Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-22 / 165. (1792.) szám

1928 július 22, vasárnap. TO^GAI-MAtím-HTíO^ Vörösmarty Margit drámája döbbenetes hasonlatossággal ismétlődött meg a Prága melletti buzalöldehen Az altstrasdinitzi asszonygyilkosság aj megvilágításban — A negyven­hétéves cselédlány megtakarítóit 17.000 koronáját a gyilkos házasság ürügye alatt kicsalta s azután végzett áldozatával Prága, július 21. Jelentettük, hogy a •Prága melletti Altstrasdhoitz és Ilosiivar kö­rött, a búzaföldeken három nappal ezelőtt egy oszlásnak indult női holttestre bukkantak a járókelők. A kiszállott csendőrség megálla­pította, hogy a 40—45 éves nő gyilkosságnak esett áldozatul. A gyilkos megkötözte áldoza­ta kezeit, azután pedig, a szerencsétlen nőt kö­téllel megfojtotta. A helyszíni szemle alkal­mával megtalálták a nő két kisebb csomag­ját, amelyekben ruhanemű volt, azonkívül néhány kisebb értékű ékszerét s abbéi a kö­rül mén y^bol W lehetett következtetni, hogy rabló­gyilkosság esete nem foroghat fenn. Felfedeztek azonkívül egy összetépett levelet, amelyet összeállítottak. A levél a következő­ket tartalmazta. „Holnap délután a Wilson- ipályaudvarra] szemben egy pádon várlak. — 6. Ferenc." A levél borítékán pedig ez állott: „Cejdánénak, Marsik Anna részére." A rendőrség ezen a nyomon elindulva megállapította, hogy egy Cejda Antónia ne­vű nő a weinbergei Blatnická-utcában lakik. Az asszony kihallgatásakor elmondotta, hogy julius 15.-én és 16.-án, vasárnap é* hét­főn nála fiáit Marsik Mária nevű isme­rőse, aki julius 14.-én elhagyta szolgá­lati helyét. Vasárnap említette neki a nő, hogy férjhez fog menni s hogy vőlegényével a straschnitzi országúton kell találkoznia. Vőlegénye mondta neki, hogy a villa mos vég­állomás után autóbuszra szálljon s az Emka- gyár közelében szálljon ki, onnan elfogja ve­zetni egy kis családi házba, amelyet most építtetett. Cejdáné személyi eirást is adott Marsik Máriáról s ez pontosan ráillik a meg­gyilkoltra. Cejdáné vallomása alapján a detektívek felkeresték Marsik Mária szolgálat adóit. Itt egy Hruby Bozsena nevű nő elmondotta, hogy Marsik Mária a közelmúltban levelet irt a jo- sefstadti takarékpénztárnak, hogy fizessék ki ottlévő betétjét annak a fér­finak, aki betétkönyvével jelentkezni fog. 'A levél megemlítette a férfi nevét is, de Hru- by kisasszony erre nem tud visszaemlékezni. A detektívek ennek az újabb adatnak bir­tokában kiutaztak Josefstadtba s az ottani la­kar ékpénztárban megállapították, hogy jú­lius 12.-én egy va.su.ta$egyenruhába öltözőit férfi, aki, Schüller Ferencnek nevezte magát, bemutatta Marsik Mária betétkönyvét s felvette a nő egész betétét, 16.895 kcfoitát. A takarék minden akadékoskodás rflkül fi­zette ki az összeget, mivel Marsik Mária szintén ilynevü férfit említett a levelében. A további nyomozás során megállapítást nyert, hogy a nő, mielőtt eltávozott volna szolgálati helyéiről, ruháját négy csomagba tette s a csomagokat ott hagyta azzal, hogy majd visszatér értük. Említette azt is, hogy vasárnap találkozója vau a vőlegényével és hogy hétfőn reggel vőlegényével együtt jön el csomagjaiért. Hrubyékhoz hétfőn reggel, amikor Marsik Mária már Cejnárnénál lakóit, beállított, egy férfi s a .leányt kereste. A háziak útbaiga­zították Cejdánéhoz, Marsik Mária viszont ak­kor már útban volt Hruby ék felé, úgyhogy ke- resztezstok egymás útjait s akkor reggel nem találkoztak. A férfi Cejdánénál tintacemzával irt levelet hagyott a „meny- asszony“ számára, amelynek szövege azonos a gyilkosság színhelyén talált, el­tépett levél tartalmával. Marsiik Mária Hrubyéknál átvette csomagjait s Cejdánéhoz vitte, ahol azt mondotta, hogy vőlegényével annak házába költözik. Mindeb­ből megállapítható, hogy a szerencsétlen nő találkozott vőlegényé­vel a Wilson-pályaudvarral szemben, ahová a találka szóU s elment gyilkosá­sával a. végzetes útra. A negyvenéves cselédleányon elkövetett gyilkosság minden részletében erősen hasonlít egy másik drámához, amelyet csak nemrégiben tárgyalt, a, prár goi esküdtszék. Szegény Vörösmarty Margit is a harminchat évével, féle,miberöltő keserves munkájának a gyümölcsével, boldogságra vágyó szerelmes szívvel esett áldozatul a pénzére éhes férfiak­nak s a végzetes csorbái útra szintén azzal ment el, hogy vőlegénye esküvőre viszi. A másik Máriának, aki a hosUvOri bú­zaföldeken kötött korai frigyet, a halállal, harminc éve folyton dolgos kezei mun­kájának egyetlen látható eredménye, ti­zenhétezer korona, miau kellett erősza­kos halállal kimúlnia. A nyomozás eddigi stádiumából megél la-1 jutható, hogy a gyilkos előbb kdcsalta áldoza­ta pénzét, azután pedig kivitte a búzaföldre s ott végzett vele. Kiderült, hogy a gyilkos ál­nevet használt, mert Schüller nevű vasutas nem áll a vasutak szolgálatában. A tettes tehát már amikor megismerkedett a leánnyal, nem egyenes szándékkal közeledett feléje. A nyomozás elé tornyosuló nehézségek ellenére remélik, hogy hamarosan sikerülni fog a bestiális rablógyilkos nyomára buk­kanni, mert mindazok, akik a gyilkosság előtt I látták, .pontos személyien ást adtak róla. Végre kihallgatják a Nagysurányi Népbank igazgatósági tagjait Simán folyt le a bank közgyűlése — A közgyűlés elmozdította az eddigi likvidátorokat — Eladás előtt az ominózus lószerszámok ? Érsekújvár, julius 21. (Saját tudósi- tónktöl.) A csaknem országos botránnyá fel­fújt nagysurányi bankbukás ügyében néhány hete szélcsend állott be. Az első időben, mint emlékezetes, nap-nap után jelentek meg szenzációs ujságközlemények, nyilatkozatok és edlennyilatkozatok ebiben a kínos ügyben, azután pedig hirtelen mintha vége szakadt volna az afférnak. Az ügy most rendes adminisztratív útjára lépett: részben a bíróság elé került, rész­ben pedig adimmisztrativ utón bogozzák túlságosan bonyolult szálait. Mint ismeretes, több mint egy hónappal ezelőtt, junius 9-én történt, hogy a törvény­szék nagy feltűnést keltve bűnügyi zárlatot rendelte el négy tekintélyes érsekujivári polgár vagyonára. A Nagysurányi Népbank négy ér- sekujvári igazgatóját, Coglegner Károly ve­zérigazgatót, Konrád Miklós ügyvezető igaz­gatót és Ozorai József dr. s Gutih Jenő dr. bankügyészeket érintette ez a megdöbbentő birósági döntés, melyet annakidején az ér­dekeltek meghallgatása nélkül hozott a vizs­gálóbíró. Azóta közel hal hét telt el s csak most történt az első intézkedés a négy igazgatósági tag kihallgatása ügyében. A törvényszék utasítására Salasek dr. vezető járásíbirő és Roth Jenő joggyakornok fogják a kihallgatást már a legközelebbi napokban megejteni. Az ügyben időközben egy másik jelentős esemény is történt. Miután Kukán Béla dr. és társai, a Nagysurányi Népbank volt likvi­dátorai nem, óhajtották egybehívni a részvénytár­saság közgyűlését- a részvényesek kíván­ságára a törvényszék hívta au egybe s azon a törvényszék képviseletében Kvapil dr. táblabiró személyesen megjelent, mint a cégügyek referense. A részvénytársaság igaz­gatósági tagjai közül Ozorai dr., Conlegner és Konrád jelentek meg a közgyűlésen, azonkí­vül Steiner Henrik dr. érsekujivári ügyvéd, Ozoraiék jogi képviselőije, Hangos István dr. ügyvéd és számos részvényes. A közgyűlést Kvapil dr. táblabiró nyitotta meg s megállapította a határozatképességet. A közgyűlés elnökéül egyhangúlag Steiner Henrik dr.-t választották meg. Steiner dr. el­foglalta az elnöki széket és ismertette az egész ügyet, majd rámutatott arra, hogy a betevők és részvényesek közös érdeke, hogy ezt a nagy port felvert, csúnya ügyet a leggyorsabb tempóban, a legbecsülete­sebb eszközökkel likvidálják. A napirend első pontjaként úgy határoz­tak, hogy a régi felszámolókat, Kukán Béla dr.-t és társait elmozdítják, ezután pedig uj likvidátoroknak Steiner. Henrik dbi.. Hangos István dr. ügyvédeket és Futtatta Lászlót választották meg. Miután megválasztották az uj felügyelőibi­zottságot is Bernfeld Simon, Szilágyi István, Lamosch Zoltán, Rugler József és Finta Lász­ló személyében, újból Kvapil dr. táblabiró emelkedett szólásra és kérte a bank hitele­zőit, hogy Híremmel várják meg a bank fel­számolását, mert a likvidátorok csak úgy tud­nak majd eredményihez jutni, ha nyugodtan dolgozhatnak. Itt említjük meg, hogy Steiner Henrik dr. a közeU napokban Budapestre utazik az ominózus lószerszá­mok eladása, céljából. Minden remény meg van arra. hogy a, lószerszámok el­adása a legközelebbi jövőben sikerülni fog. Akadt, máris vevő, aki közel 500.000 koronát ajánlott fel a 21.000 darab lószerszámért- Ha a vétel sikerül, a bank likvidálása a hitelezők nagyobb károsítása nélkül fog megtörténni. Orsiiüs Gazdasási Síiiilfeisit Bratlslava — Pozsony* Ondrejska 15. Tol. SS5. Szállít taglalnak: Élill iSSlI jóminöségü, a gazdaság minden ágába vágó szükségleti cikkeket, úgymint minden fajta kis és nagy gazdasági gépeket, alkatré- |jMf|] székét, — olajokat, benzint, traktor petro­leumot — zsákokat, ponyvát, kévekötő zsineget, műtrágyát szenet, rézgálicot és jp|l| egyéb vegyi gyártmányokat, összes neme­BeÍÉ fiira sitett vetömagvakat, legolcsóbb napi áron. Értékesül taglalnak összes ternténgell. 9 VÁNDORTÁSKA Férfi az ajtóban Egy ember áll az ajtófélfáihoz támaszkod­va és cigarettát sodor. Néhány gyakorlott gyors mozdulat és a cigaretta már a szájában fíistöl. Közben kicsit elkomolyodik a képe, sö­tét szemöldökét szakértőén összevonja: most ez a fontos, ez a cigarettasodrás, a selyem pa­pírnak nyelvheggyel való sebes nyálazása, a gyufasercentés és aztán az élvezet maga, ami­hez nyugalom, gondatlan derű kell, a dohány kesernyés füstjének mély belélegzése és a hosszas kdlehelés a szájon és a megremegő erős orrlyikakon át. Zölddzinü cserkészing, vászonnadrág és szandál, ez a ruházata. Az ing gyűrött, szine- hagyott, de nem szennyes, a nadrág ránookat vet, alul kissé rojtos is, tégla- és mészporos, minden úgy van, ahogy lennie kell; — nyak- kendősen, vasalt nadrágban nyeglének hatna ez az ajtóban álló ember. Látni rajta, hogy megmosdott és munka után van. Még igy is, pihentében, sodró erő és elpusztíthatatlan egészség árad ebből a hanyag nyugalommal eldülő remek férfitestből. Valami tunya állati meleget és szépséget sugároz igy, mint egy remegőbőrü, finom fajló vagy egy vadember, amint az őserdő tisztásán hever szétvetett ta­gokkal a buja nap alatt, az átfült levegő érett színei körött. Félfejjel az istálló felé fordulva beszél­get. Benn egy béres feji a teheneket, ahhoz szól: — Mikor tudtátok azt a dolgot a lyány­nyal ? — Még délbe... A Jóska mondta, ötét kérdezd, mindent tud. Ott volt a tárgyaláson. Az ember az ajtóban vállat von. Nem ér­dekli őt annyira a dolog, hogy miatta a Jóska után kutasson. Ha megtudja, hát jó, ha nem, attól se dől össze a világ. Csak úgy kérdezett, unalomból, az embernek valamiről csak be­szélnie kell! A béres tenyere alatt éles sugárban lövel a tej, csak járnak szakadatlan a fürge kezek, mintha játék volna: sipp-supp, sipp-supp, veri monotón muzsikáját a habzó kantában a tej. — Azért sok az a négy esztendő, amit kapott, — mondja most a béres. —• Hát nem is kevés! Hallgatnak; az ember leveri a cigaretta hamuját és a hegyek mögé bukó vörös napba bámul. Tunyán, gondolatlanul. Két csirke ka- pargál a küszöb előtt, elhízott ludak gágog- nak a ketrecben, a ház mögül trágyalé erjedt, szaga száll a száraz pormeleggel, de tompa készséggel telik már a levegő, nemsokára este lesz és nyugalom ereszkedik szerte. — Nagyon félvállról veszed a lyány dol­gát, János, — kezdi meg újra a beszélgetést a béres. — Mit csináljak? Menjek neki a falnak?... Hát ülni fog. Már mindegy az, hogy egy vagy négy évig. Legalább lehűl. Igen kívánkozó vére volt. — Csak olyan, mint a tiéd. — A férfiember, a‘ más. Az mindet tehet. De hogy ő olyan bolond! Tisztára elment az esze... Mondtam neki: ha gyereke lesz,hadd legyen. És fiú... Terhére van a beszéd, köp egyet és elbo­rult arccal szívja a cigarettát. A nyugalma mintha elszállóban volna. — Aztáu járt ő mással is, attul is lehetett a gyerek. A Jóskától, vagy a baktapusztai csendőrtől. Ki tudhassa? ... De mán az is mindegy, ha itt volt a gyerek, hagyja élni!... Az ilyen dög nem való asszonynak. Éppen n második eset volt, azér is kaphatott négy évet. Kiszól a béres: — Tudod, mikor a Marci félszeme miatt ültem az évet, hát az borzasztó volt asszony nélkül... Az ember nem tehet a vériért, az él és rádparancsol, muszáj úgy lenni, ahogy benned fúr és szalad. A férfi az ajtóban hümmögve bólogat. Igen, ezt érti, ez bizonnyal úgy van, ahogy a béres mondja, tapasztalt öregember, ő jobban érti és meg is magyarázza, — ezt a felduzza­dó erőt, ami ugv kergeti az embert, ezt nem lehet, se sanyargatással, se munkával bilincs­be verni, amikor ez parancsol, akkor minden más elhallgat... Akkor is, tavasszal, ahogy rájött, ahogy iszonyúan dolgozott benne és el­fúlt, kiverte a forróláz, meg a hideg rázta, kellett a testének az a lány, pedig tudta, hogy nem asszonynak való, cafat, teremtés, börtön van mögötte ... Igen, az ő gyereke volt, akit belécsókolt, azt. nem tagadhassa, de ha meg­fojtotta, hadd ülje le a négy évet. Dukál neki a börtön. A cigaretta már a körmére ég, még szip­pant egyet, aztán eldobja. Ősi, szép, hanyag és ki elégült. mozdulattal. Ahogy a gyereke any­ját hajította el magától betelt, himséggel, egy mozdulattal örökre elintézve, ősösztönösen és ereje tudatában, gőggel és felelőtlenül. A férfi az ajtóban. Egri Viktor. I Pozsonyban mes nyílt a Metropol-Kávetaáz modernül berendezve. Kórház-ucca sarkán (Kötér).

Next

/
Oldalképek
Tartalom