Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-19 / 139. (1766.) szám
t T^<^/V\ACiVARHlRIiAr> i928 junius 19, kedd. Horthy kormányzó hatvan éves ~ Budapest, junius 18. (budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A kormáay- só hatvanadik születésnapja alkalmából több mini ezer vitézi arattak fel vasárnap délután a Margát-síigeten, A vérmezőn nagy katonai csapatszemle volt, amelyen a kormány tagjai, különböző pártállása politikusok, katonai méltóságok vettek részt és megjelentek azon az olasz, francia, angol, lengyel és román katonai attasék is. Kellóg ni Isékepiiifiuinon dolgozik Horthy kormányzó Visegrádon viSlát adományozott az újságírók szanatóriuma részére Bethen István megjeleni az újságírók közgyűlésén Budapest, junius 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonj elöntése.) Az újságírók nyugdíjintézete vasárnap délelőtt tartotta idei közgyűlését Gass József népjóléti miniszter elnöklete mellett. A közgyűlésen megjelent Bétidén István gráf miniszterelnök is. Vass József megnyitó beszédében megemlékezett arról, hogy a kormányzó hétfőn ünnepli hatvanadik születése napját. Majd köszöntötte az ülésen mégj 1 ont Bethlen István miniszterelnököt Bethlen ezután szólásra emelkedett és kijelentette, hogy a kormányzó abból az alkalomból, hogy hatvanadik születésnapját üli* a magyar állam nevében a,z újságírók szanatóriumi és kórházegyesületének felajánlja a La-U- novits-féle visegrádi ingatlant. Ezt a bejelentést az újságírók viharos éljenzéssel fogadták. Vass József köszönte meg a kormányzó elhatározását. Majd Gerő Ödön javasolta, hogy as újságírók nyugdíjintézete tiszteletbeli tagjává válassza meg Bethlen István miniszterelnököt, amit a közgyűlés nagy helyesléssel tett magáévá. A miniszterelnök megköszönte a kitüntetést, majd ezeket mondotta: Én minden disztinkció nélkül burája és támogatója kívánok lenni a sajtónak és a sajtó munkásainak. Hiszen a sajtó munkásad és az aktív politikai szerepei viselő államférfiak munkája között bizonyos hasonlatosság van. Mi sem írhatjuk és mondhatjuk él igen sokszor azt, amit saját idealizmusunk kíván. Én a magunk nehéz körülményei között azon fáradoztam és fogok fáradozni, hogy a közélet terén szereplő minden faktornak, így elsősorban az újságíróknak segítségére siessek. ígérem, hogy a jövőben még fokozottabb mértékben fogom támogatni intézményeiket. London, junius 18. A Daily Tolegraph értesülése szerint Kellogg nj békepaktum- jegyzékéai dolgozik és ebben Franciaországnak a ki San tani államokkal való szerződést közvetett módon valószínűleg el fogja ismerni. A tárgyalásokat ugyanis kiterjesztették Lengyelországra é® Csehszlovákiára, ellenben célzás sem történik a francia jugoszláv és a francia-román egyezményekre. Ezek a kilátások Berlint meglehetősen nyugtalanítják. A Franciaerszágnak tett eme engedményeket azzal indokolják, hogy iga* ugyan, hogy ilyen ikoncessvdó Keletenrópa mai statuB- quóját látszik erősíteni, mégis időve! anv- nydra fogják erősíteni a biztonság érzését, hogy egyetlen hatalom sem szegülhet szembe a világ lelkiismeretének, amidőn a béke- szerződések kézenfogható igazságtalanságainak revíziója fel fog merülni. Benes a középeurópai gazdasági egységre vonatkozó tervét a kisantant konferencia elé terjeszti — Trt««St»s<u álüfólag h&zzá is járult már Benes tervéhez — Bukarest, jumus 18. ismeretes, hogy június 20 és 22 között folyik le a kisantant konferenciája, amelynek programját már véglegesen megállapították. Benes k-°dden, Marinkovics jugoszláv külügyminiszter szerdán érkezik Bukare^he. Mindkét külügyminiszter nagyszámú szakértőt visz magával A külügyminiszterek részletes expozét fognak tartani saját álláspontjukról és a legutóbbi konferencia óta lefolytatott külföldi tárgyalásokról. Ezután az általános helyzetet fogják megtárgyalni és a köd ösen érdeklő kérdéseket, elsősorban a revizionista propagandának, a jugoszláv-olaaz, viszonynak, a magyar-román viszonynak és Szerdán Bratianu miniszterelnök ebédet ad Benes é« Marinkovios tiszteletére, akik a következő napon utaznak