Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-25 / 167. (1794.) szám
6 rM^GAI-AY\GÍ>AR-HlftIiAg 1928 jnllm 25, aeerAa. Mikor találták tel... Az a kor, melyben most élünk, a civilizáció egyetlen eddigi korszakával sem hasonlítható ősze. Az emberiség a történelem első évszázadait és évezredeit ködös önludatlanságban töltötte el. Nem ismerte az őt körülvevő nagy Mindenséget, a vele ellenségesen szembenálló természeti hatalmakat s legkevésbbé — önmagát. Értelme, öntudata csak lassan nyiladozott s ahogy észrevette, megcsodálta a külvilág jelenségeit, kezdetleges fantáziája működésbe lépett. Az emberiség e gyermekkorában természetfeletti, de emb^rformá- junak képzelt lények voltak a természeti erők, melyek emberi céltudatossággal és — emberi gonoszsággal használták fel hatalmukat emberi szenvedélyeik kielégítésére. Emberi tulajdonságokkal ruházta fel a képzelet az állatokat, a növényeket, az egész szerves és szervetlen világot, melynek az akkori Ember, kénye-kedvére ki volt szolgáltatva. Ebben a korban s a következőkben majdnem teljesen a gyermekes fantázia termékei, a valószínűtlenségek kötötték le az emberek gondolatvilágát. Az ó- és a középkorban vallási problémákon kívül főleg művészeti és filozófiai kérdések foglalkoztatták az elméket s noha számos találmány csirája ebből a korból ered, a természet megismerésétől ekkor még nagyon távol voltak. Modern korunk jellemzője pedig a természet titkainak lázas kutatása s az ennek nyomán seregestül támadt találmányok és felfedezések, melyekkel az Universum hajdan rettegett erőit a kicsiny homo sapiens mindinkább szolgálatába kényszeríti, létét megkönnyíti, életlehetőségeit gyarapítja. Nem csoda hát. ha korunk, a természet- tudományok százada, kimagaslik az eddigi korszakok közül s a modern, izig-vérig kulturember gondolatvilága a technika és tuomány nagyszerű eredményei és diadalai körül összpontosul. Minden egyes találmány, felfedezés újabb és újabb fegyvert ad az Ember kezébe egy jobb. magasabbrendü élet kiküzdésére. Minden egyes technikai és tudományos vívmány mérföldkő azon az utón, mely a messze jövő káprázatos lehetőségei felé visz bennünket. Hadd álljanak itt betűrendben az emberi alkotózseni ama fontosabb vívmányai, melyek segélyével civilizációnk mai magaslatára jutott el: Acél, öntött- és kovácsolt vasból fReaumur) 1722 Acél, öu'-ött (Kuntsmann) 1740 Acél, (Bessewer) 1355 Acél, (Martin) 1867 Acél, (Thunas) 4879 Ágyuk, lőfegyverek XIV.—XV. sz. Akkumulátor. (Armstrongl 1843 Alumínium, (Wőhler) 1897 Barométer, (Torricelli) 1048 Biztonsági lámpa, (Davv) 1815 Cink (nagyban először Bristolban állították elő) 1743 Cinkográfia, (Eberhardt) 1815 Csiga és csavar, (Archimedes) Tvr. e. 260 ■Dieselmotor, (Diesel) 1893 Dinamőgép, (Simens) 1867 Ejtőernyő, (Leonardo da Vinci) 1480 Fényképezés aszfalttal, (Wipce) 1816 Fényképezés, (Daguerre) 1839 Fényképezés, (Talbot) 1839 Galvanoplasztika, (Jakobi, Spenzer) 1836 Gázizzófény, (Auer) 1885 Gáztüzelés, (Bischof) 1839 Gázvilágitás kőszénből, (Murdork) 1792 Gőzeke, (Heathcoat, Fowler) 1833—1855 Gőzfűtés, (Cooke) 1745 Gőzgép, (javította Watt) 1768 Gőzhajó, (Papin) 1707 Gőzhajó, (Fulton) 1807 Gőzmozdony, (Stephenson) IBIT Gőzturbina, (Turnaire) 1833 Gőzturbina. (Parsons) 1886 Gramofon, (Edison) 4878 Gyorssajtó, (Kénig) 1810 Hid, öntött vasból, (Wilkinson és Darlev) 1773 Higanyhőmérő, (Fahrenheit) 1714 Hidraulikus sajtó, (Bramak) ’ 1795 Ingaóra, (Huyghens) 1656 írógép, (Miíl) 1714 A raülisiÉffcssSiség és az acél védvámja az angol politika homlokterében A konzervatívok egy csoportja kampányt indított a vas és acél védvámjának bevezetésére — A munkáspárt bizalmatlansági indítványa az alsóbázban London, julius 24. Baidwin