Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-29 / 171. (1798.) szám
2 rW^<=A!t/VVAáG4AR'-H1928 Julira 29, maira**. re.&^Y-v.sB^^?yra«is-m!3^w-s.Tgre:sggg7i^:5^wra3j!^ leiében jelentékeny változások mennek végbe. Arról beszélnek, hogy Grünberger Alfréd dr. volt külügyminiszter, jelenlegi párisi követ, megválik a diplomáciai szolgálatból és helyét Ausztria kvirináli követe, Egger Lothár dr., tölti be, akinek helyére viszont Hoffin- ger belgrádi követ kerül. Newyork, julius 28. Kellogg külügyminiszter ugyancsak gyorsan vet véget azoknak az európai híreszteléseknek, hogy párisi tartózkodása idején beavatkozik az európai politikai kérdésekbe. Kétséget kizáró módon jelentette ki a sajtó képviselőinek adott interjújában, hogy a rajnai terület kiürítésének problémája tisztán európai probléma, a háborús adósságok és a reparációk kérdése viszont olyan ügyek, amelyek minden formális diskusszió kizárásával, körvona- lozva vannak a békeszerződésekben. Az amerikai elszigetelődési politika minden áttörése Kellogg részéről, csak fegyvert adna az ő amerikai ellenségeinek kezébe, hogy a háboruellenes paktum ellen izgassanak és annak ratifikálását az amerikai szenátusban megakadályozzák. illái ralira Isass; elnapolva Prága, julius 28. A prágai bíróság tegnap tárgyalta Gajda volt tábornok Benes külügyiminiszter ellen indított pőrét. A tárgyaláson egyik fél sem jelent meg. A Gajda által benyújtott kereset felhozza, hogy Benes a szenátus külügyi bizottságában február 16.-án a következőképpen nyilatkozott Gajdéról: „Ismertem Gajdét, mint tökéletes politikai analfabétát, tudatában voltam kölcsönös ellenszenvünknek. A fegyelmi bizottság és az egész közvélemény ma már szilárd véleménynyel van Gajda ur hazugságairól és csalásairól." A Benes dr. jogi képviselője kérte annak megállapítását, hogy a kereset már elévült, azután pedig felajánlotta a bizonyítékot. A biróság ennek eleget tett s a tárgyalást bizonytalan időre halasztotta el. POZSONYI SZERKESZTŐSÉGÜNK éti KIADÓHIVATALUNK eddied helyiségéiből átköltözött Grtiezlmg- utca 3ö. sz. L ©m. alá. Teleíomszám 27—87. cÉ ||^ ^^ ^ ^ füjj A mépiiSéti RiinisitériuRi kedvezőtlenül siösktsiletta az szedeti törvénytervezet szociális szellemű intézkedéseit — HünSsen a fii! sii@f©iiiliíl is rasiiasikii mafinaSkaSmazettekre nézve liléit súlyos kátrányokat a javaslat (—-per.) A csehszlovák politikusok nagy előszeretettel szoktak diosekedni azzal, hogy a prágai törvényhozás különösen szociális téren iskolapéldául szolgálhat. Ezt elsősorban a munkások szociális biztosítására vonatkoztatták, mert az szerintük páratlan a maga nemében. Ez a dicsekvés azonban csak addig tartott, amíg a szocialisták bent ültek a kormányban. Mihelyt azok kiugrottak onnan, a cseh polgári pártok nyomban rájöttek arra, hogy a szociális biztosítás egyáltalán nem felel meg a mai viszonyoknak s a törvény módosításra szorul. A szociális törvényhozás nálunk ugyanis nem az általános közérdek szem előtt tartásával történik, hanem mindig aszerint, hogy milyen pártok ülnek a kormányban. Amikor ugyanis a szociális biztosítás törvényét a Ru- dolfinumban megszavazták, a szocialisták tartották a kezükben a népjóléti minisztériumot s mi sem természetesebb, hogy a törvény alapján létrejött különböző központokba a saját embereiket ültették be busás fizetésekkel. A cseh polgári pártok most ezeket a szocialista bástyákat akarják a törvény