Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-29 / 171. (1798.) szám
8 ÜBBB8IB! ■BMgnggHMMBiigjgM 1928 folton 29, vasárnap. a tulajdonképpeni ellenség a háborúban csak a német és a francia volt. Sehol nem láttam ehhez hasonlóan kipreparált állásokat, sem Oroszországban, sem az Isonzónál, sem az angol—német fronton. Csak Verdiin és Reims volt igazi, százszázalékos ütközőpont. Az itteni lövészárkoknak más tanúsága is van. Mindnyájan észrevettük s csakhamar egész társaságunk róla beszél, még a reimsi soffőr is. A német állások sokkal erősebbek, rendezettebbek, szolidabbak, szélesebbek, mint a francia állások. Mont-Corbillet technikai remekmű, Pompelle csak könnyelmű, rögtönzött, elavult erőd. öeométria, munka, fegyelem német részről és csodálatos Wolfs- nestek, páncél, beton, vastraverza, kibélelt alagút, tízszeres-húszszoros árokvonal, rafinált műgond, gigászi berendezkedés. Igen, véli a soffőr, a németek akkor is dolgoztak, ha nem harcoltak: a lövészárkaikat építették. Mi csak harcoltunk, s a tartalékban henyéltünk. A francia árkok nem olyan mélyek és nem olyan szélesek, mint a németek. Nem voltak vassal kitapétázva s francia részről nem is volt annyi védelmi vonal, mint a németeknél. A rendszer az antantnál inkább szellemes és okos, de hevenyészett, s beton (helyett földzsákok, acél helyett kőkazamet- ták, széles WoLfsnestek helyett egyszerű vastornyok jellemzik. Semmi higiénia, semmi kényelem. A német alaposság és a német haditudomány fölényét a laikus is megláthatja e lövéezárokmaradványokból. Amikor a reimsi soffőr már nagyon elismerte a németek fölényét, idejénvalónak tartotta, hogy megjegyezze: — De azért nem törték át állásainkat és megnyertük a háborút! Hagyjuk. Dobjuk megindultan a legnagyobb gránáttölcsérbe a magunkkal hozott vörös rózsát és béküljünk ki. A központi fűtésekről As uj építkezéseknél, legyenek azok akár családi házak, akár bérházak, a legtöbb helyen a közp. fütésberendezések elmaradhatatlan kelléket képeznek. Különösen a legutolsó időben a közp. fűtések olyan elterjedtségét tapasztalhattuk, mely immár eléri a németországi nívót, hol ugyanis az elmúlt évben a statisztika kimutatta, hogy a 3 szobásnál nagyobb, újonnan épült lakások 75%-a, ax ennél kisebbek pedig több mint 80%-a kapott közp. fűtést. A nagy elterjedés okát vizsgálva, megállapítást nyert, hogy ez nem elsősorban a nagy kényelemben keresendő, hanem Inkább a nagymérvű takarékosságban, mely a befektetési költségek 3—5 éven belüli teljes kifizetőd és éré vezet. De nyomós érv a közp. fütésberendezések mellett a háztulajdonsoknak az a helyes belátása is, hogy mig egy ma épített ház a befektetett összeg legfeljebb 8—10%-át hozza, a közp. fűtéssel ellátott bérház, dacára, hogy a cserépkályháknál alig valami megtakarítás volt elérhető, a tényleges többköltségnek legalább 30%-át jövedelmezi. Emellett az ilyen lakások lényegesen köny- nyebben értékesíthetők, különösen később, ha a békebeli egészséges konkurrencía lesz üres lakásokban. A házakat ugyanis nem néhány évre, hanem hosszú évtizedekre építik. Biztosra vehető, hogy a most divatos egészen olcsó cserépkályhák már néhány év múlva tönkremennek. Azt hisszük, senki sem akad olvasóink között, aki nem tudná ezt tapasztalatból, vagy nem hallott volna uj épületekben lakó ismerőseitől panaszt kályháikra. A legtöbb helyen ezek az olcsó kályhák már az első évben összerepedeztek. A megrepedt kályha a tüzelőanyag lényegesen, néha 