Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-12 / 85. (1712.) szám

S$39 AprfiTs Í2, e9fft&rt8&. 'pra:gaiA\\<Aar.H! rlap „lilább kölcsönök felvétele nélkül is kilábalhat Kassa város nyomasztó pénzügyi válságából" Miért üres a milliós vagyonú város pénztára? — Tervek is elgondolások a városi gazdálkodás talpraállltásáről — Kassa város polgármestere és a magyarság pártjainak vezetői nyilatkoznak a pénzügy! problémáról Kassa, április 11. (Kiküldött munkatársunktól.) Nemrégi­ben, amikor Kassa város újonnan kinevezett polgármestere, Muttnyánszky Vladimír dr., megkapta kinevezési dekrétumát, hire kelt, hogy az uj polgármester mindaddig nem veszi át hivatalát, amig a város fejtetőre állított pénzügyi helyzete a rendes kerékvágásba nem térül, mert az ex-lex állapot következ­ményeiért a polgármester nem veszi magára az ódiumot és a felelősséget. A város zilált pénzügyei és a tátongóan üres városi pénz­tár teljes mértékben indokolttá is tették az a~~odalmat és a huzódozást. Az utóbbi idő­ben a milliós vagyonú város a legsúlyosabb pénzhiánnyal küzdött és már ott tartott, hogy pár ezer koronás kifizetések is gondot okoztak a pénztárnak. A polgármester mniden ellenkező híreszte­léssel szemben mégis átvette hivatalát és a városházán megkezdődött az alkotmányos élet. Megválasztották a tanácsot, közgyűlést tartott a képviselőtestület, megalakultak a bizottságok. A munka megindult és az adó­fizető városi polgárság, melynek az ex-lex és a városi gazdálkodás krízise bőrére ment, érthető kíváncsisággal várta, milyen progra­mot ad a polgármester és miképpen gondolja a város kátyúba jutott pénzügyi szekerét ki­emelni. Nem általános programot és szépen hangzó mondatokat, hanem egy részletesen kidolgozott pénzügyi tervet vártak, amely a sokmilliós vagyonú város fizetőképességét helyreállítsa és rendet teremtsen a rendszertelenségben és fele­lőtlenségben. Ebben az értelemben a polgármester mosta­náig nem váltotta be a hivatalbalépéséhez fűzött várakozásokat. Nem mondta meg vilá­gosan és nem konkrétizálta, milyen tervei vannak a pillanatnyi krízis feloldására és to- vábbmenően, hogy akarja a fizetőképesség és a mérleg egyensúlyát biztosítani. Muttnyánszky polgármester szűkszavú nyilatkozata A kérdés, melyet Kassa város polgár- mesterének egy futó beszélgetés során felad­tunk, vaskosan egyszerű: Hogyan gondolja a polgármester a várost kisegíteni nyomasz­tó, szinte szégyenteljes pénzhiányból és mi­lyen tervei vannak a városi gazdálkodás át­szervezésére vonatkozólag? Muttnyánszky Vladimír dr. polgármester a diplomata zár­kózottságával és titokzatosságával igyekszik kitérni a válaszadás elől. — A város pénzügyi helyzete — mondta munkatársunknak — nem a legjobb, segít­ségre van szükség, ez bizonyos. Vannak is terveim, készen van az egész elgondolás, de egyelőre nem tartozik a nyilvánosságra. Ha idő előtt napvilágra kerülnek, elronthatom az egész dolgot. A polgármester szűkszavú nyilatkozata csak abban az esetben lehetne megnyugtató, ha a város egész lakossága osztatlan bizalom­mal viseltetnék a polgármester személye és „elgondolásai" iránt. Ha ezt nem tételezzük föl, akkor mégis csak a nyilvánosságra tartoznék, mik azok a tervek, amelyek a fizetéskép­telenséggel küzködő várost a normális pénzügyi gazdálkodás ösvényére viszik. Tosi Barna alpolgármester véleménye Bővebb és alaposabb volt a magyarság pártjai városi képviselőinek válasza, akik ko­moly gonddal és hozzáértéssel taglalták a vá­ros gazdálkodásában felmerülő nehézségeket és a financiális problémák megoldásának le­hetőségeit. Tost Barna prelátus-plébános, az országos keresztényszocialista párt kassai vá­rosházi csoportjának vezetője, a város egyik alpolgármestere, a következőkben foglalta össze véleményét: — Tény, hogy a város anyagi nehézsé­gekkel küzd, de a mérleg másik serpenyőjé­ben ott van a sok milliós értékű városi va­gyon, a közüzemek, a több mint 35 ezer hol­das erdőbirtok, amelyek észszerű gazdálko­dás és normális