Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-25 / 120. (1747.) szám
Előre megfontolt szándékos emberölésre szólnak a Vörösmarty-gyilkosság vádlottjaira vonatkozó kérdések ÍÍ4 kérdést tett fel a bíróság — A védők és az államiigyész számos pót- és hiegészitőkérdésre tettek indítványt — Klepetár apja a bíróság előtt — megrázó jelenetben — fia megrontásával vádolja Sikorshyt Prága, május 24. Amikor a Vörösmarty- pör megindult, senki sem tudta, mikor fog ez a monstre-pör befejeződni. A pör anyaga a bírák kezén napra-napra nő, úgy hogy számtalanszor fölmerült a közönség részéről a kérdés, hogy mikor fog a pör végetérni? A pör maga olyan szenzációvá nőtte ki magát, hogy amikor most tényleg befejezéséhez közeledik, úgyszólván senki sem akarja elhinni, hogy ennek a pőrnek vége is lesz egyszer. Már pedig a nagy pör erősen közeledik a végéhez. Mára befejeződött a bizonyítási eljárás és az esküdteknek fölteendő kérdéseket is megszövegezte már a bíróság. Az ügyész és a védők különböző indítványokat tettek a kérdéseket illetően, ezen indítványokról a bíróság holnap reggel fogja kihirdetni határozatát. Még a bizonyítási eljárás befejezése előtt az utolsó tanuszembesités alkalmával, valamint az utolsó, de ki nem hallgatott tanú jelenlétekor izgalmas jelenetekre került a sor. Még a tárgyalás megnyitása előtt feltűnést keltett a tanuk folyosóján Klepetár vádlott édesapjának a jelenléte. Az összetört, magábaroskadt öregur fekete ruhában, sápadt-sárgán ült a tanuk részére fen- tartott pádon. Mivel tegnap levélben jelentette be, hogy nem kíván tanúvallomást tenni, megjelenése érthetően különféle kombinációkra adott alkalmat. Kosztecska dr., Klepetár dr. védője be is hivatta a tárgyalás folyamán a terembe az öreg urat, de ez nem tett vallomást, hanem szinte emberfeletti izgalomban igyekezett fiát menteni és azután Sikorskyra támadt rá, akit azzal vádolt meg, hogy fiát megrontotta. Klepetár doktort először hagyta el a tárgyalás folyamán mindvégig megőrzött nyugalma s ő maga kérte, hogy apját vezessék ki a teremből. Azután köny- nyekben tört ki és némán zokogott, először a tárgyalás megnyitása óta. A hét koronatanú szembesítése A tárgyalást kilenc órakor nyitja meg Hladik dr. elnök. Behivatja Exner és Ploszkál tanukat. Mint a tárgyalás anyagából ismeretes, Exner olyértelmü tanúvallomást tett, hogy Miehalkóval, Sikorskyval és Klepetárral, valamint Vörösmarty Margittal együtt utazott julius 15-ikén Csorbára. Ploszkál ezzel szemben olyan értelemben vallott, hogy Miehalkóval, Sikorskyval és Margittal együtt utazott Csorbára, de nem emlékszik arra, bár nem tartja kizártnak, hogy Klepetár is együtt utazott velük. Elnök: Exner ur, isimeri ezt az embert, aki a kritikus időben szintén utazott a vonaton, sőt azt állítja, hogy ugyanabban a kocsiban ült? Ploszkál (még mielőtt az elnök kérdést intézett volna hozzá): Nem emlékszem, hogy ezt az embert láttam volna. Elnök: És ön, Exner ur? Exner (hosszan nézi Ploszkált, azután ezeket mondja): Kérem, tegye le szemüvegét. Ploszkál (leveszi szemüvegét és eközben ismét ezt mondja): Egyáltalában nem emlékszem, hogy ezt az urat valaha is láttam volna. Exner: Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztam volna ezzel az uirral. Elnök: Teljesen kizártnak tartja-e, vagy p edig lehe tsége sn ek ? Exner: Lehetséges. Michalko: £n, tekintetes bíróság, most visszaemlékszem arra, hogy kocsinkban tényleg utazott egy alacsony termetű ur, de annak fekete bajusza volt. Ügyész (Ploszkálhoz): A harmadik fülkében ült Ön? Ploszkál: Az elsőben vagy a másodikban. Elnök (Exnerhez): ön. tanú ur, Csorbára tényleg a megjelölt napon utazott, ezt megerősíti két tanúnak, Voves jicsini zenséznek és Novotny koszteleci táncmesternek a vallomása. Ez tehát kétségtelen. Kosztecska: Elnök ur, talán mégsem olyan bizonyos az. Elnök: Ha két tanú mondja, altkor bebi- zonyitottnak vehetjük. Izgalmas összecsapás Kosztecska védő és Exner között Exner: . Megtaláltam levelezésemet, de több írásom hiányzik. Lakásomban tegnap ismét felforgatva találtam irataimat. Figyelmeztetem a bíróságot, hogy Kosztecska dr. tegnapelőtt ismét Jicsinben volt. Kosztecska (izagtottan): Megállapítom, hogy tegnapelőtt nem voltam Jicsinben. Exner: Ezt, doktor ur, egy ügyvéd mondta nekem. Kosztecska (a hallgatóság nagy mozgása közepette, ideges hangon): Tiltakozom a tanú állítása, ellen és megállapítom, hogy már megelégeltem azt a gyanúsítást, mintha én a tanút megloptam volna. Elnök; Nem tartom helyesnek, ha a védő kiutazik a tanuk után. Ezt meg kell önnek mondanom, doktor ur. Exner (magából kikelve): Azt is mondta nekem, doktor ur, hogy bolond és hentes vagyok. Ez nem igaz, ez tudatos hazugság. Kosztecska (vérvörösen): Köszönöm, ez nekem éppen elég. Elnök: Csend legyen, itt nem engedek semmi veszekedést. Kosztecska: Én itt nem vitatkozom a tanúval, csupán védői kötelességemet teljesítem. Elnök: Nem helyes, ha fölkeresi a tanuk lakóhelyét. Kosztecska: Kérem, az elnök ur ezen szavait jegyzőkönyvbe venni. Elnök (mosolyogva): Csak azt akarom megállapitani, amit a doktor ur maga itt elmondott nekünk. Hiszen Ön beismerte előttünk, hogy kiutazott a tanuk után Kosztecska hallgat. Ploszkál, a „lesáliu Vávra szavazóbirő (Exnerhez): Nem téveszti ön össze Ploszkált Klepetárral? Exner (kezével elhárító mozdulatot tesz): Dehogy, kérem, Ploszkál ur igen szemre való ember. (Fesák). "“A hallgatóságban nagy derültség támad ezekre a szavaikra. Hrabal dr.: Exner ur, nem utaztak gyermekek magukkal a vonatban? Exner: Nem. A vasúti incidens Hrabal dr.: És tudja bizonyosan, hogy Michalko volt az, aki önt ki akarta kergetni a kupéból? Exner: Ezt én nem állítottam, csak azt mondtam, hogy nem akart beengedni. Hrabal: Michalko tehát nem akarta beengedni a fülkébe? Bizonyos ez? A tévedés teljesen kizárt? Exner: Teljesen kizárt. (Az esküdtek felé): Midőn első kihallgatásomkor kijelentettem, hogy ők a fülkében ültek, Michalko felugrott és azt mondta: ez nem igaz, az egész utón álltak. Midőn pedig Ploszkál is azt mondta, hogy ültek, Michalko nem ugrott fel. Hrabal: Ez nem tartozik ide. Egyébként felolvasom a már kihallgatott Zita Bohumli pénzügyőr vallomását, aki ugyanabban a vonatban utazott. Zita azt mondta, hogy nem akart a fülkébe beengedni egy utast, mert lengyel zsidónak tartotta. Indítványozom Zitának Exnerrel való szembesítését. Ügyésa .(Exnerhez): Tanú ur, lengyel aji-. Ügyész: Na és legalább betekintett a harmadikba? Ploszkál: Erre nem emlékszem, de kijelenthetem, hogy nem. Ügyész: Kilépett a folyosóra úgy, hogy a szemüvegét is letette? Ploszkál: Nem tettem le a szemüvegemet. Ügyész (Exnerhez): Látott egy szemüveges embert a folyosón? Exner: Nem láttam. dónak tartja ön magát? (Nevetés a hallgatóságban)^ Hr: && Ezért még nem kell zsidónak lennie, fcffidésről is lehet szó. Elnüt?: Mondja, tanú ur, utazott önökkel egy lengyel zsidó? Exner: Nem utazott. Sikorsky: Zita egyenruhában utazott és egy másik kocsiban. Hrabal: Nem, ugyanabban a kocsiban. Michalko: Azonkívül, mivel a szokolkon- gresszuson volt, polgári ruhát viselt. Hrabal (Exnerhez): És az az ember, aki nem akarta Önt beengedni a fülkébe, szlovák volt? Exner: Igen, hiszen már Jicsinben is mondtam, hogy olyasfélét mondott nekem: Ked je nás tady dóst. (Szlovákul mondja félig a tanú: hiszen már elegen vagyunk itt.) Hrabal: És Zita is szlovák? Sikorsky: Dehogy, Zita cseh. Exner: Határozottan emlékszem és ezt i újból kijelentem, hogy együtt utaztunk és Csorbán szálltunk ki. Valamennyiükét felismertem, amikor együttesen léptek ki a vonatból, sőt most az is eszembe jut, hogy a társaságukban levő hölgyön nem fehér blúz volt, hanem virágos rózsaszín ruhát viselt. Kosztecska (gúnyosan): Na, most már mindent tudnak. Ügyész: Exner ur, maga ismeri alkalmazottját, Vanicskovát? Nem beszélt vele a Csorbáról való visszatérése után arról, hogy valami konfliktusa volt a vonaton? Pontosan nem emlékszik vissza, milyen szavakkal mondta el ezt? Exner: Hogy mikor volt ez, arra egyáltalában nem emlékszem, csak tényleg mondtam neki, konfliktusom volt egy férfival a vonaton. Azt volt a benyomásom, hogy Michalko erőteljesebb volt nálam és ezért a leánynak még azt is mondottam, hogy ha az a férfi megütött volna, kiestem volna az ablakon. Az érzékeny tanú Kosztecska: A tanú ur azt állítja rólam, ' hogy Jicsinben voltam. Nem fogok vitatkozni ; a tanúval. Ellenben bemutatok itt egy levelet, ; amelyet Csermák dr. jilemnici ügyvéd kül- j dóit nekem. Volt önnek, Exner ur, valami i ügye egy Hlousek nevezetű férfival? I Exner: Megtagadom a feleletet. ' tubnianskeTeplice ^^kiknyo|űrJő-S!avetiska 5zép,ferm. meleggyagyvizftirdö Oderberg-Ruttka Budapesti 1 fővonalon, Kosztecska: Kérem ezt jegyzőkönyvbe vétetni. Exner: ön azt mondta rólam, hogy őrült és mészáros vagyok. Igaz az? Elnök: Nem engedem Önöket ebben az ügyben tovább vitatkozni. Kosztecska: Bizonyos fényt vet a dologra, ha a tanú nem akar a kérdéseimre felelni, így nem tehetek semmit. Ügyész (irónikusan): Természetesen. Exner (izgatottan): Nekem már elég ebből. Én önt, doktor ur, nem perelhetem be, mert mindezt mint védő teszi. Ezért nem válaszolok a kérdésére. Kosztecska: Köszönöm, ez is felelet. Teszek azonban egy kérdést a dolog lényegéhez. ön a csorbái fürdőigazgatóságtól alibit kért, illetve megerősítését annak, hogy julius 3—12-éig Csorbán volt. Exner: Igen. Erre szükségem volt egy peres ügyemhez. Elnök: Elég, ez nem tartozik az ügyhöz. Kosztecska: ön már egyszer tévedett, amikor azt hitte,, hogy 1927-ben voH Csorbán. Exner: Azt mondtam, hogy a gyilkosság időpontját gondoltam 1927-re, de nem azt, hogy én abban az évben lettem volna Csorbán. A közönség túlságosan hangosan ad igazat a tanúnak, mire az elnök leinti a hallgatóságot. Ploszkál tanú, aki mindezideig hallgatott, mielőtt még kimenne, kijelenti: Tekintettel a sajtóban felmerült hírekre, amelyek arról közöltek kombinációkat, hogy miért jelentkeztem oly későn, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy mér a nyomozás folyamán jelentkeztem Csaáanszky dr.-nál, aki a nyomozást vezette és előadtam, hogy Miehalkóval és társaságával utaztam a vonaton. Az utazás dátumát a turÓcszentmártoni szállóból meg lehet érdeklődni. I Ügyész: És kihallgatták? Ploszkál: Nem. Cseianszky dr. azt mondta nekem, hogy a dátumot már megállapították. Exner (Kosztecskához): Igen, doktor ur, ön azt mondta rólam, hogy bolond vagyok és nincs jogom a fogtechnikusi címet használni. Nincs önnel mit beszélnem. Hrabal dr.: Indítványozom, hogy olvassák fel azt a jegyzőkönyvet, amely arról szól, hogy Zitának konfliktusa támadt a vonatban. Elnök: Ezt már harmadszor halljuk. Kosztecska a védő kötelességéről Kosztecska (az elnökhöz): Mint védő köteles vagyok védencem érdekében és megmentésére mindent megtenni. Konstatálom, hogy ügyvédi rend is létezik és becsületszavamra jelentem ki, hogy semmiképpen sem sértettem meg ennek az ügyvédi rendnek az elveit. Amidőn Budweisba elutaztam Bustová után, ezt csupán a védelem nagy érdekében tettem. Ami a jicsini utat illeti, kijelentem, hogy mivel Exner tanú oly bizonyossággal ismerte fel védencemet s miután éppen ezt a bizonyosságot nem találtam szavahihetőnek, kötelességem volt s maga az államügyész is ajánlotta nekem, hogy állapítsam meg a tanú szavahihetőségét. Konstatálom, hogy nem igaz, mintha én azokkal a kisasszonyokkal a moziban lettem volna. Egyébként ez nem is tartozik az ügy lényegéhez. Jicsinben csak vasárnap voltam, de tegnapelőtt semmiesetre Exner a kritikus éjfélén tényleg Csorbára utazóit Klepetár atyja fenyegeti Sikorskyt
