Prágai Magyar Hirlap, 1928. június (7. évfolyam, 125-148 / 1752-1775. szám)
1928-06-12 / 133. (1760.) szám
r i i,.*A föléli! a ftylfturliázig* —’ Irta Sziklay Ferenc ---A „Ba rs*' c. lévai hetilapban jelent meg ©zen a cimen egy vezércikk azon felhívásom •(apósán, hogy használjuk ki a Dalosszövet- rég alapszabályainak jóváhagyása folytán ke lünkbe került kulturleh©tőséget s alakítsuk neg lehetőleg minden faluban a dalosegye- ületeket. Köszönöm „Ky“ kartársamnak, hogy ev- 'el a címmel jelszót adott, kitűzte a célt és a eléje vezető utat. Mert a végpontokat jelentő ;ét szó jelzi az elindulás és a beérkezés két dlomását. A „fonó" és a „kulturház“ nem- :sak két épülettipus fogalommeghatározása, le Szimbólum 1 A tegnap és a holnap számláimmá. És nemcsak a cikkben aposztrofált lalosügyre érvényes, de az egész kisebbségi nagyar életünkre. A magyar életnek gyökere mindig a nagyar lélekben gyökerezett, annak romlat- an ősereje adta a táplálékot a magyar élet- ának, hogy hajthatatlan legyem a törzse, zinesek a virágai, édes a gyümölcse. Vész- dhar megtérnie az ágait: — a törzs újra hajóit. Villám sújtotta a törzset: — a gyökér ikkor is megélt s uj sudarakat bontott az ég elé. A humusz, a teremtő erő maga a moz- lulatlan, megingathatatlan, földszagu, édes tnyaföld: a magyar nép lelke talán nem is udja, milyen érték lakozik benne a teremtőlése óta ki menthete tlenül. Adja a tápláló ;rőt a kulturvirágoknak ezer év óta, önként is szívesen, ösztönösen, öntudatlanul. Eddig isak ontotta a virágját szabadon, a maga redvére. Ha szedtünk is belőle egy-egy csokorra valót, hogy fölékesitsük vele otthonunkat s ablakba tegyük mások szeme elé, ezerszer annyi ott maradt, ott száradt rajta s ma-! gába temetkezve trágyázta a gyökere alját. Talán éppen azért nem fogyott el az ereje ezer esztendő óta. Mi érhetne aratás alá ezen a szűz őstala- jon, ha egyszer eke alá fognák, megtörnék, elvetnék, gondosan megkapálnák! A mai élet hemcsak villámmal fenyegeti a magyar kulturtörzset, nemcsak viharral íépeti a virágát, gyümölcsét, de belevág a gyökerébe is. Törik a talajt is, de idegen szántók vetnek bele magot, de az nem a mi vérünk szeme;, trágyázzák, de importált gyümölcs alá való műtrágyával. Ezt a rontást a mi szüzföldünkön nem lehet megállítani, de azt igen, ha már kell az uj idők uj termelése, hogy ne mi legyünk a gazdák! Muszáj kiverekednünk, hogy mi legyünk a szántóvetők, mi legyünk a kapások, >— hogy mi szüretelhessünk! A népélet tegnapi ösztönös megnyilatkozásának szimbólumát látom a „fonóban**. Amiig urak voltunk a magunk portáján, szép volt, jó volt, elég volt ez nekünk. A magyar j^jjel-mézzel folyó Kánaán a maga nyelvileg körülzárolt szűk korlátái közt megélt a mama „magyar ugarán** is úri mód. A magunk vérével trágyáztuk a töretlen földet, magunk! temettük belé állmainkat, meggyötört magunkat. Kinek mi gondja vele? Ennyi volt, pont. Ma azonban, mikor „a magunk portáján, idegenek lettünk**, mikor a világ sora „tempót diktál** s kérlelhetetlenül el mellőzi a megállókat, mikor a kedv elhallgat, mert „megnehezült az idők járása fölöttünk**, mikor édesen,, maszlagosan hódit az idegen áfi-um, akkor nincs ideje a „fonózásnak**. A ; népélet ösztönös megnyilatkozásait öntuda- j tossá kell tennünk, a természetes paraszti j Tmmtső. jumiiis 11. Ai United Press Tr minis ötté | kiküldött mjunkatáirsia Ui^pjaánkk a. következő énde- I kés távirati jeli öntésb