Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-31 / 124. (1751.) szám

6 1928 május 31, esfltgrtgfc. „Mindhárom vádlóit bűnös!“ Első fokérdés: „Bünös-e Michalko János abban, hogy 1926 julius 16-án Vázsecen a Kiávánhegy alján a Fehér Vágnál egy vagy több tettestárssal megölt egy embert, azaz Vörösmarty Margitot méreggel, vagy fojtoga- iássaJ, vagy pedig más mádon, előre megfon­tolt szándékkal44. Tizenkét szóval: igen. Második főkérdés: „Bünös-e Klepetár János dr. abban, hogy 1926 julius 16-án Vá- zseeen, a Kriván-hegy alján, a Fehér Vágnál egy vagy több tettestárssal megölt egy em­bert, azaz Vörösmarty Margitét, méreggel, foj- togatással ragv pedig más módon, előre meg­fontolt szándékkal44. Kilenc szóval: igen, három szóval: nem. Harmadik főkérdés: „Bünös-e Sikorsky Miklós abban, hogy 1916 julius 16-án Vá- zsecen, a Kriván-hegy alján, a Fehér Vágnál egy vagy több tettestárssal megölt egy em­bert, azaz Vörösmarty Margitét, méreggel, foj- éogatással vagy pedig más módon, előre meg­fontolt szándékkal44. Tizenkét szóval: igen. Negyedik főkérdés: „Bünös-e Michalko János abban, hegy 1926 julius 16-án Vá- zsecen egy vagv két tettestárssal Vörösainrty Margit hagyatékából engedélye nélkül jegy­gyűrűjét, óráját, karperecét, medaillonját, ruháját, kofferét és háromszáz koronáját, vagyis idegen ingóvagyont elvett, hogy jog­talanul tulajdonába vegye?44 Tizenkét szóval: igen. ötödik kiegészítő kérdés: A negyedik fökérdésben felsorolt tárgyak összege na­gy obb-e 200 koronánál? Tizenkét szóval: igen. Hatodik kiegészítő kérdés; Aljas és becs­telen indokokból követte-e el Michalko János a negyedik főkérdésben felsorolt tettet? Tizenkét szóval: igen. ötödik fökérdés: „Bünös-e Klepetár Já­nos dr. abban, hogy 1926 ^ julius 16-án Vá- zsecen egy vagy két tettestárssal VÖrösamrty Margit hagyatékából engedélye nélkül jegy­gyűrűjét, óráját, karperecét, medaillonját, ruháját, kofferét és háromszáz koronáját, vagyis idegen ingóvagyont elvett, hogy jog­talanul tulajdonába vegye?44 Tizenkét szóval: nem. Negyedik pótkérdés: Bünös-e Klepetár János dr. abban, hogy 1926 julius 16-án Vá- zsecen vagyonszerzés céljából olyan tárgyakat (medaillont), vett magához, amelyekről tudta, hogy olyannak a kezébe jutottak, (Michalko) aki lopás révén jutott hozzájuk, vagy birto­kolta? Tizenkét szóval: nem. Hatodik főkérdés: Bünös-e Sikorsky Mik­lós abban, hogy 1926 julius 16-án Vázsecen egy vagy két tettestárssal Vörösmarty Margit hagyatékából engedélye nélkül jegygyűrűt, órát, karperecét, medaillont, ruhát, koffert és háromszáz koronát, vagyis idegen ingó va­gyont magához vett hogy jogtalanul tulajdo­nába vegye? Tizenkét szóval: igen. ötödik pótkérdés: Bünös-e Sikorsky Mik­í lós abban, hogy 1926 julius 16-án Vázsecen va- , gyonszerzés céljából oly tárgyakat vett magá­hoz (órát, karperecét, ruhát és koffert), ame­lyekről tudta, hogy, hogy olyannak a kezéből származnak, aki (Michalko) lopás révén ju­tott hozzájuk, vagy birtokolta. Tizedik kiegészítő kérdés: Aljas és becs­telen indokból követte-e el Sikorsky Miklós a hatodik főkérdésben felsorolt tettét. Tizenkét szóval: igen. Hetedik főkérdés: Bünös-e Michalko Já­nos abban, ho^v 1926 februártól májusig Kas­sán és Prágában Vörösmarty Margitot azzal álltáivá, hogy feleségül veszi, fokozatosan 50.000 korona készpénzt csalt ki tőle, vagyis azzal a céllel, hogy jogtalan vagyonhoz jusson s ezzel megtévesztette. Tizenkét szóval: igen. Tizenegyedik kiegészítő kérdés: Á csa­lás utján elkövetett kár meghaladja-e a négyezer koronát? Tizenkét szóval: igen. Tizenharmadik kiegészítő kérdés: Aljas és becstelen Indokokból követte-e el Mi­chalko János a hetedik fökérdésben felso­rolt tettét? Tizenkét szóval: igen. Nyolcadik főkérdés: Bünös-e Sikorsky Miklós abban, hogy 1926 februárjától máju­sáig Kassán és Prágában Vörösmarty Margi­tot azzal áltatva, hogy Michalko János fele­ségül veszi, fokozatosan ötvenezer korona készpénzt csalt ki tőle és igy azzal a szán­dékkal, hogy jogtalan vagyont szerezzen, megtévesztette? Hat szóval: igen, hat szóval: nem. Arra a kérdésre, hogy Sikorsky, Mi­chalko és Klepetár csalási szándékkal kö­vették-e el az álesketést, az esküdtek mind a három vádlottra nézve tizenkét igennel szavaztak. A Sikorskyra vonatkozólag föltett ösz- szes kérdésekre az esküdtek igennel vála­szoltak, csupán arra válaszoltak nemmel, hogy csalási szándékkal követte-e el azt, hogy mindkét lakásadójának adós maradt a lakbérrel. A Michalkóra. vonatkozólag föl­tett összes kérdésekre igennel válaszoltak, csupán csak egy kérdésre, amely egy főpin­cér százkoronás kölcsönéro vonatkozott, ad­tak az esküdtek nemleges választ. Majdnem valamennyi feltett kérdésre tizenkét szava­zattal válaszoltak az esküdtek igennel, csak néhány kérdésnél volt a szavazatok aránya tizenegy igen és egy nem. A mellékkérdésekre, hogy vájjon becs­telen és aljas szándékkal követték-e el a különböző bűncselekményeket, az esküdtek szavazatai ugyanolyan arányban oszlottak meg, mint a főfcérd és éknél. Az esküdtek verdiktjének felolvasása után, hat órakor a bíróság visszavonult, hogy áttanulmányozza az esküdtek verdikt­jét. # Michalkóra halálbüntetést ügyész A bíróság öt perc múlva bevonult a terembe és megalapította, hogy az esküdtek verdiktje mindenben helyes. Ezután a vádlottak előtt felolvassák a verdiktet. Sikorsky keresztberakott kezekkel, lehajtott fővel, Michalko halálsápadtan, Keleptár pedig vér- beborult arccal, könnyes szemekkel hallgatta végig az esküdtek verdiktjét. Majd az ügyész szólalt fel és javasolta, hogy a bíróság Michalkóra, akire vonatko­zólag semmiféle enyhítő körülményt nem talál, halálbüntetést szabjon ki. Klepetár ré­szére a Szlovenszkén érvényben levő törvény 91. paragrafusa alapján az enyhítő körül­mények figyelembevételvei halálbimtet's helyett életfogytiglani fegyházat és Sikorsky részére a 91. és 92. paragrafusban részletezett enyhítő körülmények figyelembevételé­vel tizenötévi fegyházbüntetés kiszabását javasolja. Koszíecshes: „Inkább kérem a halált1“ Hrabal védő kéri a 91. paragrafus alkal­mazását védence, Michalko ügyében is. Kosztecska dr., Klepetár védője halálsá­padtan áll fel és az izgalomtól remegő han­gon jelenti ki: — Mintsem hogy a bíróság az ügyész ja­vaslata alapján ítélkezzék, inkább kérem védencem részére a halálos ítéletet. Chmelik dr., Sikorsky védője kéri, hogy a bíróság az ügyész által javasolt büntetést szabja ki védencére. Abiróság ezután este fél nyolc órakor ítélethozatalra vonult vissza.. A törvényszék énülete előtt ezrekre me­nő tömeg áll és várja az Ítélet kihirdetését. Óriási rendőri készültség tartja fönn az utcán a rendet. A bíróság tanácskozása lapunk zártakor még tart. A magyar szindarabirodalom világsikere!! Modern tengeri kalózok, akik elsülyesztik nagy összegekre biztosított hajóikat — Letartóztatták egy elsülyedt gőzös megmenekült személyzetét — Páris, május 