el Bukarestből. A konferenciának egyik legfontosabb tárgya lesz a Beues-féle köz ép európai gazdasági egység terve. általában a kisantant Magyarországhoz való viszonyának kérdéseit A fentartással közölt hírek alapján Bonesnek állítólag sikerült Tituleeeu hozzájárulás sát is megnyerni tervéhez. Ugyancsak arról is szól egy jelentés, hogy Tltulesca mostani belgrádi utján e terv érdekében tárgyal Ma’ kovics külügyminiszterrel, úgy hogy mirv a kisa n tantkonferencía összeül, akkorára már közös platform is lesz a megegyezéshez. Fáris, junius 18. A kisantant legközelebb megkezdődő konferenciájával kapcsolatban az Echo de Parisban P érti na x egr pár szenzációs, de kissé homályos lelépik zést ad Benesnek a német kormánnyal felff' tatott különtárgyalásairól. Benesnek, aki éj' népszövetség biztonsági bizottságának az effl nöke, az a legélénkebb kívánsága, hogy a 1*1 szerelési tárgyalásokat valamilyen láthatfiv eredményhez segítse. Mivel azonban Német ország eddig mindig vonakodott valamilyené uj kötelezettséget aláírni, ami keleti hatáii rainak esetleges revízióját vagy Ausztria csatlakozását megnehezítené, Benes abból a célból, hogy Németországot ettől a maga-i tartásától eltérítse, a birodalmi kormánnyal, közölte, hogy Németország kompenzáció képpen meg fogja kapni Csehszlovákiának i és a kisanta.ntnak lemondását a középeuró pai politika irányításáról. Pertinax azon a! nézeten van, hogy Németországnak a kis. antantra való befolyása ennek a politikai i csoportnak germanizálódását vonná maga i után. A cikkíró azonban egy előre vonakodik í Benesröl feltételezni ennek a lépésnek a i megtételét.------------------------------- ... -------------- ■■ ---------------------4 I — Meghalt egy budapesti táblai tanács- ■ elnök. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Auer Károly dr. táblai tanácselnök, hősi szu betegség után 58 éves korában meghalt , Borzalmak kastélya — SOMOGY! REGÉNY — irta: Edgár Waliace (47) Minél előbbre jutottak, annál jobban halványodott a zöldes világosság. Most már folyton tapogatták a falat, amerre mentek, mig elérték a legközelebbi cellát. Egymásra rakott lapos kövek zárták el a bejáratát és Brill ugyancsak belefáradt a munkába, míg szabaddá tette a nyílást. Margaret nem segíthetett neki ebben; leült a földre, háttal nekitámaszkodott a sziklának és nyugtalan álomba ringatta a nagy kimerültség. Már éhes se volt szegény, csak a szomjúság gyötörte kimondhatatlanul. Arra ébredt föl, hogy Brill erősen rázza a vállát. — Odabent voltam — suttogta Brill és hangja reszketett a nagy izgalomtóL — Nyújtsa ki mind a két kezét, szépen összelőve. a tenyereivel fölfelé — Margaret gépiesen engedelmeskedett és ujjongó megrezzenőssel érezte, hogy folyadék csurog a tenyerébe! Lehajtotta a fejét és mohón szürcsölte az italt — A bor erős aromája majdnem megköhögtette. — Pezsgő — suttogta Brill. — Ne igyék sókat, kérem, mert mámoros lesz tőle! Margaret ismét ivott: soha nem érezte még ekkora gyönyörűséggel, hogy milyen mennyei ital a bor. — Élelmiszerraktár van odabent — magyarázta Brill: — konzerves ládák és dobozok, meg többszáz üveg pezsgő. Tartsa a kezét! Ismét pezsgőt öntött Margaret tenyerébe s bár az ital legnagyobb. része kicsur- gott a leány kezéből az ujjain keresztül, az a kevés, amit s ikerü l^%f ölsai ppant a ni a, igazi csodát müveit vele. 1 — Várjon itt — mondta Brill és megint visszament a cellába. Margaret most mar nagyon éber lett; fürkészve nézett Brill után, aki eltűnt szemei elől az üreg sötét szájában. Tiz perc, talán ( negyedóra is elmúlt, amikor Margaret repeső szívvel látta, hogy kivilágosodik a cella, \ amelybe Brill az imént bement s mindjárt .rá tompa reoosenést hallott, mint mikor leszöge- ’ zett ládát nyitnak föl — és néhány pillanat , múlva előbukkant a detektív sötét sziluettje a cella világos hátterének keretében. — Kétszersült — mondta: — szerencsé- [ re vignetta volt) a ládán. L — Éo miféle világosság az? — kérdezte . Margaret, mig mohón ropogtatta a csokoládés . kétszer sültet. , — Kis villamos lámpás ....... véletlenül