viszonyok mellett olyan te­kintélyes jövedelmet hoznak a városnak, amely a pénzügyi egyensúlyt száz százalék­ban biztosítja. A pillanatnyi nehézségek fő­képpen abból erednek, hogy a város nem tudja kellőképpen emelni jö­vedelmezőségét és főképpen: nem jut hozzá jövedelméhez úgy és abban az idő­ben, amikor szüksége van reá. A sok adósság, a függő tartozások, a magas kamatok terhét erősen sínyli a város s a te­hertételek közt igen tekintélyes összeggel szerepel a ka­szárnyák karbantartása és a katonai be- szál lásolás# A városnak ezek a beszállásolások egymillió- négyszázezer koronájába kerültek a múlt évben s ez az aránylag horribilis összeg igaz- talanul terheli Kassa pénztárát. — Az uj városházi rezsimnek sok tenni­valója van és erkölcsi kötelessége is a város lakosságával szemben, hogy megtalálja a mó­dot a város jövedelmének fokozására. Itt van­nak elsősorban a város hatalmas erdőbirto­kai, amelyeknek jövedelmét észszerű gazdál­kodással meg lehetne háromszorozni. A múlt évben több mint 35 ezer holdas érdőbirtok mindössze 1,200 ezer koronás jövedelmet haj­tott, már pedig ' a szakértői vélemények szerint a város­nak legalább három-négy millió koronát kell évente kihoznia erdőségeiből. Az erdőgazdálkodás racionalizálása érdeké­ben a város éppen a közelmúltban tett lépé­seket. Elhatározta, hogy a minisztérium szak­értőivel vizsgáltatja felül a vágási területe­ket, melyeket azután aszerint módosít, amint a szakértők jobbnak látják. Általánosságban a pillanatnyi pénzügyi válságot nem tartom olyan súlyosnak, hop a városnak újabb kölcsön felvételé­vel kellene adósságait növelni. Amennyiben a város mégis kölcsönt vesz fel, az csak a szükséges beruházások céljait szol­gálhatja, egyébként pedig meg vagyok gvőződ- ve, hogy mihelyt egészségesebbé és üzletsze­rűbbé válik a városi gazdálkodás szelleme, nyomban automatikusan kiküszöbölődnek azok a zavarok, amelyek a város fizetőképessé­gében folytonossági hiányt okoznak. A pénzügyi egyensúly helyreállításának lehetősége A magyar nemzeti párt egyik reprezen­tánsa, akinek évtizedes tapasztalatai sokszor válságos helyzetekben voltak segítségére a várost kormányzó különböző rezsimeknek, kérdésünkre hosszan és részletesen foglalko­zott a városi gazdálkodás egész szerkezetével és meggyőző érvekkel mutatott rá arra, hogy a pillanatnyi pénzügyi nehézségek ko­rántsem jelentik azt, mintha a városi gaz­dálkodás egyensúlyának helyreállítása leküzdhetetlen akadályokba ütköznék. Amint kifejtette, azok a nehézségek, amelyek most a város fizetési kötelezettségeinek telje­sítése terén mutatkoznak, kisebb mértékben mindig megvoltak és abból erednek, hogy a város nem tudja teljesen összhangba hozni jövedelmeinek bevételezését kiadá­sainak és fizetéseinek esedékességi ide­jével. A mostani helyzetben a város időnkénti pénz­ügyi válságainak egyik legfőbb oka, hogy a városi pótadó behajtását az állam átvette és az állami adóhivatal nem utalja rendszere­sen, meghatározott időpontokban és össze­gekben a költségvetésben előirányzott pót­adót. Változtatni ezen természetesen csak tör­vényhozási utón lehetne, ami nagyon üdvös lenne, mert már az eddigi tapasztalatok is bebizonyították, hogy ^ régi rendszer sokkal helytállóbb volt a mostaninál. A városnak tehát legfontosabb feladata, hogy bevételei és kiadásai közt megteremtse az időbeli összhangot. A másik, magától értetődő feladat: a vá­rosi jövedelmek fokozása, anélkül azonban, hogy ezzel a város adófizető polgárságának vállaira újabb terheket gördítsenek. Lehet, hogy az erdőgazdálkodás szakszerű felülvizs­gálása valamelyes eredménnyel jár, de ez a lehetőség távolról sem olyan, amilyennek az optimisták hiszik. A városi gazdálkodás s a saját kezelésű üzemek vezetésében mindig voltak, vannak és lesznek gátlások, amelyek az üzem teljes prosperitását akadályozzák. Ha a város felül is vizsgáltatja a vágási terve­ket és bevezet egynémely újítást, azért a erdőségek jövedelme nem fog a remélt arányban gyarapodni. A gazdálkodás kerékkötői közt első helyen áll a politikai momentum. Sokszor és leg­gyakrabban akkor, amikor leginkább elkerü­lendő lenne. Politikai érdekek ütköznek össze és te­szik lehetetlenné, hogy városi üzemeket és jövedelmi forrásokat az üzleti szellem­nek és a közérdeknek megfelelően le­hessen kihasználni. Ma is Kassa város fizeti az egész vidéken a legnagyobb munkabéreket, ami szociális szempontból lehet nagyon dicséretreméltő dolog, csak éppen arra nem alkalmas, hogy a városi gazdálkodás jövedelmét injekcióval élessze. Véleménye szerint nincs újabb köl­csönökre szükség, hanem észszerű, a város la­kosságának összérdekét szemelőtt tartó, a po­litikától lehetőleg mentes gazdálkodási irány­elvekre, amelyek a város egész apparátusát, a vezetés szellemét és a tisztviselői kart is áthassák. Fényes nappal szöktették meg revoiveres fiatalemberek a moabiti törvényszék kommunista foglyát Wildwest-jelenet a törvényszék fogolylátogató szobájában — A ki­szabadított kommunista író menyasszonya vezette a fogolyrablókat — Nyomtalanul eltűntek a fogoly és társai — Béniim, április 11. Plán: hónnap előtt egész Pá­risi Láziba hozta a roytaüSöta ttjaik vakmerő huszár- asauyje, amellyel vezérüket: Leóm DaudeM ká- saabadúto'tték börtönéből és a francia határon ált Belgiumba szőkítették. A royialMöták az aimerikiai W’iidwiest rettegett bamdiltéJitaak Lógásait vették mintául és pontosam, mindem részlteiében ktkWgo- zott hadáiterv segitségével nyitott álk meg a bantan- ajitőt Dalidét és egy komJmiumista fogolytársa ellőtt. Az igazBágszolgtálltatásom esett sérelem megrökö­nyödést] keltett ugyan a lakosság körében, de csak­hamar győzött a jó francia kedély ée kimé vették, ékekkel gúnyolták a rend őrsiéget, amely behetet- Leemek biaonyultt a fianaitákius, agyafúrt fiatalem­berekkel szemben. Hogy Daudet sikerült kiszJalba- di'tása nem maradt hatás nélkül, azt a mmJbiltii törvényszéken, tegnatp lejátszódott hamisítatlan Wliidwiest-jetemet bizonyltja. Hét kommunista fia­talember szövetkezetit a moabiltó fogház egyik rab­jának, Braun Ottó kommunista itró ktisaalbadáttásá- ra és tervük Sikerrel is járt. Braun Ottót másfél éwlel ezelőtt hazaárulás gyannijia álhitt fogta el a rendőrség és azóta a moa- bifta törvényszék fogházában üllt vizsgálati fogság­ban. A fia tal német iró évek óta veze t ősz erepet játszott a német kommunista mozgalomban. A szélsőséges balszárnyihoz tartozott, amely eszközök megváflogatósa nélküli tört cékjai felé. Braran a ka­landos vállalkozások egész sorában működött közre. Benne volt abban a kommunfeta. táaiaasáigjbata is, amely merényletet készített elő Frieybefl orosz ezredes ellem lés anuakidejiém a Vizsgálati hatóságok megállapí­tották, hogy a merénylet Braun Ottó agyában szü­letett és a kivitel tervét is az ő ultmultatásad alap­ján szerkesztették meg. A bíróság Braunt a me­rényletben váló részességéért egyévi fogházbünte­tésre Ítélte el, de az iró büntetése kitöltése után sem rettent vissza régi életmódjának folytatásától és szélsőséges pohflikai ideáljának szolgálatától'. A német kommnimlistia hiiiszoilgálliat szervezését éa vezetését vette át és látta, el bosszú időm keresztül. Mintegy másfél évivel ez­előtt hazaárulás gyanújába keveredett ée tiíbbedmialgátvall, köztük jegyesével, Benawo Olgával börtönbe került. A leány később kiszabadult és azóta Braun intim barátai jegyesével együtt állandóan azon törték a fejiüket, hogy tudnák az Írót a fogházból kiszaba­dítani. B>enario Olga minden kiét hétben egyszer * látogatóéi engedélyt ksfijgüt akiin^.a vizsgálóbírói szoba mellett berendezeitt^ ügymeve- zett „beszélőiáccsal “ ellátott szobában találkozott. A kászabadilíásá terv kereszíiülvitelléne aacik a percek láttszotifcaík legalkalmasabb alkmiak, arntir kor Braunt az engedélyezett; beszéilaettésbe® felvezetőik a fogházból. Ma délelőtt Benario Olga iámét jelentkezett a beszélgetési engedélyért, amit akadálytalanul megkapott e felment a beszéigetőszobába, ahol nyugodtan, az idegesség legcsekélyebb nyoma nél­kül várta, hogy jegyesét felvezessék. Pár perc múlva nyílt az ajtó és egy íogháat őrmester be­vezette a szoba másik végébe Braun Ottót, aki az őr és Sohmidt törvényszéki titkár jolemMé- beu a rácsom át beszélgetett menyasszomyávaJl. Alig váltottak pár szót, hirtelen feltárult az ajtó és hat-hét jólöltözött fiatalember nyomult be. Az első pállanaitiban olyan álbrázaitoit vágtak, mintha el­tévesztették volna az ajtót. A titkár feléjük for­dult: — Mit óhajtanák az urak? — Ezt! — kiáltották a fiatalemberek s mintegy vezényszóra, előrántották rdvoüveaieli- k>et, mélyeknek csöveit a két törvényszéki tisztviselő mellének szegezték. — Hünde bodh! — hangzott a parancs és a tisztviselők, akiket egészen meglepetésszerűen ért a támadás, tehetetlenül engedelmeskedtek a fel­szólításnak. A fiatalemberek ekkor köteleket, lán­cokat szedtek elő a zsebükből s pár pillámat: leforgása állatit a titkárt és a fogy őrt úgy összekötözték, hogy mozdulni sem , tudtak. Az egész jelenet szempillantás alatt játszódott le. A giuzsbakötözött, mozdulatlanul heverő tör­vényszéki tásztvlBelők tehetetlenül nézték, hogy fogják közre a fiatalemberek Braun Ottót és meny­asszonyát és hogy rohannak ki vele az ajtón át a törvényszék folyosójára. Alighogy a társaság el­hagyta a termet, a két megkötözött ember torka- saakadlólbód ordítozni kezdett: „Halié! Hilfe! Rauber!" A törvényszék folyosóin nagy fuitfcosás támadt, mert az első pilkimjaltbatn azt. hitték, hojgy fogloílyhtoa- dás tört ki. A törvényszék kapuit és a fogházból vezető ajtó­kat lezárták és miután rátaláltak a két összekötö­zött emberre, velük együtt indultak a fogolysza­ba diíó társaság felkutatására. Keresztül-kasul jár­ták a hatalmas törvényszéki épület minden folyo­sóját de a társaságnak nyomjál sem találták, a kapubejárót mellett akadtak égy gyanúsam elosomó fiatalemberre, akiben a törvényszéki tíifkár ráismert támadójára. Ezt a fiatalembert, aki valószínűleg fedezte a tár­saság visszavonulását és igy maradt az épületben, elfogták és megállapították, hogy Philip Kari hen- tessegéddel azonos. Faggaltóna vették, de konokot tagadta, mintha a Logoi yiszöktető társaságnak egyetlen tagját is ismerte volna. Az ügyészség te­lefonértesítésére alarminozták a rendőrség egész apparátusát s pár perccel a vakmerő fogdlyszökfcetéS utóm autókom, miotorlbicdklilken röpültek a ddtekti- vek és rendőrök a szélrózsa mindem irányába, hogy felkutassák a szökevény kommunisták rejtekhelyét. Többórai nyomozás utón a legcsekélyebb adatot sem tudták felfedezni. Braun Ottó, menyasszonya és megszöktet ói eltűntek, mintha a föld nyelte volna ed őket. Május 4-tére volt Braun hazaárulás! bümpöne tárgyalásra tűzve, de a sikerült fogoly- szöktetés után aligha valószínű, hogy a német irót a bíróság a főtárgyalóé napjáig előfceriitse. A rnoa- biti törvényszéken szigora vizsgálat indult a fo- golyszüktetés körülményeinek felderítésére és a felelősség megállapítására. — Javul Stampfel Hugó állapota. Po­zsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Stamp- fel Hugó könyvkereskedő állapota annyira javult, hogy ma már felkelhetett betegágyá­ból. Lehetséges, hogy még 'ma kimehet a kórházból és házikezelés alá kerül. Forma- nek állam ügyész kijelentette lapunk pozso­nyi munkatársa előtt, hogy a merénylő fiút e héten elmegyógyintézetbe fogják internál­ni. Stampfel Károlyt a fogházban megláto­gatta édesanyja. Az anya előadása szerint a fiú nagyon megbánta tettét és teljesen meg­nyugodott, mióta megtudta, hogy édesapja él. Stampfel Hugóné kijelentette, hogy sze­gény fia már régóta elmebeteg és nemcsak most akarják őt bolondnak nyilvánítani, hogy megszabaduljon a fogháztól, hanem már régóta ezen fáradozik a család és több orvosi bizonyítványt is szereztek arra vonat­kozólag, hogy a szerencsétlen fiú elme­beteg, akit föltétlenül elmegyógyintézetben tartani 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom