Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-08 / 153. (1780.) szám
1928 juliní 8, maájmap. ülíAK II Az Algírban elfogott kilenc napja éhségsztrájkot folytat Egyre bonyolódik a rejtélyes Pierre Rey bűnügye — Két város vetekedik a gyilkos személyéért Paris, julius 7. Szökésének hatodik napján, junius 29-én Algírban abban a pillanatban, amikor el akarta hagyni a Gonverneair Généra 1 Cambon nevű gőzös fedélzetét, a detektívek letartóztatták a marseillei Landrut. Nyilvánosságra azonban csak kevés részlet kerül a bűntényről a marseillei és algíri nyomozó hatóságok féltékenysége és viszálya miatt. Mienk az uj Landru — mondják a mar- seilleiek. Kérem azonnali kiadatását! — rendelkezett monsier Corggia, a marseillei vizsgálóbíró és opciót jelentett be a hires gonosztevő személyére az összes más városokkal szemben, ahol az uj Landru valaha is megfordult és gonosztetteket követett el. Pierre Rey sötét múltja Algírban azonban nem teljesítik a marseillei parancsot, hanem tovább nyomoznak. Szűkszavú táviratokból már kiderült annyi, hogy a marseillei sorozatos gyilkosságok elkövetőjét n&m Jérome Prat-nak, nem is Camil GmUard-nak, nem is Etienne Mo- rélnek, hanem Pierre Regnek hívják, akinek hatalmas sötét múltja van. Pierre Rey 1865-ben született Trónéban. Miután már megyéjében 3zámos csalást és lopást követett el, Algírba vándorolt ki, ahol mint kereskedő működött és újabb szélhámosságokkal, lopásokkal, meg gyanús üzletekkel vonta magára a rendőrség figyelmét. Algírból Sidi-bel-Ab- besbe és onnan Masearába költözött, később Órámba, ahol meg is nősült 1895-ben. Házas- életének nyugalmát három év múlva a rendőrség zavarta meg. Házkutatást rendeztek Reynél és a padláson nagymennyiségű lopott petroleumtartályt találtak. Rey nem is tagadta bűnét és a mascarai büntetőbíróság tizennégy hónapi böntönre Ítélte. Amikor kiszabadult, egy napra visszament a feleségéhez, hogy másnap reggel elhagyja Orant szeretőjével. Ezzel az asszonnyal élt közel harminc esztendőn keresztül és három gyermeke született tőle. 1913-ban csalárd bukással vádolva szökött el Algírból Marseilleba. A bulletin adatai szerint Pierre Rey 156 centiméter magas, pocakos, feltűnően szélesvállu, hatalmas mellkasu, atléterejü ember. Eddig felsorolt álnevein kívül nagy előszeretettel használta a Pierre Armand az Armande Ducasse és Phi- lippe Segui neveket is. Különb Landrunál De szélhámosságoknál, lopásoknál és hamis bukásoknál sokkal súlyosabb gaztettek is szerepelnek Pierre Rey múltjában. 1926 novemberében ugyanis ismét visszatért Oránba és megjelent Redisdorff garázs tulajdonosnál. — Szeretnék egy autót vásárolni, — mondta neki. — Nincs valami olcsó alkalmi áruja? A garázstulajdonos megadta neki egy sof- főr címét, aki éppen el akarta adni régi taxiját. Rey rögtön összeköttetésbe lépett Vento- sa soffőrrel, de nemcsak az auót vásárolta meg hitelbe, hanem szerződtette Ventosát is napi húsz frank fizetéssel soffőrnek. Másnap Bel-Abbés környékén egy félig Szénéégett holttestet találtak, Wentosa -hoH^estél. Akkoriban a rendőrség letartóztatta Reyt, de bizonyítékok hijján kénytelen volt szabadlábra helyezni. Most az algiri vizsgálóbíró ismét visszatér erre a már félig-meddig elfelejtett ügyre s ezért nem engedi visszahajózni Mar- scillebe ezt a hires gonosztevőt, akit pedig egész Marseille szörnyű izgalommal vár. Kup- lékat énekelnek saját gyilkosukról, melyben megelégedetten állapítják