Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-25 / 167. (1794.) szám
^R^GAI/V\AO^ARHIRItAP 1928 július 25, szerda. 5 A régi idők föíüimuihatatían pompájában zajlóit le a világ német dalosainak bécsi ünnepsége A P. M. H. kiküldött munkatársának beszámolója Bécs nagy napjairól Becs, julius 24. A bécsi Sángerfest a világ németségének belíigye volt. Mégis az egész világ érdeklődése Bécs felé koncentrálódott vasárnap. Részben rokonszenvvel, részben ideges felfigyeléssel. A világháború során térdrekényszeritett németség első hatalmas demonstrációja volt. Semmi az egész. Csak összegyűjtötték a világ német dalosait. Kicsit énekelni, mint tiz esztendő óta minden évben. Az idén véletlenül Bécsben. És a német dalosok összejöttek. Kétszázezer ember adott itt találkát egymásnak. Kétszázezer dalénekes: Sánger. És énekeltek ... És ebből a dalosünnepből olyan grandiózus politikai demonstráció lett, mint amilyet a háború óta nem látott Európa. # Állapítsuk meg: a bécsi Sángerfest fölül- mulhatatlan sikere a bécsieket lepte meg a legjobban. Megérkeztem Becsbe, egy barátom mosolyogva fogad: — Most jösz Bécsbe? ... Egész Bécs elmenekült, itt csak idegeneket találsz. S valóban, a bécsi emberek ajkbiggyesztve várták a Sangerfest-et. El fog jönni Bécsbe sokezer német, asztalosok meg pékek, meg esztergályosok, alaposan teleszivják majd magukat finom bécsi sörökkel, meg fognak enni néhány nap alatt párszázezer virslit, be fogják piszkitani a várost, komikus komolykodással énekelni fognak uton-utfélen, ez lesz a bécsi Sángerfest... Aztán kezdtek befutni a különvonatok. Végtelen s megszűnni nem akaró sorokban. Jöttek tízezrek, együtt volt már százezer ember és a különvonatok még mindig jöttök. Megjött a szombat. S együtt volt már kétszázezer ember. Akkor már kezdtek felfigyelni a közömbös bécsiek is, egyszerre kezdtek csodálattal nézni erre a rettenetes tömegre, mely egyik óráról a másikra valósággal birtokba vette az egész várost. Hamarosan kiderült, hogy az asztalosok meg a pékek, meg az esztergályosok meg más egyszerű iparosok, akik Németországból meg- Csehszlovákiából, meg Amerikából és Afrikából jöttek, ezek bizony pénzes külföldiek, akik sok száz márkát és sok száz dollárt hoztak magukkal és költenek és esznek és isznak és vásárolnak. A bécsi közvélemény rendkívül fogékony. Nem kellett feltűnő propagandát csinálni, mert maga is felismerte, hogy ezek a vendégek testvérek, sőt gazdag rokonok, akiket érdemes felkarolni, érdemes szeretettel fogadni, érdemes nekik mindent nyújtani, ami csak kijár a vendégeknek. És itt vált csodálatossá, meghatóvá, lenyűgözővé, elragadtatóvá ez az ünnep, ami Bécsben lezajlott. Bécsnek igazi ünnepe volt. Bécs lelkesedett. Bécs a szeretetnek olyan, pazar teljességével bájolta el vendégeit, ami a propaganda tökélye volt. A rendőrök előzékenysége, a villamoskalauzok szolgálatkészsége, minden közfunkcionáriusnak minden képzeletet fölülmúló tapintata üdülés volt a kicsit kelet felől jött idegen számára. # Ezek azonban nyilván utasításra jártak el. De a lakosság lelkét nem lehet utasításokkal dirigálni. Az emberekre nem lehef ráparancsolni, hogy mosolyogva járjanak az utcán s elégedettség sugározzák az arcokon. Bécs öt napig boldog és elégedett város volt. A régi boldog világnak pompája, gazdagsága, gondtalan elégedettsége sugárzott az emberekről. Az a sokszor megénekelt drága Gemütlichkeit, az a könnyed jovialitás, amit a régi emberek olyan nagyon visszahoz- hatatlannak tartottak már. Megérkeztek a vendégek. Ott tódultak a ragyogó bécsi utcákon. Ha valahol megakadtak, mindig akadt ember, aki útbaigazította őket. Ha információt kértem valakitől, irgalom nélkül elkísérték majdcsaknem odáig, amerre menni akartam. Ha rossz jeggyel szálltam fel a villamosra, a kalauz sajnálkozva csóválta fejét, hogy nagy kerülőt tettem, -ide ez a jegy nem érvényes, de nem kért uj jegyet. Ha egy németet magánlakásban szállásoltak el, a szállásadók vendégüknek tekintették. Kisérték a városban. A kedves bécsi lányok nyári pompában ragyogtak ezeken a napokon. A „Wiener Mádeí“ régi árfolyama visszatért. A száraz németek boldogan üdi- tették magukat ezzel a kedves típussal. A jelszó: testvérek vagyunk. És a háromnapos tartózkodás alatt már eljegy- fések is voltak ... Aki ezekben a napokban nem látta Bécset, nem is képes fogalmat alkotni magának róla. A máskor kihalt Ringen most kora reggeltől hajnalig százezrek tolonganak. Autót nem lehet kapni. Százas turnusokban haladnak s akadnak meg a forgalmi kereszteződéseknél. És mindenütt kéksapkás Sángerek. Érdekes nézni ezeket a németeket. Érthető hallatlan sikerük, erejük, visszaszerzett hatalmuk. Alapos, komoly emberek. Megérkeztek Bécsbe. Kezükben egy térkép, melyen kirajzolták, hol laknak, mit kell megnézniük, mellette egy pontos, órára beosztott program, hogyan töltik a napokat. S ettől a programtól nem térnek el. óráról-órára betartják. És mindent megnéznek. Tanulmányozzák a régi, bécsi külvárosi utcák stílusát, olyan utcákat, amelyekben belvárosi bécsi valószínűleg egész életében nem volt. Ha megállnak egy oszlop előtt, ha megnéznek egy szobrot, ha érdeklődve elolvasnak egy emléktáblát, leg- többnyire nem mulasztják el meg is tapintani azt, amit néznek, hogy megállapíthassák, milyen anyagból készült. A pékek a pékmühe- lyeket, a nyomdászok a nyomdákat, minden szakma a maga érdekkörét tanulmányozza azzal az alapossággal, amellyel a komolyan tanulni akaró emberek szokták csinálni. És Bécs oly alapossággal készült fel erre az ünnepségre, amilyet ezek a nagy napok megérdemeltek. Nemcsak elegendő sör és virsli volt, hanem olyan látványosságok is, amelyekért érdemes direkt felutazni a volt császárvárosba. Négy látványossága volt a Sángerfest- nek. Az egyik egy világitó kút. Egy szökőkút, a szivárvány összes színeiben tündökölve. Ennél azonban sokkal csodálatosabb volt a kivilágított Rathaus. Gyerekfantáziánkban nem tudhattuk szebbnek, ragyogóbbnak, látványosabbnak elképzelni a meseország tündérpalotáit. Az elragadtatásnak most leirt szuperlativusai egyáltalán nem képesek kifejezni azt a fölíil- mulhatatlan hatást, amit a nézőre gyakorolt ez a látvány. Valami raffinált, originális fényeffektussal úgy világították meg hat oldalról rábo- csátott reflektorokkal ezt az egyébként is elragadóan iszép gótikus palotát, hogy az a nyári estében úgy ragyogott, mint egy tün- déri üvegház, vakítóan és mégis pazar egyszerűséggel. A Rathaus karcsú tornya kiemelkedik Bécs felett és a felhőtlen, szép vasárnap estén a Cobenzl felől tekintve, olyan volt, mint egy tuilvilágian szép fényjátékkal kivilágított tenger közepén ragyogó világítótorony. A harmadik nevezetesség, mely egyedülálló állítólag az egész világon: a Sanger- halle. Szerényen igy nevezik azt a faalkotmányt, amelyet a Sángerfest alkalmából építettek. Talán mindenki fantáziáját megmozgatja, ha azt említem, hogy ennek a Sángerhal- lenak a pódiumán szombaton 40.000 Sánger énekelt s a nézőtéren 60.000 néző helyezkedett el. Állóhelyek egyáltalán nincsenek. Szóval százezer ember számára van kényelmesen hely benne. Majdnem annyi ember számára, amennyi egész Pozsonyban él... Ehhez hasonló dimenzióju épület az amerikai vendégek szerint Amerikában sincs.en. S talán nem érdektelen megjegyezni, Pári-s, julius 24. A bécsi dalosünnepségen történt csatlakozási demonstráció természetesen még mindig élénken foglalkoztatja a sajtót. Az Oeuvre a következőket írja: „Nem tartozunk azok közé, akik a szerződések minden betűjét helyeslik és olyan változhatatlanoknak tartják, mint az „igazhitüek“ az ö Koránjukat, de megköveteljük a szerződések szilárd és határozott tiszteletét abban az esetben, ha a szerződés legcsekélyebb megváltoztatása a nacionalizmus feléledését idézné elő, mint ahogy a csatlakozás szükségszerüleg ezt jelenti. Ha arról van szó, hogy egy jobb Európát teremtsünk meg, Németország oldalán állunk, ha azonban arról van szó, hogy Nagy-Németországot hozzunk létre, Németországgal szembe helyezkedünk. Ha a német szociáldemokraták nacionalistábbak a német nemzetieknél, akkor hogy szakembereket elámított, hogy^ ennek a szörnyű méretű alkotmánynak teljesen kielégítő az akusztikája. 18.000 négyzetméter nagy ez a Sángerhalle. 90 méter széles és 200 méter hosszú, az építéséhez 17 hold erdő faanyagát használták fel, amelynek súlya több, mint 2 millió kilo- gram volt. Ebben a teremben zajlott le a három tömegkoncert. Százezer ember egy zárt teremben. Magában véve ez is mély hatást tett az emberre. Végtelen rend, tökéletes fegyelem. Minden ülés számozott, mindenki megtalálja a helyét. A koncert kezdődhetik. Jönnek a dalosok. A Sángerhalle pódiummögötti falánál egyszerre 32 ajtó nyílik fel. S tódulnak a dalosok. Kettős sorokban. Katonás rendben. Mindenki megtalálja kijelölt helyét. 10—12 perc s 40.000 ember elhelyezkedett. Zugó taps. Jön a dirigens. Egyetlen ember, akinek idegrendülésére 40.000 ember fog reagálni. Az embernek a torkában dobog a szive. Grandiózus látvány, nagy érzés. Tombolva ünnepük Kehlendorfer professzort, a vezető karmestert, aki fellépett a karmesteri toronyba. Körülbelül 15 méter magasan. Megáll, pillanatokig vár. Százezer ember né- mult el. Olyan halálosan nagy és mély csend következett, hogy félelmetes volt, ha az ember arra gondolt, hogy itt százezer szív dobog. A karmester felemelte karját. És megszólalt a kar. Kis bevezető után 40.000 ember énekelt. 40.000 dalos, mereven Kehlendorferre szegezett szemekkel, negyvenezer ember egybehangoltan, nagyszerű harmóniában. Amikor vége volt az első számnak, az emberek felugráltak helyükről és olyan könnyes megindultsággal adtak kifejezést mély elragadtatásuknak, hogy még most is érzem azt a nagy érzést, ami elfogott abban a pillanatban. * A folyton fokozódó attrakcióknak csúcspontja a Festzug-volt. A diszfelvonulás. Amerikai méretére legyen jellemzői néhány adat. Délelőtt féltizkor kezdődött a felvonulás s meglehetősen gyors tempóban, egy pillanatnyi fennakadás nélkül, több, mint 9 óra hosszat tartott. Félhétkor este még özönlöttek-a dalosok, akik rendőrségi becslés szerint legalább százkilencvenezren voltak. A Ringen végig s a Práterig, ameddig a menet vonult, viszont legalább egy millió ember állt kora délelőttől késő délutánig. Színes, változatos kép tárult a nézők beláthatatlan tömegeinek szeme elé. Nemcsak a 200.000 dalos grandiózus, végtelennek látszó felvonulása volt érdekes. Talán még ennél is érdekesebb volt a sokkilométeres útvonalon részben improvizált tribünökön ülő, részben pedig százezernyi tömegekben álló bécsiek hihetetlen lelkesedése. A valahogy elkallódott nemzeti érzés egyszerre feltört az internacionalizmus felé hajló bécsiekben s a magyar temperamentumot is meghaladó lelkesedéssel tombolt, ünnepelt, lengetett, heilozott a hosszú útvonalon. Amikor a fanfárfuvók színes képet nyújtó, színpadias érdekességü menete elvonult, amikor a heroldok történelmi színezetű felelőnyben részesítjük felettük a német nemzetieket^ A nacionalista Avenir kijelenti, hogy a bécsi dalosünnepség a sadowai ágyuk munkáját fejezte be. Németország nyíltan abszorbeálta Ausztriát. El lehetünk készülve arra, hogy a ndtnet nacionalizmus hamarosan újból Elzász-Lotha- ringiát fogja követelni. Ugyanígy ir a Gaulois is, amelynek az a kellemetlen benyomása, hogy Bécsben túlsókat beszéltek a fel nem szabadított német kisebbségekről. A németek nemsokára odáig jutnak, hogy a külföldet fogják a béke megzavaróinak odaállítani, ha ellenszegülnek az ő Középeurópa-terv.eiknek. Stresémann honfitársai a békét úgy képzelik el, hogy Németország uralkodjék a világon. Akkor valóban nem lenne többé háború, azonban 11. Vilmos sem mondott egyebet. vonulása véget ért, ujjongó lelkesedés fogadta a külföldről jött németek imponáló felvonulását. Amerikából: San Franciskóból, Csi- kágóból s Déiamerika egyes nagyvárosaiból sok száz német hajózta át az óceánt, hogy tanúja legyen ennek a nagyszerű bécsi ünnepnek. Mély hatása volt a csehországi németek felvonulásának is, sok „Heil“ kiáltás zúgott a szlovenszkói zipserek, az erdélyi szászok, a burgenlandi németek felé is. Egyike a felvonulás legmegkapóbb jeleneteinek az volt, amikor Déltirol Olaszországhoz tartozó német kisebbségeiből jelent meg három ember. Volt kis kiszámított hatás is abban, amidőn a karinthiaiak felvonulása után mintegy egyperces szünet állott be s ekkor lehajtott fejjel, de magasra tartott zászlót lengetve, lépkedett három férfi. Az egyik kezében hatalmas tábla: .Süd-Tirol.. . Egyszerre megelevenedett a már fáradni kezdő tömeg. Az emberek felugrottak helyükről, könnyes szemekkel, rekedtre ordü tott torokkal, százezernyi fehér kendő lenge- tésével tombolt, zúgott, ordított magánkivüli lelkesedéssel, fájdalommal, megindultsággal: — Hcil Süd-Tirol!!! Heil Süd-Tirol!!! A zászló mélyen meghajolt, megtörtén kifejezve azt a nemzeti együttérzést, mely abban a pillanatban egyszerre áthatotta az azon a helyen összeforrott németséget. S itt van a nagy politikai jelentősége ennek a hatalmas demonstrációnak. Az An- schluss-mozgalom erőre kapott s már legyőz- hetetlennek látszik. Az összetartozás érzése olyan nagy lett a világ minden részéből ösz- szesereglett németek között, aminek politikai jelentőségét az osztrák belpolitika is meg fogja érezni. Különös helyzetben voltak ezeken a napokon a bécsi szociáldemokraták. Gazdasági szempontból annyira el kellett ismerniök ennek a Sángerfestnek a jelentőségét, hogy akaratukon kívül kénytelenek voltak támogatni az egész — tőlük egyébként annyira távol álló — akciót, melynek nacionalista karaktere egyetlen pillanatig sem volt félreismerhető. Egészen bizonyos, hogy ennek az ünnepségnek a soha nem remélt s a legnagyobb optimisták által sem elképzelt sikere óriási mértékben erősítette a nemzeti érzést a bécsi nép körében, ami egyáltalán nem érdeke a szoc.-dem. politikának. Ez az áramlat olyan erős volt, hogy a mindig intranzigensen internacionalista osztrák szociáldemokrata vezérek kénytelenek voltak alkalmazkodni a tömeghangulathoz és Seitz az egyik nyilvános ünnepségen valósággal nacionalista vallomást tett a német nemzet együvétartozása és az Anschluss mellett. Ez volt az egyik meglepetése a Sángerfestnek. A másik, ami a szkeptikus bécsieket még jobban meglepte, az egész ünnepségnek, de különösen a soha meg sem közelített nagyságú Festzugnak hallatlan, gépszerü or- ganizáltsága. Milliós forgalom volt a bécsi Ringen és semmi incidens nem volt, minden a legnagyobb rendben ment. A bécsi emberek csóválgatták a fejüket s tömegesen mondogatták: — Dös is" sebon e‘ echter Anschluss!.. j Dos habhi schon die Deutschen organisiert... És az emberek büszkék és elégedettek. Hétfőn délutánra a legtöbb üzlet félig ki volt árusítva... A bécsiek már kíváncsian kérdezgetik, mikor lesz a legközelebbi Sángerfest? Sándor Dezső. A bécsi dalosünnepségek hullámai a francia sajtóban „Inkább a német nacionalisták, mint a nacionalista szociáldemokraták" Újjáéledtek a német hatalmi törekvések, állapítja meg a francia sajtó
