Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-24 / 144. (1771.) szám
1928 Janin* 24, >uinw|. Halát a horvát nép ellenségeire! Mielőtt a községtanács a határozatot elfogadta volna, a lelkeket mégegvszer elöntötte a fájdalom s gyűlölet hulláma. A karzat közönsége a községi tanácsos okkal együtt kiáltott halált a horvát nép ellenségeire és a percekig tomboló lármába® csak nehezen jutott szóhoz Tormanic munkásvezér, aki kijelentette, hogy pártjának községtanáoei tagjai azért nem jelenhettek meg teljes számba® az ülésen, mert többen a rendőrség foglyai. Ez a bejelentés olajat öntött a tűzre. Vesszelek a szerbek! — süvített át egy dörgő hang a termen és száz felől verődött visszhangja. Mikor a zaj lecsillapodott, a részvéttáviratok hossza sorát olvasták fel Belgrád város részvéttáviratát a tanács egyhangú határozattal visszautasította és visszkiiMte. A tanács végül az áldozatoknak díszsírhelyet ad és a temetés költségeit magára vállalja. Utasította közegeit, hogy a parasztpárt palotája előtt emeljenek katafal- kot, amelyről majd a gyászbeszédeket mondják, A termény lemondása elkerülhetetlen Zágráb, junius 23. Mint az általános poli- «r£ai helyzet, úgy a horvátországi közrend és közbiztonsági állapot egy gombostű hegyen egyensulyozódik. A politikai helyzet a a kormány pozíciójának jellemzője, hogy szerb kormánykörökben is belátják a kormány lemondásának elkerülhetetlen voltát és csupán preszíizsokokbó! halogatják a demissziót. Számolnak azonban azzal, hogy a helyzet alakulása minden pillanatba® aktuálissá teheti a kormány távozását, fipp ily borotvaélen táncol a horvátországi közrend és nyugalom. Minden egy hőmérő higganycseppjének rebbenősétől függ- A horvát nép tettrekészen áll és izzó hangulatban lesi á Radics István beteg- állapotáról érkező híreket. Hogy Rádiós István halála milyen következményekkel járhat, azt a zágrábi véres éjszaka mutatja. Az az aggodalom tehát, amellyel a szerb kormány és politikusai figyelik Radics István betegségének lefolyását, egészen más természetű, mint a horvát nép féltő rettegése. A horvát nép lelkében Radics István, a parasztvezér héroszszá növekedett és gyilkosaival szemben a törvény kereteit áttörve venné fel a harcot a horvátság. A szerb politika érdeklődése tehát javarészt ennek a körülménynek szól és nem közvetlen aggódás Radics István életéért. Statáriális állapot Zágrábban Zágráb, junius 23. A város még most is a múlt éjszakai vérengzés utóhatását éli. A rendőrség hivatalos jelentésben közli az éjszakai incidens halálozási és sebesült statisztikáját. Feltűnő, hogy a rendőri jelentés csak három halottról emlékszik meg ég tizenkét olya® sebesült nevét említi, akiknek állapota veszélyes. A rendőrségnek nyolc sebesültje volt és 190 személyt vettek őrizetbe. A rendőrprefektura tegnap szigorú, a kivételes intézkedések határáig menő rendszabályokat léptetett életbe. Hirdetményében atal az előző napi zavargásokra és azt állítja, hogy kommunista elemek használták ki a néphangulatot a maguk felforgató céljaik érdekében. A kommunisták orvul, hátairól támadtak a szolgálatot teljesítő rendőrökre, akik közül többet golyóikkal leteritettek. A zűrzavart fosztogatásra használták fel és a rendőrség a fosztogató csőcselékkel szemben kénytelen volt fegyverét használni. A veszélyeztetett közbiztonságra való tekintettel a lakosság személy- és vagyonbiztonságának megvédése érdekében a prefefctura elrendelte, hogy a kapukat este hét órától reggel hat óráig zárva kell tartani. Ez idő alatt újságírókat és orvosokat kivéve senkinek sem szabad az utcán tartózkodni. Az