Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-12 / 133. (1760.) szám
4 1928 junius 12, kedd. ÉLET AZ HJVEG Irta: Márai Sándor így fiatalít és szépít a Görall-créme COFülí-puder Sorai! -szappan Sorai!Most megint összeültek az üvegházban Európai öregurai, hogy nagyon finom fordulatokkal megbeszéljék, mit lehetne csinálni, kit kell megdicsérni, kit kell megróni, s kit kell visszaküldeni ismétlésre a legközelebbi sessió-ig? Rendkívül közvetlenül fognak kérdéseket intézni egymáshoz és a vádlottakhoz, hangos szó nem fog esni, ha csak a nagyon tiszteletreméltó Titulescu ur közbe nem szól váratlanul, aki aztán olyanokat szokott rikoltozni, váratlanul és improvizálva, mint a nagyon tiszteletreméltó Elisabetfh Bergner. A szép, nyári napsütés leesik a Mont- Blancról, s melegíti a nagy hotel üvegházában az öregurakat, akik a hátúikat tarják a napnak, kivirulnak ebben a nyárban, a hata- florrí, a finom játék, a nagy rummy szórakozásai közben. Az ablakok előtt pállott tükörrel csillog a tó, s a tó körül spanyolfalat állanak a hegyek, hogy a népek és országok, nérmet- kék, franciák, angolkák, magyarkák, kis litvánok és hórihorgas lengyelek, már tudniillik azok, akikről itt szó van, bele ne kiabálhassanak a gondolat kicserélésébe. A nehéz faragásu svájci libériás szolgák őrzik a súlyos járású üvegajtókat, hogy senki avatatlan be ne juthasson a terembe, csak a tanács tagjai, a diplomaták, szakértők, az újságírók, a rajzolók, a fotográfusok, Helene Vacarescu, a párisi színésznők, az összes idősebb és vagyonosabb angol hölgyek, a szabadnapos pincérek és még mindenki, aki Gerufben aznap ráér. De azt meg kell adni, hogy óriási rend van az üvegteremben, s mindenki igazolványt tart a kezében, arcképes igazolványt, annak bizonyságára, hogy ő litván püspök. S a kis, furcsa, fél-törpe Waldemarest, Litvánia diktátorát, reggel a folyosón félrevonta az 1.86 méter magas Chamberlain és állítólag megrótta, amiért erőszakos államcsínnyel Vilnát nevezte meg Litvánia fővárosának. 8 a Ida, furcsa, fél-törpe Waldemarast, tói, • a legöregebb francia diplomaták elvonták az orrukat és fidonc-ot aóhajtottak. A legnagyobb tapintatlanság, amit egy államfő tehet, ha olyan várost nevez meg országa fővárosának, ami pillanatnyilag nem lelhető fel az ország területének térképén. El lehet képzelni, ahogy Chamberlain megrőjja Wal- demarast. Az Angol Birodalom Litvániát. A nap a földet A tenger a tengerszemet S Wal- demaras, aki mérges és ravasz, magassarku cipőket és rosszulszabott zsakettet hord, s aki a maga liliputi egyéniségével, liliputi népével, liliputi problémáival legalább olyan finy- nyás gond tud lenni Európának, ínint Macedónia, vagy Albánia, Waldemaras a kezét dörzsöli örömében, hogy ilyen sikerült borsot tört a tanács orra alá. Ki fogják állítani. Az öreg Briand fog hiányozni az öregurak közül, s nem is lehet jól elképzelni, mi lesz nélküle, ha nem ő fülel komolyan és szélesen, s vén baritonhangján időnként reá nem zendit a megértés és a béke áriájára, — igaz, hogy időnként egészen kis kérdésekkel közbe is szól, nagyon udvariasan, s ő az egyetlen, akinek kis kérdéseitől boTsózni szoktak az öregurak, s kárognak, 9 az újságírók szaladnak a telefonfülkék felé. Paul Boncour jön helyette, a nemzetközi politika legnagyobb tenoristája, hulló fürtjeivel, reszkető modulációval. Ez is magassarku cipőket visel, mert rendkívül kistermetű ember, s őrül, ha ülve beszélhet. Jobban tud bánni a hangjával, ha ül. 1 S az asztalfőn egy japán ur fog ülni, akinek egyenesen a hátába süt a nap, mintha Japánban ülne. Ez az ur is figyelmes szeretettel „fogja hallgatni a magyar-Tomám op- tánso i ügyét, ami valószínűleg egészen közelről érinti őt és már régen érdekli. S ülni fognak, az egész nagytekintélyű zsinat, bólogatni, halkan darálni hosszú rapportokat s a végén néhány nagyon elegánsan fogalmazott jótanácsot fognak adni Európának, hogy adott esetben mit kell csinálni? S bólogatni fognak, Európa nagyapjai, szelíden és ügyesen. A szép napsütés, a nagy hegyek, a fényes tó, a hajlongó pálmák a kertben, az egész szép keret az üvegház körül, s benne az, üvegházban a csendes vegetáció, ennyi lesz az egész. Köbben, valahol messze, a szóbanforgó népek, litvánok, magyarok, románok, angolok, franciáik, németek élik valahol a bizonytalanban a maguk homályos élátét tovább, ahogy lehet. 'Csak meghatottsággal lehet az üvegházra gondolni. Sok öregur, aki strapálja magát, pedig nekik már csak séta kellene és tarokk és pipaszó. Csak föl ne izgassák magukat. Az árt már egy bizonyos korban. Most huszonötévé gyilkolták meg az utolsó Obrenovicsot és feleségét Draga Masint A kettős királygyilkosság előzményei — Befolyásolható, de erőszakos báb a királyi trónon Prága, jumtw 11. Huszonötévé muH tegnap, hogy Begrádban az Obrenovics-dinásztia végzete oly borzalmas módon teljesedett be, aminőre csak a reneszánsz története nyújt példát. Huszonöt évvel ezelőtt a felháborodás vihara zúgott végig az egész müveit világon. Nem az az embertelen mód, ahogy lerészegedett tisztek 1903 junius 10-ének éjszakáján, lemészárolták Sándor királyt és hitvesét, Draga Masint, a szégyenteljes ebben a ki- rálygyilkoeságbqn, hanem az, hogy ilyesmi a huszadik században, Európa kapujában megtörténhetett. Obrenovics Sándor, az utolsó Obrenovics Milán fejedelemnek volt a fia, ama hírhedt Miláné, aki 1868-ban került a trónra nagybátyja, Mihály fejedelem meggyilkolása után, de azután ledér életmódja miatt le kellett köszönnie. Sándor mint tizenhétéves fiatalember vette át a kormányzást, de csak névlegesen, mert helyette régenstanács intézte az ország ügyeit. Öt évvel trónralépése után azonban a fiatal fejedelem atyja befolyására államcsínyt hajtott végre, elfogatta a régenstanáca tagjait és nagykorúnak nyilvánította magát Egy évvel az első államcsíny után elkövette a másodikat is és visszavonta az alkotmányt. Apja befolyása annyira elhatalmasodott rajta, hogy még a hadsereg főparancsnokságát is átengedte neki, úgyhogy Milán, aki lemondásra kényszerült régebben a fia javára, ismét aa ország leghatalmasabb óra lett fia jóvoltából. ő voit a tulajdonképpeni király, míg Sándor csak gyönge játékszer a kezei között. Abban az időben Sándor szerelmi viszonyt folytatott Lnnjevioa Drágával, Máéin ceeh származású mérnök özvegyével, egy nála nyolc évvel idősebb udvarhölggyeL 1900-ban Sándor Drágával titokban Karlsbadba utazott s ott megesküdött vele. Az esküvő egyik tannja Miklós orosz eár volt, aki már szövögette terveit Szerbia behálózására, mert Szerbia akkoriban a monarchia teljes hatalmában állott. Sándor apja ugyan igyekezett a különös, nem királyi esküvőt megakadályozni s ecélból el is utazott Karlsbadba. Azonban az esküvő után érkezett s mikor haza akart térni Szerbiába, nem nyert bebocsátást az ország határán, úgyhogy kénytelen volt száműzetésbe menni. Bécsbe költözött, ahol azután meg is halt keserű száműzetésben. Sándor apja kiűzetése után Draga játékszere lett s tanácsára még két államcsínyt hajtott végre. A szerb nép eleinte nem viseltetett ellenszenvvel Sándor iránt, sőt üdvözölte Oroszország és Szerbia közeledését, amely abban nyilvánult meg, hogy az orosz cár Sándor vőfélye volt. Sándor házassága Dragáyal azonban gyermektelen maradt s a nemzet türelmetlenül várt trónörökösre, az Obrenovics-dinasztia uj hajtására. Akkoriban, 1903-ban kitűnt, hogy Sándor, aki a dinasztia legutolsó sarja volt, enged Draga azon követelésének, hogy trónörökösnek Draga öccsét, egy Lunjevics Nikodém nevezetű fiatal tisztet tegyen meg. Ez a becsvágyó terv hívta ki azután a tisztek összeesküvését, amely 1903 junius 10-<én a kettős királygyilkosságban nyilvánult meg. A tisztek arra a napra készítették elő véres tervük végrehajtását, amely napon annak idején Mihály fejedelmet gyilkolták meg. Aa összeesküvők, élükön egy Popovios nerü tiszttel, aki csak nemrégiben halt meg, körülvették a királyi konakot, erősaakkal behatoltak a palotába és a mit sem sejtő királyi házaspárt hálószobájában meggyilkolták • megcsonkított holttesteiket kivetették aa ablakon. Az éjszakai vérengzés alkalmával megölték a királyi pár számos hivét is, köztük a királyné két fivérét is. Másnap, junius 11-én a nép üdvrivalgása közepette koalíciós kormány alakult, amely azonnal összehívta a szkupstinát, hogy döntsön az elárvult trón betöltéséről. A szkupstina azután junius 15-én megválasztotta királynak a svájci száműzetésben élő Karagyorgyevies Pétert a másik szerb fejedelem dinasztia utódját. Milliárdos csekkcsalások a Becsben letartóztatott Biedermann testvérek bünlistáján Az utódállamokat behálózó Afeb vállalat karrierje és bukása dollárcsekkeket adott el a banknak és esedékességük napjára a legszükségesebb pénzt uj kölcsönökből teremtette elő. A Compass- bank legszigorúbb tilalma ellenére akadt eg^ banktisztviselő, aki támogatta a r. t. kölcsön- szprző manipulációit. A Compassbank néhány hónappal ezelőtt, midőn a r. t. kötelezettségeinek teljesítéseit teljesen beszüntette, a müncheni viszontbiztosítási intézet segítségével, amely egyébként érdekeltségi viszonyban volt a Compassbank- kal, az előállott valutakötelezettségek behajtását maga vette kezébe és fedezetért a rész- vényársaság igazgatójához fordult. A társaság fizetőképessége megítélésének alapjául a bank azt az aranym éri eget vette alapul, amelyet a hitelintézet közbenjárására állítottak ki. Ebből a tényből kifolyólag a Compassbank a hitelezőintézet ellen is megtérítési igénye nyel lépett fel, amelynek képviselői a köteles gondosság elmulasztásával és felületes ellenőrzéssel hozzájárultak aíhíhoz, hogy a bankot súlyos károsodás érje. A Compassbank és a Hitelintézet között hetek óta eredménytelenül folytak az egyezkedési tárgyalások és miután a békés megegyezésre való kilátás teljesen reménytelenné vált, a Compassbank a Biedermann-fivérek és a társaság több vezető tisztviselője ellen megtette a bűnvádi feljelentést, amelyben az igazgatókat csalárd csekk- és de- vizaüzelmekkel és tudatosan meghamisított mérleg felfektetésével vádolta meg. A három Biederman Debrecenből, illetőleg Budapestről került Bécsbe, ahol néhány év előtt megalakították az Afebet, amely csakhamar Ausztria egyik legelőkelőbb iparvállalatai közé tartozott. Az Afeb szinte az ősz- szes utódállamok vasutat számára szállított felszerelési cikkeket és csakhamar fiókokat alapított Bukarestben, Konstantinápolyban és Szófiában, majd Jugoszláviában, Kruzsevácban vaggon gyárat rendezett be. Biedérinannek Budapesten V asutíélszereiésl rt. néven megalapították az Afeb magyar te«t vérintézetét. Az Afeb és fiók-vállalatai szép eredménnyel működtek, azonban a pazarló gazdálkodás miatt az Afeb állandóan nehézségekkel küzdött. Biedermannék és Drössler, valamint Ell- bogen most vizsgálati fogságban ülnek és az Afebnél rovanosolások folynak. További letartóztatások nincsenek kizárva. Az Afeb fennállása természetesen szán- 1 tón problematikussá vált, mivel az egyébként jól menő vállalatot 5 csalások súlyos adóságokba döntötték. Érdekes, hogy a bécsi rendőrség három napig titkolta a letartóztatásokat és a harmadik napon is csak egy rövid, semmitmondó jelentést adott ki. FSlerikit a C. S. R, Vörös Rák gyógy táv Bratislava. Bécs, junius 11. (A P. M. H. tudósítójától.) Az utóbbi hetekben Bécs város pénzügyi köreiben mind gyakrabban emlegettek bizonyos szabálytalanságokat, melyek két nagy bécsi vállalat vezetésében kerültek felszínre. Beavatott körökben már jóval a botrány kipattanása előtt tisztában voltak azzal, hogy a vasutfkiszerelési és anywgszáttitó r. t. (A. O. für Eisenbahnbeéarf) üzleteit rövidesen a rendőrség és az államügyészség érdeklődési körébe kerülnek. A szélesebb nyilvánosságot azonban meglepetésként érte a bécsi reggeli lapok híradása, amely szerint a rendőrség a részvénytársaság három vezérigazgatóját: Biedermann Jenőt, Miklóst és Gyulát, Drössler igazgatót, valamint a Compass- bank volt igazgató helyettesét, EUbogent letartóztatta. Az első jelentések csupán sejttetni engedték, hogy a most kipattant üzleti botrány a részvénytársaság és a Compassbank hosszabb ideje folyó veszekedéséből és perlekedéséből állott elő és közvetlen oka az volt, hogy a r. t. fedezetlen dollárcsekkek eladásával, illetve kihelyezésével érzékenyen megkárosította a Compassbanko‘t. A veszekedés bűnügyi fejleményei nemcsak az osztrák főváros pénzügyi köreiben tarthatnak számot fokozottabb érdeklődésre, hanem az utódállamok üzleti világában is, amely iok szállal kapcsolódik bel a bűnügy középpontjába került részvénytársaság üzletkörébe. Ez a társaság, amely a Biedermann- fivérek alapítása volt, azz^a célkitűzéssel kezdte meg üzleti veékenységót, hogy az utódállamok vasutait szükséges felszereléssel é« vasúti anyaggal lássa el. A nagyvonalú üzleti koncepció a legszebb reményekkel kecsegtetett és a jól bevezetett cég nagy tranzakciókat vezetett kérészül, amelyeknek azonban már kezdetben is meg volt az a szépséghibájuk, hogy az utódállamok vasutaitól járó milliós összegek csak lassan, sok huza-vo- na után folytak be. Hogy ez üzletmeneteiben fennakadás ne történjék, a cég az esedékes bevételezések reményében fedezetlen csekkekkel teljesítette fizetési kötelezettségeit. Ezekről az üzletekről csak akkor szerzett tudomást a nyilvánosság, midőn a Depositen- bank megbukott és a likvidálásnál megtalálták a r. t. 2 és fél millió schillingnyi adósságtételét. A bank likvidációját a nyilvános vállalatok Hitelintézete eszközölte, amely átvette a vasutanyagszállitó r. t.-vel szembeni követelést, záloggal biztositota magát és ezenkívül három vezető emberét beküldte a r. t. igazgatóságába. A társaság ekkor uj módokat keresétt a hitel felhajtására, érintkezésbe jutott a Com- passbankkal, amelynél három év leforgása alatt 500.000 dollárra növekvő kölcsönt vett igénybe. Tette pedig ezt oly módon, hogy fedezetlen A hitközségi adók emelése miatt elégedetlenkedik a kassal neológ zsidóság Kassa, junius 12. (Kassai szerkesztősé- günktől.) Az elmúlt évben avatta föl a kassai izr. anyahitközség uj templomát, iskoláját és székházát. A több évtizedre szánt nagy mii természetesen hatalmas anyagi álodzatokkal járt, amelyeknek javarészét a hitközségi adókból kell fedezni. Az adókivető bizottság már össze is ült és lelkiismeretesen igyekezett elvégezni népszerűtlen munkáját. Ezt a hálátlan feladatot azonban sohasem lehetett közmegelégedésre megoldani. Az egyes tagok részéről különösen sok a panasz, ami nem is csodálható, mert hiszen a hitközség nagy terheire való tekintettel az adókat jelentősen kellett emelni. Az adókivetés miatt sokan elégedetlenek és azzal fenyegetőznek, hogy kilépnek a hitközség kötelékéből. Egy nagyon tekintélyes kassai polgár, akinek évi hitközségi adóját ezer koronáról kétezer koronára emelték föl, máris beküldte levelét a hitközséghez, amelyben bejelenti kilépését. Ez a levél érthető feltűnőit keltett és az utóbbi napokban sok sző esett róla. A hitközségi ügyek egyik alapos ismerője ez ügyben a következőket v mondotta: — Nagy tévedésben vannak azok, akik a hitközség kötelékéből való kilépésüket bejelentik. A mostani törvények szerint ezzel távolról sem mentesülnek az adókötelezettség alól. Az uj törvényes rendelkezések ugyanis a hitközségből való kilépést nem ismerik. Kilépni csak az egyházból lehet. Az ilyen kilépésnek megvan az a hatálya, hogy az illető attól a naptól kezdve, mihelyt a jegyzői hivatalnál a bejelentést megtette, tényleg szabadul az összes egyházi terhek a’ól. Bizonyára mog fogják azonban gondolni az elégedetlenkedik, hogy alapjában véve kis összegek miatt elhagyják ősi vallásukat.