30. Mintegy három hét ©lőtt az egész világ­sajtó beszámolt arról, hogy a francia ten­gerpart vidékén elsülyedt a Vinicolo gőzös, amely Marseilleből 5000 tonna áruval meg­rakodva útban volt Szmirna felé. A legény­ség megmenekült, azonban a hajót és a rajta volt árukat nem tudta megmenteni. A hajó parancsnoka az indulás ellőtt a szállít­mányt és a hajót 5 millió frankra biztosítot­ta. A biztosítótársaságnak gyanús volt a titokzatos, a part közeiéiben történt kata­sztrófa, magándetektívek utján nyomozást indított és ekkor kiderült, hogy a hajót maga a kapitány sülyesztette el, miután gondoskodott saját és a beava­tott legénység életének megmentéséről. A hajón semmiféle értékes rakomány nem volt, csupán cement, azért, hogy hamarabb sülyedjen. A marseillei rendőrség a kapi­tány kivételével az elsülyesztett hajó egész személyzetét letartóztatta, valamink a megszökött kapitány több cin­kostársát, közöttük egy görög kereskedőt, két francia' biztosítási tisztviselőt és egy ga­líciai ' tőzsdeügynököt. A marseillei rendőrségen a Vinicolo ügye nem okozott különösebb feltűnést. Ta­valy hasonló körülmények között elsülyedt az Athena gőzös, amely szin­tén nagy összegekre volt biztosítva. A gőzös tulajdonosa, Antonio Garibaldi fel­vette a biztosítási összeget és hosszú ideig élvezte vakmerő vállalkozásának gyümöl­cseit, imig egyik elbocsátott alkalmazottja feljelentette. Antonio Garibaldi most szin­tén a marseillei törvényszék fogházának la­kója és ügyét juniüs végén fogja tárgyalni az esküd:szék. Megszólalt a halott komarovi győző... A most elhunyt Auffenberg generális EelepEezése szenzációs letartóztatásáról a komarovi nagy győzelem után Becs, május 30. (A P. M. H. bécsi szerkesztőségétől.) A világháború első nagy győzelme és ugyan­csak első nagy botránya a most elhunyt Auffenberg báró nevéhez fűződik. Ez a zse- niális hadvezér — az osztrák-magyar had­sereg egyetlen nagy taktikusa — 1914 őszén már döntő győzelmet aratott az oroszokon. A győzelmet azonban nem az orosz hadsereg várt megsemmisítése és ezzel a háborúnak a keleti fronton való győ­zelmes befejezése, hanem a győztes hadvezér letartóztatása 'követte. A hadbirósági tárgyalás, amint ismeretes, rehabilitálta és felmentette ugyan Auffen- berget az ellene emelt súlyos, de teljesen alaptalan vádak alól, azonban a komarovi győző nem tért vissza hadseregének élére, hanem mint nyugalmazott tábornok csendes és passzív szemlélője maradt az esemé­nyeknek. Az összeomlás után elvesztette nyugdiját, mivel a saint-germaini békeszerződés követ­keztében román állampolgár lett. Ausztria igy beszüntette nyugdija folyósítását, a ro­mán kormány pedig csak abban az esetben volt hajlandó a nyugdíj fizetésére, ha a ko- maTOvi győző Romániában telepedik le. Auffenberg generális azonban nem tudott megválni Becstől és öreg napjaira Írással kereste meg a kenyeret maga és felesége számára. Auffenberg szívesen látott cikkírója volt előkelő bécsi, berlini és budapesti újságok­nak és fejtegetései a pacifizmusról, az uj világbáböTU megakadályozásának lehetősé­geiről mindig nagy feltűnést keltettek és azt tanúsították, hogy a komarovi győző nemcsak nagy katona, de előrelátó, nagytudásu és izig-vérig pacifista politikus volt. Auffenberg könnyen megszabadulhatott vol­na a szegénységtől, ’ külföldi könyvkiadó- cégek fantasztikus összegeket Ígértek me­moárjaiért, 5 azonban nem volt hajlandó tőkét kovácsolni a vele szemben elkövetett igazságtalan­ságból iM és egykori ellenségeinek nem aWrt lelep­lezésekkel kellemetlenkedni. A halott hadvezér most azonban mégis megszólal. Egy volt bajtársa, aki életének legválságo­sabb óráiban is kitartott mellette, annak idején ; feljegyezte naplójába beszélgetését AuKenberggel közvetlenül felmentése, illetőleg börtönből való szabadulása után. Ezt az eddig ismeretlen naplórészletet, amely nemcsak egy nagy hadvezéT tragé­diáját világítja meg, hanem fényt vet a ket­tős monarchia legmagasabb köreiben ural­kodott viszonyokra is, módunkban van a kö­vetkezőkben közölni: Ma két órán át beszélgettem Auffenberg- gel. — Szereujcgéti<^ó®em első .oftoaffla Pé­ter Ferdiináind főherceg volt! — mondotta mély keserűséggel és egy pontos térképen megmagyarázta a'főherceg súlyos következ­ményekkel járt hibáit a komarovi ütközetben. — Éppen aznap reggel, amikor a 25. nép­felkelő brigád segítségére jött a vadászoknak, hogy az oroszok körülzárása teljessé legyem (ami az oroszok teljes jobbszárnyának eifoga- tását jelentette és az oroszok végleges vere­ségét eredményezte volna), éppen abban az időpontban, délelőtt 11 órakor a csapatok sürgönyt kaptak (Péter Fer- dinánd főhercegtől, hogy a harcot nyom­ban hagyják abba és kezdjék meg a visszavonulást ubból Czesznikibe, tehát 10 kilométerre nyugat felé. — Péter Fredinánd főherceg intézkedé­se — folytatta Auffenberg báró — igen le­sújtotta, mivel ez a parancs az orosz hadsereg feletti biztos győzelem meghiúsulását jelentette. Amikor a főherceggel találkoztam, nem tit­koltam felháborodásomat és a következő sza­vakkal köszöntöttem: „Ha ön nem lenne főherceg, már rég a hadbíróság börtönében ülne!44 — Néhány nap múlva besúgták Fri­gyes főhercegnek, hogy én súlyosan megsér­tettem Péter Ferdimánd főherceget.J 1915 áp­rilis 23.-án Ferenc József a kamarilla áskálódásai ellenére mégis kitüntetett „Komarov bárója44 címmel. A rágalmazóknak azonban sikerült a legma­gasabb kéziratot visszatartani „amíg az elle­nem folyamatba tett katonai vizsgálat44 véget nem ér. Két nap^mulva már vizsgálati fogságba vetettek. Magánzárka! Utoljára több mint 50 év előtt, kadettiskolás koromban voltam magánzárká­ban, mert szolgálat közben dohányoztam. Ak­kor azonban zárkám ajtaja előtt nem állott szuronyos őr, mint most, a komarovi ütközet után. — Szegény feleségemet is megkinoztók. Bécsi lakásomban vizsgálóbizottság jelent, meg, átkutatta íróasztalomat, az összes szek­rényeket. Mindent feldúltak, még az ágyak matra­caiban is „titkos dokumentumokat44 kerestek. Egy -felbérelt „jóbarát44 terrorizálni próbál­ta' letartóztatásom következtében amugyis megfélemlített feleségemet. Azt tanácsolta, hogy utazzék azonnal Svájcba és változtassa meg nevét, irt ivei olyan súlyos bűnöket követ­tem el, hogy ő.sem maradhat Bécsben. — Kálváriám 1915 augusztus 4-én ért véget. ‘ ­Egy aljas módon lefolytatott vizsgálat után a hadbíróság felmentett. Nem voltam tehát bűnös, újra szabad voltam. Alaptalanul hurcoltak meg. Ezen azonban már nem lehetett változtatni. Nyugalomba küldtek és tehetetlenül kellett látnom, hogy ellenfeleim miként vezetik a biztos katasztrófa felé az osztrák-magyar hadseregei A magyar szindarabirodalom világsikere! I Sá,osl°b Ügyeimébe J J V iftluv eszi feni/kep fölvételek S* 9? resovon— Eperjesent.ak g legújabb színdarabja az g Díváid utódjánál. | OLIMPIA g Most jelent rr^g. Ára Kt 2j6, előfizetőinknek Ki 2i

Next

/
Oldalképek
Tartalom