Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-24 / 144. (1771.) szám
PRÁGAI LEVELEK A hontalan hazája Egy kassai kőmüvesmunkás levelét hozta el nekünk a posta. A levél egyes részeit magánlevélben válaszoltuk meg, van azonban a kö- miivesmunkás írásának egy olyan passzusa is, amely a nagy nyilvánosság elé kívánkozik, „1803 óta lakom Kassa város területén. Húsz éves'; gyerekember voltam, amikor idekerültem a nagy magyar alföldről. Azóta megszakítás nélkül itt lakom. Bérmunkás voltam, adót nem fizettem, tehát illetőséget sem szerezhettem. Így állampolgárságom nincs. Hontalan vagyok én, aki egy negyed évszázada dolgozom ebben a városban és ha elnézem ennek a fejlődő városnak épületeit, nincs olyan utca, amelyben az én kezem nem rakott volna téglákat egymásra. Politikai jogaim nincsenek, s ha munkanélküli vagyok, nincs aki segélyezzen, útlevélhez nem tudok hozzájutni. Amikor fiatalember koromban résztvettem a szocialista munkásmozgalomban, gyakran hallottam azt a vádat, hogy mi, szocialista munkások hazátlan bitangok vagyunk. Akkor nem éreztem a hazátlanság átkát, volt hazám, most azonban igazán hazátlan bitanggá lettem. Olyan szépen prédikálnak most is hazaszeretetről, ilyenkor keserűen nevetek fel. Melyik az én hazám? Melyiket kell szeretnem? Hiszen egy állam sincs ezen a tágas földön, amely nekem, öregség felé hajló embernek megadná a polgárjogot. Tudom, hogy sokan vagyunk ebben a sorsban, kérdem, mit csináljunk mi a haza nélkül ?“ Kínzó kérdés, nehéz felelni rá és ami a legrettentőbb, ez a kérdés ma nemcsak néhány embernek problémája, hanem légiónyira megy azoknak a száma, itt is, más középeurópai országokban is, akik minden reggel és minden este ilyen keserű gondolatokon rágódnak. A mi kő- müvesmunkásunk derék, szorgalmas ember volt világéletében, hatóságokkal soha nem gyűlt meg a baja, polgári kötelességeit mindig hűen teljesítette, a világháború idején becsülettel szolgált, kitüntetéseket szerzett, béke idején pedig épített, tehát kultúrát teremtett. Egy jó munkás napi munkáját 180 kilogramm-méterre becsüli a gzo- ciális-fizika. A kőmüvesmunkás szezonmunkát végez, csak 150 napon keresztül dolgozhatik, egy éven át végzett munkája tehát 24.000 kgr.-m. Huszonöt év óta dolgozik emberünk a kassai! építkezéseknél, tehát legalább 600.000 kgr.-m.-nyi munkát végzett. Tudják, olvasóim, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ez az ember huszonöt évi kassai munkája alatt 600.000 kilogramnyi súlyt emelt egy méter magasságba. As a szállító-munkás, aki most szintén hontalan, ennél legalább is kétszer több munkát végzett, ő bizony legalább egy milliónyi kilogramm terhet emelt hajlott hátán. És Szlovenszkón, meg Ruszinszkón legalább 50.000 ilyen munkás ember él, akiket hontalanokként tartanak nyilván a hatóságok, ha az általak végzett kulturmunkái kilogramm-méterekben fejeznék ki, borzalmas számokat mutatna ai eredmény. Utcasorok, nj városok és falvak épültek kezük! munkája nyomán. Könyvtárak teltek meg azokkal a könyvekkel, melyeknek betűit ők szedték. Hidak pántolták át a folyókat, vasúti ginek kapaszkodtak fel a meredek kegylejtőkre, a föld mélyéből temérdek kincs került elő izzadságuk árán s a baktipusztai magyarok ekéje és ásója Rimaszombat városának lakosságát táplálta. Ma ez a szomorú, dolgos, esüggeteg sereg a hontalanok légióját adja és reménytvesztvo töpreng kétségbeejtő sorsán