meg, hogy az ő Prat-Gaillard-Morelli-Rey-ük, még a nagy j Landrunál is különb. A gyilkos zsebe Rey letartóztatásakor a zsebében háromezer frank készpénzt, egy női aranyórát lánccal, egy huszonegyezer frankról szóló rnon- sieur Gebei rendeletére Gaillard urnák, fizetendő csekket és egy kosárfonógyár árjegyzékét találták. Hiába vallatták egész éjszaka, Rey egyetlen szót sem volt hajlandó beszélni bűneiről. Csak annyit momlott, azért jött Algírba, hogy utójára megcsókolja még ötéves kislányát. —. Utoljára, — hangsúlyozta, — mert a látogatás után azonnal végezni akart az éleiével. Nem tagadta, hogy ismerte mademoiselle Bon- netet, egyik áldozatát, de tagadta, hogy a gyilkosságban valami része is lett volna. Made- moissele Foeéról pedig azt állítja, hogy nem lakott vele együtt és igy nem tudhatja ki követte el a gyilkosságot. Időnként azonban fejéhez kap és könyörög a vizsgálóbírónak, hogy ölje meg őt, mert ő bűnös ember, aki bűneiért már alaposan megszolgálta a halált. Annyi máris megállapítható, hogy a marseillei gyilkos fel volt készülve letartóztatására és követni akarja hírhedt elődjét, Landru és a liasmetsző Vachner taktikáját. Tagadni, beismerni, visszavonni. Mit mond a szomszédasszony? Közben Marseilleben szorgalmasan dolgoznak a nyomozó hatóságolt. Kihallgatták a Villa Engladine szomszédságát. Az egyik szomszédasszony, akinek a kertje határos a Villa Engladine kertjével, ezt vallotta: — Vasárnap reggel, hat óra felé a tyúkokat etettem a kertben, amikor megpillantottam Gaillardot, aki föl-alá sétált a kertjében. Nyolc óra felé egy rettenetes sikoltást hallottam, azután egy veszekedő férfihangot, majd ismét női sikolyt. Azután minden elcsendesült. Azt hittem, hogy csak egy- kis veszekedésről van szó, de kilenc órakor mégis elmentem madame Nicolinohoz, Fooé kissasszony barátnőjéhez, aki rögtön rendőrért szaladt. A villában már mindén elcsendesedett, de a legnagyobb csodálkozásunkra megtudtuk, hogy Gaillard átmászott a kertünk kerítésén és a szomszédok kérdésére, hogy miért nem megy saját kertajtaján keresztül, azt felelte, hogy két galambja elszökött és azokat akarja megfogni. Úgy szaladt, mint egy bolond, nagyon izgatott volt s azóta eltűnt. Az újabb noymozás során kiderült, hogy; az eltűntnek hitt menyasszonyok nagy része él- Már csak kettő van, akinek lakhelyét a mai napig nerű siloeriilt megállapítani. Azt is tudják már, hogyan szerezte meg a száznevü ember azt a tömeg igazoló papirost, melyek segítségével olyan soká élhetett különböző helyeken, anélkül, hogy a hatóságok, nyugtalanították volna. Hirdetéseket tett közzé az újságokban, amelyekben erdőőröket keresett. Amikor a jelentkezők bizonyítványaikat és igazolópapirosaikat bemutatták neki, gondolkodási időt kért, az igazoló írásokat visszatartotta és másnap uj lakásba költözött Pierre Rey éhségsztrájkot folytat A párisi lapok még mindig hasábos cikkekben foglalkoznak a marseillei Landru ügyével. A szombat reggeli lapok hírei szerint Pierre Rey az algíri fogházban éhségsztrájkot folytat és az alatt a kilenc na-p alatt, amióta ül, semmiféle táláíékot nem vesz magéhoz. Á vizsgálóbíró ezért elhatározta, hogy kényszerrel tápláltatja a foglyot, különben Rey hétfőn olyan állapotban lesz, hogy nem lehet őt kihallgatni. A tanai vatütigazggiStág aialrii timadití iiiiézett az isiatas orvosok ellen Szabad orvosválasztás helyett korlátozott választási szabadság Harmincöt kassai orvost sújt a sérelmes rendelkezés Kassa, julius 7. A szlovenszkói és ruszinszkói őslakos orvosokat, éppen ugy, mint a többi őslakos társadalmi rétegeket, évek óta érik a súlyos sérelmek, indokolatlan támadások, amelyek az őslakos orvostársadalom létének alapjait igyekszenek megrendíteni. Az a természetes bizalom, amely évtizedek alatt nemzetiségi és felekezeti szempontokra való tekintet nélkül az őslakosság és az orvostársadalom között kifejlődött, nem volt ínyére annak a rendszernek, amely a maga kegyeltjeit igyekezett az őslakos orvosokkal szemben favorizálni és nemcsak a vezető hivatali pozíciókban elhelyezni, hanem a magánpraxisban is jogosulatlan előnyökhöz juttatni. Nem az orvosi tudás, nem a lakosság bizalma, nem az évtizedeken át kifejtett becsületes orvosi munka volt a döntő szempont a Szlovenszkón és Ruszin szkóban inaugurált uj egészségügyi politika irányításában, hanem a köz rovására ezen a téren is politikai és nemzetiségi szempontok érvényesültek. A magyar nemzetiségű orvosokat kitessékelték az állami kórházakból, a munkásbiztositók autonómiájának korlátozásával és megszüntetésével a beteg- segélyző pénztárakban is háttérbe szorították az évtizedes munkát kifejtett őslakos orvosokat, a magánpraxisban pedig olyképpen igyekeztek áldásos működésüket megbénítani, hogy az állampolgársági és illetőségi hajsza pergőtüzét indították meg ellenük. Emlékezetes az a sok sérelem, amely a kassai őslakos orvosokat érte az állampolgársági fronton. Alig győzték le ezt az offenzivát orvosaink, máris újabb sérelemről kell beszámolnunk, amely felfokozott figyelmet érdemel meg, mert ez alkalommal a jogfosztásnak olyan krasszáns esetével állunk szemben, aminőre alig van példa az eddigi gyakorlatban. Az 1925. évi október 15-iki 11. számú törvény második paragrafusa (megjelent a törvények és rendeletek gyűjteményében 221. száma alatt) tudvalevőleg a véglegesített vasúti tisztviselőknek és mifnkásoknak biztosítja a szabad orvosválasztás jogát. Ennek a törvénynek értelmében a Kassán nagy számban élő véglegesített vasutasok betegség esetén harmincöt kassai orvos között választhattak, ami egészségügyi szempontból ideális állapotot jelentett, mert lehetővé tette a speciális és szakszerű kezelést. Soha semmiféle panasz nem merült fel az érdekeit kassai vasutasok részéről kezelő orvosaik ellen, akik munkájukat a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel látták el. Annál meglepőbb volt a vasut- ügyi minisztériumnak ez évi március végén 10.563—9—1—928. szám alatt kiadott rendeleté, amely azzal az indokolással, hogy a szabad orvosválasztás terén különböző szabálytalanságoknak jöttek a nyomára, különböző visszaélések történtek és hogy a vasúti betegsegélyzö pénztár anyagi helyzete nem engedi meg a szabad orvosválasztással járó tulkiadásokat, 1928 junius 30-iki hatállyal a kassai vasutigazgatóság területén, mely Cicától egészen Máramaros csücskéig terjed, beszünteti a szabadorvosválasztás gyakorlatát. A kassai vasutigazgatóság junius 19-én kelt 10.563—13—1—1928. számú rendeletével azután szabályozta a legújabb orvosi gyakorlatot. A vasutigazgatóság rendelete szerint „a •vasúti betegsegélyzö pénztár tagjait és azok hozzátartozóit, akiknek a törvény értelmében joguk van a szabad orvosválasztásra, 1928 július elsejétől kezdődőleg lakásuk szerint kerületekbe osztják be és kerületi orvosok látják el az egészségügyi szolgálatot, mint ahogy az 1926 augusztus elseje előtt történt, mielőtt még a szabad orvosválasztás gyakorlata életbe lépett volna és mint ahogy az ma is fenn8BWHWE1M1,mm ■■ ■—isnwuiir.fat.jMPiWjuwwpt'iít áll a nem véglegesített vasúti tisztviselőkre és munkásokra vonatkozólag." Világos, hogy ez a rendelet éles ellenkezésben áll a törvény szellemével, amely a véglegesített vasutasoknak kifejezetten biztosítja a szabad orvosválasztás jogát. Az az indokolás, hogy a vasutigazgatóság területén különböző szabálytalanságoknak jöttek a nyomára, nem teszi egyáltalán indokolttá, hogy, az intézményt megszüntessék, mert szabálytalanságok mindenütt előfordulhatnak és ha ilyenek megtörténtek vagy megtörténnek, el kell járni az illető orvos ellen, azonban egykét szabálytalanság miatt nem lehet egyetem- leg felelőssé tenni és megbüntetni az óriási kiterjedésű vasutigazgatóság területén élő és szolgálatukat becsülettel elvégző orvosokat. Nem palástolhatjuk el azt a feltevésünket, hogy ez a rendelet csak láncszem abban az offenzív hadjáratban, amelyet az őslakos orvosok ellen folytatnak. Ebben a meggyőződésünkben csak megerősít az a törvénnyel ellenkező eljárás, ahogyan a vasutigazgatóság Kassa városának területén az uj orvosi szolgálatot rendezte. A kassai orvosok, akik eddig hatalmas munkát végeztek a vasutasok gyógyításában, méltán várták el, hogy a rendelet értelmében megtörténik a kerületi beosztás és ezután pályázatot . írnak ki a kerületi orvosi állásokra. Nem ez következett be, hanem a nyílt pályázat megkerülésével a kassai vasutigazgatóság Kassa város területén négy orvost bízott meg a vasutasok egészségügyi szolgálatának ellátásával. A vasutasok a jövőben e között a négy orvos között választhatank, akik a múltban is a nem véglegesített vasutasok után fix fizetést húztak. A vasutigazgatóság tehát nem tett egyebet, mint a szabad orvosválasztás helyett négy orvosra korlátozott választási jogot léptetett életbe és ezzel harmincöt kassai orvost egyszerűen elütött eddigi szerény jövedelmétől. A jogfosztásnak olyan esetével állunk itt szemközt, amelyet tudomásunk szerint törvényhozóink interpelláció tárgyává fognak tenni. I iiaifiíisielefe hevesen fáiiaálil Seípelt Ml nyMozata miatt fiuisbritok, julius 7. Tegnap este a német nwm- veti .munkaközösség Innishritcfeban nagy tiltakozó gyűlést (ártott, amelyen reiidkáv.iil éles formáiban foglaltak állást gieipel dr. kainoellárnlaik a déttiroli kérdésben legutóbb tett nyilatkozatával szemben. Ilatároziati javaslatot fogadtak el, amelyben legnagyobb leiháboiroidásukiDíiik adnak Ikifejezésf a. történtek lelett és amelyben többek között ezeket mondják: — A szövetségi kancellár nyilatkozatai a kormány számára eljátszották a tiroli nép bizalmát. Követeljük, ' hogy állapítsák meg a felelősséget, a kancellár nyilatkozatai írnia ti. Ha pedig ez miegtör- í'jní, haladék(akutul ie kell vonni a szükséges kon- íeiv véne,iákat. Tirol nem fogja eltűrni, bogv az ország szabadságáért és egységéért folytatott harcot, bárki is hátba támadja. Aki ez megkísérti, szembe Agj magát találni az 'ország tettekre kész ellenállásával. Peinkauor nagynéniéi -.r-c i ta.yá .sós kifeíen- etfr, hogy ha. a. kormány elkövetkező felvilágosi- á'sai nem lesznek ikiclegitőek. a. nag) németek szánéra elérkezett az ss időpont, hegy iuiiaisztereiket i kennenvbiI viysrahívják. A tivoli uamzeíi tart' ; " nek U be kell ckV.r : aki: 1 ír ük tcoókcnylégiiket az orsztrák nemzeti tanácsban,
