Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-06 / 105. (1732.) szám
928 május 8, vasárnap. BERLINI JEGyZElEK írja: BÁRDOS ARTÚR Három kis magyarok A íiaim berlini iskolája, azt hiszem, jobban érdekel, mint. valaha a magamé. Talán nem is lehet sehol jobban megismerni azt, amii népiéleknek neveznek, mint az iskolában. Ezek a kis német pajtások mulatságos fickók. Az öreges okosságuk, az ifjonti lázadásuk valami furcsán szólal meg a zamatos berlini jassz-nyelven, mely még mulatságosabban kihangsúlyozza fontoskodásukat, férfiasságra való törekvésüket. Az iskola pedig egyenesen elősegíti ezt a tendenciát. Sokkal szabadabb, pajtásibb a hang tanár és diák között, mint nálunk. Az osztályzatok felett sokszor szava-z^yak és a tanár meggyőzni engedi magát a nép hangulat egy-egy hatásos megnyilatkozásától. I Láthatóan súlyt helyez rá, hogy a fiuknak véleményük legyen. A legmerészebb témákról is szabadon és elfogulatlanul beszélgetnek. Múltkor az egyik fiam boldogan újságolta, hogy az osztályfőnök előtt lekritizálták az összes tanárokat. Hogy mindegyik mást akar; az egyik egyszavas rövid válaszokat, a másik hosszú kerek mondatokat és a többi. Az osztályfőnök komolyan és nyugodtan meghallgatta őket, aztán megmagyarázta, hogy — ez már igy van az életben. Mindenki- nek meg van a maga bogara. És minthogy ez az életben is igy van, meg kell tan ülniük az alkalmazkodást. Minden emberrel a maga nyelvén kell beszélni. Okos beszéd. * De már a napokban lényegesen kevésbé voltam elragadtatva az életre való neveié* pedagógiájától. Szülői konferenciára hívtak meg az iskolába a fiuk révén, akikkel felíratták a diá- riuniba az értekezlet címét és célját a következőképpen: „Hogyan védekezzenek a szülők és iskola a mostanában oly gyakori sexuá- lts katasztrófák ellen ?“ Nagyot néztem. Nem egészen láttam át a célját annak, hogy miért íratták föl a fiukkal sajátkezüleg ezt a tekintélyes, kicsit nagy- képű értekezés-cimet? Mért kellett a gyerekek figyelmét ilyen nyomatékosan felhívni erre a kérdésre? Ez is azt a modern célzatot szolgálja: mindenről beszélni, a tudat alatti komplexumokat megszólaltatni és levezetni? Jól van. Menjünk bele ebbe is, ha már muszáj, De mért kell a sexualitás fogalmát a gyereknek mindjárt a katasztrófa fogalmával kapcsolatosan megtanulni? Ez már nem fért a divatjamúlt, ósdi fejembe. Csak az vigasztalt meg némiképpen, hogy különben erősen tudományszomjas és — sajnos! —elméleti hajlandóságú fiam ezt irta bele: ,.Wie sieb Ellem und Schule den jetzt so liáftű Lexwhr-Katastrofen gegenüber stellen sollen ?“ ,-Sexuar helyett „Sexuhr“~t irt a gyerek. És ezért a helyesírási hibáért, vagy fogalomzavarért, nem haragudtam rá. * Erre a szülői értekezletre nem mehettem el. Húr, mert biztosan épületes dolgokat tapasztaltam volna. De volt most itt egy ankét, amely még érdekesebb volt, mert itt maguk a delikvensek, hogy úgy mondjam: a ,;kataszt- rófistáik" szerepeltek: Dr. Dehmel (igen, a nagy költő fia) ismert orvos és „Eheberater" (ez az uj foglalkozás is egyike a modern berlini vívmányoknak) előadást tartott a református pedagó’ gusók egyesületében az ifjúság sexuális nyomoráról. Persze, zsúfolt ház, mint e témával kapcsolatban mindig Berliniben. Az előadás után: vita, az ifjúság lelkes részvételével. Hát itt mulatságos dolgokat lehetett látni. Tizenöt-tizenhat éves ifjak fürgén penderítek fel az emelvényre és heves tudósításokat közöltek a maguk „sexuális nyome- rá“-ról. Hallatlan fontoskodásoik, szomorúan komikus bölcselkedések, nem ritkán, sőt igen gyakran: a férfiasság hencegő bizony- gatása. Bölcs tanácsok a szenvedő ifjúság számára. Ez nagyon ízléstelen volt. Viszont angyali volt egy finom kis tizenhatéves nrilány, aki lesütött szemmel, de megkapó egyszerűséggel beszélt a maga nemi problémáiról i I yen form án: • Az a baj, hogy a moralitás fogalmai meglazullak és az ember nem tudja: erkölcsöse az, vagy etkölcstsieji, Ua nek átadja magát. Odaadjuk-e szerelemből magunkat? Ebben nem is segít a dr. Dehmel által indítványozott tanácsadó intézmény, a ,JBeratungsstelle“. Itt magunknak kell döntenünk. Az idősebbeknek csak egy hivatásuk lehet: Nem beleszólni!“ De térjünk vissza a kis magyarokhoz. 1928 május. „És látók egy asszonyt ülni veres fene- vadon, mely teljes vala káromlásnak jeleivel ...“ „öltözött vala pedig bíborba és skár- látba ... kezeiben aranvpohár vala, tele utálatosságokkal és az ő paráznóságának tisztá- talanságávat...“ Igy a próféta. # Bécsben félreverik a harangot, a főpap remegő hangon szólítja fel a sátánt, hogy távozzék a leányzó testéből. Pesten a parlamentet nézi templomnak, önmagát Rouilton Gotfriednek egy képviselő s keresztes hadjáratot hirdet. A miniszter (később kiderül milyen okosan) figyelmezteti, hogy ne csináljon reklámot annak, ami ellen harcol. Spengler fáradtan legyint. Mit karaty- tyoltok itt a bűnről, erényről? Nem A Nőről és A Sátánról van szó, —ez mind puszta metafizika! A kézzelfogható valóság, ennek a nőnek fekete bőre, világosan mutatja, milyen célból küldetett, előőrsnek, hogy engem igazoljon. Európa haldoklik, kultúránk kiélte magát, — hadd jöjjön az uj népvándorlás, jöjjenek a négerek és... mongolok —- a helyettesítő módszerei megoldott kétismeret- lenü egyenletet, amint az kétkötetes müvemben meg vagyon írva, ime, nyilvánvalóan helyesen állítottam fel: az egyik Ismeretlen, e néger Salorne már meg is jelent. Egy szimultanista költő mindössze arra utalt könnyedén, minden további nélkül, vájjon nem tünt-e fel nekem, hogy a balkáni földrengések akkor kezdődtek s azóta fokozódnak, egyre hevesebben, mikor és mióta ez a Josephine megindult Párisból és jön, egyre közelebb, Kelet felé? ö nem akar rémképeket festeni, de majd jegyezzem meg, mi lesz itt május elsején, ha tényleg fellép a Royal Orfeumban. „És az ő homlokára egy név vala írva: Titok, a nagy Babilon, a paráznáknak anyja...“ # Valami rokoni közöm mégis csak van vagy volt mindeme látnokokhoz. Ugyanazt tegyem, mint a rokonság — láttatlanul mondják ítéletet Heródiás felett aki fültanuk szerint löbbizben határozottan kijelentette, hogy nem óhajtja a fejemet, mindössze egy négypengős belépőjegj'et szeretne eladni nekem, mint a többieknek? Nem. Jánosi mivoltomban a lényeget mindig többre tartottam a formáknál — s amíg eleven szemem és fülem birja, a látványt nem fogom látomással pótolni. Én bizony kimászom a ciszternából, lemászok az oszlopról és megnézem ezt a Salomet, ezt a Thaist, ezt i a Kísértő Némbert, ezt a Nagy Paráznát. # —■ Madame vient tout de suite. A szomszéd szobában, oldalt, a tükör mellett, meghökkentően sovány, barna karok nyúlnak fel. A következő pillanatban, mélyen kivágott estélyi atlaszruhában egy igen magas, sovány, furcsán fésült, fekete leány siet ki az ajtón. Először profilból látom meg. Óriási meglepetés számomra. Salome feltűnően hasonlít egy bizonyos Jolán nevű HAz egyik ragyogva jött haza az iskolából. Uj fin jött! Magyar neve van! Hogy hívják? Kohn~n ak. Buksi — őt, nem tiltja pedagógiai szempont névszerint megneveznem: hétéves és még nem bizakodik el — egy újságot lapozgat. És hangosan sillabizálja: Hirlapnyomda R. T. . . . Felsőhajt: — Mikor fogom én ezt majd mégint a táblákon olvasni?! Azt, hogy: R. T. és nem mindig csak azt, hogy G. m. b. H.! A modern gyermek lírája. pót városi hölgyhöz, akit még békéből ismertem és mondhatom, nem volt nagyon szimpatikus nekem, egyetemre járt, minden ok nélkül, feminista volt, galileista volt, freudista volt ,amellett azonban neokatolikus is volt, lovagolt, táncolt, szónokolt, folyton véleménye volt, egészbenvéve minden nőiesség ellentéte volt, mégis nagyon lenézte a férfiakat, akik ' szerinte csak a nőt látták benne, pedig dehogy. # „Full face“ viszont mulatságosan kedves pofa Baker. Csupa ellentét. Okos, könnytélen és raosülytalau, folyton ugráló bogárszeme alatt minden pillanatban jóízű nevetésre csattan a két piros banán, a pompás fogsor: de a mosolyt minden átmenet nélkül hagyja abba, mintha dróton járna a nevetőizom: akkor egyszerre tulkomoly lesz. Ideges, finom majomkezei az ujjak végén egészen feketék. Komolykodó kérdéseket is teszek, hogy elnyomjam nevetési ingeremet, mert muszáj nevetnem, hogy minden idegenszerűsége mellett milyen ismerős. — Azt hallom, Josephine. vallásos lélek var"v templomba járó. Gyermekkorodban is az voltál? — Ó, igen, mindig. — Mondd meg őszintén, — milyennek képzelted Istent? — Fehérnek, vagy feketének? Gyanakodva néz rám. —* Istennek nincs bőre. Isten láthatatlan. Isten a tisztaság. — Rosszul értettél, Josephine. Azt kérdeztem, gyermekkorodban milyennek képzelted, amikor még érezni és hinni nem tudtál, csak képzelni. De csak hajtogatja, makacsul, szinte ellenségesen gyanakodva: — Tsten láthatatlan, Isten a tisztaság. Nem ugrik be. Ö metafizikai alapon áll, ne tessék őt zavarbahozni. Gyorsan abbahagyom, még kiderül, hogy én vagyok a kisértő sátán. # A két impresszáriót, egy kis olaszt, meg egy kis franciát, nyugtalanítja angol nyelven folyó beszélgetésünk. Beleszólnak, háborgatnak, aztán elhallgattatva Josephine-t, kézzel- lábbal kezdik nekem magyarázni, milyen nagyszerű nő ez. Kérem. „Milyen intelligens, kérem, az ember nem hinné!" És hevesen gesztikulálva, példákat mesélnek, egymásralieitálva, Josephine értei- mességéről. Kérem, milyen okosat í dott Dekobiának, aki filmet irt neki. Mintha valami kiskutyáról, vagy idomított majomról lenne sző. Tessék elhinni, több esze van ennek, mint némely embernek. Kínosan feszengek, Josephiue-re nézek lopva, gépiesen mosolyog. Tévedtem volna. Lehetetlen. — Mondja, chére Baker, súgom oda neki egy Óvatlan pillanatban, nem feszélyezi önt, ha a jelenlétében úgy beszélnek önről, mint egy tárgyról? Rámnéz gyorsan. — ön is vágott egy grimaszt, amit más nem látott. — Mikor? — Mikor Z. ur, aki bemutatta, az ön jelenlétében biztosított engem, hogy ön egy Bérmálás! ajándékok legnagyobb választékban, olcsó árak mellett cégünknél kaphatók. Első szlovák ékszer-, arany- és ezBstgyár Tulajdonosok l PROSTI6 TESTVÉGEK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliána átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak NRPLOm írja: KRRIHTHY FRISYE5 Látogatásom loséphine Bakernél lártía - fipojMü f klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger színe felett, 6000 holdas fenyveserdö közepette. Véresegényéknek, női bajok elten, idegeseknek, rhemnásoknak cs a légzőszervek hurutjainál a legkiválóbb orvosok által javatva Csehszlovákia legolcsóbb fürdötelepe. Teljes penzió naponként 37 korona. Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórakozások különféle nemei. Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a fíirdöigazgatóság Bardíovské Kupéié. Szezon kezdődik május végén és tart szeptember vécéim rendkívül jelentékeny és nagy tehetségű író. Bravó Baker! Most már látatlanban elhiszem, hogy — pompásan táncolsz! # Vadság! Vad egzotikum — ősi erő, bestiális szépség! Ősember, állati tűz — ősi, vad ösztönök! A meztelen nőstény! És a többi, és a többi. Ugyan kérem. Múltkor egy fényképen tűnődtem, valami ausztráliai utazó hozta, vad nők és férfiak guggolnak a tűz körül, az egyik furulyázik, a másik tűnődik. Mindegyik hasonlított valamelyik pesti ismerősömhöz, jólelkü, szelíd, kedves népekhez — egyik se hasonlított azokhoz a Lombro- zőtipusu bűnöző fejekhez, amik naturalista színdarabokban és regényekben, filmplakátokon, mint „Szőrös majom" és „A bestia" és: a többi képviselik, vér ben forgó szemekkel, az „ősemberre való atavisztikus emlékeztetést." Ez a „vad" szó — ezzel kezdettől fogva visszaélnek. Az ókorban nem is ismerték, pedig, időben, közelebb voltak az ősemberhez. A középkor teremtette meg a vadember fogalmát — Cortez Ferdinándék és a többi condottieri. Vad indiánok, emberevők, akiket tűzzel-vassal kellett (hát kellett?) pusztítani. Rémes pofák jelentek meg a naiv, ot- honülők képzeletében: csillogó fogak, fölbor- zoít haj. És volt is a dologban valami— a kép ugyanis aban a pillanatban ábrázolta Istennek e szegény, legelésző állatkáit, amikor a „szelid“ európai váratlanul rátámadt, puskával lövöldözött rá. Abbau a pillanatba vadultak meg, mikor bennünket megismertek. Egy bárány arca, a halálos rettegés pillanatában borzalmasabb látvány, mint a tigrisé, mikor jóllakotton sütkérezik. Egyszer már jusson eszünkbe, hogy a „vad" szó (németül „wild“ és „scheu") a „félénk" szóval is rokon. # Drága Josephine, kedves nőnemű embertársam. ezt csak úgy titokban intem feléd, — hát mit tegyünk, ugy-e? Muszáj vadnak lenni, muszáj rettenetes négertáncot csattogni, muszáj vérivó ősembernek lenni, mert igy kívánja tőlünk Spengler és a csőcselék és a nagyszájú próféták, — ha nem tudjuk kimutatni előkelő ősünket, a neandervölgyi bestiát, nem hiszik el nekünk, hogy jogunk van a boldogsághoz, amit egymásnak adni tudunk, egymáshoz hasonló emberek. Ha nem megy másképp! A csőcselék borzongani akar, vadságtól, fenyegető szólamoktól, földrengéstől, — mozgasd hát öreg Föld, lomha irhádat, hadd mulassanak a gyerekek. Téged, Josephine, még külön azért, is sajnállak, hogy nőnemű vagy. ebben a megvadult, megnégeredett Európában, — te kedves, jó kis, hü kis cselédkéje és kedveskéje Van Zanten boldog éveinek! Ugyan mii akarnak szemérmes meztelenségedtől ezek a furcsa, részegtekintetü, vadtekintetü fehér emberek? Te már megtanultad, egy önérzetében elnyomott nép okosságával és intelligenciájával rájöttél. Szemérmetlen meztelenséget akarnak, —- húzzad fel hát azt a pár libegő rongyot, ami többet sejttet, mint amennyit eltakar! Fekete angyal, játszd el a mumust és krampuszt, hadd borzongjon kéjesen a magát angyalnak képzelő fehér ördög! Én a Rossz Nőt, a Bestiát, a Női Sátánt, akit régi és uj próféták festettek a falra, nem találtam meg benned sem. Távozz békével, — nem te vagy a nagy Babilon. A gondolatolvasó — Mondd fbncskdm. megvehetem magamnak a kalapot, amit a muM héten mutattam P — Ha nagyon akarod ... Az asszony fölki ált: — Látod, milyen asszony vagyok én! 10- tálalóin a gondolataidat! Már tegnap megvet* tm a 6 RBHHBESISI