Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-27 / 146. (1773.) szám

ki irlk agresszivitás politiSiája A cseh~né;met ikiegyezíést hatékonyan; propagáló Prager Tagblatt egyik vezető pub­licistája a lap most vasárnapi vezető cik- kóbeai komoly intelmeiket intéz a magyar kér­désben azokhoz, akiket illet. Nincs benne két­ség, hogy a német agrár-iparos aktivizálás­hoz közel álló ember jóakaratu tanácsa ez a is eh Landsmannok részére, tehát cseh né- sőszögbői sem kritikája őszinteségéhez, sem ;; tanácsa önzetlenségéhez nem férhet szó. A magyar kérdést Prága két arculatban véli elintézettnek: kifelé a kisantant agresz- szivitás álban, befelé a kisebbségpolitika di'k- átuiinaiban. Prága magyar politikájának eme i tél külső-belső frontját veszi kritika alá a • magyarbarátnak éppen nem mondható dere1* j lémet publicista s azt állítja, hogy a kisan- ant igazi és csaknem egyetlen tartalmát a Magyarország iránti ellenszenv alkotja, 'íem csodálkozik azon, hogy a kisantant ál- amai védekeznek az exisztenciájukat fenye­gető magyar veszély ellen, de hogy ezért kü- ön szövetséget kelljen kötniök, ezt szerinte a cisantant-rajongék körén kívül vajmi kevés jmiber láthatja be. Nem szükséges ma már zakadatlanul kommünikékben ismételgetni, logy a kisantant valóban csak a trianoni zerződés revíziójának megakadályozására áll önn, amert a békeszerződésekben az is ben- íe áll, hogy bizonyos körülmények között a szerződések revíziója igenis végrehajtható i igy nemcsak Magyarországon, hanem Ang­idban, Németországban, Amerikában és Olaszországban is furcsának találják, ha ha­mm talpig felfegyverzett állam túlerejére ámaszkodva a békeszerződésből csak azt akarja kiemelni, ami éppen neki tetsző. Ahelyett, hogy állandóan ismételgetnék, hogy i három állam nem ismeri el, vagy obstruálja a békeszerződés revíziós klauzuláját, szerinte tanácsosabb volna, ha a magyar kisebbség :ömegeit, a mezőgazda-rétegeket igyekezné­nek igazságos kisebbségpolitikával meghó­dítani a csehszlovák állam eszme részére, mert az ő véleménye szerint ez lehet csak a legmegbízhatóbb védekezési mód a népszava­zás eshetősége ellen, mert a kisebbségek iránti igazságos és szerződéshiü bánásmód — mondja a cikkiró — hatékonyabb eszköz, amint holmi állig fölfegyverzett szövetségek kimélyi'téséről és kibővítéséről szóló félhiva­talos nyilatkozatok ismétlése. Megjegyzendő, hogy a cikkiró gazdasági tekintetben eldorádónak képzeli el a cseh­szlovákiai magyar mezőgazdák anyagi hely­zetét a csehszlovákiai gazdaságpolitika kere­tein belül, de e tévedéstől eltekintve ráta­pint a két legfontosabb bajra: a külpolitika nagy tévedésére: a kisantantra és a belpoli­tika legbetegebb pontjára: a kisebbségi kér­désre. A kisantant gazdasági kooperációja gazdaságpolitikai lehetetlenség, a kisantant államai közt a gazdasági értékek kicserélése tiz év alatt nevetségesen csekély maradt és minden délibábkergetés, mindjén politikai erőltetés dacára most is süllyedőiben van. A ki sántán tpolitika tervei keresztezik az egész­séges gazdaságpolitikát, mely a szomszédos államokat és nem a távoli katonai szövet­ségeseket köthetné össze egymással. A kis­antant összes állítólagos katonadiplomáciai sikerei nem érnek föl azokkal a gazdasági hátrányokkal, melyeket Csehszlovákia Közép- eoiTÓpában a kisantant fönnállása miatt szen­ved. Viszont a katonai erőre apelláló diplo­máciai agresszivitás nem hozhat gazdasági ja­vulást. De a külpolitikai agresszivitáshoz hason­Hetykén és lázitő páthosszal védekezik Kun Béla, akinek kiadatási ügye megbuktatta az osztrák igazságügyminisztert 1 vörös tBtátü nem ismeri ei az „oszlá!ybiróságot“ - Izgalmas s*ö- Itarcok a mű,a védelem és a bíróság között - A kiadatási kérelem elutasítása válságba sodorta az osztrák kormányt \ Becs, junius 26. Ma reggel 9 órakor kez­dődött meg a bécsi vegyes bíróság előtt Kun Béla ügyének tárgyalása. A hallgatóság mind­össze össze hetven-nyolcvan főből állott, leg­nagyobbrészt újságírókból és jogászokból. Mindenkinek, aki belépőjegyét előmutat­ta, személyi motozásnak kellett magát alávetnie, mivel attól tartottak, hogy a publikum sorai közül valaki merényletet kísérel meg Kun Béla ellen. Nyolc fegy­veres fegyőr hozza fel a fogházból Kun Bélát és két bűntársát, Mayerhoffer György droguistakereskedőt és Breuer Ilona gép- irónöt. A volt magyar kommunista diktá­tor a fogházban megöregedett és erősen idegesnek látszik. A tárgyalás megnyitása után az elnök először Kun Béla személyi adatait veszi fel. Kun Béla elmondja, hogy birja annyira a nyelvet, hogy németül fog védekezni. Elmondja, hogy 1886 február 20-án született Szilágycsehen, orosz állampolgár, felekezeten kívüli, nős, két gyer­mek apja, Kolozsváron főiskolát végzett, lak­helye Moszkva. Szülei nem élnek, édes apja néhány hét előtt halt meg. A véd Ezután a vádirat következik. Az államügyész Kun Bélát titkos szövet­kezéssel, tiltott visszatéréssel és utlevél- hamisitással, Mayerhoffer Györgyöt titkos szövetkezéssel, Breuer Ilona gépirónöt pedig utlevélhamisitás utján elkövetett csalással vádolja. A vádiratból kitűnik, hogy Kun Béla 1919. augusztusában a magyarországi proletárdikta­túra bukása után Bécsbe menekült, ahonnan 1920-ban örökre kitiltották. Ekkor Moszkvába költözött, hogy kezébe vegye a magyarországi kommunista mozgalom irányítását, amely a magyarországi kommunista párt feloszlatása és betiltása után egy központi bizottság utján folytatta tevékenységét. Ennek a bizottságnak tagjai voltak: Kun Béla, Landler Jenő, Petri, Weisz Ferdinánd, Weisz József, Steiner Fe­renc, Sándor Béla, Révai József, Lándor Béla, és Kis Hugó. A központi bizottság évenkint háromszor teljes ülést tartott, amikor megál­lapította a munkatervet, meghallgatta a vég­rehajtással megbízott párttagok jelentését. A bizottság székhelye 1927-től kezdve Bécs volt. Az iratokból kitűnik, hogy Alpári Gyula volt magyar külügyi nép­biztoshelyettes egy alkalommal azt mon- dota Kun Bélának: Te végzed a magyar munka 95 százalékát. Egyébként nagy óvatossággal dolgoztak, mindenkinek ál­neve volt, a fogalmak megjelölésére szin­tén más szavakat használtak. Kun Béla többször megfordult Becsben és ilyenkor Wagner József mérnök néven jelentette be magát. A vádirat felolvasása után Schwarc dr. államügyész emelkedik szólásra: — A vádirat indokolásában — mondja — utalás történik arra, hogy Kun Bélát az orosz szovjet katonai és politikai vezető állásokba osztotta, továbbá, hogy Kun a külföldi kom­munista mozgalmakban vett tevékeny részt. Hangsúlyozni szeretném, hogy az ő szovjet- oroszországi hivatalos tevékenysége és az Európa más országaiban kifejtett kommunista működése között semmiféle összefüggés nin­csen ... Rosenberg védő félbeszakítja az ügyész szavait: Az ügyésznek nincsen joga vádiratá­hoz kommentárokat fűzni. Kun Béla „boszorkány­sört” emleget Az elnök rendreutasitja a védőt, majd megadja a szót Kun Bélának, aki előre elké­szített, gondosan megszerkesztett beszédében foglalkozik a kommunista mozgalom teoreti­kus és gyakorlati vezérelveivel. Amit tettem, — beszéli — azt a kommu­nista Internacionálé és a magyar kom­munista párt elvei parancsolták, a prole­tariátus felszabadításáért folyó harc sike­re érdekében. Tetteimért kizárólag a munkásosztálynak tartozom felelősséggel. Különben pedig: nem érzem magamat bűnös­nek ... Nem szükséges itt jellemeznem — folytatja — a magyar politikai élet vezető­egyéniségeit. Ez a per nem egyéb, mint egy politikai boszorkányper. Kiástak egy paragrafust, amely a Metternich idejéből való és ame­lyet az ausztriai és a magyar forradalmá­1<5 agresszív politika a magyar kérdés másik oldala is: a kisebbségi kérdés itteni kezelé­se. Lojalitást lehet parancsolni, sőt kikény­szeríteni, de vannak idők, amikor nem ki- kényszeritett, hanem önkéntes lojalitásra van szükség. A sovinizmus csak parancsolt loja­litást akar, a Prager Tagblatt az önkéntes lo­jalitás megnyerését ajánlja. Ennek eszközéül a teljes nemzeti egyenjogúsításnak a békeszer­ződések érteimében való bevezetését érti. Ennek első föltétele szerinte a miniszterek­nek, minisztériumi főhivatalnokoknak, járási főnököknek a nemzeti számarány szerint va­ló kinevezése volna, vagyis a magyar ki­sebbségnek nemcsak az önkormányzatban való csorbítatlan részesedése, hanem a köz- igazgatás minden vonalán való igazságos ős méltányos részesedése is. Vagyis gyakorlat­ban a nemzeti állam eszméjének föladása. A Prager Tagblatt a válságos időkre gon­dolva kívánja az önkéntes lojalitás ilyetén való megnyerését. Azonban az államalkotó pártok soviniszta agresszivitásán, irredenta- vádjain, a hontalanság kálváriáin, az ezernyi gazdasági, kulturális és politikai sérelmen kívül érezhették vájjon egyebet tiz éven át e pártok exponensei velünk, magyar kisebb­séggel szemben a közélet bármelyik fóru­mán? Vájjon lesz-e bennük valaha annyi ál­lamalkotó belátás, hogy egyszer komolyan gondolkodóba essenek komoly német Lands- mannjuk jótanáosán, aki nekik végső elem­zésben a külső-belső agresszivitás tízéves po­litikájának revízióját ajánlja^ rok, köztük Kossuth Lajos ellen használ­ták fel. Az iratok között fekszik egy újságcikk, mely szerint húszezer ember követeli, hogy szol­gáltassanak ki engem Magyarországnak. Elnök: A kiadatás kérdését nem enge­dem feszegetni és ne használjon olyan kifeje­zést sem, mint „boszorkányper'1. „Boszorkányper” után hamisítás vádia Kun Béla: Még csak azt szeretném tisz­telettel megjegyezni, hogy védőmnek egyálta­lán nem engedtek betekintést a per irataiba* Valahányszor védőmmel beszélni akar­tam, hat igazságügyi tisztviselő és fegyőr leste minden szavunkat. Most még csak utoljára kívánom a boszorkányper szót használni, mert véleményem szerint ez a per megérdemli, hogy igy nevezzük. A nemzetközi ellenforradalom legmoder­nebb eszközeivel formálták ennek a per­nek az anyagát. Az akták közt vannak ha­misított fordítások. ügyész: Ez szemtelenség! Védő: Vállalom érte a felelősséget. Kun Béla: Kijelentem, hogy osztálytuda­tomon és méltóságomon alulinak tartom az ügyész urnák válaszolni. Államügyész: A törvényszék hites tolmácsa ellen súlyos vádat emeltek, amely kötelességem­mé teszi, hogy a legszigorúbb eljárást inditsam. Olasz-magyar „katonai készü­lődés” a szovjet ellen . Kun Béla példákat hoz fel a hamisításra. Egy levélben a francia választások kapcsán azt irta, hogy a választások eredményével nincsen megelé­gedve. A fordító ezt igy adta vissza: „Én a vá­lasztások ideje alatt nagyon serényen tevékeny­kedtem", ami De Monzie volt francia szenátort arra indította, hogy a szovjet kormánynál a vá­lasztások ügyét és a külföldi kommunista propa­ganda szerepét szóvá tegye. Elnök: Kérem kapcsoljuk ki a külpolitikát. Kun Béla: Nincs szándékomban Ausztria hi­telképességének ártani. A továbbiakban elmondja Kun, hogy‘ azért jött Bécsbe, mert tudomására jutott, hogy a magyar vezérkar katonai készülődés­ben van és titkos terveket készített, ame­lyeket Magyarországnak Olaszországgal szövet­kezve kell végrehajtania. Ezek a titkok az ő kezeihez jutottak. Megtudta belőlük, hogy Magyarország és Olaszország a szovjet unió ellen imperialista eélu háborúra készül. Az elnök félbeszakítja a vádlottat és nyomban ezután az ügyész előterjesztést tett a nyilvános­ság kizárására. A bíróság tanácskozásra vonul vissza s a szünet alatt a védőnek sikerült Kun Bélát rábimi arra, hogy védekezését szükebb térre korlátozza. A tárgyalás újbóli megnyitása után Kun Bé­la sorra veszi a vádpontokat. Ami Ausztriából való kiutasítását illeti, ez ellen annakidején pa­nasszal élt és azt hitte, hogy Seitz dr., az akkor illetékes hatósági tényező elismeri menedékjogát. A hamis rendőri bejelentésre vonatkozólag fel­Mal 111 ©Mai VII. évf. 146. (1773) szám ■ SSQrda 1928 junius 27 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓl és rUSZtTlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: „ nnlifikni nnnilnnin 12> emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Fesxerfesxtö: pOUtlKai napilapja hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DXURJSNY1 LÁSZLÓFORGACH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
Oldalképek
Tartalom