Prágai Magyar Hirlap, 1928. május (7. évfolyam, 101-124 / 1728-1751. szám)

1928-05-12 / 110. (1737.) szám

<PRA1<ÍAW v I RLA1> 1928 május 12, szombat. Ezer késmárki öreg diák baráti kézfogása a budapesti régi képviselőházban Bruckner Győző dr. történelmi visszapillantása a késmárki líceum négyszáz esztendejére Budapest, máju9 10. Közel ez»r deresedőfejü késmárki öregdiák gyűlt össze a budapesti régi képviselőházban, hogy visszaemlékezzenek azokra az időkre, melye­ket együtt töltöttek el a késmárki líceum falai között. Ez a találkozás több volt egyszerű társa­dalmi összejövetelnél. Az élet szerteágazó útjai­ról sereglettek a régi képviselőház üléstermébe az öreg késmárki diákok, hogy megszorítsák az egymás kezét és felidézzek az emlékpókhálós múltat, amelynek bűvös, aranyzománcos derűje nemcsak órákra abroncsolta össze az ezer öreg diákot, hanem szivük dobbanását is egy ritmusba zökkentette. Az ünnepi beszédet Bruckner Győző dr. a miskolci jogakadémia dékánja mondta, aki a a késmárki líceum négyszáz évéről beszélt ■— A Szepesség — mondotta. — régi időktől gazdag iskolákban, melyeket mint maradandó kulturórtékeit mindig szeretettel karolt fel s amelyekért a nehéz időkben sokat áldozott. Alig van hazánkban másutt példa arra, hogy egy-egy iskola élete, fejlődése, virágzása, vagy hanyatlása annyira összeforrt volna a lakosság szélesebb rétegeinek életével, annyira középpontja lett volna egy-egy vidék érdeklődésének és gondos­kodásának, mint a Szepesség iskolái és talán első­sorban a késmárki evangélikus líceum, mely egy időben főiskolai rangra emelkedett és az egész vidék büszkesége vo". E gyorsan felvirágzott tanintézetnek .szerény ősét a városi latin iskolában kell keresnünk. A késmárki latin iskola, a város közönségének evangélikus vallásra való áttérése következtében, csakhamar evangélikus jelleget kapott. A késmárki latin iskola már Mylius rektor- sága idején a septem artes liberales-t tanította a reformáció szellemében és a teológiai ismeretek terén magasabb képzett­séget is adott. A tanulóknak osztályokba való sorozása vizsga alapján történt. Volt eset rá, hogy 2—3 évig megmaradt ugyanazon osztályban egyip.gy tanuló, mig a kellő képzettséget meg­szerezte. Késmárki tanárok voltak a magyar turistaság úttörői A XVII. századbeli késmárki iskola messze megelőzte a.i összes hazai iskolákat egy nevezetes újítással. Ez a testi nevelés szolgálatában álló rendszeres tnriatáskodás felkarolása volt. Fröhicb rektor felismerte a turisztika és alpinizmus jel- Jemképző és nevelő hatását és e tekintetben szinte modem pedagógus. Egyik tanítványa, Símplicissi- *.na, eleven htumoros leírása bü képet ád ezekről az első' tátrai fenhavaei túrákról — As l?09-ki rendtartás Sturm rendszerére vall és a latin nyelv használatát még iskolán kí­vül is kötelezővé teszi. A tanulók közti versengést még külső érdemjelvények osztogatásával is fokozták, ami a jezsuita iskola-rendszer hatására vall. — A XVIII. század közepe táján a késmárki iskolára szomorú időszak köszöntött. 1742-ig az iskolát a város, mint az egykori latin iskola patrónusa, jórészt hegyaljai szellőinek jövedelmé­ből tartotta fenn. Az ellenreformáció idejében azonban számban újra megnövekedett katolikus lakosság tiltakozott a szepesi kamaránál az ellen, hogy a város közjövedelmeit evangélikus iskolai célokra fordítsák. Erre a kancellária eltiltja a bor­jövedelmek eddigi felhasználását. Az iskolának más anyagi alapot kellett teremtenie. * Ez az alap elsősorban a hívek áldozatkészsége volt. Érdekes szokás is alakult ki ez időben. A nagyobb diákok eljártak a szüretekre, a nemesi családok hegyaljai szőliőibe, ott segéd­keztek