Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-31 / 124. (1751.) szám
1928 májas 81, csütörtök. T>J«MMA\\G^AR.HIRIjAI> 5 Az eshiidibiróság Midiatkot, Sikorskyt és Klepetárt bűnösnek mondta ki Vörösmarty Margit meggyilkolásában Midiatkot 12 igennel, Klepetárt 9 igennel és 3 nemmel, Sikorskyt 12 igennel mondták ki a gyilkosságban bűnösnek Az aljas indokról feltett kérdési és Sikotrskynál 12 igennel, KlepetárnáI 12 nemmel válaszolták meg OH. HCAoIli Prága, május 80. A tízéves köztársaság jeguagyobí) bünperének utolsó tárgyalási xa.pja ima reggel nyolc órakor a feszüli izga- om és hallatlan érdeklődés jegyében kezdőiéit el. A törvényszéki épület kapujában jóra! nyolc óra előtt óriási volt a tolongás, a capualjban azonban a rendőrök és fogházőrök ogadták a befelé tóduló tömeget. Az épü- et első emeletén, ahol a tárgyalás folyik, hint egy zugó méhkaptárban zsibongott a be- wcsátásra váró hallgatóság, noha mindenki udta, hogy az egész délelőtt Hladik dr. elnöki rezü- méjáral fog eltelni. Nyilván azonban senki sem akarta az utolsó tárgyalási napnak még kevésbé érdekes momentumait sem elmulasztani, mert a oadsorok mára is sűrűn megteltek. Különös, logy a 21. tárgyalási nap alatt alig lehetett >0—60 főnyi törzshallgatóságot számbavenni, mert .a tárgyalás elején kiadott jegyek valószínűleg kézről-kézre vándoroltak. Ma is csupa ismeretlen arc meredt a vádlottakra és talán ez vonzotta ma délelőttre a kiváncsiakat a tárgyalóterembe: nézni, látni, milyenek a vádlottak a tárgyalás utolsó napján ... A vádlottak a szokottnál izgatottadban, idegesebben ültek le a padna. Michalko, aki a tárgyalás közepe felé valósággal letörött, de az utóbbi napokban ismét visszanyerte ruganyosságát, ma reggel megviselten jött be a tárgyalóterembe a fogházőr mögött. Klepetár nyugodt és hallgatag, akárcsak az első napon. Sikorsky, aki az egész tárgyalási idő alatt egyetlen tekintetre sem méltatta a hallgatóságot, ma sem látszik arról tudomást venni, hogy két másik emberrel együtt az érdeklődés középpontjában áll. Lomha, hanyag léptekkel foglal helyet a vádlottak padján, vállait felhúzza, kezét összekulcsolja és nyugodtan várja a nap eseményeit. A rezümé Csak az újságírók padsorai igen gyengén látogatottak, amikor Hladik elnök megkezdi rezüméját negyedkilenc órakor. Hladik elnök három részre osztotta be anyagát, amely a legterjedelmesebb rezümé, amelyet prágai esküdtbiróság előtt valaha is felolvastak. Az elnök elöljárójában kijelentette, hogy rezü- méjában nem fogja megállapítani a vádlottaknak sem a bűnösségét, sem az ártatlanságát, feladatául sokkal inkább azt tekinti, hogy az esküdtek előtt objektív összegezésben ismertesse a bizonyítási eljárás eredményeit. Hangsúlyozza, hogy az ügy ;a legnehezebbek közé tartozik, amelyekkel népbirák valaha is foglalkoztak. Óriási komplexum vár megválaszolásra, aminek az igazságosság alapel- .veí szerint kell megtörténnie. — Mélyen tisztelt esküdtek, ma nekem jutott a feladat, hogy előadjam az úgynevezett rezümét. Először fel fogom hozni mindazt, ami a vádlottak ellen szól, másodszor pedig összegezem azokat a momentumokat, amelyek ártatlanságuk mellett szólnak. Ne várják, hogy hosszan beszéljek önökhöz, és nagy híres Írókat sem fogok idézni. Csupán a pör lényeges eredményeire fogok szorítkozután a gyilkosságról és végül a különböző csalásokról. Az elnök ezen bevezető szavak után rátér az álesküvőre és kijelenti, hogy Sikorsky és Michalko ez- ügyben teljesen beismerő vallomást tett, Kle- petár sem tagadja az esketési komédiát, csak hangsúlyozza, hogy nem volt csalási szándéka. Margit az álesküvőt nem tartotta komédiának, s több bizonyíték szól amellett, hogy Mi- chalkó törvényes feleségének tekintette magát. Az elnök ezután azokat az indokokat részletezi, amelyek szerinte a vádlottakat az ál- esküvŐ megrendezésére bírták. A gyilkosság inditóokául is az álesküvőt tekinti, miután a vádlottaknak kezdett kényelmetlenné válni Vörösmarty Margit személye. Igv került sor az Opera-kávéházi megbeszélésre, amelyen arról tanakodtak, hogy miképpen távolítsák el Margitot, bár nyíltan nem esett erről sző. Szlovenszkóra azért mentek Sikorsky vallomása szerint — mert ott liberálisabb törvény van érvényben, mint a történelmi országokban. —- Laitl, Vécsey, Král és Exner tanuk vallomásával be van bizonyítva, — mondja az elnök —■ hogy mind a három vádlott Szloven- szkóra utazott és Szlovenszkón is volt. Az elnök ezután ismerteti Klepetár vallomását és összegezi alibitanuinak a vallomásait. Fölemlíti, hogy Klepetár állítása szerint a másik két vádlott elutazásának időpontjában a Sroubek-kávéházban ült Kovárovával. Érdekesnek tartja az elnök, hogy Kelpetár a vizsgálat folyamán egyáltalában nem tett említést egyik későbbi ali- bitanujáróJ, Bustyováról. Az elnök rámutat arra, hogy Bustyová alapjában véve megerősíti Kovárová tanúvallomását, de rámutat arra is, hogy egyrészről Bustyová és Kovárová, másrészről Vécsey tanú, sőt Michalko vádlott vallomása között lényeges eltérés mutatkozik. Kosztecska közbeszól Ennél a pontnál Kosztecska dr. Klepetár védője, aki eddig meglehetős idegességgel hallgatta az elnöki remüzét, váratlanul közbeszólt: — Bocsánatot kérek, hogy zavarok, de rá kell mutatnom arra, hogy Bustyová megengedte annak a lehetőségét, hogy Klepetár 7 és 8 között az állomáson lehetett. Textiláru bevásárlásnál minden hölgy arra ügyel, hogy rajta legyen a világhírű Benedici Schroll Fia cég védjegye. A cég hírneve kezeskedik készítményei szolidságáról és tartósságáról. 1 Papik ügyész idegesen lapozni kezd az envik törvénykönvvben, az elnök azonban bé- külékeny hangon, mosolyogva válaszolja Kosz- tecskának, hogy máj dérré is rá fog térni. Majd részletezi a vonaton való utazást és ismerteti az erre vonatkozó egyes tanúvallomásokat. Majd rátér magára a gyilkosságra és kijelenti, hogy kétség nem fér ahoz, hogy a gyilkosságot végrehajtották. Nem kell tekintetbe venni, hogy a hullát nem találták meg, s erre vonatkozólag rámutat arra, hogy több pörben Ítélték el már a vádlottakat, noha áldozataik tetemét nem találták meg. Sikorsky és Michalko beismerő, jóllehet eltérő vallomást tett, s mindkettőjük vallomása megegyezik abban, hogy a gyilkosság Vázsec mellett történt. Az elnök itt elmondja a gyilkosság lefolyását, úgy ahogy azt Michalko és ahogy Sikorsky irta le. Ezután Klepetár szerepével foglalkozik az elnöki rezümé. Klepetár alibibizonyité- kokat akart felhozni, számos tanút ki is hallgattak, de a tanuk közül senki sem tudott megfelelő bizonyítékot szolgáltatni arra vonatkozótubnianskeTeplice ^^flibiiijafűnló-SloveiisW Szép.term.mtleggyágyviz/ürdo ^ff^Oderberg-ftuttta Budapesti fővonalon lag, hogy Klepetár hol tartózkodott Július 16-án. Ma,d a vádlottak szavahihetőségére tér ki az elnök, és rámutat azokra a foltokra, amelyek a vádlottak szavahihetőségét elhomályosítják. Azonban kiemeli az egyeseknél tanuk által bizonyított kedvező tulajdonságokat is. — önökön múlik természetesen — fordul az elnök az esküdtek felé, — hogv mit fogadnak el igaznak és mit nem. Azután felhozza azokat az ellentéteket, amelyek Sikorsky állításaiban mutatkoznak. Fölemlíti, hogy Sikorsky vallomása szerint Klepetár nem volt eléggé elővigyázatos. Végül részletesen foglalkozik az elnök a vádirat azon részével, amely a vádlottak különböző csalásait foglalja Össze. „Gonoszleli ne maradjon büntetlen, de senkin se essék jogtalanság l" Az elnök ezután behatóan kioktatja az esküdteket, hogy melyik kérdés foglal magában olyan bűncselekményi amely a Szlovenszkón érvényes büntetőtörvény alá esik Ó6 mely vádpont tokról fognak a történelmi országokban érvényes törvény alapján dönteni. Végül, — déli 12 órakor, amidőn a rezümé végétért, — még utoljára felhivta az esküdtek figyelmét arra, hogy csakis az igazságosság alapelvei szerint járjanak el, mert az igazságosság a társadalmi és gazdasági életben a legmagasabb princípiumot képviseli, magában foglalja az összes erkölcsöket. — Felszólítom önöket, vizsgálják úgy meg az esetet, hogy goncszfett ne maradjon büntetlen, de senkin se essék jogtalanság és igaztalan sérelem. Tartózkodjanak attól, hogy külső befolyásoknak engedjenek, ne hallgassanak se az utcára, so n sajtóra, és csak arra gondoljanak, hogy az igazságosság az állam talpkövc, az élet nevelője, a polgárok vezérfonala. Visszavonulnak az esküdtek Az elnök még részletesen kioktatja az esküdteket arra vonatkozólag, hogy a rezümé után már nem hagyhatják el helyiségüket és senkivel sem érintkezhetnek. Majd átadja nekik az egész poranyagot és a corpus delictiket. Az esküdtek ezután visszavonulnak a számukra fentartott külön helyiségbe, ahol megebédelnek és megkezdik a kérdésekre adandó válaszok fölötti tanácskozásukat. A fogházőrök kiürítik a tárgyalási termet és délután öt óráig lezárják. A déli órákban, amikor az elnöki rezümé után a hallgatóság zajongva elhagyja a törvényszék épületét, a kiváncsiak nagy tömege várakozik az épület kapujában. Az érdeklődés már a déli órákban is óriási és mindenkinek ajkáról csak egyetlen kérdés hallatszik: Mikor lesz Ítélet? Ezt a déli órákban még senki sem tudja pontosan, mert délben még nem lehet számításba venni, hogy a tizenkét esküdt mikorra készül el a 125 kérdés megválaszolásával. Szemben a törvényszéki épülettel egy kis vendéglő van, amely négy hét óta, amióta ez a pör megindult, hallatlanul fellendült. Valóságos hir- börzévó alakult át, ahol délben ebédidő alatt mindazok, akiknek sem idejük, sem jegyük nincsen arra, hogy a tárgyalóterembe bejussanak, viszont a déli lapok különkiadásait sincs türelmük megvárni, megtudják a délelőtti tárgyalás eseményeit, az ott sebtében ebédelő újságíróktól. A hallgatóság nagy része is, miután a félórai szünet alatt sem akarnak eltávozni a feszült légkörből, itt ebédelnek meg és itt költik el szerény ebédjüket a birák és az esküdtek is. Ma délben is zsúfolásig megtelt a kis vendéglő s úgyszólván minden asztalhoz jutott egy-két „benfentes", aki a kiváncsi „laikusokkal" leereszkedve közölte „biztos" információit arról, hogy mikor hirdetik ki az ítéletet és milyen eredménnyel Tippelik az esélyeket... A Vörösmarty-pör sok embernek dúlta fel nyugalmát, nagy izgalmakat okozott mindenfele és nem kimélte az irodalmi berkeket sem. A törvényszéki palota közelében áll a Tumovka kávéház, amely délben és este csöndes nyárspolgárok és hangos irodalmárok találkozóhelye. A pör ideje alatt kivetkőzött megszokott képéből, a nagy- hajú fiatalok márványasztal mellett készülő remekeibe az ott feketézgető polgárok zajos vitája szól bele és a műremekek elkészülését néhány hétre elodázta. Ma délben is, amikor kitűnt, hogy egészen öt óráig még a tárgyalási termet sem nyitják ki, mindenki átvonult a Tumovkába és asztal-asztal mellett az esélyekről beszélt. Csak a védők és a birák, akik természetesen külöu-kü| lön meghitt társaságban ültek, nem vettek részt a szenvedélyes vitában, hanem az újságokban lapozgattak. Akiknek hírnevet hozott a nagy per... A lapok karrikaturáinak hála, a bünpörben szereplő személyek arca és külseje közismertté vált és ma már egyetlen szereplő, legyen az bíró, ügyész, vagy újságíró, nem kerülheti el a kiváncsiak tekintetét. Kosztecska dr. vasárnap a fiaumgartenben sétált, de onnan hamarosan el kellett menekülnie, mert az emberek fölállotlak a padokról és a vendéglői asztalok mellől ujjal mutogattak rá. Talán ezzel lehetne megmagyarázni, hogy az egyik tanácsbiró a tárgyalás második hetében szakállt kezdett növeszteni, nyilván inkognitóját akarta igy megőrizni. Kosztecska dr., ez a fiatal, nagytehetségii ügyvéd kétségtelenül megérdemli a feléje irányuló közfigyelmet, amely már valósággal a túlzásba csap át. így ma megtörtént az az eset, hogy tudta és beleegyezése nélkül egy diákcsoport vezérszónokául nevezte ki. Kosztecska ugyanis, aki régi diákvezér, első elnöke volt a Masaryk-kollégium- nak és mivel a diákoknak valami vitájuk akadt a kollégiummal, holnapra tiltakozó gyűlést hívtak egybe és a gyűlés szónokául Kosztecska dr.-t nevezték meg. Amidőn az erről szóló ujságközle- ményt Kosztecskának megmutatták, ez kijelentette, hogy semmiről sincs tudomása. A hangulat a törvényszéki épüllet környékén', ahol állandóan és kitartóan tanyáznak a kiváncsiak, izzó és feszült. Izgatottan, tárgyalnak a vádlottakról, az Ítélet esélyeiről és időpontjáról. Ki, mit tud, továbib adja, ki, mit sejt* közli a másikkal és egy-egy kevéssé ismert megfigyelés, vagy érte- süliés hálásan fogadott tótokként száll szájról- szájra. Különösnek tartják Michalko ma déli viselkedését. Délben az elnöki rezümé és a szünet elrendelése után ugyanis belépett a tárgyalóterembe egy Prágáiban tartózkodó szlovák jogszigorló, Mi- dbalko régii ismerőse. Amidőn Michalko megpillantotta, barátságosan odaszólt neki: — Hogy vagy? — Jól — válaszolta a megszólított s talán akaratiamul is föltette a szokásos kérdést: — és te hogy vagy? — Én is jól vagyok — válaszolta kedélyesen MMMko —, csak nagyon éhes vagyok. A következő pillanatban azonban Midhalfco- nak már a kezébe akadt az a kis csomag, amelyet védője délben rendszerint, oda szokott neki adni és aimelvben eleség van. Áz esküdtbiróság iléL. EéUhiat órakor a törvényszéki palota épületét már százakra menő tömeg vette körül. A kapukban tucatnyi rendőr igazoltatta a belépőket, kiket a legszigorúbb ellenőrzésnek vetettek alá. Néhány perccel félhat után vonultak bi§ a? esküdlek a.zsúfolásig megtelt, izgalomtól fűtött hangulatú terembe. Halottá csöndben emelkedett föl a főes- küdit és papírlapról olvasta fel a következő verdiktet:
