Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-27 / 122. (1749.) szám
12 wmssmssmsmnamnBatissm maiswsaaismiifiízesMBamíro^ 1928 május 27, vasárnap. ságiról Jíi^t'd'em megállt és eaneütelblb hangon mondotta: — Mégis,.aüfláribogy vesszük, valami vám a németek és a franciák között. Valami defünMÜhatait- üain közeledés, amit röstöliek aizzall a frázissal illetni, hogy szellemi 'kapcsolat. A lelkek mélyén vaai miamii vonzódás. olyas- íéi-e. mint a koeszn éhekig együtriiélő férj és feleség lel kéken leket, akikért éppen a liosszu együttélés idegienittífit el egymástól és miest elválni készülődnek. Vefs rekesznek a bíróság előtt elmoajidaniaík egymásról minden. roisszat, de a szív mélyén tudják, kegy nem a másik a hibás, mindketten jó ©miberak. hisz évekig együtt voltak, csak az az átír ezott közekéig rontott el mindent. A német—üramcáa közeledést nem Henriot csiinálita, nem Briamdi, magától lett meg, — iüiletrve, ha pontosaik atkairaník tenni: egészen különös okai vannak. — A közeledés főoka? Németország 1 egyen- giilése és mentiaiitásváilozása. Itt, de csakis i'ttt és nem a politikáiban, nátron számit az, hogy a bárod'alom köztársaság leli. A hódítási tend'enjcia el- mnilit, ha a harciais kedv meg is maradt s a birodalom ma megint befelé, önmagának, a kedélyének él. Németország eleéztrákoszlott és vüsszalnyeaite régi romantikus arculatárt. A világihatailimi mámor egy pilanötra elmúlt s a németek ott vannak, ahol a napóleoni háborúk után voltak, amikor Franciaország fiatalsága érzelmes tisztelettel nézett az éteri, mezőik vándorainak látszó dalos és verses németekre. Soha nem volt divatosabb a német eszme nálunk, mint. a rettenetes francia—porosz tnsák, mint Jena és Leiip- Zig után. Goethe csakm'em francia költőnek számított, Hoffmann is, Budi is és Madame Stael k'öny- ve Nléimetországról, amelyben a Rajnán tuM földet úgy áliiibja elénk, mint egy bölcselőikkel, költőkkel és muzsikuBiokfcal telt cso d a országot, kiadáöt-kii- adásra ért el és a fiatalok bibliájának számított. — Ilyesféle van most is készülőben ? Vannak, akik félnek tőle. Itt, a Champs Elysées egyik színházában G';raud'oux egy színdarabját játszók, a Siegfriedet. Hallatlan siker. Ez a német—francia, tárgyú darab tőle vám ugyan nemzeti vonaitkoZásolkkaJ, de a németekkel végerődmánybem mléglis úgy bánik, mfimit Stael asszony: zenélő és áilmadozó, naiv óriásoknak tartja őket. Az együk kritikus meg is jegyezte, hogy SbaŐl asz- szo-nv ábrándja, úgy látszik, életrekelt. Pierre Bear óit uj regényt irt Axelle címen, azt mondják, a legjobb regénye. — A tárgya szintén német—francia vonatkozású, s az iró leplezetlen szeretettel Írja le ahogy a német a fu.nria felé vonzódik és megfordítva. A bécsi opera vendégjátéka olyan sikert jelentett Parisban, mint amilyenre harminc év óta nem volt példa, s csak Brúnó Walter berlini karmester diadala, amelyet a Sale Píeyel- ben aratott, hasonlítható hozzá. A piacot ellepik Goethe, Mozart, Beethoven, Schumann, E. T. A. Hoffmann és más romantikus költők életrajzai, s a Revue de 1‘Allemagne kezd univerzális jelentőségű lenni a francia irodalomban. Hogy egy külföldi irodalom annyira aktívvá váljék Franciaországban, mint most a német, arra Byron, Doszlojevskij és éppen a német romantika ideje óta alig volt példa. — Kérdem, jelent-e ez valamit? Azt hiszem igen. A német baloldal győzelme nem sokat számit, de ez a belső közeledés föltétlenül. A német születési statisztika következményei A Szajna partján sétáltunk a Trocadero felé. — Németország megváltozott. Akar egy olyan megállapítást hallani, ami nem szalonképes, talán nem is morális, de véresen valóság ts óriási módon jellemző? Az a körülmény, hogy a német birodalom születési statisztikája a háború után csaknem rosszabbá lett, miut a francia, többet használt a két nemzet közeledésének, mint ezáz berlini baloldali kormány együttvéve. Háború előtt ezer német nő hétszer annyi gyermeket szült, mint ezer francia, most pedig — tiz éves átlagban — alig szül többet, mint nálunk. Az újszülöttek száma évről-évre szabályosan csökken odaát A nyomor okozta, az elkeseredés? Lehet, de a jég megtörött, a német anyák és apák mentalitása megváltozott, s hogy úgy mondjam, a francia szellem diadalmaskodott. Riportereink, akik a birodalmat járják, csodákat mesélnek a megváltozott németekről. IJgy látják, hogy a nők „franciásabbak“, mint minálunk, rövidebb szoknyát hordanak és jobban festik magukat, mint Parisban, szabadabbak. modernebbek, jobban táncolnak és vidámabbak. A férfiak pedig elegánsabbak, többet sportolnak, mint mi, s a hagyományos német nehézvérüség már csak nyomasztó emlék. A köztársaság okozta? Egyremegy, a német nép közelebb jött a mi epikureista életfelfogásainkhoz. — Nem a választások, nem a politikusok fogják megcselekedni az egymásratalálást, hanem a nép. Nem az nevezhető közeledésnek, hogy bizonyos párhuzamosság vagy ellenpárhuzamosság van a két nemzet között, nem az, hogy a választásokat csaknem egyszerre tartottuk meg, nem az, hogy az elválasztíjhatatlanak; Briand és Steresemann, a s |lTn' ikrek mintájára „európai ikrek“- nc s .e, észlelitek d, csaknem egy időben voltak su- yopan hotegtvk és csodálatosképpen pont a vj5- jsz-i.-oa e ott\ ami szöget ütött egy-írét töprengő ej -be, , pepi tag a közeledés jeta* hajas© «■_ tani étien, — a lelkeknek az a váratlan és élénk vonzódása, amit mindenben éezrevehetünk. Paris lelke beszélget Németországgal A Trocadero elé érkezve a túlsó parton láthattuk már, ahogy Citroen villámai fölgyujtják az Eiffel-tornyot. A koromsötét éjszakán hirtelen hatalmas villám cikázik át, háromszázméter magasságból csaknem a földig, még egy és még egy: a torony megkezdte esti játékát. Az ötödik, legnagyobb villám után egy másodpercnyi csönd, majd lent, az első emelet fölött, mintha tűz gyulladna. Vörös villanylángok csapnak ki a mélyből, vibrálnak, kapaszkodnak, nyaldossák a falakat, — egyre nagyobb a tűz, a lángok szökkelve törnek a magasságba, már minden ég és hirtelen föllobog odafönn a bizonytalan csúcsoknál a karcsú épület taraja is és egyetlen hullámzó vörös lángtenger az acélhegy. Hirtelen széles hófehér villanysáv lövel ki a mélyből, fölfut a tetőig, ahol szétömlik és belekeveredik a vérvörös tüzbe: a víz megkezdte harcát a másik elemmel és nemsokára győzni fog. A lángok lelohadnak, csak a fehér fény marad és a torony ünnepi fénybe öltözik. Ragyogó csillagok jelennek meg, széles fénykarikák, mintha újra építenék az Eiffel-tornyot világosságból: csakhamar a kontúrokon is élesfényü lámpasor jelenik meg és előttünk áll villanyból a grandiózus torony, amelynek egyetlen lába akkora, mint egy tízemeletes felhőkarcoló, így közelről felejthetetlen látvány, benne van az elektro-dinamő-mágikus város minden varázsa. A fénytobzódásban pedig lassan megjelenik kéken, nyugodtan, óriási fénybetiikben az ur neve: Citroön. A másik partról nézzük. Csönd van, csak messziről morajlik a város. S mintha a toronyra erősitett rádiósodronyok halkán zizegnének. Kísérőm megragadja a karomat: — Páris lelke beszélget, a német Nauennel. Minden jó lélek dicsérje az Urat! Szvatkó Pál. SEBESE ERNŐ: TAVASZI ZSOLTÁR Magvető testvér ínséges hcdán-ba, tűrd el váltadon az Alkony hüs leplét. Állj ki a küszöbre, sáhfajod nyeld le, csak homlokod küldd fel a Jellegekbe Ne kapard véresre a buzakék eget, az Is ten úgyis csókot küld a földre És esókfa drága, édes csepp; ez- festi a pá zsitot zöldre, ettől gyógyul minden seb. Teveiled könnyezget Imnbcm a harmiot, a rö g is érted, csak néked 'dalaigat Fekete földnek, ha repedd a háta, szikkad a bélé s dübörög a lelke, Csak miattad zendül és jajgat és búg — m agvető testvér koMus határba. Lendülhetsz imát, úgyse hyM vissza, mán degy, hogy Krisztus vagy Jehova: ö! Csak hit muzsikáljon a Nyomorusdgb&l és Szeretet nézzen a Vaksors szemébe, ó, verejték gyöngye, tündöklő ékszer, nem tékoénltad még elégszer? Egyszer megunja az Ég imádat és leszór kis morzsát kerek asztalodra. Szivedből virágos tulipán nyíljék, ha künn a határba, más határába Megdöglik végre, az Égre! az ínség. Gazda g illatba részegülsz Kenyér, Acélosan szökkensz talprVi te búza, hidd el testvérem a rög is felkurjant. És visszhangja dörgő részeg zivatarban szivárvány-zászlóval int el a földre. Asszonyodé ajka’, ha gondokba sápad, csó kos ízzel lenéked édesüljön de vtond kérdőre, Isten, a szellőt, sok be teg tüdő kérlel kegyelemben, El ne vidd előlük a többi szép tiHmizt-, kell még a sarló kérges kezükbe És zsöUár válik minden sóhajodból és kris tály ragyog minden bús könnyedből. Úgy leszel boldog magvető, hullámos, szép, zengő, ringó, buja, nagy határba.! Kiújult a világharc a filmgyártás hegemóniájáért Angol és francia törekvések Hollywood egyeduralmának a megdöntésére — Ingadozókan Hollywood pénzügyi egyensúlya — Az amerikaiak uj tőkebefektetéssel próbálják megtartani előkelő pozíciójukat — Dollármilliomosok előnyben — Newyork, május közepe. A világ filmgyártása az utolsó tiz esztendőben szinte félelmetes erővel lendült fel. Az objektív szemlélő, távol a kaotikus revelá- cíó gyújtópontjától, szinte megdöbbent, ha súlyos dollármilliók befektetését hallotta a hollywoodi filmpiacon. Mert ho-gy Hollywood vívta ki magának a filmgyártás vezető pozícióját az utolsó évtizedben, azt mindenki tudja. Az amerikaiak üzletet csináltak a filmgyártásból (naiv ember! — mondhatná az olvasó — vájjon mikor nem volt a film üzlet?). Ragyogó üzlet volt, csak egy hibája volt és egy előnye is — sok pénz kellett hozzá. Az amerikai látta, hogy az érdeklődés a film iránt világszerte óriási és miután pénze sóik volt, hát megpróbálta filmmel megsokszorozr ni. Ez volt a sötétebbik oldala a hirtelen fellendült amerikai filmgyártásnak, amelyet nem vettek eleinte észre. Szédületes összegeket öltek bele a filmgyártásba. Monumentális képek kerültek ki a stúdiókból és jöttek vissza súlyos arannyal terhelten — egy ideig. Egymásután tűntek fel az uj filmjátszó tehetségek — megkezdődött a modern filmgyártás aranykora. Egyszerre mindenki rájött, hogy fényes üzlet a film és odaadta a pénzét egy rendezőnek. Száz és ezer ember gondolta, ha D. W. Griffith, miért ne én is? És elment filmet rendezni. Százezrek sóhajtozva gondoltak a vászonra; ha én oda kerülhetnék! És a legtöbb nem is maradt meg a sóhajtó zásnál, hanem elment Hollywoodba — filmművésznek. így összeverődött ott vagy százezer ember. Folyton változtak az arcok, mindig újak jöttek és távoztak a régiek, akik — csalódtak. Természetes, hogy ebből az őrült tömegből, amely nemcsak a mennyiségre, hanem viselőjének a fantázia túl ten gésére is vontaké zik, kitermelődött egy pompás anyag. Egy nagy tebetségrezervoár volt ez, szinte kimeríthetetlen. A nagy fellendülés elég sokáig tartott. Hollywood a siker földje Az amerikai film a legutolsó időkig uralta a világot. Minden tekintetben. Nagyszerű szervező erők organizálták az egész világot az amerikai film számára és — tették zsebre a szédületes pénzeket. Kiváló és kevésbé kiváló tehetségű, de élelmes rendezők jöttek ... művészek, művésznők. És általuk pár jó film. Csak egy-kettő. Nem sok. Mert az amerikai filmgyártás nagy lendületben elvesztette a művészi tendenciáját, az üzleti számítások, a menedzserek irányították a produkciót. És lassanként kialakult az átlag amerikai produkció, amely azonban, őszintének kell lennünk, még mindig felette állt az európai termelésnek. Lassanként ez a nivókülönbség megsemmisült. És akko-r következett, azaz csak most következik Európa. Mert Európában szintén rájöttek arra, hogy a filmgyártás jó üzlet. Tehát megindult itt is a nagy világégés után egy fejlődési periódus, ha lassan is, de biztosan. És Európa szerette volna lerázni Hollywood uralmát. Hollywood teljes fegyverzetben várta ellenfelét. Tudta, hogy le nem győzhetik, mert mögötte a newyorki 'Wall-street trezorjai lapulnak megszámlálhatatlan dollármilliókkal. És a yankee nem ijed!, meg a vén Európától, amelynek csontjai az éhségtől csörögtek. Nem sokáig. Európa, ha nem is teljesen, de talpra állott. Keresztülment néhány gazdasági és pénzügyi válságon, átvergődött egy világháborút ezt megelőzőleg és — talpraállt. Egy kis pénze maradt még, ha más nem, az, amit az európai államok egymásnak kölcsönöztek. És ebben bízva, kezdték meg a harcot Hollywood ellen. Reménytelennek látszott a helyzetünk. Ma-Gyóyjrflrdü ’l,l||||ll!!IIIIIIIIIIIIIIIIIIKIIIIIII!ll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIillll!ll!liiilllllllll(l!lll!IIIIH1'’ klimatikus gyógyhely a város házi kezelésében 382 méternyire a tenger színe felett, 6000 holdas fenyveserdö közepette. Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rheumásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkiválóbb orvosok által javalva. Csehszlovákia legolcsóbb fürdötelepe. Teljes penzió naponként 37 korona. 4 Kaszinó, sportpályák autó, fogat és a szórakozások különféle nemei. Vasúti kedvezmény. Prospektust küld a fürdöigazgatóság Bardiovské Kupéié. Szezon kezdődik május végén és tart szeptember végéig. f Hollywood belső válsággal küzd Hollywood ellent, is állt volna minden hatalmi törekvésnek, ha nem jön közbe egy majdnem katasztrófába kimenetelű baisse a filmgyártásban. Hollywood lassanként kimentette a a öteiek jae-m úgy, i4i* tak he, ahogy azt a filmcézárok igazgatósági irodáikban előre kiszámították. Nem kell itt félreérteni valahogy ezt a lanyhuló tendenciát Hollywoodban. Nem arról volt szó, hogy a ítoMtíén BSffi ío£pg elég Rta Hasam üi i ||T- fTTTTűri fUTírrdi 11 iíá'd: II1 ........................ és itt már a professzionista pénzemberek keze mutatkozik — ők úgy vélték, hogy a befektetett tőkéhez képest a bevételek nem jelentenek oly nagy pluszt, hogy érdemes lenne továbbra is a máshol jobban elhelyezhető pénzt filmgyártásra fordítani. És ezt az óvatosságot még fokozta egynéhány film anyagi kudarca, néhány nagyszerű helyzetben lévőnek vélt filmvállalat bukása.- Nem kell mesz- szebbre mennünk, csak a Warner-gyár tragikus összeomlására kell gondolnunk. Az amerikai tőkének ez az érthető idegenkedése okozta Hollywood belső válságát. Furcsa hirek terjedtek el, általános leépítésekről és üzem megszüntetésekről beszéltek mindenfelől. Csak részben volt igazuk. Hollywood belátta, hogy ilyen hallatlan apparátussal, fantasztikus sztárgázsikkal nem lehet sikeresen és ami a fő — jövedelmezőn operálni. És tényleg megkezdődött a nagy leépítés, ha nem is oly arányban, mint regélték szélté- beu-hosszában róla. Tényleg redukálták az üzemköltségeket, a sztárok fizetését is lényegesen leszállították, több hírneves színésznőnek (Pofa Negri) pedig egyszerűen nem újították meg a szerződéséi. Aránytalanul kisebb összegeket irányoztak elő egy-egy készülő film költségeire és egy-két gyár néhány hónapra egyszerűén bezárta stúdiójának kapuit. Hollywood felett egyszerre hizouytalan- ság lelt úrrá, senki sem tudta, mi lesz, — egyáltalán történik-e még valami? Történt. Az amerikaiak meglepetésére — Európában. Európa készülődik Európa lábhoz tett fegyverre! várt. Mikor Hollywood válságának hírét vették a kontinensen, megkezdődött a támadás. Jöttek a kontingens-törvények, amelyek megszorították az egyes országokban az amerikai filmbevitelt. Anglia pedig jóformán teljesen kiszorította a hollywoodi filmeket és saját filmgyártásra rendezkedett be. Neves rendezőket és színésznőket szerződtetett Hollywoodból és állami felügyelet mellett próbálja életre kelteni az angol filmipart. Ehhez aránylag elég kedvező a helyzeteimért a domíniumokon elhelyezheti elkészítendő filmjeit. És anyagilag is elég erős. Franciaországban szinten heves harc volt, már-már teljesen kivonultak a hollywoodiak a francia színházakból, amikor az utolsó pillanatban Hollywood esze, William Hays, a filmcár, személyes közbelépésével, ha nehezen is, de megegyezést létesített, Németország pedig az elsők között volt, akik erélyes kontingenstörvényei vágtak elébe az amerikai film hódításának. Egyszóval mindenki Hollywood ellen fordult. És voltak egyesek, akik megjósolták, bizonyos kárörömmel, Hollywood bukását. Ezek tévedtek. A pénz beszél Mert Hollywood magához tért. Még pedig gyorsan. A helyzet ma az, hogy a tőke újra bevonult a film fővárosába. De ez a tőke már raffinált és számító. Tobzódik ez is a dollárokban, de nem dobja ki az ablakon a pénz!, hogy más szedje fel. Okosan és nyugodtan megejtették a számításaikat az amerikaiak és — Hollywood ma újra él és lélegzik. A stúdiókban lágyulnak a reflektorok és fény borul az árnyra. Senki sem tudhatja azonban, mi lesz? Tény, hogy Hollywood egyelőre megtartotta a pozícióját. Igaz, hogy áldozatok árán. Európának pedig még nincs elég pénze ahhoz, hogy a Wali-streettel felvegye a harcot. Lényegében tehát nem változott, semmi. Félő, hogy a kalmárszellem egészen diadalmaskodik a művészi törekvések felett és ez nyomja majd rá bélyegét az ujaibb amerikai filmprodulccióra. Ellenkezője sem lehetetlen. Európa még megmentheti a filmet a művészet számára. Ehhez azonban idő és pénz kell. Idő, mely alatt utolérjék az amerikai technikát és pénz, amellyel fel tudják venni a as amerifcsá toEírédukoióv*4
