Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-31 / 124. (1751.) szám
4 TOWGAI/v^tffARHIRkAfc Hamlet sírja és Andersen háza Irta: Hangaricus Viator Ödéma*, 1928 május végién . Hogyan kerül a dán iMiiálytfö és a nagy dán mesemondó egy kalap, alkarom mondani egy óim alá? A kettő közötti nagy ellentét folytán. ..Hamlet sarja" Shakespeare halibataitlam alkotásának 1 egk ©gy eletteértöbb reklámhazugeáiga, mely a dán hatóságok érthetetlen elnézése folytán az angol költő legpoétdkueahb hősét életire keltve s egyidejűleg siirfba téve, — üzleti óéira kamaitozEgy „töibib, mint élelmes" ezállod aitul-ajdonos a hamleti események szliinhelye, Helsingckr közeliében épüllt szálloda parkjában, számítva az angol és amerikai „uj turisták" (á la „uj gazdagok") tudatlan ságára, szépen kÜálilálo'tt sirhalmot álláitott fel, melyet — se szó, se beszéd — Hamlet sírjának nevezett ki. A parkkal határos erdőrészletben pedig — ez se kerül pénzbe — egy ártatlanul csörgedező forráskát „Qpheliad(xrrás“-nak keresztelt el. Az idegenek ötven peroenitje bedől s Helsing- örből, ahová a áhakespeari emlékeikkel1 körüllen- gett csodaszép kromborgd vár megtekintésére rán- diuífak, Manrienlysibe, „Hamlet sírjához" is ellátogatnak s a „több, mint élelmes" szállodás éttermében legalább egy reggelit elfogyasztanak. Hogy ezalatt. Shakespeare hányszor fordul meg sírjában, azzal persze a kutya se törődik, pedig a dánok pompás ömhumora ráadásul azt is ráfogta az élelmes szállodásra, hogy a sírban elhalálozott macskáját temette el. S kiderül, hogy az esetnek még ez a második része is reklámul szob gá'l, mert az idegenek ötveu percen'fje azért randid most már az apokrif Hamlet-sirhoz, hogy kaján elégedettséggel mulasson a becsapottak fölött s elmondhassa, hogy saját szemeire! látott vakarnit, ami nincs. S elleniéiben ezzel a mairienlysti hazugsággal, Dánia egyik legbárjosalbb városkájában ott szerénykedik Dánia valósága: Andersen odensei háza. Ezt a kis földszintes házat Andersen 'szülővárosa, Odense a nagy mesemondó szüieltésiének százéves fordulójára vásárolta s eredeti szegényes külsőjében helyreállítva, a nagy poéta múzeumát, rendezte el benne. Már maga a múzeum környéke, az ódon házakkal telespékelt zegzugos utcák is a mesék országába ringatnak, a sok régies bőltfelirat, cáíra- voretü vaslámpa, melyet hosszú vaskampóián ide- oda lógat a szűk emkátorokon besurranó szél. a Mjogletházak kiugró erkélye, az ablakfalakra erö- ©jjtetit, kétfelé tekfető tükőrlap, — igénytelen szép idők. megannyi ittearadit emléke: a legfáradtabb lelkű idegenre is nyugtaitőlag hatnak, lépésiről-lépésre visszavezetik ifjúikéra legkölitőiibb emléikeH- hez. a soha el nem felejthető szép Andersen- mesékhez. Az alacsony ház alacsony kapuja előtt önkéntelenül is meghajol a fej. A Irancáék Napóleon sírját úgy építették, olyan mélyre helyezték, ihogy minden látogatónak fejet kell előtte hajtani, a jő od emelek dehogy számításból, kegyeletből hagyták meg a kis boltíves kaput, Andersen emléke az, mely arra kényszeríti a kései utódot, hogy meghajtott fővel lépj© át az ódon ház küszöbét. An.dersen élete és meséd tértek pihenőre ebbe az egyszerű, kedves ki® háziba. Úgy történt a dolog, hogy 1905 április 2-án a városi tanács diszülésén, Andersen