Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-08 / 153. (1780.) szám
10 Tallózás az iskotaiigyi dzsungelben Egy pár érdekes eset a „demokratikus" kisebbségi iskolapolitika köréből Kiig- é» Nagyszefaniemc Ikét szomszédos bodrogközi magyar község. iA Iháiviait'a'los tuiéjpeziámlliáilási Bfatfisatüka szerint KitesaeUimieaiicein. 320-ból 017 a magyar lakos, iNkgyszellmenűen 1052-bÖl 996. A hivatalos iskolai etatiezítúikia szerint Niagyszekmen- cen voll. az 1922—23. iHamévIbieai 3 itamenős állalmi elemi iskola 154 tanulóval, niderjárták Kisszldlmienic- röl is a tank ölel esek iiskoMba. Nagyszelmencen •volt egy Lendár László nevű tanító, amolyan renegát. fajta, aki a boldog békében tiiinelmetlen magyar volt, ma érdemei elismerésiéül 'Ucngiváiron szidja az elblagyoli. magyarságot. Az •érdeme', hogy Kis-, illetve Nagyszelimenorie szlovák iskolát, lopott be Kudharik, volt kapóst, ma csapi! íanlfelügyelő ur segítségével. — 'Az eset érdekes és jiellemző. 1928 taivaszán értekezletet Ihiiívott össze az isko- MtTan 'Klsszelmieaicen, azon eleven színekkel 'ecseteibe, hogy milyen rossz téliviz idején szoimszé- dolni a gyerekeket, pedig köinaiyii lenne iskolát szerezni a faluba, még pedig olyat, hogy Szőriéig virít majd a teteje, csak kérni kell. Egy föltétel, hogy a falubeliek írjanak alá egy jegyzőkönyvet és (kérjék, hogy a Üétesitendiő iskolában szlovákul is tanítsanak. A szülök aláírták a szlovák nyelvű jegyzőkönyvet, amely „fleloivastulott és megírna- gyaráztat ott“, csak az az „is" sikkadt el a jó tanító ur tollán. A laniitő ur ideiglenes megoldási is talált, bérelt 'egy üres 'termet, megkezdődön a t!aná- tás, — de tiszta szlovák nyelven. A szülők mlég fiol esem ocsuidlhatíak a mieglepetiésböl, mert egy hét múlva (kiiisütötte a 'tanító ur, hogy az — ő általa kibérelt terem életveszélyes, — át kelti telepítetni az osztályt, minden fölszerelésével egyelem- ben a nagyszleménci iskolába. A szülők tiltakozására azt ittromifolia vissza, hogy jó, de vállalják ők a felelősséget, ha az épület a gyerekekre omlik, így lett Nagysziléin eocen az elemi iskoilálban az egyiik osztály szlová'kká! A szülők mehetnek panaszukkal! a eóhlivatálhoz, „maguk kérték a szlovák nyelvű (tanítást", — utasítják el őket minden hivatalnál 6 előmlu'tatják a jegyzőkönyvet A tor- píB causa, a tbudalos félre.vteze'tiés nyilvánvaló, mert a szlovák nyelvű ítiaUitást nem is kell kiérni, hiszen köteilező! A kásszelmenoiek így járnak ima is Nagyszilem encre (iskoláiba, csak avval a különbséggel, hegy 26 szinmagyar gyerek szlovákul 'tanulja azt, amit meg sem ért 1 i 'vam&'MAsá^Kinii/jp1928 július 8, vaMrna/p. Mit tátoti és tapasztalt Palié Hűid, a modern Philíias Fogé Ázsiában és Oroszországban? Irta: Hungaricus Viator I Kopenhága, julius eleje. Palié Hűld, a modern Philíias Fogg ér- dekfeszitő földkörüli utjának második részéről a következőképen emlékezett meg: — S most jött földkörüli utam ekzotiku- sabb része. Japán, Kina, s végig Oroszország. Napokig tudnék mesélni. Japánban ezt a szép kis aranyórát kaptam Togo admirálistól ajándékba. Ugyanilyen volt a mikádó birtokában. Japán betűkkel van bevésve: Palié Huldnak, Philíias Fog méltó utódának, Togo admirális. — Eddig csak vasúton, hajón s autóban utaztam. Japánban használtam a negyedik fajta jármüvet. Ritshau-nak hivják a kis tolószekeret, melyben Tokio utcáit beszáguldoztuk. Bár a szegény kínai kuli elég gyorsan trappolt velem, világkörüli útra nem igen szolgálhatna alkalmas közlekedési eszközül. Tokio emberektől hemzsegő szűk utcáin azonban az egyetlen lehetséges jármű a Ritshau. — Sarno gróf, a japán scout boy főnök selyemre hímzett gyönyörű kimonóval ajándékozott meg. Ebben sétakocsiztam Tokio utcáin. Postán hazaküldtem anyámnak, aki csodaszép pongyolát készített magának belőle. Japán cserkész kollégáim is szeretetük minden jelével halmoznak el. Kár hogy lehetetlen volt érdekes ajándékaikat mind hazahoznom. Csangcsolin egykori birodalmában Ma* íyetKudharük tanfelügyelő urnák ez íi-.u; ... . gyedjén zjsenisiiik'líje. Véke fcöaségben 556 lakosból 495 a magyar. 22—23-ban volt egy rám. kai. iée egy ref. iskola. A református iskola diákjait nagyriészben Boly lés ZétléUy (községek szolgáltatták. A tanfelügyelő ur azonban megtiltotta a b'olyi lés zfétényi gyerekeknek, hogy Vökére 'talpaljanak, (mind'en bizonnyal sajnálta őket, ment jobbén a szivéhez nőttek, mint a kisszlemenöiek), az iskola elnéptelenedett, bezárták. A magyar közművelődésnek egy őrhelye veszett el benne, mint annyi más a biz lév alatt. Más • Nagykapor. 2148 lakóéból 1702 a magyar, 86 a szlovák, 11 ruszin, 339 egyéb (valószínű zsidó cigány). 1922—23-ban volt 3 ta n e rős imagyar álltaim, 1 taneTŐs ref. és 1 tanerőé rk. Iskolája, 143, 50, illetve 80 tanulóval. Kucharik urnák nem tetszett ez. A liszt viselőket és szlovák nevű gazdákat is arra kénysa&ritefcte, hogy szlovák iskolába Írassák a gyermekeiket. A szlovák tanítást senki sem kérte, mégis elkezdték T923 őszén. Ma az állami iskolában 2 magyar osztály van, 120 gyerekkel^ 2 szlovák osztály 70 gyerekkel, a katolikusban egy osztály 87 gyerekkel, (tehát egy tanerő keze alatt több mint a két szlovák osztályon együtt!), a reformé tusiban egy osztály 50 gyerekkel. Más Hogy ne múljon el év egyJegy „hazafias" cselekedet nélkül, Kudharik ur ezidlén Bajánháza községre feküdt rá. (496 lakosból 376 a magyar, 98 3' szlovák, 1 német, 17 egyéb). Egy osztályos állami elemi iskolája van 66 tanulóval. Van Ku- üharik urnák egy (bizalmasa a községben, Mata András, egy odaszánmazott szlovák Bzotgaiegény- bol gazdává cseperedett ember. Ennek a fia ima a bíró, tehát hivatalos személy. Jegyző, Csen dóréig mindig kapható a „nemzet,védő" munkára, megindult, hát, minden oldalról a hivatalos piresz- szió aZirányiban, hogy a kevésnek ígérkező egy osztály mellé kénje a lakosság egy másiknak a felállításét, persze, az legyen iszloávk tannyelvű. — Fogadjunk, hogy sikerülni fog. A jövő évben egy szlovák osztály nyílik meg, nem párhuzamos, de első s mire a felsőbb osztályokból kinőnek a gyerekek, elfogy a magyar szó is az iskolából! # ügy szeretném odakiáltani a véreimnek: Magyarok, ne higyjetek. a sima 'szónak! Ne ijedjetek meg semmi, fenyegetéstől! Álljatok szilárdan a lábatokon, magyarlakta föld van alatta, megtagadnak a gyermeketek, ha szlovák iskolába Íratjátok őket, elvész bennük egy darabja' a magyar jövőnek, amelyet ti dolgozva, verejtékezve