Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)

1928-06-12 / 133. (1760.) szám

1928 janing 12, kedd.

'piwkmAWYarhi rlai>

l»

„A hallgatás összeesküvése

győzedelmeskedett denfben"

Ai»i»®nyi méltóságteljes nyilatkozata az optánspörben hozott döntésről — Magyarország nem lép ki a népszövetségből

Géni, junius 11. Apponyi Albert gróf ■ Genifből való elutazása előtt egy magyar uj- á- ságiró előtt a tanácsnak az optánsperben ho- ' zott döntéséről a következőket mondotta:

— Kétségtelen, hogy az optánsper ügyének ez a szakasza kedvezőtlenebbül végződött ránk nézve, mint a múltkori, de a háborúban is sikerül az elleniéinek egy-egy jól kigondolt taktikai sakkhuzása, anélkül, hogy döntően befolyásolná a háború kimenetelét.

A cél most az volt, hogy a tanács egy- szersniindenjkori'a befejezze a pert és hogy ne jelöljön ki pótbirót. Ennek a célnak érdekében bámulatos ügyességgel vittek keresztül valamit, amit legszívesebben a hallgatás összeesküvésének neveznék.

A tanács elnökének kijelentése, miszerint az ügyet elintézett.iek tekinti, csupán erre az ülésszakra vonatkozhatik, különben a határozat érvénytelen és semmis volna. Titu- lescu ajánlata, hogy a döntőbíróság helyébe Chamberlain lépjen, egyszerű taktikai fogás, aminél azonban, úgy látszik, Titulescu csupán azt a távolságot feledi el, amely a Fekete tengert az Északi tengertlő elválasztja. Sokkal jobban becsülöm Chamberlaint, semhogy feltételezhetném, hogy felül ennek az ajánlatnak.

Genf, junius 11. A Journal de Génévé közli azt a választ, amelyet a népszövetség tanácsának elnöke Apponyi levelére adott. A válasz a következőképpen hangzik: Van

szerencsém elismerni levelének kézhezvételét, amelyben szives volt nyilatkozni, megái lapítván, hogy

az optánsügyben hozott tanácshatározat csak az esetben jelentheti a tanács részéről az ügy befejezését, ha a lelek között a tanácson kívül eredményes megállapodás jön létre, vagy pedig ha kijelöltetnek a pótbirák.

Levelében megerősíti azon nyilatkozatát, miszerint kormánya számára fentartja a jogot, hogy ha a tárgyalások nem vezetnének eredményre, megújíthassa a pótbiró kijelölésére vonatkozó kérelmét. Kívánságához képest nyilatkozatát közlöm a tanács tagjaival.

Aguero Y. Bethancourt.

Budapest, junius 11. A hétfői lapokban a magyar politikai életnek több vezető egyénisége nyilatkozik a genfi döntésről. Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy

be kell várnia a népszövetségi tanács döntéséről szóló hivatalos értesítést, amely különben egyáltalán nem hozott meglepetést.

Andrássy Gyula gróf a döntést botrányosnak minősíti.

Amint hírlik,

azt a mozgalmat, amely arra irányul, hogy Magyarország kilépjen a népszövetségből, Bethlen gróf miniszterelnök nem helyesli.

Bukarest, junius 11. A román sajtó vezércikkekben foglalkozik a genfi döntéssel és úgy a szentgotthárdi afférról, mint a magyar—román optánspörrel hosszú fejtegetéseket közöl.

Az Independance Rouniaine szerint a nép- szövetségi tanács júniusi ülésszaka kettős vereséget okozott Magyarországnak. Az egyik vereség a szentgotthárdi fegyvercsempészés ügyében érte, amelyben a magyar kormánynak el kellett viselnie, hogy a népszövetségi tanács érzékeny dorgálásban részesítse. A magyarok, akik provokáló agitációjukat egész az esztelenségig hajszolják, most elérték, azt, hogy elvesztik legjobb barátaik eddigi szimpátiáit és minden oldalról tiltakozást váltanak ki a béke megbontására irányuló kísérleteik miatt. A második vereség az optánspörben következett be. A genfi döntés a tengeri kígyóvá dagadt ügyet most végleg befejezte (?) A tanács határozata Románia jogának megerősítését jelenti, amely jogot Titulescu miniszter olyan avatot- tan és szilárdan védelmezte a tanács előtt. Románia hálával tartozik Chamberlain angol külügyminiszternek, aki olyan helyesen Ítélte meg a kérdést. Köszönettel tartozik a francia delegációnak is. amely a román delegációt állandóan támogatta és még a legnehezebb pillanatokban is az oldala mellett állott. Remélhető, hogy a magyar nép levonja a kettős genfi vereség tanulságát é*

arra fog törekedni, hogy szomszédjaival a jövőben jó viszonyban éljen.

A Vitorul szerint Románia erkölcsileg megerősödve került ki a népszövetségi tanács genfi tárgyalásaiból, mert Titulescu újabb ajánlatában bebizonyította engesztelékeny szellemét. Titulescu méltányosságában odáig ment, hogy hajlandó olyan megoldást elfogadni, amely szerint a magyar optánsokat a Romániát megillető repa- rációs költségekből kártalanítsák (?!)

A Cuvautul szerint a genfi döntés intő példa a magyaroknak arra, hogy a provok ció politikáját a barátságos közeledés politikájával váltsák fel. Titulescu miniszter Magyarországnak, amely állandóan víziókban él, közvetve az által is jó szolgálatot teljesített, hogy észretéri.ette.

A Dimineata szerint a genfi döntéseknek Magyarországot le kell hilteniök. Ezek a határozatok ékesen bizonyítják, hogy Románia az igazán komoly pillanatokban nincsen izolálva. A*

olasz delegátus tanácsi szavazata bizonyítja, hogy még Mussolini sem all a ma árok oldalán, ha ilyen ügyekről van szó. (Ezzel szemben idézzük Mussolini expozéjának szavait: Magyarország

mindig számíthat Olaszország igaz barátságára. Ez a barátság megnyilvánult már idáig is a szentgotthárdi tragikomédiában és az úgynevezett magyar-román optánspörben. — Pzerk.) A Chamberlain által előterjesztett határozati javaslat ékesen szóló felelet abban az irányban, hogy az angol kormányra semmi hatást nem tett Rother- mere lord agitációja, amelyet Magyarország érdekében Románia és szövetséges államai ellen folytat.

Az Unirersnl szerint a genfi határozat egyhangú elfogadása amellett tesz anubizonyságot, i hogy' Románia ma már hatalmi tényező az ouró- | pai politikában. A magyaroknak meg kell érte- niök, hogy provokáló magatartásuk sem erkölcsi, sem anyagi eredményekkel nem járhat. Romániái jogaiba vetett bizalma és szövetségeseivel való | egyetértése mindig hozzá fogja segíteni ahhoz, hogy a béke érdekeivel egybehangzó sajátlagos érdekeit megvédelmezze.

Korláth képviselő

Scotus Viatorral való tárgyalásairól

Czmhe püspök részletesen föltárta a református egyház valamennyi panaszát a szintén református angol utazó előtt

Ungvár, junius 11.

(Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Jelentette a Prágai Magyar Iíiriap, hogy Scotus Viator Ungváron magához kérette a magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocialista párt vezéreit, Kerekes István dr. keresztényszocialista pártelnököt és Korláth Endre dr. nemzetgyűlési képviselőt, akikkel két Ízben is órákon át tárgyalt.

E tárgyalások anyagáról Korláth képviselő lapunk ruszinszkói szerkesztője előtt a következőkben nyilatkozott:

— Én Scotus Viatorban mindaddig, amíg az ellenkezőjéről meg nem győződöm, az igazságot kereső ellenfelet látom s ezért bocsátkoztam vele eszmecserébe, bár ezt az eszmecserét nem értékelem valami tulmagas- ra, de viszont hiba volna, ha kevésre értékelném. Felfogásom szerint, miként

a bibliai Saulból lett a legnagyobb apostol: Pál, úgy nem lehetetlen, hogy Scotus Viadorból is ügyünk igazságos védelmezője és bírája lesz.

•— A tárgyalások, melyeket egyébként Kerekes István dr. pártelnökkel és R. Vozáry Aladárral, mint tolmáccsal és előadóval együttesen folytattam le, legnagyobbrészt informatív jellegűek voltak.

A tárgyalás legfontosabb és legértékesebb anyaga a ruszinszkói autonómia kérdése volt.

— Itt bebizonyítottam, hogy sem a béke- szerződést, sem az alkotmánytörvényt ebben az irányban nem hajtották végre.

— E kérdés tárgyalásánál Scotus Viator arra volt kiváncsi, hogy milyennek képzelem én el a megvalósítandó autonómiát? Azonnal feleltem is rá: Ennek az autonómiának a békeszerződés értelmében

szélesköriinek, a Magyarországgal szemben kifogásolt horvátországi volt autonómiánál is szélesebbnek, miként a békeszerződés mondja: ,.a legszélesebb körü- nek“ kell lennie.- — Ennél a pontnál aztán az adatok egész halmazával mutattam be, hogy miként fest ez az autonómia a gyakorlatban és itt rámutattam a ruszinszkói községi és megyei köz- igazgatásra és a közigazgatás gazdaságilag katasztrofális következményeire.

— A kulturális sérelmek ismertetésénél számszerűleg soroltuk fel a bezárt elemi és középiskolákat és bemutattuk, hogy miként csempészték be tiszta magyar vidékeken' is a cseh iskolákat, amelyekben a# magyar tanulókat lelkileg demoralizálják.

— Az adatok halmaza nagy igazságtétel volt információnk mellett.

— A magyar nyelv jogának semmibevevéséről az adatok és a példák egész sorozatát tártuk eléje.

— Majd áttértük az állampolgárság és illetőség kérdésének ismertetésére. Itt is szintén adatokkal mutattuk be, hogy

gazdasági tekintetben mennyi katasztrófát okoz az állampolgárság igazságtalan kezelése, úgy az iparosnál és kereskedőnél, mint a kisgazdáknál, vagy az útlevelet igénylők szempontjából, úgyhogy ennek az országnak ipara és kereskedelme a szabad mozgás meggátlása révén teljesen megbénult, eltekintve attól, hogy emiatt még házasodniok sem lehet az embereknek.

Az elbocsátott tisztviselők küldöttsége memorandumot nyújtott át a professzornak.

—Ezt az ügyet különben Scotus Viator már Szlovenszkóról ismeri.

— A földbirtokreform is nagyon érdekelte Scotus Viatort, akinek ismét az adatok halmazával bizonyítottuk be a csehszlovák

kormány gyarmatositő politikáját, melynek eredménye az, hogy

a földbirtokreform folytán földönfutókká lett régi uradalmi zsellérek holsevikiek- ké, a falusi kisgazdák pedig az „uj föl- dcsurak" zselléreivé változtak át.

— Gazdasági életünk ismertetésénél meghazudtoltam költségvetésének defizitet kimutató tételeit, bebiztonyitván, hogy

a deficitet az ide dobott négyszeres, ötszörös létszámú cseh tisztviselői karnak a fizetésére, tehát ezek eltartására fordítják,

a beruházásokat pedig ezeknek hivatali és családi kényelmére költik.

— Rámutattunk arra is, hogy a közigazgatási reformtörvény végrehajtása

rosszabb állapotot fog hozni a Bach korszaknál.

— Rámutattam arra, hogy miként teszik tönkre vagyonilag Ungvár fővárost, miként szedték el a pénzbecserélésnél a kereskedő forgótőkéjét és a kisgazda vagyonkáját, amikor

ezen az akkori kormány 315 millió koronát keresett.

— Sorra vettem az összes ruszinszkói községeket és bemutattam ezeknek speciális sérelmeit, amelyeknek orvoslására a kormány egyáltalán nem gondol.

— Meghívtam Scotus Viatort, hogy mindezeket a panaszokat a helyszínét vizsgálja meg.

— A professzor erre kijelentette, hogy nagyon sajnálja, de

csak négy órát szentelhetett jelenleg ennek az ügynek, de objektív akar maradni s igy csak akkor fog nyilatkozni a ruszin- szkéi helyzetről, ha tőlünk a kívánt megfelelő felvilágosításokat megkapja.

— Azzal a gondolattal váltunk el egymástól, hogy ezzel a beszélgetéssel állandó összeköttetést létesítettünk, melynek keretei között módunkban lesz igazságunkat kellőleg megvilágítani, neki pedig módja lesz objektív munkát végezni és nemzetünk érdekében ott, ahol módjában áll, igazságot szolgáltatni.

Miről tárgyalt Czinhe püspök Scotus Viatorral?

Rimaszombat., junius 11. Mint tudvalévő, Sco- tujs Viator szlovenszikóii utján Rimaszombatot is érintette és itt hosszan tárgyalt a szlovenszíkód és ruszinszkói egyetemes református egyház kon- vent jenek elnökével, PálóoZi Qzíinke IistVán püspökkel. A beszélgetés tartalmát iliet-ően érdeklődtünk az illetékes egyháza köröknél s a következő információt kaptuk:

Mint kálvinista ember a legmelegebb érdeklődést tanúsét ott a a református egyház szükségletei és jogos kívánságai iránit, amelyek a békeszerződés alapján meg is üMetanék, de amely jogok — igen siók részben máig sincsenek megadva. A kon- vent elnöke élénken eesetedto az idecsatolt református egyházi töredék nehéz helyzetét és rámutatott arra, hogy a régi nagy református magyar egyetemes egyházból ide csak a kisebb és szegényebb egyházak jutottak, amelyek tagjai is szegények és állami terhekkel amugyis megrakva, az egyházi terhek viselésére képtelenek. Rámutatott arra is, hogy som lelkész-, sem tanítóképző nincsen. Fátmos ak református tamdltófoépző, de még mbigyar sem.

Sok iskolában szünetel a tanítás, sok református iskoláiban másvallásu tanító fkedvező esetiben evangélikus!) tanát. A meglévő losonci tbeoíőgiiai szemináriumot az állam nem ismerte el és így segélyt sem kap, ami pedig, tekintetted arra, hogy a testvér ág. ev. egyház theológiája államsegélyben részesüli, teljesen méltányos, sőt jogos lenne. A tanítóképzőnél megjegyezte Scotus Viator. hogy ennek szükségére már öt évnél ezelőtt is ráimfutiaítottt, de azóta ebbem az ügyben a illetékesek neon tettek seramíit.

Az iskola, illetve a tanítók pótlása talán még égetőbb kérdése a református egyháznak, mert tanítókban még nagyobb a hiány, mint lelkészekben és sok leány-egyházban csak taniitó ván, aki egyúttal istentiszteletet is végez. A fanitóuítánpótlás tehát az államnak is elsőrangú érdeke é6 kötelessége lenne. — Maga az egyház — természetesen — nem képes tanítóképzőt fentiaxtaná, csakis államsegéllyel, amire azonban egyáltalán nem nyert 'biztatást.

Az itteni református egyház mindén középes felsőbb fokú tanintézetét eőveeáfceittíó

s ezzel természetesen meg van fosztva kulturális fejlődésének eszközeitől. Még utolsó egyesült prof- gimnáziumát, a rimaszombatit is kénytelen volt anyagi erők hiányában 1923-ban az államnak átadni.

Mivel református középiskolák nincsenek, kénytelenek a ref. valláeu tanulóik a Legtöbb esetben. állami iskolába j'ámi és pedig sok helyen csehszlovák tannyelvű intézel ebbe, ahol a vallásit is szlovák nyelvein kell tanulnii/ilk, mert magyar nyelvem azt meg nem engje'dik. Minthogy pedig a református egyház 98%-bán magyar, a lelkészek és vallásítatttitók nem tudják a hittant szlovákul tanítani.

De a református egyház é6 az evangélium oIve szerint az istenigéjét mindenkinek az anyanyelvén kell hirdetőd és nem lehet idegen nyelven a vak Msos hiteit ébreszteni és ápolni.

Scotus Viatort szemmellá.thatóan nragl^pt" ez a visszás helyzet, melynek tartbataíthraságá-t ő,

mint kálvinista ember, azonnal felismerte.

Rámutatott a bon vént elnöke arra is, hogy a református lelkészek az 1919—-1920. évekre egyáltalában nem kaptak államsegélyt, állítólag amiatt, hogy nem tettek htiségesküt. Erről — amint megjegyezte S. V. — van tudomása.

Szóba került végül az uj egyházi íörvények jóváhagyása is, amire nézve szintén tájékoztatva volt s megemlítette, hogy —♦tudomása szerint — ez mér majdnem meg volt Zoch püspök közveti-' lése által, mikor a püspök hirtelen elhalt.

Már több ízben, megjegyezte Scotus Vi'ator, hogy ideje lejárt és várják, mikor a konvent elnöke felhívta figyelmét a református lelkészek állampolgárságának égető és sürgős rendezésre váró kérdésére. Közölte, hogy még mindig

több, mint negyven lelkész és tanító van, akiknek áUamjprtlgárságát az állam nemi ismertté eJ, noha ezek között vauinak, akik több, mint negyven éve működnek itt és pedig ugyanazon községben, ahová annak időjén életfogytiglan megválasztották őket.

Igen sokan évek óta nem kapnak emiatt államsegélyt és nyomorral küzdenek, gyermekeiket nőm képesek taníttatni.

Scotus Viator már előbb is folyton jegvezge- tett és mikor a konvent elnöke közölte vele, hogy a cseh testvéregyház éppen e napokban ígér le meg testvéri támogatását ez ügyben és a püspök éppen e napokban küldötte be Prágába a csehszlovák egyházhoz a hontalan lelkészek és tanítóik névsorát, e névsort elkérte a konvent elnökétől és magával vitte.

Az egész beszélgetést a közvetlen, őszinte, meleg érdeklődés, nyugodt és higgadt tárgyi lúg osság, megértés és jóindulatú segít eníakarás jellemezte. Hogy jni válik valósággá, azt a jövő fogja megmutatni.

I

3