születésének 100 éves fordulóján, egy öreg odeneei polgár felvetette az eszmét, hogy a város nagy fiának olyan emléket állítsanak, mely egész életének bü tükre legyen, hadd gyönyörköd jenek, nézegessék magukat benne honfitársai, vándoroljanak hozzá a világ minden tájáról az emberek, hiszen Andersen meséinek bubája volt az első nagy erő, mely ifjú szivük lángját fellobogtatta, az első tiszta érzés, mely már nagyapáik szemlébe is könnyeket csalt. Az eszmét közlelkesedéssel elfogadták, Andersen házát eredeti egyszerű formájában felépítették, kis boltíves szobáiba Dánia minden részéből önkéntes adakozással hordták a mesemondó életére, működésére és halálára vonatkozó ezernyi emléket. Mert ritka változatos, sok-sok bajjal, de bájjal is volt tele ez a sokat hányatott, érdekes poéta- élet. ■Akárcsak Petőfi Sándor, Andersen is sziuész- bedéssel kezdte pályafutását. Mint földhözragadt szegény emberek árvája, az odeosei szegények iskolájában kezdetleges oktatásit nyert e csak tizenhété v és korában került hiányos nevelésének pótlása végeit gimnáziumba. Roöszatobnál-ros'saalbíb bázonyitványao. ott pironkodnak a szekrények üvegfala mögött, bizonyítván, mennyi kánnal kellett e minden idők legnagyobb mesélőjének a tudatlanság ködén keresztülvergődnie. De valamint a tiszta forrás kemény kavicsrétegen töri át a föld mélységét, hogy végezetül bőséges hullámokkal árassza el, tegye termékennyé a földet, az egyszerű kis pőrfiu lángoló zsenije is ezer akadályt leküzdve, lett végül a világ együk legismertebb, legnagyobb poétája, gyermekfiaintáziákat termékenyítő hatalmas folyam. Tizenhété vés koráiban öigányasszony jósolta Andersennek: — Sok kínlódás után bires emberré válsz. Világhírhez juttatod Odenset is, a polgárok a te tiszteletedre ki fogják világítani a várost, minit lobogó fáklya világit majd minden időkön keresztüli a te emléked... így is lett. Pályája kezdetiéin ide-oda cseHelt-botlott. Énekes, majd drámai színész akart lenül s mindenütt megbukott. Első Írásaival sem volt szerencséje. Nekivágott hát a világnak « mint annyi más nagy ember, külföldi sikerei után tatáit csak elismerésre otthon is, __ Ha tvanhété vés korában, dicsősége zenitjén választották meg szülővárosa díszpolgárának. 1867 december 6-án vollf az üpnepi beiktatás. ífllém a városi tanáccsal egész Odense ünnepi díszben várta a már akkor világhíres költőt. Az egykori odensei kis paraszt gyér eket a p üspöki palota diszlakosztátyában szállásolták el, estére pedig a városháza nagytermében díszvacsorát rendezett tiszteletiére a város. A polgármester felhöszöntője után harsonák zengték be a várost, az ablakok alá tódult egész Qdenise, Andersen nevét kiáltozták, látni, hallani akarta őt mindenki1. Feltárultak az ajt ószáruyak, az erkélyre lépett az ünnepeit- Fáklyás embereik ezred födött, mint egyetlen máglya égett, ragyogott, tündökölt a M- viüágiiltotit város. Mély csend, Andersen beszélni kezd: — Mint szegény, mezitlábos fiúcska futkostam köziét ek s most... Nem bírja tovább, zokogni kezd, — eszébe jut sok minden, s a ciigánvaisszony jövendölése, mely íme, most teljesedésbe ment. „Mert furcsa az élet", — gondolom magáimban én is, -mialatt ez emlékeket fülembe sugdosó kis szobákat járom. S a házból szűk kis udvarkertbe lépek, öreg orgonabokor sötétlila virága bólogat felém: — Ide-ide, erre a kis pádra, ifit üldögélt az a bús poéta is, jód esik itt a pihenés, orgonavirágos tavasz, — kedves odensei csend ... Megjelent Sir Dotmtdkönyve — Trianonról és a csehszlovákiai magyarságról — Prága, május 30. Ismeretes, hogy a múlt év őszén több angol ujságirő végigjárta Szlo- venszkót és Ruszinszkót, hogy a saját szemükkel győződjenek meg a magyar kisebbség itteni helyzetéről. Az akkor ittjárt újságírók közt a legtekintélyesebb volt Sir Róbert Do- nald, aki — mint most Stribrny lapjából, a Vecerni Listből értesüsünk — könyvben irta iné" csehszlovákiai utjának tapasztalatait. A velünk foglalkozó könyvről a Vecerni List tegnapi száma a következőket írja: — Meglepő, hogy Prága milyen indolens magaviseletét tanusit a magyar akcióval szemben s szinte hihetetlen, hogy még Prágában is zavartalanul és nyíltan űzik a magyar propagandát. A Grabenen levő André-féle könyv- kereskedés minden vevőjének, aki valamilyen angol könyvet vásárol, a megvett csomaghoz egy röpíratot mellékel, mely Róbert Donald- nak ismeretes angol propaganda-könyvét ajánlja megvételre. A könyv cime: Tragedy of Trianon: Hungarys appeal to humanity (A trianoni tragédia: Magvarország kiáltása az emberiséghez) s viscount Rothermere irta hozzá az előszót. A kétnyelvű röpirat első oldalán, melyet krétapapiroson adtak ki; nt.t, van a magyar revizionisták közismert bélyegjelvénye A második oldalán szöveg van, mely több helyen nyílt háborús fenyegetést tartalmaz, főleg Csehszlovákia ellen. A harmadik oldalon ugyanoly térképet látni, mint a bélyegjelvényen, azzal a külömbséggel, hogv ez n?"-óbb terjedelmű, részletes és statisztikai adatokkal van ellátva. A lap végül fölhívja a hatóságok figyelmét a könyv ilyetén való reklámirozására. Sir Róbert Donald könyvére, amennyiben hozzánkjut, még vissza fogunk térni. nBBnBMHaiSiBHHH Szlovák evangélikusok testvérieden sajtókampánya a magyar evangélikusok ellen írta: Egyed Aladár Az utóbi időben egyre jobban és kiméletle- nebbül támadják a magyar evangélikusokat saját hittestvéreik: a szlovák evangélikusok. A szlovák ev. egyházi lapok szokatlan hangon és modorban felelnek a magyar Ev. Lap Fórum-rovatának bátor, erős, de objektív kritikáira. Legutóbb Drobny János pozsonyi ev. lelkész a Stráz na Sione 4. számában küld egy üzenetet az Ev. Lapnak. Drobny kitessékeü a szlovenszkói magyar evangélikusokat i „Az Ev. Lap körül csoportosult magyarjaink- , nak összeférhetetlensége, elkapatottsága, nyegle- __ sége nem ismer határokat — Írja Drobny lelkész. Nincs olyan szám, amelyben félelem és szégyen a nélkül ezek a „lovagok" és „gavallérok", a for- ^ dulatig lutheranizmusuk miatt, — mert az tót hit volt, — szégyenkezők, most magas lovon ülő l hüvelykmatyik ne szidalmaznának minket, szlovák evangélikusokat. Mi türelmesen viseltük maró megjegyzéseiket, nem törődtünk támadóink- ’ kai, hisz kutyaugatás nem hallatszik az égbe, ha- ’ nem a legutolsó számban már a mi kedves „Stráz"-unkat is megrágalmazzák a maguk Fó- l rumában, még pedig kétszer is, és ezért ebből az alkalomból nekik egyszer és mindenkorra kijelent- ’ jük, hogy mi magunkat szlovák evangélikusok provokálni nem hagyjuk. A ti jezsuita, hamis, na- ] gyón is igazságtalan érveléstekkel magunkat a rólatok való nézeteinkben félrevezetni nem engedjük. Azok és olyanok vagytok, mint amilyeneknek a fordulat előtt ismertünk meg: erőszakosak, uralkodniakarő apostolai a magyar állameszmének: A „Kárpátoktól az Adriáig". Nem változta- _ tok meg s velünk szemben egyetlen fegyveretek: it retorzió, revanche-támadás azért, ami az isteni gondviselés segítségével és a nagy népek támo- _ gatásával, akik a kis népeket is meg akarták . szabadítani — történt, és valósult meg. A fegyve- . rekben sem vagytok válogatók. Mindenbe kapasz- . kodtok, ami malmotokra hajtaná a vizet, karika- y túráztok, rosszul magyaráztok. Csúnyául értelmez- tek mindent, ami a részünkről nyilvánosságra ke- . rül és ti, akiknek sokszor a kuckóban kellene 5 a hamun ülni és legalább bevallani, hogy eljött i a szigorú, de igazságos és megérdemelt büntetés, hogy ha lassan is, de mégis jól őrölnek az isteni malmok... Ti fórumoztok a nyilvánosság előtt, i kiabáltok, hogy milyen jogtalanság esett rajtatok, hogy a Strái merészkedett pellengére állítani Besztercebányát a magyar istentisztelet miatt, e hogy Bienik lelkész bátorkodott a szlovák kólóit nistákhoz meghívni a szlovák, prevrat előtti szlo- vák lelkészeket. Ne felejtsék el az Ev. Lapnál az urak, hogy nem vagyunk már a Tisza, Apponyi, Bethlen, Horthy féle éra, (a magyar ég és eme csil- s- lagai) kegyes, igazságos népet szerető uralma :lt alatt, akiknek ma is az Ev. Lap lélekben mélyen >. meghajol; hogy lettünk földnélküliekből tulajdon y hazánk birtokosai és hogy itt az életünket, viszo- i- nyainkat a mi, és nem az ő fazonjuk szerint renA Stráz nem a magyar istentiszteletek ellen, mint olyanok ellen harcolt, hanem rámutatott, hogy Besztercebányán, hol nem volt és nincs Árpád és Töhötöm utód, hanem csak szabadalmazott, t. i. koronáért átizélt — magyar, igy a helyi rendezők heves agitációja által felhajtottaknak, tehát demonstráló zsidóknak és katolikusoknak prédikált itt magyarul a megboldogult Zoch püspök; és Íme mégis magyar részről jönnek a panaszok, hogy a hivatalos egyház tele van gyűlölettel a magyar evangélikusokkal szemben. Besztercebánya és magyar istentiszteleti Ha Besztercebányán németül prédikáltak volna, azt még megértettem volna, de magyarul? Azt úgy nem értem, mint nem érteném azt, ha valakinek Debrecenben kellene szlovákul prédikálni. S hogy a taksonyi szlovák kolonisták kívánták a maguk körében látni a lelkészeket — a prevrat előtti szlovákokat, az ne égesse az Ev. Lap szivecskéjét. Talán nálunk is jól érezheti az ember magát abban a társaságban, ami neki megfelel. Nem állunk az Ev. Lap útjában sem. Ha neki nálunk Szlovenszkón nem tetszik, s szivében máshová húz, Isten velük. Mi őket erőszakkal nem tartjuk. De ha itt vannak és itt akarnak velünk maradni, akkor tudjanak annyi tisztességet, hogy a megváltozott viszonyok szerint lojálisán alkazmazkodjanak. Mert hiába minden, mi az Ev. Lap kedvéért nem megyünk ki a hazánkból, amit vérünkkel, áldozatainkkal nehezen szereztünk meg. Mi itt odahaza vagyunk, s akiknek nem tetszik; annak tárva nyitva van az ajtó kifelé". így irank mi Drobny János lelkész testvérnek szól válaszom. Olvastam az Ev. Lap szerkesztőihez intézett üzenetét, amely Fórum-rovatunk cikkeire többek között azt mondja: „Kutyaugatás nem hallatszik az égbe". Itt mindjárt meg kell állanom, mert egy a megrendítő fájdalmában és mulatságos epizód jut eszembe, amit Irányi Kamill székesfehérvári lelkésztársam és jő barátom mesélt el e napokban szenvedéseiből. Magyarságuk miatt Irányit három lelkésztársával és több más becsületes emberrel ártatlanul ötévi kényszermunkára ítélték, s az államügyészség fogházából először földalatti börtönbe vitték át. Az átszállítás nem gyalog, nem tolonckocsin, hanem a „sintér" rácsos kocsiján történt, amibe a hurokra került kóbor kutyákat szokták összegyűjteni. Elindulás előtt, az emberi önérzetükben vérig sértett foglyok „sinter" kicsijét oláh tisztek vették körül s nevetgélve gúnyos megjegyzéseket tettek a bennlevőkre. Akkor az egyik fogolyból az akasztófahumor egy ötletet csalt M: a körül- állő, nevető tisztek felé — a kerethez stílszerűen — először morogni, fogát vicsorgatni, majd kutyamódon ugatni kezdett. Az eredmény az volt, hogy az oláh tisztek mosolygó arca fanyarrá változott és szégyenkezve siettek a sintér-kocsi mellől. Drobny testvér bennünket, az Ev Lap szer- j kesztőit is ebbe a rácsos kocsiba szeretne szórt-1 1928 május 31, etrfl törtök. tani, amikor a magyar ev. érdekeket védő cikkeinket „kutyaugatásnak", minősíti. Megérdemeld né, hogy mi is stílszerűen válaszoljunk neki. De minket szüléink, taöitóink, tanáraink, a Kr. evangéliuma alapján — amelynek ő is „hivatott" hirdetője volna — arra tanítottak, hogy nemcsak embertestvérek, de az embertestvériségnek hirdetői 6 mint ilyenek egy hitvalláson álló lelkész- testvérek vagyunk. De mit is tettünk mi, az Ev. Lap szerkesztői, akiket Drobny igy szeretne kitoloncolni a köztársaság területéről a magyar határra? 1. Védjük az őshazából magunkkal hozott drága nemzeti kincseket az egyház falain belül. 2. Az igazságos jog bárdjával döngetjük a pártszenvedéllyel és sovinizmussal körülbástyázott lutheránus Bizánc kapuját. .— Bűn ez? Amig Önöknél u^y "látszik, érdem számban megy, ha valaki minél durvábban rúg belé még élni akaró magyar ev. gyülekezetekbe és azoknak lelkészeibe, addig nálunk, egyszerű kötelesség ez a védelmi harc, amit, ha nem harcolnánk meg, hiszem, egyetlen jobb érzésű szlovák ember sem fogna kezet vélünk. Sokszor gondolkodom azoknak a szlovák lelkésztársaknak a mentalitásán, akik azért gyűlölnek bennünket, mert Védjük a házunk táját. Ha önök a bosszú ideológiájában élve, az egyházban is megnyitják a magyargyiilölet zsilipjeit, azt még megértem. De micsoda mentalitás az, ameylik azt kívánja, hogy mi önöket szlovák Caesarokat, a gladiátorok köszöntésével üdvözöljük: Ave Caesar morituri te salutant?!! Mi nem meghalni, mi-élni akarunk és élni fogunk az önök kegyes engedelme nélkül és akarata ellenére is. És amig élet van bennünk, minden csapásra, amit önök mérnek ránk, feljajduhmk továbbra is, olcsó krajcáros hittel — amig nem a múlt megsiratása, a jelen szenvedéseinek felpa- naszolása, hanem a jövendő megalapozása a célunk, — addig nem ülünk fel farizeusi álbékességre valótörekvéseknek, — amig igaz az, hogy a rugót mennél inkább nyomják, annál jobban üt vissza, addig-minden alattomos vagy nyílt támadást, amely, jogainkat, létérdekeinket veszélyezteti, visszaverünk ezután is! Ez az első üzenetem! De van második is. Üzenetében ön kiteásékelt minket. • Az ókorban sem volt ismeretes az a „demokratikus" intézkedés, ' amely az impérium átvétele után arról a területről a lakosságot kidobta, hontalanná tette, s amit Ön rajtunk végrehajtani szeretne. Most *"'r mégértem, hogyan kerülhetett be a keleti kerület 1923. évi jegyzőkönyvébe (99.) olyan pont, amely, ahelyett,'hogy a hivatalos egyház teljes súlyával, erejével védené a hontalanságra kárhoztatott lelkészek jogait, disztingvál és kimondja, hogy csak azokat a lelkészeket része-i siti a jogorvoslat támogatásban, . akiket arra érdemesnek talál. Azt mondta egyszer valaki, hogy az Isten mentsen meg mindenkit attól, hogy papokból álló birőság Ítélkezzék felette; ezek után mi, az Ev. Lap szerkesztői minden nap külön hálát adhatunk a jó Istennek, hogy nem önök intézik az állampolgársági ügyeket. Hallgasson ide Drobny testvér! Én nem kertelek. Szivemet a tenyerembe teszem, hogy lássa,; mi van benne: A trianoni határokat nem a piros vér húzta meg, hanem a nagyhatalmak fekete ónceruzá- ja. Hogy nem a mi akaratunkból lettünk önökhöz csatolva, azt bizonyára tudja. Hogy közös hitvallás alapján álló egyházban, a közös akolban sem érezzük magunkat jól,'— azt, ha nem tudta, most nyíltan megmondom. Ne Tegyen erőszakos a pásztor, ne legyenek gorombák a bojtárok, — akkor mtajd vallom én is: először ev., azután magyar, de addig állom és tartom a vesszőfuttatást szlovák—német—magyar testvérek sorfala között ezért az elvért: először magyar, azután evangélikus. Lássa, Drobny tetvér, én őszintén nyilatkoztam. Azt is megmondom, 'hogy talán akadna még „odaát" -is egy-egy lelkész; állás mindegyikünk részére, elhiszi jigy-e azt is, hogy ott nyugodt, békés életet élhettünk volna, de ön pap, önnek ismernie kell a <jó pásztorról szóló példázatot és bennünk *azt kell megbecsülni, hogy itt maradtunk. ■ ' Legyen nyugodt, a köztársaság, az állam épségét tőlünk nem kell félteni. Mi megfizetjük az adót (egész biztosan többet, mint ön) a köztársaságban újabban katonáskodunk, munkákkal erősítjük az állam „talpkövét", emeljük kultúráját, de illojalitással nem vádolhat meg senki. — Példának hozom fel, hogy háromszor állítottak államellenes'izgatás vádjával a törvényszék elé egyes érdemet szerezni akaró stréberek, a törvényszék mindig felmentett. Mi megmondjuk, ami a sizvünkön fekszik, nyíltan, becsületesen, — de mindig tudjuk, mi a kötelességünk az állammal szemben. A haza fogalmát mi Jánossy Zoltánnal igy határozzuk meg: a hazának fő alkotórészei a föld, a jog, a szabadság és a nép. Amikor mi, a ,magyar’, verejtékkel áztatott földért, jógáinkért, szabadságunkért és népünkért folytatunk kemény . küzdelmeket, uj hazánkkal szemben teljesítjük kötele:©'veinket, de elvárjuk, hogy ezért megbecsülést kapunk és nem vándorbotot, amit öp szerelne a kezünkbe nyomni. Ha —- amint a legfőbb helyről , tett nVilatkozat mondja, — a mi fajunk fizeti be legpontosabban az adót, adja a legjobb katonát, a Kiss Ferenceket, akkor elvárjuk, hogy az önök kitessékelő uszítása csak sző marad, mert nemcsak a polgárnak van kötelessége' a házával szemben, de a hazának is a polgárral szemben. Ez a második üzenetem önnek Drobny lelkész-testvér úri . ; , i' : _ r* ■]