tegnap fogadta az alsóházban a konzervatív párt egyik csoportjának delegációját, mely kétszáz konzervatív képviselő kívánságait terjesztette elő. A küldöttséget Sir Henry Page Croft képviselő vezette és tagjai között különösen Sir Róbert Horné kiemelkedő egyénisége az angol közéletnek. A küldöttség szónoka kifejtette a miniszterelnök előtt azokat a nehézségeket, amelyekben az acélipar leledzik a külföldi verseny következtében és kérte a miniszterelnököt, hogy az acéliparnak biztosítson védővámokat. A szónok rámutatott arra, hogy ennek az intézkedésnek a következtében a munkanélküliség csökkenni fog és a kedvező visszahatás megnyilvánul egyéb iparágakban is, elsősorban a széniparban. A miniszterelnök válaszában rámutatott arra, hogy a kormány teljes egészében felfogja a nehézipar nehézségeit és a lokális vámkönnyítések révén segiteni is akar az iparon, ellenben feltétlenül ellene van annak, hogy az uj választások előtt bevezesse az acél és vas védvámját. Jól értesült körökben azt mondják, hogy | az uj választások előtt a konzervatív képvise- J lök acélipari csoportjának a kormánnyal szemben való magatartása nem változik meg, azonban a konzervatívoknak ez a csoportja a választási harcokba az acélipar kérdését viszi be. A csoport a miniszterelnök válaszára elhatározta, hogy a védvám bevezetéséért megkezdett harcát nem adja fel, hanem ősszel uj kampányt kezd és a jövő év elején megismétli követeléseit. Elhatározta ez a konzervatív csoport azt is, hogy az alsóház mai vitája alkalmával, amikor a munkáspárt bizalmatlansági indítványának tárgyalására kerül a sor, amelyet amiatt terjesztettek be, hogy a kormány nem tesz erélyes intézkedéseket a munkanélküliség leküzdésére, a konzervatívok felvetik az acél cédvámjának kérdését is. Máris a ház elé terjesztették indítványukat, amely aggodalmukat fejezi ki a növekvő munkanélküliség miatt és sajnálattal állapítja meg, hogy a munkáspárt és a liberális párt ellene van a kormány azon politikájának, amellyel helyi adóreformok bevezetése és védvámok utján igyekszik az ipari tevékenységet emelni. Tvr. e. Érdekes karrierek Hogyan lett a tizenötéves drótkészitö munkásból az amerikai acéltröszt ügyvezetője ? — James A. Farrel romaniikas pályafutása, melyet a tenger sós lehelete inspirál írógép, (Remington, Sholes, Santé. 1 diriden) 1867 Kerékpár, (Drais) 1817 Kokszgyártás, (Darby) 171.3 Kompasz, (Kínában) 1120 Kompász, (Európában) 1181 Kompasz, (Gioja) 1302 Könyvnyomtatás, (Gutenberg) 1450 Lámpa, petróleum, (Silliman) 1855 Léggömb, meleg levegővel, (Montgolfier) 1782 Léggömb, hydrogénes, (Charles) 1.783 Léghajó, korm., merev., (Zeppelin) 1900 Légszivattyú és manométer, (Guericke) 1632 Litográfia, (SenefeJder) 1.796 Mikroszkóp, (Jansen) 1590 Motor, gáz, (Lenoir) 1862 Motor, benzin-, (Daimler) 1875 Motor, automobil-, (Daimler) 1.885 Mozgóíénykép, (Edison) 18S7 Mozgófénykép vászonra vetítve, (Lumiéi'e) 1895 Óra, zseb-, (P. Hela) 1510 Porcellán, (Kína) Kr. e. 200 Puskapor, (B. Schwarz) 1313 Rádió, távíró, (Marconi.) 1896 Rádió, Broadcasting, (U. S. A.) 1920 Repülőgép, motoros, (Wright) 1903 Revolver, (Hartford) 1851. Röntgensugarak, (Röntgen) 1896 Sűrített levegő, gépi hajtásra, (Bruxlon) 1844 Szóda, konyhasóból, (Leblanc) 1711 Távíró, sodronyos, jelekkel, (Morse) 1887 Telefon, (Roiss) 1861 Telefon, (Bell) 1876 Tizede:-,mérleg, hídmérleg, (Ouintenz és Scburílque) 1822 Üveg XI. sz. Newyork, julius hó. .Félszázados munka és tapasztalat sűrűsödött össze James A. Farrel-nek az életében, aki az Egyesült Államok Acélkorporációjának az elnöke és egyultal ügyvezetője lett az uj megállapodás alapján, amely szerint ,T. P. Morgan az igazgató- tanácsnak lett az elnöke. Öt ven évvel ezelőtt, tizenötesztendős korában kapta mr. Farrell első állását egy drótgyárban, Nev-Havenben. Ma, nem egészen hatvanöt éves korában övé a főfelelősség egy két és félbillió dolláros testület működéséért. Csak egyetlen embernek volt hasonló, sőt még ennél is nagyobb felelőssége: a néhai Elbert H. Gary-nek, akinek a felelősségén most Morgan. Farrel és Myron C. Taylor, az acélkorporáció pénzügyi bizottságának uj elnöke osztozik. Az amerikai ipar vezetőinek az életében mindig volt romantika. Farrel történetében, bár ő ezt legkevésbbé sem vallaná be, a szokottnál is több van. Benne van a tenger mormolása, fel nem fedezett földek kalandjai, az ismeretlen hivó szava. Mert bár mr. Farrell ma a legtöbb idejét a Broadway 71. szám alatt levő irodájában tölti, mégis vitorlázik a tengereken, a hajósok nyelvén beszél, a fedélzeten sétál és idegen partokat‘látogat meg. Az a vonzóerő, melyet reá a tenger gyakorol, jelentős mértékben hozzájárult sikereihez. Hivó szavának befolyása nála örökség. James A. Farrell apja tengerész volt. Az ifjú Farrell a tengerről, idegen kikötőkről, különös országokról és különös népekről szóló elbeszéléseken növekedett fel. Mikor még igen fiatal volt, apja magával vitte hosszabb utazásra, s a fiú a kalandok és romantika olyan fényében sütkérezett, melyben csak keveseknek van része. A vízálló csuklyáknak, a sikamlós fedélzeteknek ezekben a napjaiban úgy látta magát, mint kapitányt a saját hajóján, amint a parancsnoki hídról osztogatja parancsait. Ma az irodája a parancsnoki hídja és olyan parancsokat ád. melyek a hajórakományokat a világ minden kikötőjébe elviszik. James Farrell valamivel volt több, mint tizenöt éves, amikor az apja elindult egy útra, amelyről nem tért többé vissza. A család gondja a fiúra szakadt és mivel rögtönös keresetre volt szükség, állást kapott annak a connecticuti városnak, New-Havennek, melyben született és felnőtt, az egyik drótgyárában. Ebben a gyárban maradt tizenkilenc éves koráig és megíapult mindent, amit csak lehetett a drótgyártásről. Érezte, hogy a fejlődésre és előmenetelre nagyobb alkalom nyílik Pittsburgban, amely akkor is, mint most, az állam legfőbb acélvárosa volt, elhagyta New- Havent és egyik tagja lett az elvarázslóan kormos város acélmunkásai hatalmas, kormos hadseregének. Itt először mint dróthuzó kapóit állást az Olivér Wire Companynál. Ezek az idők voltak azok, amikor tizenkét órát kellett naponta dolgozni, izomfeszitő munkát, tikkasztó bőségben. De a fáradságos fizikai munka ellenére is a fiatal Farrell agya élénk és fürge maradt. Atyja halála befejezte iskoláztatását és ezt ő nagyon sajnálta. Ugyancsak sajnálta a tengerészéletnek eltűnt kilátását is. De nem vesztegette az időt haszontalan panaszokra. Azt a né- í hány szabad napi óráját, amely megmaradt, arra ! fordította, hogy olvasson és tanuljon és a könyvekből elégítse ki némileg azokat az ösztöneit, amelyeket foglalkozása és környezete nem elégített ki. Kezdett papíron utazni, térképeket rajzolva, tengeri kikötőket tanulmányozva a mélységi viszonyaikkal, odaérkező áruikkal, bevételeikkel és kiviteleikkel együtt. Négy évvel azután, hogy belépett az Olivér Wire Companyhez, az egyik üzem előmunkása lett és háromszáz ember munkájára ügyelt fel. Egy különös véletlen a termelő osztályból az eladásiba sodorta és néhány év alatt főíntéző lett. Ezzel a szervezettel való összeköttetése alatt kezdett — képzeletben — acélárnkkal idegen kikötőkbe utazni. Bepillantás az idegen kereskedelembe James A. Farrell volt az első amerikai acélember, aki felértette a külföldi piacok fejlesztésének a lehetőségét. Előrelátását és képességeit az 1893. év tette döntő próbára. Ez volt a pániknak az esztendeje. A vásárlók tartózkodtak, nem mertek rendeléseket tenni, mert féltek, hogy az árak esnek. Az acélpiac általános depressziója ellenére Farrel eladta az üzem termékeinek a felét külföldi vásárlóknak, aminek a kereskedelemben abban az esztendőben nem volt párja. Ez a kereskedelmi vállalkozás meg- kapóbb dolog volt. Farrell pénzügyileg is érdekelve olt a társaságban és felelősnek .irezte magát azért, hogy a mérlegel aktívnak és embereit munkában tartsa. lS89-ben egy uj társaság, melyet Amerikai Acél- és Drót Társulatnak (New-Yersey) hívtak és amely most egyik ága az Egyesült Államok Acél-Korporációjának, döntő érdekeltséget vásárolt az Olivér Wire Companyben. James Farrell arra gondolt; hogy elhagyja ezt és saját társulatot alakit, de egy telefonhívás az uj szervezetnek az elnökétől John W. Gatestől. amely felajánlotta neki az uj társulat külföldi eladási osztályának a vezetéséi, megváltoztat!■> a szándékát. 1889-ben Newyorkba jött és meg kezdte igazgatni a hajókat és az acélszállitmányokat az uj szervezet számára. Két évvel később, 1901-ben megalakult az Egyesült Államok Acél-Trustje. Nem a legkevésbbé fontos pont volt a programjában az idegen piacok elfoglalása. A megfelelő ember ehhez a tervhez Farrel volt és ő automatikusan lett ennek az osztálynak a vezetője. Kicsoda Farrel? Olyanfajta lángészt, mint Elbert 11. Gary, az | ügyvéd mutatott, amikor az Egyesült Államok i Acél-Korporációjának különféle társulatait a simán működő egésszé kötötte össze, James Farrell is tanúsított, amikor megszervezte annak külföldi eladásait. Egész csomó társulat volt a korporációban és mindegyiknek meg volt a maga külföldi I Brockway teherautók, autóbuszok a legtökéletesebbek — Kérjen ajánlatokat MOTOR IMPORT, Bratislava, Royko-u. 2/a. eladási osztálya. Persze igy egymásnak csináltak konkurrenciát és egyes helyekre több cég is szállított. Farrell az acélember és a született tengerészkapitány felismerte ennek a rendszernek sajnálatos hiányát. Pazarlást jelentett időben, költségekben és rakományokban. Sem a jó üzletember, sem a jó kereskedelmi tengerészkapitány nem bánik árukkal ilyen módon. Nem sok időbe tellett és az igazgatóság többi tagjai is egyetértettek vele és 1903-ban a külföldi üzlet kifejlődésével megszervezték az Egyesült Államok Acéltermék Társulatát, mint a korporáció uj segédcsapatát és ennek elnöke Farrell lett. Beható tanulmányaival tudást szerzett az acélüzletről és a világpiac szükségleteiről, de ugyanolyan jelentős volt tudásán kívül szervező képessége is. A külföldi üzletkötés feltételezi a hajózás ismeretét s ő a hajókkal, a kikötőkkel és a rakományokkal tisztában volt. Kezdettől fogva látta, hogy ha az acéltrust sikert akar elérni, saját hajóinak kell lennie, melyeket saját tengerészei látnak el. Ma a trüstnek van harmincöt őceánjáró hajója, s ezek a világ olyan részeibe szállítanak acélárukat, melyeket más hajók ritkán, vagy sohasem érintenek. Van hetvenhat tavi gőzöse, melyek vasércet és szenet szállítanak a bányákból a gyárakba, van tizenkét hajója, melyek a Mo- nongahela folyamon az acélkikötőket kötik össze. És még ez nem minden. A gőzösök egész tömegeit bérlik ki állandóan speciális rakományokra és speciális utakra. Mikor William E. Corey visszalépett 1910-ben az Acéltrust elnökségétől, nagy fejtörést okozott, hogy ki kövesse a tisztségben. James A. Farrell! választották meg. Éppen akkor tért meg egy üzleti útból Angliából és meglepte a váratlan ajándék, hiszen őt teljesen az a feladata foglalta el, hogy felülvizsgálja az acélnak külföldre való hajószállitását. Mikor azt kérdezték: „Ki az a Farrell ?“, nagyon kevesen tudtak felelni az acélvilágon kívül. Farrell egyik barátjának a felelete bepillantást enged az uj acélkorporációs ügyvezető jellemébe. — Hogy kicsoda Farrell? Megmondom- Családos ember és Brocklynban lakik. Az újságoknak nagyon kevés adatuk volt ezenkívül amikor választását hírül adták. Nem volt Farrellnek semmiféle nyomtatott életrajza, sőt arcképe sem. Mikor a reporterek tömege megrohanta, hogy elkérjék életrajzi adatait, bocsánatot kért, hogy semmit sem készített el számukra. A nyilvánosság kissé zavarba hozta. A mostani kitüntetésének közzététele hasonló hatással volt reá. Ez nem azért van. mintha nehezen találna szavakat. 1913-ban a feloszlatási perben, melyet az acélkorporáció., ellen indítottak, mr. Farrell volt egyike a legmeglepőbb tanuknak. A magántanulás esztendei alatt emlékezőtehetsége rendkívül kifejlődött s a világ kikötői, a világkereskedelem, az acélkereskedele 1 köréből olyan hatalmas tudást szerzett, hogy ezzel is megragadta a hallgatóság figyelmét. Elbeszélési módja az egész anyagot ragyogó fénnyel vonta be. Nemcsak száraz üzleti szokásokról beszélt, hanem színes képeket a kék tengerből, a lagúnákból és a hajókból, melyek bejárják a tengereket. Farrel vitorlása Mr. Farrell nemcsak jelentős emlékezőtehetségével lepte meg ekkor az embereket, hanem előadásával is. A tenger szerelmesének a hangsúlyozása volt ez. Hivataltársai szerint soha sincs olyan idő, hogy Jim Farrell ne tudná megmondani, merre van az Acéltrust valamelyik hajója, melyik kikötőbe készül és milyen az a kikötő. Az uj ügyvezető nemcsak azért foglal el kiváló helyet az acéltrustban, mert hajózási szakértő. Ipari politikája pénzügyi szempontból konzervatív, de a munkás és fogyasztó szempontjából nem az. Már 1911-ben a következőkben fejtette ki az iparról és a munkáról való nézeteit: — A szövetkezés elvének keresztülvitele helyesebb, mint a romboló verseny. A következmény: állandóbb viszonyok az acéliparban, ami természetszerűleg képessé tenné a gyárosokat arra, hogy végrehajtsák a munkások javát szolgáló terveket, amelyeket az ipar változó viszonyai eddig megakadályoztak, aminők az ipari nyugdijak, balesetbiztosítás és a munkaviszonyok javítása. Maga után vonná a szövetkezés az üzemek kifinomitását, a gyárak jobb felszereléséi és a biztonsági berendezések tökéletesítését. Végső eredményben lehetővé tenné a termelési költségek csökkenését és minden iparágnak a története azt mutatja, hogy a termelési költségek csökkenése rögtön visszatükröződött a fogyasztási ár csökkentésében. így a fogyasztó is nyer, anélkül, hogy a termelőnek becsületes és normális baszna csökkennék**. Sokan azt gondolják, hogy Mr. Farrellhez nehéz bejutni. így is van, kivéve, ha meggyőződik arról, hogy az időt, amit a látogatónak szentel, érdemes feláldoznia. De nincs egyetlen öreg tengeri farkas sóin. aki az útból visszatérve, be ne tudna jutni Farrell irodájába, hogy meséljen hajókról és tengerekről és -nkoinányokról. Meri ennek a magas, szürkeltaju, kékszemü, nyugodt embernek a vesszőparipája ugyanaz. ífiiut ami volt eddig: a hajók. Tulajdonosa az Atlanti óceán valószínűleg utolsó teljes vitorláznia hajójának, a Tusitaliánnak. Az öröme az, lm felszállhal reá és elvilorlázhnle vele olyan messzire, amint csak a szabad ideje engedi. Aras, öntött-, (Kínában) Tr. e. 700 Vasbeton, (Monier) 1870 Vaskályhák 1490 Vasút, (lovakkal) 1827 Vasút, (gőz) 1830 Varrógép, hajócskával, (Howe) 1845 Villamos izzólámpa, (Edison) 1871 Villanymotor, (Faraday, Borlow) 1823 Villamosvasút, (Siemens) 1879 Villámhárító, (Franklin) 1752 i Ez az aránylag rövid lista még távolról sem meríti ki a kisebb-nagyobb találmányok végeláthatatlan sorozatát, de szemléltető képet nyújt arról a sokoldalú és eredményes küzdelemről, melyei a tudomány az Ember életkörülményeinek ja vitásáért folytat.
