Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-01 / 149. (1776.) szám

,T»RKGMAV^g£aRHYIUiSE» 1*88 jnilna í, raatraap. Magiar törvényhozóink közös interpellációi a békekcaferenciáftaz intézett csehszlovák beadványok közzététele és a magyarországi nyomdatermékek szabad behozatala kérdésében Prága, június 30. A szlovenszkói és ruszin szívói szövetke­zett eiltaiiizéki pártok közös külügyi bizottsá­gának haítározata alapján az országos keresz­tény szociálist a párt és a magyar nemzeti párt törvényhozói ma a következő két inter­pellációt nyújtották be a parlamentben: Interpelláció a külügyminiszter úrhoz a békekonferenciá­hoz intézett csehszlovák beadványok közzé­tétele tárgyában. Benyújtják Szüilő Géza nemzetgyűlési kép­viselő és társai. Külügyminiszter Úri A képviselőház külügyi bizottságának 1928 junius 8-áu tar­tott ülésén Külügyminiszter Ur válaszolva az expozéja fölött .megindított vitában et- hangzott felszólalásokra, megerősítette azt, amit Kramár képviselő ur a Csallóköznek a csehszlovák leöztársasághoz való csatoltalá- sámak kisérő körülményeiről mondott és hozzátette, hogy a csehszlovák békedelegá­ció a békekonferencia számára részletes anyagot hordott össze és a Külügyminiszter Ur szerint állítólag túlzott hivatalos magyar statisztika alapján SzlovenszJkó lakosságának nemzeti hovatartoziamdióságát csak azért szá­mította ki, hogy a bélketárgyalásoknál a la­kosság nemzeti összetételének helyes kópét festhesse meg. Ez alkalommal a Külügy­miniszter Ur kijelentette azt is, hogy aki erről meg akar győződni, tekintsen be a békekonferenciáihoz intézett csehszlovák be­adványokba. Miivel a csehszlovák kormánynak a békekonferenciához intézett beadványait — a Memoire III. kivételével, amelyet magán­emberek publikációja alapján ismert meg a belföldi közvélemény — tuditunkka! eddig a csehszlovák köztársaságban közzé nem tet­ték és különösen a Szlovenszkóra és Ru- sziaszkóra vonatkozó memoirok teljesen is­meretlenek, minek folytán az abban foglal adatok helyességéről meggyőződést szerezni nem ál módunkban, kérdezzük a tisztelt Külügyminiszter Urat: hajlandó-e az említett beadványokat a legsürgősebben közzététetni, esetleg haj­landó-e azokba a csehszlovák parlament ma­gyar képviselőinek és szenátorainak bete­kintést nyújtani, hogy meggyőződést szerez­hessünk arról, vájjon a csehszlovák béke­delegáció valóban helyes képét festette-e meg Szlovensakó és Ruszinszkó nemzetiségi és egyéb viszonyainak? II. Interpelláció az összkormányhoz a magyarországi nyomda­termékek tárgyában. Benyitják Szülő Géza nemzetgyűlési kép­viselő és társad. Srámek miniszter ur, mint a miniszter­elnök helyettese, Gregorovits Lipót kép­viselőtársunknak VI-97. szám alatt a ma­gyarországi nyomda termékek tárgyában be­nyújtott és Spina dr. jelenlegi közmunkta- iigyi miniszter ur által is aláirt interpellá­ciójára az összkormány nevében adott vála­szában (1553-1V. szám) a következő állítás olvasható: • ! „Magyarországon 1918 október 28-iíka után kiadott valamennyi lap és könyv pos­tai szállításának és terjesztésének általános tilalma alól az utóbbi időben a magyar kor­mánnyal kötött egyezmény alapján tekinté­lyes, általános jellegű kivételek engedé­lyeztettek 8 a postai szállítás