz, melynek nyomában egyszerre* elfojtott izgalom moraja robbant ki a tömegből. — Ki parancsol nekünk, hogyha mi imádkozni akarunk?! — hangzott föl össze­vissza, asszonyok, emberek, legények ajkán, igen indulatosan. — Nekünk nem tilthatják meg az imád­ságot! — halljuk több helyről is egyidőben. — Mennyit szeuved szegényke, — mond­ják egy beszélgető csoportban. — Mink is szenvedünk, — feleli rá egy másik, akiről később megtudom, hogy Petro­vics Matild nagynénje. — Krjsztus is szenvedett értünk, — fo­hászkodik bele egy öreg anyóka. Egy fiatal legény a papokról tart elő­adást: — A papok nem akarják c-hinni a cso­dát... Seüe Mária és a v .dkortefa kései virágai — Mi az a csoda? — szakítom félbe az izgatott legényt. — Matildkának megjelent a Szűz Má­ria, meg kivirágzott a körtefa, mert meg­ígérte Mária. — Ki látta a virágokat? — kérdezem. Hát egyik látta, másik nem. Nyomban többen jelentkeznek, akik lát­ták s akik ezek mellett álltak, nem látták. Ez is a csodához tartozik. — Hát maga látta? — kérdezem egy asszonytól. Stie&nyafflrdd szép meleg- gyógyvizfürdö a magas Fátra tövében. Téli szezon. — Én sem láttam — vallja be —, én csak a finom ibolyaillatot éreztem, — mondja átszellemülve. — Ide való maga? — Verebélyről jövök ide minden este imádkozni. De jönnek sokan még Nyitráról is, meg Ipoly vidékéről, autókon, urak, gró­fok is voltak már itt, szekereken egészen messziről, még Garamujfaluból is voltak, — kiáltja valaki. Észrevehetőn büszkék rá, hogy ilyen megtiszteltetés érte falujokat. Hogyne, hiszen vasárnap a tűzoltóság is kivonult rend­tartás okából, hogy a rettenetes tömeg­ben utat tartsanak a „csodalátó" kis­lánynak. Jaj a kételkedőknek! Egy másik csoportban az újságokat szid­ják, mert azt Írták, hogy a tűzoltók itt verték a népet és az újságírók nem hisznek a jele­nésben. Egy verebélyi asszony sem akarta el­hinni, de majdnem ráesett három tüzes karó, azóta betegen fekszik. Megbolondult, — mondják. — A kovács sem hitte, de ahogy látta a v sugarakat, hisz már ő isi / — Milyen sugarakat? — kérdezem. — Olyan nagy sugarakat este az égen, — világosítanak fel. Sehol egy virág... Körüljárom a nevezetes körtefát. Tör­zsére Mária-képet helyeztek el virágdísszel övezve. Asszonyok leveleket tépnek róla em­lékül, mások villanyíámpával keresik rajta a virágokat. De nem látni semmit. És ha vol­na is rajta virág, az sem jelentene semmi különöset, mert a körtefa néha kétszer virágzik. A nép az egymás közt váltott halk meg­jegyzéseinket élesen figyeli s a legkisebb el­ejtett kételkedést is indignálődva utasítja vissza. Nagy üggyel-bajjal lemegyünk a sikam­lós dombról, utánunk a nép. örömmel kisér­nek el a „csodalátó" kislány szüleinek házá­hoz. Az égboltról egy csillag szakadt le s fé­nyesen sugárzó ívben szaladt végig az égen. A falusi szivekre misztikus sejtelmek érzel­mei borultak, melyek néha a mi szivünkön is elömlenek némely csillagsugáros éjszakán, csakhogy ennek a hulló csillagnak is most más je-; lentőséget tulajdonit a nép és összekap­csolja ezt a körtefa eseményeivel és az égi jelekre, a természet tüneményeire most egészén másként reagál, mint rendesen. Az alvó Matiidka ágyánál Petrovics József földműves kicsiny szo­bájában nem tudunk már mozogni, annyira megtelt látogatókkal. Mindenki látni akarja Matildot. Tele van az udvar is néppel, örül neki, aki legalább az ablak alá tud jutni, ha már a szobából künrekedt. Petrovics József, Matild atyja, boldog mosollyal ajkán támasz­kodik a falnak, nem is veszi észre, hogy a gerendáról lógó ragadós légyíogópapir a fe­jéhez ragadt a tolongásban. Nyilván örül an­nak, hogy egy nagy érdeklődés központjába került hirtelen a családja. Két gyermeke az ágyban alszik. Lábtól a kisebbik, a fiú és fejnél fekszik a Matild, aki kilencéves, most fejezte be a harmadik elemit. Tűrhetetlen hőség van a csöpp