Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-08 / 83. (1710.) szám

10 'PRAGAI-MAGÍíARHIRLAI? í928 április 8. vasárnap. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: SKrúdy Qyula Toldi éjszakája Látogassák meg a brünni nemzetközi autó-szalont I 1928. április 8-tót, 15-ig. Egy éjszakát egyszer a margitszigeti ro­mok között töltöttem, régen, ifjan és lelkesén, hogy az éj valódi és képzelt árnyaival megis­merkedjem. És akkor gondoltam magamban. Bár az öreg tekintetes úrról a Kis-szállo- Üában mindenki úgy tudott, mint koránfekvő úriemberről, aki még a vacsoráját is egy fél­órával előbb költötte el a vendéglőben, mielőtt a kocsma terrasszán csengettek volna (hogy mindenfelől összehívják a szigeti vendégeket, a merengő romokból, fülemilés rejtekekből az álomfogantató rózsakertekből, vagy a hosz- szant ásító Dunapartról), — az öreg tekintetes nr nem aludt olyan nyuodalmasan ezen az éj­szakán, miut egyébként szokott. Gyuri, a szálloda „tigrise*4 (igy nevez­ték ezidőtájt a kis inasokat), a rendes idő­ben nézett az akadémiai titoknok ur szo­bájába, persze, a kulcsjukon át, mint az már emberemlékezet óta szokásban van ebben a szállodában. A titkár ur éppen az ágy alól elővont csizmáhiizóval bajlódott, ezzel a ku- tyaformáju kis szörnyeteggel, amely néha lát­szólag minden ok nélkül megtagadja az enge­delmességet. Hogy még a szelíd Arany Já­nosnak is mindenféle szilaj mondások jutottak eszébe, amelyeket gyermekkorában a szalon- tai hajdúktól hallott, de ilyen mondást soha sem alkalmazott mással szemben, csak a szál­lodai csizmaliuzóval. Igaz, hogy csak a csengőzsinórt kellett volna megrántania, hogy a szobában terem­jen a „tigris", hogy segitségére legyen a te­kintetes urnák a csizmák eltávolításában; de a szállodai pletyka szerint: a tekintetes ur mindig egymagában vonta le a csizmáját, mert állítólag a csizma szárában dugdosta azt a takarékpénztári könyvet, amelyet még ele­ven ember nem látott, de az, amelyről min­denki tudott a szigeten. Hej, gazdag ember volt a titoknok ur! Bankóval verhette volna ki mindenkinek a szemét, aki odafent a felső­szigeti vendéglőben Piros Józsi cigányprímás­sal vonatta a bús vagy vidám nótákat, éjjeli zenére szervezkedett a bandával, mint például Tors Kálmán szerkesztő ur, aki a rossz nyel­vek szerint éppen azért részesült protekciós ellátásban a szigeten (lakás, koszt és tisztelet dolgában), mert mindig hajlandó volt egy kis mulatozás verbuválására, akármilyen hű­vös volt az este a nedves szigeten. (Pedig va­lójában ez a kitűnő tollú szerkesztő azért idő­zött annyit a szigeten, mert itt irta meg leg­alaposabban a Margitsziget történetét.) Az lett volna a kiadós mulatság, ha egyszer Arany János urnák jut vala eszébe, hogy megtán­coltassa, meginuzsikáltassa az Erdélyből ak­koriban felkerült formás fehérnépet, a re- gényirónő Gyarmathy Zsigánét, aki egy­szeriben ünnepelt királynője lett a Margitszi­getnek, amint oda betette a lábát. Akkor húz­ta volna csak Piros Józsi istenigazában, ha a nagypénzü hírben álló akadémiai titoknok ur, — aki költeményeivel minden aranycsikót magához csalogatott, amely aranycsikó irodal­mi pályabérnek volt kitűzve Magyarországon, — ha a koszorús költő rendeli vala a nótákat a szép asszony ablaka alatt! De Arany János urnák ilyesmi nem jutott eszébe, még azo­kon a napokon sem, amikor szívbaja, köszvé- nye, melankóliája nem kínozza vala. A kulcslyuk őre, a „szemfüles" Gyrui inas előadása szerint az akadémiai titoknok ur tu­catszámra szedegette eiő lefekvéskor a szürke takarékpénztári könyvecskéket és mindegyik­kel beszélgetett, mielőtt párnája alá rejtette volna. Mit beszélt a szürke könyvecskékkel az öreg költő? Bizony erről csak ő maga tu­dott volna felvilágosítást mondani, ha álta­lában valaha beszélt volna takarékpénztári betétjeiről. Annál szívesebben emlékezett meg szó­beszédben ama másik könyveiről, amelyek a gyertyatartó körül ódon éjjeli szekrénykéjén helyet foglaltak. Ezek a könyvek még a min­den lében kanál Gyuri inas előtt sem voltak elzárva. (Talán éppen ezért nem volt kiváncsi a pletykahordó inas a vaskos könyvek tartal­mára.) De az ágyába térő öreg poéta annál na­gyobb élvezettel veszi elő esténkint a könyve­ket., hogy elmulatgasson velük. Sekszpir an­gol költő könyvei voltak ezek, amelyekhez mindig visszatéregetett, amikor margitszigeti nyaralását elkezdte. Ebben a fülemilés csend­ben, ebben a teliholdas éjszakában mindig újonnan látta a Szentivánéji álom tündéreit (bár már régen lefordította a müvet) és Ham­let újonnan kezdi vala monológját. A költő olvasmányába merült; a fogadói „tigrisnek" nem volt többé aemmi ok* arra,1 I hogy a numero négy előtt ücsörögjön. Csak né­ha hallatszott egy-egy mély sóhajtás a szobá­ból. Arany János ur itt-ott észrevette, hogy fordítása nem mindenütt adja vissza az ere­deti Sekszpir isteni természetét. * Talán csak a füle milék hallották ir)eg a költő sóhajtását, amely madárkák még javá­ban fészkelnek vala a Kis-szálló környékéu, túl az ablakok szúnyoghálóin, ahol néma or­gonabokrok zeugőszavuaknak álmodják ma­gukat, mikor keblükön a fülemile megszólal. A hold, amely resZketegen építi ezüsthidját a Dunára (mintha attól félne, hogy egyszer még­is csak ellopja azt valaki), megsegíti a füle mi­léket, hogy a nyári éjszakát minél varázslato­sabbá változtassák. Nem, még a legcsende­sebb kedvű akadémiai titkár sem tudott sza­badulni a kert láthatatlan, mindig boldogta­lan szerencsét zengedező kis dalnokának a va­rázslata alól, — hiába jön oda János király az óangol legendából, hogy a költő figyelmét vég­képpen maga felé irányítsa. És az éj bús. lombjain túl a hold megint csak úgy játszik kedvével, mint egykor nagyon régen, ami­kor az akadémiai titkár a vándorszínészet lek­városán szegény kenyerét édegélte az alföldi országutakon, amely időre nem szeretett visz- szaemlékezui. De a nyári hold csak tovább incselkedik a sötétzöld szúnyoghálóba fura- kodván, mint valami másvilági szem, amely- nem engedi az öreg költőt elbujdosni a je­len erős Sekszpir zordon királyainak az ár­nyékába. A közeli vendéglőből fel-felhangzik a ci­gánybanda. Majálist hirdettek a plakátok ez éjszakára. Igaz, hogy alkonyattal zápor verte végig a Dunát, de a táncosnők már ott kupo­rogtak a kikötőben a Fecske-hajó fedélzetén. A sziget útjait elöntötte a gyors vizáradat, a táncosok tehát karjaikra vették a táncosnő­ket és ölükbe vitték fel vala a drágalátos portékát a magasabban fekvő vendéglői ter- raszra. Az eső azóta eláilott, a hold kiragyo­gott, most pedig húzta Piros Józsi, mert hi­szen hajnalig, a hajó indulásáig, senki sem mehet innen haza. (Nem volt még hid a Mar­gitszigetre. Arany János nem élte meg, hogy gyalog jöhessen valamikor a szigetre, abban az esztendőben halt meg éppen, amelyik esztendőben a hidat megnyitották. Meppyi te­mérdek pénzt költött a drága hajókázásra!) Más éjszakákon meg sem hallja vala Arany ur a cigánymuzsikát, akármiül igyek­szik is a főhercegi prímás. De ma, ezen a kü­lönös éjszakán, mintha itt muzsikálna a ban­da az ablaka altt, — nem tud elmélyedni ol­vasmányába a széljárta, lobogóhaju, nomád nemzetség népies szólamai előtt. Minden ron­gyos kis nóta az akadémiai titoknok ur bo­zontos, ősz fülét keresgéli. Talán csak nem hiszik magukról ezek a nóták, hogy valaha bejuthassanak az Akadémiára? — Nem hagyják az embert aludni ezek a Tors Kálmánok! — mondta végre türelmet­lenül Arany ur, mert minden nóta mögött az életvidám Tors Kálmán szerkesztőt sejtette, akinek élete csupa mulatságból, bálrendezés­ből áll. — Az akadémiai titoknok meghúzta a csengőzsinórt. A „tigris" csak hosszabb idő után je­lentkezett. — Tán te is a bálon vagy7? — kérdezte bosszúsan Arany János ur, az ágy szélén ül­dögélve. — Meg kell azt nézni mindenkinek, te­kintetes uram, — felelt a kipirult arcú kis inas. — Ilyent még nem látott a Margitszi­get. Gyarmathy méltóságos asszony már az ötödik gavallért fárasztja agyon a csárdásban. Ő még csak le sem ült. egy másodpercre. — Képzelem, hogy fog örülni az alispán ur, mikor majd megtudja! Add ide a csizmá­mat. — Ugy-e mondtam, hogy7 a tekintetes ur is elmegy a bálba! — lelkendezett Arany ur inaskája, mire a költő kiparancsolta a szo­bából. * Dehogy7 is a bálba ment a titkár ur. Éppen inuen akart eltávozni, hogy magá­nos gondolatainak élhessen. A hold már felszívta a szigeti ösvények vizét, — hamar elbújik a nedvesség a kavi­csos talajban. A lampionok, amelyek nélkül nem volt elgondolható egy-egy margitszigeti bál, — mind messzibbre tünedeztek fel a vén fák harmatos gallyai között. (Egy-egy kis szí­nes csillag az éjben: mint a törpe szerelem jelvénye, amely a második négyestől csak odáig tart, amig nem közeleg borzongva a kedvtelen hajnal.) „Ó, ha a második négyes örökké tartana egy egész életen át!" — gon­dolta Arany János ur, amint gyolcs-esernyő- jével, széleskarimáju kalapjával elballagott a környékről, ahol a négyeshez a megfelelő ünnepélyességgel éppen e percekben haran­goztak: cintányért vert a cimbalmos, harang- szérűén, majd a banda eljátszotta a bevezető­zenét, a vendégek harsányan kiáltoztak, mint­ha a főváros legnagyobb eseménye következ­nék: — Felállni a második négyeshez! Az akadémiai titkár körülbelül ekkor bal­lagott el azon a helyen, ahol manapság szob­ra áll. Visszafordult a tölgyek alól és hara­gosan megfenyegette esernyőjével a messzi mulató társaságot. — No. engem is várhat jövőre a Margit­sziget, hogy itt a drága pénzemet elköltsem. Megyek Ausztriába, ahová már amúgy is ré­gen hívogatnak az „öreg" akadémikusok. Vagy elmegyek Csány falura, ahol Gyulai Pál a biró és tíz órakor vége van minden muzsi­kának. Az akadémiai titkár ur akkor vette észre, hogy egy kis alak járkál a nyomában, nem uagvobb, mint egy lábrakapott bokrocska. Gyuri volt, az inaska, aki nem akarta, hogy egyedül bódorogjon gazdája az éjszakában. (Arany János ur akkoriban már betegeske­dett.) — Hát te ördögfiók mit keresel itt? — pattogott a költő. — Az ilyen talányosnak még ott van a helye a bálon, hogy máinaviz- zel szolgáljon a hölgyeknek, vagy pedig Tors Kálmán urnák segédkezzen a sávanyuviz be- hütésénél. És ki mondja majd el holnap ne­kem, hogy mi minden történt a bálon, ha te nem vagy ott. ' — Ott van Kati néni, a szobaasszony. Majd beszél az tizenkettő helyett is, — fe­lelt az inaska. — Én már csak itt maradok a tekintetes ur mellett, hátha szüksége lesz or­vosságra, vagy miegyébre. Arany János a zárda romjainak vette út­ját, mert azt gondolta, hogy itt e szent, elha­gyott, bozontos hegyen leend leginkább egye­dül, hogy jövendő tervein gondolkozzon. Tu­dott egy kis kőpadot itt, ahová nappal félve jár be a napsugár; a hold meg bizonyára nem talál ide. Itt megtelepedett az éjjeli magányban, az inaska a lábánál foglalt helyet egy kőkockán. — Tudod-e Gyuri, — szólalt meg hosszú hallgatás után Arany nr, — tudod-e, hogy ki alussza itt örök álmát? — Hát ki más, mint a nii szentünk, Mar­git királyasszony! — Nem igy van, Gyuri. A királyleány ko­porsóját kiásták innen, amikor a mohácsi csa­ta után a törökség Buda felé közeledett. Elvit­ték biztonságosabb helyre. De itt hagytak más valakit, akiről feltételezhető, hogy még holtai­ban sem ijed meg a pogánytól. Itt van elte­metve Toldi Miklós uram. A kis inas a gondolataiban kaparászott. — Toldi Miklós? Hallottam én arról a nagy fene vitézről. Egyszer az óbudai vásá- ron vettem egy füzetkét három krajcárért egy árustól. Abban a füzetben volt valami Toldi Miklósról, aki mindenkinél erősebb volt. Azt olvasgattam télen. — Hát azt okosan tetted, — felelt Arany János és dehogy is árulta el, hogy azt a köny­vecskét ő irta. (Toldi első kiadását valóiban a vásáro­kon árulták.) — Hát itt van eltemetve az a nagy erős^ vitéz, hogy holtaiban is vigyázzon a gyengék­re, a védelemre szorultakra, az apácaszüzekre^i Gyuri darab ideig gondolkozott. Aztán önkéntelenül elásitotta magát: — Mindez igaz lehet, nagy jó uram. De liát mi hasznunk van nekünk ebből, ha még azt sem tudjuk, hogy merre van a sírja? Se a tekintetes ur, se én . . . Aztán megint gondolkozott Gyuri inas és ragadós szempilláit végső erőfeszítéssel nyi­totta fel. — Tudja, tekintetes ur, éu itt születtem a szigeten. Kertészlegény volt az apám. Itt nőt­tem fel, ismerek minden bokrot, követ, utat. Én mondom, tekintetes uram, hogy ne tes­sék minden haszontalanságot elhinni, amit a vásáros könyvek Írnak a szigetről. Ha volna itt valamely kincs, vagy ilyesféle, mi, szi­getiek, már régen felástuk volna. Csak amon­dó vagyok. A következő percben már bóbiskolt is az inaska Arany János ur lábánál. ❖ A költő is megunta a virrasztást. Kétszer is elindult kisszállodai szállására, de mind a kétszer riadtan fordult vissza. A cigáuybanda a szálloda körül sompolygott a hajnalodásban. miut tejbeesett legyek. Először a bálkirályné ablaka alatt vonták a hosszadalmas nótákat; — ,.az alispán ur!" — gondolta magában sze­líd kárörvendezéssel Arany ur. Másodszor pe- dig éppen akkor ért a szálloda közelébe, amikor az ö földszintes ablaka alatt stimmelt Piros Józsi zenekarával. A cigányok élén Tors Kálmán és pohárköszöntőt mondott a szúnyog- hálós ablaknak. — Reményiem, hogy megfelelő választ ad helyettem a szobaaszony, — mondta az aka­démiai titoknok és elmenekült a szállása kör­nyékéről. ................ ; íg y fiatalít és szépít a t Corall -créme | Coralí-piider i Gorall-szappan j Ffilerskat m C. 3. R. ) rísaére: Vörös Rák gyógytár, Eratislava. j Győry Dezső legújabb verseiből Isíenláíó Ezer pompás ruhája van, ezer szellemruhája van s egyszerre jár sok száz alakban. Szemek beszéde A szemedet ahogy feladtad, éreztem, hogy nagyon szerettél, két oltárszárny tárolkozott ki benne, hogy imádkozni tudtam volna ott. s Én még csak pár alakba láttam TJ ___. ® I degen eletunk határán egy percre megálltunk s soha el nem felejthetem, g a vádra; mikor megkérdtem, hogy: ki vagy Te, hogy mire jó ez? — furcsán csönd-bei ettünk, szép, délceg urfi? tán az Isten? aztán fölvetette fejét s a vállát: egyszerre fölnevettünk, igen, a magyar Géniusz! s egy jó csókot nyomtam a szádra. Barátság Égy? ügy, ugorj csak a nyakamba s kacagj belém: jobb igy, mint hogyha fájt-puhán borúinál rám, mint este mondtad, zárt, bús, tört számat megviditani. Fölkaplak, csitt, ne sikolts, édes, \ ' ■ y , '• [ \: , ■' hadd hullajtom magamra benned, tisztitó tavaszi esőt, hiőfé&eny, sriizi-szép bizalmad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom