Prágai Magyar Hirlap, 1928. augusztus (7. évfolyam, 173-198 / 1800-1825. szám)
1928-08-02 / 174. (1801.) szám
i. . i Maí SI^mnnk 1* oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, IL emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/ffl. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Politikai nyár és ősz A nyári hőség napjai, amikor a miniszterek üdülni mennek, a parlamenti képviselők vidéki tuszkulánumaikban a horatiusi igazságot: beatus qui procul negotiis, saját bőrükön tapasztalják ki, tulajdonképpen nemcsak szünetet, hanem erőgyűjtést jelentenek az ősz harcos napjaira. Az interregnum hónapjainak intenzív vitáiból, amelyekben Celsius uralja a helyzetet, máris következtetést vonhatunk azokra a nagyfontosságu kérdésekre, amelyek az ősz világpolitikájának homlokterébe kerülnek. Mintha a lapok hasábjiain ezekben a hónapokban nagyobb közlékenység és nagyobb őszinteség nyilvánulna meg, mint egyébként. Talán a régi közmondás igazsága érvényesül ebben a tekintetben, nincs otthon a macska, cincognak az egerek, a hivatalos és fékező körök a politika centrumaitól távol üdülnek, a lapok pedig a nagy szenzációk hiányában szívesen nyitják meg hasábjaikat általános politikai problémák megvitatásának, mint az a francia sajtó múlt hetéből kitűnik, amelyet főleg a csatlakozás kérdése dominált. A vita tehát teljes energiával folyik, kényes kérdések kerülnek szőnyegre és sok igazság meztelenül bontakozik ki, igy még a legelfogultabb francia lapok is beismerték a csatlakozási vitában, hogy ennek a mozgalomnak megvan a maira erkölcsi jogalapja és a reviziót pusztán utilitarista szempontok miatt ellenzik. Sajnos, az utilita- rizmus a morált régóta letaszította piedesz- táljáról a nemzetközi politikában, azonban az ilyen beismerések mindig értékesek, mert megerősítik azoknak a harcát, akik a morál érvényesülését kívánják a nemzetközi politikai életben is. A megélénkült sajtóvitából tehát jogosan következtethetünk arra, hogy magasfeszültségű őszre van a nemzetközi politikában kilátás. A politikai ősz pedig augusztus utolsó napjaiban, Keresztelő János fővétele napján kezdődik meg, amikor a nagyhatalmak külügyminiszterei egybegyülnek, hogy aláírják a Kellogg-fél© háboruellenes javaslatot, amelyet egyes rajongók éppen olyan fontosságú ténynek tartanak, mint a népszövetségi paktum létrejöttét és azt állítják, hogy Amerika a paktum révén indirekte be is kapcsolódik a népeknek genfi közösségébe. Ezeket a túlzott optimista reményeket, mintha Kellogg most meg akarná ismételni Wilson misszióját és egy második arbiter mundi-képpen jönne az újvilágból az óvilágba, alaposan lehütötte Kellogg hivatalos nyilatkozata, aki ugyanakkor, midőn a francia sajtó arról ábrándozik, hogy Kellogg párisi tartózkodása alkalmával majd véglegesen meg lehet oldani Európa főproblémáit, a reparációt, hadi adósságok és a rajnai területek kiürítésének kérdését, az amerikai lapokban kategórikusan kijelentette, hogy a rajnai terület kiürítésének kérdése speciálisan európai probléma, a háborús adósságok ügye azonban mar véglegesen el van intézve a különböző szerződésekben. Kellogg tehát nagyon óvatos az európai problémákkal szemben és egyáltalán nem akarja áttörni Amerika izolálódáeának tervét, melyre Amerika a wilsoni elvek kudarca után helyezkedett. Nem akar kongresszusi ellenfelei alá kényelmes vesszőparipát adni, akik már most nagyban csinálják a hangulatot a háboruellenes paktum ratifikálása ellen. A párisi találkozó mindenesetre nagy jelentőségű politikai esemény már csak azért is, mert ez alkalommal jelenik meg hosszú idő óta egy német külügyminiszter a francia fővárosban. Stresemann közvetlen tárgyalása Briand-nal, Poincaréval és Doumergueval hatalmas mértékben viheti előre a német—francia közeledést, amin tulajdonképpen Európa békéje is megfordul. Lehet, sőt valószínű, hogy Kellogg részvétele nélkül megtárgyalják az egybegyült államférfiak a nagy európai problémákat is, amelyeket bárom főpontban lehet összesüriteni: a Dawes-terv revíziója, — rajnai terület kiürítése és a csatlakozási mozgalom. Mindahárom a jelenlegi német külpo„fl szábor mai Késével Jugoszlávia történetének uj korszaka kezdődött” A szkupstina csonka—a szábor teljes ülést tartott — Teljes a harc a centralizmus és föderalizmus között Belgrád, augusztus 1. A junius 20-iki merénylett után ma ült össze először a szkupstina. A gyűlés iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg. Pontosan