Prágai Magyar Hirlap, 1928. július (7. évfolyam, 149-172 / 1776-1799. szám)

1928-07-18 / 161. (1788.) szám

2 1928 jttftaa 18, wwda. Moszkva, julius 17. (Tass.) Behounek dr. az Iswestijának a Kraszin fedélzetén tartóz­kodó tudósítójával beszélgetést folytatott, amelyben az Italia katasztrófájáról a követ­kezőket mondotta: — A katasztrófa előtt Malmgreen fi­gyelmeztetett engem az Italia vezetésében mutatkozó helytelenségekre. — A gondola leszakadása után füstöt pillantottam meg. Robbanás azonban nem következett, amiért is remény van arra, hogy az Alessandrini-csoport még életben van. Bekonnek szerint a katasztrófát az ex­pedíció vezetőjének az a kívánsága idézte elő. hogy feltétlenül át akarta kutatni a sarktól délkeletre eső területet olyan idő­ben, amikor a léghajót vihar hajtotta. A sarkvidéknek átkutatása sikerült, mert az Italia két órán keresztül 150 méter magasságban tudományos megfigyeléseket eszközöli Behounek" azzal vádolja Nobflét, hogy a szerencsétlenség után azt a parancsot akarta kiadni, hogy a súlyosan sebesült Cecciónak és Malmgreennek hátrahagyásá­val, az egész csoport induljon meg a szá­razföld felé. Hosszú vita indult meg, amely azzal vég­ződött, hogy Nobilét leszavazták. Egyikük azjt indítványozta, hogy a csoport testileg három legjobb kondícióban lévő tagja: Zappi, Ma- riano és Bíagi induljon el a szárazföld felé. Ekkor Malmgreen heroikus önfeláldozással maga jelentkezett, mert szerinte Biagira, mint rádiőoperatőrre, a csoportnak feltétle­nül szüksége van, míg ő a sarki viszonyok is­meretében hasznára lehet Zappinak és Ma- rianőnak. Malmgreen ajánlatát elfogadták, de Behounek szerint Malmgreen a biztos halálba ment, amikor súlyos sérülései ellenére vál­lalkozott a viszontagságos uira. nem támaszkodhattak egyébre, mint ma­kulátlan becsületükre és nem hivatkoz­hattak más tanúra, mint lelkiismeretűkre. A két olasz tisztnek egész pontosan megsza­bott feladata volt, mindenáron el kellett ér- niök a kitűzött célt, nem azért, hogy a saját életüket meg­mentsék, hanem, hogy megmentsék tizenkét társukat. Ha Malmgreen fizikai és morális kimerültsé­ge miatt nem folytathatta útját a Foyn-szige- ten megásott tragikus sirnál, akkor nekik kötelességük volt, hogy magára hagyják őt. London, julius 17. A Times stockholmi jelentése szerint a svéd miniszterelnök elhatározta, hogy az olasz kormánytól kérni fogja Malm­green tragikus halála körülményeinek teljes tisztázását. Svédországban nem értik meg, hogyan engedhette meg Nobile tábornok egy sérült embernek a főcsoport elhagyását. A hangulat nagyon izgatott. Zappi grófnak elbeszélése, hogyan hagy­ta ő és Mariano sorsára Malmgreent, borzal­mas hatást váltott ki. A svéd mentőexpediciő költségei idáig 150.000 svéd koronát emésztettek fel a tönk­rement repülőgépen kívül. Még nem határoz­ták el, vájjon felszólitják-e az olasz kormányt a költségek megtérítésére, vagy nem. Amundsemol még semmi hir Moszkva, julius 17. Az orosz segély bizott­ság azt a parancsot adta a Malygin jégtörő­nek, hogy Archangelskbe térjen vissza és út­közben folytasson kutatásokat Amundsen után. A komité beleegyezett a hajó parancsnoksá­gának abba a javaslatába, hogy a Malygin fedélzetén tartózkodó Babuskin repülő újból kezdje meg felderítő repüléseit a Latham fel­fedezése céljából. Samojlovits professzornak, a Kraszin pa­rancsnokának azt az elhatározását, hogy az Advent-baybe megy, az idézte elő, hogy Csuhnovski repülőgépe javításra szorul, kül­földi repülőgépet pedig nem bocsátottak ren­delkezésére az Amundsen- és Alessandrini- csoport felderítésére. Másrészt pedig a Citta di Milano parancsnoksága rámutatott az Alessandrini-csoport után való kutatások cél­talanságára és kérte, hogy a már megmentet- teket minél előbb vigye a Citta di Milano fedélzetéré. A segélybizottság utasította Samojlo- vitsot, hogy útközben Csuchnovski gépének megsérült chasszisát cseréljék ki és rendez­zenek