munkáltatok eddigi KASSAI SZERKESZTŐSÉG ÜNK Ruman-utca 6. szám alatt megkezdte működését. A szerkesztőség telefoiiszáma 495. A Kassa körüli eseményekről a lap barátai délután 5-ig ezt a telefonszámot szíveskedjenek felhívni. Kassa társadalmi egyesületei, intézményei és hivatalai fenti kassai szerkesztőségünkbe szives-- kedjenek közleményeiket leadni. — Japánból Koreán keresztül Mukden-ig utaztam. Előre értesítettek jövetelemről s az állomáson Christensen nevű dán mérnök honfitársam fogadott. Az azóta meggyilkolt Csang- csolinnak volt bizalmas- embere. Dacára, hogy nagy volt már akkor Kínában á felfordulás, Christensen mérnök úrral körülautóztuk a várost, s a legérdekesebb dolgokat megnéztük. Igaz, néha nagyokat kellett kerülnünk, egyik főtéren mégis belekerültünk egy komolyabb csetepatéba, szemünk láttára puffantot- tak le jó csomó embert. Meglátogattuk a császárok sírboltját, az ördögök templomában pedig a túlvilág borzalmait tanulmányozhattuk. ördögnek öltözött kínaiak viaszfigurákon hasfelmetszést végeztek. Utálatos volt. Moszkvai tapasztalatok — Mandzsúrián át Hoarban nevű határállomásra érkeztem. Minden levelet, írást, fényképezőgépet kínai postával hazaküldtem, nehogy az oroszok elkobozzák. Mert bár irataim orosz területre is rendben voltak, vigyáznom kellett, nehogy kémnek nézzenek. Minden gyanússá tehető tárgytól szabadultam tehát. Moszkváig Mukdenben váltottam jegyet s japán pénzben 153 yent, circa 300 dán K-át fizettem a II. oszt. tikettért. 11 unalmas napig tartott Moszkváig az ut. Szibérián keresztül folyton csak havat s rengeteg nyomort láttam. Az állomásokon garmadával álltak kenyeret koldulok. A hálókocsi piszkos volt. Társaim egy súlyos beteg és számtalan életvidor és éhes állatka voltak. A sok rázástól és álmatlan éjszakától zúgott a fejem. Ez volt utam legkellemetlenebb része. Irkuck állomáson levelezőlapot vásároltam, egy fickó kikapta kezemből a pénztárcámat és elrohant. Utána iramodtam s nyakon ragadtam. Arcomba vágott,- egy elősiető rendőr-félével azonban lefogtuk, tárcámat visszakaptam, de hogy szegény ördöggel mi történt azután, nem tudom. — Napjában egyszer lehetett csak az étkező kocsiban ételt kapni. Délután 3 órakor volt a közös étkezés. Igen rossz. Egy reggel arra ébredtünk, hogy a vonat legtöbb ablaka be van törve. Kővel hajigálták meg útközben. — Hetenként csak két vonat fut Szibérián keresztül, a lakosság nehezen szokja meg, s gyűlöli az idegenekkel zsúfolt alkotmányt. A mozdonyt fával fütik. Egy Ízben kifogyott a fa, a vonat az erdő mentén megállóit, fejszéket osztogattak, s hajrá, vasutas és civil utas közös erővel döngették a fákat s vágták hasábokra. ° s — Moszkvában senki sem várt az állomáson. Oroszul csak annyit tudtam, hogy „pivo“ és „vodka". Rendőr angolul nem értett. Egy öreg ur ráírta útlevelem hátára a dán követség címét. Annyit tudtam, hogy az ogyfogatu kocsit droski-nak hivják. Angolosan troski- nak ejtettem ki, s egy arra kocogóra hangosan rákiáltottam a troski szót. A közeli rendőr azt hitte, hogy Trotzkyj nevét ordítom s hozzám futott. Nagy nehezen rehabilitáltam magamat. Orosz pénzben összesen 6 rubel volt a zsebemben. A droskiért négyet kellett fizetnem, s