szobában, ne­héz dunyha a gyerekeken. Amit a szülők mesélnek Széptermetü, fiatal asszony a Petrovics- né, biztos fellépésű, észrevehető rajta, hogy városi szolgálatban, vagy a bábaképzőinté- zetben — mert bábaasszony — némi városi rutint szerzett. Meglepően jól fogalmazott mondatokban beszéli el a nagy esetet a Ma­liiddal. A „látomáso — Matild délután kint játszadozott, szo­kás szerint, a domb tetején a többi gye­rekekkel. Egyszer csak nagy jajgatással bujdosott el a füzesben. Amidőn faggat­ták a jajgatás okáról, elmondotta, hogy csodálatos fényű sugarak kápráztatták el a szemét és a körtefa lombjai között gyönyörű szép asszonyi alakot látott megjelenni. Karján tartotta a kis Jézust, fején csillogó koronadisz volt, jobbkezében meg gyertyát tartott. Az anyja kitanitotta, hogy ha még- egyszer megjelenne neki, kérdezze meg, hogy kicsoda ő, mit kíván és adjon jelet magárói, hogyha ő a Szűz Mária. A leány ezután," mint mondja, naponta látta a tüneményt, aki azt mon­dotta, hogy ő Szűz Mária, kívánsága, hogy a dombtetőn templomot építsenek szá­mára. (A község hajdan az esztergomi érsekség ősi birtoka volt és a verebélyi érseki székhez tartozott. 1311-ben Csák Máté feldúlta a köz­séget, lehet, hogy temploma ezidőben pusz­tult el, mert ma, sem plébániája," sem templo­ma nincsen.) A körtefa kivirágzását tartják Szűz Má­ria jeladásának! Petrovicsék és a falu népe azt állítják, hogy a leány egészséges, az iskolából soha ki nem maradt betegség miatt. Jó tanuló, in­telligenciája bizonyításául előveszik iskolai füzeteit. Meglepő szép gyerekirása van. „Pozsonyba viszik, orvosi vizsgálatra'. • Matild, a falu hőse, csendesen alszik, nem látja, mi történik körülötte, míg az any­ja az ágyhoz dőlve beszél a túlzsúfolt szobá­ban. Matild csak néha mozdul meg az ágy- -ban, nyilván a rettenetes hőség miatt. El­mondja még Petrovicsné, hogy, <( a hatóság a leányt eltiltotta a körtefától, ahol nem szabad neki megjelenni. Föl fogják vinni Pozsonyba orvosi megfigye­lés végett. Látni, hogy nem tetszik neki ez az intézkedés. ( Az intézkedések a népet is alapos izga­lomban tartják. A nehéz napi munka után következnek este a pihenés helyett a felfo­kozott lelki izgalmak, miért is az esetet a népre nézve is megnjmgtatóan gyorsan tisz­tázni kell, hogy megnyugodjanak a megza­vart kedélyek. Ky. Kassa súlyos pénzügyi Kassa, augusztus 11. (Kassai szerkesztő­ségünk teiefonjelentése.) Kassa város gazdál­kodási egyensúlyának megtartása nem kis feladatot ró a város vezetőségére s a városi tanácsnak és a képviselőtestületnek a legna­gyobb körültekintéssel és szakértelemmel keli eljárnia, nehogy ez a gazdasági egyen­súly felboruljon. Hogy mennyi a város va­gyona, azt már számos esetben részleteztük s ebből kétségtelenül megállapítható az a tény, hogy ez a vagyon távolról sem akkora, hogy annak jövedelméből a mindjobban el­adósodó város terheinek kamattételeit fedez­ni lehetne. Kassa város adósságai ugyanis az elmúlt esztendőkben rohamosan növekedtek s ma már szinte fantasztikus nagyságot értele el. 1926-ban a város adósságai már elérték a 33 millió koronát, de ez az összeg 1927. év végén megközelítette a 41 millió koronát. 1928-ban tehát a városnak harmadfélmillió koronát kell adósságok és törlesztési részle­tek fejében kifizetnie. A kamatterhek a vá­ros összes kiadásainak 14.3 százalékát teszik ki, ami pontos számitás szerint azt jelenti, hogy a városnak minden egyéb kiadáson ki­vid csak adósságai törlesztésére naponkint 7500 koronát kell fizetnie. „lerraiso111 Márványmozaiklap-müko és Cementárú gyár SCHIVÜDL és NAGY 1 Fiók és eladási iroda: Bratfsiava, Stefanik u. 1/11. 3 Gyárt: Márványmozaik és cementlapokat, g| Mükölépcsöket, Márványzuzalékot la minden színben és nagyságban, || Müvakolatot „Kristalit" néven, j Készít: Terrazzo és Xylolith padlókat, ffl

Next

/
Oldalképek
Tartalom