en számiolt be azokró l au, iz- j giaJlmlas órákról, antedyeiket KlimgJ^lbaiy lakössö(<>ja 1 azóta ólt át. hogy a Gitta di Milano és a Bragaivza gőzösök felvették és femflartják a kaipnsolaitolt am Itália hajótörött, legénységiének rátlióáí >;olmtá«livval, ,yA Gitta, di Milano fedólzatén, junáus 11-én. A hír, amelyre miindayájam annyi bizallolnilmlail és oly kínzó gondok között várakoztunik, vasátttnlaip reggtet! végre mtógérkezeitt. Végne, kétlnlaipi bízott ytolainság után, biztos tudatunik van aittról, hogy a feliégoiít j eileuit ések nem szár maizhatnak ntiiaztifikáei ó - ból. Rádió operatőrünk ugyanis a legiuitóbbá jelletnitléslben felvette azt a számiét, amfely az Italia ráfi i ó opeffiatőiiétaék, Bdaggli hadnagyiíalk idenitifikáiló szánna. Ezek után miost miár bátségtélem, hogy aiziik a hírek, aimiiket idáig is kaptunk, ténylttg Nolbile tá- bomiodfltél szármlazniak. Motsít miár tudjuk, hölgy mándnyáijan életben vannak. Megmentésük csak idő kérdése. Szombaton reglgöl 10 óra 37 perckor ráidiónk újból eigy csomó jeleit fogott fed, aantdyek a legnagyobb vailósziniislég szerint ács Itália legiénysé- giéttől szármiazhaltitak. Aa első jelek igen gyengék vodltak, úgy, hogy nem is lehetett őket ponjtolsian kibet űzni. a többieket azonban ntór világosan ki lelhetett venni és valliaimienmyi üzentet olasz nyelvén szólott. Az egyik jel igen rövid, de a legfontosabb vont, miért ez adta mieg a bizornyságoiti, hogy az Italba küldőjének üzemelteit fogijuk fel. Ez az üzemelt csak ennyiből állott: „Itália 8089 betezéd.** A 8689-es szám Biaggi hadnagy identifikáló száma. A következő üzenet újból leadta a legénység tartózkodási heljétnck földrajzi koOtldinialHálit, de a mostani adatok és a pénitek este 11 óraikttr félvelttck között nénid eltérés mutatkozott a hosszúságii fokra vonatkozólag. Azultán különböző ujább hírek érkeztek, amelyeket az idŐjáPM viszOnyck gyors váltakozása miatt nem, tudtunk kellőkóppeai kibettüzni. Fel kellett tételeznünk, hogy a Noíbile tábornok általi használt'tábori rádiókészülék a legnagyobb nethézsiégekked dolgozik. ValósZinüleg hárolm. vagy négy maipom át nem lehetett használná és valóbán csfolüáVatflos, hogy aiz akkumulátor még elegendő energfiáit tudott kifej térni ahhoz, hogy legalább néhány érthető jeluft küldjön át hozzánk. Ez a kis tábori rádiókészülék az egyelt len összcjkötőkapocs a szilárd jégre kivetett maroknyi csapat és a nagyvilág között. Az utolsó üzemetek alapján most miár végi"- getien megáilapitoíitnk a hajótörött legénység áll<? máshelyét, amely az északi szélesség 80. fokán és 30. percén és a keleti hosszúság 28. fokán és 6. percén van. Az ItaiÜa legénysége teliéit, egy olyan ponltön került a jégtáblákra, amely a Gap Leigsimiiiflhtöl északra 45 kilométernyi távolságra fekszik és a Iris Feyn szigettől 25—30 kilomófiennyiine van keleti irámylban. Ez a terület, a kivételesen jó időjárási viszonyoktól eltekintve, csupán május közepétől közelíthető meg hajúkkal. \ Póbby és a Bráganza tehált északi irányban olyan messzire futnak ki, amennyire csak lehetséges, hogy a nten- tőexpedicáók útját a lehetőség szerint raelgrövidifc- sék és a repülőgépek bázisául szolgáikaissonJalk. Az a tengerrész, a,melyben a Hobby és a Bragamna jelenlleg tartózkodik, most még erős jéggel van borítva, miért az utóbbi napokban heves északi szelek sziilárditottáik mieg a jégkérget. Ámbár a Hobby parancsot kapott, hogy