engedélyezése iránti kérvények elbírálásánál konkrét ese­tekben szabadelvű gyakorlat vezettetett be.” Mivel tudomásunk vau arról, hogy a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumnak egy k ét-három hónappal ezelőtt a szkxven- szkói líönyvkereskedőknek megküldött kör­rendeleté változatlanul fen tart ja az 1920. évi miniszteri rendeletiben kimondott azon el­vet, hogy az 1918 október 28-ika után Ma­gyarországon kiadott könyvek SzlovenBzkó- ban csak külön engedéllyel árusíthatók és az alól néhány magyar klasszikus szépiró müvein kívül csak mintegy hatvan, legtiöbb- nyire orvosi és mezőgazdasági szakkönyv képez kivételt, mivel továbbá köztudomású tény, hogy a magyarországi lapok közül Szlovens'/Jkőn csak a szociáldemokrata Nép­szava. valamint a radikális Magyar Hirl,ap és az Esti Kurír terjeszthető, fel kell ten­nünk, hogy a helyettes miniszterelnök urat helytelenül informálták és azért újból kér­dezzük a kormányt, kapandó-e: 1. velünk közölni, hogy előbbi válaszát kinek az információjára alapította, 2. helyesbíteni azt az állítását, hogy az utóbbi időben „tekintélyes, általános jellegű kivételek engedélyeztettek” és „szabadelvű gyakorlat vezettetett be” és a helytelen je­lentés szerzőit felelősségre vonni, 3. a szlovenszkói teljhatalmú miniszter­nek a magyarországi nyomdatermékek tár­gyában az 1920. évben kiadott rendeletét teljes terjedelmében hatályon kivül helyezni, 4. a Magyarországon megjelenő lapok­Alapitva 1833. Telel** 33. \J S > < dísztó® /Ok Sveg, porceK&i nagykereskedése. •- , a KOSICE, F©-utca Í9. Nagy választék. Jfatóajrea árak. nak a postai szállítás jogát megadni és ilyen módon 5. gondoskodni arról, hogy a csehszlo­vákiai magyar és néniét kisebbség közt e téren is íeníorgó megszégyenítő különbség az állam fönnállásának tizedik évében végre megszűnjék? Ór fáséit k&zBíí írta: Márai Sándor Pesti hetilapban láttam múltkor a ripor­tot, amit fényképfelvételek varázsoltak való­színűvé: az előkelő idegen, Gulliver, Buda­pesten, ahol minden egészen pici, csak Gulli­ver egészen nagy s könnyű lépéssel ugorja át a Dunát, lépcsőfok neki a Vár s a parlament nem ér föl a bokájáig. Az ötlet, mint minden Gulliver-ötlet Swift-óta, akinek Gulliver sike­réhez szintén volt valami kevés köze, bizo­nyára groteszk és hatásos, én csak a mérete­ket találom elhibázottnak. Ha én vagyok a fényképész, akinek kezébe adják ezt a ripor­tot, akkor másképpen méretezem a figurákat. Valahogy igy: Fotografálnék egy egészen kis Gullivert, aki alig látszik ki a földből, olyan kicsi s ügyefogyott és megijedt és tétova, —- egy Gul­livert, aki idejött Pestre felfedező útra, mig családja és hitvese a távolban várja, biztos tűzhelynél, de nem, vele nem lehet bírni, ő már csak megy az exotikum Jelé. Valami pro­gramja is van, az idegenben, azt hiszi, hogy majd beszél az emberekkel, mint ember az emberhez, ha már valamennyien itt élünk. Az egyik ember okosabb, mint a másik, vagy szebb, vagy gazdagabb, vagy gonoszabb, — az már mindenütt igy van a világon, — de Gul­liver erre is felkészült s azt hiszi, hogy a go­nosz emberekkel szívélyesen fog beszélni s ezzel lefegyverzi őket, a szépeknek majd azt mondja, hogy milyen jó napja van ma, nagy- sád, az okosaknak