Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-27 / 146. (1773.) szám
1928 junius 27, srerdo. hozra, hogy armaJddeJén tényleg hamis névre kiállított útlevéllel jött, de ezt csak azért tette, Síért félt a magyarok bosszújától. „Én csak addig maradok életben i- kiáltja szenvedélyes hangon — amíg a magyarok élni hagynak.M Efelöl tisztában lehetnek az osztrák hatóságok ia. Látta ezt abból, milyen fokozott gondot fordítottak őrizetére. Tehát az osztrák hatóságok is féltek attól, hogy foglyuk ellen magyar részről merényletet követnek el. Erre volt okuk bőven, hiszen emlékezhettek arra a merényletre, amelyet in- ternálási helyemen, Steinhofban követtek el ellenem. Mérgezett tortát küldtek nekem és családomnak és kevés híjjá, hogy valamennyien áldozatul nem estünk a merényletnek. Elnök: No, azért mégsem halt meg. Vádlott: De már atropint vettem be. Á merénylőmet kéthavi fogházzal büntették, ami valóban csekélység. Elegendő okom volt rá, hogy hamis nevet használjak. Elnök: De egyáltalában miért jött ön Bécsbe? Vádlott: A magyar kommunista párt érdekében dolgoztam és ők azt kívánták, hogy tartózkodási helyem Bécs és ne Budapest legyen. Az elnök, sőt a védők kérdéseire is Kun Béla ezután kijelenti, hogy az ellenséges osztálybiróságnak tettéért nem tartozik felelősséggel és épen ezért több kérdésre nem hajtandó választ adni. Kun Béla kihallgatása után vádlottársaira kerül sor, akik elismerik, hogy tagjai a kommunista pártnak és vallják a bolsevik tanokat, de tagadják azt, hogy Kun Béla ausztriai tevékenységéről akárcsak sejtelmük is lett volna. A bíróság áttér a tanuk kihallgatására és lényegtelenebb vallomások elhangzása után egy órakor az elnök felfüggeszti a tárgyalást. A kiadatás kérése válságba rnmm ai osztrák kormányt Bécsi, junius 28. Az osztrák igazságügy- mini sztérium — mint a P. M. H. jelentette j— tegnap hozta nyilvánosságra Dinghoffer dr. igazságügymimszter válaszjegyzékét Kun Béla kiadatási kérelme ügyében. A magyar kormány Kun Béla volt népbiztos kiadatását kérte Ausztriától és kérelmében hivatkozott arra, hogy a kassai származású Mildner százados és két ukrán tiszt meggyilkolása nem tekinthető politikai bűncselekménynek, tehát - az osztrák igazságügyi hatóságok a nemzetközi jog szelleme és rendelkezései, valamint az osztrák törvény értelmében kötelesek a közönséges bűncselekmények elkövetésével vádolt Kun Bélát kiadni i Magyarországnak. A bécsi főtörvényszék tanácsa szótöbbséggel helyt is adott a kiadatási kérelemnek, de , határozatához az igazságügyminiszter nem járult hozzá. Dinghoffer dr. igazságügyminiszter döntése még a saját pártjában is elégedetlenséggel találkozott és a pártvezetők közül legtöbben nemcsak helytelenítették, de egyenesen elítélték az igazságügyminiszter állásfoglalását, amely szembeállította őt a szakbiróság véleményével. Az osztrák belpolitikai helyzettel ismerős, beavatott körökben nyomban az igazságügyminiszteri döntés nyilvánosságra hozása után kialakult a vélemény, hogy Dinghoffer dr. magatartása komoly bel- politikai következményeket vonhat maga után. Saját pártja az igazságügy- miniszter eiien fontai Ma reggel a bécsi törvényszék kis esküdt- széki tárgyalótermében vezették bírái elé Kun Bélát és társait. A per tárgyalásának hátterében belpolitikai válság érik, amely, ha a jelek nem csalnak, komolyan veszélyeztetik a kormány és a kormányzó pártok egységét. űingihoflfer dr. igazságügy miniszter döntése, amellyel Kun Béla kiadatását megtagadta, a saját pártjában is erős és félreérthetetlenül ellenséges visszahatást váltott ki. Erre vall a nagynémet párt hivatalos lapja, a Wiener Neueste Nachrichten cikkeinek hangja, amelynek éle az igazságügymimszter ellen irányul. A párt hangulata nyílt formában fordult az igazságügyminiszter ellen 9 ez a körülmény könnyen a Seipel-kormány válságára vezethet. Politikai körökben ugyanis máris békéltető kísérleteket vezettek be, hogy a nagynémet néppárt és minisztere között az ellentéteket áthidalják, de ezek a tárgyalások idáig nem vezettek eredményre. Sőt ellenkezőleg: a párt berkeiben pesszimisztikusan ítélik meg a helyzetet és reményt sem látnak arra, hogy a válságból egyhamar kivezető utat találjanak. A párt hivatalos kommünikéjében már célzást tesznek a Karlsbadban üdülő igazságügyminiszter visszahívására, ami szintén a helyzet válságos voltára mutat. A Wiener Neueste Nachrichten az igazságügyminiszter döntését „érthetetlennek" mondja s egyebek közt a következőket írja: „Sajnos, ki kell jelentenünk, hogy, a kommunista népbiztos kiadatása kérdésében hozott döntés a jogszerető s tisztelő lakosság körében annál nagyobb idegenkedést keltett, mert ez a döntés ellenkezik az illetékes bíróság jogi álláspontjával". érthető tehát, ha az dgaaságíigymdniszter határozata még a miniszter pártjában is visz- szatetszéssel találkozott és nem alaptalan az az aggodalom, hogy ez az elhibázott és elhamarkodott határozat könnyen kivetheti sarkaiból az osztrák kormányt. A nagy német néppárt vezetősége rendkívüli ülést tartott, amelyen megtárgyalták Dinghoffer dr. igazságügyminiszternek Kun Béla kiadatása ügyében hozott döntését. Többórás vita után a pártvezetőség egyhangúlag leszögezte, hogy a miniszter döntéséhez, amely a legfelsőbb törvényszék jogi véleményével ellentétben áll, nem járul hozzá. A párt táviratilag kérte fel a Karlsbadban üdülő minisztert, hogy pihenőjét szakítsa félbe és térjen vissza Bécsbe. Vérszegény kommunista tüntetés Lemondott az igazságslgifmiitisiSeG' Bécs, junius 20. Újabb hírek szerint a nagynémet párt vezetőségének határozata többet tartalmazott, mint amennyit a hivatalos kommüniké nyilvánosságra hozott. A párt felvilágosítást és magyarázatot követel Dinghoffer ár. igazságügyminisztertől és ha a miniszter személyével fedezné a Kun Béla kiadatása ügyében hozott határozatot, a pár t törvényhozói azonnali lemondását követelik. Bécs, junius 26. Tegnap este Wottawa dr., Strasner dr., Klesobin és Hampl dr. képviselők megjelentek Seipl osztók kancellárnál és tudatták, hogy milyen meglepetést keltett a pártban Dinghoffer dr. igazságügymimszter döntése. Seipel kancellár kijelentette, hogy az igazságügyminiszter ebben a kérdésben teljesen önállóan, a kormány tagjainak minden befolyásától menten járt el. Tudomása szerint Dinghoffer dr. a kérdéses ügyiratot még Karlsbadba történt elutazása előtt irta alá. Az ügy természétéből kifolyólag megküldték az aktát a külügyminisztériumnak, ahol a szükséges aláírásokkal látták el. Az igazságügy- miniszter egyébként álláspontjáról és szándékáról már ideiében táiékoztatta a kancellárt, aki a Bécs, junius 26. A nagynémet néppárt törvényhozói nem fogadták meg a kancellár tanácsát és sürgönyileg kértél^ fel az igasságligy- imnisziert, hogy tüstént térjen haza. Ma délelőtt érkezett meg az igazságügymimszter távirati válasza, amelyben közli, hogy üdülését nem szakítja félbe, hanem benyújtja lemondását. Kéri, hogy erről a pártvezetőség értesítse Seipel kancellárt. Wottawa dr. képviselő nyomban a sürgöny kézhezvétele után a kancellárhoz ment és közölte vele az igazságügyminiszter üzenetét. Seipel dr. ma délutánra rendkívüli minisztertanácsot hívott egybe. Parlamenti körökben az a nézet alakult ki, hogy Dinghoffer dr. lemondásának nem lesznek további következményei. Bécs, junius 26. A német nemzetiek és a kampóskeresztesek tüntetésre készülnek Dinghoffer igazságügyminiszter ellen. ARote Fahne kommunista lap és a bécsi kommunista párt ellentüntetést tervez. A rendőrség minden eshetőségre leiké- * szült. A város fontosabb pontjaira rendőrcsapatokat vezényelt és az útvonalakat páncélautókkal tartja megszállva. Budapest, junius 26. A magyar sajtó élénken kommentálja Kun Béla kiadatásának megtagadását és az osztrák igazságügyminiszter érthetetlennek látszó intézkedését. A lapok utalnak arra, hogy a magyar hatóságok joggal írnak Kun Béla terhére közönséges bűncselekményeket. Ausztria országos főtörvényszékének tanácsa ezt be is látta és döntésében honorálta. A főtörvényszék bíróinak véleménye is az, hogy olyan bűncselekményekről van sző, amelyek indokolják Kim Béla kiadatását. Bécs, junius 26. A kommunisták tegnap demonstrációs gyűlést tartottak 3 a szónokok Kun Béla kiadatásának kérdésével foglalkoztak. A gyűlés, amelynek mindössze százötven résztvevője volt, minden rendzavarás nélkül, nyugodtan zajlott le és oszlott szét. a szónokok tiltakoztak a legfelsőbb törvényszék határozata ellen, amely a kiadatást javasolta és megelégedéssel konstatálták, hogy az igazságügyminiszter a főtörvényszék jogi álláspontját nem tette magáévá. a Kun Béla kiadatásában hozott döntést helyesnek tartja és az ezzel ellentétes döntég meghozatalához a maga részéről sohasem járult volna hozzá. Az országos törvényszék javaslata és a főtörvényszék véleménye teljes mértékben megindokolják azt a kétséget, amelyet a kancellár és kormányának több tagja Kun Béla bűneinek minősítésével szemben támaszt. Nem tudták összeegyeztetni az országos főtörvényszék bírái sem véleményüket, aminthogy nem is lehetett megfellebbezhetetlen határozottsággal azt állítani, hogy a kérdéses bűncselekmények a közönséges bűncselekmények kategóriájába oszthatók. Amíg ilyen kétség fennáll, addig — a kancellár véleménye szerint — az igazságügymimszter nem rendelheti el Kun Béla kiadatását. A további beszélgetés folyamán Seipel kancellár szolidárisnak jelentette magát az igazságügyminiszterrel és a képviselők küldöttségének azt ajánlotta, hogy a végleges konzekvenciák levonásával várjanak, amíg Dinghoffer dr. visszatér üdülési szabadságáról. Miután az igazságügyminiszteri döntés jogerős és megfellebbezhetetlen, fölösleges az igazságügyminisztert szabadsága (félbeszakítására rábirni. Borzalmak kastélya ' — BŰNÜGYI REGÉNY — Irta: Edgár Waliace (58) — Nincs értelme ennek a sirásnak! — szólt rá mr. Reeder nyersen és komoran. — Arra feleljen: hol van miss Beírnám? Olga Crewe némán rázta a fejért. — Hová ment? — faggatta mr. Reeder. — Fölment a lépcsőkön — felelte Olga Crewe. — Apám azt mondta, hogy megmenekült ... Hát nem találkozott vele? — kérdezte, fölemelve könnyből ázott arcát, mert csak most kezdte érteni a faggatás komolyságát. Mr. Reeder megrázta a lejét és egy pillanatra se vette le fürkésző szemét a leány arcáról. — Mondja meg az ágazat, Olga Flack — vallatta szigorúan: — megmenekült-e Marga- ret ReTman vagy az ön atyja ... Olga Crewe hevesen rázta a fejét és tiltakozva emelte föl a kezét, még mielőtt mr. Reeder bevégezte a mondatot és összeroskaát volna, ha Gray föl nem fogja. — Hagyjuk talán későbbre a vallatástv— súgta halkan mr. Reedemek. Mr. Reeder felelet helyett rámutatott a az asztalról a villamos lámpást és kiment a folyosóra. Alig lépett ki az ajtón, oly irtózac tos robaj hallatszott a barlang felől, mintha ia föld' fordult volna ki sarkaiból — e a következő pillanatban már semmi nesz se hallatszott a barlangból. Mr. Reeder arra felé nézett, de nem látott semmit. Csak gyanította, hogy a barlang már teljesen 'beomlott, az egész hegy rászakadt és betemette. — Úgy látszik — szilt be a szobába —, hogy ez az egész szikla összeomlik, örültelÉÉ. teMMlM ' A Előre szaladt a kút felé és nagyon megörült, mikor látta, hogy a földön uj kötél hever, amelynek végéhez deréköv van kötve. Aztán meglátta a kis telefon-kagylót is meg a vékony drótot, mely fölszolgált a föld színére. Azonnal fölvette és belekiáltott. — Nincs semmi baj odalent? — hangzott fölülről az aggódó kérdés. — Idéfönt úgy látjuk, hogy nagy földcsuszamlás vagy földrengés rázza az egész sziklát Közben Cray is odaért Olgával, akinek derekára rögtön rács atol la az övét s aztán figyelmeztette: — El ne ájuljon, miss Crewe, érti-el? ... Szép lassan fogják fölhúzni, csak arra vigyázzon. hogy mindig tartsa távol magát a kút falától. A leány bólintott, hogy megértette és Reeder megadta a jelet. A kötél lassanként megfeszült, Olga a levegőbe emelkedett és nemsokára eltűnt a két detektív szemei elől. — Most rajtunk a sor — mondta mr. Reeder. — Előre! — És ön? — habozott Gray. Mr. Reeder felelet helyett rámutatott a legalsó létrátokra és, lehajolva, megfogta a detektiv két bokáját, aztán, szinte hihetetlen erővel hirtelen egész magasságában fölemelte, úgy hogy mindjárt meg is foghatta a legalsó fokot. — Akassza bele az övét a vasfokba, kapaszkodjék meg erősen minid! a két kezével s akkor én majd főlmászok önön, — mondta most mr. Reeder. Akármelyik cirkuszi akrobatán is túltett fürgeség dolgában ez a detektiv, aki pedig oly nagyon szeretett tetszelegni a fáradt, idősebb ember szerepében. De meg is volt a sietésre minden oka. Már az a létraifok is meglazult a kezében, amelybe kapaszkodott és fölülről egyre potyogtak lefelé a kövek, úgy hogy állandóan fenyegette őket a fej- bejött iss^edetoe, MogWri.íüit, ahogjr s®-,. re föLebb hágtak, hogy egyes létrafokok már ki is szakadtak a falból és kis híja, hogy valamelyikük le nem zuhant a kút fenekére. Még nem értek föl a kút feléig se, mikor rejtélyes zugás, sistergés támadt körülöttük, amitől mr. Reedernek megállt a szívverése. Félfcézzel a létráitokba kapaszkodva, kinyújtotta a má'sik karját. Es ijedten tapasztalta, hogy a szemközti Mát eléri, holott legalább még egyszer annyira kellene lennie! — Ez azt jelentette, hogy a kút beomláísisal fenyeget), — Mái máris összehajtanak... — Miért állít meg? — lihegte Gray szorongva, — Hogy megvaifcarj'am a fülem tevét! — hördüli föl mr. Reeder dühösen. — Rajta! Siessünk! Gyorsan másztak telteié vagy uegyven- ötven lábnyina, máikor lent, mélyen alattuk, megrendült a föld és bedőlt valami oly szörnyű robajjal, hogy az egész kűt megrázkódott bele. De már neon lehettek messzire a kút kávájától: már látták a csillagos eget és láttak ide-oda mozgó fekete árnyakat, amelyek alighanem a kút mélyét kémlelő emberfejek lehettek. — Siessünk! — lihegte J. G. Reeder és épp oly gyorsan igyekezett telteiéi, mint fiatalabb itársa. 5 .*• jf üj j ... Bumm!... Ez ágyulövéa voltt, kívülről, a tenger felől s a lövés visszhangja rémesen dörgött fölfelé a kultbau. J. G. Reeder össraeszoritottta a fogait és véresre marta az ajkáft... Adná Isten, hogy Margaret Belman kint legyen ebből a pokolból ... vagy bár... bár halott lenne már, ha nem menekülhetett í Lihegve, fulladozva kapaszkodtak ejgyre föllebb, míg siettük szakadatlanul döngölt, rengett, morajlott a barlang, mintha kifordult volna sarkaiból a föld. Graynek már kitagi#. — Nem ... bárom ... tovább- -. — hörögte fuldokolva, — Előre... nyomorult gazember! — förmedt rá mr. Reedér. Akár a meglepetés okozta, hogy a különben mindig higgadj és udvarias Reeder ily (féktelen durvasággal rivaJljt rá, — akár az a ráeezmélés, hogy a kút kávája már csak pár lábnyira van a fejéfölött, — Gray még egyszer, utoljára, megfeszitette minden erejét, kínosan fööimászoft még néhány lépcsőfokon s akkor már izmos kezek ragadták meg és rántották föl a rémsége© kintiból... Mindjárt utána mr. Reeder mászott ki és tántorogva állt meg az embergyürü közepén, melyet lobogó maftaláng Világított meg. K'épzelődött-e vagy pedig csakugyan rengett, mozgott lábai alatt a teld? ... — Van még valaki odalent, mr. Reeder? — kérdezte tele a műszaki katonacsapat vezetője; s mikor a <Mektiv némán rázta a fejét, éles hangon vezényelt: — Oszolj!... gyülekezés a kastély előtt.... Futólépéisben indulj!.... Á szikla darabonként szakad Se. A naftalángot gyorsan eloltották, de minden egyéb fölszerelésüket otthagyva menekültek a katonák Lartmes Keep Mé. 1— Hol van az a leány... miss Crewe? — kérdezte Reeder, akinek most hirtelen eszébe jutott, hogy jó lenne MvaMafcni. — Bevitettem a kastélyba — felelte a vastag Bili Gordon, aki most egyszere előlépett a sötétségből. — Efe van egy jó hárem is, Reedter: megcsíptük az aranyszáfll itmámyt! A két fickót is lefogtuk, akik az autón voltak: az egyiknek állítólag Hofhláng, a másiknak Dean a neve; azt hiszem, maga jobban tudja ezt, mert bizonyára személyesen is ismeri őkét,,. EJppen akkor csíptük el őket, mikor a teherautó be akart fordulni a kőbányák felé. Ez nagy dolgot jelent magának, Re eder... * (EplXtSítek-), 2 ___
