Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-24 / 144. (1771.) szám
BERLINI JEGYZETEK írja: BÁRDOS ARTÚR — Tánc a fény körül — Az elmúlt zord vasárnapon Berlin körül 'cirkáltunk és lépten-nyomom furcsa farsangi menetek állták el az utunkat. Tarka papir- sapkás nők és férfiak, zászlókkal, táblákkal, szekereken gyerekek, asszonyok, vidáman, de nem lármásan, vonultak az utón. Az eső, még pedig hideg, ősziíajta eső, minden pillanatban megeredt, de ez nem zavarta őket, mert ők a napfény propagandájának szánták ezt a zordul sikerült vaisárna- pot és a táblákon ilyenféle feliratokat mosott az eső: „A napfény: egészség és ifjúság". „Alapítsatok lugas-kolóniákat!" „Kertet a ■népnek!" „Napot a jövő generációnak!" Es a jövő generációja mindjárt tekintélyes mintakollekciókban ott is nyüzsgött a székeiken: egy kocsiderék jól klmosdiatott apró fin és leánygyerek, aztán egy kocsiderék serdültebb ifjúság, kamasz fiuk és jól kifejlett növendéklányok, békés koedukációban, egymás mellett, át-átültetve egymást és csendes dalokat dudor aszva. A kis faházak és arasznyi kertecskék is, amerre csak elhaladtunk, mind fellobgózva, tezinés papinszall aggal felcicomázva, vidáman ékeskedtek, libegtek a komor szélben: az ő ünnepük, propagandanapjuik volt ez, ezeké az egymás hegyébe-hátába zsúfolt kis kertes faházaké, amelyeknek egy-egy esport- ját „Laubenikoilonie"-nak nevezték el a berliniek. , Heti két-három márkáért bérlik ezeket a néhány négyzetméternyi kis telkeket benn, a város egy-egy beépítetlen telekcsoportján és künn, a város körül, csodálatos mennyiségben. Úgy mondják, vagy egymillió berlini munkás, hivatalnok- ©s kispolgárcsalád bérel ilyen telket, amelynek minden talpalatnyi helyiét megható szeretettel munkálja meg, telepítik be zöldséggel* iktruimipilival, (miegyébbel. Van, akinek a krumpli is fontos, ami megterem: táplálék a családnak csaknem egy esztendőre. De ami legfontosabb, az itt mindenkinek: maga a munka, az ásás, kapálás, szabadban, ingujjra vetkőzve, vagy meztelen., ami még a testi munkában elfáradt berlininek is tiszta gyönyörűség. Hát még annak, aki az adóhivatal valamelyik pultja fölött Végzi napi robotját! Aki csak bírja, naponta, kimegy családostul a telkére, a nyári félév minden szabad idejét ott tölti. Szombat estétől hétfő reggelig biztosan. Minden gyereknek megvan a maga virágja, ami „az övé". Ennek a kedves kultusznak a toborzó- ürenepe volt ez ia vasárnap. Holmi városi kedvezményeket is követelnek még a lugasgyarmatosok. Ezekért vonultak fel ilyen impozánsan. De nemcsak ezekért. Hanem azért is, hogy minél több uij hívőt toborozzanak a zöldség és a napfény vallásának. És ez a jellemző. Ők, németek, nem érik be azzal, hogy ők maguk üdvözölnek. Ezek a mókás, papirsap- kás fanatikusok másokat is, mindenkit meg 'akarnak téríteni . . . Valósággal megható a zöldségnek ez a lelkes kultusza. Amerre a szem néz, üde, buja zöldséget lát az ember Berlinben és Berlin körül, pedig ezzel a szürke, terméketlen földdel alaposan meg kell küzdeni érte, ez bizony nem adja olcsón! Látványnak aztán nagyon vidám. Ez a „Susi"-vá vedlett kis miagyar Zsuzsi itt a kocsiban sokszor boldogan csapja össze a kis kezét: piros-fehér-zöld lobogót pillant meg egy-egy kis faiház ormán. Csakugyan, meglepően sok magyar zászlócskát lenget a szél. Á berlini magyar munkáscsaládok nyilván megszívlelték ezt a német szokást és nemcsak a munkában, hanem a szórakozásban is meghonosodtak. Úgy tudom, a legtöbbjük ezabómühelyben tölti a hétköznapját. iA vasárnapot aztán itt, a mindenki kék ege alatt, amely mégis csak összefügg valahol a magyar éggel . . . A tudósok szerint az őszlaki népek kedélybe li tulajdonságait, komorságát, zárkózottságát az éghajlati viszonyok és kényszerűségek magyarázzák. A rövid nappalok és hosszú éjszakák, akikor még, amikor nem volt lámpa, megszokatták őket a bezárkózásra, a korai lefekvésre, az örömtelen életre. Ez az élet aztán generációkon át a kedélyükre jatott vissza. Lehet, hogy igy van. Ez az északnémet nép természettől nem is derült és nem is mulatságos. Annál furcsábban illik neki aztán az a szinte görcsös erőlködés, hogy derült legyen és mulatságos. Mert lehet, hogy a lámpa, sőt a villany , felfedezése okozta, de tény, hogy nincs ma ! nép, amely a fénynek ennyire mámorosa vol- ! na. Lehet, hogy kárpótolni akarja magát évszázados nélkülözésekért; de most aztán alaposan kitombolja magát. Ilyenkor nyáron — akármennyire nem nyári is az idő — mintha senki sem akarna lefekeüdni Berlinben. Késő éjszakáig ülnek a fényes kávéházaklban, lokálokban, nemcsak a lumpok, hanem a legbékésebb, dolgozó fi- liszterek is. Wochenendé-n pedig, szombattól hétfőig, ugyanezzel a fanatizmussal imádják a napfényt, a vizet, a szabad levegőt. A csónakok, vitorlások 'és motorosok ezrei siklanak az összes berlini tavakon, — pedig sok van — és nincs az a zord vasárnap, hogy elszánt ■nők és férfiak tömegesen ne fürdlenének a jéghideg vizben Merthogy ez most jelszó, program: sport, napfény, viz ósatöbbi. De legalább okos jelszó. Már egy egész generációt formált át, alig | Alapítva lm m • \J s > ■ ^ < I KOSICE, 5 - utca“ S9-. Tg Nagy választék* in— j ia~ ftiala érthető gyorsasággal, ruganyossá, karcsúvá, tetszetőssé. Ami különösen a berlini nőnek jött nagyon kapóra. Már csak azért is szüksége van ennek 'a generációnak a napfény edzésére, egészség- tartalékolására, hogy aztán a villanyfény mámorában legyen mit eltékozolnia. Hogy bírja a berlini éjszaka nem kis megiróbálta- tásait. A feleszmélt északi ember önfeledt táncát a soká nélkülözött fény körül . . . A PESTI TENGER írta: Márai Sándor Á hulláim minden negyedórában jön s érkezését hangos bőgős jelenti, átmenet kürt és dudaszó között. Az elem ilyenkor megmozdul. Az elem terjedelme talán száz méter hosszúságban és busz méter szélességben. A langyos, puha elem megmozdul, egy fürdőkád, amiben dudaszóra vihar tör ki. A hullám nagy lenülettei jön, hátára veszi a fürdőkád flóráját és faunáját s ostromolni kezdi a medence falait, mint a ketrecbe zárt fenevad, újra és újra, nekifut a rácsnak, egy mü-orosz- lán autoimataimakacsságával, föl é® le, mintha megkergült volna ez a langyos viz. Az elébb még müpocséta volt, most egyszerre élő valami, hullám. Az előbb még fürdőkád volt langyos vizzel, most egyszerre mutatni akarja, hogy rokonságban van a tengerrel. Morajlik és taréja van. Tiz, húsz emberi egyszerre emel föl, odacsap a pánihoz, bőg hozzá, az emberek is bőgnek, mintha lázadás tört volna ki a természetben. Budapesten, öt lépésre a főválmháztóL Az ég ugyanazt a pausálé-kékséget sugározza erre a müten- gerre is, mint az óceánra. Lehet, hogy valami törvénytelen tengerszem ez itten, egy nagy tenger kitett csecsemője, aki most megtudta előikelő rokonságát és kiabálni kezd, hogy előikelő családból való ő is és tud valamit. Lehet, hogy csak parvenü, aki utánozza a beérkezett arisztokratát, mondjuk a Földközi Tengert. Lehet, hogy csak attrakció, technika és kéjgáz. Mindenesetre értelmes darab természet ez a mülhullám Budapesten. A kies parton, műmárvány, sziklák között, órákon át elfeküdhet az ember, mint Perseius Jaffában és nézheti a moraj.ló zsinatot. Ha valaki megerőlteti a szemlét, hunyorít egyet s messzenéz, mondjuk kétezer kilométerrel odébb, megláthatja a hullámhoz szükségszerűen tartozó pálmákat is. A vegetáció szerény. A benszülöttek, a hullámfürdő alkalmazottai, a tengeri alkalmazottak szép álhatat osságával járnak a parton foglalkozásaik után és nem fürödnek, mert ez csak az idegeneknek való s ők nem bíznak az elemben. A viz eltartja őket, de nem hisznek benne. Tengeri emberek mind ilyenek. Kék-fehér csikós trikóban és fehér nadrágban keleti türelemmel óraszámra elguggolnak a parton s várják, hogy az idegenek közül valakit elfog 'és lebuktat a hullám, vagy hogy a férfiak válláról lecsúszik a trikó. Mind a két esetben közbelépnek, részben az erkölcs, részben az életvédelam szempontjaitól áthatva. Semmi más dolguk nincsen. Ebből élnek. Mindenkinek élni kell valamiből. Másrészt, fönn a kies strandon, piros ernyők árnyékában, csak trikóban szabad étkezni a fürdővendégeknek, ruhában már tilos. Nem mindenkinek tilos, külföldiek például leülhetnek ruhában is. Belföldieknek már le kell vetkőzni. Hogy ennek a rendelkezésnek mélyebb és szimbolikus értelme van-e, azt nem tudja senki. Való, hogy a belföldit, aki ruhában óhajt leülni a terrasz asztalához, visszautasítják, hogy előbb vetkőzzön le. A vizben körben jár a hullám, amitől mindenki el van ragadtatva, én is; egy ur, aki a hullámot masszázsnak használja, mert ez szelídített hulláim, ezt mondta: — Jobb, mint a tenger. Bizonyos szempontból feltétlenül jobb. Először is itt van Pesten. Másodszor jobb azért, mert Pesten van, idevaló, tehát feltétlenül többet tud, mint a tenger. Tudjuk, ismerjük, hallottunk az ősz külföldi mesterről is; de jobb, hia nem jön ide, mert itt egészen biztosan megbukna. De ez itten, ez a pesti hullám, ez az egy darab hullám, meg kell nézni, hogy milyen jé. Hallani kelj, hogyan morajlik. Látni kell a taraját Ez egy darab garantált biztos hullám, minden negyedórában fellép, háromórás benmetartőzko- dás után ellenben reá kell fizetni. Száz méter hullám, nem sok, de mégis valami. Végre is, az óceánban is csak annyi vizet szőrit 'ki súlyával az ember, mint amennyi az általa kiszorított, mint amennyit éppen tud. S aki az óceánban fürdik, az elvész. Aki a pesti hullámban fürdik, az érvényesül. A hőst, aki itt kiúszik a mély vízbe, látják. Biarritz- ban nem látják. Az óceánban az ember küzd a hullámmal. Pesten mindenki ért hozzá. Egészen öreg, meztelen emberek vitatkoznak azon, hogy kell bánni a hullámmal, alája keli-e feküdni vagy meg kell-e törni? ők 'már hallották egyszer, tessék idenézni. Mindenki ért hozzá. Mindenki nekimegy, rendíthetetlenül, mintha életet indulna menteni, mintha ha!fu2társa fuldokc.ua künn a ködben, a trámbulin alatt s megtörik a hullámot. Csodáké os, mindnek sikerül. Sokan ugv indulnak, mint aki az életével játszik, amíg ki nem derül, h gy c-ak a trikómadzagjával ját szik. A kép a hullám pillanataiban ókori vízi csatákra emlékeztet, igy szállhatott parira, ilyen kövér légionáriusokkal, Cézár Egyiptomiban. S csakugyan, fenn a függőkertekben egy-egy pasztelltrikós Kleopátra, serény, szkeptikus és kopasz Cézárokkal s véresre sült Antóniusokkal a nyugány jobbján és balján. Nagyon szép az egész. Istenein, nem sok, száz méter tenger. Az ember lassan szerény lesz. Nem véletlen, hogy Európában csak Pesten van ilyen hullámfürdő. A franciáknak például nem kell, nekik van óceánjuk is, ami ugyan nem ilyen jó, de ők beérik, mert naivak. A németeknek van keleti, északi tengerük. Kinek mit adtak a nagy földreformnál, mikor szétosztották a földet. Nekünk, ezerkil encszázhus zornn yo I cban, nem maradt más, mint ez a darab hullám, hatóságilag rendszabályozott tengerpótlék, kétpen- gős és szakaszjegyes tengeri élmény, egy lélegzet a végtelen morajából, egy adag a világvihar bél, egy kbrty az őselemből, ami etet és temet. Ez itt se nem etet, se nem temet. Ez csak hullámzik. Ez a szép benne, hogy igy -specializálta magát. Mert kicsiben, en miniatűré, minden elragadó. A földgolyó egy íróasztalon bércig. A csillagos ég egy planetáriumban ennivaló. S a tenger egy fürdőkádban aranyos. Azért Péterke csak vigyázzon, ha a mélybe megy, miért miit lehet tudni, ezekkel az elemekkel; ha még olyan jól is szelídítették, soha nem lehet bízni benne. Hátha felébred egyszer a fürdőkád bán a tenger. Szép játék ez és sok nosztalgia van benne. Pesten sok a mindennapi élet banális külső jeleiben is a nosztalgia. Sehol a világon nincsen még egy város, ahol a kávéihá- zak előszeretettel választanának fürdőhely- és városneveket cimtáblának. Itt minden rendes káivéház legalább egy külföldi fürdőhely címerét viseli homlokán; bizonyára nem deák azért, mert szebben hangzik. Hanem éppen azért, mert szépen hangzik: az aljáin, egészen mélyen a tudat alatt, a pesti élet tudatta alatt, van abban valami gyáraolalan, tudatlan és szomorú vágyódás, hogy az ember este inéin a ,,Kapucáner"-hez címzett kávéházba megy el* hanem a ^Viareggioba", vagy a („Nizzába", hogy konrétebbet ne mondjak. Ebben már egy kis utazás van, egy leheletnyi távolság, valami elvonabkozás attól, ami az életünk itt. Egy kis színe van annak a lebujnak, ha ráírják: „Pária nagykávéház". —1 Hová mégy? — kérdik, Páriába... 1— felelheti az ember. A hulláimban is ez a szép, hegy a mozgás mellett vágy is van a vizben. Két pengő ára illúzió. Ha az ember lehunyja a szemét, egy pillanatra azt hiheti, hogy a Csendes óceán egyik szigetén strandol, s hallja zúgni a vizet Ha fenyitja a szemét, látja, hogy Pesten strandol. De egy pillanat alatt már keresett valamit Ha veted találkozom Ne félts te másoktól! szemek, ha magukba ejtenek is nem a te szemeid, a szivemet úgyis magaddal vitted — és benned búg örökre. A lclkemet nem merted magadra vállalni, sok volt — tudom, tömör és súlyos. Most magamra hagytál ezzel a lelkiismerettel, mel) folyton felesel velem, néha már közel vagyok a megőrüléshez és nőin futhatok hozzád. A múltban oly közel vagy hozzám s ma végtelenül messze pedig itt vagy s látlak ujra mindig sebesen lejt a vérem és ágaskodik minden idegem álmatlan éjszakámba belesikoltom a neved a vak é^ átkosau süket sötétségbe. Orbán Janka. Hátul, a viz, a terrasz és a kabinok mögött, egy pincében ül az ember, aki fölszabadítja a vízben az ősi tulajdonságokat, visz- Iszaadja neki hullámkarakterét s parancsszóra mozgatja vagy elcsendesiti a vizeket. Az ember olajos kabátban ül nagy olajmotorok amellett és szalonnát eszik. Lehet, hogy valahol a szuteirréuben, -ahol a tengereket fütik olajmotorokkal, ott is ül egy valaki, olajos zübonnyal s szalonnát eszik és időnként egy szelep felnyitásával hullámokot csinál a Vörös-tengeren. Amikor az ember a természet szerkezetét kopirozza, oda kell figyelni, mert biztosan van hasonlóság a két eljárás, a ko- pirozás és a teremtés között s talán megtud az ember valami közelebbit az eredeti modell szerkezetéről is. Nagy gépkarok, dugaty- tyuk, robbanó olajmotorok és egy értelmes és unatkozó emiber, ez van a százméteres hullám mögött. Mi lehet a százkiilaméteres hullám mögött ? Ahol viz van, ott élet is van: itt is, a viz partján, rögtön kivirult az élet. Láttam egy életlet a vizben, elég súlyos volt, egy idősebb nőd. élet, aki szemérmesen úszott a nyers elem hátán, fekete empire-uszóruhábam s a fején gyáisziátyolos fekete szalmaka lappal. Valami bánata lehetett. A viz és a művészet összehozza az embereket. Szép ez, csak érteni kell hozzá. Egy fá- rosz lángol messze valahol, az a Gellérthegyen egy kávéház. Lenn a tenger dalol, szegény, szomorú, kedves pesti tenger, ez a hercig, bágyadt tenger ötért. Jő nem felocsúdni és hallgatni, ahogy a végtelenről zug és mesél, ez a pesti tenger —, hangosan és fölényesen, a végtelenről, amivel jóban vau s amiről taláu nem is tud semmit. 4 Ute »m*M K nmím*.'
