Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-24 / 144. (1771.) szám
M86 faafas 24, vasárnap. <piw<íMMAfiteRrnin^' 5 Radliitsksr, a földhivatal aleinöke az ui szlovenszkói elnökjelölt? Az agráriusok és a Mátok a iövi isiire öintő harcra késziünsfc a siiovanszkói hatalmi peziciáért A koalíciós pártok psüiikai iátéka aláássa a nemzetgyűlés tekintélyéi — Kuhis képviseli az alkotmányjogi bizottság iiétféf issén bejelenti, hogy a szlovák néppárt csak abban az esetben szavazza meg a közigazgatási reform novelláját, ha az országos elnök kinevezésében keddig döntés történik Prága, junius 23. Á parlament tekintélye és méltósága minden alkotmányos és demokratikus államban valósággal szent és ©érthetetlen, miután „a hatalom a népből indul ki“ s egy demokratikus államban a nép által választott törvény- hozásnak felelős a kormány és vele együtt az egész állami gépezet. A törvényihozásnak ezt a méltóságát a múlt héten megsértették a brünni Masaryk-egyetem alapkő letétel énéi. Az ünnepély során a szokásokhoz híven a nemzetgyűlés, a kormány és a különböző testületek képviselőinek egy emlékkönyvbe kellett beírni neveiket. Ennél az ünnepélyes aktusnál a nemzetgyűlés két alelnökiét durván mellőzték. Hasztalan hivatkoztak Dostalek és Donát alelnökök arra, hogy a nemzetgyűlés képviseletében jelentek meg, a rendezők ezt nem akarták tudomásul venni s nem engedték meg a két al elnöknek, hogy a könyvbe ibeirják nevüket és hogy résztvegyenek a banketten. Ez a kellemetlen incidens, amelyért a nemzetgyűlés mindkét házának elnöksége most elégtételt követel a kormány utján, jellemző bizonysága annak, hegy a mai kormányrendszer mellett a demokrácia rovására micsoda alapvető hibák történnek. A brünni eset csak annak igazolására alkalmas, hogy a törvényhozás — amely az államfő melleit az államnak legfőbb fóruma — a nagy nyilvánosság előtt nem élvezi azt a mindenek fölött álló tekintélyt, amely számára természetszerűleg kijár. És vájjon ki felelős ezért? A törvényhozók, vagy a kormány? A törvényhozók régi ellenzéki csoportjai a legkevésbé lehetnek ezért felelősek, miután ők kezdettől fogva tiltakoznak és küzdenek a parlamentarizmus itteni értelmezése ellen. A parlament itt nem az a fórum, ahol a népképviselők saját választóik akaratát érvényesíthetik. A kormánypárti törvényhozók kénytelenek a diktatórikus koalíciós parlamenti bizottság akaratának alávetni magukat és sokszor akaratuk ellenére is, engedelmes szavazógépekként szerepelnek, viszont az ellenzéki pártok képviselőinek és szenátorainak parlamenti munkája mindössze csak abban merülhet ki, hogy a ház szónoki emelvényéről felsorolhatják a választók panaszait és sérelmeit. Hiába jön elő az ellenzék a legjobb és legegészségesebb indítvánnyal, azt a többség kereken visszautasítja, elveti — csak azért, mert ellenzéki törvényhozó nyújtotta be. Nem járul hozzá a nemzetgyűlés tekintélyének öregbítéséhez a mindenkori kormány- többség azon szokása sem, hogy: ha véletlenül egy ellenzéki javaslatot elfogadhatónak is talál, azt az elutasítás után a sajátjaként terjeszti be ismét a parlament elé, amelynek többsége most már azt el is fogadja. Tanúi voltunk a szenátusban olyan esetnek, hogy az ellenzék javaslatát elutasította a többség 8 aztán ugyanazt a javslatoí, mint többségi indítványt, mégis megszavazta. Nem lehet tehát csodálkozni afölött, ha a nemzetgyűlés tekintélyét a nagy nyilvánosság már nem veszi eléggé komolyan. Az elmúlt hónapok parlamenti eseményei, a kulisszákmögötti ádáz harcok s a leg- csunyább személyi intrikák ugyancsak nem használnak a parlament tekintélyének. Az a mód, ahogyan a koalíciós pártok a Rudolfi- numban törvényeket gyártanak, joggal kelthet bizalmatlanságot ‘a lakosság körében. Alig van törvényjavaslat, amely teljesnek és hosszabb időre szólónak mondható. A Rudolfinum többsége rendszerint csak provizóriumokat gyárt, félmunkát végez. Hányszor halljuk a bizottsági előadó szájából, hogy a törvényjavaslat nem teljes s nemsokára módosításra fog szorulni. így' történt ez a közigazgatási reformmal is. 1923-ban, amikor a cseh nemzeti koalíció volt uralmon, amelyben a szocialisták játszották a primhegedüt, eltörölték Szlovenszkő és Ruszinszkő sokszázéves közigazgatási rend- , szerét, eltörölték a régi megyéket és helyükbe megalakították a nagymegyéket. Csehországban és Morvaországban azonban e törvény végrehajtására nem került sor, mivel a csehek és morvák ra- ! gaszkodtak régi és szerintük jól bevált tartományrendszerükhöz. I. A mostani koalíció megszületésekor Kra- már azzal áltatta a szlovák néppártot, hogy a tartományrendszernek Szlovenszkóra való átültetésével megvalósulhat a szlovenszkói közigazgatási autonómia. Hlinkáék beugrottak Kramár cselvetésének s olyan törvényjavaslatot szavaztak meg, amely majdnem teljesen eltörli a közigazgatási önkormányzatot s tág teret biztosit a bürokratizmus diktatúrájának. Az öt év előtti játék most újból megismétlődött. Az uj közigazgatási reformot nem hajtják végre a történelmi országokban, hanem csak Szlovenszkón és Ruszinszkóban, ahol ez az uj közigazgatás teljesen uj és ismeretlen a lakosság előtt. Az eredeti terv: a közigazgatás egyPáós, junius 23. Egész F nancáaouszág feszült iigyedeanmed várja a kamara ma esti történelmi jelentőségű ülését, melyen a kormány benyújtja a frank stabilizálásáról szóló törvényjavaslatot. Este hat érakor Poincaré egy rendkívüli minisztertanács után a kamarában újból expozét tant, melyben föltártja az okokat, melyek a kormányt a stabilizációra késztették s bemutatja a stabilizáló törvényjavaslatot és a Francia Bankkal való uj egyezmény tervezetét. Ezután a pénzügyi bizottság ül össze, ahol Poincaré uja'bb beszédet mond. A tulajdonképpeni kamarai vita tehát ma nem fog megkezdődni. A vita előreláthatólag kedvezőbb eredménnyel fog. zárulni, miint ahogy a legutóbbi napok hangulatából következtetni lehetett. Már most biztosra vehető, hogy a radikális szocialisták, nemcsak a stabilizációs törvényt, hanem a Poincaré által indítványozott napirendet is megszavazzák, Komárom, junius 23. (Saját tudósitónk- itóL) 1920 julius 4-én mintegy ötezer magyar ember zarándokolt -el Komáromba, hogy ott rósztvegyen a Magyar Népszövetség cimü közmivelődési egyesület alakuló gyűlésén. A sokaság nem fért el a kuiturpalóla termében és a gyűlés impozáns méretekben a szabad ég alatt zajlott le. Hogy milyen fontos megmozdulása vélt ez Szlovenszkő’ magyarságának, azt bizonyitotta a cseh és szlovák sajtó kiküldött tudósítóinak megjelenése is. Am agyar lelkesedés szépen megálmad- ta, hogyan építi ki kulturális életét fokról fokra, szépen tervezett, de mégis elszámi- totía magát... A pozsonyi teljhatalmú minisztérium sem ezt az alakulást, sem a következőt nem hagyta jóvá és igy nem lett magyar kulturegylet. Mikor a második próbálkozás is hajótörést szenvedett a kormány szirtijein, a komáromi magyarság vezetői nem csüggedtek. Újabb kísérletbe kezdtek és szór ól-szóra lemásolva a Csehországban a szndétanémeteég körében működő Deutsolier Kulturverband alapszabályait, ezt írni tata be jóváhagyás cél- I jából még 1925 julius havában. ségesitése az egész köztársaság területén, tehát nem valósult meg, hanem újból a dualizmust vezetik be azzal a megbocsáthatatlan hibával, hogy a történelmi országokban marad minden a régiben s csak Szlovenszkón és Ruszinszkóban forgatják fel újból az eddigi rendet. A közigazgatási reform novellája nagyon rövid. Csak két fejezetből áll, de ezzel a két rövid paragrafussal minden hatalmat a belügyminisztérium kezébe helyez. S itt még rá kell mutatnunk arra is, hogy milyen nehezen született meg ez a két négysoros paragrafus. Egy teljes hónapig tárgyalta ezt a kérdést az osmicska. A tárgya- gyalások sokáig nem vezettek eredményre s amikor az ellenzéki sajtó ^zt állította, hogy a koalíció még ebben a kérdésben sem egyanéHkűl hogy a forma kedvéért ellen indítványt 'tennének. A szocialistáik még nem állapodtak meg magatartásuk felöl, de kétségtelen, hogy a stabilizációi egyhangúlag támogatják, bár nem a kormány által kívánt formában. Főleg a Francia Bankkal való egyezr mény ellen tiltakoznak. A jobboldali Marín- csoport szabad kezet biztosított tagjain aik. A reggeli lapokból kiolvasható, hogy a baloldal Poinoaré-ellenes hangulata enyhült, azonban a lappangó kormányválság tovább fairt. Az m óhajtás, hogy a jobboldaliak kiszorítására] uj kormány alakuljon, még mindig erős, csak annyiban módosult, hogy az uj kormányelnök lehetőleg Poicaré legyen. A Journal értesülése szerint Douimergue köz- társasági elnök már fel is hatalmazta Poin- cairét, hogy tárgyalásokat kezdjen az uíj kormánytöbbségre épülő kormány megalakítása érdekében. Flachbarth Ernő dr., a szövetkezett ellenzéki pártok központi irodájának igazgatója és Alapy Gyula d,r., jártak el annak idején a pozsonyi minisztériumban, ahol gyors elintézést ígértek. Valami nagyon gyorsan nem intézték el az ügyet, mert az teljes három esztendőt vett igénybe. Most arról kapott értesítést a Szlovenszkói Magyar Kulturegylet ideiglenes vezetősége, hogy az alapszabályok jóváhagyva beérkeztek. Az uj, országos kultúrintézményre nagy7 feladat és hivatás vár. Meg kell szerveznie Szlovenszkő magyarságát a magyar kultúra zavartalan és teljes kiélésére. Ebben az ügyben a napokban elő értekezlet lesz Komáromban, az ősszel pedig országos alakuló ülésre jön össze Szlovenszkő és Ruszinszkő magyarsága, hogy megindítsa az uj kuüuregylet fontos munkáját. — Négymillió a tescheni lengyel kisebbség kulturális céljaira. A Vecerni List jelentése szerint a tescheni Macierz Szkot na lengjél egyesület négj'millió koronát fordított a múlt évben az ottani lengyel kisebbség kulturális céljaira. Az összeget a lengyel ,.külföldi propaganda" bocsátotta a tescheni len- gyetek rendelkezésére A tom«ra mai „történelmi" ülésén nyújtják be a frtnkstarilizáciörtl szálé törvényjavaslatot — Printert alakítja meg az ui kormánytöbbségei a szélső jobboldal kiszorításával? jni wmKnramiBiirirnnwniTirBFTrnmyiv—Bnmnmiwrra Ü ^ , y 4-,; ^ » ||p 1 jjjj B!> i Magyar KuituregyesüSet alapszabályait — Hegindul a szervezés nagy munkája — 9 séges, a kormánysajtó kategórlkusan tagadta ezt és erősitgette, hogy a koalíció minder kérdésben teljesen egységes én szilárd. A koalíció több Ízben kijelentette azt is, hogy a közigazgatási reformot julius elsején az egész köztársaság területén egyszerre léptetik életbe,, akár tetszik ez az ellenzéknek, akár nem, Julius elsejéből azonban december elseje lett s ha a ludákok nem ragaszkodtak volna ahhoz, hogy a reform Szlovenszkón már julius elsején életbelépjen, akkor a reform végrehajtását itt is a végtelenségig halasztgatták volna. Ez ugyan nem lett volna nagy baj, mert még mindig jobb lett volna a már megszokott rendszert fentartani, mint a megyék teljes föloszlatásával minden hatalmat a centralista bürokráciának átengedni. Meg vagyunk győződve arról, hogy az ellenzék elégtétele rövidesen teljes lesz az uj rendszernek bukásával, csakhogy az már nem fog használni, mert a közigazgatási reform végrehajtásával előállott károkat Szlovenszkón már nem fog lehetni jóvátenni. S mindezekhez hozzájárul még az a csúf és a nemzetgyűlés tekintélyéhez ugyancsak nem méltó játék, amely a szlovenszkói országos elnökség körül már hetek óta folyik. Jövő héten már életbelép a reform Szlovenszkón s a mai napig sem tudjuk, hogy ki lesz az országos elnök. Minden nap azt állítják a koaliciósok, hogy a döntés már megtörtént, azonban a valóságban még ma is elkeseredett harc folyik a kulisszák mögött Hodzsa és Hlinka között. A parlamentben az agráriusok a ludákoíat okolják a folytonos halasztásért, a ludákok viszont az agráriusokat szidják. A ludákok már két jelölési ternót nyújtottak be. Az első ternó elfogadhatatlan volt, mert abban két képviselő szerepelt. Hlinka mindenáron Tiso minisztert szerette volna elnöknek kineveztetni. A koalíció azonban Tisóval szemben alkotmányos nehézségeket hozott fel. Ez talán még elfogadható érvelés lett volna, ha közben föl nem merül egy újabb kombináció Gazsik miniszter személyével kapcsolatban. Gazsik ugyancsak képviselő, de vele szemben ezt az alkotmányos kifogást már nem hozták föl. A párviadal eddigi lefolyásában kétségeseiül Hodzsa győzött Hlinkával szemben, amennyiben a szlovák néppártnak az ő ellenállása folytán nem sikerült sem programbeli, sem hatalombeli eredményt elérnie. A szlovák agráriusoknak ugyan csak egy miniszterük van, a ludákoknak viszont kettő, mindamellett az agrárius Hodzsa dönt Szlovenszkő minden kérdésében s a két ludák miniszter csak statisztál neki. Ha a szlovák néppárt valamit el akar érni, azt csakis Hodzsa beleegyezésével viheti keresztül. Ezen sikerét, politikai képességein kívül, Hodzsa annak is köszönheti, hogy a néppárti törvényhozók egyik csoportja már teljesen az ő befolyása alá került. Hlinka, úgy látszik, már maga is meggyőződött erről s most a szlovenszkói országos elnökség kérdését ragadja meg, hogy felvegye a harcot Hodzsával. A helyzet ma olyan, hogy Hlinka kénytelen kitartani ÍDtranzigens álláspontja mellett, mert különben teljesen elveszti választói bizalmát, másrészt tudja nagyon jól, hogy Hodzsa nem kockáztatja éppen most prágai pozícióját a szlovenszkói elnökség kérdése miatt, amikor kilátása van arra, hogy esetleg miniszterelnök lehessen s azért Hlinka számol azzal, hogy Hodzsa az utolsó pillanatban, amikor a ludákok már egészen komolyan féllábbal kint lesznek a kormányból, engedményt fog tenni az elnök személyének kérdésébe?! Erre vall az a hir is, hogy a hétfőre egj'- behivott alkotmányjogi bizottsági ülésen, amelyen tárgyalásra kerül a közigazgatási reform novellája, a szlovák néppárt nevében fel fog szólalni Kubis képviselő s be fogja jelenteni, hogy ha a novella plenáris tárgyalásáig nem történik döntés az országos elnök személyére vonatkozólag s ha az elnök nem a ludákok sorából kerül ki. akkor a szlovák néppárt a novella ellen fog szavazni. A jelöltek az elnöki állásra minden nap változnak. Már arról is beszélnek, hogy végképpen elejtik a második ternót: Drobny, Dusek, Méderlyt s egyetlen jelöltben egyeznek meg a ludákok: Radlinsky. a földhivatal aleinöke személyében, aki már tavaly is kombinációba került, de állítólag nem hajlandó ilyen exponált állást elvállalni. (-per) tubniamkeTeplicel ffvj^kibmjafünlőSlíTvenslu?. Széa term. meleggydgyvizfürdo Qderberg-guttka Budapesti fővonalon '■pWi * *