kiderült, hogy rossz helyre hozott. A dán követséget nem találtam meg. — Hotelbe! — kiáltottam a kocsisnak, ezt megértette, s a Hotel Europe-ba vitt. Itt sem értett senki angolul. Szerencsére egy nő megismerle gomblyukamban a dán színeket, dán származású volt, örömmel üdvözölt, s autón követségünkre kisért. A követségen nagy posta várt. Szüleimtől, barátaimtól, angol, amerikai, argentinjai cserkészektől lévél, üdvözlő kártya, s a Politiken távirata: „Nem vagy-e túl fáradt, Londonba, Párisba hívnak utbefejezésekor." V isszatáviratoztam: „Dehogy vagyok fáradt, akár újra körülutaznám a földet." — A követség autóján bejártuk a várost. Megmutatták a Vörös Teret, ahol egykor Nagy Péter cár ezerszámra ölette le az embereket. A Kreml körül nagy embercsoportba kerültem. Hajadonfővel jártam, lángvörfo bájam feltűnt. Nekik való szin volt. A negyvennegyedik nap — Este tovább utaztam. Ápr. 13-án érkeztem a lengyel fővárosba, Varsóba. Az állomja són a lengyel cserkészek küldöttsége vánl Emlékérmet nyújtottak át. Csak egy óra hosz- szat tartózkodtam Varsóban, másnap reggel már Berlinben voltam. Lekéstem a Warne- münde-kopenhágai D-vonatot, de azért itt se maradtam tovább egy óránál. Utam negyvennegyedik napja volt, este Koppenhágában akartam lenni. Berlin akkor már tele volt érkezésem hírével, az állomáson nagy tömeg várt, a berlini dán kolónia számos tagja, újságírók, filmoperatőrök, rengeteg amatőrfényképész, és ami rám nézve legbecsesebb volt, a General Motor tisztviselője hatalmas Buick-géppel. — Nincs vonat, megyünk autóval. — Száz kilométeres sebességgel három óra alatt War- uemündébe értünk. A hajó-kikötőben nagy meglepetésemre bátyámat találtam. A legközelebbi rendes hajó este indult volna, kis gőzöst béreltünk, s a dán kikötőt, Gjedsert ezzel értük el. Útközben találkoztunk a Warne- mündébe igyekvő dán hajóval. Az utasok megismertek. Valamennyi a fedélzetre sietett, ordítással, kalaplengetéssel üdvözöltek. Gjed- serben a General Motor telefonon értesített, hogy koppenhágai képviselője pompás Cadillac gépje vár és azon szállított Koppenhágába. Este tiz óra 28 perckor érkeztünk a Városház térre. Huszezernyi embertömeg várt. A Politiken rádió utján értesítette érkezésemről a várost. — A Városháztérről száz lépés a Politiken szerkesztőségi palotája, a nagy tömegtől egy lépést sem tudtam haladni az autón. — Két óriás rendőr a vállára kapott s igy cipeltek a szerkesztőség kapujáig. Ez volt utam leggyönyörűbb, legizgalmasabb része. Nevettem, sírtam, boldog voltam. A palota erkélyére állítottak : beszélnem kellett a néphez. Ideám sem volt, hogy mit. Valami olyat mondtam: — Otthon vagyok újra, pajtáskáim. gyönyörű volt az ut, de ti ezt ép úgy elvégeztétek volna. Köszönöm, köszönöm ezeket a felejthetetlen perceket. Jövő tervek Kávé és jó dán vajas kalács melléit mesélte el kalandos útját a híressé vált Palié Hűld. — S mi lesz most? —r kérdeztem. — Mindenféle ajánlattal árasztottak el: Színház, film, autóvállalat, — én azonban szüleim s Kauling szerkesztő ur tanácsára a legkomolyabban egy londoni export-import cég ajánlatát fogadtam el. Szeptember elsején foglalom el állásomat. Addig is kél hónapi vakációra nővéremnek falusi birtokára, a