Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-31 / 124. (1751.) szám
6 1928 május 31, esfltgrtgfc. „Mindhárom vádlóit bűnös!“ Első fokérdés: „Bünös-e Michalko János abban, hogy 1926 julius 16-án Vázsecen a Kiávánhegy alján a Fehér Vágnál egy vagy több tettestárssal megölt egy embert, azaz Vörösmarty Margitot méreggel, vagy fojtoga- iássaJ, vagy pedig más mádon, előre megfontolt szándékkal44. Tizenkét szóval: igen. Második főkérdés: „Bünös-e Klepetár János dr. abban, hogy 1926 julius 16-án Vá- zseeen, a Kriván-hegy alján, a Fehér Vágnál egy vagy több tettestárssal megölt egy embert, azaz Vörösmarty Margitét, méreggel, foj- togatással ragv pedig más módon, előre megfontolt szándékkal44. Kilenc szóval: igen, három szóval: nem. Harmadik főkérdés: „Bünös-e Sikorsky Miklós abban, hogy 1916 julius 16-án Vá- zsecen, a Kriván-hegy alján, a Fehér Vágnál egy vagy több tettestárssal megölt egy embert, azaz Vörösmarty Margitét, méreggel, foj- éogatással vagy pedig más módon, előre megfontolt szándékkal44. Tizenkét szóval: igen. Negyedik főkérdés: „Bünös-e Michalko János abban, hegy 1926 julius 16-án Vá- zsecen egy vagv két tettestárssal Vörösainrty Margit hagyatékából engedélye nélkül jegygyűrűjét, óráját, karperecét, medaillonját, ruháját, kofferét és háromszáz koronáját, vagyis idegen ingóvagyont elvett, hogy jogtalanul tulajdonába vegye?44 Tizenkét szóval: igen. ötödik kiegészítő kérdés: A negyedik fökérdésben felsorolt tárgyak összege nagy obb-e 200 koronánál? Tizenkét szóval: igen. Hatodik kiegészítő kérdés; Aljas és becstelen indokokból követte-e el Michalko János a negyedik főkérdésben felsorolt tettet? Tizenkét szóval: igen. ötödik fökérdés: „Bünös-e Klepetár János dr. abban, hogy 1926 ^ julius 16-án Vá- zsecen egy vagy két tettestárssal VÖrösamrty Margit hagyatékából engedélye nélkül jegygyűrűjét, óráját, karperecét, medaillonját, ruháját, kofferét és háromszáz koronáját, vagyis idegen ingóvagyont elvett, hogy jogtalanul tulajdonába vegye?44 Tizenkét szóval: nem. Negyedik pótkérdés: Bünös-e Klepetár János dr. abban, hogy 1926 julius 16-án Vá- zsecen vagyonszerzés céljából olyan tárgyakat (medaillont), vett magához, amelyekről tudta, hogy olyannak a kezébe jutottak, (Michalko) aki lopás révén jutott hozzájuk, vagy birtokolta? Tizenkét szóval: nem. Hatodik főkérdés: Bünös-e Sikorsky Miklós abban, hogy 1926 julius 16-án Vázsecen egy vagy két tettestárssal Vörösmarty Margit hagyatékából engedélye nélkül jegygyűrűt, órát, karperecét, medaillont, ruhát, koffert és háromszáz koronát, vagyis idegen ingó vagyont magához vett hogy jogtalanul tulajdonába vegye? Tizenkét szóval: igen. ötödik pótkérdés: Bünös-e Sikorsky Mikí lós abban, hogy 1926 julius 16-án Vázsecen va- , gyonszerzés céljából oly tárgyakat vett magához (órát, karperecét, ruhát és koffert), amelyekről tudta, hogy, hogy olyannak a kezéből származnak, aki (Michalko) lopás révén jutott hozzájuk, vagy birtokolta. Tizedik kiegészítő kérdés: Aljas és becstelen indokból követte-e el Sikorsky Miklós a hatodik főkérdésben felsorolt tettét. Tizenkét szóval: igen. Hetedik főkérdés: Bünös-e Michalko János abban, ho^v 1926 februártól májusig Kassán és Prágában Vörösmarty Margitot azzal álltáivá, hogy feleségül veszi, fokozatosan 50.000 korona készpénzt csalt ki tőle, vagyis azzal a céllel, hogy jogtalan vagyonhoz jusson s ezzel megtévesztette. Tizenkét szóval: igen. Tizenegyedik kiegészítő kérdés: Á csalás utján elkövetett kár meghaladja-e a négyezer koronát? Tizenkét szóval: igen. Tizenharmadik kiegészítő kérdés: Aljas és becstelen Indokokból követte-e el Michalko János a hetedik fökérdésben felsorolt tettét? Tizenkét szóval: igen. Nyolcadik főkérdés: Bünös-e Sikorsky Miklós abban, hogy 1926 februárjától májusáig Kassán és Prágában Vörösmarty Margitot azzal áltatva, hogy Michalko János feleségül veszi, fokozatosan ötvenezer korona készpénzt csalt ki tőle és igy azzal a szándékkal, hogy jogtalan vagyont szerezzen, megtévesztette? Hat szóval: igen, hat szóval: nem. Arra a kérdésre, hogy Sikorsky, Michalko és Klepetár csalási szándékkal követték-e el az álesketést, az esküdtek mind a három vádlottra nézve tizenkét igennel szavaztak. A Sikorskyra vonatkozólag föltett ösz- szes kérdésekre az esküdtek igennel válaszoltak, csupán arra válaszoltak nemmel, hogy csalási szándékkal követte-e el azt, hogy mindkét lakásadójának adós maradt a lakbérrel. A Michalkóra. vonatkozólag föltett összes kérdésekre igennel válaszoltak, csupán csak egy kérdésre, amely egy főpincér százkoronás kölcsönéro vonatkozott, adtak az esküdtek nemleges választ. Majdnem valamennyi feltett kérdésre tizenkét szavazattal válaszoltak az esküdtek igennel, csak néhány kérdésnél volt a szavazatok aránya tizenegy igen és egy nem. A mellékkérdésekre, hogy vájjon becstelen és aljas szándékkal követték-e el a különböző bűncselekményeket, az esküdtek szavazatai ugyanolyan arányban oszlottak meg, mint a főfcérd és éknél. Az esküdtek verdiktjének felolvasása után, hat órakor a bíróság visszavonult, hogy áttanulmányozza az esküdtek verdiktjét. # Michalkóra halálbüntetést ügyész A bíróság öt perc múlva bevonult a terembe és megalapította, hogy az esküdtek verdiktje mindenben helyes. Ezután a vádlottak előtt felolvassák a verdiktet. Sikorsky keresztberakott kezekkel, lehajtott fővel, Michalko halálsápadtan, Keleptár pedig vér- beborult arccal, könnyes szemekkel hallgatta végig az esküdtek verdiktjét. Majd az ügyész szólalt fel és javasolta, hogy a bíróság Michalkóra, akire vonatkozólag semmiféle enyhítő körülményt nem talál, halálbüntetést szabjon ki. Klepetár részére a Szlovenszkén érvényben levő törvény 91. paragrafusa alapján az enyhítő körülmények figyelembevételvei halálbimtet's helyett életfogytiglani fegyházat és Sikorsky részére a 91. és 92. paragrafusban részletezett enyhítő körülmények figyelembevételével tizenötévi fegyházbüntetés kiszabását javasolja. Koszíecshes: „Inkább kérem a halált1“ Hrabal védő kéri a 91. paragrafus alkalmazását védence, Michalko ügyében is. Kosztecska dr., Klepetár védője halálsápadtan áll fel és az izgalomtól remegő hangon jelenti ki: — Mintsem hogy a bíróság az ügyész javaslata alapján ítélkezzék, inkább kérem védencem részére a halálos ítéletet. Chmelik dr., Sikorsky védője kéri, hogy a bíróság az ügyész által javasolt büntetést szabja ki védencére. Abiróság ezután este fél nyolc órakor ítélethozatalra vonult vissza.. A törvényszék énülete előtt ezrekre menő tömeg áll és várja az Ítélet kihirdetését. Óriási rendőri készültség tartja fönn az utcán a rendet. A bíróság tanácskozása lapunk zártakor még tart. A magyar szindarabirodalom világsikere!! Modern tengeri kalózok, akik elsülyesztik nagy összegekre biztosított hajóikat — Letartóztatták egy elsülyedt gőzös megmenekült személyzetét — Páris, május 30. Mintegy három hét ©lőtt az egész világsajtó beszámolt arról, hogy a francia tengerpart vidékén elsülyedt a Vinicolo gőzös, amely Marseilleből 5000 tonna áruval megrakodva útban volt Szmirna felé. A legénység megmenekült, azonban a hajót és a rajta volt árukat nem tudta megmenteni. A hajó parancsnoka az indulás ellőtt a szállítmányt és a hajót 5 millió frankra biztosította. A biztosítótársaságnak gyanús volt a titokzatos, a part közeiéiben történt katasztrófa, magándetektívek utján nyomozást indított és ekkor kiderült, hogy a hajót maga a kapitány sülyesztette el, miután gondoskodott saját és a beavatott legénység életének megmentéséről. A hajón semmiféle értékes rakomány nem volt, csupán cement, azért, hogy hamarabb sülyedjen. A marseillei rendőrség a kapitány kivételével az elsülyesztett hajó egész személyzetét letartóztatta, valamink a megszökött kapitány több cinkostársát, közöttük egy görög kereskedőt, két francia' biztosítási tisztviselőt és egy galíciai ' tőzsdeügynököt. A marseillei rendőrségen a Vinicolo ügye nem okozott különösebb feltűnést. Tavaly hasonló körülmények között elsülyedt az Athena gőzös, amely szintén nagy összegekre volt biztosítva. A gőzös tulajdonosa, Antonio Garibaldi felvette a biztosítási összeget és hosszú ideig élvezte vakmerő vállalkozásának gyümölcseit, imig egyik elbocsátott alkalmazottja feljelentette. Antonio Garibaldi most szintén a marseillei törvényszék fogházának lakója és ügyét juniüs végén fogja tárgyalni az esküd:szék. Megszólalt a halott komarovi győző... A most elhunyt Auffenberg generális EelepEezése szenzációs letartóztatásáról a komarovi nagy győzelem után Becs, május 30. (A P. M. H. bécsi szerkesztőségétől.) A világháború első nagy győzelme és ugyancsak első nagy botránya a most elhunyt Auffenberg báró nevéhez fűződik. Ez a zse- niális hadvezér — az osztrák-magyar hadsereg egyetlen nagy taktikusa — 1914 őszén már döntő győzelmet aratott az oroszokon. A győzelmet azonban nem az orosz hadsereg várt megsemmisítése és ezzel a háborúnak a keleti fronton való győzelmes befejezése, hanem a győztes hadvezér letartóztatása 'követte. A hadbirósági tárgyalás, amint ismeretes, rehabilitálta és felmentette ugyan Auffen- berget az ellene emelt súlyos, de teljesen alaptalan vádak alól, azonban a komarovi győző nem tért vissza hadseregének élére, hanem mint nyugalmazott tábornok csendes és passzív szemlélője maradt az eseményeknek. Az összeomlás után elvesztette nyugdiját, mivel a saint-germaini békeszerződés következtében román állampolgár lett. Ausztria igy beszüntette nyugdija folyósítását, a román kormány pedig csak abban az esetben volt hajlandó a nyugdíj fizetésére, ha a ko- maTOvi győző Romániában telepedik le. Auffenberg generális azonban nem tudott megválni Becstől és öreg napjaira Írással kereste meg a kenyeret maga és felesége számára. Auffenberg szívesen látott cikkírója volt előkelő bécsi, berlini és budapesti újságoknak és fejtegetései a pacifizmusról, az uj világbáböTU megakadályozásának lehetőségeiről mindig nagy feltűnést keltettek és azt tanúsították, hogy a komarovi győző nemcsak nagy katona, de előrelátó, nagytudásu és izig-vérig pacifista politikus volt. Auffenberg könnyen megszabadulhatott volna a szegénységtől, ’ külföldi könyvkiadó- cégek fantasztikus összegeket Ígértek memoárjaiért, 5 azonban nem volt hajlandó tőkét kovácsolni a vele szemben elkövetett igazságtalanságból iM és egykori ellenségeinek nem aWrt leleplezésekkel kellemetlenkedni. A halott hadvezér most azonban mégis megszólal. Egy volt bajtársa, aki életének legválságosabb óráiban is kitartott mellette, annak idején ; feljegyezte naplójába beszélgetését AuKenberggel közvetlenül felmentése, illetőleg börtönből való szabadulása után. Ezt az eddig ismeretlen naplórészletet, amely nemcsak egy nagy hadvezéT tragédiáját világítja meg, hanem fényt vet a kettős monarchia legmagasabb köreiben uralkodott viszonyokra is, módunkban van a következőkben közölni: Ma két órán át beszélgettem Auffenberg- gel. — Szereujcgéti<^ó®em első .oftoaffla Péter Ferdiináind főherceg volt! — mondotta mély keserűséggel és egy pontos térképen megmagyarázta a'főherceg súlyos következményekkel járt hibáit a komarovi ütközetben. — Éppen aznap reggel, amikor a 25. népfelkelő brigád segítségére jött a vadászoknak, hogy az oroszok körülzárása teljessé legyem (ami az oroszok teljes jobbszárnyának eifoga- tását jelentette és az oroszok végleges vereségét eredményezte volna), éppen abban az időpontban, délelőtt 11 órakor a csapatok sürgönyt kaptak (Péter Fer- dinánd főhercegtől, hogy a harcot nyomban hagyják abba és kezdjék meg a visszavonulást ubból Czesznikibe, tehát 10 kilométerre nyugat felé. — Péter Fredinánd főherceg intézkedése — folytatta Auffenberg báró — igen lesújtotta, mivel ez a parancs az orosz hadsereg feletti biztos győzelem meghiúsulását jelentette. Amikor a főherceggel találkoztam, nem titkoltam felháborodásomat és a következő szavakkal köszöntöttem: „Ha ön nem lenne főherceg, már rég a hadbíróság börtönében ülne!44 — Néhány nap múlva besúgták Frigyes főhercegnek, hogy én súlyosan megsértettem Péter Ferdimánd főherceget.J 1915 április 23.-án Ferenc József a kamarilla áskálódásai ellenére mégis kitüntetett „Komarov bárója44 címmel. A rágalmazóknak azonban sikerült a legmagasabb kéziratot visszatartani „amíg az ellenem folyamatba tett katonai vizsgálat44 véget nem ér. Két nap^mulva már vizsgálati fogságba vetettek. Magánzárka! Utoljára több mint 50 év előtt, kadettiskolás koromban voltam magánzárkában, mert szolgálat közben dohányoztam. Akkor azonban zárkám ajtaja előtt nem állott szuronyos őr, mint most, a komarovi ütközet után. — Szegény feleségemet is megkinoztók. Bécsi lakásomban vizsgálóbizottság jelent, meg, átkutatta íróasztalomat, az összes szekrényeket. Mindent feldúltak, még az ágyak matracaiban is „titkos dokumentumokat44 kerestek. Egy -felbérelt „jóbarát44 terrorizálni próbálta' letartóztatásom következtében amugyis megfélemlített feleségemet. Azt tanácsolta, hogy utazzék azonnal Svájcba és változtassa meg nevét, irt ivei olyan súlyos bűnöket követtem el, hogy ő.sem maradhat Bécsben. — Kálváriám 1915 augusztus 4-én ért véget. ‘ Egy aljas módon lefolytatott vizsgálat után a hadbíróság felmentett. Nem voltam tehát bűnös, újra szabad voltam. Alaptalanul hurcoltak meg. Ezen azonban már nem lehetett változtatni. Nyugalomba küldtek és tehetetlenül kellett látnom, hogy ellenfeleim miként vezetik a biztos katasztrófa felé az osztrák-magyar hadseregei A magyar szindarabirodalom világsikere! I Sá,osl°b Ügyeimébe J J V iftluv eszi feni/kep fölvételek S* 9? resovon— Eperjesent.ak g legújabb színdarabja az g Díváid utódjánál. | OLIMPIA g Most jelent rr^g. Ára Kt 2j6, előfizetőinknek Ki 2i
