Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-09 / 107. (1734.) szám
Mai sxámunk 12 oldal * i Előfizetési ár: évente 300, félévre l!50, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlowenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszert-. politikai napilapja FddSs vertes*!* DZURANYJ LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Románia mhéi napokra ürül (fi.) Prága, május 8. Néhány nap <5ta egész Európa szeme Gyulafehérvár, az -erdélyi fejedelmek régi szék- ■ helye felé tekint, aihol tiz évvel ezelőtt kimondották Erdély csatlakozását Romániához, Maniu cserbenhagyta a román parasztság tömegeit, a tömegek megtagadják a vezért ahol később Hohenzolilerni Ferdinándot Románia Maré királyává koronázták és ahova vasárnap Maniu hívására kétszázezer ember vonóit föl, hogy tiltakozzék Bratianu Vin- tilla népei lenes kormányzási rendszere ellen. A gyulafehérvári kongresszus nem egy párt, de egy reményeiben calódoft nép elégedetlenségének és elkeseredésének forrongó megnyilatkozása volt. Az erdélyi románok, akik egy évtizeddel ezelőtt még azt remélték, hogy a regáthoz való csatlakozás Erdély aranykorának kezdetét fogja jelenteni és tündérkertté fogja varázsolni ezt a szép és természeti kincsekben bővelkedő országot, ma már maguk is látják, hogy a bukaresti kormányzat balkáni állapotokat teremtett a politikai, kulturális és közgazdasági életben egyaránt és számonkérik a Bratianu-családtól a rengeteg hibái és mulasztást, amelyet az ország és lakosságának legnagyobb kárára elkövetett. Az elkeseredés olyan nagy fokra hágott, hogy a gyulafehérvári kongresszus határozatai, amelyekre d jelenlevők pópáiknak áldása mellett fölesküdtek, nyíltan kimondják, hogy a román nép a Bratianu-kor- mánnyal szemben szükséghelyzetben van és minden eszközzel a népellenes rendszer eltávolítására fog törekedni. Ahol ily hangon beszélnek, ott tisztában vannak azzal, hogy szükség törvényt bont és ahol a törvényes rend bomlásnak indul, ott a forradalom nem lehet messze. Ebben a pillanatban, amikor a Romániából egymásnak merően ellentmondó jelentések érkeznek, még nem látjuk tisztán a helyseiét. Nem tudjuk, hogy az uralmon levő kormány, amely belügyi állam titkárjai Nagyf- jnyedre küldte le, föl tudja-e tartóztatni a Bukarest felé menetelő tömegeket és ineg- ikadáíyozni, hogy erőszakkal is kikénysze- ’itsék a rendszerváltozást. Nem tudjuk azt sem, hogy a háromtagú kormányzó tanács, unely a gyermekkirály helyett uralkodik, neghajlik-e a tényék hatalma előtt és mén eszi-e Bratianut, hogy helyette Maniut nevezze i íi miniszterelnökké. Annyi azonban bizonyos, i rogy Románia históriai jelentőségű időkre ébredt, amelyek napfényre hozzák ennek a vi- ágháboru után hatalmasra duzzadt országiak krónikus válságát, kormányzati rendszerének erkölcstelenségét, népének elégedet- ensógét és alkotórészeinek széthúzását. Lenét. hogy a forradalmat ez alkalommal még ki tudják kerülni, de Európa már is tisztában fan Románia belső gyöngeségével és nagyon ievés bizalommal visle-tetik jövője iránt. Már akkor, amikor Ferdiolnd király meghalt, nyilvánvalóvá vált, hogy Románia nehéz napoknak néz elébe. Carol herceg, akit j nem annyira kalandjai miatt, mint inkább j azért mondattak le, mert útjában álloitt a ! Bratianu-dinasztia családi politikájának, nagy népszerűségnek örvend mindenfelé és az ellenzék, amely mögött a nép többsége áll, szívesen látná hazatérését. Ebbe azonban Bra- tianuék sói -rém fognak belemenni, hiszen mennyivel szebb és kényelmesebb egy hatéves fiú miniszterének lenni, mint egy tett- erős férfié, aki tudja, hogy mit akar és hamarosan szélnek eresztené azokat, akiknek minden tette az ország és az uiralkodócsálád végzetes romlását készíti elő. A királykérdés azonban nem az egyedüli kel evény, amely Románia testét gyötri. A külpolitikai helyzet rendkívül komoly. Északról, Wéres fissaeüikdzések Rsateresf utcáink eifeatétes kírek a reinámiai i i : ! Bratianu Maniu Prága, május 8. A gyulafehérvári paraszípárti „nemzetgyűléssel" kapcsolatban a külföldi sajtóirodák és a világlapok a legellentétesebb jelentéseket közlik, amelyekből nagyon nehéz tiszta, világos, áttekinthető és főleg hiteles képet kapni a Romániában lejátszódó eseményekről, csak annyi bizonyos, hogy Románia ezekben a napokban olyan súlyos belpolitikai krízist él át, aminőre az utóbbi években alig volt példa. A román kormány azzal akarja a külföld közvéleményét félrevezetni, hogy a hírszolgáltatást csaknem teljes egészében megbénította. A külföld tájékoztatására csupán a Rador román hivatalos távirati iroda jelentéseit továbbítják, amelyek természetszerűleg a gyula- fehérvári eseményeket egészen jelentéktelen epizódnak tüntetik fel és azt állítják, hogy Romániában a legnagyobb rend és nyugalom honol. ről egy román-magyar határállomásról telefonált. Az Ullstein-iroda bukaresti levelezője az eseményekről nem adott semmiféle más jelentést, mint olyanokat, amelyeket az események fejlődése teljesen igazolt. Az Ullstein-iroda megállapítja, hogy tudósítójának letartóztatásával a román kormány megsértette a nemzetközi jogszokást és megsértette az általa is aláirt genfi sajtóegyezményt. A román kormány eljárása ellen éppen ezért úgy Berlin, mint Newyork energikus protes- tálásra készül. Ugyancsak letartóztatták a Daily Express k: Inni lap romániai munkatársát is. A Daily Express mai számában narrv felháborodással számol be erről az erőszakosságról. A külföldi hírszolgálat megbénításával a legtöbb hir kerülő utón, Belgrádon és Budapesten keresztül érkezik Nyugateurópába. Ezeknek a híreknek alapján a gyulafehérvári naorv nap fejleményeit a következőben foglalhatjuk össze. A külföldre szóló telefonforgalmat elzárták és a táviratokat is a legszigorúbb cenzúra alá vetették, Maniu is fflcUalaSie Harca hogy semmi olyan esemény hire ne kerüljön külföldre, amelyből belső zavarokra és forradalmi hangulatra lehetne következtetni. fi rtiitR feormánp QtóBzi a feilüsü ujsásirőkat Ilyen körülmények között a külföldi hírszolgálat a legnagyob nehézségekkel küzd és azok az újságírók, akik a nagy távirati irodákban és világlapoknak dolgoznak, a kormány részéről a legnagyobb üldöztetésnek vannak kitéve. így a berlini Ullstein-iroda bukaresti levelezőjét, aki egyúttal a New-York Times képviselője is, hétfőn letartóztatták a román hatóságok és a katonai fogházba vetették. A letartóztatásra azt az indokot hozták fel, hogy a tudósító hamis híreket adott le a romániai parasztmozgalomról. Ma az Ullstein- iroda hivatalosan közli, hogy a gyulafehérvári gyűlésről szóló tudósításait nem a bukaresti állandó tudósitó közvetítette, hanem ebből a célból külön munkatársat küldött Gyulafehérvárra, aki az ott lezajlott eseményekGyulaíehérvár, május 8. Úgy látszik, hogy a román parasztoknak Bukarest elleni felvonulását sikerült megbénítani. A parasztokat politikai vezéreik már vasárnap cserbenhagyták, mert nem merték vállalni a felelősséget az esetleges forradalmi fejleményekért. Maniu, az erdélyi és besszarábiai képviselők minden erőszakos lépéstől visszariadnak és nem akarják a legális cselekvés kereteit túllépni. Velük szemben állanak az óromániai és a bukovinai parasztpárti képviselők, akiknek vezére Michalake. Michalake, aki még most is egyszerű parasztruhában jár, az óromániai paraszttömegeknek kedvence és körülbelül ugyanazt a szerepet tölti be a román belpolitikában, mint Radics a jugoszlávban. Michalake és alvezérei a gyulafehérvári gyűlésre Óromániából is felvezényelték párthiveik egy részét és magukkal hozták agitátoraikat is, akiknek az volt a feladatuk, hogy a néptömegeket feltüzeljék a Bukarest ellen való felvonulásra. Az erdélyi képviselők közül Vajda Vojvoda Sándor dr., volt miniszterelnök és Oroszország leselkedik Besszarábiára, délről Bulgária fenyegeti Dobrudzsát, a nyugati határon pedig Magyarország vár .Olaszország, az egyik latin testvér, Magyarországgal és Bulgáriával barátkozik, a másik pedig: Francia- ország — amint azt legjobban az optánspör mutatta — nem támogatja Romániát azzal az eréllyel, amelyet Bukarestben elvárnának tőle. Benn az országban is rengeteg baj van. Erdély, Besszarábia és Dobrudzsa nehezen illeszkedik bele Románia Maré szokatlan kereteibe. Az újonnan szerzett területek autonómista törekvéseihez hozzájárul a nemzetiségek nagyfokú elégedetlensége is. A nagyváradi véres eseményekre a magyarság és a zsidóság keserűséggel gondol vissza, a staroseloi kegyetlenkedés a bolgárok bosszuérzelét költötte föl és a szászok is régen megbánták már, hogy annak idején Medgyesen lépír^ mentek a román Ígéreteknek. A szociális ellentétek igen élesek, a korrupció közmondásossá vált és a nép pedig szabadságot akaT. Hiába osztották szót a földet a parasztok között, az ellenséges érzelmiekkel viseltetik a nagyiparnak kedvező liberális uralom iránt, amellett pedig a földreform nagyon érezhető módon csökemtette Románia termelését, amely ma aránylag sokkal kevesebb búzát és gabonát szállít a külföldre, mint régen. Az ország gazdasági és pénzügyi helyzete kétségbeejtő. A lakosság saját zsírjában fullad meg és a külföldöm nem akad senki, aki hajlandó volna kölcsönt adni a hitelét vesztett államnak. Igazuk van azoknak a románoknak, akik hazafiui elkeseredésükben azt mondják, hogy országuk a világ gun yj ónak és meg'.•elésének céltáblája lett. I Dobrescu Aurél állanak Michalake pártján. A gyulafehérvári gyűlés alkalmából szenvedélyes jelenetre került a sor Maniu és Michalake között. A két pártvezér nem tudott megegyezni a követendő taktikára nézve. Maniu ellenezte a tömegek felvonulását Bukarestbe, ezalatt Michalake agitátorai a tömeget annyira felizgatták, hogy jelszóvá vált: Most már a vezérek akarata ellenére is felvonulunk a fővárosba és elkergetjük Bratianut az uralomról. Az utolsó pillanatban azonban Michalake is visszariadt a következményektől, mert attól tartott, hogy ha nyílt ellentétbe kerül Maniuval, akkor az egész akció összeomlik és a parasztpárt darabokra törik. Ezért menekülésszeriien hagyta el Gyulafehérvárt és elsőnek sietett Bukarestbe, hogy ott a régenstanáocsal érintkezésbe lépjen. A belgrádi Politika szerint a gyulafehérvári gyülés-en a legnagyobb hatást Michalake beszéde keltette, aki hangsúlyozta, hogy a román népnek továbbra is harcolnia kell szabadságáért, hogy ki kell tanítani a katonákat, hogy ők is parasztok gyermekei és nem azért szolgálnak, hogy az urakat hatalmon tartsák. Meg kell tanítani a régensíanácsot, hogy nem Isten kegyelméből uralkodik és a régenstanács is a nemzet szolgája. Maniu elveszi! népszerűéül Hasonlóan energikus hangon beszéltek a besszarábiai és a bukovinai kiküldöttek is. A parasztok között az izgalom annyira fokozódott, hogy szavak helyett tetteket követeltek és a vezérek méltán félhettek attól, hogy a tömegek irányítása kicsúszik kezükből. Amikor Maniu csendesíteni igyekezett a parasztokat, nyíltam hangoztatták, hogy
