Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-31 / 124. (1751.) szám
2 1928 mijn» 31, «»TOrt»K •ffcks lap, milmt ai Baho de Paris, is beáll as Oftasootrazág eliten tájmiadió sajtó Somáiba és awt Írja. hogy sem Framcdaotrezág, sean Olaszország neon engudíheéi nneg magánaik. hogy a kíis nicffusaeíteikiet érzékeoiys'éigiéfbieln Megbántsa és olílced.vetíeínlitS'OLondon higgadtan itéli meg a heByzetet London, május 30. A Daily Telegraph r ezár- ríkhbem foglal állásit ax olasz—jugoszláv viszony ■vtáfeágámlaik problémájához. A lap úgy nélekiediiík, hogy az elégtételt követelő odas® jegyzék mliaJtt nem kell aggofdialmaskodtnS, hiszen távoliról sincsen ultimátumyellege. Az előjeleikből ítélve, nőm férfiét kétség ahhoz, hogy a jugoszláv korfnány a történtek felett sajnálkozását fogja kifejezni és megfelelő elégtételt ad. A jugoszláv koflmiátay megmiutatta jószándélkáit a nettunjoá egyezmény raltiffifkáMsáira való készségével és ha elég erősnek bizonyult a nép hangulatával szemben is, M tudja húzni a® utolsó olaszeMenes tümftatfélslek mlé- regfogát. A helyzet még igy sem könnyű, mert Olaszország és Jugoszlávia között esalk ideiglenes komípa'omassziiTrjolk tartják az egyensúlyit, de azért remélni lehet, hogy a legutóbbi ineidíetajs következményeit minden súlyosabb komplikáció nélkül eltakaritják a két ország barnáitságols közeledésének utjából. További fejtegetésében a lap újból hang7ulyózza, hogy Mussolini jegyzékét nem lehet ultimátumnak tekinteni, ment a választ neon határozott időpontra kéri és nem is fenyeget háborúival, vagy a diplomáciai váiszotny megszakításával. Az olasz kormány teljes mértékben tudatában van azoknak a nehézségeknek, amelyeket a hurrátok és szlovének irtagatahfáJsia a jugoszláv kormánynak okoz. A Daily Chromicie kifejti, hogy a népszövetség közbglépéfee egyelő* * re nem vehető komolyan kopibinácíóba, miért a népszövetség csali abban az esetben foglalkoznék az üggyel, ha Jugoszlávia kifejezetten kérőié a beavatkozási. ü magyar nemzeti párt kassai kerületének választmányi ülése Rassz, május 30. A magyar nemzeti párt kassai kerülete június 4-én délután fél három órakor Kassán, az Orieut vendéglőben (Komensky-u. 10.) választmányi illést tart, meljmek tárgysorozata a következő: elnöki megnyitó, főtitkári jelentés, az országos elnök beszámolója a politikai helyzetről, törvényhozók beszédei, jelölések az országos képviselőtestületi választásokra, indítványok. Esetleges indítványok az ülést megelőzően bárom nappal előbb küldendők be a kassai pártfőtitkárság címére (Kassa, Fő-u. 87—89. sz. L). A kerület elnöksége a tárgysorozat fontosságára való tekintettel ez utón is fölkéri az összes kerületi választmányi tagokat a választmányi ülésen való föltétien megjelenésre. Mivel ugyancsak junius 4-én délelőtt 11 órás kezdettel az országos pártvezetőség is Kassán ülésezik, az országos pártvezetőségi ülés Után a kassai kerület az Orient külön termében közös ebédet rendez, melyre szívesen látja a jelentkező párthiveket. Az elszállásolást illető értesítések szintén a kassai pártfőtitkársághoz intézendők. A népszövetség külön bizottságot meneszt Ruszlnszkóba! A bizottság az autonómiát követelő nép panaszait vizsgálja meg London, május 30. Nagy feltűnést kelt Londonban az a hir, hogy a népszövetség külön bizottságot fog meneszteni Ruszinszkóba az autonómiát követelő nép panaszainak megvizsgálására és hogy a népszövetség jogosnak találta az ukrán nemzeti tanács feliratában felsorolt panaszokat és a titkárságot utasította, hogy a népszövetség nevében kösse a prágai kormány lelkére, hogy teljesítse a Ruszinszkó átvételekor vállalt kötelezettségeket. Primo de Rivera két évi szabadságra megy — Utóda visszaállítja az alkotmányos rezsimet! Parisból jelentik: A Journal jólértesült madridi forrásból közli, hogy Primo de Rivera, aki augusztus 15-re tűzte ki lakodalmát, rövidesen két évi szabadságra megy és helyetteséül a királynak Guadalorte közmunkaügyi minisztert hozta javaslatba. A köz munkaügyi miniszter kormányának az lesz a hivatása, hogy Spanyolországban visz- szaállitsa az alkotmányos rezsimet. Abauil szlovák községek Impozáns megnyilatkozása a keresztényszocialista párt mellett Fedor Mikló J kér. ssoc. képviselő az abatsji szlovákság között A® országos kereiszitiényeziodialista párt kerületi központja pünkösd bléltifojíén Abasziéptakoin és Rassaiujiíalun ingein szépen, siker tilt gyűlést tarfofit, amelyeken Fedor Miklós memzietigyüiléei képviselő is meg jelent. A két gyűlésem nemcsak a közvetlen szomszéd’, hanem még messzebbre eső községekből is megjelentek a párt helyi szervezeteinek képviselői. Az aibasziépluk'i szervezet a harcai határban Mura János vezetésével 50 tagú gyönyörűéin feldd- BBÍitett lovas'bíandiérkiim fogadta Fedor képviselőit, akit Tóth Szlalóczi János zászlótartó üdvözölt. A községiben a fogyasztási szövetkezeti ház diszkapuja előtt a helyi szervezet alelmöke újabb üidvöz- lettei s egy febénnuhás leiánycsoport virágos ókorral fogadta. A szövetkezeti hiáz udvarán mintegy 600 főnyi hallgatóság résztvételével Petrus Ferenc helyi szervezeti elnök megnyitotta a gyűlést, melyet a pozíció íjukat féltő agrárok és ludákok lármával igyekeztek megzaivami. A hatósági kiküldött felhívta a gyűlés elnökét, hogy a zavargókat intse rendre s mikor ezek a figyelmeztetésre nc|mi hallgattak és miár majdnem tettkgessógirle kéri,ült a sor, a hatósági karfiataíloan a rend zavarókat eltávolította. Fedor Miklós beszédében rámutatott arra, hogy az autonómiáiért küzdő s akkor még ellenzéki pártok az 1935. évi nemzetgyűlési választások idején a szlovenszkói választók szavazatainak 57 százalékát nyerték meg s az aulonőimislta programnak köszönhette a Hl inka-párt, hogy harminchat törvényhozói mandátumot kapott. A kormány, látva e veszedelmes többséget, alkudozásba lépett Hlinkáékkal, akik léprementek, beléptek a kormányba s a közigazgatási reformtörvény megszavazásával lemondtak az autonómiáról. A képviselő ismertette a közigazgatási reform által bekövetkező bajokat, rámutatott a reform gyakorlati értéktelenségére s beigazolta, mennyivel drágább a régi közigazgatási rendszernél. Megemlékezett arról, hogy az országos kereszt ény&zodialista párt keleti kerülete indította meg azt a mozgalmat, melynek öólja Keletszlovenszlkó részére Kassán egy országos közigazgatási expozitura kiharcolása. A képviselői beszámoló után Tost László központi titkár beszélt. Diélután lováshandérium kíséretében, a képviselő Kassaujfalü felé indult, ahol a kassai Hermád-bidnál a kassaujfalusiak lovasband'ériuma fogadta. Kassa újfalum Badő Gazdag András helyi elnök az 1906-ban felszentelt keresztényszo dialista zászló alatt várta Fedont s egy díszruháiba öltözött leányka rózsacsokrot nyújtott át neki. A nép.es gyűlést Gasovszky Gyula kötraeti titkár nyitotta meg, majd Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő mondott hatalmas beszédet. Utána Csizi Jód-Bróm flyóoyfiirdü Ajánlva: Érelmeszesedés, ideg, csont, bor, mirij cs izületi bajoknál, golyva, izzadmányok, hüdései angolkór és vérszegénységnél stb. Jódos fürdők, hidegvizknrák, fénykezelés — Otthoni ivó-fürdőkurák Prospektust küld a Fürdőigazgatóság Csizfürdi Öízkúpele. Fleis'chJmainin Gyula dr. kerületi főtitkár szólalt ■ A gyűlés úján az egyleti helyiségben ünm* vacsora volt, amelyen melegen méltatták a p országos elnökéinek, SzüMő Giéza dr.-nak nemz mentő mimikáját. Seipel „nem félti Burienlandot" Bécs, május 30. A keresztényszocialü tanács burgenlandi pártnapján Seipel állai kancellár kije'entetfce. hogy senkinek ne áll jogában Burgenland hovátartozóságáról v tatkozni, erről tárgyatalan eszmecserét föl itatni. „Vegyék narga ásómat bizonyitéku hogy én magam nem nyugtalankodom ( Burgenlandot illetően semmitől sem tartok —B—MSSBPUMffWJHMiU Borialmak kastélya — B0NDGYI BEQÉNY — Irta: Edgár Wallace (31) — A fér... — Mr Reed-erne-k torkán akadt a sző, annyira meglepte ez a kijelentés; de rögtön elnyomta áŰmélkodását és, közömbösséget színlelje, kérdezte: — Talán neon férnek össze? — Oh, a múltban elég jól összefértek! — vonogatta vállát a leány. — Ha nem volnának megesküdve, még érteném a titkolózást, hogy el akarják hitetni, hogy semmi közük egymáshoz. Mert bujkálnak, mindegyik a maga szobájában, mintha idegenek lennének és alig ismernék egymást. Ha már megunták egymást, miért nem válnak el? ... Mire való ez a porhintés a világ szemébe?-- És mióta tart ez az ... izé ... porhintés? — érdeklődött mr Reeder. — Talán tizr-tizenkét napja — mérgelődött a szobalány. — Pedig tudom, hogy megesküdtek, mert láttam a házasságlevelüket Hát év óta házasok. ÍMiss Crewe szekrényében van az írás ... A szobalány hirtelen meghökkenve hallgatott e1 és gyanakodva nézett a detektivre. — El se kellett volna mondanom ezi önnek —■ szólt észbekapva. — Nem akarok bajt csinálni senkinek és nem is haragszom rájuk, bár rosszabbul bánnak velem, mint a kutyával... Ezt a dolgot senkisié tudja rajtam kívül. Én is csak véletlenül jöttem Tá, mert két évig d szobalánya voltam. — IHat. éve, hogy férjhez ment? — csodálkozott mr Reeder. Mlég mindig nem akarta hinni. De aztán hirtelen szembefordult a leánnyal és merően az' arcába nézett: > 'Akar keress! öbveo foritot? ~ fcőrdezte. — Ennyit kap tőlem azonnal, ha csak egy pillanatra megmutatja azt a házasság- levelet. A leány arca lángbaborult; látszott rajta, hogy a kapzsiság és a gyanú erős harcot viv benne. — Ön talán csak tőrbe akar csalni? —- habozott aggódva; majd hirtelen megrázta a fejét: — Nem akarok kell eme tlens éget okozni neki. — Nézze, én detektív vagyok — mondta most mr Reeder — és az Állami Anyakönyvi Hivatal megbízásából vagyok itt, mert kétségeink vannak, hogy ez a házasság valóban érvényes-e. Én magam is átkutathatnám ennek a fiatal ladynak a szobáját, hogy megtaláljam a kérdéses okmányt, de 'én se akarok neki kellemetlenséget okozni, mert hátha mégis érvényes az a házasság. Éppen ezért gondoltam arra, hogy 'ön a segítségemre lehetne, ha nem utasítja vissza az ötven fontot... A leány még mindig habozott, de Végül azt mondta,.hogy: — „majd meglátja" ... Félóra múlva azonban visszajött a hallba azzal, hogy az okmány eltűnt. Megtalálta ugyan a borítékot, amelyben az okmány azelőtt volt, de ez a boríték most már üres ... Mr Reeder nem is kérdezte a vőlegény nevét, mert körülbelül bizonyos volt benne, hogy ismeri ezt a szerencsés embert. Annál inkább érdekelte a menyasszony apjának a neve s ezt meg is kérdezte: — Nem emlékszik legalább arra, hogy ia menyasszony apjának mi a neve lés a foglalkozása? — John Crewe, kereskedő — felelte a leány rögtön. — Az anyja neve pedig Han- nah ... Mis Crewe megeeküditetett a Bibliára, hogy soha senkinek nem árulom el, hogy ő már férjhez ment. — Na és tudja ezt még valaki önön kívül? — kérdezte a detektív. — Pia jól emlék- saera, a* imént azt mondta, hogy senki? f f A leány habozott.— De még valaki tudja — mondta aztán: mrs Burtont Ő szintén tud mindent. — Köszönöm, — mondta mr Reeder és, előszedvén a pénztárcáját, két fontot adott a leánynak. — Most még ösak azt szeretném, ha meg tudná mondani: mi volt a férj foglalkozása? A leány fölbiggyeszt ette az ajkát: — Titkár... de, hogy miért hívják titkárnak: igazán nem tudom, hiszen, ahogy látni tetszik, ő az ur itten, mert minden az övé. — Persze, persze, — bólintott mr Reeder és elbocsátotta a leányt. Azután taxiért telefonált Siltburybe.-— Kirándul, mr Reeder? — kérdezte tőle Margaret, amig az előcsarnokban sétálgatott, a bérautóra várakozva. — Néhány apróságot veszek emlékbe londoni barátaimnak — nevetett a detektiv: — tudja, mennyire szoktak örülni az ismerősök minden csekélységnek, ami 'vidékről jön! De nem Siltburybe ment a bérautón, hanem azon az utón kocsizott végig, mely párhuzamosan szaladt a tengerparttal és végül olyan süppedékes futóhomokba vitte, hogy alig lehetett kiszabadítani belőle az öreg taxit. * — Megmondtam, uram, hogy ez az ut nem vezet sehová, — kesergett a soffőr, izzadt homlokát törülgetve. — Hát akkor mi se megyünk tovább — vigasztalta mr Reeder és maga is nekifeküdt a rozoga kocsinak, melyet aztán kettesben ismét visszatoltak a járható útra. — Siltburyt nem nagyon látogatták a londoni kirándulók — ahogy visszafelé menet a soffőr mesélte —, mert a tengerpart kövecses, ■ a fürdőzők pedig a homokos strandot szere- ' tik ... Ámbár itt is vannak pompás homokos 1 strandok, csakhogy nem lehet hozzájuk férni, * Letértek balkézre, a községi útra, mely a i Siltburyhoz Vehető országút felé kanyarodott ‘ 1 és mr Reeder, aki a soffőr mellett ült, negyed* : óra múlva a jobboldali sziklás domboldalra mutatott: , — Miféle barlangok azok? — kérdezte, i — Kőbánya volt itt valamikor — felelte , a soffőr —, de már nem itt fejtik a követ. Sok: - ilyen barlang van erre. ügy össze-vissza fúr-1 ták, robbantották az egész dombvidéket, hogy olyan, mint a méhkas. Egyik barlang a másf ■ kát éri benne, ezek aztán egymásba szalad-* i nak, földalatti folyosók és üregek szelik egy-* mást keresztül-kasul, úgy hogy el lehet téved■ ni bennük. Az öreg Kimpon fejtette itt a kö-* • vet sok esztendőn át, de aztán belebukottVan itt akkora barlang is, hogy négylovas kocsival be lehet hajtani a száján. Vagy húsz évvel ezelőtt három gentleman ki akarta kutatni a barlangokat; be is mentek, de sohai többé nem látta őket senki. — És kié most ez a kőbánya? — kérdezte a detektiv. Nem nagyon érdekelte ugyan a dolog, de régi szokása volt, hogy amikor nagyon 'fontos és izgató problémán törte a fejét, mindig odaodavetett valami frázist és, ha nem is törődött a feleletekkel, amelyekre nem is figyelt, aa a haszna mégis megvolt, hogy az emberi hang — a beszéd muzsikája — zsongitőlag hatott az idegeire. Ez a megszokás vezette/ most is, mikor megkérdezte, hogy kié a kőbánya. — Mr Daveré — felelte a soffőr. —* Mindjárt azután vette meg, hogy az a három gentleman elpusztult a barlangokban és keri- 1 őssel zárta el a barlangok száját. Mindjárt megláthatja, mihelyt odaérünk. Szelíden emelkedő dombra kapaszkodott fel az autó. Mihelyt a tetejére értek, a soffőr Lefelé mutatott az országúira, amelytől vagy kétszáz yarduyira hatalmas, sötét üreg látszott. de a száját egész szélességében és majdnem egész magasságában is, vastag deszkák- bél összerótt eeré# zárta eh ...*