és gyermekeinek jövőjén. Mert a hontalanság, úgy látszik, az a bibliai büntetés, amely hetediziglen sújt. Haza? Ezeknek az embereknek lelki horizontjából tényleg kiesett a haza fogalma. A hazaszereMARGIT gyógyforrás Svai java, Ruszinszkó a gyomor, belek, húgyhólyag és különösen a légzőszervek hurutos bántalmainál igen jó hatású még akkor is, ha vérzések esete forog fenn. A jó feleség 'Arról volt vita, milyen az igazi jó feleség. Kozák túr végre Így döntötte el a kérdést: — A jó feleség az, akihez este nyolc órakor igy szól a férje: — Fiacskám., öt pátere lemegyek a kávéházba. És a jó feleség erre a következőt válaszolja: — Helyes, fiacskám és^ía hazajösz, ah- kor hozd mindjárt u reggeli lapot, ■ tét komplikált érzés. Gyökere egészen primitív valami, ha helyesen akarjuk magunkat kifejezni, azt mondhatjuk, az anyatejnek édes emléke és a falu tornyának szeretető. Lokálpatriotizmusnak mondják. Az állampolgári nevelésnek feladata, hogy ezt a primitív, tudatalatti, ösztönös érzést magasabbrendü lelki komplexummá, hazaszeretetté fejlessze. A haza az a föld, az a nagyobb egység, amely kenyeret, jogokat, kultúrát ad nekünk. Az a föld, amely nemcsak kötelességeket ró ránk. hanem ezek ellenében gyöngéd anyaként istápol és gondunkat viseli. De hát ki gondoskodik a hontalanról? Hol vannak a jogai? Hogyan lehet biztos a kenyeréről, amikor állandóan feje felett a kiutasítás Damokles-kardja, azután meg egész sereg foglalkozási ;ból ki van zárva, mert nincs meg az állampolgársági papirosa. Csak a kötelesség terheli, csak az adót hajtják be tőle, csak katonai szolgálatra kell odaadnia gyermekét és ha Locián golyója kiontja ennek a drága gyermeknek a vérét, a szerencsétlen apa lelkében egyedül a kötelességteljesités tudása marad meg. Mi a kassai kőmüvesmunkás szívből fakadt soraira nem tudunk válaszolni. Gyengék és tehetetlenek vagyunk és ha ezer panaszt is sírunk el hasábjainkon, akkor se következik be az erecD mény, a hontalanoknak nem lesz hazájuk. Aa emberiesség korának nevezi magát századunk, soha arrogánsabb cimet nem bitorolt magának korszak, mint ez a mostani. SZERKESZTŐ UR KÉREM! (Képek egy kezdő újságíró éleiéből) Irta : KARINTHY FRIGYES ' Eredeti vagyok „Annyiban vagyok, amennyiben különbözöm." Elfelejtettem, kitől származik ez a mondás, — lehet, hogy Lemaitre, nem vagyok benne biztos. Valakitől hallottam, aki tudta, honnan citálja, elfelejtettem megkérdezni. Egyik kedvenc mondásommá lett, ezzel szoktam elintézni bizonyos vitákat, amiket laikusokkal folytatok. (Egyelőre még mindenki laikus a környezetemben.) Nem idézőjelben mondom, — akinek tetszik, azt hiheti, tulajdon jeligém 1 Annyiban vagyok, amennyiben különbözöm. Én egészen eredeti vagyok, illetve leszek. Ez természetes,— különben mi szükség volna rám, mire alapítanám feltevéseimet, csodálatos, senkiéhez nem hasonlítható karriéremet illetően? A világirodalomban azzal a szándékkal jelentem meg, hogy kitöltsek minden hézagot, — mindent megírjak, amit mások elfelejtettek megirnL Vagy rosszul írtak meg. Mert hiszen rosszul Írták meg. Természetesen, ennek megfelelően ismernem kell az irodalomtörténetet Nehogy véletlenül... Olyan egyszerű a dolog. Mit kell nekem téma? Csak át kell néznem, hogy mit írtak mások, egybevetnem a dolgot és ami kimaradt... Lám, Mendelejew, a híres kémikus, felfedezett egy csomó elemet egyszerűen úgy, hogy az elképzelhető atom-kombinációk közül kizárta a már ismerteket és ami kimaradt, azt szépen izé ... hogy is van ez? Eb! egy Írónak nem kell természettudományhoz érteni. Tehát olvasom a remekműveket is. De inkább csak elrettentő példának. Meg kell tudnom, mit és hogyan n e Írjak. Gyanakodva veszem kezembe a könyveket, oldalról pislantva beléjük, lopva, hogy a könyv észre ne vegyen engem. Dobogó szívvel szimatolok benne, vájjon nem lopta-e el Shakespeare előre az én örökségemet? Mert egyetlen kritikai szempontom van: azt, amit olvasok, hogy írtam volna én, ha ón írtam volna. Szerencsére nagyobb baj nincs. Shakespeare például határozottan jő. Illetve ... Egy kicsit modorosnak találom. Mindig ugyanaz a hasonlat, módszer, a végtelenbe kivetített túlzások. Nyers humor, durva kompozíció. Logikus ellenmondások, ezzel szemben makacsul ragaszkodik bizonyos kifejezésekhez. Egészbenvéve mintha folytonosan emlékeztetne valakire, akinek a hatása alól nem tud szabadulni. Lehet, hogy az a valaki ő maga, Shakespeare. Mindegy. Shakespeare nem veszélyes, ő nem ismeri a titkot... A titkot, igen, a titkot, az eredetiség titkát, amit csak én sejtek, én, Skurek Sándor, de nem szólok róla senkinek. Heine... Hm, igen, — az igen. Az egy kicsit kényelmetlen. Néhol, mintha pedzene ... Különösen a szatíráiban. Viszont a szerelmi lírája nevetségesen émelygős... ojjél ezt egészen máskép lehetne ... Vájjon mit szólna hozzám, ha egy korban élnénk és én történetesen már megírtam volna azt a ... Lehetséges, hogy velem is fölényeskedne? No hiszen! Jóval kezdene ki! Jó lesz, ha nem sokat okoskodik! Mert én atyai jóindulattal beszélek ugyan róla és bizonyos elismeréssel, de a hangomban, aki jól ismer engem, mindig volt bizonyos fentartás. Egyszer a könnyek zsonglőrjének neveztem egy társaságban és ezt a megjegyzésemet később is emlegették. Nietzsche mélyen megragadott, de bevallom, jobban imponálna, ha azt a Zarathustrát színdarabban Írja meg. Erről még lehet szó más formában ... Egyébként nagyon résen kell lenni. Minden percben „elírnak valamit" előlem. Tessék, csak ma reggel gondoltam rá, hogy Jézus Krisztusról egy olyan könyvet kellene Írni, amiben egészen elfogulatlanul kezelem a kérdést és erre, alig váltok róla, odavetően, két szót, Brammer urnák, a helybeli lap szerkesztőjének, kiderül, hogy Renan már irt effélét. Természetesen, nem árulom el, hogy ezt nem tudtam. Szájamat biggyesztem és megjegyzem, hogy az egészen más. Renan sokban tévedett. Bármilyen könyv kerül szóba, azt természetesen olvastam. Ezt nem is kell külön megjegyezni. Nem Í3 mondom, hogy olvastam, csak beszélek a könyvről, néhány elmés megjegyzést teszek, — ebben nagy gyakorlatra tettem szert. Koromhoz képest meglepő ez az olvasottság — a jelentősebb müvekről olyan hangon beszélek, mintha azokat jóval születésem előtt olvastam volna el először. Rajtakapni nem igen'lehet, mert valamit csakugyan konyitok mindenhez, — tehetségem van hozzá, hogy két-három szóból rekonstruáljam a müvet. De hiszen nem is fontos, hogy válóban és alaposan ismerjek mindent. A fontos maga a titok, az én titkom: amelynek letéteményese vagyok s ami egy napon ki fog derülni. Egyelőre arra leél) csak ügyelnem, hogy el ne botoljak útközben, hogy Első szlovák ékszer-, arany- *« ezistaf ár Tulajdonosok s FftOSTBG TEilTíiEK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5°/0 engedményt kapnak Javitásokat azonnal eszközlünk életemet össze tudjam egyeztetni bármilyen körülmények között a nagy feladattal. Ehhez kell tudnom, nem annyira a müvek, mint inkább az Írók történetét Nem a regényeket, hanem az irodalom regényeit. Számomra mindez tanulság és igazolás. Bármi történjék velem, mindenre tudok kádenciát. Nincs pénzem feketére a kávéházban? Sebaj. Dosztojevszkij rettentő anyagi zavarokkal küzdött. Heine végigpumpolta Berlin és Páris bankárait. Balzac fantasztikus vállalkozásokba fogott. Nem akart szőbaállani velem Ilike a korzón? Sebaj. Dante egy pillanatra látta csak Beatricét. a Alulmaradtam a birkózásban? Sebaj, Milton vakon is megirta az Elvesztett Paradicsomot. Elrontottam a gyomrom azzal az átkozott füstöltkolbásszal? Hát aztán, Shaw Bernét harminc éve vegetáriánus. Szerencsére annyi példa van, minden helyzetben, a legellentétesebb célokra, adódik valami kis vigasz. Mint a macska, mindig a talpamra esem. És mindez, hogy másokhoz hasonlítom magam, egyáltalán nem aggaszt egyéni különösségemet illetően. Eredetiségem, úgy érzemH tulajdonképpen éppen abból áll, hogy mig mások, mindenki, egyetlen sorsot élt csak végig, bennem mindezek a sorsok együtt van-*1 nak. ők csak Shakespeare és Tolsztoj és Goethe és Dante, külön-külön, de én, egysze- mélyben vagyok Shakespeare és Tolsztoj és Goethe, ők egymást n.^m értik, én mindegyiket megértem. Csúcsok, amik eltakarják egymást egymás elől. — én valahol oldalt állok, mindegyiket látom és ellenőrzőm! Ez is a tilokhoz tartozik. Hogy tulajdonképpen mi ez a titok? Nem tudnám megmondani, — valamikor, az inspiráció pillanatában tudtam. Most már nem tudom, csak biztos vagyok benne. Azt hiszem, — titok maga az én eredetiségem. És miben áll ez az eredetiség? Hát kérem. Hogy is mondjam csak. Valahogy az a dolog lényege, hogy én közvetlenül mindig arra gondolok, ami irodalmilag legközelebb fekszik s ami éppen ezért a többinek nem jutott eszébe. A többi írók, ugv-e, szenvedtek, örültek, elbámészkodtak, figyeltek, — ' aztán megírták, ami velük történt, vagy amit észrevettük. Az ő műtermük a világ, a társadalom, a természet, hegyek és völgyek panorámája. Az én tájképem más. Az én tájképein maga az irodalom és művészet, ő k az én tájképem. Előttem. versfolyók és novellapatakok csörgedeznek. Apró patakocskák, a helybeli lap cikkei, — egy-két bokor, könyvekből ösz- szerakva. A széttárt lapok lapályain szóvirágok virítanak, — tovább rotáciősgép szántja a mezőt. Láthatárom szóiét hegycsúcsok szaggatják: egy irodalmi nagyság mindegyik. A Less ing-hágón fel lehet jutni a Shakespeare- oroinra, Ibsent hő borit ja. D'Annuuzio oldalaiból vízesés robajlik. Ha engem egyszer felszólítanak, hogy tartsak felolvasást, akkor énnekem nem keli külön téma, — én a felolvasásról fogok felolvasni, hogy az milyen dolog. Regényt is csak magamról irok majd, vagyis valakiről, aki regényt akar írni és a regény tárgya az lesz. hogy a regényíró regényt ir. Színdarabom a színdarabok és szindarab- irók, valamint a színészek tragédiáját fogja színpadra vinni. Az első felvonásban éppen díszletezni fognak és a szerző egy darabot fog Írni a sarokban. Verseim arról fognak szólni, hogy én egy költő vagyok. Ugv-e milyen nagyszerű — és milyen eredeti ? Még senkinek nem jutott eszébe. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyermekének, mint a l'ansifüles nyuszika. 6 _____ i> 28 janin* 24, raéirna#.
