Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)
1928-05-12 / 110. (1737.) szám
1928 május 12, a gombát. kezdődően két hétig adták az Adriában. Az első héten csakis ez a film szerepelt a pro-* gramon, a másik héten azonban a Kobra-filmen kivül a szokol-konerresszus kéüeit is bemutatták. Kovárova, az alibi koronatanúja Elnök: Hívják be Kovárová Máriát. Általános mozgolódás a teremben. Mindenki az ajtó felé tekint s kíváncsisággal várják a tárgyalás folyamán oly sokszor emlegetett Kovárova belépését. Karcsú, középtermetű, különös szépségnek nem mondható szőke hölgy lép be. Rikító zöld kalapja kacé- ran félrecsapva. Hosszú szürke sportkabát van rajta, drappszinü bőrövvel. Félénk pillantással, bizonytalan lépésekkel közeledik az elnöki emelvény elé. Az elnök kérdésére bemondja, hogy 24 éves, római katolikus val- lásu, jelenleg az Aréna-szinház táncosnője. Elnök (az ügyész és a védők felé fordulva): Kívánják a megesketését? A bírák és a közönség már feláll, az es- ketéshez a teremőr meggyujtja a feszület mellett két oldalt elhelyezett gyertyákat, mikor Papik ügyész siri csöndben megszólal: Kifogást emelek a tanú megesketése ellen, mert a meggyilkolt Vörösmarty Margit ruháiból a vádlottaktól néhány darabot ajándékul fogadott el. Koszíecska védő: Tiltakozom ellene. Kérem a tanú eskü alatti kihallgatását. Elnök: A bíróság tanácskozásra vonul vissza. Kínos csend uralkodik a teremben. Ko- varova révetegen tekint, a feszületre. A vádlottak mozdulatlanul ülnek. Ez a kényszer- szünet öt percig tartott, amikor a bíróság ismét bevonul s az elnök bejelenti: / — A bíróság úgy határozott, hogy a tanút megesketi, mivel nincsen bebizonyítva az, hogv előre tudta volna, hogy a neki ajándékozott ruhák honnét erednek. Papik ügyész a bíróság határozata ellen seramiségi panaszt jelent be. Az elnök ezután félórái szünetet rendelt el. Szünet után kihdllgaitpk még egyszer Mrk- vicsüaa újságírót arra. vonatkozólag, hogy mikor Moll Kflepetánékkafl m óraiban. A tanú újból kijelenti, hogy csütörtökön vollt. Azután bevezetik Kovárova Máriát, Kfepetár kedvesét. Igen halkan beszél; s láthatóim restelid kihallgatását, amely szerelmi magánéletét teregeti ki a nagy nyilvánosság előtt. Állandóan a bíróság elnöke fellé fordulva beszél s noha többször is felszólítj'ák, hogy vallomása közben az 'esküditek felé forduljon, nem tesz eleget a fetooll- tásn'ak, mert így efl akarja kenfilüi. hegy a haltgOuHósásr szpjmtöül- szembc lájssa. Néha lopva végigsiklatja tekintetét a közönségen s azután ismét hátat fordít neki. Kovárová Mária elmondja, hogy Klepetárral intim ismeretsége volt. 1925 májusában ismerkedett meg vele s azóta folyton együtt jártak kiáivfé- házba, moziba és színházba. Többször kirándult vele Vsenorba és éjszakára is ott maradtak. 1925 és 1926 telén a tanú otthon volt a Böliimenvialdbau lakó szüleinél. 1926 májusában tért onnan vissza Prágába. Akkor még hivatadnoknő volt 6 mégy éven át egy smichovi házban lakott, ahol Klepetár ismJtíítelhm meglütolgatUia. Elnök: Azután hol lakott? A kis barátnő csodálatos emlékezőtehetsége Taniu: Vimovidham, Sikordkynél. 1926 juiULus 16-án ment áit Sikorsky lakásába s Ott július 17-én. is meghált. 