50%-kai nagyobb fogyasztására vezet, nem is szólva arról, hogy a megrepedést rövidesen a széthullás követheti vagy széngázmárgezést is okozhat. A régi, úgynevezett békebeli jő minőségű kályhákra ma nem igen van pénz. Hisz ezek ma sokkal többe kerülnek, mint a közp. fűtés. A közp. fütésberendezés ugyanis szobánként ma 1500—3000 kor. közt váltakozik a szoba hidegnek kvtett volta arányában, illetve méreteihez képest. A közp. fűtések élettartama pedig k. b. megegyezik, illetve fölülmúlja a házét is. Sok közp. fűtést ismerünk, melyek 45 év óta folytonosan kitünően működnek. Sőt Kassán is van több cirka 25 éves berendezés, melyek még Javítást sem igényeltek. De ki jövendölhet a mai nagyon olcsó cserépkályháknak még csak fele ennyi élettartamot is. És ki fog, mondjuk 10 év múlva egy olyan lakásba beköltözni, ahol összerepedezett, rossz állapotban lévő cserépkályhák állnak. Azonban ennél is tovább jövendölhetünk. Vájjon modern fisnak fogják-e 10 óv múlva tekinteni az olyant, iszol még közp. fűtés sincs. Hiszen ma sem jöhet Szóba lakásként az olyan appartement, ahol villany és vízvezeték hiányzik. Miután bizonyos, hogy a közp. fütésberendezések költsége ma lényegesen kisebb, mint a jó cserépkályháké, minden háztulajdonos és építtető saját érdekében cselekszik, ha házának tervét megküldi az „Installátor" kassai vállalatnak, hol információval és árajánlattal szolgálnak. A nyári vendéglőben — Pincér! Törölje ki ezt a tányért. VaW- mí, nedvesség van benne. — Bocsánatot kérek, nagyságos ur, az a>z erölevm, o/mit rendelni méllózHatofi. * — Ha Ttja, pincér! Nincs mPgánák füle? — T)e igenis vnagyságos ur, Fp\l\al bwryonyáPli Ketiecshén Találkozás a csatádirtó árvájával a nagy dráma után Irtat Révész Béla ____________— Budapest, juliu* hó. rA felgyüjíött eok rossz emlék közül la a Légi élelmesebb az a szerencsétlenség1, ami hrora év előtt történt a Nádor-utcában. Aligha felejtették el az emberek. Hajdú István nyugalmazott csendőrszázados egy vendéglőt bérelt a tőzsdével szemben; egy decemberi hajnalon kiirtotta a családiját. Ctekély összegű adósság! Ügy miatt szánta el magát a cselekedetre. Megegyezett a feleségével, hogy a halálba menekülnek és a gyermekeiket is magukkal viszik. A sort az asszony nyitotta meg, aki leugrott a negyedik emeletről. A csendőr százados pedig az alvó gyermekekhez lépett és a hatéves Andrást, * kilencéves Jucidét és a tizennégy éves KaJót halántékon lőtte. A1 vérengzés után Hajdú István maga ellen fordította a fegyvert és a család irtást befejezte. Az emlékezetes hajnal kietlen tragédiát tárt az emberek elé. Megrendült ifié az egész város. A cseDdőrszázados nagyon szerette a családját és őrző tébolyodottságában magával akarta vinni mindannyi okát. Nem sikerült. A t'zenötéves Kató visszamaradt. Átlőtt halántékkal a Rókus-kórházba került, megmentenék, de a golyó elpusztította a látóidegeit, a leányka megvakult, elhelyezték a vakokat gyámolitő intézetben, ahol mostanában megfordultam és Hajdú Kató elém került. Szemben ül velem. A kiíe'jeiés helyes, kedves, barna szemei csillogva rámtekintenek, de nem lámák, a lövés nyomál fekete haj takarja, bubifrizura, gondozott au övezi a nagyon helyes arcocskát, mosolygó teremtés a szomorúságok kiválasztottja, tizenhét éves kisasszony, hiúságokkal öltözött, formás, viruló, megindító jelenség, minden gyöngédség érte moziul. A találkozás előtt hallottam az intézetben, hogy Hajdú Kató hosszú ideig apatdrus volt, látszott rajta, hogy szüntelenül foglalkoztatja a tragédia, olykor megszólalt és főként a kis testvéreiről beszélt, eleint én az álmai is eléje hozták az irgalmatlan hajnalt, de a pezsdülő ifjúsága lassacskán magához téritette a leánykát, Tóth Zoltán, az iskola igazgatója, kittinő pedagógiával a munka felé terelte Katót, igen rövid 1Ö!Ő alatt elsajátította a vakokat kisegítő Braille-Írást, négy polgárát már elvégzett a leánykái, amikor az intézetbe került, itt megtanulta a gépírást, ugyanolyan gépen ir, mint akik látnak, az igazgatói irodában dolgozik, gépel, fogalmaz, igen intelligensen, nagy ambícióval. Az igazgató mondja: — Az a törekvésem, hogy Hajdú Kató továbbra *is frissen érezze a külvilággal való összeköttetést. A vakság veszedelmét, lélek- toimpulását, igyekszem elhárítani róla. A későbben megvakult szerencsétleneknél ez a helyes pedagógia. A vakság előtt megismert képzeteket kell éberségben tartani 6e akkor a tanítvány lelkileg nem lesz vak, bevilágítja azt az emlékezés. Emlékezés? Itt ül előttem üdén, kiváncsi nyugtalansággal az elmerült család árvája és várja a kérdést. Dehogy tudnám a legnehezebb emléket megbolygatni. Úgy, amint néz rám, értelmes, szép arcát fölemeli, een.ki sem sejtené, mi történt vele. Nevet, amikor mondom, hallottam, hogy télen bálban volt, jól muk- tolt-e? Kató vidu.ltan felel: — Reggelig... km & MűMk ..töiM ka ra rendezte a mulatságot, azt Is, ftogy a kisasszony megtanulta a divatos táncokat, a charlestont, black bot tom-t — az a patikus elhúzódást (fölváltotta Kató társaságkor eső kedve, minden iránt érdeklődik, energikus, tanulni akar, szemináriumokat hallgat, a gyógypedagógiai tanárképző jelöltjei barátkoznak vele, felolvasnak neki és a Braille- irás segítségével egyre olvassa a vakok könyvtárát. Kérdem, tudja-e már jól a gépírást? — Néha hibát ejtek, de akkor fölkapom a fejemet, mintha látnék ... Valamennyire szarkasztikus mosolygással mondja ezt magáról a leányka, a vakságát emlegeti, nyugodtan, ingadozás nélkül beszél erről az állapotáról és közlékenyen sorqlija el megfigyeléseit: — Ha gépen írok, látom a gépet, mert elképzelem azt. Hiszen sokféle Írógépet láttam azelőtt, formájukra emlékszem és Írás közben sohasem gondolok arra, hogy nem látok... — így vagyok máskor ia. Akárhová visznek, akárkivel találkozom, mindent elképzelek és ezért ma is látónak érzem magam ... — Álima imbam mindig teljesen látok, álomképeim mindig tisziták, szeretek' is álmodni ... Feltűnik, milyen szabatosan, fölényesen beszél nagy bajáról a félénk viselkedésű leányka, szünetet tart kijelentései között, fölfigyelő arcán meglátszik, hogy gondolkozik, érdekesen ejti szavait, foglamaz — amely tulajdonságát emlegetik is az intézetben és kérdezősködöim a fogalmazó kedvéről. Kató mosolyog, nem felel mindjárt, aztán kipirulitan mondja: — Szeretem a rádiót. rÁ múlt évben egyszer arról olvastak fel, hogy pályázatot tűznek ki, ki tudja szebben elmondani: mi a haza? Már tudtam gépelni és én is pályáztam. A rádió társulatnak tetszett a dolgozatom, dijat nyertem és pályázatomat fel is olvasták a rádión .. c Hajdú Katóra nagyszerűen hatott ez a siker és megmozdította a tervelgető, előretekintő kedvét. Élménye® a beszélgetés ezzel a különös teremtéssel, aki végül is fordít egyet a csöndes szavain s feltörő őszinteséggel mondja: — Mégis erősen érzem a nagy különbségeit, mi volt az, amikor láttam és mi az, hogy vak vagyok... Keresném a hittető szavakat, de Hajdú Kató már nem tart szünetet gondolatai között és rajongva tovább mondja: — Liebermann professzor ur azzal biztat, hogy a jobb szememen még látni fogok. Liebermann tanár kezelte a leánykát a Rókusbán és rövidesen megállapította, bogy méntbetetlenül elpusztult mindkét felől a látóképessége. De medicina a jó szó is és a professzor igyekszik kegyes Ígérgetéssel, ha nem is Hajdú Kató szemeit, de a lelkét gyógyítani. Ezért tud lelkendezni előttem a meghevült leány, újra és újra mondja: — A jobb szememen látni fogok.., Fölemeli a kezét és mutogatja a jobb szemét. A legszebb fajta barna szem, lobog a szembogara; kedves, Ígérő ének, mely nem tud kicsendülni. , < xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsiíules nyuszika és egyéb csodatörléne- tek, ára csak 12 korona. Megrendelhető lapunk j El ktsM mooidamjom örmieik, SaedkieisitítJő ur us éin esebeanfölt be én jó cfijrnlboirtá'mlmjaili, akivel1 viüszio- nyiunlk, ugiyüátisziiík, olyan beueőBiégtes, hogy nem telik et egyeitűien imap, hogy nie teliáilfcoan'álnk. Mit feeftesi — aíkáir lefihliBsl neiksam SzeiríkfesZlÖ ur, akár, neira, — a legjobb cfitoiborák vagyunk, csak éppen, (hogy léin mean tudóim rófiá), hogy Micsoda ű és ő tueim tudja nótáim, hogy kicsoda vagytok én. IRieggieJl, ugylálhszfilk), motadtayájbin. egyszerre keiP kiejtünk éö végiezbeltlüinlk), miért ha munkánkba ögyek- sbjíMc, mlihdlig uigyanjatnEniáíL' a Vifcmosmól íailáHko- tsumík és ugyaniamba szálltunk fék No és m eset most kezdődik; tessék csak kacsáit fidefiiigyeíM, aniMáltit olvassa soraliimaít. (Mert- aizit eMisnemu, hogy Mosiilt nehéz ebben a kátuikuiMbain egyszíeime otivasnli dia, /meg: eimna oidla dJa íágyetlná.) Nekem van újságom, miekli nincsen, itíekált ő a Begitbr- m/éisízetíeeebbeia metllléttn itletiepszlik és velem együtt olvassa a neggieilli saemzáaiókaJt. De ne tessék ám gondoOinil S/ea-ikeszltlő ur, hogy iez atz olvasás riend- szertelenül megy. Dehogy lús kénem. Sokhónaipfi praxisunkban a jogsaotkáis a liegpoaiftosabban kiala- üouűlt. Amiig 6 is mlincsen készen az oldallal, nekem napozná egyálllíniMn nem szabad, küllőmben olyan . ezíeimjbebányióöíQ néz fel hám oldallá, hogy én hjitr- itJefilea eüszégyeüean magam és villámgyorson vfssim- llaipozolk. Vászonlt ő ibürieillmeNeniekiedJik, ha én kieseit sofkáfiig időzöm vaJMiot, ő meg mátr elolllvasta. Ideges létedkielDődléösetl adja ítadllomina, hogy ő már azon az oflidailioin a IhtíibdieitléseOüeit is eítollvaisiüa. Sokszor pélr dádl úgy elolvasnám a vezércikkeit, de tessék me- keon eáhiirainíi Szeirkeaatő ur, nem mleaiem. Nem mernem, töefcaik tudod, ment mostanában a tekém eső hóna alMlt minidig kovászos uborkáit vátez magával itázómariina, aztán, ha hagyom lizegtná-tmiozognlil, mátnlt a miuffitkor egyszer, alküoor végigraurog az én kabátomon. ás az uiboirkiailió. Természeteseim, a Vffiamoson csak akkor ük- hetek De, ha müég egy hely van mentettem, hogy ö ás odaülhessem, ment ha lle itlaffiáfflnléfc 'üíM és ő neon fér medíliem, erre szemeli viíliliámöt szórnak), míintha azt mtomdamtáik: Miit gondol ön uram, ezek szerönit, hogy a szerzett jogok nem száimíiitamaik? Hált honnan fogok én most értesüM, hogy Itlegíuap a nagyvilágban miik itiöirífléinltiek? Ilyenkor én aztán klibene- sek miei.gszégj?,e:n‘ü|itien a villamosból egy enne alkalmas hölgyeit, aklitmelr udivuiiásian átadom a helyeit. Vagy három hete, vagy keltitő, amikor Nofcáüle ItárSali megmentését eguditit olivasittuk, olsvun nyugiía- . üianiui vólseilkiedeltft, hogy az egyik kovászos uborkái hóna aillól aa láitnedivesiedelltt papiirből beüleeiseítit ai ; zsebembe. A Keliogg-pakituan határozóban nem érdekllli őt, tmfóint aimJig léin. eZt olvasom, ő Itiüjbelmieftleta lálb- rázogatás kőzbien nlélz iká as ablakom. A Söhusitek 1 Fridánlál azonban kléltsaer annyi időt kelt maradnom), ha akarok, ha nem, mert ezt ő megfelelő kéj- l jel kcltSneres lassúsággal olvassa és amiig az uj■ Ságból való fieütiekiiinltéssel jelit nem ad, hogy kész, . nekem erkőléstiiiegi llleliieftielfflien a Dapozáfet akár mfögktoérelnom' fis. Hétfőn — ezt MitapasZtnStaim Bzerkeisatiő ur, * — mindig há túlról kell kezdetnünk (háld igen „kez- detniiiink‘<, tnfilt tagadjam) az olövsátíh, mert líáirsamait mtílnjdlemtnJéíl jobbain érdleMli a gportt, meg az offiimi piilász. Ha egyszer nem kezdem iiőrttiéinieiiies'en háfiuh i róH, akkor ő azonnal j'ötn jófflismiert és jó'lbeválHí uborttmléltrülldlijióviefli. * Egyszer megpróbáltam újság tnéfikül fetszálfiinfi, giotnd'oillííam, megitaétlálotm cimborámat), d)e ezt azóta sem méretni, mjomdhatotm önntelk, Szerkesztő ur, oQtyam féötefimetieBetn. Viöellfcedetit. A®ól tátitok, SzorkieszTiiő ur, hogy ez az ember ■ saolgali'mii j'Ogot nyert az áfOiaindó joggyakortláis ál- tat ez lén újságom föllöffi és most éta. már, ha aíknr1 nék, sem prelteölárihatnék. Ezt onnan gomdotem, t meait tegnap a váfillamoslkaaauz, mffiutiáta ásmierősőm * leszdlt, cédJuiíált adtoltlt át, amelyben ez állt: „'Uram! iÉta most háromheitti nyáirli' szabadSágna mlegyielc. IMálthaitljai, hogy -ezalláltt éta nem marad* hatok mfitadénféllériől íájlékiozaitilán, szépen lés nyo■ mafékosan kérem, a kfiollvasott llapolnait julassa el hozzám. Cím. Név.“ l Ehhez műt szói Szerkesztő ur? Azt hiszem, jó . illesz nekii külHdietná pontosam, ha intem akarom, hogy a Ibfitbósággnll Begyen dolgom!! No még, ha vismjöa a stzabadságáróí... bb ubodaall'é... Küldöm... küldöm neki éfez nélküli... Buda László. A rossz memória Biró: Volt ön már büntetve? Vádlott: Voltam. De az csekélység. Tizen- öt évvel ezelőtt ítéltek el három napra. Biró (megnézi az iratokat): De hiszen maga hét évig ült Vácon. Vádlott (Iwmlokára csap): No lám. Az bizony igaz. Arról egészen megfeledkeztem. Milyen rossz is az emlékezőtehetségem. A mai toalett — Mondja. Kati nem tudja hova lett az 'én [estélyi ruhám? Mindenütt keresem a<z egész házban és sehoisem találom. — Délelőtt a szekrényben porszívózott w nagysága, tessék talán megnézni a porszi- rózsákban! Fiatal asszonyok —i Tudod, Irénkém, senkii se::., csodálok annyira, mint a szakácsnőmet. >—i Miért? — Képzeld csak: ma is azt ni(M<$oifa hogy 'dió'tortát fog sütni. 1 — Nos, és? M MM LESZÁLLT A HEGYRŐL Főni lakott valamikor, a leli cg okból csavart nagy, gőzös álmokat, A cigány vonója élete kií eszi tett húrján Olyan szépen játszott, azóta is ott bukdosik benne az emlékezés, Hogy is volt csak, — elmondja százszor S a redakedós szoba oly messzire tágul; Komp lösz a múltnak tengerén, t Melynek a képzelet az evezőse, k, . ^ Kackiás bajusza lekékkadt azóta, Sörte verte ki borostás állát. Mint megütött gyermek ijedezik s fájó szemmel néz az Ismeretlenné változott világba. Azt mondja, akkor, többet ért, én tudom: többet ér ő mostan; Sok elmaradt azóta, sokat adott hozzá az élet, Leszállt a hegyről közénk a völgybe g akiket apróknak látott, Megnőttünk, növekszünk most előtte. Tamás Lajos.