Fyn szigeten levő Rodalba utazom. Hazaérkezésein óta Dánia városaiban több mint harminc előadást tartottam, ez jobban kifáraszt, mint maga a földkörüli ut. Komoly munkám megkezdése előtt jól ki fogom magam pihenni. Lovagolni, kotjsikázni, fürdeni, sportolni fogok. S ha Isten úgy akarja, — később — erről azonban egyelőre kár , még beszélni. * — Kitaláljam? — Nos? — Hollywood? ; — Igen. De csitt! Mama tudja, apa előtt . azonban említést sem szabad tenni a filmről. Ö nagyonjs komoly, s reális üzletember, ilyen , „komolytalan" életpályáról hallani sem akar. < Dauglas Fairbanks és Mary Pickford ke- ; szülnek állítólag Koppenhágába. Be leszek < nekik, mutatva. A többi! bízzuk a sorsra. Egyelőre erre a csomó levélre kell válaszolnom. A világ minden részéből naponta érkezik ci- ; memre posta. Ma kaptam Maurice Bedől francia írótól levelet. Gratulált, fényképet s könyvemet kéri. Könyvem egy-két nap nmlva fog megjelenni, eddig huszonhat nyelvre kértek fordítási engedélyt. ~ Ha szívesen veszi, az első példányokból önnek s lapjának is küldök egy-egy dedikált példányt. — Köszönöm. 3 Ferenczy Ida Bécs legbájosabb kerületében, a régi szép Hietzingben, annak is a legfinomabb utcájában, a Gloriettegasseban meghalt egy finom dáma, Ferenczy Ida. Nagy gyásza van a Gloriettegassenak. A Gloriettega&se, amely hangzatos nevét a schönbrunni császári kastély gloriettejétől nyerte, „Alt-Hietzing"-et a közepén metszi keresztül; a hietzingi főutcától a schönbrunni parkig terjed. Ez az utca valóban egészen más utca, mint a töb- ■ biek, ez árnyékos, halk utca, történelmi utca; in- , tim világtörténelem játszódott le itt a császárság utolsó évtizedei alatt. Nem az a nevezetessége ennek az utcának, hogy ahol azelőtt a király főhadsegéde lakott, ott most egy kottakereskedő alsózik kedvenc kémikusával, aki a slágereit sikerre viszi; az se, hogy az inflációs hullámok Bőseit is idevetették; ennek az utcának örök nevezetessége maradt két ház: az egyik, amelyikben S.ohratt Katalin lakik, a másik, amelyikben Ferenczy Ida meghalt. Schratt Katalin háza a Gloriettegasse és a Wattmaímgasse sarkán áll. Gyönyörű portálja, nagy frontja, előkelőén zárkózott kerítése, nagyki- terjedésü parkja híres egész Hietzingben, amelynek látványosságához tartoznak. Külön érdekessége a ház mögött ama bizonyos hátsó kis kapu, amelyen keresztül évtizedeken át naponként haj- 1 nali négy órakor egy nagy birodalom uralkodója tűnt el, hogy súlyos gondjai és munkája között életének egy őszinte és kellemes óráját ünnepelje. A hátsó kis' kapuval szemben a diszkrét császár egy tűzfalat építtetett, amely kiugrik az egész utca arányaiból. A tűzfal a széles utcát a kis kapu előtt alig néhány méternyire szűkíti le, pontosan olyan szűkre, hogy egy udvari hintó éppen hogy pontosan keresztül férhetett. A császár, aki nem titkolta meghitt barátnőjéhez való kapcsolatát, irtózott a gondolattól, hogy hajnali látogatásait kiváncsi szemek megzavarják. Ez a tűzfal a Schratt-villa mögött Ián az egyetlen emléke a császári hatalomnak, amelyik érintetlenül megmaradt. A tűzfal az egyetlen emléke és az ugyancsak a Gloriettegasseban hirtelen elhalt dáma tán az utolsó és legőszintébb hive volt a dinasztiának és főként Erzsébet királynénak, akinek haláláig fel- olvasónője volt. Több volt, mint felolvasónőjo; Ferenczy Ida barátnője volt Ausztria császárnéjának és Magyarország királynéjának. Anarctus- takezek megölték az úrnőjét, meghalt a nagy uralkodó is és elpusztult az egész monarchia, Ferenczy Ida a Gloriettegasseban egy szerény, de elragadóan bájos lakásban továbbra is, haláláig felejthetetlen emlékeinek a közelségében akart élni, legalább azt a levegőt akarta szivm, amely egyszer valamikor a schönbrunni parkban áradt feléje, amikor imádott úrnőjének a parkban mav gyár könyveket olvasott fel. Csak klasszikus regényekben találni olyup klasszikusan nemesveretü figurát, mint amilyen Ferenczy Ida életében volt és haláláig maradt. Alig huszonkétéves volt, amikor a véletlen a császári udvar fényébe szólította az egyszerű dzsént- rileányt, aki a spanyol etikett formái között hamarosan megtalálta, megismerte cs megszerette azt a vérzőén meleg és igaz szivet, amelyet Luccheni lőre sebzett halálra. A matrónakort elért dáma a hetvenes években került az udvarhoz, úgyhogy Erzsébet királynőnek minden örömét cs ami ennél lényegesebben több volt, minden fájdalmát és szomorúságát regoszthatta és meg is osztotta. Nem volt nálánál meghittebb barátnője a nagy királynénak, aki végzetes külföldi útjára csak véletlenségből nem vitte magával Ferenczy Idát. Erzsébet királyné halála után Ferenczy Ida már csak az emlékeinek élt és annak a szinte mouomániájává vált önvádjának, hogy miért is nem utazott el 1898-ban ama végzetes útra uralkodónőjével, talán az ő jelenléte megmenthette volna a mártírhalált halt nagyasszonyt végzetes utolsó sétájától a Genfi-tó partján. Ferenczy Ida harminc év óta gyászruhában járt, a gyásznak és a fájdalomnak élt és az emlékeinek, de nem az — emlékiratainak. Európai és amerikai kiadók legbusásabb ajánlatait megütközéssel utasította vissza, még a gondolatától is irtózott annak, hogy emlékéit, amelyek neki drága és szent titkoknak tűntek, prédába bocsássa. Intervjuk, nyilatkozatok, bárminemű megnyilatkozások elől szigorúan elzárkózott. emlékeit néma barátnője, a néma nagy uralkodó asszonynak, •örökre némán most magával vitte a sírba. Lángolóan szerette Magyarországot és vérzőén fájt a szive a szörnyű napok alatt, amelyeket Magyarország az összeomlás és a forradalmak alatt elszenvedett. Valami különös szeretettel ragaszkodott Becshez; Bécsben akart meghalni és az egyetlen vágya az volt, hogy az Augusztinus-templom kápolnájában ott ravatalozzák fel, abban a templomban, amelynek oltárán a Iíabsburg-család tagjainak a szivét őrzik. Ferenczy Ida a halálában is nagy úrnője szivéhez kívánkozott, szegény beteg szive minden dobbanásával, amely gyógyíthatatlan sebet viselt azóta, amióta Erzsébet királyné szivét a tőr ái- döfte. H. G. T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe! “Tpüj Magyar, olasz é- lengyel vizumlolk, illegve útlevelek meghosszabbítása végett mél- tóztassanak útleveleiket a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatalához, Brati- lava, G r ö s z 1 i n g-u. 36. I. címre beküldeni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: SríF-Prah u,Hl., Pánská 12. III. eszközli,'•rü a