Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)
1928-07-22 / 165. (1792.) szám
8 <PRAXMVV^GÍARHIMiA$Í 1928 jnlipa 22, rsfiánmerp. And tőle Francé agy velejét halála után megmérték és — könnyűnek találták. Guiil- leaume Louis és Dubreuil-Chambardel tudós professzorok csodálkoztak rajta, hogy a zseniális író agya ilyen feltűnően könnyű. Súlya csak 1070 gram volt, pedig a jól kiképzett agy átlagsulya 1400 gram. Csak az elefánt és az orrszarvú agya súlyosabb az emberi agynál. A többi állaté sokkal könnyebb: az oroszláné 200, a lóé 700, a gorilláé 500, a csimpánzé 400 gram. Ha azonban az agy súlyát a test súlyával hozzuk összefüggésbe, akkor megértjük, miért érdekli az emberiséget ősidőktől fogva ez a probléma. Az elefánt 1:560, oroszlán 1:550, kutya 1:350, gorilla 1:220, az ember agy- ée testsulyvfszonya azonban csak 1:40. Ez azt jelenti, hogy az ember agya a testsúlyhoz viszonyítva az Összes élőlény közt a legsúlyosabb. Ezen az alapon akarták megfejteni a gondolkozás problémáját, igy akartak behatolni a legnagyobb titok szentélyébe, sőt ezeket a viszonyszámokat egyenes összefüggésbe hozták ar zsenialitással, az alkotással. Egyelőre úgy látszott, hogy minden rendben van. A nagy emberek agya nem csak az emberiség életében sokat nyomott a latban, hanem a mérleg serpenyőjében is. íme a számok: Turgenjeff 2012, Byron lord 1807, Kant 1600, Mommsen 1425, Dante 1420, Men- zel 1296. Ha ezekkel a köznapi emberek agy- sulyát összehasonlították, még csodálkozhattak azon, hogy túlságosan nehéz a hétköznap tekercscsomója az emberiség ritka ünnepnapjainak súlyával szemben. Mikor azonban Justus Liebig nagy vegyész agya csak 1103 és Gambetta agya csak 1100 gramot nyomott, a zseniális agy jelentőségéről szóló tan elvesztette jelentőségét. Az utolsó tőrdöfés Anatole Francé agya volt a maga 1070 gramjával. Mintha a nagy szkeptikus még utoljára meg akarta volna tréfálni az embereket, de különösen a tudósokat, akikkel életében nem nagyon rokonszenvezett. Az orvosok és a biológusok azt mondjál?: nem marad más hátra —, hogy az agy súlyára az egészségnek (zsír), a vérnek és a test víztartalmának (tuberkulózis) és az öregségnek nagy hatása van. Ezen felül a fajok agysulyában is nagy különbséget találunk: kínaiak átlaga 1400, európaiak 1361, négerek 1316, busmaírnok 1000. Lombroso a szorongatott tudomány segítségére sietve, igyekezett kimutatni, hogy az ősz trónusának, a koponyának alakulata szintén szorosan összefügg a zsenialitással. Volta nagy olasz fizikus feje sokkal nagyobb volt, mint Dante és Petrarca feje. Mikor azonban Lombroso tizenkét gyilkos koponyáját megmérte, fel kellett hagynia ezzel a „frenelógiával", mert ezek a csont alakulatok akkorák voltak, hogy minden gyilkosnak zseninek kellett volna lennie. Hugó Schenk bécsi hiThedt gyilkos feje hatalmas lángészkoponya volt: 1700 köbcentiméter ürtartalmu. Tehát a fejlődést, az évszázadokat tették meg a tudományos kísérletezés alapjául. A tizenkettedik században 35 köbcentiméterrel kisebb ürtartalmuak voltak a koponyák, mint a tizenkilencedik században és a neo- lithkorbelá koponya méretei azt mutatták, hogy a középkorban már nagyon fejlett volt az űrtartalom. Végre azt hitték, hogy fel kell adni a reményt és hogy ezt a legnagyobb titkot sohasem fogják megfejteni, azaz tudományosan rendszerbe foglalni. Ekkor egy uj, gloriózus ötlet vetődött fel: Azt hitték, hogy az agytekervényeket kell tanulmányozni, ezek megítélésétől függ a tudomány üdvössége. Azt hitték, hogy a megszökött élet után árván visszamaradt, számtalan tekervényből, kis csatornából, csatornák és hurkok kereszteződéséből álló idomtalan agyszubsztanciában még benne rejlik az élet ritmusa: az öröm, a fájdalom, az érzés, a kép és a gondolat. Kohíbrügge tudós professzor 1909-ben adta ki ebbeli kutatásainak az eredményét és kifejtette, hogy minden ezentúl felállítandó statisztika merő ostobaság. Mail professzor ugyanerre jutott rá: a néger, busmann és európai tekervé- nyek közt senki sem tudott kiigazodni, sőt még azt sem tudták megállapítani, melyik agy milyen fajhoz tartozik. (Azokat, akik a „faj tisztaságára" esküsznek, ezzel a legkellemetlenebb meglepetés érte.) Pontosain megvizsgálták a lángész, az egyoldalúan képzett tudós és az idióta agytekervényeát és alig találtak köztük nevezetes különbséget. „Olyan az agyad, mint egy billiárdgolyó", ma már nem alkalmázható sértés, vagy vicc, mert ruganyos lévén, a sértő, vagy viccelő emberre ugrik vissza. A vegyészek kinevetik az anatómust és a hisztológust. Szerintük sokkal fontosabb a foszfor, a lecitinek, a cerebrozidok, a kefa- linok elosztását ismerni, mint agytekervé- nyek elmélyedésével és elhelyezésével foglalkozni. Az anatómus és a hisztológus meg a vegyészen nevet: foszforból és a többi vegyi alkatrészből nem lesz sóba agy. A fajvédők mellükre ütnek: Mit nekik az agy! Fő a faj tisztasága! Ok a vérre esküsznek. És igy tiGYÖRY DEZSŐ: KÉT ÉLETEM Kettesben járunk, két vadidegen ember, s akárhová megyünk is, a bánatunk közös, ha szó kérd, csók tép vagy kiváncsi szem ver, sebző egyformaságom mindétig örökös, egyik magam mig bel étapad a sárba s a dicsőséges búza mag-sorsát mimeli, a más csillagként mered a világba s hol a foirótság rázza, hol a hideg leli, két sors, két ellen, két kitaszított árva, őstörvényü szerelmünk mi gaz kéz verte szét, hogy pont én sírjam, hogy egy testbe zárva de bün-nehéz cipelni két ember életét. pont az az egyenlet, amely a legnagyobb ellentmondás: agy = gondolkodás. Anyagból lelket magyarázni: fából vaskarika. Fából vaskarika pedig szintén a legnagyobb titok. Eddig senki sem fejtette meg. Vannak önfejű emberek. Ezek közé tartozott Szókratész is. Egy ember rohant át Athén főterén. — Hová rohansz? — kérdezte a bölcs. — Gyilkost fognak kivégezni 1 — Mi az: gyilkos? — Ezt nem tudod? Olyan ember, aki öl. — Szóval minden ember gyilkos, mert naponta marhahúst eszik. — Ugyan, hová gondolsz! Olyan ember, aki embert öl. — Szóval katona! — Ne beszélj badarságokat! Olyan ember, aki-békében öl. — Szóval az a birő, aki a vádlottat tévesen halálra ítéli. — Nem akarsz megérteni: olyan ember, aki embertársát elpusztítja, bár ez az embertárs senkinek sem vétett. — Most már értelek! — mondotta Szókratész megkönnyebbülten. — Tudom, hogy kit gondolsz: az orvos! — Te vagy Görögország legbutább embere! — ordította az athéni polgár és elrohant. * Pedig Szókratész volt Görögország legnagyobb bölcse. Lehet azonban, hogy a derék polgár agya súlyosabb volt az övénél. És igy a legnagyobb titok mégis csak a legnagyobb titok marad. Bocs, julius közepe. Nagyon érdekes probléma, hogy az egyes könyvkiadóknak miért van sikerült és mi az oka annak, hogy más könyvkiadók nem tudnak sikereket elérni? A kérdésnek pszichológiai gyökere van. Az emberek média nem tudják megérteni, hogy van az, hogy egyes könyvkiadók kevésbé értékes munkákkal is nagy sikereket érnek el, mig mások nagyszerű értékekkel alig képesek némi sikert elérni A könyvkiadás klasszikus hazája tudvalevőleg a niémet kulturterület. A német kül- turte.rületen a legutóbbi években egy bécsi könyvkiadónak voltak legnagyobb sikerei, a Paul Zsolnay-Verlagnak. A Zsolnay-Verlag mindössze néhány éve áll fenn, de néhány év alatt világhírűvé lett, elhomályosította úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben a régi nagy kiadóoégek hírét és sikereit. A Zsolnay-Verlag könyvei úgyszólván kivétel nélkül fantasztikus példány szám okban jelennek meg és a cég hírneve ma mór olyan arányú, hogy — ez a siker legjobb értékmérője — ma már egész Németországban úgy kérik az olvasók a könyvüzletekben a Zsolnay-Verlag könyveit: Kérem a legutolsó Zsolnaykönyvet! Nem azt mondják például a Zsolnay-Verlag könyveinek állandó olvasói (és ez a fontos: hogy egy könyvkiadónak állandó olvasóközönsége legyein, akár egy lapnak), hogy: Kérem Franz Werfel „Abiturientenitag"-ját, hanem egyszerűen csak azt mondják: Kérem a Zsolnay-Verlag legutolsó könyviét. Németországban és Ausztriában sokat beszélnek a Zsolnay-Verlagnak erről a tüneményes sikeréről és sokan vannak, akik nem tudják megérteni a siker okait. Érdekesnek és tanulságosnak tartottam tehát, éppen a Zsolnay-Verlag tulajdonosával), Parti 1 Zfiolnayval erről a tüneményes sikerről beszélni. Magáról a személyes sikerről érthető okokból nem akar a nyilvánosság részére nyilatkozni, mert ezt szerénytelenségnek tartaná. De a kiadói siker pszicho- ; légiójáról általában szívesen nyilatkozott.; Nagyon érdekes nyilatkozatai igy hangzanak: j — Mely irodalmi kiadót nevezhetünk sikeres kiadónak? Véleményem szerint azt a kiadót, aki a legnagyobb könyvsikereket j éri el és aki eddigi működésiével bebizonyította, hogy érti a módiját, hogy a sikernek azokat az elemeit, amelyek a reá bízott könyvekben rejtőznek, teljesen érvényre tudja hozni, ki tudja aknázni, aimi által minden egyes általa kiadott könyv a lehető lég- i nagyobb sikert és példányszámot éri el. — Mitől függ már most a kiadó sikere és milyen eszközök állanak rendelkezésére a siker teljes kiaknázásához? Erre feleletem a következő: Annak a könyvkiadónak lesznek a legnagyobb könyvsikerei, aki meg tudja állapítani a legjobb olvasóközönség- réteg szellemi szükségleteit, azét a rétegét, amelyet megnyernie elsősorban kell; és oly könyveket ad ki, amelyek ennek a szellemi szükségletnek a legjobban megfelelnek. Ez a megállapítás és az eme megállapítás alap-; ján történő kiválasztás természetesen a legnehezebb feladat, különösen, ha az ilyen elvi alapokon álló kiadó abból a helyes álláspontból indul ki, hogy egy könyvet, mely nem illik bele teljesen irodalmi programiának kereteibe, akkor sem ad ki, ha a könyv kiadása holtbiztos sikerlehetőségeket rejt magáiban. A kiválasztás természetesen annál könnyebb és szerencsésebb lehet, mennél nagyobb az ajánlat, amely ostromolja a kiadót. És, azt hiszem, ez a leglényegesebb pontja a kiadói tevékenységnek és a kiadói sikernek is: a kézirat-ajánlat dolga. Az ajánlat a bizalomtól függ, amellyel a szerzők az illető kiadó iránt vannak. — A szerző joggal követelheti a kiadótól a következőket: 1. Költői szándékai megértését 2. A müve iránti szenvedélyes oáaac&M 3. Méltó és hatásos kiállítást. 4. A szétküldés kitűnő és messzi éttg* zó organizációját és oly propagandaappará tust, mely érti a módját, hogy ízléséé és ha tásos propagandát űzzön.. 5. Abszolút kereskedői korrektségei (Ez a szerző szempontjából, aki általában i legtöbb esetben üzleti dolgokban vadixlege<n kétszeresen fontos.) — Csak ha egy kiadó ezeket a jogos kö vetéléseket tökéletesen teljesíti és ha mé$ ezenfelül legmelegebb személyes érdeklődé sét és teljes belső készségét ajándékozza i reábizott műnek, ha nem tekinti a müvet ( kereskedői profit tárgyának, hanem a költő alkotóerő dokumentumának, amelynek a kö zösséghez, a közönséghez való közvetítés* neki, mint kiadónak, legmagasabb és lég szebb feladata, csak akkor van adva a kiadí részére a legfontosabb előfeltétele a siker' nek: a szerzők bizalma. Csak az a kiadó, ak meg tudja szerezni ezt a bizalmat és meg i« tudja őrizni, csak az a kiadó tud tartós síké íreket elérni. — Ha már most a szerzők bizalmát adott tényezőnek tekintem és ezzel a nagyarányú ajánlatot, az ajánlatok nagy számát is, akkoi a kiadónak e nagy ajánlat alapján megvan a lehetősége, hogy a legjobb könyveket hozza. Ha a kiadó megértéssel és tetterővel hozza ki ezeket a könyveket a könyvpiacra, akkor iassankínt sikerülnie fog az olvasók bizalmát is megszereznie. Ha kitűzött és mindig betartott magas céljaihoz hü marad, akkor a kiadó a könyvkritikát is a maga oldalán fogja találni mint kulturális szövetségesét. A kiadó büszke törekvése kell legyen, kiadói nevét úgynevezett márkává, „névvé" tenni, amely azután oly szuggesztiv erővel él és hat az olvasóközönség rétegeiben, hogy ez, anélkül, hogy csalódásoktól tartania kellene, az illető kiadó kiadványaihoz nyúl. Ez különösein nagyon fontos a fiatal, még be nem érkezett szerzők szempontjából. — A közönség és a kiadók között áll a szortiment-könyvkereskedő tevékeny munkája, akinek tradicionális feladata, hogy a közönségnek a könyvek kiválaisztásánál tanácsokat adjon. Minthogy azonban a könyv- kereskedőnek a rengeteg uj könyv tömege folytán legjobb akarattal sincsen rr^eg a fizikai lehetősége ahhoz, hogy minden könyvet gondosan elolvasson, benne is Iassankínt bizonyosságot kell vernie annak, hogy egy könyvki adó cég csak jő és értékes könyveket ad ki, hogy tehát az illető könyvkiadó- cég könyveit jő lelki ismerettel ajánlhatja vevőinek. — A könyvkiadónak azonban nem szabad megelégednie azzal, hogy a könyvek anyagát a lehető legjobban kiválassza: ezenkívül a kiválasztást olyan propagandával kell segítenie és alátámasztania, amely a közönségben nem ébreszt hamis várakozásokat; egy hamis propaganda reakciójaképp a közönség körében a csalódás és mérgelődós érzése gyökerezik meg. Ezzel természetesen nem akarom azt mondani, hogy a kiadónak az általa kiadott könyvek propagálásánál hűvös tartózkodást kell tanúsítania. Ellenkezőleg, a mii minden értékét ki kell emelnie; nemcsak joga, hanem kötelességre is a mii értékeit és előnyeit a közönségnek hatékonyan, a legszembeszököbben szemei elé állítani. Egyike leglényegesebb feladatainak kétségkívül: egv őszinte és lelkes propaganda. Gömöri Jenő, KASSAI SZERKESZTŐSÉGÜNK ítuman-utca 6. szám alatt megkezdte működését. A szerkesztőség telefonszáma 195. A Kassa körüli eseményekről a lap barátai délután 5-ig ezt a tolefonszámoí szíveskedjenek felhívni. Kassa társadalmi egyesületei, intézményei és hivatalai fenti kassai szerkesztőségünkbe szíveskedjenek közleményeiket leadni. Gyerekek í. A tanfelügyelő iskoláid'oltása alkalmával kérdi az egyik gyermektől: — Mondd, fiúm, hogyan magyaráznád meg nekem, merre menjek, ha a doktor bácsit szeretném felkeresni? A gyermek rövid gondolkozás után igy szól: — Odavezetném a tanfelügyelő urat. 2. — Hát te már felkeltél, Laci? — szól szodálkozva a konyhában foglalatoskodó nagymama, amint a feléje közeledő kis unokáját megpiUanaija. — Hisz neked még aludni kellene! Att§l nőnek ám a nyennekek! — Úgy ám, de a kávétól is. tok, a legnagyobb titok az, ami az emberi lét kezdete és vége, az, amivel gondolkozunk, amivel az anatómus, a hisztológus, a vegyész egyaránt gondolkozik: — az emberi agy. * Pedig a dolog igen egyszerű. Úgy vagyunk vele, mint én az egyik fiatal és lelkes tanítványommal, akinek tegnapelőtt elmagyaráztam a Spinoza bölcseletét. Mára virradó éjszaka azután azt álmodtam, hogy ez a tanítványom eljött hozzám és szembeült velem, ki egy könyvespolc tetején ültem. Azzal jött be a szobába, hogy sok fogalmat és gondolatot nem értett meg. „Ülj fel ide mellém!" — mondtam neki. — „Nézd, itt van egy nagy hamutartó, amely egy emberi koponya felső részéből készült. Ebbe dobáld mindazokat a fogalmakat és gondolatokat, amelyeket nem tudtál megérteni." Kis tanítványom engedelmeskedett és belehajigálta a hamutartóba a meg nem értetteket. Mikor a végére ért, igy szóltam: „Most nézz oda!" Belenézett a hamutartóba és a hamutartó — üres volt. * Mert az emberi koponyában minden gondolat elfér: a megértett és a meg nem értett egyaránt. És ez nem volna baj. A baj csak az, hogy az ember az értelmetlen gondolatot is mindenáron meg akarja érteni. Itt van azután az ütközőpont. És egy ilyen főütköző-1 A legnagyobb titok Irta: Neuhauer Pál Egy nagy könyvkiadó a könyvkiadói siker titk Könyvkiadó könyvkereskedő, közönség — A kiadói siker pszihotógiája és ábécéje — Beszélgetés Paul Zsoínayvaí