és adományokat gyűjtöttek az Alma Mater részére. A vidám, fürge diáknép szívesen látott vendég volt a szüreten. S a szüretpénz sokszor tekintélyes összeget jelentett. Máskor a Szepesség ev. egyház- községeit járták szekérrel a diákok és az egy­háztagoktól sok élelmiszert gyűjtöttek, önként adódott, hogy a hozott áldozatok fejében lassankint a párt­fogók bizonyos jogokra tartottak igényt az iskola vezetése körül, amit viszont az iskola vezetőcége nem tartott minden tekintetben kívánatosnak. Tiszta hely­zetet teremtett az 1760-iki coalitio-nak nevezett egyesség. Ekkor két vidéki nemes főfelügyelő és két késmárki másodfelügyelő kerül az intézet élére. A nemesség iskolája — Az iskola felügyeleti joga tehát meg­oszlott a nemesi pártfogók és az egyházak között. Azonban a nemesség anyagi súlyánál és befolyásá­nál fogva hatalmasabb tényezővé válik az iskola beléletében. Az nj virágzásnak indult evangélikus iskolát sok nemesi ifjú látogatja és lassankint a nemesség iskolájának tekintik. Nemsokára uj iskolaépület emelését tervezték. Megint csak a pártfogók nagylelkűsége teremtette elő a szükséges összeget. A nemesi pártfogók ezután az iskola belső terjesztése terén nngy- koncepciőju tervekkel léptek fel. Főiskolává akarták emelni az iskolát, bölcsészeti, teológiai és jogi tanfolyamokkal. Fjabb gyűjtés és adományok segítségével már 1787-ben megnyithatták a bölcsészeti tanfolyamat, melyet nemsokára a teológiai és a jogi is követett. Mivel az utóbbi Horváth Stansith Gergely buzgől- kodása folytán tisztán a nemesség alapítása, fenntartotta magának a nemesség azt a jogot, hogy a tanári székeket betöltse, 1805-ben érte el az intézet fejlődésének zenitjét. Csonkaegyetemmé, líceummá bővült, majd 1814- ben uj szervezetet kapott, amelynek szabadelvű, filantropikus iránya az újabb korszellem ered­ménye volt. Az 1848—49. szabadságharc után az Organisationsentwurf rendezte hazánk iskola­ügyét, azonban a tanárok száma, a szervezet olyan nagy követelményeket támasztott, melyeknek a késmárki líceum megfelelni nem tudott A párt- fogőság a kerülettől kért segélyt, az azonban úgy határozott, hogy az eperjesi kollégium maradjon meg főiskolá­nak, a késmárki szervezkedjen át nyolc- osztályú gimnáziummá. A nemesek adományai, az egyházak évi segélye és a fejenkint megajánlott garasadó egyidőre biz­tosították a késmárki gimnázium létét, de az anyagi bajok csak akkor értek véget, mikor 1883- ban Jóny Tivadar nagy hagyománya (344.770 fo­rint s gazdag könyvtár) a líceum békés fejlődését hosszú időre lehetővé tette. 1909-ben uj rend­tartást kapott az iskola. Maholnap állami intéz­mény lesz az az iskola, melynek minden kövét protestáns hithüség, szepesi áldozatkészség hordta egybe. Az a kötelék, mely minket, volt késmárki diákokat Összetart, évtizedek romjai és harcai után is összehoz, hogy az Örökké szeretett és felejthetetlen Alma Mater emlékének egy-egy meghatott órát szenteljünk. „Magyarországnak Angliában két lé barátja van: a lordok háza és a Daily Mail” Egy angol konzervatív képviselő feltűnést kelté párhuzamot vont Stománüa és Magyarország között London, május 11. Az angol alsótházban ■tartott külügyi vita folyamán Viktor Gaza­iét komzervativpárti képviselő meleg bangón emlékezett meg Magyarországról Noha tu­dom — úgymond —, bogv a külügyminisz­ter nem nyilatkozhat hivatalosan a magyar követelésekről, mégis lehetségesnek tartom, hogy a jelenlegi román zavargások bármely percben előtérbe hozhatják a magyar kérdést. Magyarországnak Angliában két jóbarátja van: a lordok háza és a Daily Mail. Egyetlen tárgyilagos szemlélő .sem tagad­hatja, hogy Magyarországnak jogos panaszai vannak. A hagyományos angol-magyar rok un­sz en vet még megerősítette az a kivéte­lesen jó bánásmód, amelyben a háború alatt az düigol alattvalók Magyarorszá­gon részesültek. Jártam Magyarországon és Erdélyben és láttam, hogy mire képes Romániában a rossz kormányzat, úgy hogy Európa leggaz­dagabb búzatermő vidéke most buzafoehoza- talra szorul. Láttam, hogyan tettek tönkre nevetséges törvé­nyekkel és rossz közigazgatással olyan mintagázdaságokat, amelyek egykor nemcsak Magyarországnak, hanem Euró­pának is büszkeségei voltak. Bár nem óhajtom azokat hibáztatni, akik a háború utáni idők légkörében az uj határo­kat megvonták, ma senki sem akar háborút a határok megváltoztatásáért, a csehek és a jugoszláv ok sem néznék tétlenül, hogy Ro­mániát valaki megfossza zsákmányának egy részétől, azonban azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzet igazságtalan és ve­szélyes Európa békéjére. KÜLFÖLDI LEVELEK Irjm: SZVATKÚ PÁL — HÁROM KORZIKAI — Párás, május 3. Három koirzikatrók, atka a eofc között itt élt, Vagy itt él Párlsíbiatn, nagyon sokat beszélnek a franciák. Az elsőről, Napóleonról1, csak kutyaifutitá- blan szeretnék szódnál, nem azért, ment régen meg­halt, hanem mert eléggé ismeretes. Köztudomásu, íhogy az akarat zseni1 je volt, semmi másé, nem az érteleimé, miint Leonardo, nem az észé, mint Goe­the, nem a megérzésé, mint Ady, nem az értele­mé, mint Rousseau. Igen, az akarat zsenije volt 6 amire ránézett, összedőlt, vagy fölépüM, amint tetszett neki. Szögezzük le: Napóleon korzikai volt ó's az akiarat zsenije. Mi az a Korzika? Nem voltaim ott, csak egy­szer mutattak nekem egy magas hegyről Vendt- migdii'a födött valami djeliniálhiatattáin ködöt messze a tengeren s azt mondották, az Korzika szigete. Verőfényes idő volt s lent sugárzottak a rdviiériat pálmáit, ón azt hittem, hogy Korzika is afifiajfia boldog sziget, mint Korfu, vagy Cápád, athuoü jól élnek az angolok és az au't ókarosok. Később hal­lottam egy Romamello nevű öreg korzikai rabló­ról, akit kilienovemibat'é'vee korában lőttek le a csendőrök, miután, három hónapig üldözték a szi­get rengetegeiben. SzáZkét golyó volt a testében, több, mint Napóleon híres szürke köpenyén a lyuk, különböző golyók különböző korokból, kezd­ve az ötvenes évek elöltöltő fegyverének idomta- lan ólomgombjátn és végezve a modern browning ladéilkuipjiáiig. Az öreget nem terülteibe le semmi, osák kiidenovenhatiéves korában egy koncentrált sortüz. Ha nem íb gyilkolt meg annyi embert, mint ama m ásik korzikai, Napóleon, mindenes ért­re több verwel tiette és sajátkezűikben. — Kidkor azt mondották nekem, nem is ez a nevezett Ro- manetllo volt a legnagyobb brigaeti Ajaodiőban. A nép szerette és megszokta. Sok briganti van oibt, majdnem rendes foglaitkozáisi ág s nem járt mesz- sze az igazságtól az a hajdani korzikai lakos, aki a következő történelmi nevezetességű párbeszédet folytatta le Napóleonnal: — Igaz, hogy Korzikán mindenki briganti? — Nem, felség, de nagy rész az. „Nagy rész“ olaszul annyit jelent, mint buona parte s a válasz természetesen igy hangzott: „Nem, felség, de Bonaparte az. Tehát Romamello, akiről különbéin csak akcá- demltátimo beszélek és nem számi tóm fönltemili tetlt három Parisban élő korzikáimi közé, szintén tudta, mi az az akaraterő. És - mint mondják — nem is állt egyedül e tudományával az illatos sziget lakossága közölt, ahol sok a bnigtamli és sok az energikus ember. Egyszóval, az akaraterőnek vau némi köze Korzikáihoz. Éppen erről tesznek tanúságot az én korzaim. Napóleon utóin a második, aki itt él közülük Pá­rásban, Cthiiappe ur, Paris főkapitánya. Ugyanolyan kistermetű ember, mint Napóleon volt, a testtar­tása is olyan (ámbár a járása engem Beues cseh­szlovák külügyminiszter jellegzetes liasiszuité prései­re emlékeztet), 6őt, ugyanabban a palotában la­kik, mint hajdan Bonaparte. A világot ugyan nem hódította meg, de a párisi utcát igen — e ne fe­lejtsük el, hogy Napóleon is a párisi utca meghó­dításával kezdte. Felelőtlenül a nép közé duirram- bott és nyert. Nos, Saoco és Va tizei ti idejében, amikor Párás népe éppúgy tüntetett, mint a forra­dalom alatt, Ohiappe ur is felelőtlenül a nép közié durrant'oftit — és nyert. Nem tudom, korzikai szo­kás-e ez, de mindenesetre energia és föllépés kell hozzá s ebben megegyezik ez a kiét korz, Azit mondják, Napóleon óta Ohiappe a legenergikusabb ember Franciaországban. Tény, hogy amikor száj­nál prefektus lett, azt a Párást találta maga előlit, amely a poroszok ezerint szép, de piszkos, nagy­szerű, de rendetilen — és most Berlin rendőrfő­nöke eljőltlt tanulmányozni Párást, mert egy kis Városrerdészetet akar tanulni. Az ujiságok mondot­ták, hogy a porosz rendőr odaáll! a Piac© de TOpe- rára, rágyújtott egy havannáira és ám ült, bámult. A fejét csóválta és nem győzte hangoztatni: diesier Ohiappe, dicsér Ohiappe, eim Mordskeri! Rend van és tisztaság. Vaskéz uralkodik. Az apacsok, amennyiben vannak, reszketnek. Ha hat órakor csőrepedés van Méniiilmontautban, Ohiappe meg jelenük. Ha bét órakor Doumiergne kilovagofl, Ohiappe tolong előtte. Ibi nyolc órakor elfognak egy asztmaiháni prémcsempé'szlt, Chiiappie elé viszik. És reggél kilenctől este kilencig a hivatalában ül, — de ©lég ideje van, hogy este t'izflnor ott legyen egy premieren, tizenegykor személyesieo vezesse egy kommunista tüntetés leverését St.-Demisben és tizenkettőkor kiemelje Párás legelőkelőbb éj­féli lokáljainak titkos cselszövőit'. Amióta uralko­dik, Párásban más sincs, csak csupa rend és razzia. A gonosztevők, akik kedélyes prefektusokat szok­tak meg, ijedten 'menekülnek Berlin felé és állító­lag e város rendőrkapitánya azért jött meglátogat­ni Gliiappeól, hogy megkérje, ne legyen olyan erélyes, mert ebből elsősorban Berlinnek van kára. De übiiappe erélyes maradt. Korzikai. Mégis, nekem a harmadik korzikai tetszik a legjobban. Most a választásokon ismerkedtem meg vele, mint különben Párás is és nagyon a szivünk­be zártuk. Ez a harmadik korzikai 'lett az uj fran­cia kamatra legnépszerűbb képviselője. Scapiniinek hívják és — vak. A háborúban vakult meg. Akkor húszéves volt és hős. Engem közelebbről azért érdekelt, mert quar- ttfer-m, a Termes, választotta meg nemzeti pro- gramlmai. Idegen vagyok, de bent élek Párásnak abban a kerületében, ahová a sors vetett s mind­ama láz átmegy rajtam, ami szomszédaimon. Nos, legutoljára választási láz volt és Scapiui-láz. Tíz­ezres szavazattöbbséggel választották meg (imajd- níeim azt mondtam: választottuk meg) ezt a vak embert. Gyakran láttam a Piacé des Teamesen, a Lorradne-kávéház teraszáról, amikor eeténkiut el­sétált elöltünk a langyos tavaszi levegőben, kopasz volt, kistermetű, mint a másik két korzikai, az egyik szemén tapasz, a másik helyén üveggolyó, két szála® barátja vezette és az emberek felugrot­tak kis asztalkáik mellől, hogy megszorítsák sze­retett jelöltjüknek a kezét. Láttám, homloka és sasorra napóleoni volt, de a mosolya egy réveíeg vak gyáméi la lan mosolygása. Ez az ember kapja a legnagyobb egyest ener­giából. Húszéves kölyök korában tört ki a háború. Elég gazdag volt és csupa élet, a lányok szeret­ték és meg volt magáival elégedve, mint a fiatal Goethe. Ha tükörbe nézett és lelkiismeretes test- vizsgálatot tartott, rendszerint felsóhajtott: — Csak ezek a csúnya szemeim ne volnának! Nemi lettek. A háborúban a legnagyobb enfant terrlMeként szerepelt s olyan hősként, aki a kör­nyezetét minduntalan megbotránkoztatta A német trónörökös táborával szemben kiült a lövészár ok peremiére és mig a golyótodongásiban mindenki szidta az ellent, hetyke és szentségtörő beszéde­ket folytatott: , — Nagyszerű pofa ez a Kronprinz. Ismertem a háború előtt. Hányszor fcenniszeztem vele Can- niesben! Nagyon elegáns, nagyon, müveit, nagvoai disziing'VáiH, — szavamra, egészen kiváló fiú. Egy hajnalon azután, amikor Scapiui lóháton vezette a támadást, közvetlen közelről kilőtték mindkét szemét. Nem esett össze- Óriási belső iz­galmában észre sem vette a hajt. Tovább buzdí­tott, legurui]t lováról, bombát dobott, előre futói!. Embered megigézive követték és nem tudták, mi történt. Scapiui csapata győzött. A fiatal hős azt hitte', most ii.ár meghalhat békésen és csöndesen lefeküdt a földre. Tíz perc múlva valaki megszó­lalt mellette: — Nézd csak, Scapini megvakult. De mi az egy kis megvakulMe! Scapini haza­jött, tanulni, kezdett, mintha misem történt volna. Ügyvéd és politikus akart lenni1 gyermekkoraiban, az is lett. Letette az összes vizsgát, s ma reggeltől estig ott mászkál a Palaisban s a Tömések, Cjam- pinchik, Paul -Boneourok egynrangu félként keze­lik. Hármlneháro/miévee és Péjriis képviselője. Va- j ló'ban, mi az, egy kis megvakul ás egy korzifcai- J nak? Nem szereti, ha ünnepélyes hangon beszélnek a vakságáról'. Hogy lehet ily csekélységre annyi sm54 vesztegetni t Ugyanaz, uürnvtaiB aa ember tyuk- sz.emdeiffektusára vesztegetnének annyi ünnepé-* lyes szórt. Miegesett, megesett, de a tettek nem vár­hatnak. És tenni kell. A vak Scapini hal ládán op­timizmussal és hallatlan szívóssággal többet tett harmincháromé vés boráig, miint nagyon sok jói látó. Cselekszik és Vidám. Egyszer egy rosszaka- rója megkérdezte: — Hogy lehet az, hogy ön ezzel a borzalmas csapással mindig oly vig tud maradni? Scapini mosolygott: — A családom sokszor mondotta, hogy köuy- myetmü vagyak! Miit akar hát? & Nem szabad, tagadni, a korzikalaknak van né­mi közük az energiához. Hosgan fogadta a vörös Mosikva Aman USiakoi? Berlin, május 11. A Berliner Tageblatt ér­dekes részieket közöl az afgán királynak moszkvai pompás fogadtatásáról. Az afgán kereskedők 70 terítékes dinert rendeztek, amelyen egyetlen teríték ára 6000 rubel volt. A király és királynő a díszteremben friss ró­zsákból szórt szőnyegen haladtak fel. Ezen a napon Moszkvában egyetlen rózsát sem le­hetett vásárolni. Azt a lovat, amely az „Af­ganisztán függetlenségére" rendezett verse­nyen elsőnek szaladt célba, a királynak aján­dékozták. A királynő pompás cobolyszörine- kabátot kapott. — Hogyan halt meg Krapotkin herceg? Néhány nappal ezelőtt megemlékeztünk Kra­potkin orosz herceg tragikus haláláról. A teljesen elszegényedett orosz emigráns Niz­zában élt és elektrotechnikusként kereste meg kenyerét. Holttestét egy reggelen az ut­cán találták meg. A vizsgálat megállapította, hogy a herceg erőszakos halálnak esett áldo­zatul. A nyomozás most kiderítette, hogy a herceg egy angollal kezdett civakodni. Az angol végül is magára hagyta az ittas embert az utcán. A jelenetnek tanúja volt egy olasz is, aki egy francia barátja kíséretében köze­ledett a helyszíne felé. Az olasz hangosan felkiáltott- Ha az orosz engem sértett volna meg, az ügynek egész más kimenetele lett volna. Ezután Krapotkin után szaladt, öklé­vel a herceg arcába sújtott, úgyhogy Krapot- kin a földre zuhant. Amikor az olasz észre­vette, hogy idegenek közelednek, elmenekült. A rendőrség erélyes nyomozást inditott utána. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom