Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-20 / 116. (1743.) szám
: ^ •4íP «• «** 1928 május 20, vasárnap. gén vagy október elején egy boiritékiban leveleket adott át neki. Ő azonba nazokat anélkül, hogy megnézte volna, visszaadta Klepe- iár Máriának. Az elnök ezután bejelenti, hogy a bíróság hétfőn szembesíteni fogja Hladdkot, Rat- kovskyt, Palicskát és Pristoupilt Kóvarová- ral és Franzovával. Ez a szembesítés főleg azért történik, mert Kővárévá azt állítja, hogy az édeni társaság juldus 17-én este öt Fran- zová lakásáig kísérte el. Továbbá szembesítésre kerül még Kővárévá Vécsey Zoltán dr. hirlapiróval is. El utasa tóttá a bíróság az ügyész azon kérelmét, hogy Novak Anna színésznőt Kölnben hallgassák ki, mivel vallomása az ügy lényegét nem érinti. Néhány levelezőlap felovlasása után az elnök felolvassa Klepetár iskolabizonyitvá- nyait, amelyekből kitűnik, hogy Klepetár valamennyi osztályt kitűnő eredménnyel végezte el. Kosztecska védő javasolja Celansky rendőrtiszt viselőnek a kihallgatását. A bíróság döntését erre vonatkozólag hétfőn fogja kihirdetni. Ezzel az elnök a mai tárgyalást berekeszti. Beszélgetés Loui Dumat-val az u\ francia kamara huszonhatéves képviselőjével, aki az aj nyugateurópai fiatalságot, a modern sportembert s a tettre vágyó háború utáni generációt képviseli a politikában Miért Poincaré-párti a francia ifjúság ? — Egy gyermek, aki elhódította a kommunistáktól Páris egyik választó kerületét — Az ifjúság ellenállhatatlan varázsa a választásokon -— Rugby, autó, politika, optimizmus s a jövő — A gyengék és a betegek pártjai ellen azt átlátom, hogy minden, ami von és ahogy van nálunk, helyénvaló. Javítani kell a dolgokon, deniwknaitikiisaw, abszolút jóakarattal, abezélut bizalounimiál, s®or- gadonmmuail é aéssael. de nem inegőbili az egészeit. Hiába, a társadalom organizmusa ugyanolyan, miint az emberi organizmus: ha megtoetegezijk, nem lehet úgy segíteni rajta, hogy megölöm és a' semmiből inját akarok teremteni, ez nemi megy, lianeui orvosokat kel hivatnom, akik meggyógyítják ás helyreállítják a betegei. Mi nem rombolná akarunk és nagyképűen, isteniként, a semmiből újait teremteni, hanem javítani, ápolni, cáxéli'áini, finomítani a meglévőt. — Azt hiszem, ez a velem egykorú francia polgári ifjúság véleménye is. Optimizmussal a jövő felé Miközben a fiatal francia honatya beszélt, leb kesédéit és ikimelegedeti. Jólesett látni azt a modern embert, akiben az ép fest és az ép lélek kellemes harmóniáiban egyesül, aki tele van latin életkedvvé1! s aki soha nemi fogja megérteni a nehézkies keteti | ég északkeleti népek váron .vadít peasaíimlizminsáit, a meddő töprengést és szonroru unalmat, mely j soha, de soka nincs megelégedve azzal, ami I van és álmokat, gyakran veszedelme^ álmákat kerget. Louis Dumát egy képes foliy óiratot nyom á Párás, május 14. Az ug flratnda pamaimentbe sok tfurasia ember került be. Sdapinii, a vak hős, akit az ország koncentrált érdeklődése mellett Páriis 17-ik kerülete vá'liaszJbott meg, Oáabelite, a 'hóbortos patikus, aki- miek egész politikai programja n'bfbiain merül ki, hogy rögeszmeként követeli a patikák vasárnapi nyiitvatlartáBált, egy országúti imuzslikus valahol Bordeaux vidékiéről, néhány cutkirásainais, egy bai.r- táncos, egy hlajőioias, csupa érdékoe ember, akik majd ímegadj'ák a vén Pialials Bourbonnak azt a különös gat! zaimaítőt, amely a világ e legnyüzs- gőbb páriáim ont jiét állandóan jellemzi. A tiiszties honaityák közöli érdekességben nem uitolső helyet foglal ol az a két fiatal dépiuiló, aki valóban a gyerekszobából került egyenesen a ka- imarába, hogy ott népe érdekei fölött őrködjék. Fr anciaoirszágban a képviselőség nincs korhatárhoz kötiye s atki egyszer nagykorú, meg válasz! kiáltó, így történt, hogy április 22-én és 29-én két gyerekermheitt is megiiáilasztötlfak. olyáult. alkfflk- aiek még legénytől! s-etm pélyhedzik az állón s aki a világháborút legföljebb celnlk hírből ismeri. Az uj kamama legliatialaíbb tagija Alex- aindre Raury, aki 1903-ban sziilefcatit és (akiit Arié.ge-ben választottak miéig radikális ellenzéki prognmümal. A másik fiatalember Louis j)untat, alki 1901 december 24-én, aj|az csaknem 1902-ben, született Nanytesbetn s aikdit IPá- ris Plaásapce-kerülete küldött a képviselő- házba az Union Naitiomaíl programijával. •A két 'fial'alombér közüli tehát az egyik, a lruszon- ötéves, ellenzéki, a másik, a huszonhaté'vés, kormánypárti. A politizáló atléta (Louis Dumát, Paris és a kormánypárt liéglfia- ihalalhb hiomalyájia, a ezó legszorosabb értelmében annak a „varázsnak" köszönheti megválasztását, amelyről mondják, hogy az ifjúságból1 árad. 'Szép, erős. egészséges fiatalember, tiszta „sportív‘-jellegű, aki a politikánál csak a rugbyt és az autót szereti jobbam. Egy rehtemváüallait liiszitviie elője, (jó ómen) fiatal házas és most várja éppen, hogy fiiia megszülessék. Nagy optimizmus kellett ahhoz, hogy föllépjen s főleg, hogy a Plads'ance-kerületben lépjen föl nemzeti és kormánypárti progrannmail, aimelly kerület egyifke Paris lég vörösebb quartier-jeímjek. De Dumát elmondhatja Caesárral, hogy jött, látott és győzött. Nem ismerte a francia választások koímiplilkáilt gépezetét, nem voltak pártfogói, nem rollt vezérkara, jóformán csak néhány JiaífaJktnilberrel! á dia poidotf t meg s minit aihogy vaJlanni sport! kirándul ást szokás megbeszélni bairátoik között., úgy iádn'Ht a, küzdelembe. Annyit, meg keli hagyni — s ezt minden válasz- lója állítja —•, hogy Dumát elragadó szónok, akinek fiatalos heve, naivitása, őszintesége, energiája elienálÜDatatlan. Huszonhat évéről vállasamul visszaihóditioitt Poiinoarétniek egy olyan választókerületeit, amelyről a kormány berkeiben már etetve lemondottak. A fiat'al képviselő a me dee Plantes-ban lakik. szép, világos és modem lakásban, amelyet síudlónak rendezett be, hogy emel is dokumentálja, mennyire modem és fiatal'. Annikor fölkerestem. — éppen tornászott s abban a fehér-fekete trikóban fogaldott (hamiar pulóvert huBOlW rá), amelyben fiatal atléták szokták végezni mindeainaipi tréningjiiket, Loutis Dumát szőke, barátságos fejlővel, magas, ki- tornászott álak javai, megveszteget öen hafeiomllt egy olyan intelligens oxfordi diákhoz, aki csak u'ehe- zen tudja eldönteni, mi érdekli jÓbban, Anglia alkotmánya, vagy az oxíord—‘caimbfidged, regalt- verseny. Az eliső gondolatom az volt: mindent értenék, ha Franciaországban a nőknek is volna választójoguk. De nincsen. Avagy a francia asszonyok választójog hijján is tudnak ahnyiira uralkodni férjeiken, hogy azt választatják meg, akiit akarnak? Dumát vidáman, mosolyogva fogad. Nem ci- ga-retiázik, nem iszik, de nem azért, mert az „elv" így kívánja, hanem, mert tisztességesen sportolni* neon lehet másképp. Harc a kommunistákkal — Világéi etemben imád laun a politikát, — kezdi fiatalos hévvel. — llgy véteni, ez az 'egyetlen mód ahhoz, hogy az embereik egymásközötti viszonyát rendezzük a mai idők nagy tol o rigóBólbah. Különben: a politika véremben van. Apá'in — 1924-ben hall meg, szegény —, katona votlt. és végigcsinálta a tonikingi hadjáratot. Mint Diéróulléde barátja, sokat potitlizáll s egyszer Nrnn- tedben föl is lépett progresszívágba programúval. Később pedig megalakító Ma a „Démocratie Nou- vielile" ciimü lapot. . Engem csak egy dolog érdekel: — Miként intézte a választási küzdelmet a ITaisance-kemietbein.? — Nem sok reménnyel indultam a harciba. A győzelmen a legjobban éu 'csodálkoztam. A legfőbb bajom a korommal volt. Nem csak m ellenietek táinüulitak, hanieim a barátok is. főleg a. íroiulharcosuijv. aikliik nitadleuiki t csepüarágóuak bélyegieóínek, aki iram vetít részt a világháborúban. Nem akartaik rám szavazni, tejföiöS'SZájunak jelentetlek ki. A végén mégis meggyőztem őket egy nagy beszédben, amelyet az összejövetelükön 'mondottam.-- össze-vissza öt barátomból’ állt a „váűiaiszáági bizottság". Csupa fialtafliennberből. Diernagógia néím voSlI nálunk, még a váilaszlási napipaaianósök lnir- ■hieidt rendszerét: is mellőztük, mindent egyietien kártyára tebUimüc föQ- Azt mondottuk: vagy-viagy. Vagy leilszimk, vagy nem tetszünk, egyre megy. Szívesen emlókszeim az első váilasztáisd gyülé- sema'e, amelyre a koiinmiuiásíálk nagy értövéi vonultak föl. Obstruáltak, oadliltoittak, én ntég- jóbban kiabáltaan. Úgy éreztem magúm, mSrnit rugbyzós közben, küzdöttem, bh-kózílam. Csak éppen, hogy még a szájam is járt;, mégpedig veszettül. Azt kiabálták, gyerek vagyok. Azt. válaszoltam': mi baj, ha az ember fiatal, hiszen éppen ők, a kommunisták azok ,afcik az eta-othadt, öreg polgári társadalmat fámadjáOv és hiszmiek a meg neon fertőzött ifjúságban. Bennem tényleg nin(B érdek, csak lelkesedés és hit. Egyszóval, jé formában voltam.» jókedvű és bátor s az utolsó szó az enyém lett. Az érdeklődést fölkeltettem s a legközelebbi gyűlésire már tömegesen jöttek a választók, akik tapsoltak nekem. A fiatalság győzött — Nem tagadtam a fiatalságomat, sőt ütőkártyának használtaim. Megmondottam, hogy mi fiatalok érdek nélkül és öájátmagunkiéirit vonulniuk a küzdelembe. A háboruutáni generáció sokát tanult, szorgalmasabb s mentes az élőit életek tőt. Ha mi választunk valamit, egy elveit, vagy egy embert, azért választjuk, mert érezzük, hogy mihket és a jövőnket fogja gyámot Habi. Erős embert akarunk, olyat, aki izmos, becsülietes, lendületes atanoszlférát tud teremiteuá annak a munkának, amit el akarunk végezni1. Fiatalember nem akarhat betegápolőpáotüfcat, amelyek mindig csak a nyomorúságon és a bajokon siránkoznak, ahelyett, hogy jókedvvel és erővel mennének neki az etetnek. Cégérül kijátszani a gyengeséget, nyafogni és gonosz bosszp'Vágyat kovácsolni, duzzogni és mesterségesen előrámrigólül az élet sötét oldalait, amelyek amngyis voltak és lesznek mindenütt, Moszkvában és Parisban egyaránt, a'mig halál, vágy és ddsapozidókiüötnbség létiezik, nem, ez nem kelti a fiatalságnak. Érezzük, hogy ez TaPtuffe- módszer: ráa'jeszteni az emberekre', hogy megt'ör- j'enek és behódoljanak. Nekünk, fiataloknak, erős ember kell. Szerintem Francilaortezágbain Poiimcajiié az erős ember, aki alkotmányosain vezetni tud és mőg- teiemti az atmoszférát a miunitoára. A fiatalságommal küzdöttem Poincaré mellett és győztem. Úgy látszik, nagyon jó érv voltam. Az Imternaoionálié hangjait csakhamar 'elnyomta a Manseillaise — először ebben a kerületben — és nagy szótöbbséggel megválasztottak. Elveim tényleg egyszerűek voütiak: « frank ellem. Vagy a frank me Illett, Francia ország ellen, vagy Franciaország mellett, Poincaré eliten, vagy Poincaré mellett. Ezenkívül csak szeunléJyos nézeteiliuet fejteitttem ki, azokat, amelyek ina mindem huszonöt-bair- inincéves embernek nézetei s a tönileg helyesnek találta őket. Tatom azért, mért érezte, hogy őszinték é>s korrup- ciónóliiülltek. Az egyetlen poziitiv elletnisiég, amelyet ádázul támadtam, a kűmmumizunus volt. Követe ltom, hogy tiltsák bo az idegen ásóidban álló Humanitét, a koinmiuniölák franciaországi központi orgánumát és oszlassák föl a kommunista pártot. Ezért fogok harcolni a parlamentben is, mert meggyőződéseim szerint a kommunizmus Franciaország öngyilkossága lenne és egy idegen, kellemetlen, brutális éliétoéinia bevevjetéee-. Persze, ezzel nem kezembe. — Nézze, jól sikerült? , A címlapon — a „La Baule lllustrée" oimlap- ján, amelynek a fiatal képviselő tulajdonosa és főszerkesztője — egy hatalmas „grand sport" autó mellett áll Louis Dunnát, mosolyogva, szabályos golfruhában és fiatal felesége két teuniszrékeltet a kezében. Az ég kék, a vidék zÖl'delő ezen az „up to date" oiinképen, valóban megnyugtat fiatalság és öptiimdzmus árad róla. Louis Dumatfal kétségtelenül friss levegő és üde fiatalság vonul be a francia kamarába. Nemzete fiatalságának méltó képviselője Ő, de falán az egész háboruutáni, nyugateruópai fiatalságé, moly mély optiimiznrassal, sok akarattal, sok sporttal, sok jószándélkikal hajózik a jövő felé a Huszadik Század meredek vészei között. (s. p.) Kétszáz hóbortos osztrák húsz asszonnyal szuverén államot akar alapítani Abesszíniában Már Villaehban kikiáltják az uj független államot ? — Becs, május 19. Nemrégiben 202 minik cinéi küli osztrák férfi és 22 uő„Wodoscih“ címmel főnököt választottak maguknak és azzal indultak világgá, hogy Abesszíniában önálló birodalmat 'alapítanak. Ez a maroknyi csapat Wa rdana r i-expe diói ónak nevezte eJ. magát, és tényleg elindult Ausztrián végig az olasz határ felé. A Wodosoh-vezór azonban ép az indulás pillanatában psichiá'triai megfigyelés alá került és így mással kellett helyet testeni. Most arról érkezett jelentés, ‘hogy a steiermarki Knulelfeldbe érkeztek s onnan deputációt küldtek Mussolinihez, hogy engedje meg nekik az olasz határ átlépését. >A wardanariak Villaehban már előre ki akarják kiáltafii a szabad és szuverén Moro- államot. A „wodosch" Bécsiben kijelentette, hogy amint a psiohiatriai megfigyelésnek vége lesz azonnal csapata élére fog sietni. A különös emberekből álló hetedhét ország ellen indult államalapító zarándoksereg „Az utolsó németeknek" tartják magukat és ezéirt érzik hivatva magukat arra, hogy Abesz- sziniában uj német államot alapítsanak. 53® Kisgyermekükért ököllel és körömmel mentek egymásnak Popper báró és válófélben levő felesége Csúnya verekedést botrány egy sensmermgi szállóban ~~ Szlovenszkói birói Ítéletet akart a férj érvényesíteni Béos, május 19. A Semmeriegen csímnya, családi botrány történt tegnap, amely verekedéssel és a rendőrség közbelépésével végződött. A színhely a semmer ingi Südbabn Hotel volt, a szereplők pedig Popper Lothar báró és feles égé, Eugénia, aki Springer-Kothisohiild báró unokabuga. A házaspár elváltán él s régóta harcol egymással a gyermekért, egy G éves fiúért. Báró Popper Lothar, aki fia Popper Ármin cseh nagyiparosnak s unokaöccse Jerdtza Máriának, bécsi ügyvédjével, Frank Félix dirjoal és anyjával, aki Haihn udvari tanácsosnak, a Laenderbank elnökének leánya, autón a Südbabn Hotel elé robogott. A kocsit ujjnyi vastagon lepte az ut pora. A szálloda személyzete sietett értesíteni a bár ónét a látogatókról, de a báréné — mint a lapok Írják — erre kuccBC-l hezárta és elr etesz ette a szálló- dáb&n lévő tálcásának ajtaját. A jövevények dörömböltek, majd bottal és efernyővel üftték az ajtót, aztán döngették és végül betaszitották. Most vissza taszító jelenet következett. A házaspár hajbakapott, ütötte-verte egymást, a báröné sivalkodott. s mire rendőr érkezett? az asszony arca véres volt férjének karmolásaitól s baja szél volt zilálva. Azt mondja a báróné, hogy férje a hajánál fogva ráncigálta és ősz- szekarmolh a-z arcát. Azért jött, hogy elrabolja fiát,akit a szloven- szkói Nagy Dicsében egy báró neki ítélt. Férje ezt a bírót a maga javára nyerte meg, a kastélyban adott neki lakást és a törvényszék különben is a báró kaiéiyában kapott helyiséget. Azt mondja topábbá a báróné, hogy a csheszlovósk Ítéletei az osztrák törvényszék, amely elölt válópöriik folyik, még nem erősítette meg, tehát az Ausztria területén nem hajtható végre. Ennek ellenére a bécsi rendőrfőnökség rendőrtisztvteeJőt adott a báró és ügyvédje mellé, hogy elvihessók a gyermeket. Mikor a váratlan látogatók az ajtót döngetni kezdték, a báróné telefonon felhívta Bécsben ügyvédjét, Gürtler dr.-t, akitől tanácsot kért. Közben rátörték az ajtót. Azt is mondja a báróné, hogy férje, anyjának szem el áttör a, hajánál fogva lerángatta és leHajitött® a lépcsőn, sőt az anyós is segített neki a hántaHmazásttan. Vannak szemtanuk, akik azt állítják, hog\ a báróné kezdte a verekedést. V /
