Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-31 / 124. (1751.) szám
Kai isairamt 12 ©Idái Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága n., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha létemére ás Psrltex vitája bitül (s. p.) Pária, május vége. Pertinax, aki az Eclio de Paris külpoli-1 kusa és a francia publicisztika egyik dísze, | auerweinnel egyetemben a magyarság elle- i kampány legszívósabb intézői közé tartó-! Lk. A minap elkövette azt a feLtünéstkeltö j ibát, hogy sorozatos magyarellenes cikkei-í ek egyikében, talán más érvek kijján, vi-j éki revolverujságirókhoz hasonlóan bele- j ázott Rothermere lord személyes becsületé-! e, asszonyt hajszálakat igyekezett találni a j >rd magyarbarát akciójának inditóokai kö- j 3tt. Természetes, hogy Rothermere az Echo > e Parishoz intézett levelében felháborodva tasitja vissza a gyanúsítást és pontról-pont-. i elmagyarázza azokat az okokat, amelyek t ismert akciójának megindításához vezet-1 ik. A magyarság elégedetten veheti tudomá-; il, hogy ügye ismét egy első oldalt kapott a Jágsajtóban s végre az Echo de Paris fél- j dilié francia olvasója is hozzájuthat, hogy j egáns, világos és meggyőző összegezésben jékozódjék arról a problémáról, amelyet Idig csak kicsavarva, eltorzítva és — last )t least — Ízléstelen pletykákkal fűszerezve laltak neki lapjának hasábjain. De ezzel a >lémia nem zárult le, sőt éppen megkezdőit, amennyiben Pertinax hosszú cikkben j i laszal Rothermerenek és igyekszik állás- i >ntját szolidabb alapokra helyezni. Cikké-j >n két örvendetes tényt állapíthatunk meg. j őször, hogy elejti nevetséges pletykavád-1 it, másodszor, hogy a magyarságot nagy J őrizetnek minősiti, amelynek nagy afíinitá- J i vannak a francia nemzettel. Nyomban j ►zzáteszi ugyan, hogy a lelki affinitás és aj zihológiai rokonszenv alig számit a politi-J iban és a szövetségekben, de mi magyarok! erényen azt is megköszönjük Períinaxnak, j gy ellenségünknek, hogy lelki affinitást ta- i lit közöttünk és a francia nemzet között. | ízdetnek ez is elég. j Ha Pertinax mondja, hogy a francia és j magyar lelki struktúra között párhuzam i n, akkor annak az általános középeurópai j leménynek is igaza lehet, amely a magyaro- i t a Duna medencéje franciáinak, a cseheket < di<r poroszainak nevezi. A magyar indivi-S ális, művészi hajlamú, kissé könnyelmű,! orsan hevülő, bátor és forró nép, a cseh j yszerü és kitartó, szaporaságával mindent ! jntő kollektív természetű diszciplínáit mun- í sem bér, — szinte n em lehet t agadni egy- j szt a francia, másrészt a porosz affinitást.! inek a kettős párhuzamosságnak felemii- \ se nem felesleges, ha szembe akarunk száll- j Pertinax érvelésének legfőbb tételével, j íely a magyarságot, mint a germánság kö-1 aeurópai exponensét, a nyugateurópai j ávságot pedig mint a germánság közép- j rópai halálos ellenségét szerepelteti. Pertinax Rothermerenek irt válaszában; , mondja, hogy hiába van lelki rokonság a j igyarság és a francia nemzet között, hiába j veteli az emberiesség és a nemzetek ön- j idelkezési joga, hogy egy nemzetnek csak-' m egy harmadrésze ne sínylődjék idegen. ilom alatt, Franciaország kénytelen hü-j iykujját a magyar nemzet gégéjén tartani, j :rt a magyar nemzet a németség örök és j mészetes középeurópai szövetségese, mint ogy Csehország a németség örök és termé- ;tes középeurópai ellensége. Franciaország iáját érdekében nem kegyelmezhet meg ha- os ellensége örökös segítő társának. Mi tud- c, hogy ez a felfogás annyira téves, hogy in magyarázható a nagymüveltségü Perti- j x ismereteinek hiányával, hanem pusztán fszakaratával. A magyarság németbarátsá- nem volt örök, hanem akcidentális és a ígyar-német viszony semmiesetre sem mé- íbb vagy más, mint az, amely a cseheket a rmánsághoz fűzi. Elfelejti a francia publi- ta, hogy ha vannak úgynevezett természe- i ellenségek, mint aminőknek például a né-; síteket és a franciákat tartják, akkor a ku-j A üiisismetsoaa tiuneiesen siienere is iisimulóban van az olasz-lusoszláv konfliktus SpaüaSeban a fasclzmus ellen, Hiiiiilsaisi a dalmádal rombolások iránit füafiegfek — A francia baloldali saltó Mussolinit és a fascii- must ¥áá§l|a — Ráma légióikét nem tekintik ultimátumnak Róma, május 30. A nettunói szerződés ratifikálása körül támadt kavarodás, a tüntetések és ellentiintetések hullámai, még mindig nem csendesedtek le, de ma már határozottabb körvonalú képet lehet nyerni az eseményekről és következményeikről. Bizonyosnak látszik, hogy az olasz és jugoszláv kormány intenciója ellenére zajlottak le a helyenkint véres kimenetelű tüntetések és hogy a két kormány jószándéka eliminálja egy komolyabb, esetleg háborúval fenyegető konfliktus kifejlődésének lehetőségét. Bár a helyzet még most sem tisztult annyira, hogy a felizgatott kedélyek leesillapulá- sáról lehetne beszámolni, a tüntetések csupán szórványosan fordultak elő és a két kormány kölcsönösen tett diplomáciai lépései korántsem voltak oly kiélezettek, hogy az olasz-jugoszláv viszonyt újabb komplikációkkal fenyegetnék. Kiielftare a milánói lniiiilán konzulátus előli Római jelentések szerint Rómán, Velencén és Bolognán kívül tegnap jugoszlávelle- nes tüntetések játszódtak le Páviában és Milánóban. Páviában a rendőrségnek sikerült a tüntetőket széjjelszórnia, de nehezebb dolga volt a készenlétbe helyezett közbiztonsági szervezeteknek Milánóban, ahol a frontharcosok, a legionisták s többezerfőnyi tömeg vett részt a jugoszlávellenes tüntetéseken. A tömeg az Adriatica Rostra egyesület helyisége elé gyűlt össze és lármásan fenyegetőzött, tiltakozott a dalmáciai események miatt. Éjszaka két óra tájban az olasz diákok egy csoportja ^megrohanta a jugoszláv konzulátust, de a rendőrség az ajtóban visszaszorította és szétkergette a diákokat. A pár percig tartó kézitusában több rendőr megsebesült. Egy másik római jelentés szerint egy olasz gőzös tegnap a spalatói kikötőbe akart futni, de a lakosság kövekkel felfegyverkezve várta a parton és olyan kőzáport zúdítottak a hajó fedélzetére, hogy a kapitány nem mert parancsot adni a lehorgonyzásra. A gőzös kénytelen volt visszafordulni HlaEsfs rombolások Salaiéban megostromlására. A spalatói olasz konzul az első tüntetés után panaszt és tiltakozást jelentett be az ottani hatóságoknál, mégis másnap újból rombolások és tüntetések történtek a városban. A Popolo di Triesti Spa- latóból újabb nyugtalanságok hírét jelenti és azt Írja, hogy a tüntetők tegnap huszonöt olasz hivatalt és üzletet romboltak szét. V lap szerint a szerb lakosság szabotázsával lehetetlenné teszi, hogy az olasz hajók normális mederben bonyolítsák le személy- és teheráruforgalmukat. Színházi tüntetések Eeigrádban Mussolini ellen Belgrád, május 30. A belgrádi Nemzeti Színházban tegnap először szerepelt a párisi Vig- opera társulata. A francia vendégszereplés iran- (íiabarát tüntetésekre adott alkalmat, egyúttal a szánháas közönsége zajos tüntetést reaideaMtt Mussolini és a fascizmus éllen, aminek végül is a rendőrség vetett véget. A belgrádi nemzetvédelmi egyesület vasárnapra tiltakozó gyűlést hivott össze, a mélyben sokezeríőnyi tömeget akar felvotoultauii az ölasz- ellenes tüntetésen. A belgrádi rendőrhatóság a rend fentanfcá/sána széleskörű óvintézkedéseket tett. Szabadkán Rothermere helyett Mussolinit támadták Szabadka, május 30. A hatóságok tegnap Ro tberniere-ellenee népgy ülést engedélyezitek. Alighogy azonban a szónok Rothenmere-éllemés beszédébe fogott, a tömeg Olaszország ellen kezdett tüntetni és többé seníkisem foglalkozott a magyar revíziós kérdéssel. Végül haitalmas ol/atsz- ellenes demonstráció lett a népgyülésből, amit a rendőrségnek és csendőrségnek kellett szétverni. Több letartóztatálst is foganatősitolítak. A párisi sajtó támadja a fasclzmust Párás, május 30. A jugoszláv—olasz feszültség újabb kinoíbbanásia a francia baloldali sajtónak jó alkalmat nyújt a faseizmus elleni támadásokra. Baloldali körökben felette kritikusnak tartják a helyzetet s azt a kérdést vetik fel, vájjon Anglia elérkezettnek látja-e már a beavatkozás pillanatát és hogy az angol kormány sokáig türi-e még, hogy Sfuss ollini merész játékolt űzzön a ballkáni lőporeshordóval. Ha célszerű dolog — írja a® Ere Nouvelle — Jugoszláviát fegyelmezettségre és mérsékletire inteni, nem kevésbé helyénvaló lenne azt kivárani Olaszországtól, hogy ne kövessen olyan politikát, amely háborús célokat szolgai. A lap 'véleménye szerint legfőbb ideje lenne az olasz—jugoszláv ellentéttel kapcsolatos kérdések egész komplexumát a népszövetség elé vinni. Érdekes egyébként, hogy még egy olyan reakciós és fascistabanáit hírben A Stefani-ügynökság a külügyminisztériumhoz érkezett hivatalos jelentések alapján közli, hogy a Sebenicóban és Spalatóban lezajlott tüntetések komoly jellegűek voltait. Jóllehet a spalatói olasz konzul felhívta a rendőrség figyelmét a szükségessé vált óvintézkedésekre, mégsem akadályozták meg, hogy egy ötszázfönyi, nagyobbára diákokból álló csoport tüntetve vonuljon régig a város utcáin é9 szétrombolja az olasz üzleteket. Az olasz polgárok anyagi kára sokkal nagyobb, mint azt az első pillanatban hitték és most derült ki az is, hogy a tüntetők kísérletet tettek Tacconi szenátor házának rucákat és a labancokat ősi gyűlölködésükkel feltétlenül közéjük kellene számítani? Elfelejti Pertinax, hogy a germánság és a kialakuló francia nemzet még barátságban élt egymás mellett és karöltve harcolt arabok, angolok, törökök ellen, amikor a magyarság régen tragikus konflagrációba került a németekkel a Lech mezején? Elfelejti, hogy Mohácstól Világosig a magyarság története egyetlen és szakadatlan harc a germánsággal? Hogy Bethlen Gábor ugyanúgy ellensége volt a Habsburgoknak, mint a csehek, akik elvéreztek Fehérhegynél? Hogy Rákóczi a franciák szövetségese volt, amikor az osztrák generálisok vidám cseh zsoldosokkal harcoltak a francia királyok ellen? Hogy Ausztria 1 S48-ban szláv segítséggel verte le a magyarság önvédelmi harcát, amely a német Drang nach Ostent akarta feltartóztatni’? Oh, ez a híres Drang nach Osten, amelynek megtöréséért Pertinax annyi hízelgő bókot mond a szlávoknak! Mit tettek ezek a szlávok a Drang nach Osten feltartóztatására? [őoha semmit, mert míg a magyarság legyenIBBBnBHHBBBBHBBnnBBBBBBKXBBSÜBBaBBBBBBBBHi gült a harcban, a csehek a német „iga“ alatt békésen, zökkenő és harc nélkül fejlődhettek erős néppé, a szlávság legműveltebb és leggazdagabb törzsévé s a harmonikus prosperáló századaiban egyetlen megterheltségük talán csak az volt, hogy néha-néha katonákat kellett megszavazniok a rebellis magyarokkal birkózó osztrák hadseregek számára. Ha Pertinax elítéli a magyarokat, azért Ítéli el, mert örök germán csatlósoknak véli őket, ha Rothermere védi a magyarokat, azért védi, mert meggyőződése szerint a sorsuk elválasztható a németek sorsától, sőt Nyugat- európa javára szolgálna, ha ez az elválasztás bizonyos engedmények fejében keresztülvihető volna. A magyarság az egyetlen nép Kö- zépeurópában, amelyet semmiféle vérségi kapocs nem fiiz sem Németországhoz, sem Oroszországhoz. Akármelyik hatalmasodik el a kettő közül s hirdet középeurópai imperializmust, Drang nach Ostent vagy Drang nach Westent, a magyarság ott lesz a tiltakozók és a védekezők sorában. Lehet, hogy a közeljövőben nem a német, hanem az orosz vagy a kommunista imperializmus válik veszedelmessé Franciaországra s akkor a párisi kormány a német segítséget sem fogja megvetni az ujrendszerü keleti henger föltartóztatásá- ra. Német-francia közeledés máris történik ezeknek az eshetőségeknek kikerülésére s ilyen körülmények között lehet-e Pertinax főérve a magyarok ellen, hogy németbarátok? S ha már súlyos bűn a németbarátság, miért nem látja Pertinax, hogy a prágai kormányban két német miniszter ül, aki máris elért annyit, hogy Benes, a rettegett külügyminiszter, külpolitikai irányt változtat és Berlinbe megy parolázni? Vagy miért nem veszi tudomásul a Temps legutóbbi „csehszlovákiai levelét1*, amelyben a cikkíró dagadó büszkeséggel állapítja meg, hogy a trianoni revízió legnagyobb ellenségei a csehek hü társai: a csehországi németek? Miért nem veszi észre, hogy ha így folytatódik, idővel mi csehszlovákiai magyarok azt sem fogjuk tudni, kik törnek ellenünk, a szlávok-e vagy a németek, medve esz meg, vagy a farkas s csak azt fogjuk érezni, hoov „megesznek bennünket'1, ^