elismerően bólogat, a gaz­dagoknak udvariasan kitér az utjából. Van­nak Baedekernek ilyen előírásai, hogy az ide­gen miként viselkedjen, ha útra megy. Gulli­ver tehát kiszáll Pesten a vonatból, amiről mindeddig úgy hitte, hogy rendes, közönséges vonat, — de egyszerre úgy látja, hogy a pá­lyaudvar a legnagyobb pályaudvar a vilá­gon. A határnál, vagy Bécsben, Gulliver még éppen olyan közönséges, 1.70 méteres ember­nek érezte magát, mint minden ember a vilá­gon, — de ahogy megáll vele a vonat a Kele­tin, egyszerre megdöbbenve látja, hogy óriási emberek állanak egy óriási város óriási pá­lyaudvarán, óriási cilinderekkel a fejükön, óriási virágcsokorral a kezükben s éppen egy beláthatatlanul óriási embert üdvözölnek óriási szavakkal, akiről kisül, hogy ez az óriások minisztere s éppen megy egy óriási népiskolát felavatni Hódmezővásárhelyre. Gulliver csak szűköt s áll és hallgat s vigyáz, hogy törpeségére reá ne lépjenek s hallja, ahogy az ünneplő óriások elmesélik a minisz­ternek, akinek a feje a felhőket látszik ver­desni, hogy ez egészen beláthatatlan jelentő­ségű cselekedet, ez az óriási népiskola, ami­nek nincsen párja az egész világon s hatalmas szavakkal ecsetelik, hogy az iskolának hat­ablakos frontja van az utcára, óriási. Gulliver tétován megy odébb, igzán nem is érti, hová került, — már a Rákóczi-utón megy, ahol óriási üzletek kirakatában szenációs Világver­senyt hirdetnek óriási ruhakereskedők. A ho­telben kezdi megszokni a méreteket s egy óriásit csodálkozik, hogy miért kérnek egy rongyos szobáért fürdőszoba nélkül tizennégy pengőt, mikor ugyanaz a szoba mindenütt a világon... de akkor egy főpincér megmagya­rázza neki, hogy ez a hotel az óriások városá­nak legislegszebb hotelje s a szobákban viz is folyik, ami igazán olyan szenzáció, hogy Gul­liver sápadtan leüt egy székre és az álmél- kodástól levegő után kapkod. A pincér még elnéző mosollyal megmagyarázza neki, hogy a falon, ha lenyom egy gombot, az csöngetés- szerű zörejekkel hangot fog adni az óriási személyzetnek, akik majd szenzációs figye­lemmel és gyakorlattal fogják a vendéget ki­szolgálni s hogy a hotel vendéglője a legjobb, nemcsak a világon, ami még nem mondana so­kat, hanem itt a városban is. Na: tulajdonképpen filmet lehetne erről csinálni, úgy tudom, van is erre a célra itt a városban egy óriási filmalap, ami máskülön­ben egyike a legszerényebb dolgoknak s év­számra hallgat önmagáról. A filmet úgy le­hetne forgatni tovább, hogy Gulliver másnap délelőtt kimegy a korzóra és szédül. Ennyi óriási embert sóba, sehol, senki a világon együtt egy csomóban még nem látott. Rio de Janeiro, ami állítólag egyike a világ legin­kább gőgös városainak, mert csupa félvér spa­nyol hidaigó lakja, akik csak tánclépésben járnak, annyira félnek attól, hogy móroknak nézik őket, Rio de Janeiro eltörpül az óriások városának korzója mellett, ahol a bennszülött mórok között példányokat találni, aMk óriási tempóban nyernék meg a legnagyobb nem­zetközi gőgösségi versenyt is. Itt leül, a kor­zón Gulliver egy karosszékbe, amiért óriási árat, húsz fillért kell fizetnie, ami, ha már benne vagyunk a felsőfokon, csakugyan a leg­nagyobb rablások egyike a világon. Amit lát, az kápráztató. Mindenekelőtt látja a leggazdagabb em­bert, akinek van talán hatvanezer pengője is, sőt autója is van, de erről nem szabad hango­san beszélni, mert különben óriási adót vet­nek ki reá. Megmutatják neki a legszebb asz- szouyt Pesten, — nem azt, aki a legnagyobb színésznek a barátnője, hanem a legszebbet, aki minden vitán felül áll, ezt külföldiek is mondták, egy francia fotográfus egyszer el is akarta venni és azt mondta, hogy ez a leg­szebb asszony a világon. Itt sétál a legnagyobb szerkesztő, aki sajnos, egészen vitán felül a legnagyobb szerkesztő a világsajtóban s amit múlt kedden irt, az egészen óriási. A világ leghíresebb drámairója megy el erre fehér tennisznadrágban, akinek csakugyan előadták egy darabját Newyorkban és keresett is vele, de ezt csak egészen csöndesen szabad kimon­dani, harmincezer dollárt. Ez a kopasz em­ber a legjobb ember a világon s az szőrös fe­kete a legrosszab bember a világon. Ennél a startnál, a legrosszabb ember futamánál, talán többen is futnak egyszerre, de óriások között a mérvadó az, hogy mindig van egy, aki a legmagasabb vagy a legrosszabb s az egy ideig bors concours áll. Az a zöldcsikos a leg­nagyobb snorrer, akit ez a város valaha szült s mindenki egy kis elismeréssel néz reá. Gul­liver is. Figyeli az óriás társaságot s óriási programokról hall, amik mögött óriási pana­mák lappánganak, de erről nem is csendben, hanem csak a legnagyobb csendben szabad beszélni. A parlamentet dehogy is ugorja át, egészen miniatűrnek érzi magát előtte, sírni szeretne, olyan nagy itt neki minden, különö­sen, ha arra gondol, hogy az angol parlament milyen kicsi és az angol birodalom milyen nagy. Egészen jámbor emberek óriási képpel sétálnak el egymás mellett, mert noblesse obiige s ha valaki egyszer már az óriások vá­rosában óriások között él, akkor inkább meg­reped, de nem akar méretekben visszamarad­ni. Ebédhez a legjobb sört issza s a legna­gyobb adag ételt eszi. Aki pénztelen, annak nem ugv nincsen pénze, mint például Berlin­ben, ahol az ember egyszerűen koldus és nin­csen pénze, hanem a legnagyobb fokban pénz­telen, amilyen pénztelen csak egy óriás tud lenni, ha egyszer kedve szottyan reá. Aki szellemes, hát annak olyan szelleme és hu­mora van, hogy egészen izgatott lesz az em­ber, ha hallgatja, mert nem érti meg, hogy ilyen óriási fejbe, szó se róla, ilyen még sok­kal óriásibb szellem hogyan férkőzhetett be­le, mint az óriás dzsin meséjében a palackba a nő. Általában olyan az egész, mint egy me­se. Ha az óriások egymásnak mesélni kezde­nek s valaki elmond valamit, egyszerű és kö­zönséges dolgot is, az meseszerűen hat, — pél­dául azt, hogy tegnap jött vissza Londonból, vagy hogy vett egy autót, szóval valamit, ami szerényebb országokban normális és min­dennapi dolog, amit egy fűszeres is megen­ged magának, az itt valahogy meseszerűen hat, részben, mert az óriás a világ legjobb autóját vette meg tegnap, a legszenzációsabb feltételek mellett, részben, mert Londonból nem akarták elengedni s a Buckingbam-palo- ta batárjaiból kiszedték a kerekeket, hogy él­né utazhasson. Estére Gullivernek megfájdul a feje s már ő is úgy mondja, hogy óriási fő­fájása van. Vigyázva jár az utcákon, a legna­gyobb napilapot erőlködve nyitja csak ki, hogy az óriási