Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-29 / 171. (1798.) szám
iliiisifer i lépiFiiiéiei A cseh agrárpárt, amely az állami élet irányításában mind nagyobb és nagyobb befolyásra törekszik és az állami és gazdasági életet a cseh agrárérdekek irányában igyekszik berendezni a bétát c'est moi elive (alapiján, most csaknem minden vasárnap vidéki nagygyűlést rendez, amelyen nagyágyúnak egy-egy agrárius miniszterszónokot vonultat fel. Az egyik ilyen legutóbbi nagygyűlésen Udrzal nemzetvédelmi miniszter beszélt, (akinek megnyilatkozása már azért is nevezetes, mert egyik legkomolyabb aspiránsa Sveihla örökségének és éppen azért fokozott jelentőségre tarthat számot a magyar kisebbség szempontjából is mindaz, ■amit Udrzal a nemzetiségi kérdésről mond. Bár a kormány nem teljesen parlamentáris kormány, mert hivatalnok tagjai is vannak, azért a nemzetvédelmi tárca pártember kezében van és itt a külföldi parlamenti szokásoktól eltérően a hadügyek vezetője nem szakember, hanem politikus, aki igen gyakran nyilatkozik meg politikai kérdésekben nemcsak ®. parlament fórumán, hanem nép- gyüléseken is. Külföldön még tiszta parlamenti kormányokban is rendszerint katonával (töltik be a hadügyi tárcát és a külföldi hadügyminiszterek ugyancsak ritkán szálainak meg politikai kérdésekben. Az ameri- kai hadügyi tárca vezetője szokott olykor- olykor nyilatkozatot adni, de sohasem belpolitikai kérdésekben, hanem egyetemes érdekű problémákban, minő például az általános leszerelés kérdése. Mi azonban már ahhoz (is hozzászoktunk, hogy a nemzetvédelmi miniszter aktív politikai működéit j fejt ki és politikai beszédeket mond. Ezt a I nétpgytüMsi beszédet tehát éppen úgy elmondhatta volna Naijman vasutügyi miniszter, mint ahogy tényleg Udrzal mondotta el. A népgyülési beszédek értékét nem becsüljük tulmagasra, de egészen más mértéket kell alkalmaznunk az ilyen politikai megnyilvánulásokkal szemben, ha egy aktív miniszter vagy politikai vezér szájából hangzik el és $ külpolitika vagy (belpolitika fontos problémáiról szél, mintha egy egyszerű képviselői beszámolót kell tudomásul vennünk. Ebből a szempontból bíráljuk tehát el Udr- íal beszédét is. A nemzetiségi problémáról szólva a miniszter szembeállítja a cseheknek a háború előtt és a háború alatt megnyilatkozott magatartását Csehszlovákia nemzetiségeinek törekvéseivel. Nem felejti el kiemelni azokat az érdemeket, amelyeket a cseh nemzet fiai a világháború üdéjén az ántánt szolgálatában szereztek és azt a kissé elnagyolt kijelentést kockáztatja meg, hogy a világháborút a cseheknek beavatkozása döntötte el az ántánt javára. Csodálkozunk az ilyen határozott kijelentésen akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy milyen aggodalmas gonddal, mennyi tudományos készültséggel, milyen lelkiismeretességgel nyúlnak például aj háborús felelősség kérdéséhez a külföld +u- dományos és politikai körei és ebben a pro- ; blémában sincs még világosság, talán sohasem lesz, mert a szempontok túl egyoldalúak. A háború utáni első évek gyűlölet- hangulata már lelohadt. Az a közvélemény, amely a győztes államokban fejlődött ki a gyűlölet pszichózisa alapjáin,, hogy a háború kitöréséért tisztán a középeurópai hatalmakat kell felelőssé tenni, tisztul óiban van. Felelős angol államférfiak szavait citálhatjuk annak igazolására, hogy a háborús felelősség kérdéséről hirdetett elméletet teljesen revízió alá kell venni. Amint ezt a kérdést sem aikei^ ^eJ^nteiii, úgy azt sem sikerültt F* "^1 Paris, julius 28. A mai reggeli párisi sajtóban újból fellángolt a csatlakozási kérdés vitája s a francia lapok egyetemleg visz- szautasitják a csatlakozás végrehajtását. A Volontó szerint a csatlakozás ugyan morálisan jogosult, mert nem lehet tagadni, hogy a népek önrendelkezési jogát sértették meg, amikor a békeszerződésben megtagadták Ausztria szabadságát a csatlakozás kérdésében, politikailag azonban a csatlakozás nagy veszedelmet jelent, mert megzavarja az európai egyensúlyi hely- u zctet, visszaállítaná az 1914. előtti állapotot, amely a világháborúra vezetett és megakadályozza az európai Egyesült Államok kialakulásának útjait. Éppen ezért, mint veszedelmes törekvést, vissza kell utasítani* A radikális Ere Nouvelle szerint Németország igen nagy étvágyat mutat. Nem megy, hogy a béke barátai a német étvágy elé mindennap újabb és mindig nagyobb falatot rakjanak, ma a rajnai terület kiürítését, holnap a csatlakozás megvalósítását, holnapután a danzigi korridort és Felsősziléziát. Németország étvágya ilyen körülmények között természetesen még rohamosabban fog megnövekedni és végül az egész békét felfalja. A Quotidien ebben a kérdésben olyan tónust használ, amelyet különben csak a legszélsőbb uszító nacionalista lapok hasábjain találunk meg. Loebe birodalmi gyűlési elnöknek nincs meg az az erkölcsi jogosultsága — Írja a lap —, hogy a csatlakozást követelje. A csatlakozási propaganda nem egyéb utszéli demagógiánál és alattomos fenyegetőzésnél, hogy a szerződések revízióját ki- i kényszeritsék. A csatlakozás a legveszedelmesebb következményekkel járna az általános békére. Loebe nagy bűnt követ el akkor, amikor olyan könnyedén játszik a tűzzel. A nacioiv Ásta Echo de Paris a következőket irja: A háború alatt a császári Németország Franciaországnak ajánlatot tett a ki- engesztelődésre, ezt azonban Franciaország mindig kereken visszautasította. Ma azonban-•>. a köztársasági Németország saját akaratából elismerte az uj francia határt és most csatlakozik a háború ünn. uélyes száműzetésének aktusához is. Strese- mann politikája világosan a Fiu.nc1.20r- szággal való kiegyezés felé irányul, azonban nem szabad felednünk, hogy ennek a törekvésnek egoista inditóokai is vannak, amennyiben a rajnai terület kiürítését akarja kieszközölni. A Pária és Berlin közti ellentétek azonban nem éppen olyan nagyok, mint ahogy arra szenvedélyes csatlakozási vitából következtetni lehetne. Paris, julius 28. A francia sajtó rendkívül csodálkozik azon, hogy a francia megszálló csapatok vezetőségének az a kívánsága, hogy Németország négy elitéit németet kiszolgáltasson, olyan nagy izgalmat keltett Berlinben, hogy egyes berlini lapok szerint ezekben az időkben nem is tanácsos Stresemann párisi utazása. A Matin szerint éppen emiatt az incidens miatt volna nagyon kívánatos Stresemann utazása, mert Stresemann itt nemcsak Briand-nal, hanem Poincaré miniszterelnökkel, sőt, ha szükségesnek tartja, Doumergue köztársasági elnökkel is közvetlen tárgyalásokat folytathatna. A Petit Párisién szerint a megszállott területek birodalmi biztosának Tierard francia főbiztossal való közvetlen tárgyalásai bizonyára elősegítenék a megegyezést, amely a francia—német közeledés útjába eső incidenseiknek véget vetne. Az Oeuvre arra mutat rá, hogy a háboruellenes paktum aláírására Kellogg is megjelenik Párisban és ez volna a legjobb alkalom a rajnai kérdés likvidálására. Miután az időelötti kiürítés ellenszolgálatát pénzügyi kérdésekben látják, az Egyesült Államok támogatása feltétlenül szükséges és ezért a legjobban tennék, ha Kellogg párisi tartózkodását rögtön fölhasználnák a rajnai probléma végleges megoldására. London, julius 28. A Labour Party hivatalos lapja, a Daily Héráid, a csatlakozási mozgalommal szemben megnyilvánuló francia és csehszlovák ellentállásról írva, azt mondja, hogy ez esztelenség és egyenesen érthetetlen. A jóságos ég tudná megmondani, miért akarják abban az Európában, amelynek uj térképét állítólag a nemzetiségi elv alapján és a népek önrendelkezési jogának tiszteletben- tartásával rajzolták ki, éppen az osztrákoknak megtiltani, hogy a birodalmi németekkel egyesüljenek. A csatlakozás be fog következni, nem fogja semmi megakadályozhatni. Néhány éven belül Németország és Ausztria, a közös név kivételével, mindenben egységesek lesznek. Hát van-e akkor valami értelme annak, hogy a formális csatlakozást megtiltják? Becs, julius 28. A Neues Wiener Tagblatt jelentése szeriut az ősszel Ausztria külpolitikai képviseMai ss&muaSg 2© aMaS ^ ^ SZ^m 3 ^a***rB*a** ^ju,ius 29 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IU Panská uhce negyedévre 76, havonta 26Kő;külföldre: nnli+ileni nnnilnnin eme,et* Telefon: 30311 Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: po LILI Kai napilapja felelős szerkesztő: hivatal: Prága Panská ul 12/IIL — Tehavonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 KÍ DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon:30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Pilis lehűti mm ii európai pfeöiémáft reiieisll lleliii iiiiitflte a vérmes párisi reményeket — A párisi sajté még mindig fiSreveri a harangokat i n c—■rraonawi>riRr*jwu-'.*nri«nwif fwiwrrmwniiBfflai tisztázni, hogy tulajdonképpen mi döntötte el a há'bonut az antant javára? Valószinüleg az összes szempontokat, stratégiai, gazdaságii, politikai tényeket összefüggésükben kell meg vizsgálni, hogy a jövő hisztérikusa tiszta képet kapjon. Azt mondani, hogy a cseheknek háborús magatartása döntött az antant javára, éppen olyan túlzás, mintha azt mondanék, hogy Románia fegyverfogása döntött. Nagy stratégáktól úgy olvassuk, hogy a vereség csirája már benne volt a imáméi ütközetben, tehát ott keresendő valahol 1914 őszén, ha pedig pusztán csak a stratégiai szempontokat vesszük tekintetbe, úgy hi szazuk, az amerikai hadtestek megjelenése a nyugateurópai fronton valamivel jelentősebb esemény volt, mint a milliós hadseregek mellett számbelileg eltörpülő csehszlovák légiók küzdelme. Udrzal miniszter azután igy folytatja: „Azt is lehetne mondani, hogy éppen úgy, mint a csehek Ausztriában, a német és magyar kisebbségek Csehszlovákiában is hasonló módszerrel járnak majd; el a komoly órákban. Itt azonban minden ilyen félelem alaptalan volna. Ausztriában a privilegizált német-magyar kisebbség elnyomta a szláv többséget, a csehek harca tehát jogos volt. Most azonban imagya.r és német földieteknek a legcsekélyebb okuk sincsen hasonló eljárásra tprf.ök 'egy'óngáfea .egyenjogu^ Ságnak örvendenek." A csehek háború alatti moráljának megítélése szintén a történelem feladata. Any- nyit az eddig nyilvánosságra került történelmi dokumentumokból is megái lapíthatunk, hogy amíg egyes cseh politikai vezérek a külföldön küzdöttek népük felszabadítása érdekében és egyesek meg idehaza is a börtön és bitó veszélyének tették ki magukat, addig volt egy olyan csoport is, amelyik túlzott lojalitást tanúsított és voltak cseh lapok, amelyek ma a nemzeti irányzat in- tranzigens képviselői, de akkor lelkesítő cikkeket írtak a hadi kölcsönök sikerének érdekében. A cseh szociáldemokrata párt egészen az utolsó pillanatig igen rezervált álláspontot foglalt el, egyáltalán nem döntött, hogy merre hajoljon, sőt egyes vezérei, mint Smeral, ausztromániájukkal tűntek ki. Több külföldi irót idézhetnénk, akik úgy vélik látni a csehek háborús szerepét, mintha ők úgy az antant, mint a központi hatalmak győzelme esetére berendezik edtek volna. De ezt a kérdést is csak a jövő objektív történetírása fogja tisztázni. Annyi azonban bizonyos, hogy Udrzal okoskodása teljesen illogikus. Elismeri a csehek egykori harcának jogosságát, viszont Csehszlovákia nemzetiségeitől teljes lojalitást követel meg ■azon a jogcímen., hogy mi itt egyenesen ideális egyenjogúságnak örvendünk. Elismerjük, hogy ha itt mi olyan egyenjogúságnak, olyan közjogi helyzetnek, olyan gazdasági fejlődésnek örülhetnénk, mint amilyenben a cseheknek a régi Ausztria keretében részük volt, akkor igazoltnak látjuk az okoskodás logikáját, bár a csehek még azzal a helyzettel sem voltak megelégedve. A. valóság azonban az, hogy az ideális egyenjogúság állapotától messze vagyunk. Ha tehát „komoly órák" következnének' be, Udrzal ugyanis ennek az elméleti lehetőségéről beszélt, a magyarságtól — Udrzal szerint is — akkor lehet logikusan megkövetelni, hogy ne éljen azokkal a történelmi eszközökkel, amiket a csehek jogosoknak találnak a -maguk egykori küzdelmének igazolására, ha valóban a magyarság ebben az államiban az ideális egyenjogúság állapotában él. Azért az állami kormányzás felelős tényezői ne elégedjenek meg azzal, hogy a külföldhöz adresszált nyilatkozatokban folytonosan hangoztassák az itteni idillikus állapotokat, hanem komoly cselekedetekkel igyekezzenek a magyar kérdést az alkotmány és a kisebbségivédő szerződések értelmében rendezni. A Potemkin-falvak talán tévedésbe ejtik a külvilágot, talán illúziókba ringatják azokat is, akik maguk állni ott'»1c fel ezeket a falvakat, de az illúzióikat nem ismerő reáh - élet mérlegén csakis a valóság számlikait.