tal áltam meg csapját, amint a falon tapogatóztam. A cella tele van mindenféle eleség- gel. Inni valót is hoztam. Kerek pléh-dobozt adott Margaretnek és rávezette kezét a lyukra, ahol betörte a doboz tetejét. — Tejkonzerv — mondta: — svájci gyártmány... cukros. Margaret mohón ivott és te se vette szájáról a dobozt, mig az utolsó cseppet is, meg nem itta. — ügy látszik, ezt a sok eleségeá mind a yacht számára hordták itt össze. De most visszamegyek: hátha találok mást is ... talán zseblámpást: hiszen a cella tele van mindenfélével! Most sokkal tovább maradt odabent és Margaret egyszerre csak látta, hogy a cella még jobban ki világosodik és pár pillanat múlva Brill .szalad kifelé, valamit a kezébe nyom és boldogan suttogja: — Tartalék-zseblámpa. Egész láda van odabent, tele villamos zseblámpástul és (jUie^ktam a zsebeimet elempótlóval úgy hogy egy egész hónapra el vagyunk látva világítással. Halkan, odakoocintott a falhoz valamit, ami ércesen csengett: — Láda!ölnyitó vas — mondta: és nagyon hasznos fegyver ... Csak azt tudnám, hogy melyik cellában, vannak a revolverek?! Most már kényelmesen vizsgálhatták át a folyosót. Nagy segítségükre volt ebben a zseblámpás, mert a foloysó hirtelen jobbra kanyarodott és oda már nem ért el a különben is elfakult, zöldes világosság. Brill megnyomta a villamos zseblámpás gombját és előre világított vele. A folyosó most ismét balra kanyarodott és Brill fölmutatott a sima sziklafalakra: — Ez mind a viz munkája — magyarázta. — Valamikor régen földalatti folyó vájhatta ezt az alagutat A folyosó jobbra-balra kanyarogva, hol emelkedett, hol lejtősödött, de, ugylátszott, nem vezet sehová. Brill, aki elől ment, mindenütt gondosan rávilágított az útra és Margaret látta, hogy egyszerre csak hirtelen lehajol és fölvesz valamit a földről. —■ Honnan a. pokolból kerülhetett ez ide?... Fényes ezüstpénzt forgatott a tenyerében, amelynek a széle kissé horpadásos volt, — de azért egészen uj és jó két-shillingee volt. — Valaki erre járt és elveszthette — tűnődött Brill. — Oh! — kiáltott fel Margaret hirtelen: — Mr R-eedér ... Izgatottan mesélte el a detektivnek, ; hogy a két-shi 11 ingéé pénzdarabot mr Reeder dobta le fönt a kastélyban, abba a kerekes- kutba, amelyről azt mondták, hogy be van tömve... — Azt akarta megállapítani, hogy mi- í ilyen mély a kút — magyarázta Brillnek. i A detes&iv fölfelé világított a folyosók'- bán és látta, hogy a mennyezete tömör szikla; tovább keresgélt a lámpással, amely- nek fénykévéje most széles*, kerek nyílásra esett. — Itt van az a kút, amely sohase volt , kút, -=- mondotta komoran s ahogy a kerek ! kútban fölfelé világított, hirtelen tátva ma- t radt a szája álmélkodásában. A kút oldal- i falaiból ugyanis vasrudak álltak ki, egy-egy i lábnyi távolságban egymás fölött. — Létra — mondta halkan. — Hát erről ■ tudott-e? .,. Odament a nyilas alá és lábujjhegyre állt, de még igy se érhette el a legalsó fokot amely yardnyira volt kinyújtott karja fölött. Szétnézett, hogy nincsenek-e a közelben sziklák vagy kövek, amelyeket egymásra rakhatna, hogy ezekre állva elérje a legalsó létrafokot, de csak hasznavehetetlen törmeléket látott mindenfelé. Most eszébe jutott a ládafölnyitó vasrúd, amelynek kampó volt a végén. Ezt fölnyujtotta a feje fölé és a magas' ba ugrott. Először elhibázta, de másodszorra a kampó elérte a vasaidat, fönn is akadt rajta, de a nyele kicsúszott Brill kezéből... A ládafölnyitó vasrúd ott lógott a legalsó lépcsőfokon: most már csak meg kellett fogni. A detektív bedörzsölte mindkét tenyerét porral és ismét fölugrott. Sikerült elkapnia a vaskampő nyelét és most nagy erőfeszítéssel húzta föl magát rajta, mig megfoghatta a létra vasfokát. Még egy erőfeszítés, — aztán még egy s aztán föltérdelhetett, végül pedig már fölegyenesedve rá is állhatott a létra legalsó fokára. Lihegve szólt le onnan: — Gondolja, hogy, ha föltolnám ide, volna ereje, hogy fölmenjen ezen a létrán? — Félek, hogy nem — rázta a fejét Mar- garef. — Csak menjen ön egyedül. Én majd megvárom itt. » (Folytatjuk.) : K \