16-áu Ktepeiár is ott aludt, de 17sén csak a tanú egy Bustová nevű budweM unokahu- gtával, alci akkor Prágáiban voM. A tanú ebben a lakásban, bizonyos Francnónól, akit erre vonatkozólag már ki íe hallgattak, csak két-ihároni na- j p% lakott. Járt Klepetárélchoz is, Kadiinba. Elnök: Ismerte Midhalkot és Sikolrskyt? Tanú: Ismer beim. Elnök: Tudott az álesküv&ról? Tanú: Nem tudtam, csak az újságokból értesültem róla. A tanú azután elmondja, hogy amikor 1926-ban Miehalko és Klepetár Pániéba utazott, öt nem ér- tesitettiéfc elutazásuk felöl. A tanú. Sikorskyitól hallotta, hogy Klepetár Michalkóval Parisba utazik, erre kiment az állomásra, ahol tényleg találkozott velük. Nagyon elkeseredett amiatt, hogy Klepetár nélküle ultaaik Pániéba, mert megígérte neki régebben, hogy elviszi Párásba. A vonalba jegy nélkül a tanú is beszállt » egész utóm sínt, de SniLebotpirn a taaílaÉuz 1«- száMltoltta, a vouialtról. Elnök: Volt Klepetár SZlovenszkón? Tanú (gyorsam felel): Nem volt ott. Elnök: Magának azt sem mondották meg, hogy Pártéba utaznak, hogyan állithaltija tehát, hogy Klepetár nem volt Szlovenszkón? Eegfeljeibb azt mondhatja, hogy neon tudja, vagy nem em- léíksaik. A tanú hallgat. Alibi órára és percre Elnök: Julim 15-:én hol volt? Taam: A Sroubelk-líávléháaban voltunk (is Hédiig én, Klepetár és a l*ud veiéi unokaihtugom. A 'kóivébazból hazamentünk. Sem Silvorekvt, sem MidhsafBccí aznap este wam láWtom. Elölök: Klepetár nem mozdult ki a káuéh&zbóíi egész idő alatt? Tanú: Nem mozdult ki. öttől egészen esfbe MfiZeniegyig a kávéháziban volt. Elnök: Künn voltak a WtilEon-ipályaudvaron maga és Klepetár? . Tanú: Nem voltunk kint, sonkát sem kisér- tünk ki. Elnök: A vizsgálóbíró előtt nem vallott ilyen biztosan és határozottan. Tanú: Én mindezekről említésit tettem a vizsgálóbírónak. Elnök: Nem lehet, mert akkor benne volna a jegyzőkönyvben. Figyelmeztetem egyébként, hogy miérlegelje szavait, mert jöhet tanú, aki esetleg azt vallja, hogy látta magát visszajönni az állomásról. Hiszen Márkáik o is beűslmiert, liojgy CéotfttnáMa vadó efl- utazásia előtt n pályaudvarin taüállkaiíoitíü KilepetátrxiaJl. ! A tanú hallgat. Elnök: Hallotta Miohalkotól, vagy Sikoraky- m, hogy Szlovenszkóra utaznak? Tanú: Nem. Elnök: Klepetár júliusban nem volt távol Prágáiból ? Tanú: Mindennap vele voltam, csak arról tudok, hogy Raudmitzban kint volt egy alkalommal.. Elnök: 15-én este még hol voltak? Tanú: Házalásért Smiíohovba, 11 órakor. Másnap az Édenyparkban voltunk Ki epetárral és az uin okabugoimmal. Novoíny szavazóbiró: Hogyan emléksaíik oly pontosan a dátumra? Tanú: Ez szombation volt s ezt pontosan tudom, mert akkor Silkoirsfcy lakásában aludtam. N ovo tsny: Sok szombati nap van júliusban, miből gondolja, hogy éppen ez a szombat volt az? Tanú: Onnan tudom, hogy uuokahugom is Prágában volt akkor s megérkezését egy 9-ről datált táviratban jelezte, aeoukivül leveleit is irt. A távirat s a levél megvan. Koszit eceka dr., Klepetár védőije, a táviratot felmutatja, de az elnök megállapítja, hogy a táirinatem nincs Pajta az érsaájn Norotey szavazóbAró: Maga azt mondja, hogy 16-án vitte el magát Ktepetéi*. Sikorsky lakására. A háziasszony, Francává, pedig azt mondja vallomásában, hogy pontosan emlékszik arra, hogy maga 18-án érkezett Klepetárral a lakására s akkor Klepetár átadta Sikorsky kutasait. Klepetár akkor aelt is mondotta, hogy megjöttek. Tarra: ügy emlékszem, mintha csak ma történt volna, hogy az 18-án nem lehetett. Klepetár egyébként Franeovónak azt mondotta, hogy én jöttem meg Böbmemvaldból, ugyanis el akarta kerülni azt a látszatot, mintha csak meg akarnánk hálni ott. Elmük: Ismeri Mrkváicsska újságíróit? Tanú: Neon ismer eun. Elnök: Moziban volt vele? Tárnia: Neon. A tanú ezután az elnök kérdéseire elmondja, hogy. többnyire a Hvezda-mozíba járt, a Kobra- filmet ismeri. Ebiök: Volt viszonya Sitoonsfkyval? Tanú: Nem. Elnök: De Sikoreky adott magának valami ruháit ? Tanú: Ajándékozott nekem egy kék ruhát, amely már viselt volt. Átfestettem, mert nem találtaim szépnek. Elnök: Másít, kézitáiskát, vagy ilyesmit nem adott? Tanú: Nean. .Az elnök további kérdéseire azután elmondja a tanú, hogy SUbbnsky adott néki e>gy köiubimórti, női fófei- pöt is, hogy tegye ezekéit a táftlgjyialfeatt a. zálogházba. A tanú 60 koronát kapott a tiárgyabért, a zálog- cédulát Sikorsky magához vette. Látott egy órát is SikoTskynál, amelyet azonban Sikoreky nem hordott. Medaillont, vagy karkötőt nem vett nála észre. Az első ellentmondások ... Novotny szavazóbiró ekkor rámutat néhány ellentmondásra, amely a tanú mostani és a vizsgálóbíró előtt tett régebbi vallomására vonatkozik. A taáu például most az állítja, hogy nem volt ott, amikor Sikorsky átadta Klepetárnak a lakáskulcsokat, régebben pedig azt vallotta, hogy * jelen volt Továbbá rámutat arra, hogy a tanú jelenlegi vallomása szerint Sikorsky lakásán Idán volt először, régebben pedig azt mondta, hogy 16-ika előtt is volt ott néhányszor. Klepetár: Meg kell vallanom, hogy ^ ott voltam a tanúnál Miehalko megbízásából, mert Miehalko tudni óhajtotta, nem tervez-e ellene valamit a tanú. Miehalko ugyanis kínos botránytól félt az ismeretség félbeszakítása miatt. Miehalko erre megjegyez valamit, miié Klepetár szembefordul Michalkóval: — Te küldtél engem, hogy Benes titkárának adjam ki magam s azt is mondtad, hogy Wiklóvá kisasszony tudja, hogy neked állítólagos összeköttetéseid vannak Benes miniszterrel. A tanú nevet az utóbbi szavakon, amelyek nyilvánvaló hazugságot tartalmaznak. Ezzel az epizód tanú kihallgatása véget is ér, Margit ékszerei és ruhái A következő tanú egy Cisarová Anna nevű prágai hivatalnoknő, aki annakidején Sikorskyval Csihás mérnöknél a Nemzetgazdasági Atlasz készítőjénél állásban volt. Sikorsky eladott neki zálogcédulákat s egy kis, feketeszalagos törött aranyórát. — Megkérdeztem tőle, — vallja a tanú — hogy nem lopta-e, de Sikorsky azt felelte, bog yaz ő tulajdona. A zálogcédulákat később a tanú beváltotta s lel is mutat egy kiváltott karperecét, amely a V. M. monogramot viseli. A karperecben Sikorsky azonnal felismeri Mar git ékszerét, Miehalko azonban vállatvon, azt mondja: „Nem tudom, Margité-e“. Egy női kabátot s egy félcipőt összesen 300 boronáért vett a tanú Sikorskytól. Az aranyórát a tanú később eladta egy embernek, aki azóta agyonlőtte magát. Vörösmarty Margit kis fekete kofferét Sikorsky odaajándékozta a tanúnak hálából, amiért többször kisegítette Sikorsky t pénzügyi zavaraiból. Az elnök ezzel a mai tárgyalást délután bét őrabor berekeszti. A terem gyorsan kiürül, csupán Michalbo ugrik oda védőjéhez, élénken beszélget vele, amint azt a tárgyalások megnyitása előtt és utána állandóan tenni szokta. Az ellentmondások labirintusában A tanú zavarba jön és gyengén védekezik. Elnök: Klepetár maga is mondja, hogy Sikorsky magukkal iiít a kávéházban július 15-én, maga pedig ezt határozottan cáfolja. Tanú (zavartan): Nem emlékszem már. Novotny: Volt-e valami nézeteltérés maga és Klepetár között? Tanú: Volt. Amikor Párásba utazott és nem vitt magával, összevesztem vele. Elnök: Ott volt az állomáson, mikor Sikorsky visszajött Szlovenszkóról? Tanú: Nem voltam kint az állomáson, Kle- petár sem volt ott. Ügyész: Júliusban nem voltak Vsenorban? Tanú: Nem. Ügyész: Egy régebbi vallomásában azt mondta, hogy háromszor voltak júliusban Vsenorban. Tanú: Megengedem, hogy julius elején ott lehettünk. ügyész: Klepetár júliusban nem utazott el sehová? Tanú: Sehol sem vol1. Elnök