Nordasitland nyugati partjáról azonnal induljon tovább, ennék a parancsnak teljesülése a tengertől függ, mart a vizirepiilögép startjára jó nagy darab jógmenites területre van szükség. Royce norvég hajós vezeti majd a Hobbv- ról kiinduló első mentőexpediciót, amely két saruiból fog áldani és mindegyik szálait öt kutya fogja húzni. Royce úgy hiszi, hogy a Gap Nondtól a No- biile üzenetében megjelölt helyig terjedő 150 kilométernyi távolságot négy nap allaitt megteszi. Fontos körülmény azonban az a megfigyelés, amtílyeit maga Noíbile tábornok telit a II. Miklós cár földjére irányuló repülése alkalmidból. Nobile tábornok megáRapitotta, hogy a Nolrdoistlaind környékiének területe földrajzi téklnteilben teljeislen eltér az u,tleírásokban adott megjáillapitásoőctól, sőt még a pontos térképek adataitól is. így például az a nagy sziget, amely a Gap Leágsmiithtöl délre fekszik, sokkal távolabb van a parttól, mint ahogy azt a térképen ki lehet mérni. A STalbardtól északkeleti irányban fekvő terület viszonyai egészen mások, mint amiket a térképek megadnak s ez különösen Feyn, Brooh és Achibler kis szigetekre vonatkozik. Rijen Larsen kapitány, a kiváló nonég sarki pilóta, akit Középeurópa közön, égé i jól i mrr, mert Aniundsent 1925 őszén elkísért'- középcn- rópai fölolvasó körntján. normális körülmények között a világ egyik legflegmatiku-ahh cmhrrr. Semmi sem hozza ki sodrából és a legkéFéghc- ejtöbb körülmények között is megőrzi In rnulatos hidegvérét. Ez a csupa flegmaenihcr vasárnap életében talán először vesztette el hidegvérét. Dühösen szaladgált a Gitta di Milano fedélzetén fel és alá és az égboltozatot nézte, amely vigasztalanul borús volt s igy megakadályozta, hogy fcl- szállhasson. Vasárnap estefelé azonban kissé fel- derült az ég és ennek arányában derült ki Lar- sennek viharos ábrázata is. Vasárnap pont éjfélkor végre startolni is tudott mindnyájunk szerencsekivánata közepette. !>ar <-n kapitány a Citta di Milano parancsnokától. Ro- magna kapitánytól megfelelő instrukciókat kapott, hogy szemelje ki a szélesebb szabad vizte- rületeket, amelyekről a hidroplán eredményesen startolhat. Larsen kis gépe utántöltés nélkül nem tartózkodhatik öt és fél éránál hosszabb ideig a levegőben. Ezért annak a pontnak a közelében, ahol az Italia legénysége a sarki ég alatt tanyázik, bázist kell találnia. Ha ez a bázis megle-z, Larsen kapitány haladék nélkül startolni fog Fait Leigsmithre. Ha az Italia legénységét megtalálja, természetesen nem marad náluk, mert első repülésének főcélja az, hogy megállapítsa helyzetüket és üzenetet dobjon le hozzájuk, amely mindazokat a módozatokat tartalmazza, amiket az Italia embereinek megmenekülésük céljából végre kell hajtauiok. — Azonban minden mástól eltekintve, — mondotta nekem Larsen kapitány vasárnap reggel, — megérkezésemnek morális hatása már- már csüggedő erejüket meg fogja sokszorozni. Erről magam is tanuskodhatom, mert hiszen 24 napon át voltam bezárva a szilárd jégbe az Amundsen-expedicióval. Ebben a pillanatban többet nem tehetek. Ahhoz, hogy élelmiszerkészletrket dobhassunk le a Nobile-expediciónak, nagyobb és szilárdabb repülőgépre van szükség és ezek Maddclena olasz kapitány vezefé-ével néhány nap múlva érkeznek ide Olaszországból. — Egy szilárdabb szerkezetű vizi repülőgép észt, a magyar lélek veleszületett őssaját&á- gát spekulatív gondolkodássá. Eddig a magyar lélekíforrásból ömlött üdén, örökösen. Elapadóban a forrás az aszú szárazság idején, v a ráz szeszével kell megkeresnünk a föld mélyére bujt ereket s kutat kell fúrnunk a szűz talaj alá. Ha fogyóban a terméshozam, vagy szűk a határ, ha a bibliai hét sovány esztendő fenyeget, rá kell készülnünk a jövőre. Őriznünk kell, amink még van s hogy az idő meg ne rontsa, konzerválnunk. A legjobb nemzetkonzerváló szer pedig a tudás és művészet, mert az az élet sója. Ez a célja az önludatos népművelés szimbólumának, a „kulturháznak**. A fonótól a kulturházig pár lépés a távolság s mégis nehéz az útja. Idegen szelek fújnak szembe, csá'bitó szavak hívnak visszatérésre, vagy vargabetűre. De ezért föltartott fejjel, a haladás örök törvényét követve: „míg egyik lábunkkal előre lépünk, a másikat helyén hagyjuk** (Eötvös), büszkén és elszántan, célra vetett szemmel mennünk kell az egyenes utón előre, mert aki ma megáll, vagy félrelép, soha el nem jut a célba. Ha veszélybe került az élet, egyszerre komollyá válik. Ami azelőtt játékos dolog volt, óriásivá nő a fontossága. Még senkit nem láttam kacagva menteni gyermekét az égő házból, — ha kacagott, akkor esze veszett. De kéz tördeléssel, hangos jajszöval sem mentett még ki senki semmit a vészből. A kétségbeesés s a könnyelmű kacagás között van az igazság, az élet komoly felfogása, az izmok szigorú, feszültig feszítése, hogy édes legyen munka után a megszolgált jutalom. Nem szeretném, ha félreértenének. A vártán is szabad fütyörészni s a 8. cserkész- erény lehet irányítójuk ebben a nagyoknak is: „Jókedvű, de megfontolt.“ Jókedvű, hogy akire nem tartozik, ne lássa a belső izgalmat, melyet a sürgető munka hoz magával és megfontolt, hogy egy lépést ne tegyünk hiábavalóan, mert minden vonalért kár, amit kétszer kell megjárnunk. így juthatunk el a fonótól, utcasorától, kocsma ivójától a műveltség otthonáig, a kulturházig. Nem az épület a fontos, de a szelleme a leikeinkben. Az sem elég, ha csak a „fonótól a kul- turházig** való utat prédikáljuk örökösén. A puszta szó olyan, mint a játékos szellő, simogat talán, enyhit a forróságban, talán be is poroz egy-két virágot, de többel árt, mint használ, mert fölszántja a földről a termékenyítő harmatot, esőt. A falu gyermeke nem látja a vészt, a müveit, tanult osztálynak kell kézen fognia az utón, hogy le ne térjen róla. A falumentés csak az intelligencia vezetésével mehet végbe. Ennek is megvan az útja, éppen úgy egy pár lépés, mint a másik, talán könnyebb is, mert az öntudatosságot föltételeznünk kell a rajta járóban. Ez a pár lépés, a legfontosabb, az ugyanazon célba haladó, a jövőnk föltétele, a nemzet mén {és nagy titka: a piac tribünjétől a kuliurház asztaláig vezet! Mai számunk 12 e’íal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓi és 7HSZÍTlSzkÓÍ ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága íl„ Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: „ nnlitikni nnnilnnin 12,II.eme!etTe!efon:30311 -Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: /jvuukul uufjuu^/u felelős szerkesztő: hivatal:PrágalI.,Panskáull2/III. — Tehavonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCIi Gtj.A lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Az toseflUidits köt csoportra szakította az Italia iosönvsösét társon pilóta-kapitány vasárnap áljai indult el e;s* felderítő útjára — üsző já@eOmegen van BCoPíSe társaival s ezárt helyzefil&k folytonosan változik