államférfi szenzációs beszédét elolvassa s olyan alázatosakat köszön, mint­ha sikerülne igy bocsánatot kérnie az óriások­tól, amiért ilyen törpe. Éjjel zűrzavarosakat álmodik. Érzi, hogy az egész világképet revideál­nia kell, mert Briand, ugy-e, csak külügymi­niszter s a Bois de Boulogne csak kert a vá­ros mellett s André Gide csak regényíró és a Badische Anilin-Werke csak gyár és az an­gol Birodalom akármilyen jelentékeny vala­mi, mégsem több, mint az Angol Biordalcm. De most, hogy látta a világ legszebb korzó­ján a legszebb asszonyt, a legggazdagabb em­bert, a legnagyobb színészt és a legműveltebb újságírót — mert ilyen is van, sőt igy is szok­ták emlegetni, hogy a legműveltebb újságíró, — érzi, hogy ő ilyen nagyra felnőni már soha többé ebben az életben nem tud s itt nem ma­rad más hátra, mint a törpék társaságát ke­resni, azokát, akikre az óriások időnként szó­rakozottságból rálépnek. Igaz, hogy ezek még ordítani sem tudnak fájdalmukban olyan óriásit, ezek a törpék, mint egy óriás, ha meg- sebzik az érzékenységét, — mert az óriás ön­érzete és érzékenysge egyenes arányban nő az öntudattal, amit óriás-komplexumokról ön­maguknak és másoknak alkottak. Zűrzavaros álmot alszik és csapzottan ébred, elveszette minden mértékét, mert ami tegnap az ő sze­mében még egy centiméter volt, az ma már itten visszavonhatatlanul egy métert képvisel és viszont, amiről ő azt hitte, hogy tiz méter magas, azt itt meg se látják. Nem, az óriások­kal ezt a versenyt nem fogja bírni soha, külö­nösen nem a szellemóriásokkal, akiknek a fe­je elvész valami ködben. Itt számára nem marad más hátra, mint a földön csúszni, ki­térni az óriások elől s a törpék barátságát ke­resni, akik visszamaradtak ebben a növésben, — ezt álmodja. Valahogy igy képzelem el ezt a filmripor­tot, Gullivert Budapesten: dehogy is ő az óriá­si, dehogy is lépi át a hidat s a hegyet. Mert Gulliver a kutatótipus, aki tudja, hogy a vi­lághoz s az élethez csak hozzákicsinyedni le­het ha valami megbízhatót akar megtudni ró­la az ember, — ott kell lenni, egészen csön­desen s egészen közel s egészen alázatosan a jelenségek közelében, ha vándorlása során meg akar figyelni valamit, — az óriás soha nem vesz észre egyebet az utón, csak, hogy ő milyen nagyokat tud lépni. Mineveiik i RKtáas vivendi végrehajtását végzi esiifázi bizottságét ‘Prága, junius 30. Az UTK közlése sze­rint a Vatikáninál kötött modus vivendi által előirt egyházi bizottságba, melynek föladata a vagyoni kérdések és az egyházmegyék ha­tárainak uj rendezését kidolgozni, a követ­kezőket nevezték ki: Frind dr. püspök (prá­gai érsekség), Kachnik kanonok (oknützi érsekség), Czaban kanonok (nagyszombati vikariátus), Drahos kanonok (esztergomi ér­sekség), Benő dr. kanonok (nyitrai püspök­ség), Dokupil dr. teológiai tanár (beszterce­bányai püspökség), Pobozsny kanonok (rozs- nyói püspökség), Vojlisek kanonok (szepesi püspökség), Hant sár István nagyprépost (kassai püspökség). A bizottság elnöke Ci- riaci nuncius s titkára Msgr. Ritter egyetemi tanár. Az egyházi bizottsággal párhuzamo­san működő állami bizottság tagjait szintén kinevezték, de a névsort még nem hozták nyilvánosság rh. 4 ■MJUTOUM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom