Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-24 / 144. (1771.) szám
Mai számunk 20 oldal OTfifeflöi Mai számunk 20 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 1$0, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Kő A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszcdcesztö: politikai napilapja felelős szerixsstfö: DZUKÁNY1 LÁSZLÓ • fORQACH GÉZA Szerkesztőség: Prága IK, Panská ulice 12, IL emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága IL, Panská ul 12/III. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Non possumus (fi.) Prága, junius 23. ÍA romániai nemzeti párt gyulafehérvári íJőmegfetVonulása etöialasEtotta, a belgrádi skuptstLnia örjöngő vérengzése pedig megzavarta a kisan.ta.nt külügyiminiiszbe rei n>ek bukaresti konferenciáját, amelynek legfőbb programpontja azoknak a teendőknek megbeszélése volt, amelyekkel a ki sántám! Magyarország érvényesülése ellen óhajt védekezni. Rossz ómenekben tehát nem volt hiány. Románia .belső erejét aláaknázta, az az elkeseredett küzdelem, amely az államalkotó ro-1 mán nép két nagy pártja, Bratianuék és Ma-; nduék, a Regát és Erdély között' már észtén- 5 dők óta toanboL Az S. H. S. királyságiban pedig a szerbek és horvátok közti történelmi el- Bentét ma annyira kiéleződött, hogy egy csenaagarc képviselő a parlament nyílt ülésén i halomra ilőhette a horváit nép bálványozott \ vezérelt. Zágráb utcáin barrikádokat emel a ] legmélyebb érzelmeiben megsértett nép dühe j és a két meggyilkolt képviselő holtteste fö- j lőtt a horvát főváros közönsége azokat hívja j ■tetemre, akik a délszláv álam megalapítása j óta állandóan a centralista terror politiM- l (Ját alkalmazták az nj állam e legműveltebb és legelőrehalad ottab területiével szemben Soha rosszabb időpontot nem választottak egy kteantant konferencia számára és soha! nem volt stilszerütűenebb a konferenciáról kiadott kommünikéből kihangzó toardesörtefés j és fenyegető hang, mint éppen ezekben a napokban, amikor a kisantant belső gyöngesé- gét az egész világ látja. Legutóbbi szenátus'1 beszédében Beniito Mussolini a kiöamtantot úgy jellemezte, hogy ennek a szövetségnek csupán negatív céljai vannak. Negálja Magyaország felemelkedésének létjogosultságát és minden oldaltól be akarja zárni a gyűrűt, amelyet Ötvösei ez ország ellen kovácsoltak. Annak idején azért alakult meg, hogy a háború után szétszakított és a forradalomnak sebeiből vérző Magyarországot lélekzethez jutni ne engedje és most is csupán azért tart össze, hogy ez az ország, amely azóta megteremtette a belső konszolidációt, rendbehozta pénzügyeit, nemzetközi súlyban erősbödött, egy nagyhatalommal lépett szövetségre és a világ közvéleménye előtt is sok rokonszenvre tett szert, évek óta, nagy erőfeszítések között kifejtett munkájának legparányibb gyümölcsét se láthassa. Valahányszor Magyarország eredményeket tud felmutatni, a kisantant államai, amelyeknek érdekei különben nagyon sáli ponton eltérnek, sőt ellenkeznek egymással, mindjárt összeálltának és öklüket rázzák a lefegyver- zett szomszéd felé. így volt ez most is. Egy esztendő telt el azóta, hogy a Daily Mai'l hasábjain megjelent Rothermere lord híres cikke: „Hungarys piacé on the Sun", amelynek hatása alatt a magyar kérdés Európa érdeklődésének középpontjába került. Nem akarjuk felsorolni ennek az akciónak minden fázisát, a magyar közvélemény úgyis ismeri azokat és ezért csupán azt szögezzük le, hogy Rothermere föllépésének hatása a legnagyobb idegességgel töltötte el a kisantant mindhárom államát és csupán ezzel az idegességgel magyarázható, hogy a bukaresti konferenciát a belgrádi események híre sem tartotta vissza a trianoni status quo mellett való elszánt kitartás fenyegető hangoztatásától. A kisantant a „legteljesebb eTéllyel“ és a ,minden al- j ka lm a s és megfelelő eszközzel" állást foglalt j a Trianonban megállapított határok megvál- j táskáit mifldeia kifőclete ellep és ezsjél j Háromszázezer Ssömpöligött a horvát parasztpárt két mártírjának koporsója után Mics István étetbenmaradása békét, halála forradalmat jelent A kormány lemond s a horvát-szSovén pártok bevonásával alakul meg az uj kabinet Zágráb isáiSó törvényhozó testületet követel a horvát nemzet részére — Radics és társaink királyliii nyilatkozatai fékezték meg a lázongó Horvátországot Prága, junius 23. Zágráb véres éjszakája után mindenki újabb robbanásokat várt, amelyek azonban nem következtek be. Az éjszakai csatározásokat követő napon az izgalom látszólag elcsendesedett, de ez a csend még fenyegetőbb, mint a lármás, rikoltó tüntetések. A vihar előtti fülledt, elektromossággal telitett, villámokat és mennydörgést sejtető csend ez, amelynek palástja alatt a bosszú és a gyűlölet érzései forrnak. Lehet, hogy már holnap, vagy holnapután a népharag feszítőereje szőtveti a korlátokat. Ettől fel a jugoszláv kormány is és igyekszik minden olyan intézkedést elkerülni, amely végzetessé válható eseményeket provokálhatna ki. Zágráb, junius 23. Tegnap vihart jósló feszült csendben folytak tovább a temetés előkészületei. Még mindig beláthatatlan embertömeg hullámzik a parasztpárt palotája körül és a vidékről ezrével özönlik a nép Zágrábba, hogy lássa a meggyilkolt képviselők ravatalát. A parasztpárt pajtájában felállított ravatalokat elborítják a koszorúk, amelyeket garmadába hord a nemzeti viseletben felvonuló vidéki parasztság. A rendőrség egész nap úgyszólván láthatatlan volt. Igv akarta a kormány elkerülni a további zavargások kiprovokálását és a rendőrségnek adott szigorú utasítások eredményesnek is bizonyultak, mert a nap folyamán sehol sem történtek összetűzések. ü zágrábi városházán Belemre hívták a terrorista politikát A történelmi levegőjű városházán tegnap ült össze Zágráb város képviselőtestülete a gyászülésre. A városháza erkélyeit zsúfolásig megtöltötték a horvát parasztpárt hivei, akik fojtott izgalommal várták az ülés megkezdését. A községi tanácsosok egy része nem jelent meg az ülésteremben, mert az előző napi véres incidensből kifolyólag rendőri őrizetben vannak. A gyászülést Mayer polgármesterhelyettes nyitotta meg: — Aki Horvátország történetét ismeri — mondotta —, tudja, hogy a történetnek jóformán minden lapját a horvát nép fiai vérükkel írták. Szavics Péter, az utolsó horvát nemzeti király halálától a mostani délszláv király uralkodásán át egészen napjainkig halálmadarak kárognak Horvátország felett s vér és halál a mi osztályrészünk. De az ilyen időkben, mint a mostani is, Horvátország fiai, mint egy ember, sorakoznak hazájuk védelmére. Az ilyen napokban félretettük a pártviszályokat és együttes erővel védtük meg a horvát nép nevének ragyogását és harcoltunk sokszor megsértett és megalázott nemzeti büszkeségünkért A polgármester ezután a következő határozati javaslatot terjeszti elő: 1928 junius 20-án, abban az évben, amikor Jugoszlávia naggyáválásának és egységesítésének tizedik évfordulóját készül jubilálni, a szkupstinában olyan gonosztett történt, amely példátlanul áll és marad az egész világ parlamentarizmusának történetében. Ezen a napon Racic Pu« nisa képviselő a szkupstinában, ha nem is előre megbeszélt terv alapján, de szándékosan agyonlőtte Radics Pál és Basaricek dr. horvát képviselőket és súlyosan megsebesítette Radics István, Pernar Iván és Granija Iván horvát képviselőket. Zágráb királyi város választott képviselőtestülete pártkülönbség nélkül az egész horvát néppel együtt- érezve, megdöbbenéssel áll szemben egy té- bolyodott ember és politikai ellenfél gonosztettével. • i Ez a gonosztett és minden, ami az állam megalakulása óta véghez ment, arra mutat, hogy Racic Punisa képviselő csak egy véletlenül előtérbe került harcosa annak a kampánynak, amely itt a horvát nép ellen folyik. Az igazi bűnösök azok, akik a jugoszláv állam megalakulásától kezdve Racic képviselővel együtt a horvát nép ellen irányuló terrorista uralmi politikát folytattak. Bizonyltja ez a bűntény azt is, hogy a horvát nép jelenlegi helyzete, ahogy azt a Bidovdán alkotmány megszabta, ebben az államban lehetetlenné és tarthatatlanná vált. Mert ahol a képviselők immunitását a parlamentben sem tisztelik, vájjon milyen biztosítékát tudják ott nyújtani egy nép önállóságának és integritásának ? A községi tanács — folytatja a deklaráció — megvetését juttatja kifejezésre azzal a politikával szemben, mellyel 1918 óta nyomor- gatják Horvátországot és amelyet egy gonosz ember vérrel pecsételt meg. A községi tanács osztozik a horvát néíp mély lelháborodásában. Felelőssége tudatában és a várható események küszöbén a legmélyebb részvétet nyilvánítja a mártírok családjainak és felhívja a horvát népet, hogy a sorscsapást, amleyben az idők jelét látja, viselje méltósággal, ügy rendeltetett, hogy az ezeréves múlt szenvedésein át vezet az ut a boldogabb jövő felé. Népünk mártírjainak, Radics Pálnak és Basaricsek György emlékét örök időkre a szivünkbe zárjuk pálcát tört ama nyilatkozatok fölött is, amelyekkel a szövetség vezető államának igen {magasramgu személyiségei olykof-oiiyiofr egy békés kompromisszum lehetőségére céloztak. Ezt a hangot — úgy rémlik — valaha már hallottuk. Valaha régen, a világháborút közvetlenül megelőző időkben, amikor ugyaniiy szavakkal dörögtek a status quo fötntartása mellett, de a jupiteri mennydörgés bizony mindenre jó volt, csak arra nem, hogy szétkergesse az égen tornyosuló fellegeket . . . Nem gondoltak-e a Bukarestben összegyűl ekezett urak erre, amikor zordon kommünikéjüket megfogalmazták és nem hiszik-e, hogy a békét az ellentétek áthidalása % § kölcsöftög pjegegyezjgs gD!|gi§ ssafr iflká^b szolgálja, mint a „si vis pacem, para bel- lum‘‘-nak a modern pacifizmus karában divatját mailt fenyegetése? Ha a kisantant ezek után a Kellog-féle javaslatokat lelkesedve üdvözli, úgy ea hi- pokrita szemforgatásnál egyébnek nem tekinthető. A béke igazi barátja nem az, aki a békét csak azért akarja főntartani, mert neki felebarátja rovására előnyöket biztosit, hanem az, aki áldozatokat is hoz érte és becsületesen meg akarja gyógyítani a sebet, amelyet egy igazságtalansággal annak lelkén ejtett. A kisantant, amint azt Titulescu a konferencia után kijelentette, hallani sem akar a népszövetségi akta 19. cikkéről, amely pedig alkalmas lehetőséget gyújt arxai hogy a végrehajthatatlan oknak bizonyult szerződéseket békés utón megváltoztassák és makacs „non possumus“-t kiált oda a revezió barátainak. A konferenciáról kiadott kommüniké azt állítja, hogy a kisantant a népszövetség intézményének mindig igaz barátja volt és az is óhajt maradni. Igen, barátja a népszövetségnek, amig Genfben pártját fogják és a békeszerződéseket az <3 javára magyarázzák, de a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a szerződéseknek azokat a cikkeit is elővegyék, amelyek reá nézve hátrányosak. A pacifizmusnak ez a fajtája többet árt a béke ügyének, mint akár a legleplezetleuebfo mi- litar izmus.