esti órákban tilos minden csoportosulás. Este hét órakor az összes nyilvános helyiségeket, kávéházakat, mozikat, színházakat be kell zárni. A rendőrség felszólította végül a lakosságot, hogy tartózkodjon minden rendzavarástól és ne adjon alkalmat a felelőtlen elemeknek arra, hogy nemzeti fellángolód ürügye alatt raboljanak és fosztogassanak. Ilyen szigorú statáriális állapotok 1918 óta nem voltak Zágrábban. A hirdetményt kővető órákban a rendeletek hatása alatt az egész város a szó szoros értelmében Mhalt. Minden házon gyászlobogó lengett, az utcák azonban üresek voltak s csak néha lehetett egy-egy hazasiető embert látni. Ez a nyomott- ság azonban csak az éjszakai órákban nehezedett a városra, mert hajnalban és a kora reggeli órákban ellepték az utcákat a temetésre készülő százezrek. Zágráb, junius 23. A temetést megelőző éjszaka csendben ©s nyugalomban telt el. A lakosság a házakban tartózkoodtt és egyetlen esetben sem adott alkalmat a rendőröknek a beavatkozásra. Megnyugtatólag hatottak azok a Belgrádból érkező hírek, melyek a Pribicse- vics-kormány küszöbön álló lemondásáról szóltak. Tegnap este Zágrábban úgy tudták, hogy a kormány hétfőn adja be lemondását s bár ezt a hirt még nem erősítették meg, a lakosság nagy elégtétellel és megnyugvással fogadta. A kommunistákban keresik a bűnbakot Zágráb, junius 23. A rendőrségnek aat ft beállítását, mintha az éjszakai zavargásokat a kommunisták számlájára írhatnák, más oldalról a leghatározottabban megcáfolják é* felhozzák egyebek közt, hogy a megsebesült tüntetők legtöbbje hátába kapta a rendőrgolyót, A rendőrség ezzel szemben továbbra is a kommunistákban keresi a bűnbakot és a párt három vezetőjét, Horvatint, Krmenicset és Krndelj vezetőségi tagokat a tüntetések előkészítésének vádja alatt őrizetbe vették. A rendőrség szerint a kommunisták kész tervvel vonultak fel és ki voltak jelölve a rohamosztagok, amelyek a Corso-kávékáz ellen támadtak. A kommunisták fegyvereket osztottak szét a tömeg között és hamis riasztóhirekkel szították a nép haragját. Az egyik jelentés arról ad hirt, hogy Majcsen kőművesnél, a tüntetés egyik halálos áldozatánál ötszáz szov- jet-eservenect találtak. Majcsen nővére azt vallotta, hogy a harcban elesett bátyja már két év óta nem dolgozott J& mm temetés Zágráb, junius 23. Ilyen előzmények után köszöntött ma reggel Zágráb városára a temetés napja. A parasztpárt palotájának előtere épp úgy, mint a belváros utcái, nytizsgő hangyaboly képét mutatták. Reggel hat órakor már feketélettek az utcák a beléjükzsufolődó emberektől. Rengeteg kive jött be a parasztpártnak a vidékről, úgyhogy a gyászmenetben előreláthatólag közel háromszázezer ember fog felvonulni. Hat órától kezdve nyüzsgő emberboly tanyázott a palota előtt és ezernyi ezer nép vonult el szakadatlan sorban a két mártírhalált halt képviselő ravatala előtt Kilenc órakor a király képviseletében megjelent a ravatalnál Sreckovics tábornok négy tábornok kíséretében. Két babérkoszorút hoztak magukkal, melyeket Sándor király nevében helyeztek a koporsókra. Félti* érakor a külföldi államok diplomáciai képviselői, majd Horvátország valamennyi képviselője tisztelgett a mártírok holtteste előtt. Háromnegyedtiz órakor a koporsókat a palota előtti katafalkhoz vitték és ott helyezték eL Bauer dr. érsek beszentelte a holttesteket, majd az egyházi szertartás után a százezernyi feketélő, nyüzsgő, gyászoló közönség elé Predavec Milán, a Ra- dics-párt helyettes elnöke, lépett. Az ő párszavas gyászbeszéde vezette be a paraszt— demokrata koalíció vezérének, Pribicseviesnek nagy gyászbeszédét. Pribicsevks gyászbeszéde — Vannak pillanatok az életünkben —. mondta —, amikor úgy érezzük, hogy egy; egész évszázadot éltünk át Ilyen volt az a pillanat is, amikor haláltosztő golyó érte a mi feledhetetlen bajtársainkat, azokat, akik velünk együtt harcoltak a legnagyobb és lángolóbb igazságjogokért: a szabadságért, az egyenlő jogokért és a becsületért A gyilkos golyók a paraszt—demokrata koalíció vezérei ellen voltak irányítva, elsősorban pedig az elnök, Radics István ellen. Az emberiség tör-* ténetében az egymást követő generációk min- denki fölött érdeme szerint Ítélkeznek. A mf utódaink majd azt fogják mondani, hogy a mi két halottunk azért áldozta életét hogy a népük életét mentsék és boldogulásukat elő-' segítsék. Az utódok fogják majd kellőképpen értékelni, hogy a világtörténelemben és egy nemzet történetében nincs monumentálisabb' példája az önzetlen áldozatkészségnek, mint Borzalmak kastélya — ÖÖN0GY1 REGÉNY — Irta: Edgár Wallace (Öl)- Oh, hát mikoT lesz máir vége? — Mindig igy bántál velem, mindig! Senkiiee gondolná, hogy én vagyok az anyád — Csoda, hogy még élek és nem vitt sírba a bánáti Az se lepne meg, ha egy szép napon meggyilkolna aiz apád — jól vigyázz a szavamra! A leány valami ingerült választ adhatott erre, mert mrs. Burton elkeseredve rikácsolt: — Ha te belebetegedtél, akkor én meg félholt vagyok! — Hol van Daver? Furcsa, hogy az apád egy szóval se említette Davert. Nem gondolod, hogy talán bajba jutott? — Oh, vigye az ördög Davert! Most már jól lehetett hallani Olga hangját. A szenvedélyes kitörés és a benne rezgő fájdalom más körülmények közt meghatotta volna mr. Reedert, de most sokkal inkább aggódott Margaret Belman miatt, mint hogy sajnálni tudta volna ezt a szerencsétlen fiatal asszonyt, aki még egyáltalában nem is tudta, hogy már — özvegy! — — Hol van most? — Az apádat gondolom. A leány megint halkan felelhetett, mert mr. Reeder nem hallott semmit, de azért megérthette a választ mrs. Rurton szavadból: — A yaohton van? — Oh, sohase fogunk kijutni rajta. Mindig utáltam a haljókat: hát még ezt a kis lélekvésztőt! — Miért nem eresztett útnak bennünket, .mikor kiszabadítottuk? Pedig mennyit könyörögtem síeld! Most ott lehetnénk Velencében, vagy akárhol másutt és élhetnénk a világunkat, bőségben, fényűzésben, mulatságokban! Olga haragosan felelhetett valamit, mert mrs. Burton elhallgatott és — legalább mT. Reedernek úgy rém lett — valósággal beleolvadt a sziklafalba. Bár nem hallott ajtóosufcódást, a detektív azért sejtette, hogy mi történt. Lopva előre osont, míg a nyitott ajtóval szemben megpillantotta a szobából kiverődő lámpa fényét a szemközti falon. Most egészen odalapult az ajtóhoz és tisztán hallott minden szót, kiváltképpen azért, mert jobbára csak mTS. Burton beszélt. — Gondolod, hogy az apád már tudja? — hangzott a kérdés, tele szorongó félelemmel. — Davert gondolom, tudod! Azt hiszed, hogy eltitkolhatod előtte? — Engem bizonyosan megöl, ha megtudja. Mert mindig szörnyen nagyralátő tervei voltak veled — grófok, hercegek és más efféle fiirlifonc! — Ha nem volna őrült, már rég abbahagyta volna ezt a mesterséget, ahogy mindig könyörögtem neki: de sohase hallgatott Tám, sohase törődött velem! — Hát törődött valaki veled egyáltalán? — fakadt ki Olga elkeseredve. — Én is kértem apámat, hogy küldjön téged előre. Mert tudom, hogy ha baj van: te csak az utunkban vagy. Mr. Reeder Miét elfojtott zokogás ütötte meg: mrs. Burton nagyon könnyen elsírta magát. — Csak azért maradt itt, hogy tőrbe csalja Reedert — siránkozott mrs. Burton. — (Micsoda őrültség! De mindig ilyen makacs és önfejű volt. Mit kockáztatja a bőrét azért az emberért... Ah, mi ez? A folyosó túlsó végéről gyors léptek közeledtek,. — Itt jön az apád! — mondta mr*. Burton. Mr. Reeder gondosan megnézte a revolverét és kihúzta a biztosítékot, hogy nyomban lőhessen, mihelyt az alkalom követeli. De a lépések megszűntek: az őrült megállt. Ugyanabban a pillanatban a barlangból, a yacht felől, hangosan kiáltott valaki és Flack erre fordult meg. Ismét visszament, amerről jött és léptednek zaja csakhamar elhalt. Mr. Reeder megállapította, bőgj'' ez a nap — nem szerencsés. Ahogy hosszában hason feküdt a földön, egész tisztán láthatta John Fiaeket. Csak el kellett volna rántania a ravaszt, hogy egyszer s mindenkorra kiirtsa a világból ennek az őrült vénembernek a problémáját. Az idea tetszetős volt és mr. Reeder mutatóujja már rajta is volt a ravaszon, de ... a detektivnek minden ösztöne lázongott a gondolat ellen, hogy orozva löjje le az ellenfelét. Valaki jött az ellenkező oldaliról. — Ez csak Gray lehet — gondolta mr. Reeder. Elébe kell sietnie, hogy figyelmeztesse: legyen óvatos. Gyorsan talpra állt és sietve osont visszafelé a folyosón. De már elkésett: — megtörtént, amitől félt! Gray bizonyára meglátta őt, mert már messziről kiabált: — Semmi sincs a folyosó túlsó végén, mr. Reeder!... — Fogja be a száját, maga bolond! — csikorgatta a fogait mr. Reeder: de hiába... a baj már megtörtént! Mr. Reeder visszafordult, megállt és fürkészve leekelődött. A vén John Flack szintén megállt, ő is visszafordult é>s, előre nyújtva a nyakát, feszülten Hallgatózott. De másvalaki is meghallotta Gray üvöltését. Mrs. Burton rémült sikoltozással rohant ki a szobából — a leánya utána — és ez a váratlan fordulat teljesen, lehetetlenné tette, hogy mr. Reeder használja a revolverét, mert 4 két nő teljesen födőzte testével azt a férfit, aMnek kiirtására mr. Reeder megesküdött. Mire odaért a folyosó végére, ahonnan •leláthatott a nagy barlangba, a két asszonya nak és Flacknek már nyoma se volt seholi. De mr. Reedernek hiuz szeme volt: rögtön meglátta a yachtot s ugyanakkor megpillantotta a három menekülő alakot is. Éppen leértek azon a keskeny lépcsőn, amely lefelé folytatása volt annak, amelyen Margaret fölfelé szökött — és mr. Reeder látta amint egymás után szállnak föl a yacht- ra, mely már a tengerágban ringott a vizen. Abban a pillanatban, amikor már mind a három Flack fönt volt a födélzeten, éles csattanással csapódott oda valami a sziklafalhoz, közvetlenül mr. Reeder feje fölött s a; por és a szikiaszilánkok záporként hullottak reá. Mindjárt rá hallatszott a dörrenés, amit fülsiketítő robajjal vertek vissza a sziklafalak. — Lövöldöznek a yaobtról — mondta mr. Reeder nyugodtan Graynek, aki éppen akkor érkezett oda. — Jó lesz, ha lefekszik Gray. Nem szeretném, ha örök hallgatásra kényszeritenék magát, aki pedig úgy szeret locsogni haszontalanul! — Igazán nagyon sajnálom, mr. Reeder, — mentegetőzött a detektív: — de azt gondoltam ... — Gondo.lta? ... Hát gondolkozik maga egyáltalán? — csodálkozott mr, Reeder. ... Piff... Paff • •. Két golyó egyszerre! Az egyik mr. Reedertől balra csapódott a sziklának, a másik pontosain kettőjük között süvöltött át. Most már mr. Reeder is hasra feküdt Gray mellé, megbújva, amennyire lehetett, egy alacsony szikladarab mögött. ; I •? 2 | A természetes {pTflpTfTTH keserüviz j lyosnor és béltisztitó Itatása páratlan. I Az Ifimándit no tévessze össze másfajta keserttvizzel! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Schmldthaner kútvállalat Komárom.