tizenegy órakor jelentek meg a kormánypárti képviselők az ülésteremben, azonban ők sem gyűlték egybe teljes számmal, mert a radikális cen- tmmipártnak és a radikális párt úgynevezett Pas'ics-csoportjának több tagja hiányzott. A szerb parasztpárt, amelynek kilenc képviselője iil a szkupstinában, az üléstől szintén távol maradt. A párt ugyanis a délelőtt folyamán ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a horvátokkal való szolidaritása jeléül a mai ülésről tárolmarad. A' szerb parasztpárt azon a véleményen van, hogy az egész szerb nép helyeselnie fogja álláspontját, mert a junius 26-ikl bűntényt mindenki elítéli. A szerb parasztpárt az akkori kormányban és a szkupstina elnökségében látja a büntémy előidézőjét. A párt további magatartásának irányelveit később határozza el és a szkupstinában előforduló eseményekhez fog igazodni. Miután a szerb parasztpárt is elmaradt az ülésről, az ellenzéket tisztán a német kisebbségi párt képviselői reprezentálták. Röviddel tizenegy óra után lépett be Perics Ninko elnök az ülésterembe. Az elnök és a kormány tagjai feketébe voltak öltözve. Miután Perics az ülést megnyitotta, felolvasták a junius 20-iki ülés jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyv egyáltalán nem tesz említést Punica Racsics merényletéről. Azt a végzetes pillanatot, amikor Punica Racsics helyéről felugrott és a szónoki emelvény felé szaladt, hogy onnan a h orvát képviselőket célba vegye, a jegyzőkönyv a következőképpen említi meg: „Nagy tumultus támad, az elnök félbeszakítja az ülóst.“ Miután a régi kormány lemondásával és az uj kormány kinevezésével összefüggő formalitásokat elintézték, Perics elnök fel- emelkedett székéről és a meggyilkolt Rádiós Pál és Baszaricsek dr. horvát képviselőkről emlékbeszédet mondott, amelyet az egész ház állva hallgatott végig. Perics a szfenp- stina-nevében elítélte a merényletet és az egész ház sajnálatát fejezte ki a két képviselő tragikus elhunyta felett. A szkupstina nyugodtan várja a bírói Ítéletet és egységesnek tudja magát a néppel, amikor felháborodásának ad kifejezést a szörnyű esemény felett. Perics elnök egyúttal annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a megsebzett három képviselő minél előbb nyerje vissza teljes egészségét. Amikor az elnök felemlítette a meggyilkolt két képviselő nevét, a szkupstina tagjai egyhangúan kiáltottak fel: „Tisztelet emléküknek!" Perics elnök a gyűlést ezután bezárta. A szkupstina holnap ül össze újabb tanácskozásra. Zágráb, augusztus 1. A zágrábi lapok ma reggel kivétel nélkül vezércikkekben méltatják a mai nap jelentőségét. Ma délelőtt 11 óraikor gyűlt össze ugyanis a volt horvát szábor helyiségeiben a horvát ellenparlament. A Jutarny List azt írja, hogy az ellenparlament határozatai jóval többet jelentenek, mint ötven és egynéhány ellenzéki képviselő pártértekezletének határozatait. Ezeknek a határozatoknak törvényes jellegük lesz, hiszen a horvát nemzet egységes akaratából születtek meg. Radics lapja, a Národni Val azt írja, hogy Belgrádiban a bizantínizmus, a Balkán és a revolverpolitika ül össze, mig Zágrábban a világosság, a humanizmus és a szabadság képviselői tárgyalnak. Belgrád, augusztus 1. Amint Zágrábból jelenük. a horvát lapok a szábor mai ülésével kapcsolatban azt az álláspontot foglalják él, hogy a jugoszláv állam történetében ezzel az üléssel nj korszak kezdődött. A Belgrád és Zágráb közti viszonyt az alkotmány revíziójának utján rendezni kell. A belgrádi Politika megállapítja, hogy Rádiós a horvát problémát a jugoszláv államért vagy a jugoszláv állam ellen alapjára állította. Andjelinovics miniszter kijelentette, hogy horvát létére azért lépett be a kormányba, mert küzdeni akar Radies szeparatizmusa ellen, mély destruktív energiájával az állam alappilléreit szétrombolja és a horvát nép tekintélyét kompromittálja. litika főproblémája, amelyeknek elintézését a I német külügyminiszter érájának alaokövéüí tartotta fenn. Jellemző azonban, hogy egyik kérdést sem Németország vetette fel, sokkal készségesebben és szenvedélyesebben foglalkozik velük a külföldi sajtó. A Dawes-terv revíziója a reparációs főügyvivőnek, Parker Gilbertnek magatartásától függ. Hogy a Dawes-terv revízióra szoruló provizórium, azt mindenki régóta tudja, tudja maga Dawes al- elnök is, aki égy német politikusnak és közgazdásznak Washingtonban a következő jellemző kijelentést tette: Az egyetlen definitiv a Dawes-tervben éppen az, hogy egyáltalán nem definitiv. Parker Gilbert egy esztendő óta teljes energiával sürgeti a német kötelezettségek végleges összegének megállapítását. Jelenleg Párisban tartózkodik, ahol Poincaréval és Amerika kincstári miniszterével, Mellonnal folytatott tárgyalásokat. A végleges szabályozás csak a szövetségközi háborús adósságok rendezésével párhuzamosan történhetik, tehát alig következhetik be 1929 előtt, de a világ felelős tényezőinek párisi round table-ján most is felszínre kerül a nagy- kérdés. A rajnai terület kiürítésének kérdését az uj német birodalmi kormány is felvetette, de egyáltalán nem más módon, mint ahogy ezt eddig minden birodalmi kormány megtette. Ennek ellenére a világ most szenvedélyesebben reagál ebben a kérdésben. Miért? A magyarázat nagyon egyszerű. Minden nappal vészit az a tromf, amelyet a megszállott területtel Franciaország Németországgal szemben kézben tart. az erejéből és mindennap kisebb értékű lesz a csereüzlet szem- i pontjából. 1935-ben a rajnai területet minden l ellenérték nélkül fel kell szabadítani, ma még a legnagyobb ellenszolgáltatásokat követelik érte, igy például a Dawes-terv bármilyen revíziójának feltételnélküli elfogadását és a keleti Locarno megkötését. A helyzet azonban az, hogy a rajnai terület sokat szenvedett lakossága szívesebben vállalja magára a még esedékes hat esztendő szenvedését, semhogy a német birodalom tulmagas árat fizessen a csereüzletért. A rajnai kérdés súlypontja tehát mindinkább eltolódik. Egykor Németország minden energiájával a kérdés rendezésére törekedett, de rá sem hallgattak, ma meg — legjobb esetben — az érdekek legalább is kölcsönösen oszlanak meg, de mert a német közvélemény már berendezkedett az 1935-ös terminusra, holnap talán a franciák érdekében fog állani a kiürítés sürgetése. Hátha lehet még kapni érte valamit? A csatlakozási kérdéssel sincs másképpen. Az idő itt is Németország érdekében dolgozik. A csatlakozási követelést sem Németország, sem Ausztria nem nyújtotta be az antantnak. Azonban objektív szemek már ott is észreveszik, hogy a gyakorlati csatlakozás a két német állam között már lényegesen előrehaladt, tehát tulajdonképpen csak a formális csatlakozás tilalmáról van sző. És éppen ezek az eredmények teszik idegessé a francia sajtót. Németország hallgat és dolgozik. Kínos és kényelmetlen helyzet ez, mert a hallgatás és munka politikájával szemben nehéz eredményes politikát folytatni. A kis- antant bukaresti konferenciáján meglátszott a francia inszcenirozás. A francia politika megkezdte harcát az Anschluss ellen. Tdáíg csak Práva fordult élesen szembe a csatlakozás kérdésével, mert közvetlenül volt érdekelve, Románia közömbösen viselkedett, Jugoszlávia. egyes körei meg pláne barátságosan figyelték a csatlakozási mozgalmat. Most már Bukarest óta Románia is a Drang nach Ostenről ir, a lengyel sajtó szekundál neki, Belgrád pedig hallgat. A vezérkürtöt Páris fújja. Az ok itt is világos. Ha majd Németország előáll a kívánsággal, talán ebben a kérdésben is meg lehet találni a rekompenzá- ciót. A másik ok pedig az, hogy a csatlakozás kérdése az egyetlen alkalom, hogy a francia külpolitika még egyszer magához láncolhatja a kis államokat. Franciaország jól látja, hogy milyen bizonytalanok gazdasági kapcsolatai szövetségeseivel, amelyek mindinkább a német gazdasági rendszerhez közelednek. Ezért folyik most a Balkánon a francia politikai, katonai és pénzügyi offenziva. A politikai offenzivára az olasz-^magyar barátság és a csatlakozási mozgalom adott okot. Katonailag a lengyel hadsereg francia instruktorának, de Rond tábornoknak, prágai és bukaresti látogatása következett be, amit a csehszlovákiai-francia felszerelési iparnak Romániába való bevonulása követett. A pilseni Skoda- müvek éppen most kötött megegyezést a román kormánnyal, amely átadta neki a román hadianyagszállitást. Vegyes társaság alakult, amely negyven évre kapta meg a román hadsereg badiszükségleteinek szállítását. Pénzügyileg a francia tőkének támogatása a román külföldi kölcsön megszerzésében csatlakozik ehhez az akcióhoz s jellemző a francia pénzügyi körök fáradozása a bolgár és jugoszláv kölcsön körül is. A francia balkáni offenziva tehát a kisantant államainak támogatásával a Drang naob Osten ellensúlyozására indult meg, azonban a Balkán gazdasági élete nem nélkülözheti a Németországgal való szilárd kapcsolatokat, tehát ezt a kísérletezést is csak intermezzónak tekinthetjük az európai politikai életben.