felolvassa a tanú régebbi vallomását, amely szerint Klepetár júliusban többször volt Vsenorban. Tanú: Eltévesztettem, junius helyett júliust mondtam. Ezek a keresztkérdések záporként zuhognak a tanúra, aki ettől a pillanattól kezdve igen bizonytalanná válik vallomásában s mig több kérdésre előbb igennel vagy nemmel válaszolt, most bátortalanul mondja, hogy „nem emlékszik." Elnök: Mikor állás nélkül volt, támogatta magát Klepetár? Tanú: Fizetett, amikor együtt voltunk. Az elnök újból megkérdezi a tanul, hogy Si- korskyval nem volt-e viszonya? Tanú: Nem. Sikorsky feláll és szemébe mondja a tanúnak. hogy mikor Klepetár Párisba utazott, a tanú tíz napig Sikorskyval együtt lakott. Tanú (szembefordulva Sikorskyval): Hazudik Sikorsky ur ! Sikorsky hozzáteszi, hogy még egy levelet is adott át a tanúnak, amelyet Miehalko irt. Ebben a levélben az volt, hogy Kovarova Klepetárt tönkretette. Tanú: Ez igaz, én azonban akkor barátnőmmel laktam. Sikorsky: Igen. de mikor a barátnője elutazott. akkor velem lakott együtt. Ne szégyelje magát, Mánya! Tanú (felveti a fejét): Nem szégyelném, de ez nem igaz. Sikorsky: Igaz, hiszen mindenemet meg is osztottam magával. Ezután a Sikorsky és a tanú között lefolyt párbeszédekből kitűnik, hogy Klepetár Párisból való visszaérkezése után megtudta, hogy a leány megcsalta őt s erről említést is tett Michalkonak. Koszíecska védő kérdésére kiderül az is, hogy Miehalko Klepetár apjának kérésére azon volt, hogy Klepetár és a leány viszonyát eJmérgesitse. Egy esküdt ezután kérdést intéz a faunhoz, hogy egy ellenimondást állapítson meg. de az elnök leinti az esküdtet azzal, hogy a tanú most már semmit sem állít biztosan. Majd Chmelik dr., Sikorsky védője intéz kérdéseket a tanúhoz s megállapítja, hogy a tanú csak julius 15-ének estéjére emlékszik határozottan, de ami aznap délelőtt, délután, vagy akár az előző napon történt, nem tud pontosat. Chmelik dr. védő: Mikor Sikorsky visszajött Szlovenszkóról s Klepetárékboz ment, akkor maga Klepetáréknál aludt. Milyen időtájban érkezett meg Sikorsky lakása kulcsaival? Tanú: Délután. Chmelik dr.: Klepetárék selédleánya azt vallotta, hogy délelőtt, maga még ágyban volt. Tanú: Nem emlékszem, hogy ágyban feküdtem volna, amikor Sikorsky jött. Sikorsky: Mányicska még aludt. Még néhány kisebbjelentőségü kérdés után az elnök közli Kovarova tanúval, hogy szembesíteni fogják Francovával. Azután a tanút leültetik s behívják a következő tanút, egy Sylvester nevű prágai tisztviselőt, aki 1926 julius 15-én este állítólag találkozott Kovarovával, aki megemlítette neki, hogy Klepetár elutazott Szluvenszkóra s nem akarta őt magával vinni. A tanút vallomására megesketik. Az elnök kérdéseire Sylvester elmondja, hogy 1926 julius közepeiáján lvovarová egy este bejött a ssmichovi Ná- rnrlni Dumöa s megemlítette neki. hogy Klepetár elment. A tanú nem emlékszik pontosan, hogy Kovarova azt mondta-e neki, hogy Szlovenszkóra ment volna, de arra emlékszik, hogy a leány megemlítette azt is, hogy Jenda (Klepetár) megígérte neki, hogy hamarosan visszatér és elviszi magával Párisba. Akkor beszéltek valamit Szlovenszkóról és Parisról, de a tanú már pontosan nem emlékszik. Elnök: Pontosan tudja, hogy Kovarova Klepetárnak Párisba, vagy Szlovenszkóra való elutazása miatt pauaszkodott-e? Tanú: Nehéz megmondani. Kovárová, aki figyelmesen hallgatja a tanú vallomását s minduntalan belevág, most azt mondja, hogy azért panaszkodott a tanúnak, mert Jenda nem vitte Párisba. Az elnök ekkor befejezettnek nyilvánija Kovárová és SylvesteT kihallgatását és bejelenti. hogy a főtárgyalás további folyamán ki fogják hallgatni Vécsey Zoltán dr. hírlapírót, továbbá Miehalko anyját, Zibriii dr. nagyim- liályi ügyvédjelöltet és a prágai fogház egyik őrét. A következő tanít egy Wildova Anna nevű prágai hivatalnokleány. A tanúnak régebben ismeretsége volt Michalkóval, amely később megszakadt. 1926-ban, a szokolkongresz- szus idején fölkereste öt hivatalában Klepetár dr. és Kiélik dr.-naik, Benes kühigyniijászíer titkárának adata ki magát. Megkérdezte tőle, mit tud Miclialkóról s niucttte valami panagaa személye ellen, KnüarséreSmefe a kékkő! ganfe3Qs?eiős£ft körletében A kékkői tamfelüigyellőeég körte bébe tartozó néhány magyar közcég igen sokat harcolt, hogy isövofláteak tanítási nyelve magyar legyen; pék diáiul Sárák község, taná/táei nyelve .ügyében egy i-zibeai a zsupán elrendelte, hogy az oktatási nyelv a magyar, ez azonban csak írott mállását maradt. Majd pedig Terbegec község kérvényezte a magyar oktatási nyelvet, de mindhiába. Másként áll ez a cseh iskolalétesttésekkei. Egy szép napon a kékkői tanfelügyelő ellátogatott Lulkanényébe s hozott magával egy fiatalembert, akit a íukaaié- nyei csehszlovák tannyelvű iskola tanát ójaként mutatott be s egyúttal elrendelte, hogy az egyik tanteremben félnapot a magyar nyelvű -barnító s a másik félnapot pedig a csehszlovák nyelvű tanító tanítson. Természetesen igy egy-egy félnapot- vontak el a magyar gyermekektől. Hogy kik és imakor kértek a csehszlovák iskola létesitését, azt homály fedi. Ez annál is inkább különös, mert Lukanénye községben 2—8 szlovák telepes-családon kivitt a község lakossága magyar. A dologban azonban a legkülönösebb az, hogy aseibszííovtáík tannyelvű iskolát, máiról holnapra létesítenek, ellenben a magyar szülők jogos kívánságai süket fülekre találnak. — Politikai és pofozási botrány a jugoszláv közéletben. Belgrádból jelentik: Néhány nap előtt politikai körökben óriási szenzációt keltett a város főutcáján lejátszódó botrány. Hamdia Afgán konstantinápolyi jugoszláv kereskede1mi ügyvivő Spahö Meb.med kereskedelemügyi miniszter sógora Belgrád ! főutcáján felpofozla Koszanovics Szava fiigs get-leu demokrata párti képviselőt, aki az ügyvivő kinevezése ellen a parlamentben interpellációt jegyzett be. Az inzultus után a támadó kijelentette, hogy a képviselőt azért vonta felelősségre, mert valótlanságokat állított interpellációjában. Az inzultusra és a nyilatkozatra Koszanovics képviselő hosszabban válaszolt és a sajtóban közzétett nyilatkozatában meggyanúsította a konstantinápolyi jugoszláv ügyvivőt, hogy Olaszország é* egy más külálla-m javára kémszolgálatot teljesít. Törvényszéki iratokra hivatkozva bizonyítja, hogy a jugoszláv ügyvivő csalások miatt két évet börtönben töltött és egyizben pedig csempészésért százezer dinárt, kellett volna fizetnie. Büntetett előélete miatt nem tudta a hatóságengedélyét megkapni, egy ju- goszláv-magyar kereskedelmi muzeuni elnevezésű vállalala létesítéséhez. A verekedést és leleplezési botránynak a közeljövőben a parlament előtt és a bíróságoknál lesz folytatása. — Huszonnégy és félmillió korona egg Raffael-képért. A Daily Express jelentésé szerint Lady Desborough a birtokában lóvé híres Raffael-képet: Madonna a bambúid’ val, 150.000 font sterlingért, mintegy lan szó ni légy és félmillió csehszlovák körömied eladta. 6 vevőiről. Ennek kapcsán mondotta el neki| Mrkvicska Klepetárral való együttes mozilátogatását. Feigl végül bejelenti, hogy tegnap átnézték az 1926-os lapokat s ezekből megállapították, hogy a Kobra-filmet julius 16-tól