módosításával meghódítani, azonban a szocialista ellenállás olyan erős volt, hogy a polgáriak kénytelenek voltak a szocialistákkal fegyverszünetet kötni s a hosszas huzavonának mindössze az lesz a vége, hogy a szocialisták néhány polgári párti protezsáltat is beengednek a szociális biztosítási központba. Lényeges módo: sitások tehát nem lesznek a törvényen. A szociális törvényhozással való dicseke- dés tehát nem egészen helytálló, mert míg Magyarországon, amelynek kormányzását a csehek állandóan reakciósnak nevezik, már hónapokkal ezelőtt törvényerőre emelték a rokkantak és aggkornak biztosítását, addig Csehszlovákiában erről óvek óta csak előtanácskozások folynak, de az erre vonatkozó törvényjavaslatot még mindig nem nyújtották be a parlamentnek. Hasonló az eset a magánalkalmazottak nyugdíj- és betegsegélyezési biztosítás kérdésével. Magyarországon már régen élvezik ezeknek a törvényeknek az előnyeit, Prágában öt éve dolgozott ezen a. törvénytervezeten egy szakbizottság, amelyben helyet foglaltak a népjóléti minisztérium, a nyugdijbizr tositási. központ, a munkaadók és alkalmazottak képviselői. A szakbizottság által kidolgozott törvénytervezet alapos munka volt $ hosz- szas tanácskozás után a munkaadók és alkalmazottak kompromisszumán épült fel. Mindenki azt hitte, hogy a háromszázezernél több magánalkalmazottat érdeklő törvényjavaslai parlamenti tárgyalása simán fog lefolyni, mert hiszen ezt úgy a baloldali, mint a jobboldali pártok is sürgetik. Azonban ez a feltevés teljesen téves volt. A népjóléti minisztérium ugyanis, amelynek élén a cseh néppárti. Srámek miniszter áll, alig ötheti tanácskozás után a szakbizottság ötévi munkáját teljesen felforgatta s nem a szabizottság által megszövegezett eredeti törvénytervezetet nyújtotta be a parlamentnek, hanem azt lényegesen megváltoztatta. A minisztériumok által történt módosítások azonban nem javulást, hanem rosszabbodást jelentenek, amely ellen az összes rnagán- alkalmazott-szervezetek élesen állást foglalnak. A minisztérium ezenkívül két referens rivalitása miatt még azt az unikumot is beve- zette a törvényhozásba, hogy a javaslatot minden indokolás nélkül terjesztette be a parlamentnek. Brablec osztályfőnök, aki Srámek alatt lett a szociális ügyek vezetője ^minisztériumban, ugyanis nem akarta beleegyezését adni abba, hogy a magánalkalmazottai nyugdíjbiztosítási törvénytervezet megteremtőjének, Schönbum tanárnak az indokolását csatolják a törvényjavaslathoz. Nem lesz érdektelen rámutatni azokra a módosításokra, amelyeket a minisztérium a szakbizottság törvénytervezetén eszközölt, A minisztérium elsősorban korlátozta * biztosítottak számát. Kizárta ugyanis a kereskedelmi utazókat, az ügyvédi, jegyzői irodák irodaszemélyzeíeit minden indokolás nélkül.^ Kizárta a 19 éven aluliakat, jóllehet "az elv az volt, hogy minden magánalkalmazott foglalkozásának kezdetétől legyen bebiztosítva. Az állam a munkások biztostiásánál évente 550 koronával járul hozzá minden rokkantsági vagy aggkori járadékhoz. A tisztviselők nyugdijbiztősitásánál viszont törölte a szakbizottságnak minden javaslatát, amely az állami hozzájárulásra vonatkozott. A szakemberek továbbá azt akarták, hogy az aggkori biztosításra jogosult magánalkalmazottak helyzetén azzal segítsenek, hogy beszámítják azon szolgálati idejüknek a leiét, mely idő alatt nem lehettek még bebiztosítva. Az ezzel járó kiadásokat az állam viselte volna. Ehhez Englis pénzügyminiszter már a beleegyezését is megadta. Ugyancsak az államnak kellett volna fedeznie a háborús évek beszámítása által előállott többletkiadásokat. A minisztérium ezeket a rendelkezéseket teljesen törölte és még a pénzügyminiszter által tett kötelzeő Ígéretet sem vett figyelembe. Az állam tehát ennek alapján egy fillérrel sem járul hoazá a roagánalkalmazot- tak biztosításához. Ezzel szemben viszont olyképpen változtatta meg a törvénytervezetet, hogy a miniszSPORT REGÉNY (13) Irtat SZÁNTÓ GYÖRGY De hogy ez a fekete partner mit müveit a lábával, óriási. Őstörténeteket mesélt el, lábkölteiményeket irt, ritmusorgiákat ült. Ez lesz ma a kommünikékben. Kiváncsi vagyok, Adoré bedőlne-e, a nagy eszével. Egymáson vonaglanak, blaek and white, hehe. De mi az ördögöt akarok azzal a nővel. Két hónapja, hogy meglógott, biztosan azzal a boxoló- val, -be fogjuk perelni szerződésszegésért, ha visszajön. Csakhogy ez a kérdés. Visszajön-e? Biztosan Hollywoodban van már ő is, az ördög.., De mi bajom van vele? Minden ujjamra tiz nőt kapok, őt nem tudtam megkapni, azért kell? Nem, ez marhaság. Azért kell, mert szép. Okos. Hideg. Azért kell. Kopogás. — Igen, lehet. — Ma magam hoztam be a postát. Képzeld, ColomMból irt Adoré. Nesze.Képeslap. Kikötő, furcsa színek. Tégla- vörös fövény, exotikum, idegenszerü házak, pálmák között az első felhőkarcoló. Tizenkét emelet. Biztosan hotel. Fehérük az ultramarinság alatt. Előtte fekete két. kém é- nyes oceánjárő, kávészin vitorlások. Milyen szép név: Ceylon. Azt mondják, itt volt néhány százévezred előtt az Éden. Adoré Ghinn és Tóni Breher ott állnak egy almafa alatt meztelenül. Két sziép akt. KisportoTt testek. És a sátán ott kergetőzik az almafán, feketegyürüs kígyó képében. Festette Cra- maoh Lukács. Nem, valami modern, mondjuk Willy Jaeckel. Ké szép test, emberi formák febérlő épületei karcsú láboszlopokon, tropikus napsütésben. Ceylon. — Köszönöm, édes Leám. Nagyon kedves; vagy, hogy magad hoztad be. Nagyon kedves vagy... — Te is. Reggel hatkor jöttél haza, A szemeid véresek az italtól, füsttől. Tudódj én nem vagyok filiszter, de ez már túlzás. Berg felült az ágyban. Cin óbor selyem pyjamája nagy pipacsként virított a villa fehér hálójában. — Nem kell ma reggelizned legalább — kezdte az asszony. — Mindjárt ebédhez ülhetsz. Felvételek nincsenek ma. Tedhoiven telefonált az a teliéből, a darabja ügyében keresett, részleteket akart megbeszélni veled, azért kereset odakint. — Babelslbergben? —- kérdezte két ásítás között a főrendező. — Nem, Transvaalban — morgott a vö- röshaju, sovány asszony. — Jó, jő, azért ne egyél mindjárt meg. Az eső zuhogott. A. messzeségben gyárszirénák búgták a téld szünetet, gyárkémények magaslottak a szürkeségbe, mint kialudt fároszok. ősz volt a tér minden pOrsikájában, hazug szeretkezések ideje. Megebédeltek. Mindketten sokat és mohón ettek, de különösen a forró feketéiben éldelegtek. Az asszony furcsákat beszélt és nehéz nádvégü cigarettákat szilt. — Nem Írok többé. Hülyeségeket irtani. Nem is tudtam, mi a film. Tegnap este láttam a Potemkint. A rendező idegesen rezzent fel a szóra. Kollégái hetek óta beszéltek a filmről, mely jönni fog. Az orosz követség kereskedelmi megbízottja kötötte le a legnagyobb film- kölcsönzővel. Valami Sámuel Eisenstein nevű építész rendezte. Tegnap volt a sajtó- bemutató. Ez elől szökött ő meg a nevűbe. Ez volt az a film, amelyből féltette élete főimüvét, a Holiopolist. — Nem n te munkádat rombolta össze — mondta vigasztaló hangon az asszony. — Nem a formát szárnyalta túl, hanem a tartalmat. És amellett nincs is tartalma. — Hogyan? Nincs tartalma? — Az eszme. A világnézet. Ez minden. Nem kell oda se főhős, se starhösnő, sem történés, sem konstrukció. A tömeg játszik, se eleje, se vége. Akár az életnek. — Hiszen mi is tömegekkel... — Hagyd. Ez nem tömegek. Ez a tömeg, ő minden. Az egyén sorsa semmi. — Jó, ez kommunista jelszó. A film művészet. Ez egyszerűen propagandafilm. — Igen. Egyszerűen. És mégis mindenki végigreszkette a filmet. Starok, rendezők, írók, dramaturgok, kritikusok. Azt hittem, hogy a film igazi megszületésének nagy pillanatát élem. Ez úgy aránylik hozzánk, mint mi Amerikához. Érted ezt? Berg nem felelt. Leharapta egy hosszú, sötét szivar hegyét, úgy ahogy amerikai filmszínészektől látta. Aztán összeborzon- gott. — Ilyen nyirkos, őszi napon megindíthattad volna a légfűtést. — Megindult. Itt is van már a csövekben. De nem fűtötte még át a falakat; A levegőt. Berg érezte, hogy valami szorítja a torkát. És a sok kávétól kalapál a szive. — Harminc moziban megy ma a Polémián — mondta az asszony. Berg diadalt érzett a nő hangjában. Vájjon kit győzött le ez a film? Mindkettőjüket? — Bolond vagy — mormogta. — Egyszerűen bolond. — Valahonnan megindult a meleg. Már a csövekben van. Nemsokára átfűti ezt a nyirkos őszt. A tél mindén porcikáját. Berg rámeredt az asszonyra. Zöld macska szempár villogott felé. — Uj rendezők jönnek! Érted? Uj rendezők ! A nő kiáltásában benneégett a hoss-aa boldog érzete. — Uj rendezők, hahahaha! És hisztérikus gonosz kacajában egy hazugságokba fojtott élet megbosszult tragédiája csengett meglóbált lélekharangként. 17. A nap mégegyszer áttörte a nehéz, szürke fátylat. Nem olyan küzdelem volt ez, mint amikor összetépett, szeriéi oszladozó viharfelhőkön kellett átfőznie, vagy alkonyi szél hátán kergetőző, horizonton elterpesz-' kedő gom oly felhőket egy rőt fénydárdával ált átvernie. Ez a semmiből szitáló eső, mozdulatlan köd a legyőzhetetlenség biztos nyugalmával terpeszkedett a magasságokban és ma még egyszer, gúnyos előzékenységgel vonta fel függönyét, hogy a nyári nap felvo- násvégi hajlongást rendezhessen a hopegar- temi ügetőpályán. A közönség nem is ügyelt bucsuzkodá- sára. Mit tudták a hajtők, trainerek, istálló- fiuk, bookmakerek és pincérek, junkerek és borbélyok, hogy ez a nyári nap búcsúja, az őszi nap egészen más, üvegfénvü, hideg, csalóka, idegenszerü távlatokat hozó, mint egy sokszor csalódott, kihűlt, kitanult szép- asszony. — Nézze, Davidsohn, tudom, hogy megint valami bűd ességet csinált Rosenegger, két hajtót hallottam beszélgetni a boxoknál. Mért nem mond már nekem valamit, tudom, hogy sülve-fove együtt vannak. — Kellene egy kis dohány, nagyságos asszonyul? Jó. Nem fog ötfelé menni a pénz, nem bánom. Fog hatfelé menni, vigyorgott a kis göndJörhaju zsidó. Én szeretem a vörös hajat. Len megfogta az ügynök kezét. — Játszom Forster-tslállőt, hetes ticket, következő futamra hetes ticket. Ne izguljon. (Folytatjuk.) yr n/r'irw íTTW.'VraWI r- \TiC K8ISraKBrTOKi*?í a: ^ .....i I si w © m o r és béltisztHó hatása páratlan. Az Igmándit ne tévessze Jísszs másfalta hesertSvizzeí! Hapbató mindenütt Kis és iiaujr fivegben. SfcMíhauer liúiváHafat Komárom.