be további kutatásokra bázist az Ad­vent-öbölben, azután pedig haladéktalanul kezdjék meg a kutatómunkát a Latham és az Alessandrini-csoport után. Bergen, julius 17. A „Purquois pae“ francia sarkihajó tegnap megérkezett Ber- genbe és délután folytatta útját Tromsőbe. Az expedíció vezetője, Charoot dr., kijelen­tette, hogy még mindig megvan a remény Amundsen és Guilbaud megmentésére. Kingsbay, julius 17. A Michael Sars nor­vég gőzös, amely tegnap Kingsbaybe megér­kezett, semmi nyomát nem fedezte fel a Lathamnak. MexiikiO-City, julius 17. (United Press.) Colima államában az utóbbi napokiban sú­lyos ütközetek folytak le a kormány csapa­tok és a felkelők között, akik a nehezen hozzáférhető hegyi völgyekben sáncolták el magukat. A harcokban, amelyek a hadügy­minisztérium hivatalos közlése szerint a fel­kelők elűzésével végződtek, mindkét fél sú­lyos veszteségeket szenvedett. A kormány- csapatok öt halottat és tizenhét sebesültet, a felkelők pedig huszonegy halottat és ötven­egy sebesültet vesztettek. Newyork, julius 17. A nicaraguaí harcok az amerikai tengerészcsapatok és Sandino meg Rivas tábornokok felkelő csapatai kö­zött változatlan hevességgel folynak. Sandi­no embere a guerillaháboru minden eszkö­zét felhasználják. így például asszony-batail- lonjuk is van, amelyet a két tábornok fele­sége vezet. Rivas kijelentette, hogy az asz- szonyok hősiessége és bátorsága semmivel sem marad a férfiaké mögött, még a legna­gyobb giránáttüzben is valódi hőstetteket hajtottak végre. Beregszász, julius 17. (Saját tudósi tőnk tói.) A magyar nem­zeti párt beregszászi körzete e napokban hatalmas közönség előtt, Kiss Sándor paláid! gazdálkodó elnöklete alatt, Siiménfalvy Ár­pád dr. körzeti elnök, Bodáky István dr. és Koflanovits György körzeti ügyvezetők rész­vételével igen sikerült pártgyülést tartott. Bodáky István dr. beszédében behatóan foglalkozott az általános politikai helyzettel s leszögezte, hogy a nagypaládi magyarság­nak a jövőben is a magyar nemzeti pártiban van a helye, miután sem az agrárpárt, sem pedig a szociáldemokrata párt nem elégít­heti ki a nemzetéhez ragaszkodó magyar ember érdekeit és csakis magyarságának és gazdasági érdekeinek feláldozásával lehet­ne e pártok bármelyikének tagja. Siménfalvy Árpád dr. rámutat arra, hogy a magyarságot politikai érdekei és a kormányzat magatartása valósággal bele­kén y szeritik az ellenzéki politikába. A ma­gyarság számára nincs más ut, mert kulturális érdekeit is csak az ellenzék­ben egységesen tömörülve védheti meg. Ismertette az 1927. évi 125. számú törvény életbeléptetésével kapcsolatban eszközölt járásterületi változtatásokat és ezeknek megakadályozása érdekében előterjesztette a következő határozati javaslatot: „A ruszinszkói magyarság életérdekei­ért kitartóan harcoló Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselőnek és Egtry Ferenc szenátornak köszönetét és politikájúik iránt bizalmát fejezi ki a pártgyülés és kimondja, hogy Ruszinszkő autonómiájának alkotmá­nyos megvalósítását kívánja és épp ezért az 1927. évi 125. számú törvényt és ennék Ru­szin szk óban 1928 julius elsejével történt életbeléptetését a békeszerződéssel és a köz­társaság aikotmánytörvényével biztositatt autonómia sérelmének tekinti; tiltakozik a 94-928 számú kormányrendelettel eszközölt azon járási terület változtatás ellen, amellyel három szinmagyar községet: Tiszaujlakot, TiszákeresztuTt a beregszászi járáshoz, Sa- lánkot pedig az ilosvai járáshoz csatolták, miután az az elcsatolás nyilván azt a sovi­niszta célt szolgálja, hogy az ugoesai-magy- szőllősi járási magyarság létszáma a 20 szá­zalék alá szálljon le és a nagyszötlösi járás­ban lakó magyarság nyelvi kisebbségi jogai­tól megfosztassék. Követeli tehát a nagy- szöllősi járás egysegének az 1928 junius 30-iki állapot szerint való vias ráállítását, s midőn tiltakozik azon nyilvánosságra került és az általános magyar érdekeket és Bereg­szász város szerzett jogait sértő állítólagos kormányzati szándék ellen is, hogy Bereg­szász város törvényszéke megsziintettesséks — felkéri Korláth Edre dr. és Egry Ferenc törvényhozóinkat, hogy a nagyszőllősi járás egységének visszaállítása és a beregszászi törvényszék meghagyása érdekében az ille­tékes tényezőknél haladéktalanul járjanak ©1. Végül üelihivja Beregszász, Nagyszállás* Tiszaujlak, Tiszák eresztur és Salánk közsé­gek politikai pártjait hasonló állásfoglalásra. (Itt említjük meg, hogy Korláth Endre dr. már interveniált a törvényszék megha­gyása érdekében Mayr-Harting igazságügy- miniszternél, sőt Scotus Viatort is ruszdisz­kói körútja alkalmával felkérte, hogy hasr són oda, hogy a beregszászi törvényszék megmaradjon. SzeTk.) Siménfalvy Árpád dr. határozati javas­latát a közönség helyeselte és egyhangú lelkesedéssel elfogadta. SPORT REGÉNY (3) Irta: SZÁNTÓ GYÖRGY — Berg ut NeubabeűebergbőL Kéreti a művésznőt, tiz óra harminc pereikor felvétel. Most kilenc óra negyven — tette hozzá figyelmeztetőleg, azután letette a kagylót. — Akkor mindegyik urra tiz perc jut. Szóljon Beokynék, hogy először Faseaidonck urat vezesse a kis szalonba. Aderé Ghirun régen nem látta már a festőt. Úgy találta, hogy néhány hónap aüiatt megöregedett. És régi emlékek villó-dz/liak fel, hiszen 6 volt az első férfi. Kis afelier- mamsard, potsdami vasárnapdélutánok. Mint­ha egy előbbi életben lett volna mindez ré­gen. « — Kedves vagy Ludo, hogy meglátogat­tál Mi szél hozott ide? A festő nem telelt. Szürke szemeivel horgasán akaszkodott a nő tekintetébe és keskeny ajkai egymásra szorultak. Nagy csontos keze ősziülő halántékán siklott végig, mintha valamit el akarna hesegetoi onnan. — Tadom, hogy nincs időd: — mondta aztán kissé keeernyésen. — Sohasem lesz már időd? Talán egyszer, vasárnap dlélután, Bori. Nem tudod), hogy március van? Ta­vasz? Ezt a legutolsó szót talán még sohasem mondták ki ilyen szomorúan. De AÖorét már nem érdekelte az az idő, amikor Do- rotheának hivláik. — Még öt perc — gon d olt*. Árián oda­lépve a festőhöz, ő is megsimogatta az őszülő halántékot. — ügy látszik, csak nem felejted el a régi vasárnapi délutánokat. Hagyd itt a cd- medet Feltétlenül lesz egy vasárnap dél­utánom a számodra, sőt több i». A festő sokáig tartotta tenyerében Adó­mé csókranyiujtott kezét. Aztán feltolta a pizsama bő ujj álnak selymét és a fehér sima­ságon végigfuttatta ajkait. Reszkető kézzel firkantotta jegyzőköny­vének egy lapjára a óimét, aztán Adoré felé nyújtotta a kitépett papírlapot. — Úgy. Most két-három hónapig lesz megint életcélom: várni. Azután újra jöhe­tek, rimánkodni. — Nem, nem. Egészen biztosan írok — mondta Adoré és köziben arra gondolt, hogy öt percet megtakarított a bankár számára. Köz>ben az angolt is el kell intézni. Befordult a ballba. A trainer elegáns öreg ur volt, az angolok elmaradhatatlan kétsoTgomboe sötétkék zakkójában. Köziében világosszürke kemétnylkalap, sárga szarvas­bőr koztyü, vékony nádipálcika. Fehér pofa­szakállával, zsemlyepiros arcával Ugyanúgy lehetett volna Suiffolk lordja, mint vereeny- istállőtratner. — Myflády, eljöttem, hogy ígéretemet beváltsam. Nem tartózkodik senki a szom­szédos szobáidban? — Nem. Nyugadtan beszélhet. — Nos, akkor vegye tudomásul, hogy á harmadik futambap., Warnemündte-dij, Ecar- té fog nyerni. — Éoarté. — Hehe. Ugye, nem is ismeri? Két és negyedévéé kanca. Schiarenhorst-istálió. Fe­kete test, rózsásam ujjak, piros sapka, hehe, hiszen tudja. Száz százalékos outsidernek indul, mint az istálló placemakerje, a favo­rit VibLantámak falazni. A másik favorit, Mendelssohn Fámája, a finisben fog lema­radni, bátorkodtam jelen lenni az idevonat­kozó megbeszéléseknél. Violánta pedig nem is fog előretörni, az Eoarté végigviszi a spurtot A bokkmaker tizenkétszeres odds- szail jegyzi, a tótalizatörnél pontosan hatan fogjuk megjátszani. Tehát belefeküdni, amennyivel lehet, — És az ellenszolgálat? — Egy gentleman mindig bízik a nők­ben, csak úgy, mint kártyapartneréiben. És aztán lesz még Grumewaldban is egynéhány jó üzlet. Annyit nem tudnak sem a fiümgyá- rak, sem a bankárok fizetni, amennyit ott lehet keresni. — Jól van. Szerda vacsorára legyen sze­rencsém. Hamson mosolyogva hajtotta meg ma­gái — Egészen véres beaísteak les® — mondotta még Adoré és bent i» volt már a kis szalonban, ahol Ízlésesen terített, virá­gokkal szineskedő asztalnál Berlin együk legelőkelőbb bankházának jelenlegi főnöke várta. Ámbár ismerték egymást egy-lkét na- gyobbszabásu dáridőiül, ez a látogatás még­sem volt eléggé indokolt, sőt Abn nődén érezte, hogy erősen magyarázatra szorul. — Remélem, nem találja túlságosam furcsának, ha éppen ebben az időben, min­den bevezetés nélküli, sőt mondhatnám, igen, mondhatnám ajtóstul rontok be ide. A gyönyörű barna szempár bársonyo­san és mégis fölényesen, szinte anyásam siklott végig a tömzsi, ovikkeres emberen, akinek bárgyú golyófején kínos pontosság­gal volt a tizenkét szőke hajszál elválasztva. — Majdnem busz percem van számod­ra — gondolta Adoré —, ezalatt elintézlek. A Heliopolis fontosabb, mint te vagy. — Amint látja, egy cseppet sem ütkö­zöm meg látogatásán. Sőt, már szinte elvár­tam, nem, rosszul mondom: vártam. — Nagyon kedves. Igen, mondhatnám hízelgő rám nézve. — Jó néhány hónapja figyelemmel kí­sérem szerencsétlen házasságát. Orlowskaja veszélyt jelentett önre nézve első pillanat­tól kezdve. Régen tudtam, hogy morfinista. Aggódtam, hogy önt is beleviszi. Amint ez már házasrtársak között lenni szokott. Ne vegye rossz néven, hogy ilyen őszinte va­gyok é<s beleavatkozom legbizalmasabb ma­gánügyeibe. De ón kíméletlenül józan va­gyok, nem szeretem a kér töltést. A bankár hallgatott. Rövidlátó, düHedt libaszemei pislogtak, e percben olyan volt, mint egy rajtakapott diák. — Szerencse — folytatta Adoré —, hogy e® a nő teljesen megbolondult és Pá­riába szökött, mielőtt még önt is belerántot­ta volna undok szenvedélyébe. Elvégre ön egy egész család, jobban mondva dinasztiá­nak felelős... Nem folytatta, mert észrevette, hogy a bankár elpirult. — Vagy talán mégis belesodródott volna? — Nos, fnoudih'atnAm, né... némiképpen — dadogott a gyors támadástól meglepett Ahnröder, (Folytatjuk.), Guerilia - háború Amerikában Véres ütközet a mexikói kormánycsapatok és felkelők között — Sandino seregében asszcny-bataillon is harcol — A magyar nemzeti párt rntziEiizkél közönsége tiltakozik a sérelmes járási teiülefeáltsztatások ellen A nagypaládi pártgiáilés határozata — Bizalom a törvényhozóknak Behounek vádolja Mobiléi lyek szerint morális életüket irányitaniok kelL Nem tudjuk, hol temették el holttestét, mi csak lelkének sugárzó fényét látjuk. Malmgreen nem halt meg. Malmgreen őrök­ké él A Giornale dTtalía felháborodottan fog­lalkozik az olaszellenes kampánnyal, amely már az emberi türelmesség minden határát meghaladja. — Mindaz, amit Itália, a fascizmus és az olasz léghajózás ellen az Italia katasztrófájá­nak ürügyén Írnak, nem egyéb, mint alantas rágalmazási hadjárat, amely meg akarja gya- lázni a két hőslelkü olasz tisztnek: Zappinak és Marianonak nevét Megértjük és átérezzfik a svéd nép fáj­dalmát, amelyet Malmgreen elvesztése miatt érez, de követeljük, hogy értsék meg Olaszország fájdalmát is, amelyet Pomella elvesztése okoz és értsék meg Itália aggodalmát, amely a léggömbbel tovasodortak bizonytalan sorsa miatt szállott meg bennünket. Tiszteljék Biagi hősies mo­solyát, Sora kapitány legendás hősiességét, Zappi és Mariano áldozatkészségét. — Mariano és Zappi őrnagyoknak elbe­szélését, amelyben elmondják tragikus bú­csújukat Malmgreentől, semmiképpen sem lehet vita tárgyává tenni. Hinni kell a két olasz tisztnek, amint az egész világ hitt Amundsennek, hitt Scott kapitánynak és hitt Nansennek, akik

Next

/
Oldalképek
Tartalom