Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-23 / 143. (1770.) szám
i JftUAjg IIIHMTMimT I 1928 junius 23, szombat. A rendőrök ezúttal fegyvereik csövét nem a magasba, hanem a tömegre irányították és golyói átseperték a teret. A tömeg riadtan menekült. A földön halottak, sebesültek maradtak, akiket a törtetők sorsukra hagytak. A menekülők nyomában lovasrendőrök nyargaltak és kardlapozva kergették szét az ufból és újból csoportokba verődő tüntetőket. Az áldozatok A rendőrség csakhamar megtisztította a teret és a tüntetőket a mellékutcákba szorította, ahol szórványosan még lobbot vetett a harc s helyenkint elkeseredett csetepaték játszódtak le. Mialatt a mellékutcákban tovább folyt a küzdelem, a főtéren lezajlott Ütközet „csataterén" mentőautók jelentek meg és szedték össze a harc halottaít és sebesültjeit Egy kereskedősegédet a rendőrök golyója szivén talált. Holtan szedték fel a kövezetről s szállították a kórház hrJottas- kamrájába. Három súlyosan sebesült tüntető még kórházbaszállitás közben meghalt. A rendőrök is több sebesültet vesztettek s a mentőautóknak többször kellett fordulniok, hogy a főtéri harc valamennyi sebesültjét kórházba szállítsák. Újabb zavargások péntek reggel Amíg a mentők a Corso-kávéház előtti téren dolgoztak, addig a mellékutcákban tombolt a harc. A tüntetők leütötték a villany- és gáz- lámpákat. Teljes sötétség borult az utcákra és a vak sötétben össze-visszalö- vöL'öztek a rendőrök és a tüntetők. Éjjel tizenegy óráig tartott a zágrábi vérfürdő, amelyet csak három óra múltán, kemény és elkeseredett tusakodással sikerült a nagy számban felvonuló rendőrcsapatoknak a maguk javára eldönteni. Ekkorára a vérfürdőnek négy-öt halottja, hat tizennégy sulyo8 sebesültje és harmine köny- nyebb sebesültje van, de ez a statisztika még hiányos, mert a körty- nyebben sérült tüntetők egy része nem mert jelentkezni. A rendőrök harc közben számos tüntetőt letartóztattak, akiket magukkal vittek ' és a rendőrigazgatóság fogdájába vetettek. Éjféltájban halálos néma csöndbe dermedt a város. Embert alig lehetett az utcán látni és kísértetiesen visszhangzott a cirkáló rendőrlovak patájának dobogása. Az éjszaka ezután már nyugodtan telt el, de a kora reggeli órákban, mikor a város lakossága tudomást szerzett a vérfürdő részleteiről, újból felütötte fejét a nyugtalanság, amely egészen az extázisig fokozódott, midőn a zágrábi vasútállomásra befutott a Radics Pál és Basaricsek dr. horvái képviselők holttestét szállító vonat A tömeg taníkMofc mögül lövöldöz Belgrád, junius 22. A vérfürdőről beszámoló újabb jelentések szerint a tömeg horvát nemzeti zászlók alatt vonult fel a Jellasics-tér- re a Corso-kávéház elé. Miután a kávébáz vendégeit kikergették, a tüntetők egy része a kávéház helyiségében maradt és amikor a rendőrség sortüzet adott, elbar- rikádozták magukat. A kávéházi berendezés bútorait az ajtók elé hordták és magas barrikádot emeltek, ugyan"’kor pedig a csoport egy másik része az ablakokon keresztül lövöldözött és széklábakat hajigálí a rendőrök felé. A rendőrségnek nehéz, hosszú küzdelembe került, mig valóságos ostrommal birtokába vette a kávéházát és a benszornlt tüntetők egy részét letartóztatták. A menekülő tömeg többhelyütt megállt és az épülő házaknál talált téglákat, építőanyagot hordta az utca közepére. Egy-egy ilyen barrikád bevételéért a rendőröknek sebesülttel kellett fizetni és mikor a kivezényelt rendőrcsapatok között a zavargások leverése után seregszemlét tartottak, megállapították, hogy a harcok folyamán tiz rendőr sebesült meg, akiket kórházba kellett szállítani. Jellemző a küzdelem hevességére, hogy a rendőrségnek haditerveí kellett készítenie és a haditerv alapján szorították ki a tüntetők tömegeit a város centrumából a külvárosi utcák felé. Budapest, junius 22. A Magyar Távirati Iroda jelentései szerint a zágrábi vérfürdőben öt ember veszítette életét és negyvenen, köztük tizennégyen súlyosan megsebesültek. A rendőrök tiz sebesültet vesztettek, küröl- belül száz tüntetőt letartóztattak. Egy másik zágrábi jelentés arról ad számot, hogy az összeütközés halottaink száma a ma délelőtti órákban hétre emelkedett, mig a sebesültek pontos számát még mindig nem lehetett megállapitam, mert sokain, akik a hatóságok megtorlásától félnek, kórházi kezelésre nem jelentkeztek. Az aggódó Belgrád Belgrád, junius 22. A zágrábi vérfürdő híre a kora reggeli órákban érkezett Belgrád- ba, ahol rendkívüli megdöbbenést és idegességet keltett. A lakosság kétségek között, remegve várja a horvátországi forrongás robbanásokkal fenyegető fejleményeit. Az a vélemény alakult ki, hogy a kormány visszalépésével és esetleg a szkupstina feloszlatásával, uj választások kiírásával kellene az elégedetlenkedő, forrongó Horvátországot leszerelni és az egyre aggodalmat keltőbbé való horvát n ép h a n gúla tót lecsill api tani. Százezernyi tSmeg fogadta Zágrábban a halottakat hozd vonatot Zágráb, junius 22. Pár órával a Zágrábban lezajlott éjszakai vérengzés után újból vér folyt a horvái főváros utcáin. Ezt a második vérengzést, amely már kevesebb emberáldozatot követelt és sokkal szeMdebb formák közt játszódott le, a két koporsó megérkezése idézte fel. A szkupstinai vérfürdő két halálos áldozatát, Rádiós Pál és Basaricsek képviselőket Belgrádban nem ravatalozták fel, hanem ideiglenesen a kórház halottasházában terítették ki. Tegnap délután négy óra (tájban végeláthatatlan sokadalom feketéiett a kórház kapuja körüli utcákban. A két horvát képviselő holttestét, tömör fekete érckoporsókba helyezték és gyászkocsira rakták, hogy kiszállítsák a vasútállomásra. Húszezer ember kísérte a két halottat a belgrádi pályaudvarra. A koporsók előtt Razios katolikus érsek haladt, a gyászoló menet első csoportjában az ellenzéki képviselők vonultak, a radikális párt törvényhozóit pedig az utolsó helyre szorították. A kórháztól a pályaudvarig vezető utat a gyászmenet elvonulása idejére katonai és csendőri készültség szállta meg. Bőven jutott a rend fentarf ásóval megbízott katonaságból a vasútvonalak mentére is, főképpen a horvát vidékekre, ahol minden nagyobb állomáson katonai századok vették körül a vonatot. A két halott belgrádi gyászkisérete méltóságteljes csendben hömpölygőit végig az utcákon. Egyetlen hangos szó sem hallatszott. Amerre a tömeg elvonult, a járókelők levett kalappal tisztelegtek a horvái nép két mártírjának koporsója előtt. A pályaudvaron egy pár rövid gyászbeszéd és meghatott búcsúszó hág: ott el, azután a koporsókat horvát képviselők vették a vállukra és vitték a vasúti kocsiig. A kül.önvonat személykocsijaiban a horvát ellenzék és a demokrata képviselők foglaltak helyet. Szerbellenes tüntetések a vasút mentén Amerre a koporsókat vivő vonat elhaladt, a horvát falvak és városok népe az ut mentére sereglett és tüntetéseket rendezett a szerbek ellen. Linkovec vasútállomáson több ezer főnyi tömeg vett részt a tüntetésben, amelyet hatósági beavatkozással akartak elfojtani, de később, a tömeg izgatott hangulatára való tekintettel, a cséndőrség elvonult és a nép zavartalanul kifejezést adhatott szerbelfenes hangulatának. ’ •,; ;v. r.* A halottak bevonulása Zágrábba A halottvivő vonat némi késéssel, reggel nyolc órakor futott be a zágrábi pályaudvarrá, ahe; már órákkal azelőtt gyülekezni kezdtek a horvát parasztpárt hívei. A falvak lakosság* nemzeti viseletbe öltözve, gyászfátyolos zászlókkal és gyászszövettél ékített lovasbandériumokkal vonult be a horvát fővárosba és a mindenfelől sereglő sok ezer főnyi tömeg a pályaudvar körül helyezkedett el. A horvát parasztpárt hivatalos küldöttségé; Mayer polgármester vezette, aki az érkéz, parasztpárti képviselőktől rövid, elfúló hang;: gyászbeszéd kíséretében vette át a koporsc kát. A pályaudvart körülvevő utcákon i:. ezerszámra nyüzsgő, összepréselt néptöme minden forgalmat megakasztott. Az utvons lat szegélyező házak gyászba öltöztek, ormuk ról hatalmas gyászlobogókat lengetett a azé A koporsók után tömött sorokban száz- ezer ember vonult fel Zágráb utcáin, amelyek még magukon viselték az éjszakai vérengzés és rombolás nyomait. A tüntetők egy elszakadt csoportja egyhe lyütt összetűzött a rendőrséggel. Itt fegyver használatra is sor került, de a rendőrök egy pár könnyebb sebesülés árán szétszórták a tüntetőket. |j Az incidens nem okozott különösebb fenn; akadást és a gyászoló menet akadálytalan#) jutott el a horvát parasztpárt palotájába amely a gyász fekete színeibe öltözve vát& a mártírok koporsóit. A sokadalomből fik hangzottak ugyan elvétve czerbellenes ki|| tások, de az emberek ezrei annyira a gyász hatásai! alatt álltak, hogy az izgató lángcsóváki nem okoztak tüzet. A déli órákig újabb összetűzés nem t<f* tént, de déltájban a gyászoló tízezrek hangö lata ismét erősen puskaporos volt és a kora délutáni órákban a tömeg mind] Izgatottat)bán hömpölyög a parasztpárti palotája körül. A két tragikusan elhunyt horvát kép'ft selőt holnap kisérik utolsó utjokra. A tem tés rendezősége több százezer főnyi gyászm nettel számol s ennek megfelelően tette mi az előkészületeket. Hasonló arányú óvinte kedéseket tett azonban a zágrábi rendőrsi főnöke is, akinek kérelmére na^vobbszán katonaságot bocsátottak rendőri parancsno ság alá. Az egész ország feszült izgalomm várja a holnapi temetést. Belgrád, junius 22. Ma reggel a püspöl templomban gyászmisét tartottak, amely Razics katolikus püspök celebrált. A tem] lomban megjelent Radics Pál özvegye hí gyermekével. A merénylet kinos hatása a kisantant-konferenciára Belgrád, junius 22. A szerb politikai ki rök ebben a pillanatban még tanácstalan) állnak a szkupstinában lejátszódott vérengzí és a horvátországi lázongás következménye vei szemben. Abban egyezik véleményűi hogy a katasztrófák egymást érő sorozata soha rosszabbkűr nem jöhetett, mint éppen most, midőn Jugoszláviának minden ereje megfesiiiésével kellene a külföld előtt országának konszolidációját bizonyítania. A Bukarestben ülésező kisantantkonferenciá egyenesen kinos helyzetbe hozta a horvátor szági forrongás, nem beszélve Marinkovi© külügyminiszter helyzetéről, amely a Zágráb vérfürdő után felette kényessé vált. Borzalmak kastélya — BÖNOGYS REGÉNY — Irta: Edgár Wallace ^ ' (50) Most már értette mr. Reeder, hogy miért könyörgött neki Daver oly rémülten, hogy beszéljen halkabban, mikor az ő házasságáról beszélt. Az őrült Jack megtudta, hogy mily mélyre -aülyedt a leánya: e ettől a perctől fogva semmiféle földi hatalom nem menthette meg Davert a haléitól. Az volt a kérdés, hogy merre menekült az őrült gyilkos? ... Erre is megtalálták a leletet. rA kis négy- szögletes szoba volt a Larme-grófok kínzó- kamrája, amelyből forgó kőlapon át lehetett lemenni az alatta vágott sziküabörfőnökbe & ezekből viszont három folyosó is vezetett vissza a kastélyba. Az egyik a konyha és az előcsarnok közt, a vastag falban, a másik Haver hálószobájába nyílt, a harmadik a hallba. — Mind a három folyosó a kastélyba vezet — rázta a leijét mr. Reeder: — pedig a gyilkos nem jöhetett vissza a kastélyba. Kell tehát lennie egy negyedik útnak is, amelyik kifelé vezet: és ezt nem találtuk meg. Meg volt bolygatva minden idege s egy pillanatig se bírt nyugton maradni. Szobáról- szobáxa járt, fölforgatott mindent, betőretté ;á faliszekrényeket, átkutatott minden bútort, fiókot. Egy dolgot aztán meg is talált: Olga Crewe és Daver házassági okmányát. Olga fehér nemű szekrényének a fenekén. Hét órakor megérkezett az első katona- csapat, hatalmas teherautón. A helybeli rendőrség ekkor már jelentette, hogy miss Beírn a nmek sehol se akadtak nyomára. 'Hangsúlyozták, hogyha tenger dagály éppen visszaesőben -volt. ■m-íker- m eV dúlt Larmes Keepről és ha csak fiönn nem akadt valami láthatatlan sziklapárkánvon, lehetséges, hogy épségben csúszott le a strandra. Mindamellett nem sok a remény, hogy életben maradt. Hogy mennyi ez a „nem sok": azt mr. Reeder nem firtatta. Siltburyből szakácsot is hoztak, hogy vacsorát főzzön a detektiveknek, de mr. Reeder csak erős feketekávét kért: a torkát úgy szorongatta valami, hogy egyetlen falatot se bírt volna lenyelni. Etős őrséget rendelt a kőbányai barlang elé és visszatérve a kastélyba, leült a tágas hallban, mérlegelve a napi eseményeket, mikor Gray lélekszakadva rontott be: — Brill! — lihegte magából kikelve. — J. G. Reeder úgy ugrott talpra, mintha rugók lökték volna fel — Brill? — ismételte rekedten: — hol van Brill? Nem volt rá szükség, hogy Gray feleljen a kérdésre, mert tetőtől-talpig porosán, rongyokban és végsőig kimerültén tántorgott be a hallba maga Brill, akit egy detektív támogatott. — Honnan jön? — kérdezte Reeder izgatottan. A detektív hörögve zihált s pár pillla- natdg nem bírt szólni. Aztán a földre mutatott és elcsukló hangon suttogta: — A kút feuekéről — Miss Belman odalent van! Félájuttan roskadt a karosszékbe és csak aztán tudta némileg összefüggően elmondani, hogy mi történt, mikor jó adag whiskyt diktáltak bele. Reeder azonnal a kúthoz rohant a detektivekkel és megnézték a kereket. — A kerék tengelye olyan gyönge, hogy egy gyereket se bírna el, hogy fölhúzzuk rajta. Aztán meg kötél sincsen, ami leérne a fenékig — mondta Gray, miután alaposan kereket?* Az egyik detektív emlékezett rá, hogy amikor átkutatták a konyhát, találtak két erős bdzositó-övet, amit az ablaktisztitók csatolnak derekukra; mindegyiken volt erős tartókampó is. Mialatt beszaladt értük a konyhába, hit. Reeder levetette a kabátját és mellényét. — A kút fele-utján van vagy négylábnyi szakasz, ahol hiányzanak a létrafokok — mondta Brill. — És a szikla, is meglazult azon a helyen, makor ráhágtam; kis htja, hogy le nem zuhantam. Reeder nyakába akasztotta a lámpását és lenézett a kútba. — Furcsa, hogy nem vettem észre a létrát, mikor először belenéztem — mondta, a (fejét csóválva. De aztán eszébe jutott, hogy csak félig emelte föl a kút födelét és így nem volt elég világos. Gray szintén derekára csatolta a bizto- sifő-Övet és elsőnek indult lefelé a kútba, mert ő volt a könnyebb. Ekkor már félszázad katona volt a kút körül és nagy szerencse volt, hogy véletlenül utászcsapatokat rendeltek ki a rendőrség támogatására. Mig egy részük kötelekért ment, a többiek hamarosan fölvo nóhengert rögtönöztek. A1 két detektív halotti osöndben ereszkedett alá a kaiban. Mindegyiknek volt ugyan villamos zseblámpása, de nem sok hasznát vették, mert a lámpák nem világítottak lefelé, úgy hogy nem láthatták a következő létrafokot. Nagyon lassan és óvatosan szálltak tehát lefelé és Gray, mikor odaért ahhoz a veszedelmes helyhez, amelyre Brill figyelmeztette, fölkiáltott Reedernek, hogy álljon meg — Pár kődarab potyogott le nagy csörtetéssel, de Gray is, mr. Reeder is nagyobb baj nélkül hidalták át a veszedelmes szakaszt; csak mr. Reedernek a fején koppá ni egy-két nagyobb kavics. ügy látszott, hogy sohase érnek feneket és mr.- Reeder már kezdte érezni- a- szokat-1; lan erőfeszítés fárasztó hatását, mikor Graj örömtől reszkető hangon suttogta: — Azt hiszem, itt a fenék! Lefelé fordította a zseblámpását s a következő pillanatban már le is ugrott a sziklás fenékre; néhány perc múlva mr. Reeder is ott állt mellette a folyosón. — Margaret! — suttogta halkan. Semmi válasz. Mr. Reeder jobbra is, balra is világított a lámpással, — de sehol se látta Margaretet és csüggedni kezdett. — Maga ezen a folyosón megy előre — parancsolta suttogva Graynak: — én meg a másikon. Lámpását lefelé tartva, félig ment, féiig szaladt a kanyargó folyosóban — Egyszerre csak valami neszt hallott maga előtt, — mintha mozogna ott valaki. Megállt, eloltotta a lámpását ée óvatosan, halkan surrant előre, majd a kanyarulathoz ért s ekkor mesz- sze távolban, túl a folyosó végén, halvány világosságot látott derengeni. Lehasalt a földre és nesztelenül leskelődött. Nemsokára árnyék suhant át a távoli világosság előtt, miire mr. Reeder előbbre kúszott, — de ezúttal nem gumibot volt a fegyvere. Fölhúzva tartotta a kezében a browningját és egyre közelebb sompolygott az árnyékhoz, aki most váratlanul megszólalt: — Olga, hová ment az apád? Mrs. Burton volt és Reeder ajkai (fenyegető mosolygásra torzultak. A választ nem értette meg; tompán hangzott, mintha zárt helyiségből jött volna. — Megtalálták azt a leányt? — kérdezte most mrs. Burton. Mr. Reeder visszafojtotta a lélegzetét és előre nyújtotta nyaltát. Most egész világosan hallotta a választ: „Nem!" — Aztán megint Olga mondott valamit, amit mr. Reeder nem hallott és erre ismét mrs. Burton kezdett lamentálni, a maga szokása? stránkezí? modtTrábanr jL
